Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-01 / 259. szám, hétfő

Művelődési ház épül a Bodrog partján A földművelő világ örök ho­zamtörvénye " a tavasz- nyár-ösz-tél évszakokhoz kötő­dik. Az amatőr művészeti alkotó tevékenység eredményessége vi­szont az évszakok más sorrendjét feltételezi. A nyári pihenést az őszi és téli«jdőszak szorgos munkája követi, aminek eredménye tavasz- szal mérettetik meg. Immár egy évtizede féltő figye­lemmel kísérem bábmozgalmunk lelkes képviselőinek tevékenysé­Ezerkilencszáznyolcvankettő október 23-án ünnepi kórustalál­kozó volt Nagymegyeren (Čalovo) a művelődési házban, abból az alkalomból, hogy a városban 90 évvel ezelőtt alakult meg az első énekkar. A nézőtér az utolsó he­lyig megtelt, bizonyítván, hogy nemcsak a művelődési ház és a CSEMADOK városi szervezete tekinti kiemelkedő eseménynek a keretükben működő vegyes kar jubileumát, hanem úgyszintén a lakosság, amely egyébiránt jó közönsége más jellegű kulturális rendezvényeknek is. A jelenlevő­ket egyaránt tölthette el örömmel, hogy az est egészében szép, tar­talmas és hangulatos volt; szerve­zési szempontból zökkenőmen­tes; a beszédek, konferanszok nyelvezetüket tekintve is úgy­szólván kifogástalanok, ami bi­zony központi rendezvényekről sem mondható el minden esetben. Röviden: a találkozó méltó volt a jubileumhoz, és méltó annak az embernek a szellemi-zenei örök­ségéhez, akit egyre gyakrabban idézünk mostanában, születésé­nek centenáriumához közeledve: a Kodály Zoltánéhoz. A műsort a jubiláló kórus nyitot­ta meg, mely hosszú évek óta Ág Tibor karnaggyal az élen folytatója a távoli előd és az azt követő többi énekkar által végzett tevékeny­ségnek; majd Varga László, a CSEMADOK városi szervezeté­nek elnöke mondott ünnepi beszé­det, átfogva a kilenc évtizedet. Megemlékezett az egykori kóru­sokról, kórustagokról és karna­gyokról, felidézte azokat a helyszí­az eddigi tanfolyamokat. Az ilyen típusú rendezők végső soron nem is veszik észre, mennyire kínos, ha időszerűtlen, a hagyományos bábjátszást is csak ügyetlenül utánzó, vérszegény előadássa1 mutatkoznak be. s csodálkoznak, hogy próbálkozásaikat nem koro­názza végső siker. Bábmozgalmunk fejlődésében vannak még további akadályok is. Igen bosszantó mindazok mély. de érthetetlen ..hallgatása“, akik a Népművelési intézet által több ízben rendezett tanfolyamot ugyan elvégezték, de aztóta tétle­nül ülnek ,.babérjaikon“. Az igaz. hogy sokan munkahelyi körülmé­nyeik miatt voltak kénytelenek el­hallgatni. Az ö esetükben kulturá­lis politikánk célkitűzéseivel ellen­keznek az iskolaügy ..követelmé­nyeit“ tévesen képviselő nézetek, illetve több esetben az iskolaigaz­gatók megcsontosodott, profánul maradi álláspontja. Kissé nyugta­lanító, hogy nem is tudatosítják a bábjáték jelentőségét s nem is támogatják sok iskolában e tevé­neket, kulturális seregszemléket, ahol a nagymegyeri énekesek a két háború között, de főképpen az ötvenes évektől kezdve sikerrel szerepeltek. Városukon kívül pél­dául Gombaszögön, a Jókai-napo- kon, a Kodály-napokon, számos magyarországi városban, legu­tóbb Lébénymiklós községben, melynek énekkarával az elmúlt esztendőben baráti kapcsolatot alakítottak ki. De nemcsak az em­lékezésé, a valóban áldozatos munka méltatásáé voltak Varga László szavai, hanem a jövőbe tekintésé is: ,,Hogy további terve­ink teljes mértékben valóra válja­nak, ahhoz jelentős társadalmi összefogásra lenne szükség - mondotta. - Jószándékkal talál­koztunk az elmúlt években. Üdvös lenne, ha a városi párt és állami szervek, intézmények, iskolák és üzemek vezetői közös ügyüknek tekintenék a nagy múltú kórus tá­mogatását. Erre elsősorban a megfelelő taglétszám, valamint az énekkar anyagi feltételeinek biztosítása végett lenne szükség. Az előrelépésben sokat segíthet­ne Nagymegyer lakossága, az énekelni tudó ás szerető munká­sok, szövetkezeti dolgozók, értel­miségiek, akiket ezúton is hívunk a kórusba“. Kedves pillanatai következtek az estnek, amikor a kórus több volt, illetve ma is aktív tagjának, idős embereknek, oklevelet nyúj­tottak át a városi művelődési ház, továbbá a CSEMADOK városi szervezetének és járási bizottsá­gának képviselői. A kórus ma is éneklő négy legrégebbi tagjának köszönhetően. |például a kozép- és kelet-szlovákiai kerületben a losonci (Lučenec), rozsnyói (Rožňava), kassai (Košice), tere- besi (Trebišov) járásban |. Ez az utóbbi megállapítás nem egy eset­ben vonatkozik a CSEMADOK- szervekre is. Pedig a kapcsolatte­remtés. felkarolás, össztönzés po­zitívan befolyásolná bábmozgal­munkat. melynek fontos szerepe van abban a kulturális politikai fo­lyamatban, amely elősegíti ifjúsá­gunk esztétikai igényének. ízlésé­nek, etikájának további alakulását. Bábmozgalmunk művészi szín­vonalának emelését érezhetően hátráltatja költőink. íróink eddigi magatartása is. A nem számotte­vő kivételtől eltekintve végered­ményben nincs bábszínpadi szer­zőnk. Irodalmi életünk képviselői a bábszínház világát nem ismerik eléggé, s nem is nagyon igyekez­nek a közelébe kerülni. Jelenlegi viszonyulásukat talán kedvezőtle­nül befolyásolják anyagi okok: bábdarabot talán nem is érdemes írni. S végeredményben az is igaz.- Horváth Ferencnek, Balaskó Ká­roly nak, Jankó Gyulának és Petz- ke Máriának - a CSEMADOK KB nevében Sidó Zoltán, a szövetség országos elnöke nyújtott át okle­velet. Ezt követően névadó-ün­nepségre került sor. Lébénymiklós község tanácsának, valamint a születésnapi ünnepségre érke­zett testvérkórusnak a vezetői zászlót adtak át a nagymegyeri vegyes karnak, és a zászlón Bár­dos Lajos nevét, ami azt jelenti, hogy a jövőben ezt a megtisztelő, nemes munkára kötelező nevet viselik a nagymegyeri énekesek. Az est második részében elő­ször a város magyar tanítási nyel­vű alapiskolájának két gyermek- kórusa mutatkozott be, a kicsinyek Ág Erzsébet, a nagyobbak Szeder Irma vezetésével. A gyermekkórusok után Borka Ferenc karnaggyal az élen a lé- bénymiklósi, aztán Ág Tibor veze­tésével a jubiláló vegyes kar sora­kozott föl. Külön-külön és közösen is énekeltek a kórusmű-irodalom gyöngyszemeiből, a közreműkö­dőkkel - Helena Mravuchovával (zongora), Bödők Klárával (gitár) és Nagy Zsuzsannával (hegedű)- együtt élményt nyújtva a közön­ségnek, mely nagy tapssal kö­szönte meg a művelődési ház, a CSEMADOK-szervezet által és a városi nemzeti bizottság, vala­mint a helyi efsz támogatásával lebonyolított estét. És egyben kö­szöntötte a Bárdos Lajos vegyes kart. B. GY. Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom) közel háromezer lako­sával Kelet-Szlovákia egyik legna­gyobb községe. És egy nagy köz­ségnek a szükségletei is nagyok. Ennek a Tőketerebesi (Trebišov) Járási Nemzeti Bizottság is tuda­tában van. talán elsősorban ezért segítette a falu helyi nemzeti bi­zottságát abban a törekvésében, hogy biztosítsa Bodrogszerdahely gazdasági-szociális, szolgáltatási,, közművelődési és egyéb szükség­leteinek kielégítését. Egyes léte­sítmények - például a körzeti or­vosi rendelő (melyhez gyógyszer- tár is tartozik), a két alapiskola, a könyvtár, az étterem, az üzlethá­lózat stb. - túl is mutatnak a köz­ség szükségletein, a környező fal­vak ellátásában is fontos a szere­pük. Ilyformán a falunak már évek óta megvan a központi jellege, noha hivatalosan csak ez év július elsejétől lett központi község. Amelynek azonban - bármilyen furcsán is hangzik az elmondottak után - nincs megfelelő művelődési otthona. A jelenlegi ,,kultúrház“ két évtizede elavult, s nem elégít­heti ki az időközben megnöveke­dett igényeket. A kétszázharminc­öt férőhelyes „nagyterem“ szín­padán például csak nehézségek­kel léphet fel a Thália színtársula­ta, vagy az Ifjú Szívek. Tehát min­denképpen megérett rá a helyzet, hogy a falu új művelődési otthont kapjon. Kap is - már építik. Felkerestük Vanczák Istvánt, a hnb új elnökét, aki ez év július elsejétől tölti be tisztségét, hogy tájékoztatást kérjünk tőle az új művelődési ház építéséről.- Az építési tervet, melyet a nemzeti bizottság javaslata alapján a kassai KORT tervező­vállalat készített, hetvennyolcban hagyták jóvá az illetékes járási szervek. Az építkezés tavaly ta­vasszal indult meg, és Z-akcióban folyik. Mintegy tíz-tizenkét tagú, nyugdíjasokból álló építőcsoport dolgozik rendszeresen, melynek munkáját egy szakember irányítja.- Milyen értékű a beruházás?- Az eredeti terv négymillió ki- lencszázezer koronával számolt, ám az építőanyag árában tavaly bekövetkezett változás és az épü­lettel szemben felmerült újabb kö­vetelmények szükségessé tették a terv enyhe módosítását, ami a pénzkeretet is megnövelte. Most ötmillió négyszázezer az építke­zésre előirányzott és jóváhagyott összeg.- Mi kap helyet az új művelődé­si otthonban?- Elég sok minden. Es éppen ezért talán nem is beszélhetünk csupán művelődési otthonról, ha­nem többféle célt szolgáló épület­ről. mely a közművelődési igénye­ket is igyekszik majd kielégíteni. A terv szerint az új épületben kap majd helyet maga a hnb is, azon­felül lesz benne esketöterem. klubhelyiségek a fiatalok számára, három helyiség a tömegszervezeti munka céljaira, négy helyiséget a zeneiskola kap majd. Természe­tesen lesz benne nagyterem (há­romszázötven személyre), szín­pad és négy öltözőszoba. Azután a színpad méretei felől érdeklődtem, gondolván a modern színpadtechnikai követelmények­re. A színpad alapterülete 8x7 méter lesz, magassága pedig 6 méter, ami bizony kissé szűknek tűnik fel.- Hogy halad az építkezés? Le­het egy ekkora komplexumot tár­sadalmi munkában építeni?- Nekem is merész vállalkozás­nak tetszik. Persze nem készült minden Z-akcióban. A munka elég jól halad. Jönnek az emberek A legnagyobb gondot az önkénte­sek idejének és az állami vállala­toknál megrendelt munkának összehangolása jelenti. Egy konk­rét példa: a járási építőipari válla­latnak még májusban átadtuk a megrendelést a központi fűtés és a villany beszerelésére, de még most sem kezdte el a munkát, ami nagy mértékben fékezi az előre­haladást. A lakosságot még soha­sem kellett sürgetnünk. Ami a Z- akciót illeti, természeten így ol­csóbb lesz a művelődési házunk. Nem követelőzhetünk túlságosan, hiszen az egykori Vécsey-féle kastély felújítása is folyik. A ti­zenegymilliós építkezést ez év vé­géig kell befejezni. A terv szerint az új művelődési otthon 1983 október végére épül fel. Ha kész lesz, két jelentős épü­let áll majd a helyi nemzeti bizott­ság rendelkezésére. Talán nem ártana mélyebben elgondolkodni rajta, hogy a műemléképületet, miután felújították, hogyan lehetne minél célszerűbben felhasználni és megóvni, elvégre tizenegymillió korona fekszik benne Vanczák István még nem tudott nyilatkozni arról, mire használják majd fel a kastélyt. Minthogy az új épület túl zsúfolt lesz, nézetünk szerint talán ésszerűbb lenne, ha a felújí­tott kastélyba a hnb költözne be. és ott a kilátásban levőnél tága­sabb. esztétikusabb esketötermet is berendezhetne. Esetleg a könyvtárat is áthelyezhetnék oda. Az, hogy ott működne a helyi nemzeti bizottság, kellő garancia lehetne a műemléképület megvé­désére. Az új épület pedig na­gyobb mértékben szolgálhatná a kultúrát. KÖVESDI JÁNOS Van - vagy lesz bábmozgalmunk? Néhány gondolat a csehszlovákiai magyar bábjátszás jelenéről gét és bizony sokszor gondolok arra. vajon eléggé tudatosították-, tudatosítják-e bábjátszóink ezt a könyörtelen törvényt? Ugyanis a múlt nemegyszer bebizonyította, hogy több bábegyüttesünk mun­kájának kerékkötője éppen a hely­telen időbeosztás volt. Az év utol­só pár hónapja kíméletlen gyorsa­sággal követi egymást, aggodal­mam ezzel párhuzamosan nő. hi­szen januárban-februárban zajla­nak le a járási, márciusban pedig a kerületi versenyek. Vajon mi előzte meg kollektívá­ink felkészülését? Sikerült-e a rendezőknek megfelelő munka­társakra találniuk (szerzőkre, kép­zőművészekre, dramaturgiai vagy zenei szakértőkre)? És sikerült-e megoldani az oly gyakran jelent­kező objektív szervezési vagy mű­szaki problémákat? Remélhe­tünk-e végre előrelépést? Mert azt, ugye. mindannyian tudatosítottuk, hogy bábjátszásunk legutóbbi eredményei úgyszólván egy hely­ben topogásról, ha nem visszae­sésről tanúskodnak. Köztudott az is, hogy a hiányosságok hátteré­ben gyakran az illetékesek mu­lasztásai vannak. Ezért tekintek bizalmatlanul azoknak a vezetők- nek-rendezőknek a tevékenysé­gére. akik csak lelkesedésből, sa­ját erejükre, felkészültségükre tá­maszkodva alkotnak, megkerülve kenységet (mint szakköri munkát), sem mint progresszív nevelési eszközt. Persze, vannak a tanfo­lyamnak olyan végzősei is, akik mind ez ideig nem tartották erköl­csi kötelességüknek a cselekvést. A tárgyilagos figyelő számára ez a viszonyulás enyhén szólva furcsa. Az említett problémák rendezé­sén kívül elsősoban tisztáznunk kellene egy nagyon fontos kulcs­kérdést. Tulajdonképpen kinek is a feladata a csehszlovákiai ma­gyar bábmozgalom fejlesztése? A Népművelési Intézeté? A kerü­leti és járási népművelési közpon­toké? Vagy pedig a CSEMADOK KB-é. illetve járási bizottságaié, esetleg az iskolaügyé? Mivel az intézményeken belül a bábmozga­lom munkásait is emberek moz­gatják, nehéz e kérdést maradék­talanul pontosan megválaszolni. Tény viszont, hogy ahol e mozga­lom ügye népművelési szerveink szívügye is, ott van pezsgő bábját­szás | például a nyugat-szlovákiai kerületben a komáromi (Komárno) és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban |. Ahol viszont közöny uralkodik vagy hiányoznak az aktivizáló módszerek, ott a bábjátszás (mint művészet) mel­lékvágányon van, illetve egyálta­lán nem létezik, s ha igen, akkor csakis önfeláldozó egyéneknek hogy erre őket eddig egyetlen köz­ponti kulturális szervünk sem ösz­tönözte! Igen ajánlatos lenne végre és mielőbb tanulmányozni a bábo­zásra vonatkozó versenyszabá­lyokat is és azokhoz alkalmazkod­va módosítani központi sereg­szemléink koncepcióját. Ezek alapján könnyen rájövünk például egy olyan végzetes tévedésre, mi­szerint 15 éven felüli bábjátszóink­nak egyik központi seregszemlénk sem biztosít bizonyítási fórumot, illetve versenylehetőséget. Ilyen értelemben az általános iskolákból kikerült bábosok középiskolás szinten inkább más szakköri fog­lalkozást választanak, mert báb­játszásukkal ugyan hol is érvénye­sülhetnének. Hogy a 15 éven felü­liek szót kérnek, ez törvényszerű. Így működésük legalizálása és fel­karolása is természetes kell, hogy legyen. Tudatosítanunk kell végre, hogy az igazi fejlődés elsősorban ifjúsági és felnőtt bábjátszóink munkája és eredményei által ér­hető el. Tudniillik nemcsak korban, de művészi szemléletükben, el­képzeléseikben és a gyakorlati megvalósítás során is jóval éret­tebbek természetszerűen, mint fia­talabb társaik, akiktől, illetve ve­zetőiktől már évek óta és kitartóan várjuk bábmozgalmunk mégújho- dását! SZŐKE ISTVÁN Névadó — születésnapon Tudósítás egy kórustalálkozóról Dúdor István: Tájkép Csehországból ÚJ SZÓ 4 1982. XI. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents