Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-11 / 241. szám, hétfő

Szüreti felvonulás Egy falu fiataljainak kulturális életéről Hím (Chym) a múltban - szép akácos erdejéről - leginkább a méhészek körében volt ismert. Akácvirágzás idején a kelet-szlo­vákiai kerület legkülönbözőbb vi­dékeiről hoztak (és hozzák ma is) ide méheiket a méhészek. A cse­reháti kis falucska azonban ma már nemcsak az akácról, hanem a leányairól is híres! A hími lányok - azon túl, hogy szépek - igen tehetséges dalosok és táncosok A CSEMADOK helyi szervezeté­nek húsz tagú hagyományápoló leány éneklőcsoportját - melyet úgy éreztük, nekünk, fiataloknak kell tennünk valamit. A CSEMA­DOK járási bizottsága is éppen ekkor kezdte sürgetni, hogy alakít­sunk éneklőcsoportot. Szesztán, Alsóláncon, Tornaújfaluban ekkor már volt éneklőcsoport, tehát volt példa. Nem sokat haboztunk, mi is létrehoztunk egy vegyes éneklő- csoportot. Ez 1972-ben, egy hó­nappal az első Tavaszi szél... népdalverseny körzeti fordulója előtt történt. A körzeti versenyen már ott voltunk, de a járási döntő­be akkor még nem kerültünk be.- Közben az éneklőcsoport ve­zetője lett. Hadd kérdezzem meg, mikor és miért szerette meg a népdalt?- Nálunk a hatvanas években még meg volt az a jó szokás, hogy vasárnap délután sétálni jártunk. Hímben akkoriban a fiúk voltak többen. Galkó Béláék, Böőr Jáno- sék mind nagyon jól tudtak éne­kelni. Az én népdalszeretetem te­hát innen, a vasárnapi sétáktól datálható. Később aztán már tu­datosan fordultam a népdalok felé. Gyűjteni is kezdtem. Falunkban Forrai Erzsi nénitől és Imre Józsi bácsitól tanultam a legtöbb nép­hosszabb késés még egyetlen al­kalommal sem fordul elő. 1976- ban a Tavaszi szél... népdalver­senyen még csak afféle bemutat­kozó fellépésünk volt. 1978-ban már bejutottunk a középdöntőbe, két év múlva pedig az országos döntőben is ott voltunk, ahol járá­sunk a Csereháti új kenyér című szerkesztett népművészeti műsor­ral második díjat nyert. Az idén a hagyományápolók kategóriájá­ban leány éneklőcsoportunk, vala­mint szólóénekesünk, Kohány Ivett is bejutott a középdöntőbe, melyet a közeljövőben Nagykapo­son rendeznek.- A versenyen kívül van-e elég fellépési lehetőségük?- Járásunkban elég sok nép­művészeti jellegű rendezvény van. A körzeti, a járási dal- és táncün­nepélyen, a Daloló Alsóláncon, a Kanyapta menti dalos találko­zón, a tornaújfalusi folklórtalálko­zón szoktunk fellépni, de szere­peltünk már Hajdúnánáson, Haj­dúböszörményben, Nagykállón és Gyomán is. A népdalokon kívül lánytáncokat is bemutatunk. A fel­lépések sikere számunkra mindig nagy örömet jelent és erőt ad a további munkához.- A hími leány éneklőcsoport jövője szempontjából mit tartaná­nak fontosnak?- A Kassa-vidéki járásban je­lenleg tizenhét magyar éneklőcso­portot tartanak nyilván. Ezek közül egyedül mi vagyunk fiatalok. A legtöbbjük hat-tíz éve működik. A fellépések alkalmával többször is beszélgettünk egymással és úgy éreztem, hogy kezdenek bele­fáradni ebbe a tevékenységbe. Valami újításra lenne szükség, olyasmire, ami újabb lökést adna ennek a mozgalomnak. Úgy hi­szem, jó dolog lenne, ha a CSE­MADOK járási bizottsága (vagy akár valamelyik alapszervezet) kezdeményezésére ezek az ének­lőcsoportok egyszer már valami­lyen kötetlen formában is - tehát nem színpadon - találkozhatná­nak egymással. Körülülhetnénk akkor egy tábortüzet, ahol kötetle­nül, a magunk gyönyörűségére énekelnénk, közben szívesen meghallgatnánk egy-egy szakem­ber szavait a népművészetről, a népdalokról. Ez már csak azért is fontos lenne, mert a népdal továbbéltetése korunkban tudatos vállalás nélkül nehezen képzelhe­tő el. Nem is olyan régen a népdal még a paraszti élet természetes velejárója volt. Ma már nem az. Ha azt akarjuk, hogy ezek a tiszta értékek ne vesszenek el, minden­képpen a tudatos vállalásnak kell előtérbe kerülnie. SZASZÁK GYÖRGY ,,Míkor az egész határban befejeződött a szüret, az utcá­kon szekereken, lóháton nagy felvonulást rendeztek. Az ál­landó alakok között a tréfa­mester, a cigány rendszerint megtalálható, a lovasok közül némelyik töröknek öltözött, fel­tehetően még a törökvilág em­lékeként. Szőlőből harang ala­kú koszorút kötöttek, amit a vá­ros első emberének adtak át. A szüret befejeztével a bál sem maradhatott el.“ (Balassa-Ortutay: Magyar néprajz) A bál ma sem maradhat el. Igaz, már az sem az igazi: legfel­jebb a táncparkett fölé lógó szőlő­fürtök idézik valamelyest a szüret hangulatát. A szüreti mulatságok (mert bálról azért túlzás volna be­szélni) éppoly porosak, füstösek, mint a legtöbb olyan rendezvény, ahol a rendezőket a bevételen kívül semmi sem érdekli. („Ha­gyománytisztelet? Ugyan, kérem! Mi köze van ennek a fiatalok szó­rakozásához?“) A szüreti felvonu­lás - úgy látszik - senkinek sem hiányzik. Mert tény, hogy egyre ritkulnak. Mint minden falusi szo­kás, ez is feledésre van ítélve. A kétyi (Kvetná) fiatalok mintha csak a fenti, fölöttébb pesszimista gondolataimra akartak volna rácá­folni, nemrég meghívtak falujukba, hogy nézzem végig a szüreti fel­vonulásukat. Úgysem láthatok ilyet túl gyakran; náluk is nyolc­tíz éve volt utoljára. Jól ismerem a kétyiek hagyo­mánytiszteletét, szívesen hallga­tom a menyecskekórusuk énekét, de azért némi szorongással fo­gadtam el a meghívást, mert lát­tam én már a Tavaszi szél... járási elődöntőjén is magyar nótákkal fű­szerezett szüreti jelenetet, meg olyan szüreti felvonulást is, amely a latin-amerikai karneválokhoz hasonlított. Gyanúm alaptalan volt: itt a koszorú is kétyi volt, a népviselet is, de még a cigányok ruhája sem volt rongyosabb, mint a hajdani felvonulásokon. Egyszó­val: semmi sem volt mesterkélt, kitalált és eltúlzott. Baka Ella, a zselizi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázi­um tavaly érettségizett növendéke látogatta sorra a falu öregeit, hogy a legapróbb részletekig lejegyez­ze, milyen volt a régi szüreti felvo­nulás; mert a hagyománytól most sem szabad egy hajszálnyival sem eltérni. Persze, voltak dolgok, amelyeket nem lehetett megvaló­sítani: a kisbíró nem ügethetett lóháton a menet élén, mert legfel­jebb kerékpározni tud. Régen a bi­cikli számított luxuscikknek, ma a ló. összesen sincs annyi belőlük a faluban, amennyit be kellett vol­na fogni, így nem maradt más hátra, mint kölcsönkérni a szom­széd faluból. Maradjunk még néhány mondat erejéig a lovaknál! Napjainkban, amikor minden óvodás kívülről fúj­ja az autómárkákat, és alig van fiatal, aki az ostoron kívül más lószerszámot is fel tudna említeni, bizony csodálatos teljesítménynek számít, hogy Kétyen a hintót, a ló­szerszámokat és a lovakat is a fia­talok tették „szalonképessé“. Igaz, egy tapasztalt, öreg csikós, a felvonulás „parádéskocsisa“ s egyben az egyetlen harminc éven felüli szereplője, Mikus Já­nos bácsi irányította munkájukat. ... Három és fél órája kanyarog már a felvonulók hosszú sora a fa­lu utcáin. A bíróék hintójukról ud­varias fejbiccentéssel viszonozzák a kisbíró hívó szavára összegyűlt tömeg üdvözlését. A mulatókocsi­ró! a regruták borral kínálják a bá­mészkodókat, s közben maguk is meg-megemelik a poharat: ezzel is fokozva a már amúgy is határta­lan dalos kedvüket. Alig hal el a távolban a katonadal, újabb, énekszótól hangos szekér tűnik fel az utcasarkon. A szüreti koszorú­val ékesített kocsin lányok énekel­nek, mögöttük „magyartáncosok“ haladnak. A leghátul haladó, kére- gető és vadul hangoskodó cigá­nyok felszabadult (időnként elsza­badult) csoportja mindenhol nagy sikert arat. Az ekhós szekér kere­ke mindig kellő időben esik ki- alkalmat adva egy kis megállás­ra: ezalatt a cigánytáncosok be­mutathatják műsorukat. Bohák Anikó és Lakatos Teréz- az ifjúsági szervezet kulturális felelősei - elégedettek lehetnek, mert műsoruk a leghivatottabb kri­tikusok (az ötvenen felüliek) tet­szését is elnyerte. A felvonulás után megpróbálom kideríteni, ki volt a szép népszo­kás felújításának értelmi szerzője:- Nehéz volna egyetlen nevet említeni; a többség igénye és aka­rata volt. A hosszú tespedtségéböl újjáéledt ifjúsági szervezetünk- nem túlzás - ég a tettvágytól. Nem ez az első és utolsó nagy rendezvényünk ebben az évben A CSEMADOK kétyi helyi szerve­zetének esztrádmüsorában is sok fiatal szerepel. Úgy emlékszem, a próbákon merült fel először a szüreti felvonulás megrendezé­sének qondolata - mondja Bohák Viola. Az ember nem születik sem hagyományőrzőnek, sem hagyo­mányápolónak: a környezete teszi azzá. Néha elég egy jó tanár, aki szereti is, ismeri is faluját, annak múltját, és rajongással tud róla beszélni. Néha elég egy iskola- igazgató, akinek az is számít, hogy a gyerekek hogyan tudnak táncol­ni, énekelni. Van úgy, hogy egy kitűnő menyecskekórus ébreszti fel az emberekben a hagyomá­nyok tiszteletét. Kétyen mindhá­rom megvan. Különösen Lakatos Lajos iskolaigazgató tevékenysé­gét emelném ki, aki szívügyének tekinti a népi hagyományok ápolá­sát. Igyekezete meglátszik a tanít­ványain, és meglátszik magán a falun is: a takaros, régi házakon is, amelyekről nem verik le a népi díszítést, hanem gondosan kijavít­ják. HORVATH GÉZA Klubestek A nyári szünet után a CSEMA- DOK-szervezetek, illetve a műve­lődési házak keretében működő művelődési klubokban is meg­élénkült az élet, több helyütt már meg is voltak az első összejövete­lek. Például a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Fórum-klubban a sajtónap alkalmából rendeztek találkozót, újságírók részvételével; Nagymegyeren (£alovo) Püspöki Nagy Péter a Steiner Gábor Mű­velődési Klub vendégeként a vá­ros új címerével, illetve annak tör­ténetével ismertette meg a szép számú közönséget.-bor Ha a lányok összefognak Monyók Jolán vezet - kerületszer- te nagy elismeréssel emlegetik.- A mi falunk hosszú ideig kívül volt a járás kulturális életén. Éven­te egy bált, jobb esetben egy szín­darabot rendeztek, és ennyiben ki is merült a kulturális tevékenység - mondja Monyók Jolán, majd így folytatja: - Igaz, ennek az volt a fő oka, hogy nálunk elég sokáig nem épült kultúrház. Azokat a színda­rabokat, melyeket Pasztirkó Mária néni, később pedig Lechner Jó­zsef tanított be, az iskolában, egy rögtönzött dobogón adtuk elő. Emlékszem, ilyenkor zsúfolásig megtelt az iskola. Van egy kép, amely igen erősen él bennem eb­ből az időből. Történt egyszer, hogy létrát hozott magával néhány szemfüles néző, amelyet az iskola bejárati folyosójának falához tá­masztottak és ráállva az ajtónyí­lásban levő nézők feje fölött ku­kucskáltak be. Ott, akkor éreztem át először, hogy milyen nagy je­lentősége van a kultúrának! Hogy később, az érettségi vizsga meg­szerzése után magam is irányítója lettem falunkban a kulturális élet­nek, annak persze több oka is volt.- Éspedig ?- Nálunk soha nem volt olyan tanító, aki a faluban lakott volna. A bejáró pedagógusoktól pedig nem lehetett elvárni, hogy a nép kulturális életének irányítását is a kezükbe vegyék. Mivel nem volt, aki vezető szerepet vállalt volna, Popzene - könyvekben Szokatlanul gazdag az utóbbi évek popzenei irodalma Magyar- országon. Egymás után jelennek meg az ezzel a témával foglalkozó kiadványok. Ez év nyarán két pop­zenei könyv jelent meg. Az egyik, a Ki kicsoda a külföldi rockzené­ben, a másik a Rock évkönyv 1981. Az első kiadvány Czippán György összeállításában, az Ifjú­sági Magazin védnökségével je­lent meg. Mint a címe is mutatja, az egyre szaporodó popzenei lexi­konok sorát gyarapítja. Csak a legszükségesebb információk közlésére szorítkozik, nem tár­gyalja részletesen az előadók pá­lyafutását, nem végzi el értékelé­süket. Az alapinformációk viszont elég részletesek. Szinte minden együttes esetében felsorolják a ta­gokat és azok elődjeit, az együtte­sek, illetve az előadók lemezeit. Újdonság, hogy aránylag nagy te­ret kaptak a szocialista országok együttesei és előadói. A csehszlo­vákiai előadók közül többek közt ott találjuk Karéi Gott, Václav Nec- káf és Vietor Sodoma nevét, ott van az M. efekt, a Collegium musi- cum, valamint kellemes meglepe­tésre, a Gravis együttes. Sajnos azonban, hiányzik több jelentős csehszlovák együttes és előadó, de ezt nem lehet a szerkesztők hibájául felróni. A szocialista or­szágok közti popzenei információ- csere ugyanis még meglehetősen felszínes. Főleg a magyar popzenét mu­dalt. Magnóra énekeltettem őket, s az értékes népdalok kiválasztá­sában a CSEMADOK járási Bi­zottsága keretében működő nép­rajzi szakbizottság elnöke, He- merka Olga segített.-Tudtommal, az 1972-ben ala­kított vegyeskar Hímben nem volt hosszú életű...- Sajnos, Így igaz! A vegyeskart nagyobb részt középkorú csalá­dos asszonyok és férfiak alkották. A próbákat nehéz volt rendszere­síteni, sok volt a késés is, mindig várni kellett valakire, ami bosszú­ságot okozott. Két évig dolgoztunk ilyen körülmények között, mígnem végleg szétesett a csoport. Való­színű, hogy bennem is voltak hi­bák. Nagyobb fegyelemre lett vol­na szükség, de én ezt akkor az apámkorabeli emberekkel nem tudtam elérni.- Azért nem adta fel ilyen köny- nyen.- A szerencse az volt, hogy a buzitai általános iskolában 1976-ban olyan kilenc hími lány is végzett, akikkel a kötelező tantár­gyakon kívül a néptáncokat, a népdalokat is tanították és meg­szerettették. A leány éneklöcso- portot ennek köszönhetően alakít­hattuk meg. Kilencen kezdtük és legnagyobb örömömre most már húszán vagyunk. Ezekkel a lá­nyokkal tényleg öröm dolgozni. Minden hétvégén, pénteken este hét órakor találkozunk. Tíz percnél tatja be a Rock évkönyv 1981, melyet Sebők János szerkesztett. ,,Az itt közölt írások szerzői vá­laszt kerestek arra a kérdésre: mi is a rock, hol a helye, milyen jelentősége van a mai magyar kul­turális életben?“- írja bevezetőjé­ben a szerkesztő. A tartalom fel­öleli szinte az egész mai magyar modern popzenét. Az első fejezet­ből Lévai Júlia írását emelném ki, melyben lényegében választ ad a bevezetőben feltett kérdés nagy részére. Főleg a popzenei intéz­mények szerepét és működési el­veit elemzi, nagy hozzáértéssel és objektiven. Jelentős a harmadik fejezet, mely a magyar új hullámot elemzi. Több oldalról is megvilá­gítja a Beatrice-jelenséget, bemu­tat néhány aránylag ismeretlen „újhullámos“ együttest. Sok min­denre rávilágít Bozóki András írá­sa, amelyben ezen együttesek szövegei alapján vizsgálja magát a jelenséget. Interjút olvashatunk többek közt Földes Lászlóval, az Omega együttes tagjaival, Erdős Péterrel, az MHV igazgatójával. Schuszter Lóránt jóvoltából bete­kintést nyerhetünk az angol pop­zene tavalyi helyzetébe. Nyomon követhetjük a hetvenes évek ma­gyar popzenéjének főbb esemé­nyeit, nem hiányzik az LP sikerlis­ta és más érdekességek sem. A könyvet gazdag képanyag teszi még élvezetesebbé. Reméljük, a jó kezdeményezésnek lesz foly­tatása. (y-i) Zsigmond Elemér felvétele ÚJ SZÚ 4 1982. X. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents