Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-08 / 265. szám, hétfő

w Szakmabeliek mondják: a könyvtáros munkájáról a kataló­gusok beszélnek, s a jó könyvtár­ban legalább kettőt építeni kell. Különben aligha megbízható az ott dolgozók áttekintése a könyv­tárban található könyvekről. Nem is szólva arról a tájékoztatásról, amit az olvasó igényel. Legelőször magam is ezt keres­tem az ipolynyéki (Vinica) nép­könyvtárban, amelynek Terebessy kát. Külön építjük a Matica Slo- venskában készülő központi kata­lógust is, bár ez az utóbbi időben kissé akadozik, mivel késve ér­keznek a sokszorosított kataló­guscédulák.- Nem okoz-e gondot a kataló­gus építése, hiszen az 553 olvasó kiszolgálása is tetemes időt vehet igénybe?- Különösebb gondot nem je­lent, hiszen a nyitvatartásunk ide­jén kívül a feldolgozó könyvtári munka elvégzéséhez csendesebb órákra van szükség. Ezalatt nincs kölcsönzés. És elég kevés köny­vet kapunk az utóbbi időben, legu­tóbb például a megszabott 1500 koronás negyedévi gyarapítási ke­retbe egyetlen gyermekkönyvet sem tudtam beleszorítani. Pedig ók olvasnak a legtöbbet. Remélem kapunk még kiegészítést.- Általában milyen az ipolynyéki olvasók igénye?- Sok tekintetben hasonló a já­rás többi falujában élőkéhez, de sok tekintetben el is tér ettől. Ná­kívül tematikus foglalkozásokat is rendeznek. Ezekben megismer­kednek a könyvtár használatával, a kézikönyvekkel, katalógusokkal. Irodalmi délutánokat és író-olvasó találkozókat is tartunk. Nálunk a vasárnap délután a legmozgal­masabb. A fiatalok ilyenkor is el­jönnek, a szabadpolcokról levett könyveket, folyóiratokat olvassák. Ilyenkor a .legbensőségesebb a kapcsolat az olvasók és közöt­tem. Tapintattal, hozzáértéssel leginkább így lehet befolyásolni az ízlésüket, s figyelmüket a legújabb könyvekre irányítani. A pálya szeretetéről tanúskodik az is, hogy Terebessy Zoltánné vezetésével alakult egy irodalom­népszerűsítő együttes is. Legu­tóbb a szovjet irodalom alkotásai­ból készített műsorukkal elsők let­tek a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban, így részt vesznek a ke­rületi döntőn.- Szinte hívni sem kellett az együttes tagjait. Juhász Béla pe­dagógus irányításával készült az Mezítláb a Parnasszusra Kassák Lajos: Csavargók, alkotók A lehetőség az emberekben van Látogatás egy Példás népkönyvtárban Zoltánné a vezetője. Itt 10 241 könyvről készült az elmúlt évek­ben katalóguscédula. Az 553 olva­só többsége magyarul olvas, így nem véletlen, hogy az állomány 60 százaléka őket szolgálja. Minden egyes könyv több iránytól keresve is megtalálható.- Ez nagyon fontos, hiszen az olvasók nemcsak konkrét szerzők konkrét könyveit keresik, hanem sokszor egy-egy szakterület, sző­kébb téma, esetleg szerző cím­szeri nt még nem ismert új könyvét keresik. Ilyenkor jelent igazán se­gítséget a katalógus. A két alapka­talógusunkon kívül még két fajtát építünk. A szakkatalógusban tar­talmuk szerint az Egyetemes Tize­des Osztályozást használva cso­portosítunk, míg a betűrendesben a szerzők, címek szerint. De betű­rendes az a katalógusunk is, ame­lyet címszókatalógusnak hívnak. Ebben a könyvek címe szerint so­roljuk be az egyes dokumentumo­lunk is szeretik a krimit, a történel­mi regényt, Berkesit, Szilvásit, Passuthot, de igényesebb olvasó­ink is szép számmal akadnak. Jó­magam hiszek abban, hogy akit hozzáértő könyvtáros szolgál ki, az előbb vagy utóbb az értéke­sebb irodalmat is megszereti.- Ezek szerint az igényes könyvtárosi munka híve.- Nehéz erről beszélni. Tény azonban, hogy szeretem a hivatá­somat, szeretem az olvasókat és a könyveket. Ez a három együtt jelenti ä munkámat. Esetenként arra is törekszem, hogy közvetlen kapcsolat teremtéssel szerezzek új híveket az olvasásnak. Utcán, üzletben, a művelődési ház ren­dezvényein, nőszervezeti gyűlé­seken, CSEMADOK-akciókon próbálom népszerűsíteni a könyvet.- És az iskolások?- Nagyon jó a kapcsolatunk az alapiskolával. A mesedélutánokon irodalmi színpadi összeállítás, bár a megvalósításban mindenki ötle­tét, javaslatát megpróbáltuk figye­lembe venni. Pedagógusok, szö­vetkezeti dolgozók, ápolónő, újságíró vesznek részt ebben a munkában. Jó érzés tudni azt, hogy az egyre jobb anyagi körül­mények között élő falubeliek kö­zött szép számmal vannak olya­nok, akiknek naponta megfordul könyv a kezükben. Hozzátehetnénk, hogy nem vé­letlenül, hiszen ahol ilyen szeretet­tel, hivatástudattal foglalkoznak velük, oda mindenki szívesen mégy. Még akkor is, ha valaki a szomszéd faluban lakik. S azok a sokat emlegetett vasárnapok, akár országosan is követhető kez­deményezést sugallnak. Az em­berek akkor jobban ráérnek, nyu- godtabbak, s ezt egy könyvtáros jó érzékkel vette észre. DUSZA ISTVÁN Terebessy Zoltánné könyvtáros és Deák Ilona, az egyik legszorgalmasabb olvasó Vasárnap délután is nyitva tart a könyvtár (Antalfi Ottó felvételei) Országos verseny Könyvtárak vetélkedése a barátsági hónapban Egységes könyvtári rendsze­rünk közvetlen és közvetett irányí­tói - a kulturális minisztérium, a Matica Slovenská - és a Cseh- szlovák-Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságával együtt or­szágos versenyt hirdettek, amely­ben minden népkönyvtár részt ve­het. Mire ez az írás megjelenik, már a kerületi fordulók résztvevői mutatják be miként lehet nem ha­gyományos formában végezni a könyvtári munkát, miként lehet népszerűsíteni a szovjet és az orosz irodalmat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rende­zett versenyben Szlovákiában 538 kollektíva vesz részt. A közép­szlovákiai és a kelet-szlovákiai ke­rületben 181-181, a nyugat-szlo­vákiaiban 151 és Bratislavában 25 csoport versenyzett. A járási dön­tőket kerületi vetélkedők követik, majd december 14-én és 15-én Banská Bystricában rendezik meg az országos seregszemlét. Mi ennek a könyvtári vetélke­désnek a célja? Amatőr közreműködőkkel olyan irodalmi műsorokat szerkeszteni, amelyek a könyvtárak klubszerű rendezvényein sajátos formában szolgálják a könyvet, konkréten a szovjet és az orosz irodalmat A műsorok műfaja lehet beszélge­tés a könyvről, irodalmi est, irodal­mi vetélkedő, hangos bibliográfia, dramatizáció, tematikus est, hang­lemez bemutató. Ezenkívül az is­mert kereteket kitágító, újszerű kí­sérleteknek is helyük van ebben a versenyben. Az audiovizuális eszközök, a fotó- és filmtechnika, az akusztikai berendezések, de az élő zene is gazdagíthatja az egyes műsorokat. A különböző szintű versenye­ken bemutatott műsorokat szakér­tőkből álló zsűri értékeli. Ez első­sorban három szempontot tart szem előtt. 1. a tartalmi összete­vőket: milyen mértékben teszi le­hetővé az adott műsor a szovjet irodalom népszerűsítését, meny­nyire vonzó, céltudatos és aktuális a szerkesztés. 2. a forma ismérve­it: tartalmaz-e új elemeket, egyéni ötleteket, s ezeket milyen művészi szintézisbe hozták a tartalommal. 3. a műsort többször kell előadni ahhoz, hogy a kerületi versenyen részt vehessen az adott csoport. Aligha kell különösebben hang­súlyozni, hogy a versenyben szá­mos dél-szlovákiai könyvtár is részt vett, és eredményességük­nek a megszólaltatott műsor nyel­ve sem volt akadálya. Nem egy helyen magyar nyelvű műsor lett az első a járási fordulóban, bizo­nyítva ezzel a verseny lényegéből fakadó elkötelezettséget és inter­nacionalizmust. (d-n) A kultúra története nem egy olyan esetet tart számon, amikor a társadalom peremére szorított emberek sorából kilép valaki, és eljut a művészetek magaslataira. Az ősi Kínában csak a társadalmi kötöttségektől mentes kereskedők vagy csavargók tudtak művészi szabadságban alkotni. Villon egész életműve is hányatott sor­sát tükrözi. A magyar irodalom is ,, büszkélkedhet“ a társadalom mélyéről érkezett és kibontakozott zsenikkel, mint Petőfi vagy József Attila, de a csavargó sorból talán csak Kassák Lajos tudott ilyen szintre felkapaszkodni. Számára a csavargás nem kirándulás volt ebben a világban, mégcsak a pol­gári kényelem tüntetőleges meg­tagadása sem, hanem kényszerű életforma a hárommillió koldus or­szágában, ahol csak rendkívüli néhányuknak volt erejük, akara­tuk, elszántságuk és tehetségük a kilábaláshoz. Az önművelő, autodidakta író szikár önfegyelemmel, szigorú tu­datosággal képezte magát, hogy minősíteni tudja a társadalmat, benne önmagát, és ebben a szembesítésben a mezítlábas sorstársait is: Gorkijt, Jack Lon­dont, Panait Istratit. Az éhezés, verések, megaláztatások gyer­mekkori élményei azonos indítta­tást adnak: ,,Ezen az úton vagy tehetetlenül elbukik, vagy kiváltsá­gosán felmagasztosul az ember... Gorkij cipelte, megbírta. London igyekezett elfelejteni: összerop­pant idő előtt. Panait Istrati félt emlékeitől: menekült." Aki rájön, hogy a társadalmon kívüli szabad­ság nem lehet egy életforma vég­célja, annak azzal is szembe kell néznie, hogy a társadalom meg­változtatásával kell mindenki szá­mára megteremteni a szabadság valós állapotát, ami nem fejeződ­het be a szabadság kimondásá­nál. Ez a munka persze nem azok­ra vár, akik ,,feladják emberi szempontjaikat a terített asztalról lehullott morzsákért“, hanem azokra, akik ,,mint önérzetes em­berek határozott követelésekkel fordulnak a birtokon belül levők felé“. A nincstelenség nem forra­dalmasít, inkább csak erjesztő el­lentéteket szül, ,,mert a nyomorú­ság nemcsak a test egészségét ássa alá, hanem a szellemet is demoralizálja. “ Hogyan tudnak ebből néhányan alázat nélkül kilá­balni? - erre keres választ Kassák azok példáján, akiket a történelem már csak színrelépésük pillanatá­ban jegyez fel, mert számukra si­került, de válasz kívánkozik arra is, hogy miként tovább. Az eszmé- lés, tudatosítás és alkotás folya­matában nem a művészetet (mint a polgári írók), hanem önmagukat keresik, s ez az út érleli meg őket a tiszta kitárulkozásra. Gorkij ha­marább ismerte meg a nehéz testi munkát, mint a betűket, ám ezután telhetetlen mohósággal falta a vi­lágra kaput nyitó könyveket. Ha­talmas energiával elért kulturális képzettsége pedig arra is alkal­massá tette, hogy népe elkötele­zett művészi kifejezője lehessen. London és Istrati már kevésbé értek el ilyen szintre, mert egyiket a kalandvágy, másikat az idealista igazságkeresés áramlata sodorta el, amivel nemcsak emberi gyen­geségükre, hanem társadalmuk általános gyengeségeire is rávilá­gíthatunk. Kassák mélyreható elemzése olyan adalékokkal szol­gál, amelyek az életutak válasz­helyzeteiben tanulságos útmuta­tásul szolgálhatnak, mert aki nem képes magatartásával, érzelmei­vel és tudatával azonosulni, s azt következetesen végigvezetni, az törvényszerűen a meghasonlás lélekvesztőjére kerül. Hiába a ta­pasztalat, melyet származásával és gyermekkorával együtt megka­pott, ha az elmélet teljes fegyver­zetével nem vértezi fel magát, de a végső értékmérő az alkotó szá­mára sem a származás, sem a képzettség nem lehet, hanem csakis a műalkotás. Amikor Kassák elemzése ké­szült, aktualitása és fontossága egyformán jelentős volt. Mostani kiadását (amikor a csavargókat a társadalmi és műszaki változá­sok elsöpörték, s legfeljebb delik­vens formában jelennek meg) a benne leírt tapasztalás indokol­ja, amely a magatartásformákra leselkedő veszélyek felismerését segítheti. A tudatlan védtelenül és tehetetlenül elbukik, a tudó véde­kezik. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Egykötetes enciklopédia A Szovjetszkaja Enciklopegyija kiadó 600 oldalas összefoglaló munkát jelentetett meg a szovjet államszövetség megalakulásának 60. évfordulójára. Mint a kiadó tudományos szer­kesztőtanácsának elnökhelyette­sétől, Mihail Kuznyecovtól meg­tudtuk, a könyv készítésében vezető politikusok, közéleti sze­mélyiségek, kiváló tudósok, művé­szek és szakemberek vettek részt. A kötet rövid ismertetéssel kezdő­dik a Szovjetuniónak a földgyolyón elfoglalt helyéről, társadalmi és ál­lami rendszeréről, az új alkotmány alapvető tételeiről. A Lakosság című fejezetben megismerkedhetünk a népesség létszámával, korösszetételével, szociális és etnikai szerkezetével, az országban használatos nyel­vekkel. A Szovjetunióban őshonos népek mintegy 130 nyelven be­szélnek. A legelterjedtebb az orosz, amely nemcsak 137 millió orosz embernek anyanyelve, ha­nem az ország más népei 13 millió orosz képviselőjének is. Teljes jo­got élveznek az olyan szűk körben használt nyelvek is, mint az aleuti - 96-an beszélik -, az izsor 208, a negidal 286, és a jukagir 288 személy anyanyelve. A következő, Természet és ter­mészeti erőforrások című fejezet­ben olvashatunk a geológiáról, az ásványkincsekről - többféléből a Szovjetunió az első helyen áll a világon -, itt kapunk leírást a ter­mészetföldrajzi övezetekről, az éghajlatról, a növény- és állatvi­lágról. A Történelmi áttekintésből meg­tudjuk, hogy milyen fontossabb események zajlottak le azóta, amióta - mintegy 600 ezer évvel ezelőtt - az ember megtette első lépéseit ezen a területen. Megis­merkedünk a legősibb államkép­ződményekkel, a feudális viszo­nyok kialakulásával. Részletesen megvilágítja a mű a munkásosz­tály kialakulását, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, a szocia­lista építőmunkát, a Nagy Honvé­dő Háborút és a fejlett szocialista társadalom építésének, illetve továbbfejlesztésének szakaszát. A szovjethatalom megteremtésé­től napjainkig terjedő külpolitikát jellemzi sok példával Andrej Gro­miko külügyminiszter. A Szovjet­unió Kommunista Pártjával foglal­kozik a következő fejezet. 1982. január 1-én az SZKP-nak 17 769 668 tagja és tagjelöltje volt. Ezeknek 43,4 százaléka munkás, 12,8 százalékuk kolhoz­tag, 43,8 százalékuk értelmiségi, alkalmazott és katona. Nagy teret szentel a könyv a XXVI. pártkong­resszusnak, ahol nagyszabású szociális és gazdasági fejlesztési programot hagytak jóvá. Külön fejezet mutatja be a leg­népesebb társadalmi szervezetet, a 114 millió tagot számláló szak- szervezeteket. Az enciklopédia tájékoztat a gazdasági életről és az ország külgazdasági kapcsolatairól, az életkörülményekről és az egész­ségügyről, a kulturális építőmun­káról, az irodalomról és a művé­szetről, a futurizmusról, a társadal­mi szervezetekről, a vallásról és az egyházról. A szovjet tudomány fejlődésé­vel mintegy száz oldal foglalkozik. Jelenleg az országban több mint 1 millió 400 ezer tudományos ku­tató tevékenykedik, az összes tu­dományos dolgozók száma körül­belül 4 millió. Külön cikkek mutatják be a Szovjetunió mind a 15 szövetsé­gi köztársaságát. JURIJ ANDREOTTI ÚJ SZÚ 4 1982. XI. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents