Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-08 / 265. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1982. XI. 8. A XIV. vívó-EB után VÉGE A NAGY SZÉRIÁKNAK? Amikor véget ért az idei vívó Európa-bajnokság, és a győztesek névsorát összehasonlítottuk az elmúlt évivel, megállapíthattuk, hogy egyetlen győztes sem azonos a tavaly is aranyérmet szerzett versenyzők valamelyikével. Sót, ha tovább megyünk, és ezt az összehasonlítást megtesszük a világbajnokságok egyéni számainak győzteseivel is, kiderül, hogy az összesen 16 aranyérmes helyen egyetlen név sem ismétlődik! Vagyis azt a következtetést vonhatju k le, hogy a moszkvai olimpiával a vívósportban véget ért egy korszak, amelyben a korábbi lebonyolítási rend­szerben a nagy egyéniségek tartósan az élen tudtak maradni, ami az új versenykiírás értelmében - legalább­is négy világverseny alapján - a jövőben nem lesz jellemző. Persze ez csak egy szembetűnő „mellékter­méke“ az idei vívó EB-nek, néhány további lényeges­sel az alábbiakban foglalkozunk. HÁNYADIK? Eléggé paradox a helyzet, amikor a világversenyek al­kalmával kétségek merülnek fel afelől, hányadik is a sorrendben... Nos, ez fordult elő a vívó EB-vel is, amellyel kapcsolatban a hazai sportsajtó máso­dik Európa-bajnokságként foglalkozott. Ez pedig tévedés, hiszen az EB a ví­vósportban korábban rendszeres volt, az elmúlt évi csak az 1935-ben, illetve 1936-ban abbamaradt sorozat felújítá­sa volt! Az első Európa-bajnokságot 1921-ben Párizsban rendezték, igaz csak egyetlen fegyvernemben, mégpe­dig a párbajtőrben, amelyet a francia Gaudin nyert. Egy évvel később két helyen is rendeztek EB-t: Párizs újra a párbajtórversenyek színhelye volt, míg Ostendében a kardozók vívtak. 1925 az újabb állomás, amikor csak a kardozók részére írták ki az EB-t. Ekkor rajtoltak először magyar vívók is, és a kardverseny első 7 hehyezettje magyar volt - Garay János szerezte meg az aranyérmet. Akkor kezdődött a magyar kardozók nagy sorozata, amely az EB-k történetében csak ez- idén ért véget, hiszen minden egyéni kardversenyt magyar vívó nyert az EB- ken. Egy évvel később már a férfi tőrözők is bekapcsolódtak a Budapes­ten rendezett EB versenyeibe, a nők pedig 1929-től szerepeltek, igaz az elején csak egyéniben, három évvel később külön női tórcsapat-EB-t ren­deztek, és 1933-ban Budapesten ke­rült sorra az első teljes műsorú EB már valamennyi csapatversennyel is. Az utolsót 1935-ben Lausanne-ban ren­dezték, igaz 1936-ban San Remóban még sor került egy női csapatbajnok­ságra. A vívósportban 1937 óta egé­szen tavalyig nem rendeztek konti­nensbajnokságot, és a felújításban nem szerepelnek a csapatviadalok. PIKANTÉRIA. Amint azt már a be­vezetőben említettük, a legutóbbi két év négy világversenye során minden egyéni számban más-más vívó szer­zett aranyérmet. Ez mindenekelőtt az új lebonyolítási rendszernek „köszön­hető“, hiszen korábban a hatos döntő­be bejutott versenyzők egymás elleni körmérkőzésen döntötték el a helyezé­sek sorsát, gyakran holtverseny utáni újravívás során. Ez véleményünk sze­rint sokkal igazságosabb volt, mint az új szabály, amelynek rovására nem kevés logikátlanság is írható. Például a selejtezőkben még több vereség után is tovább juthatnak az egyes cso­portokból a versenyzők, sőt az egye­nes kiesési szakaszban is egy vereség nem föltétlenül jelent búcsút, a ver­senyző a vigaszágon akár a döntőig verekedheti magát. Azaz egy-egy hi- bázás korrigálására még van lehető­ség, viszont az új szabály ezt nem teszi lehetővé a legjobbaknak, akik a nyolc közé kerülnek. Ott ugyanis aki kikap, már végképp lemondhat a végső győ­zelem lehetőségéről. Vége van már annak az időszaknak, amikor késő éj­szakába nyúló, többszörös újravívás utáni izgalmak során dőlt el, egy-egy világverseny aranyérmeinek kérdése. Nem föltétlenül biztos, hogy az új sza­bály a sportág javát szolgálja! RÁCZ KATI. Nagyjából már egy évtizede van ott a világ élvonalában, és hosszú ideig szinte egyszemélyes „ví­vócsapat“ volt, és mostani ötödik he­lyezése az EB-n résztvett négytagú csapat legnagyobb sikere. Amíg elju­tott a nyolcas döntőig, nem kisebb egyéniséget is el búcsúztatott, mint Sparacciari, a tavalyi Európa-bajnok, sőt legyőzte Stefanek Gertrúdot, aki végül ezüstérmes lett. Ha figyelembe vesszük valamennyi világverseny női tőrvívó számát, megállapítjuk, hogy Loksáné Rácz Katalin idei ötödik he­lyezése minden idők negyedik legjobb csehszlovák helyezése - hacsak nem soroljuk ide főiskolai világbajnoki cí­mét. Ennél egyszer ó szerepelt jobban (VB bronzérem) és 1938-ban a piešta- nyi - sorrendben második - világbaj­nokságon a győztes Šedivá és az ezüstérmet szerzett Slabochová. A három párbajtőröző - Jurka, Douba és Dobos - közül Jurka jutott legto­vább, egészen a döntő kapujáig. CSÚCSTÁJON. Abban, hogy az aranyérmesek névsorában nem ismét­lődtek a nevek, az is közrejátszott, hogy a szovjet versenyzők ezúttal is távolmaradtak az EB küzdelmektől. így tulajdonképpen a két tőrvívó számban a nőknél Vaccaroni, a férfiaknál pedig Numa győzelme tulajdonképpen a pa­pírformának megfelelően következett be, hiszen mindketten ezüstérmesek voltak az idei VB-n Giljazova, illetve Romanykov mögött. Meglepetés tulaj­donképpen csak a párbajtőrvívóknál született, és nem is annyira azért, mert svájci győztest avattak, hanem inkább azért, mert közülük nem az győzött, akit az esélyesek között számontartot- tak. Igaz, a döntőt nem is annyira Carrad nyerte meg, mint inkább Kol- czonay veszítette el, aki így már soka­dik ezüstérmét szerezte. Egyébként egyedül ebben a számban következ­hetett volna be, hogy olyan nyer EB-t aki ezidén világbajnok is volt, de Pap Jenő már az előcsatározások során kiesett. Csak részben meglepetés, hogy a kardvívásban kettős lengyel siker született, hiszen az aranyérmes Pigula már számos világverseny dön­tőjében szerepelt. A tavalyi győztes Gedővári csak ötödik lett, Nébald György bronzérme kevesebb, mint amennyire feltehetően a magyar szak­vezetés számított. Sokat levon az EB sportértékéből hogy már másodízben maradtak távol a szovjet versenyzők, ők azonban min­dig a VB-re összpontosítanak. Az az igazság, hogy rossz időpontban kerül sorra az EB, hiszen a vívóidény általá­ban decemberben-januárban kezdő­dik és a VB-vel éri el csúcspontját. Nem ártana, ha a nemzetközi vívóélet vezetői más sportág példáihoz igazod­va valamilyen tavaszi időpontot vá­lasztana az EB-nek. Mint például a birkózásban, amelyben a tavaszi EB tulajdonképpen VB-föpróba. Amely so­rán a legjobbak felmérik hol tartnak, vetélytársaikkal szemben, és még iga­zítani tudnak felkészítésükön. Ha meg­nőne az EB tekintélye, annak minden­képpen a vívósport látná a hasznát. MÉSZÁROS JÁNOS A meghívásos versenyek buktatói (ČSTK) - Az Európai Atlétikai Szö­vetség (EAA) képviselőinek legutóbbi, Linzben tartott tanácsülése a bizonyí­téka annak, hogy a kommercionaliz- mus elleni harc ebben az olimpiai sportágban még mindig időszerű. Sőt mi több, a harminckét ország küldöttei­nek tárgyalásai egy alapvető kérdés­ben még kiélezték az atlétika fejleszté­sével kapcsolatos véleményeket. Ez pedig az úgynevezett meghívásos ver­senyek problémája. Bevezetőképpen engedtessék meg néhány megjegyzés ezen versenyek történetéhez. A meghívásos versenyek rendezésének gondolata a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) 1981. szep­temberében Rómában tartott kong­resszusán merült fel. Ezen rendezvé­nyek fő küldetése éppen az lett volna, hogy megakadályozzák az atléták ille­gális díjazását. Az IAAF kongresszu­sán, amelyre az idei athéni Európa- bajnokság előestéjén került sor, elfo­gadták az említett tervjavaslatot, s a linzi ülésen immár azt is nyilvános­ságra hozták, melyik 25 városban kerül sor a jövő évben ezekre a versenyekre. Egyben megalapították a 29 tagú ren­dezői klubot, amelynek élén a svájci Andreas Grügger, a zürichi atlétikai találkozó szervező bizottságának igaz­gatója áll. A szóban forgó meghívásos ver­senyrendszernek viszont születésétől fogva van néhány buktatója, lévén, hogy a szervezésével kapcsolatos né­hány elképzelés elfogadhatatlan a szo­cialista országok számára. Ezt teljesen világosan kifejezte a Pravda-Televizió -Slovnaft idei júniusi versenyén az IAAF tanácsának tagja, az NDK-beli Georg Wieczik: ,,A szocialista országok képviselői nem támogathatják ezt a koncepciót, mivel az egyforma körül­mények elvét nem minden esetben tartja tiszteletben. Vannak más elkép­zelések is a versenyek rendezési jogá­nak odaítéléséről, a díjazás összegé­ről. Nem engedhető meg, hogy ezáltal csökkenjen a szocialista országokban megrendezésre kerülő versenyek szín­vonala. Vannak még eszközök, ame­lyekkel mindez megakadályozható. Sportbúvárok sikere Komáromban (Komárno) az Agrostav nemzeti vállalatban mű­ködő HSZ-alapszervezet sportbú- vár-szakosztálya, amelyet Aqua klub néven ismernek megalapítá­sának 15. évfordulóját ünnepli. A szlovákiai és kerületi bajnoksá­gok során előbb szerény eredmé­nyeket mutathatott fel, de rend­szeresen és alaposan foglalkozott a pionírokkal, az utánpótlással is. Az ifjú búvárok köre a Járási Pio­nírház keretében működik, de te­vékenysége fedett uszoda, meg­felelő edzőközpont és anyagi fel­tételek híján korlátozott. A tagság akarása mégis eredménnyel járt. A járási bajnokságon övék lett mindhárom dobogós hely. A Ko­máromban megrendezett kerületi bajnokságon Egyed Gyula bizto­san győzött a slalom számban, az úgynevezett ,,M“ jelzésű verseny­számban pedig az előkelő harma­dik helyen végzett. A négytagú csapatok versenyében Komárom együttese a második helyet sze­rezte meg, megelőzte Bratislava csapatát is. Az itteni eredmények alapján részt vehetett az országos bajnokság harmadik sorozatában, s ott erős mezőnyben NDK-beli, magyarországi és lengyel verseny­zőkkel is viaskodva jól szerepelt. A férfiak csoportjában 56 induló közül Egyed Gyula a 18. lett, az összetett csapatversenyben Ko­márom újból megelőzte Bratis- lavát. Az idény végén a Cheb melletti Jesenice víztárolóban megrende­zett országos bajnokság negye­dik, egyben utolsó fordulójában a négytagú csapatok küzdelmé­ben Komárom 4. lett, mögötte végzett Prága és Pardubice, ame­lyek tavaly a győzelmi dobogó fel­ső fokait foglalták el. A komáromi klub tagjai már a következő idényre készülnek. Azt szeretnék, ha az sikerekben nem maradna el az idei évad mö­gött. TÖRÖK JÁNOS Elég megemlítenünk, hogy a legjobb atléták két harmada éppen a szocialis­ta országokból kerül ki. “ A linzi tanács­ülésen részt vett az EAA tanácsának tagja, dr. Rudolf Dušek is. Visszatérte után a következőket nyilatkozta: ,.A szocialista országok ellenzik e verse­nyek megrendezéséi, s egyben atlétáik részvételét. Rendet akarunk az euró­pai atlétikában, színvonalas rendezvé­nyeket, s ezért nem értünk egyet azzal, hogy az atlétikában döntő szóhoz jus­son a pénz. Ráadásul az athéni döntés ellent mond az Olimpiai Charta ama­tőrizmusról szóló 26. cikkelyének. A sportba pénzt fektetünk, s ennek az összegnek a sport fejlesztését kell szolgálnia, nem pedig egy néhány üz­letember és atléta meggazdagodását. A szocialista országok szövetségei­nek határozott ellenállását maga az IAAF elnöke, az olasz Primo Nebiolo sem várta. A 25 versenyből álló soro­zat megrendezése tehát alapjaiban megingott, ugyan már bejelentették, hogy az első rendezvényre május 8-án Tokióban kerülne sor, a folytatás május 13-15-én a kínai Nankingben lesz. Ezután az európai kontinensen kerülne sor a maradék huszonhárom atlétikai találkozóra, amelynek záróakkordja a szeptember 9-i londoni verseny len­ne. Egyébként a rendezvények közül legtöbbet Nagy-Britannia és Olaszor­szág (három-három) vállalt, kettőt-ket­tőt pedig Franciaország, az NSZK, Svájc. Norvégia, Svédország és Finn­ország. John McEnroe, a DK-döntős amerikai válogatott erőssége (ČSTK-felv.) Franciaország 49 év után a döntőben Davis Kupa az idén és jövőre Boldog mosollyal fo'gadta csa­pattársainak gratulációját Yannick Noah - a teniszvilágranglista ki­lencedik helyezettjének győzelme Russel Simpson ellen a továbbju­tást biztosító két pontot jelentette. Franciaország „új muskétásai“ az elődöntőben 3:2 arányban győz­tek Új-Zéland csapata ellen, s így 49 év után újra francia teniszezők játsszák a Davis Kupa döntőjét. A francia szurkolók lelkesedése határtalan, sokan úgy vélik, hogy a kameruni Yauendeben 1960. május 18-án született színes bőrű Noah visszaszerzi a francia tenisz dicsőségét, amelyet a Henri Co- chet, René Lacoste, Jean Borotra és Jacques Brugnon összetételű négyes vívott ki annak idején. Ez a csapat félévszázaddal ezelőtt, 1925 és 1933 között kilencszer volt ott a Davis Kupa döntőjében, s hat ízben el is hódította a trófeát. S ebből ötször éppen a jelenlegi ellenfél, az USA teniszezőitől. Az 1900 óta kiírt salátástál re­kordgyőztesének (27-szer), az USA válogatottjának a vártnál könnyebb volt az útja a sorrend­ben 71. döntőbe (az amerikaiak 53. szór lesznek ott), a vendéglátó Ausztráliát ugyanis 5:0-ra verte az elődöntőben. Persze, ebben luda­sak voltak kicsit maguk az auszt­rálok is, amikor a nekik nem ked­vező műanyag borítású pályát vá­lasztották. - Az ausztrálok magu­kat verték meg - nyilatkozta John McEnroe. - Salakon biztos hogy jobban ment volna nekik. A Davis Kupa idei döntőjét no­vember 26-28 között Grenoble- ban játsszák, a kiszivárgott hírek szerint a Sportpalotában külön e célra létrehozott salakpályán. Ez pedig köztudottan nem kedvez az amerikai adogató- és röptespecia­listáknak. - így van, de tudomásul Szerényen, de szorgalmasan A nyugat-szlovákiai kerületi lab- darúgó-bajnokság egyik kellemes meglepetésének, a taksonyi (Ma­túškovo) csapat számít, mely az előző bajnoki évben csupán a 12. helyet szerezte meg. Ez az egye­sület, amely idén ünnepelte fenn­állásának 55. évfordulóját, már negyedik éve küzd a kerületi baj­nokságban, és évről évre a kiesés réme fenyegette. Idén Štefan Karkuš edző vezetésével javulás állt be, 12 forduló után a csapat 16 ponttal az előkelő 4. helyet foglalta el. Hazai mérkőzésein minden pontot megszerzett. Az előző baj­noki idényhez viszonyítva a csa­pat előnyére egy kicsit megválto­zott. Játékosai küzdőképesebbek lettek, s így a taksonyi pályán színvonalas mérkőzéseket láthat­tak a szurkolók. Kár, hogy azok biztatása hiányzott az ellenfelek pályán, ahol a taksonyi labda­rúgók rendszerint a hajrában ma­radtak alul. Az edző szerint a csapat célja a bennmaradás biztosítása. Kima­gasló képességű játékosok híján a kollektív csapatmunka hivatott az eredményt biztosítani. A szak­vezetés és az együttes játékosai­nak azonos a kívánsága: az idényt sikeresen befejezni. Oláh Gyula kell vennünk, mert a pálya megvá­lasztása teljes mértékben a ven­déglátó joga - kommentálta a hírt Arthur Ashe, az amerikai együttes kapitánya, az 1975-ös, s az eddi­giek során egyetlen színes bőrű wimbledoni győztes. Ezzel szem­ben a franciák érthetően örömmel fogadták a hírt: - Salakon még az USA ellen is van esélyünk - mondta még az Új-Zéland elleni mérkőzés után Yannick Noah, aki külön örül ennek az összecsapás­nak, hiszen felfedezője éppen az az Arthur Ashe, aki most az ameri­kai csapatot vezeti. Persze, számunkra kevésbé volt örvendetes, hogy a franciák kerültek a döntőbe, mert az odáig vezető úton épp a csehszlovák együttest ütötték el a tóvábbjutás- tól. Pedig az esélyek a mi javunkra szóltak.Nos, a döntőbeli részvé­tel kivívása az idén nem sikerült Lendléknek, reméljük viszont, hogy jövőre annál sikeresebben szerepel a csapat. Október végén Párizsban ugyanis lezajlott az 1983. évi Davis Kupa sorsolása, s mint ismeretes, Csehszlovákia a döntő csoport első fordulójában Paraguay együttesét kapta ellen­felül. Paraguay Írországgal, Dániával és Indonéziával együtt újoncnak számít - a kiesett Spanyolország. NSZK, Mexikó és India helyett szerepel a döntő csoportban. Épp ezért az első pillanatban úgy tűnik, hogy a csehszlovák teniszezők to­ronymagasan esélyesek vele szemben. Persze, az első benyo­más lehet csalóka, s teniszezőink dolga meglehet, hogy nem is lesz ilyen könnyű. Először is, Paraguay hazai környezetben lép majd pá­lyára, másodszor pedig, éppen ebben az országban számos kitű­nő teniszező nőtt fel az elmúlt években. Közülük a legtöbbet hal­latott eddig magáról a 27 éves Victor Pecci, aki 1979-ben döntős volt Franciaország nemzetközi bajnokságán, s olyan teniszezőket győzött már le, mint Connors és Vilas. A másik emberük, Frances­co Gonzales tavaly a legjobb ti­zenhat közé verekedte be magát Wimbledonban, s szintén legyőzte már Connorsot is. Nos, az ellenfél adott, a mérkő­zés időpontja is. Nem marad más hátra, mint remélni, hogy a nem­zetközi tornákon kitűnően szerep­lő játékosaink március 4-6-án ki­harcolják a negyeddöntőbe jutást, ahol a Szovjetunió-Franciaország találkozó győztese várja őket. URBÁN KLÁRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents