Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-11 / 241. szám, hétfő

ÚJ szó

5

1982. X. 11.

Tizenketten az olimpiai tornán

(ČSTK) - Nagy érdeklődés kísérte az LIHG, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség Füssenben lebonyolított kongresszusát, amelyen csehszlovák részről a szervezet alelnöke, Miroslav Šubrt és a játékvezető-bizottság tagjaként Quido Adamec, míg a Csehszlovák Jégkorong Szövetség képviseletében annak elnöke, Vladimír Kostka vett részt. Az alábbiakban részletesen beszámolunk a kongresszus tárgyalásának legérdekesebb pontjairól.

KIK SZEREPELHETNEK AZ OLIMPIAI TORNÁN?

Szarajevóban 1984-ben 12 válogatott szerepel az olimpiai jégkorongtornán. Az 1983-ban lebonyolításra kerülő világbajnokság hét résztvevője (az NDK együttese ugyanis már eleve lemondott az olimpiai szereplésről) a rendező Jugoszlávia, az Egyesült Államok csapata, vagyis a legutóbbi olimpiai torna győztese, a B-csoport világbajnokságának két legjobb együttese. Amennyiben ezeken a helyeken az Egyesült Államok vagy Jugoszlávia válogatottja szerepelhetne, az utánuk következők jutnak olimpiai részvételhez. Lesz két olimpiai selejtező is, amelyekben a B-csoport harmadik helyezettje és a C-csoport győztese vesz részt, s jobbikuk kerül az említett 12 tagú olimpiai mezőnybe.

HIVATÁSOS JÁTÉKOSOK NÉLKÜL

A NOB kérésére a kongresszus tárgyalt arról is, milyen játékosok szerepelhetnek az említett tornán. Az LIHG szabályzatában az áll, hogy az olimpiai tornán csak azok a játékosok nem szerepelhetnek, akiknek hivatásos szervezettel van szerződésük. Ez azt jelenti, hogy Kanadának Szarajevóban az NHL és más hivatásos sorozatban szereplő játékosokat nem lehet játszatnia.

TOVÁBBI TORNÁK

Jövőre Finnország rendezi a jégkorong BEK négyes döntőjét, míg 1984-ben az olaszországi Val Gardena lesz a színhely.

Ennél lényegesen nagyobb érdeklődést keltett az a hír, hogy a kongresszus a Kanada Kupa újabb évfolyamának tervét hagyta jóvá. Ez a rendezvény 1984, októberében az előző lebonyolításhoz hasonló rendszerben kerül sorra. A különbség az, hogy az első és második helyezett addig mérkőzik egymással, míg valamelyikük két győzelmet nem arat. Máris biztosított Kanada és az Egyesült Államok csapatának részvétele, hozzájuk a jövőben NSZK-ban sorra kerülő VB első négy csapata csatlakozik. Színhely Calgary, Edmonton, Vancouver, Montreal és Toronto lesz.

A junior világbajnokságot 1984- ben Svédország rendezi.

A kongresszus során nemzetközi mérkőzésekről is tárgyaltak. A csehszlovák jégkorong-közvéleményt kellemesen érinti az a hír, hogy április 7-én és 8-án Prágában Csehszlovákia - Kanada mérkőzésre kerül majd sor.

CSEHSZLOVÁK RÉSZTVEVŐK A BIZOTTSÁGOKBAN

A kongresszus kijejölte az LIHG egyes bizottságait, amelyekben Csehszlovákia jelentős képviselethez jutott. Miroslav Šubrt, az LIHG alelnöke vezeti a sport- és szabályalkotó bizottságot, és e bizottság tagja Ľudovít Franci is. Az edzői bizottságban dolgozik Vladimír Kostka, a játékvezetőiben Quido Adamec, és az egészségügyiben Jaroslav Tintera. A junior bi-v zottságot a kanadai Renwick, a játékvezetőit a szovjet Sztarovojtov, az edzőit a holland Schweers, az egészségügyit a magyar Dr. Pásztor, a műszakit a jugoszláv Luk- sza, a pénzügyit a svéd Berglund vezeti.

AZ IDÉNY JÁTÉKVEZETŐI

A csehszlovák képviselők a játékvezetésben is jelentős szerephez jutnak. Az A-csoportban Šubrt játékvezetőként működik, vonalbíróként Tatíček szerepel. A junior VB-n Jirka fújja a sípot, aki majd a C-csoportban is szerephez jut a világbajnokságon.

Az NSZK-ban sorra kerülő világbajnokság játékvezetői a következők lesznek: Fedotov (szovjet), Olsson (svéd), Juhola (finn), Gregson (kanadai), Feucette (amerikai), és az említett Šubrt. A juniorok (20 évesek) világbajnokságán Leningrádban a következők bíráskodnak: Proctor (kanadai), Toemen (holland), Kurokava (japán), Tyszkiewicz (lengyel), Ka- rangyin (szovjet), Hart (amerikai). Az ifjúságiak (18 év) Eurőpa-baj- nokságán az osztrák Westreicher, a francia Abravanel, a nyugatnémet Lacher, a holland Westra, a szovjet Zaharov, a finn Kaisla és a svéd Eriksson bíráskodik.

Október 2-a és 7-e között a bratislavai Aranyhomok tavon rendezték meg a kajak-kenu Hargaš-emlékversenyt. A rendezvény keretében bonyolítják le a felnőttek nemzetközi Csallóköz körüli versenyét a Kis-Duna és a Vág vízén. Szép hagyománnyá vált, hogy az egyes szakaszok céljában pionírok üdvözlik a verseny résztvevőit. Képünkön Kovács József, a ČH Bratislava kenusa az apróságokkal

(Major Lajos felvétele)

A léc a 202 centiméteren. A levegőben Ulrike Meyfarth. Amikor ,, földet“ ér, már tudja, ő az új világcsúcstartó és egyben Európa- bajnok

(Michal Gľonda felvétele) '

„ Fosbury nővére“ - egy évtized után

A stadionban minden szempár a főtribün melletti jobb sarokba szegeződik. Magas, rövidre nyírt hajú lány toporog kinn a tartánpályán, majd egy pillanatra mintha szoborrá válna, mozdulatlanul, mereven néz maga elé. Utolsó kísérlet. Nekifut. Ugrik. A léc megremeg, de fönn marad a magasban, a 202 centiméteren. A fehér mezbe öltözött lány örömében hatalmas ugrással rugaszkodik el a magasugródombtól.

Arrébb néhány méterrel egy másik lány ácsorog, figyeli az eseményeket. A győztes ugrás láttán könny szökik szomorú szemébe, de máris feleszmél, s megindul a domb felé. Átöleli ellenfelét, gratulál. Sara Simeoni Ulrike Meyfarthnak. Volt világcsúcstartó az újdonsült világcsúcstartónak.

Ulrike Meyfarth pontosan tíz éve tűnt fel, a müncheni olimpián.

Az akkor tizenhat esztendős NSZK-beli lányka egy új, bátor ugróstílust hozott az európai ma- gasugró-iskolába, a flopot. Az olimpia után ,.Fosbury nővére“ címmel film készült az ifjú olimpiai bajnoknőről. Népszerűsége határtalan volt. Aztán egyszerre csak összecsaptak feje fölött a hullámok, mély csend vette körül az egykori hatalmas tehetséget. A világ lassan kezdett megfeledkezni üdvöskéjéről; Montrealban még a döntőbe sem jutott.

Hosszú-hosszú hallgatás után 1980-ban hívta fel magára figyelmét, a moszkvai olimpia előtt az NSZK-beli atléták rajtjáért küzdött.

Egy évvel később megnyerte az atlétikai Európa- és Világ Kupát.

Az idén pedig ahány rajt, annyi győzelem. Fosbury nővére visszatért, győztesen, egy évtized után.- Még a legközelebbi barátom sem tudja felfogni, mennyi nehéz percet, mennyi válságot hozott nekem a müncheni olimpia - magyarázza a jövendő pszichológus.

Nyugodtan beszél, világosan fogalmaz, arcáról nem tűnik el a mosoly, hangjában van valami rendkívüli, amivel szinte hipnotizálja a<z embert. - Azon az olimpián pedig nem is akartam rajthoz állni, s végképp nem akartam nyerni.

De hát ezt nem lehet akarni vagy

„Kis“ futók nagy versenye volt

Amikor a sportrajongók és a szakemberek kezükbe vették a kassai (Košice) 52. Békemara- ton rajtlistáját, néhányan hiányolták a ,,nagy“ neveket. Tény, hogy a Kassa-Szina-Kassa útvonalon lebonyolított küzdelemben nem volt ott a maratoni futás jelenlegi világcsúcstartója, az amerikai Sal- berto Salazar, sem az újdonsült Európa-bajnok, a holland Gerard Nijboar, s hiányoztak az apró termetű koreai és japán kiválóságok is, mégsem állítható egyértelműen, hogy a néhány ,,nagy" távol- maradása csökkentette a verseny színvonalát. Nem, mert más a papírforma és más a valóság. Ezt a Békemaraton és más versenyek már annyiszor bizonyították.

Ha indult volna egy-két világhírű versenyzővel több - hiszen az angol Wilson, az NDK-beli Truppéi vagy a 2.: 14:00 óra körüli teljesítményre képes szovjet Cserednyi- csenko -, akkor... akkor a nézők és az éremesélyes futók alighanem több embert követtek volna árgus szemekkel a népes mezőnyben, esetleg a kassai Madáron, a magyarországi Fancsalin és másokon kívül több neves atléta került volna a versenyt feladók csoportjába vagy Sinkónak még nagyobb sebességre kellett volna kapcsolnia a város utcáin. Ki tudja?

Azt viszont már mindenki tudja, hogy az idei Békemaraton színvonalban és izgalmakban semmivel sem maradt alul az előző ötveneggyel szemben, s hogy a Margita János vezette szervező bizottság nemzetközi elismerést érdemel a hagyományos sportrendezvény idei évfolyamáért is. Persze, nemcsak a szervezőket és nemcsak a versenyt magáénak tekintő lelkes közönséget illeti dicséret, hanem a futókat is. S talán elsősorban őket, hiszen teljesítményük nem mindennapi. Dicséret illeti Tománekot, aki eléggé hosszú ideig bírt a mezőny élén haladni és húzni, jó időre serkenteni vetélytársait, dicséret illeti Sinkót, akit a 35. kilométernél történt esése sem zökkentette ki a ritmusból.

Peter Polákot azért kell megemlíteni, mert a 31. hely a legeredményesebb kassai versenyzőid íjat“ jelentette számára. A rud- noki (Rudník) Jozef Focko századiknak futott be a célba, s őt a Kassa-vidéki járásból senki sem győzte le. A vágselyei (Šaľa) Ján Tabaček 2 óra 51 perces ideje a 151. hely megszerzéséhez volt elegendő, a prievidzai Mészáros János 203. helye is szép. A szepsi (Moldava nad Bodvou) futók közül ezúttal Kovács József bizonyult a leggyorsabbnak és a 2:58,02 órás idejével a 236. helyen végzett. A tőke- terebeši (Trebišov) Tüdős Árpád 3 óra és 22 másodperc alatt tette meg a 42 195 méter hosszú távot, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Roszinszky Mihály a 443. volt, a komáromi (Komárno) Tuška János 3:12:41 órás ideje a 447.

helyet jelentette az 56 esztendős futónak, a szenei (Senec) Makky József 3:15:56 alatt teljesítette a távot (491. hely), a jászói (Jasov) Halász József 680.-nak érkezett a célba. A nagy kapós i (Veľké Kapušany) Kopasz Arpád húsz perccel jobb időt futva a tavalyinál, 3:35:26 órás teljesítményével a 795. lett, a kassai Böszörményi László életének első maratoni versenyén 3:34:21 órás időt ért el,

s ez a 782. helyet jelentette. A szí- nai (Seňa) versenyzők közül Farkas Gábor futott jobban, a 829. helyen végzett, míg a tavaly óta sokat javuló Buhla Pál a 839. lett A Spisšká Nová Ves-i 73 esztendős Jozef Česla már nem tudott olyan gyorsan futni, hogy a megszabott négy órán belül beérjen a Csermely-völgyi stadionba, viszont a 70 éves trenčíni Michal Kováč igen. Hogy a nehéz emberek is futhatnak, azt a 98 kg súlyú brnói Roman Sauka igazolhatja - 528.-nak érkezett a célba.

GAZDAG JÓZSEF

Az 52. Békemaraton első három helyezettje a győzelmi emelvényen a béke szimbólumát jelképező békegalambot röpíti a magasba. Képünkön balról Szendrei Sándor, Sinkó György (magyarok) és Miroslav Béčka

(ČSTK-felvétele)

nem akarni, jön - és aztán már csak győzelmet várnak magától.- Mai szemmel nézve nem tartom helyesnek, hogy valaki tizenhat éves korában olimpiai bajnok legyen. Az ember életének megvan a maga rendje, s ezt nem kellene megbolygatnunk. Persze, kivétel néhány sportág, de az atlétika nem ezekhez tartozik. Olimpiai éremnek, világcsúcsnak egy sportpályafutás végét kell jelentenie, a csúcsot. Ez a vég, a csúcs tarthat egy-két évig is.

Ulrike már előregondol. Talán Los Angelesre? Ami Münchenben elkezdődött, egy atléta sikerekkel, de buktatókkal is tarkított pályája ott fog véget érni? S hogyan? Milyen lesz majd ez a befejezés?- Biztosan nem lesz könnyű. Münchenben nem ismertek, csak ,,egy kislány“ voltam, Los Angelesben ,,az a Meyfarth“ leszek. S egy esélyes dolga mindig nehezebb, de ettől nem szabad megijedni. Lélekben az ember érettebb, s egy ilyen parányi dolog nem jelenthet számára problémát. De erről nem akarok beszélni. Terveimet csöndben szeretném valóra váltani, és sohasem tud tőlük elállítani senki, de senki.

Ulrike Meyfarth.minden bizonynyal egyéniség. Tíz év után volt ereje visszajönni, aranyérmet szerezni, világcsúcsot ugrani. Ez csak az erőseknek sikerülhet, azoknak, akik képesek lélekben megújulni a sok-sok kudarc után.- Az egyéniség problémája sokat (foglalkoztat nemcsak a sportban, a mindennapok közepette is. Tulajdonképpen a kettő elválaszthatatlan. Ezzel foglalkozom szak- dolgozatomban is, amelynek témája ,,A pszichológia és a sport viszonya“. Sajnos, meg kell mondanom, arra nem sikerült feleletet találnom, hogyan lehet valaki egyéniséggé. Ez egyelőre titok a lélekbúvárok előtt is.

_ Ulrike Meyfarth volt 1980-ban a moszkvai olimpiai játékok bojkottja elleni mozgalom vezetője, egyike volt a Kerefeldi felhívás aláíróinak (az atomfegyverek európai elhelyezése ellen).- Nézze, egy sportolónak is kell, hogy legyen véleménye. Atléta vagyok, úgy éreztem, többi sporttársammal együtt ott a helyem a moszkvai olimpián. S ami pedig a Günther Lohre által meghirdetett felhívást illeti, csatlakozásom abból a meggyőződésből fakadt, hogy a háború és mindennemű fegyver elleni harc helyes, s a világ valamennyi emberének tudatosítania kellene ezt.

Egy kis kitérő után térjünk visz- sza ismét a magasugráshoz. Az eltelt egy évtized alatt sok minden megváltozott a sportágban, megnőttek az edzésadagok, s a magas- ugrónőktől manapság nemcsak jó elrugaszkodást, rugalmasságot, de megfelelő erőt is követel az egyre növekvő magasság. Ulrike ehhez a jelek szerint alkalmazkodni tudott, ezt példázza, hogy az idén háromszor indított támadást a világrekord ellen. Nizzában, Stuttgartban és Münchenben. A negyedikre, Athénben, sikerült... URBÁN KLÁRA