Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)
1982-11-09 / 266. szám, kedd
ÚJ szú 3 1982. XL 9. SALVADOR Felhívás a tárgyalásos rendezésre Sztrájk Belgiumban (ČSTK) - Brüsszelben és más belga nagyvárosokban tegnap leállt a tömegközlekedés tiltakozásul a kormány politikája, a bérek és szociális kiadások csökkentése és az elbocsátások ellen. A közlekedési alkalmazottak szakszervezete tegnapra csak háromórás sztrájkot hirdetett, de abbéin az esetben, ha nem sikerül megegyezni a munkáltatókkal, a belga közlekedési dolgozók a jövő héten folytatják a sztrájkot xxx A hét végén Nyugat-Berlinben is tömegtüntetésre került sor. Több mint tízezren tiltakoztak a nyugat-berlini hivatalok lakáspolitikája ellen s követelték, hogy a kormány tegyen sürgős intézkedéseket a válságos lakáshelyzet megoldására. A tüntetők ellen több mint ezer rendőrt vetettek be, sok embert letartóztattak (ČSTK) - Ottawában vasárnap fejeződött be a kormányzó Kanadai Liberális Párt kongresszusa. A tanácskozáson folytatott vitában kifejezésre jutott, hogy a párttagság nagy része elégedetlen a Tru- deau-komnány politikájával, elsősorban ami a munkanélküliség növekedését és az életszínvonal csökkenését illeti. A kongresszuson maga a miniszterelnök is beismerte, hogy Kanadában csakúgy, mint a többi tőkés országban a háború utáni legsúlyosabb gazdasági visszaesés tapasztalható. ígéretet tett arra, hogy a kormány programot készít elő a gazdaság talpraállítására. M a újítják fel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányát aláíró országok madridi találkozóját. A moszkvai Pravda kommentárja hangsúlyozza: a népek a madridi tanácskozástól azt várják, hogy reálisan hozzájáruljon az európai politikai légkör megjavításához. Mindenekelőtt arról van szó, hogy meg kell akadályozni az atomháború kirobbanását, nem pedig egy ilyen háború „sikeréhez“ megteremteni a feltételeket. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a madridi tárgyalásokon - melyek két évvel ezelőtt kezdődtek - türelmesen és következetesen arra törekedtek, hogy a párbeszéd hozzájáruljon a háborús veszély csökkentéséhez, az egyenjogú, a kölcsönösen előnyös államközi kapcsolatok kialakításához. Ugyancsak konstruktív magatartást tanúsítottak az európai semleges és el nem kötelezett országok. A Szovjetunió azt szorgalmazza, hogy a találkozó mielőbb és sikeresen érjen véget, mivel a tárgyalások mesterséges elhúzásának nincsen semmi értelme. A szovjet vélemény szerint olyan tartalmas és kiegyensúlyozott dokumentumot kellene elfogadnia, (ČSTK) - Arturo Rivera y Damas érsek, salvadori katolikus egyházfő vasárnapi miséjén arra szólította fel a rendszer vezetőit, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz a népi ellenállási mozgalommal, és járuljanak hozzá a válság rendezéséhez. Az érsek hangsúlyozta továbbá, hogy Salvadorban egyre nő azok száma, akik a konfliktus békés rendezését követelik. Mint ismeretes, Alvaro Magana ideiglenes salvadori elnök RoberA kongresszus támogatta az eddig külföldi, fő'eg amerikai ellenőrzés alatt álló energiaipar ..kanadizálását“. Viharos vita folyt anól a határozati javaslatról, amely felszólítja a kormányt, hogy ne tegye lehetővé az amerikai ro- botrepülógépekkel folytatott kísérleteket Kanada területén. A határozati javaslatot végül is nem fogadták el, de több felszólaló rámutatott, hogy Kanada részvétele az amerikai fegyverkezési tervekben ellentétben áll a kormány kinyilatkoztatott céljaival. A tanácskozáson határozat született, amely felszólítja a Trudeau-kabinetet, hogy tegyen határozott lépéseket az általános leszerelésért. amely nemcsak hogy megerősítené a Helsinkiben elfogadott kötelezettségeket, hanem újabbakat is tartalmazna, amelyek természetesen tovább fejlesztenék a helsinki Záróokmány szellemét. A Szovjetunió véleménye szerint a madridi találkozó fő eredménye olyan megállapodás lenne, amely kimondaná, hogy hívjanak össze konferenciát Európában a kölcsönös bizalom és a leszerelés problémáinak megvitatására. A Szovjetunió már kijelentette, hogy hajlandó olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek erősítenék az európai államok közötti bizalmat. Mindenekelőtt a Szovjetunió európai területét érintő intézkedésekről lenne szó, természetesen azzal a feltétellel, hogy a Nyugaton is hasonló szellemben fognak cselekedni. Az is természetes, hogy a szovjet fél mindezek mellett a stratégiai egyensúly fenntartására törekszik úgy, ahogy azt a helsinki Záróokmány is megköveteli, az egyenlőség és egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásával. Azok a nyugati vélemények sem felelnek meg a valóságnak, amelyek szerint a Szovjetunió to d’Aubuisson, az ún. alkotmá- nyozó nemzetgyűlés elnöke és Jósé Guillermo García hadügyminiszter a múlt héten elutasították a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) javaslatát, hogy a felek minden előzetes feltétel nélkül üljenek tárgyalóasztalhoz a több mint három éve tartó s mintegy 38 ezer áldozatot követelő polgárháború mielőbbi befejezése ügyében. nem hajlandó néhány problémát - főleg a humanitárius kérdéseket illetően - megoldani. Ellenkezőleg, a Szovjetunió egyértelmű álláspontja az, hogy a madridi találkozó dokumentumának nemcsak a humanitárius téren folytatott együttműködés kibővítését kellene tartalmaznia, hanem a gazdasági együttműködés fejlesztését célzó irányelveket is, hogy biztosítva legyen a Helsinkiben megkezdett európai folyamat folytonossága. A Szovjetunió hajlandó a Záródokumentum alapjául elfogadni azt a javaslatot, amelyet a múlt év végén terjesztettek elő Madridban az el nem kötelezett és fejlődő országok. Ez szintén azt igazolja, hogy a Szovjetunió szívügyének tekinti a madridi tanácskozás mielőbbi sikeres befejezését. * Madridban azonban más irányvonal is hangot kapott. A legreak- ciósabb imperialista körök, amelyeknek érdekük a lázas fegyverkezés fokozása, megpróbáltak visszaélni a helyzettel s a találkozót olyan céloknak alávetni, amelyek ellentétesek a találkozó szellemével. Főleg az Egyesült Államok obstrukciós magatartása okozta azt, hogy az idén tavasszal nem sikerült konstruktív határozatok elfogadásával befejezni a tárgyalásokat. (č) mandátum sorsa még eldöntetlen). A törvényhozás felsőházában, a száztagú szenátusban 33 helyet újítottak fel, ezek közül húszat a demokraták, 12-t a republikánusok szereztek meg (egy mandátumról még nincs döntés, de a republikánus jelölt esélyesebb), így várhatóan a szenátusban változatlan lesz a helyzet és megmarad a republikánusok 54:46 arányú fölénye. Az ötven szövetségi állam közül 36-ban újjáválasztották a kormányzókat, itt 27 demokrata, illetve 8 republikánus jelölt győzött. . A számszerű adatokból ítélve kézenfekvő a következtetés, hogy egyértelmű a kormányzásból éppen Reaganék által két éve kibuktatott demokraták előretörése. Az érem másik oldala pedig: a republikánusok pozíciókat vesztettek. E megállapításon túlmenően sokkal mélyebbre hatolhatunk az eredmények értékelésében, ha abból indulunk ki, mit is tűztek ki célul a demokraták és a republikánusok a voksvadászat beindulásakor. Sőt, nem árt, ha időben visszakanyarodunk egészen az 1980-as elnökválasztásig. Ronald Reagan győzelmét követő napokban, illetve a carteri vezetés választási kudarcának első heteiben a hatalomtól megmámorosodott republikánusok fogadkoztak, két év múlva teszik fel a koronát akkori elnökválasztási győzelmükre azzal, hogy az időközi kongresszusi választásokon a szenátusi többség mellé a képviselőházban is megszerzik a republikánus fölényt. A fehérházi őrségváltás után ez a lelkesedés egyre inkább alábbhagyott, s ahogy teltek az új adminisztráció napjai - s ahogy közeledtek a múlt heti választások - a republikánusok kezdték alább adni eredeti célkitűzésüket. Ez a választások előestéjén már mindössze arra korlátozódott, hogy feltétlenül meg kell őrizni a szenátusi erőviszonyokat, míg a képviselőházban meg kell akadályozni a demokraták előretörését. Nos, az előbbi sikerült, míg az utóbbit nem tudták elérni. Reagan elnök persze nem félsikerről vagy félvereségről beszélt. Úgy nyilatkozott, pártja elégedett, hiszen hagyományosnak mondható, hogy az éppen kormányzó párt a hatalom természetes kopása következtében mindig veszít néhány mandátumot az időközi választásokon. A demokraták táborában a két év múlva esedékes elnökválasztás elótt biztató jelként értékelték térnyerésüket a törvényhozásban. Eredetileg persze ők is ennél jóval többet akartak, mégpedig azt, hogy a szenátusban is többségre tegyenek szert. Ha ezt elérték volna, Reagan számára demokrata többségű szenátus és képviselóházzal szinte lehetetlenné vált volna a kormányzás. Vajon mi az oka annak, hogy egyik pártnak sem sikerült valóra váltania eredeti szándékait. Politikai megfigyelők szerint az ok mindkét esetben ugyanaz: a hibás gazdaságpolitikai elképzelések. A kongresszusi választásokon hagyományosan a belpolitikai kérdések dominálnak, s a mostani válságos helyzetben természetesen az átlagamerikait érintő gazdasági gondok-befolyásolják leginkább a szavazók magatartását. A jelenlegi republikánus vezetés népellenes, a szociális kiadásokat példátlan méretekben megkurtító gazdaságpolitikájának következményei már eddig is katasztrofálisak. A demokraták viszont azért nem tudták a saját előnyükre váltani a „reaganomics“ kudarcát, mert nekik sincs megfelelő alternatív gazdasági programjuk. Tehát valójában majdnem mindegy volt, kire is szavaz a választó, mert nem létezik az amerikaiak millióit - a munkanélkülieket, a legszegényebb rétegeket- kielégítő program. Megfelelő lehetőség híján a szavazók jobbnak látták, ha távolmaradnak az urnáktól (a szavazásra jogosultaknak alig egyharmada szavazott). Aki viszont mégis szavazott, vok- sával egyúttal „kiállította“ Reaganék első félidejének „bizonyítványát“ is, ami még jóindulattal sem nevezhető kiválónak. A demokrata honatyák előretörése tehát feltétlenül a mostani vezetéssel szembeni, az egyre romló belgazdasági helyzettel szorosan összefüggő általános elégedetlenséget tükrözte. Ez teljesen megalapozott, hiszen az infláció kivételével az utóbbi két évben minden tekintetben romlott az amerikai gazdaság helyzete. A munkanélküliség négy százalékkal nőtt a carteri állapotokhoz viszonyítva, háború utáni rekord a 11,6 milliós múnkanélküliség, ugyancsak rekordnagyságú a 100 milliárdot túllépő költségvetési deficit, a termelési kapacitások csak 69,4 százalékban működnek, ugyancsak csúcsnak számít a 263 milliárd dolláros katonai költség- vetés. Tehát szinte „csúcseső“- negatív értelemben. A választási kampány egyik legjellemzőbb vonása volt, hogy a Fehér Ház mostani lakója nem vállalta a felelősséget a gazdasági gondokért, minden bajért az előző kormányt hibáztatta. Közgazdászok szerint ugyan Reagan rossz gazdaságot örökölt, de jómaga mindent tovább rontott. A szavazatvadászat másrészt azt tükrözte, hogy számos republikánus jelölt is mintha elhatárolta volna magát elnökétől, nem kívánták, hogy Reagan korteskedjék mellettük. Sokuk úgy vélte, hiába ismételgeti az elnök, hogy „tartani kell a vonalat“, de vajon értelmes-e ezt a páratlanul agresszív politikát támogatni. Többen már 1984-re gondolnak, s azt latolgatják, nem lenne-e tanácsosabb felhagyni inkább Reagan irányvonalának nyilvános támogatásával. F élidőben vessünk néhány pillantást a republikánus kormányzat előtt álló második félidőre, amely kétségtelenül nehezebb lesz, mint az első. Nemcsak azért, mert hátralevő idejük egyre fogy és ígérgetéseik aligha lesznek elegendőek ahhoz, hogy az elnökválasztásig magukhoz édesgessék a szavazókat. Másrészt a törvényhozásban a megerősödött demokraták megnehezítik majd az elnök egyes javaslatainak az elfogadtatását. A hátralevő két évben - ahogy közeledik az elnökválasztás, egyre nagyobb szerepet kapnak majd a külpolitikai kérdések, így az enyhülés és a leszerelés is. Ez a folyamat már most beindult, hiszen a kongresszusi választásokon 9 szövetségi államban egyúttal arról is szavaztak, kívánják-e a nukleáris fegyverek befagyasztását. E kérdés napirendre tűzése kétségtelenül az erőteljesen kibontakozó amerikai békemozgalom sikere. Reaganéknak - ha akarják, ha nem, - de ezzel a tényezővel feltétlenül számolniuk kell, hiszen mindegyik szövetségi államban igennel szavaztak. Számos demokratapárti politikus - például Kennedy is - kiállt a nukleáris fegyverek befagyasztását sürgető mozgalom mellett - persze csak később derül ki, nem választási fogásból-e. E gy bizonyos: visszavonulóban az a hullám, amely két évvel ezelőtt a republikánusokat hatalomra juttatta. A lényeg viszont változatlan: a világnak két évig továbbra is a Ronald Reagan-féle irányvonallal kell számolnia. P. VONYIK ERZSÉBET Elégedetlenség a Trudeau-kormány politikájával A moszkvai Pravda kommentárja A háborús veszély csökkentéséért KOHL KITART A RAKÉTATELEPÍTÉS MELLETT Az NSZK kancellárja Washingtonba készül (ČSTK) - Helmut Kohl nyugatnémet kancellár a Time című amerikai magazinnak adott interjújában kijelentette, hogy az NSZK közvéleményének várható tiltakozása ellenére kitart az új amerikai nukleáris rakétáknak az ország területén történő elhelyezése mellett. Ezt Kohl a Szovjetunió elleni durva kirohanásokkal és az állítólagos szovjet katonai fenyegetéssel igyekezett magyarázni. A NATO-t ezzel szemben valamiféle „eszmei közösségként“ igyekezett feltüntetni. Kohl kancellár, aki a jövő héten utazik az Egyesült Államokba, interjújában az NSZK és az USA közötti kapcsolatok szorosabbra vonása mellett foglalt állást. Az Trybuna Ludu (ČSTK) - A Trybuna Ludu, a Lengyel Egyesült Munkáspárt sajtószerve tegnapi „Határozottan és felelősségtudattal“ című kommentárjában arra figyelmeztetett, hogy a szocialistaellenes elemek újabb rendbontásokra készülnek. A lap arra hívta fel a figyelmet, hogy a héten az ellenséNSZK gazdasági helyzetéről szólva kijelentette: az ország „sokáig élt lehetőségein felül“, és ezért most a háború utáni időszak legsúlyosabb gazdasági problémáival áll szemben. xxx Az új jobboldali koalíciós kormány tagjai közül elsőként érkezett Washingtonba hétfőre virradó éjszaka Manfred Wörner hadügyminiszter. Amerikai kollégájával, Weinbergerrel, továbbá Shultz külügyminiszterrel, Bush alelnök- kel és Clark nemzetbiztonsági főtanácsadóval a kelet-nyugati kapcsolatokról és a NATO nyugateurópai rakétatelepítési terveiről folytat megbeszéléseket. ges erők az imperialista körök közvetlen ösztönzésére újabb zavargásokat próbálnak kiprovokálni Lengyelországhan. A Trybuna Ludu rámutatott arra, hogy az országban fokozatosan stabilizálódik a helyzet, és az ellenség a párt és az állam határozott fellépésére számít. A LEMP- nek a válság leküzdésében tanúsított következetes magatartása abból ered, hogy a párt felelősséggel tartozik az államnak és a népnek, miközben mélységesen meg van győződve arról, hogy az általa választott út helyes, és összhangban van a lengyel nép többségének érdekeivel. Elnökválasztás Madagaszkárban (ČSTK) - A Madagaszkárt Demokratikus Köztársaságban vasárnap elnökválasztást tartottak, s az előzetes eredmények szerint ismét az eddigi elnök, Oidier Ratsiraka győzött. Didier Ratsiraka 1976 januárja óta áll az ország élén, antiimperialista és gyarmatosításellenes politikát Tolytat, s a szocialista típusú fejlődés útját választotta. A salvadori hadsereg tovább folytatja a lakosság terrorizálását. Képünkön: San Salvadortól mintegy 80 kilométerre keletre katonák kutatják át egy autóbusz utasait (Képtávíró-ČSTK) Félsiker félidőben K ormányzásának félidejéhez érkezett a Reagan-vezetés a múlthéten megtartott időközi választásokkal. A pénteken nyilvánosságra hozott választási eredmények ismeretében máris folynak az összehasonlítások, ki mit nyert, illetve mit vesztett, másrészt pedig azt elemzik, mi várható a másik félidőben, azaz az 1984- es amerikai elnökválasztásig. Még mielőtt minősítenénk a kormányzó republikánusok és az ellenzéki demokraták választási szereplését, elöljáróban az eredményekről. A teljesen újjáválasztott 435-tagú képviselőházban a demokrata többség 26 újabb mandátummal 103-ra duzzadt, vagyis itt az erőviszonyok a korábbi 242:192 helyett 269:166-ra módosultak a demokraták javára. (Két KOMMENTÁRUNK „Határozottan és felelősségtudattal“
