Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)
1982-11-08 / 265. szám, hétfő
w Szakmabeliek mondják: a könyvtáros munkájáról a katalógusok beszélnek, s a jó könyvtárban legalább kettőt építeni kell. Különben aligha megbízható az ott dolgozók áttekintése a könyvtárban található könyvekről. Nem is szólva arról a tájékoztatásról, amit az olvasó igényel. Legelőször magam is ezt kerestem az ipolynyéki (Vinica) népkönyvtárban, amelynek Terebessy kát. Külön építjük a Matica Slo- venskában készülő központi katalógust is, bár ez az utóbbi időben kissé akadozik, mivel késve érkeznek a sokszorosított katalóguscédulák.- Nem okoz-e gondot a katalógus építése, hiszen az 553 olvasó kiszolgálása is tetemes időt vehet igénybe?- Különösebb gondot nem jelent, hiszen a nyitvatartásunk idején kívül a feldolgozó könyvtári munka elvégzéséhez csendesebb órákra van szükség. Ezalatt nincs kölcsönzés. És elég kevés könyvet kapunk az utóbbi időben, legutóbb például a megszabott 1500 koronás negyedévi gyarapítási keretbe egyetlen gyermekkönyvet sem tudtam beleszorítani. Pedig ók olvasnak a legtöbbet. Remélem kapunk még kiegészítést.- Általában milyen az ipolynyéki olvasók igénye?- Sok tekintetben hasonló a járás többi falujában élőkéhez, de sok tekintetben el is tér ettől. Nákívül tematikus foglalkozásokat is rendeznek. Ezekben megismerkednek a könyvtár használatával, a kézikönyvekkel, katalógusokkal. Irodalmi délutánokat és író-olvasó találkozókat is tartunk. Nálunk a vasárnap délután a legmozgalmasabb. A fiatalok ilyenkor is eljönnek, a szabadpolcokról levett könyveket, folyóiratokat olvassák. Ilyenkor a .legbensőségesebb a kapcsolat az olvasók és közöttem. Tapintattal, hozzáértéssel leginkább így lehet befolyásolni az ízlésüket, s figyelmüket a legújabb könyvekre irányítani. A pálya szeretetéről tanúskodik az is, hogy Terebessy Zoltánné vezetésével alakult egy irodalomnépszerűsítő együttes is. Legutóbb a szovjet irodalom alkotásaiból készített műsorukkal elsők lettek a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban, így részt vesznek a kerületi döntőn.- Szinte hívni sem kellett az együttes tagjait. Juhász Béla pedagógus irányításával készült az Mezítláb a Parnasszusra Kassák Lajos: Csavargók, alkotók A lehetőség az emberekben van Látogatás egy Példás népkönyvtárban Zoltánné a vezetője. Itt 10 241 könyvről készült az elmúlt években katalóguscédula. Az 553 olvasó többsége magyarul olvas, így nem véletlen, hogy az állomány 60 százaléka őket szolgálja. Minden egyes könyv több iránytól keresve is megtalálható.- Ez nagyon fontos, hiszen az olvasók nemcsak konkrét szerzők konkrét könyveit keresik, hanem sokszor egy-egy szakterület, szőkébb téma, esetleg szerző címszeri nt még nem ismert új könyvét keresik. Ilyenkor jelent igazán segítséget a katalógus. A két alapkatalógusunkon kívül még két fajtát építünk. A szakkatalógusban tartalmuk szerint az Egyetemes Tizedes Osztályozást használva csoportosítunk, míg a betűrendesben a szerzők, címek szerint. De betűrendes az a katalógusunk is, amelyet címszókatalógusnak hívnak. Ebben a könyvek címe szerint soroljuk be az egyes dokumentumolunk is szeretik a krimit, a történelmi regényt, Berkesit, Szilvásit, Passuthot, de igényesebb olvasóink is szép számmal akadnak. Jómagam hiszek abban, hogy akit hozzáértő könyvtáros szolgál ki, az előbb vagy utóbb az értékesebb irodalmat is megszereti.- Ezek szerint az igényes könyvtárosi munka híve.- Nehéz erről beszélni. Tény azonban, hogy szeretem a hivatásomat, szeretem az olvasókat és a könyveket. Ez a három együtt jelenti ä munkámat. Esetenként arra is törekszem, hogy közvetlen kapcsolat teremtéssel szerezzek új híveket az olvasásnak. Utcán, üzletben, a művelődési ház rendezvényein, nőszervezeti gyűléseken, CSEMADOK-akciókon próbálom népszerűsíteni a könyvet.- És az iskolások?- Nagyon jó a kapcsolatunk az alapiskolával. A mesedélutánokon irodalmi színpadi összeállítás, bár a megvalósításban mindenki ötletét, javaslatát megpróbáltuk figyelembe venni. Pedagógusok, szövetkezeti dolgozók, ápolónő, újságíró vesznek részt ebben a munkában. Jó érzés tudni azt, hogy az egyre jobb anyagi körülmények között élő falubeliek között szép számmal vannak olyanok, akiknek naponta megfordul könyv a kezükben. Hozzátehetnénk, hogy nem véletlenül, hiszen ahol ilyen szeretettel, hivatástudattal foglalkoznak velük, oda mindenki szívesen mégy. Még akkor is, ha valaki a szomszéd faluban lakik. S azok a sokat emlegetett vasárnapok, akár országosan is követhető kezdeményezést sugallnak. Az emberek akkor jobban ráérnek, nyu- godtabbak, s ezt egy könyvtáros jó érzékkel vette észre. DUSZA ISTVÁN Terebessy Zoltánné könyvtáros és Deák Ilona, az egyik legszorgalmasabb olvasó Vasárnap délután is nyitva tart a könyvtár (Antalfi Ottó felvételei) Országos verseny Könyvtárak vetélkedése a barátsági hónapban Egységes könyvtári rendszerünk közvetlen és közvetett irányítói - a kulturális minisztérium, a Matica Slovenská - és a Cseh- szlovák-Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságával együtt országos versenyt hirdettek, amelyben minden népkönyvtár részt vehet. Mire ez az írás megjelenik, már a kerületi fordulók résztvevői mutatják be miként lehet nem hagyományos formában végezni a könyvtári munkát, miként lehet népszerűsíteni a szovjet és az orosz irodalmat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett versenyben Szlovákiában 538 kollektíva vesz részt. A középszlovákiai és a kelet-szlovákiai kerületben 181-181, a nyugat-szlovákiaiban 151 és Bratislavában 25 csoport versenyzett. A járási döntőket kerületi vetélkedők követik, majd december 14-én és 15-én Banská Bystricában rendezik meg az országos seregszemlét. Mi ennek a könyvtári vetélkedésnek a célja? Amatőr közreműködőkkel olyan irodalmi műsorokat szerkeszteni, amelyek a könyvtárak klubszerű rendezvényein sajátos formában szolgálják a könyvet, konkréten a szovjet és az orosz irodalmat A műsorok műfaja lehet beszélgetés a könyvről, irodalmi est, irodalmi vetélkedő, hangos bibliográfia, dramatizáció, tematikus est, hanglemez bemutató. Ezenkívül az ismert kereteket kitágító, újszerű kísérleteknek is helyük van ebben a versenyben. Az audiovizuális eszközök, a fotó- és filmtechnika, az akusztikai berendezések, de az élő zene is gazdagíthatja az egyes műsorokat. A különböző szintű versenyeken bemutatott műsorokat szakértőkből álló zsűri értékeli. Ez elsősorban három szempontot tart szem előtt. 1. a tartalmi összetevőket: milyen mértékben teszi lehetővé az adott műsor a szovjet irodalom népszerűsítését, menynyire vonzó, céltudatos és aktuális a szerkesztés. 2. a forma ismérveit: tartalmaz-e új elemeket, egyéni ötleteket, s ezeket milyen művészi szintézisbe hozták a tartalommal. 3. a műsort többször kell előadni ahhoz, hogy a kerületi versenyen részt vehessen az adott csoport. Aligha kell különösebben hangsúlyozni, hogy a versenyben számos dél-szlovákiai könyvtár is részt vett, és eredményességüknek a megszólaltatott műsor nyelve sem volt akadálya. Nem egy helyen magyar nyelvű műsor lett az első a járási fordulóban, bizonyítva ezzel a verseny lényegéből fakadó elkötelezettséget és internacionalizmust. (d-n) A kultúra története nem egy olyan esetet tart számon, amikor a társadalom peremére szorított emberek sorából kilép valaki, és eljut a művészetek magaslataira. Az ősi Kínában csak a társadalmi kötöttségektől mentes kereskedők vagy csavargók tudtak művészi szabadságban alkotni. Villon egész életműve is hányatott sorsát tükrözi. A magyar irodalom is ,, büszkélkedhet“ a társadalom mélyéről érkezett és kibontakozott zsenikkel, mint Petőfi vagy József Attila, de a csavargó sorból talán csak Kassák Lajos tudott ilyen szintre felkapaszkodni. Számára a csavargás nem kirándulás volt ebben a világban, mégcsak a polgári kényelem tüntetőleges megtagadása sem, hanem kényszerű életforma a hárommillió koldus országában, ahol csak rendkívüli néhányuknak volt erejük, akaratuk, elszántságuk és tehetségük a kilábaláshoz. Az önművelő, autodidakta író szikár önfegyelemmel, szigorú tudatosággal képezte magát, hogy minősíteni tudja a társadalmat, benne önmagát, és ebben a szembesítésben a mezítlábas sorstársait is: Gorkijt, Jack Londont, Panait Istratit. Az éhezés, verések, megaláztatások gyermekkori élményei azonos indíttatást adnak: ,,Ezen az úton vagy tehetetlenül elbukik, vagy kiváltságosán felmagasztosul az ember... Gorkij cipelte, megbírta. London igyekezett elfelejteni: összeroppant idő előtt. Panait Istrati félt emlékeitől: menekült." Aki rájön, hogy a társadalmon kívüli szabadság nem lehet egy életforma végcélja, annak azzal is szembe kell néznie, hogy a társadalom megváltoztatásával kell mindenki számára megteremteni a szabadság valós állapotát, ami nem fejeződhet be a szabadság kimondásánál. Ez a munka persze nem azokra vár, akik ,,feladják emberi szempontjaikat a terített asztalról lehullott morzsákért“, hanem azokra, akik ,,mint önérzetes emberek határozott követelésekkel fordulnak a birtokon belül levők felé“. A nincstelenség nem forradalmasít, inkább csak erjesztő ellentéteket szül, ,,mert a nyomorúság nemcsak a test egészségét ássa alá, hanem a szellemet is demoralizálja. “ Hogyan tudnak ebből néhányan alázat nélkül kilábalni? - erre keres választ Kassák azok példáján, akiket a történelem már csak színrelépésük pillanatában jegyez fel, mert számukra sikerült, de válasz kívánkozik arra is, hogy miként tovább. Az eszmé- lés, tudatosítás és alkotás folyamatában nem a művészetet (mint a polgári írók), hanem önmagukat keresik, s ez az út érleli meg őket a tiszta kitárulkozásra. Gorkij hamarább ismerte meg a nehéz testi munkát, mint a betűket, ám ezután telhetetlen mohósággal falta a világra kaput nyitó könyveket. Hatalmas energiával elért kulturális képzettsége pedig arra is alkalmassá tette, hogy népe elkötelezett művészi kifejezője lehessen. London és Istrati már kevésbé értek el ilyen szintre, mert egyiket a kalandvágy, másikat az idealista igazságkeresés áramlata sodorta el, amivel nemcsak emberi gyengeségükre, hanem társadalmuk általános gyengeségeire is rávilágíthatunk. Kassák mélyreható elemzése olyan adalékokkal szolgál, amelyek az életutak válaszhelyzeteiben tanulságos útmutatásul szolgálhatnak, mert aki nem képes magatartásával, érzelmeivel és tudatával azonosulni, s azt következetesen végigvezetni, az törvényszerűen a meghasonlás lélekvesztőjére kerül. Hiába a tapasztalat, melyet származásával és gyermekkorával együtt megkapott, ha az elmélet teljes fegyverzetével nem vértezi fel magát, de a végső értékmérő az alkotó számára sem a származás, sem a képzettség nem lehet, hanem csakis a műalkotás. Amikor Kassák elemzése készült, aktualitása és fontossága egyformán jelentős volt. Mostani kiadását (amikor a csavargókat a társadalmi és műszaki változások elsöpörték, s legfeljebb delikvens formában jelennek meg) a benne leírt tapasztalás indokolja, amely a magatartásformákra leselkedő veszélyek felismerését segítheti. A tudatlan védtelenül és tehetetlenül elbukik, a tudó védekezik. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Egykötetes enciklopédia A Szovjetszkaja Enciklopegyija kiadó 600 oldalas összefoglaló munkát jelentetett meg a szovjet államszövetség megalakulásának 60. évfordulójára. Mint a kiadó tudományos szerkesztőtanácsának elnökhelyettesétől, Mihail Kuznyecovtól megtudtuk, a könyv készítésében vezető politikusok, közéleti személyiségek, kiváló tudósok, művészek és szakemberek vettek részt. A kötet rövid ismertetéssel kezdődik a Szovjetuniónak a földgyolyón elfoglalt helyéről, társadalmi és állami rendszeréről, az új alkotmány alapvető tételeiről. A Lakosság című fejezetben megismerkedhetünk a népesség létszámával, korösszetételével, szociális és etnikai szerkezetével, az országban használatos nyelvekkel. A Szovjetunióban őshonos népek mintegy 130 nyelven beszélnek. A legelterjedtebb az orosz, amely nemcsak 137 millió orosz embernek anyanyelve, hanem az ország más népei 13 millió orosz képviselőjének is. Teljes jogot élveznek az olyan szűk körben használt nyelvek is, mint az aleuti - 96-an beszélik -, az izsor 208, a negidal 286, és a jukagir 288 személy anyanyelve. A következő, Természet és természeti erőforrások című fejezetben olvashatunk a geológiáról, az ásványkincsekről - többféléből a Szovjetunió az első helyen áll a világon -, itt kapunk leírást a természetföldrajzi övezetekről, az éghajlatról, a növény- és állatvilágról. A Történelmi áttekintésből megtudjuk, hogy milyen fontossabb események zajlottak le azóta, amióta - mintegy 600 ezer évvel ezelőtt - az ember megtette első lépéseit ezen a területen. Megismerkedünk a legősibb államképződményekkel, a feudális viszonyok kialakulásával. Részletesen megvilágítja a mű a munkásosztály kialakulását, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, a szocialista építőmunkát, a Nagy Honvédő Háborút és a fejlett szocialista társadalom építésének, illetve továbbfejlesztésének szakaszát. A szovjethatalom megteremtésétől napjainkig terjedő külpolitikát jellemzi sok példával Andrej Gromiko külügyminiszter. A Szovjetunió Kommunista Pártjával foglalkozik a következő fejezet. 1982. január 1-én az SZKP-nak 17 769 668 tagja és tagjelöltje volt. Ezeknek 43,4 százaléka munkás, 12,8 százalékuk kolhoztag, 43,8 százalékuk értelmiségi, alkalmazott és katona. Nagy teret szentel a könyv a XXVI. pártkongresszusnak, ahol nagyszabású szociális és gazdasági fejlesztési programot hagytak jóvá. Külön fejezet mutatja be a legnépesebb társadalmi szervezetet, a 114 millió tagot számláló szak- szervezeteket. Az enciklopédia tájékoztat a gazdasági életről és az ország külgazdasági kapcsolatairól, az életkörülményekről és az egészségügyről, a kulturális építőmunkáról, az irodalomról és a művészetről, a futurizmusról, a társadalmi szervezetekről, a vallásról és az egyházról. A szovjet tudomány fejlődésével mintegy száz oldal foglalkozik. Jelenleg az országban több mint 1 millió 400 ezer tudományos kutató tevékenykedik, az összes tudományos dolgozók száma körülbelül 4 millió. Külön cikkek mutatják be a Szovjetunió mind a 15 szövetségi köztársaságát. JURIJ ANDREOTTI ÚJ SZÚ 4 1982. XI. 8.
