Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-09 / 240. szám, szombat

ÚJ szú 3 1982. X. 9. Bonn „kiszámítható“ külpolitikát ígér (ČSTK) - Helmut Kohl a hétfőn beiktatott új nyugatnémet kancel­lár Bonnban fogadta Mihail Szolo- mencevet, az OSZSZSZK minisz­terelnökét, aki a Düsseldorfban tegnap kezdődött szovjet kiállítás megnyitása alkalmából érkezett az NSZK-ba. A kormány szóvivőjének nyilat­kozata szerint a megbeszélések középpontjában a kelet-nyugati kapcsolatok, a fegyverkezés ellenőrzése és a leszerelés, vala­mint a két ország viszonyát érintő kérdések álltak. A kancellár ezút­tal is hangoztatta a „nyugatnémet külpolitika kiszámíthatóságát“ va­lamint azt, hogy az új konzervatív­liberális kormány a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista ország­hoz fűződő viszonyban a megkö­tött szerződések talaján áll és „megbízható partner“ lesz. A nyi­latkozat szerint a kormány politiká­ja az enyhülést, a párbeszédet és az együttműködést szolgálja. Szolomencev találkozott a New Yorkból, az ENSZ-közgyűlés ülésszakáról éppen visszatért Genscher külügyminiszterrel, aki Madrid MEGTALÁLTÁK AZ ÖSSZEESKÜVŐK NÉVJEGYZÉKÉT (ČSTK) - Madridban folytató­dott a múlt hét végén államellenes fordulat előkészítésének vádjával letartóztatott három magas rangú katonatiszt ügyének kivizsgálása. A vizsgálat során megerősítést nyert, hogy a vádlottak október 27-re, vagyis az általános válasz­tások előtti napra jobboldali kato­nai puccsot terveztek. A Madridból érkező jelentések szerint a katonatisztek lakásán tartott házkutatás során lefoglalt dokumentumok között az akcióba bevont további 200 összeesküvő névjegyzékére bukkantak, akik többségükben jobboldali katona­tisztek. Juan Jósé Rosón belügy­miniszter szerint a leleplezett ál­lamcsíny tömeges vérontáshoz vezetett volna. Az összeesküvők azt tervezték, hogy feloszlatják a politikai pártokat, és katonai dik­tatúrát vezetnek be. arról igyekezett meggyőzni szovjet vendégét,, hogy az „új koalíció nem változtat keleti politikáján“. Hozzáfűzte, hogy ebben bizonyo­sak lehetnek a Varsói Szerződés­hez tartozó partnerek. A szovjet politikus ezt követően találkozott Willy Brandttal, a Szo­ciáldemokrata Párt elnökével is. Észak-Rajna-Vesztfália ipari és adminisztratív központjában, Düs­seldorfban tegnap ünnepélye­sen megnyílt a nagyszabású szovjet ipari és kereskedelmi ki­állítás. Az első hasonló akcióra nyolc évvel ezelőtt került sor ugyanebben a városban. A helyi kongresszusi csarnokban meg­tartott ünnepi megnyitón beszé­det mondott Mihail Szolomen­cev és Johannes Rau, a tarto­mányi kormány miniszterelnö­ke. A szovjet politikus tolmá­csolta a résztvevőknek Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtit­kárának, a Legfelsőbb Tanács El­nöksége elnökének jókívánságait és hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió nagyra értékeli a külföldi part­nerekkel fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat, ame­lyek hozzájárulnak a bizalom erő­sítéséhez a nemzetközi kapcsola­tokban. PORTUGÁLIA Új törvénytervezetek - támadás a demokratikus vívmányok ellen (ČSTK) - Diego Freitas do Amaral portugál hadügyminiszter, aki egyúttal miniszterelnök-helyet- tes is, a parlament elé terjesztette az új védelmi törvény tervezetét. A törvényjavaslat elfogadása ese­tén a kormányzó jobboldal teljes mértékben ellenőrizhetné a fegy­veres erőket. A hadügyminiszter védelmébe vette a tervezetet, amely szerinte biztosítaná, hogy Portugália „alkalmazkodna a nyu­gat-európai viszonyokhoz“ a kor­mány és a fegyveres erők közötti kapcsolatokat illetően. A javaslattal párhuzamosan egy másik törvénytervezetet is a parlament elé terjesztettek, amely szerint ezentúl az alkotmá­nyosság megtartásának ellenőr­zésére nem a katonai forradalmi tanács, hanem a kormány és a parlament ügyelne fel, ahol a jobboldal többségben van. A ta­nács, amely 1974 áprilisa, a fa­sisztaellenes forradalom után ala­kult meg, és mindeddig megaka­dályozta, hogy a jobboldali körök visszatérítsék az országot a forra­dalom előtti viszonyokhoz, október 30-án feloszlik. Ekkor lép érvény­be ugyanis a jobboldal elképzelé­sei szerint revideált új alkotmány. A tervezetről folyó parlamenti vitában Carlos Brito, a Portugál Kommunista Párt parlamenti cso­portjának vezetője kijelentette, hogy a kormány most azt teszi a fegyveres erőkkel, amit a jövő­ben minden portugál állampolgár­ral tenni kíván. Nyugat-európai közvélemény-kutatás Elítélik a NATO politikáját (ČSTK) - A washingtoni kor­mányzat közvélemény-kutatást tartott a nyugat-európai országok­ban, és a felmérés eredményeiből kiderült, a megkérdezettek túlnyo­mó többsége ellenzi, hogy a NA­TO bármilyen esetben is elsőként vessen be atomfegyvereket. Ez derült ki abból a beszédből, melyet McGeorge Bundy, Kennedy és Johnson egykori elnökök tanácsa­dója mondott. A közvélemény-ku­tatási akció tehát megkérdőjelezi a NATO katonai politikáját és azt tanúsítja, hogy az agresszív kato­nai tömbnek az első nukleáris csa­páson alapuló stratégiája népsze­rűtlen a közvélemény körében. Robert McNamara, az USA egy­kori hadügyminisztere ugyanazon az összejövetelen szintén helyte­lenítette a „megelőző“ és „elret­tentő“ nukleáris csapáson alapuló NATO-doktrínát. Mindkét wa­shingtoni politikus már korábban felszólította a Fehér Házat, hogy az USA vállaljon kötelezettséget: nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Kommentárunk* Brit berkekben BÉKÉS MEGOLDÁSOK Washington célja továbbra is a katonai-stratégiai egyensúly sa­ját javára történő megváltoztatása, bár ezek a tervek teljesen irreáli­sak. Az USA háború utáni politiká­jából adódó tapasztalatok csak megerősítik, hogy a fegyverek fel­halmozása fokozza azokat a ten­denciákat, hogy a fegyvereket a politika eszközeként használják. Ezáltal növekszik a nukleáris há­ború veszélye, amely valóban az egész emberi civilizáció létét fe­nyegeti. A helyzet bonyolultsága és az ebből eredő problémák igényes­sége megköveteli, hogy a béke megőrzése érdekében két egy­mással párhuzamos irányvonal érvényesüljön. 1. Az egyik érthetően a szocia­lista országok, a haladó és béke­erők hatékony és offenzív külpoli­tikája. A Szovjetunió egy pillanatra sem veszítette el a stratégiai kez­deményezést a nemzetközi kap­csolatok alakulásában. Újabb és újabb átgondolt, hatékony javasla­tokkal áll elő, s ugyanakkor politi­kájával mozgósítja a világ béke- erőit az amerikai háborús politika elleni harcra. 2. A békepolitika annál hatéko­nyabb lesz, minél nagyobb mér­tékben támasztják alá az objektív gazdasági és társadalompolitikai tényezők, amelyek az erópolitika szükségszerű csődjéhez és az enyhülés rendszerének kialaku­lásához vezetnek. Ez távolról sem csupán a Szovjetuniót érinti, min­den ország, minden nemzet, a la­kosság minden rétegének, sőt minden egyénnek az ügye. Ami Csehszlovákiát illeti, tudatában kell lenni annak, hogy külpolitikai tevékenységünk forrása szó sze­rint minden munkehely eredmé­nyessége, valamennyi állampol­Szolomencev az NSZK-ban gár tevékenysége, tekintet nélkül szakmájára. A nemzetközi kapcsolatrend­szer jelenlegi struktúrájának leg­fontosabb eleme kétségtelenül a szocialista közösség. Minél erő­sebbek lesznek a szocialista or­szágok és az egész szocialista közösség, minél dinamikusabb lesz fejlődésünk, annál erősebbek és megbízhatóbbak lesznek a bé­kés kapcsolatok alapjai, az enyhü­lési rendszer struktúrája. Ez mindenekelőtt szükségessé teszi a nemzetközi szocialista gazdasági integráció erősítését és elmélyítését. E feladatok megol­dásának gazdasági indítékai rend­kívül sürgetőek a jelenlegi feltéte­lek közepette, mert a szocialista országok, köztük Csehszlovákia kulcsfontosságú problémáit nem lehet megoldani kizárólag nemzeti keretek között, ezért előtérbe ke­rültek e feladat megoldásának nemzetközi politikai szempontjai. A szocialista államok lemaradása néhány területen a nemzetközi im­perializmus kezébe nemcsak pro- paganda-érveket adott és ad, ha­nem gazdasági és politikai eszkö­zöket is és ugyancsak éleszti az avanturista tendenciák híveinek különböző spekulációit. Ha fordu­lat állna be ezen a területen, ez következményeit nézve jelentős mértékben járulna hozzá az eny­hülési politika rendszere struk- tárájának megszilárdulásához. A békééért folytatott világmére­tű harc további fejlődésének egyik fontos tényezőjévé vált az élelmi­szer-probléma. Ennek megoldása ezért megint csak nem csupán sürgető gazdasági feladat, hanem nemzetközi politikai szempontból is korunk egyik kardinális kérdése. Ebből ered a szovjet élelmiszer­program nemzetközi jelentősége és e feladat megoldásának cseh­szlovákiai koncepciója, amelyet a CSKP XVI. kongresszusa és a Központi Bizottság 4. ülése tű­zött ki. A fentiek természetesen érvé­nyesek a népgazdaság valamennyi területére. Pártunk a dolgozók leg­szélesebb rétegeit mozgósítja a gazdasági problémák hatékony megoldásáért folytatott harcra, a fennálló nehézségek megoldá­sára. Ettől függ a dolgozók élet- színvonala, országunk továbbfej­lődése. S hozzá kell tenni, hogy ez ugyanakkor internacionalista köte­lesség is. Számos tényezőtől függ tehát a világ békés jövője: a gazdasági, politikai, ideológiai és katonai té­nyezők hatásától. A szocialista or­szágoknak, érthetően nem szabad megengedniük, hogy az erőviszo­nyok az imperializmus javára vál­tozzanak meg, s főleg, hogy felbo­ruljon a hozzávetőleges katonai­stratégiai egyensúly. Az imperia­lista ideológiai diverzió elleni hatá­rozott harc, képességünk vissza­verni a különböző kampányokat, fokozni a szocialista országok bé­kepolitikájának politikai és ideoló­giai befolyását - mindez fontos feltétele annak, hogy az antikom- munista hisztéria szítóinak elkép­zelései minél hamarabb csődöt mondjanak és a világ ismét az enyhülés útjára lépjen. Valóban széles körű, világmé­retű és országunk határait túllépő kérdések ezek. Maradjunk azon­ban e határokon belül, s ismét hangsúlyozzuk, hogy az emberi civilizáció és hazánk békés jövője megőrzésének kérdése egyáltalán nem olyan ügy, amely valaki más döntésétől függ. Mi magunk va­gyunk e jövő kovácsolói. Mindnyá­jan felelősek vagyunk a saját jö­vőnkért és más nemzetek jövőjé­ért egyaránt. VLADIMIR JANKÚ B righton, Blackpool, majd is­mét Brighton. Az említett városokban tartották meg sor­rendben először a brit szakszerve­zetek, majd az ellenzéki munkás­párt évi konferenciáját, illetve a napokban zajlott a kormányon levő Konzervatív Párt őszönként esedékes évi kongresszusa. Mindhárom fórumon ugyanarról - a brit belpolitikai helyzetről, illet­ve a tanácskozó szervezetek jövő­beni programjának megfogalma­zásáról volt szó - érthetően a kor­mánypárton teljesen más színben beállítva a dolgokat, mint amilye­nek azok a valóságban. Vegyük sorjában. A brit ágazati szakszervezeteket tömörítő TUC fórumán nem hangzott el olyan felszólalás, amelyben a szónok ne bélyegezte volna meg az ellen­szenvtől túlfűtötten a Thatcher- kormány katasztrofális következ­ményekkel járó politikáját. Nincs mit csodálkozni az indulatokat lep­lezetlenül feltáró tanácskozás lég­körén. A szakszervezetek felhá­borodása a legteljesebb mérték­ben helyénvaló, hiszen eddig még egyetlen kormány sem hangoztat­ta annyira nyíltan - mint a jelenlegi teszi hogy le kívánnak számolni a szakszervezetekkel. Magyarán: felőlük a dolgozók képviseletében a szakszervezet követelhet, java­solhat bármit, a Downing Street 10-ben akkor is úgy tesznek, ahogy éppenséggel nekik tetszik. A TUC kongresszusán a tizen­egy milliós tagság képviseletében egyöntetűen kinyilvánították azt a közös meggyőződésüket, eljött végre az ideje annak, hogy a kor­mány belássa: a szakszervezetek letörésével nem lehet orvosolni a súlyos belpolitikai gondokat. Ám egyáltalán semmi jele annak, hogy Thatcherék feladták volna dogma­tikus, ellentmondást nem tűrő el­veiket és módszereiket. Sőt, egyre drasztikusabbak a szakszerveze­teket célbavevő intézkedéseik. N ovember elején lép például hatályba a munkaügyi mi­niszterről elnevezett Tebbit-féle törvény, amely eddig nem tapasz­talt mértékben korlátozza a sztrájkjogot. A szerzője által „foglalkoztatási törvénynek neve­zett, megtorló intézkedéseket tar­talmazó rendelet érvénybe lépése után a kormány perbe foghatja a szakszervezetet és két­százötvenezer font sterlinges bír­ság megfizetésével „büntethe­ti“ vezetőit, ha politikai jellegű sztrájkot hirdetnek. Ha nem fizet­nek, börtönbüntetés vár rájuk. Brightonban kategorikusan visz- szautasították a kormány korláto­kat nem ismerő önkényét bizonyí­tó döntést, ugyanakkor erélyesen figyelmeztették Thatchert: nem ajánlatos hosszú távon konokul ujjat húzni a szakszervezetekkel. Nem olyan rég volt még 1974, amikor a bányászok és a szállítók országos sztrájkja pár nap alatt a konzervatív Heath-kabinet bu­kásához vezetett. Az intés külö­nösképpen időszerű, tekintve, hogy nyáron a mélypontra zuhant a kormányfő népszerűsége, csak a Malvin-szigetekért lefolyt hábo­rúban aratott brit győzelem pofoz­ta azt némileg helyre. Brightonban a szakszervezetek nemcsak a botrányos belpolitika, hanem a toryk féktelen militarista külpolitikája ellen is frontális har­cot hirdettek meg. Az egyik szó­nok elriasztó példaként Nőtt had­ügyminisztert idézte, aki kijelen­tette: „Büszkének kell lennünk ar­ra, hogy az USA után mi költünk a legtöbbet fegyverekre“. A szak- szervezetiek véleménye szerint a dicsekvés helyett a kormánynak inkább restellnie kellene magát emiatt, hiszen megbocsáthatatlan ez a bűnös költekezés, mert míg telik a legkorszerűbb haditechni­kára, alig jut valami az egészség­ügyre, iskolaügyre, új munkahe­lyek létesítésére. Arthur Scargill a bányászok képviseletében hangsúlyozta: az elavultaknak mi­nősített Polaris rakéták amerikai gyártmányú Tridentekre cserélé­sének költségein háromszáz új kórházat lehetne építeni és min­den egészségügyi dolgozónak tisztes bért lehetne fizetni. De mi­vel a konzervatívokat nem izgatja a kormányzásuk alatt megduplá­zódott munkanélküliség, az ag­gasztó szociális helyzet és ugyan­akkor a rakétaprogramokat része­sítik előnyben, a TUC-konferencia résztvevői így summázták állás­pontjukat: a kormány egyenesen népellenes politikát folytat, ezért a szakszervezetek abban érdekel­tek, hogy a jelenlegi kabinetet a dolgozók érdekeit képviselő új kormány váltsa fel. A z ellenzéki Munkáspárt blackpooli konferenciája már a lehetséges kormányváltás alternatívájára alapozott. Judith Hart pártelnök megnyitó beszédé­ben annak a reményének adott hangot, hogy ez az utolsó tanács­kozásuk ellenzékben, mert jövőre - ha a kormány kiírja az új válasz­tásokat - talán már ők vehetik át az államügyek irányítását. 1983-at ezért sorsdöntőnek tartják a párt jövője szempontjából. Felvázolta a munkáspártiak választási prog­ramját, melynek három pillére: a gazdasági élet újjáélesztése, az ország kiléptetése a Közös Piac­ból és a nukleáris leszerelés. Akárcsak Brightonban, Black- poolban sem vélekedtek másként a kormány politikájáról, minthogy az „erkölcstelen, korlátozza a szabadságjogokat és működés- képtelen.“ Kétségtelenül súlyos vádak ezek, de ha utánanézünk, egytől egyig megalapozottak. Az iskolaügyi, az egészségügyi és szociális célú közkiadások draszti­kus korlátozása, a magántőke ki­váltságos bánásmódban való ré­szesítése, az 1933-as állapotokat idéző gazdasági visszaesés, a hi­vatalosan bevallott 3,3 milliós munkanélküliség -, amely 300 000-rel meghaladja a világ- gazdasági válság éveiben feljegy­zett „rekordot“ - a zabolátlan fegyverkezés mind emellett szól. De mint az ellenzékiek hangsú­lyozták, a legfontosabb feladat nem a „vaslady“ megpuhítása, hanem konokságáról hírhedt kabi­netjének a megbuktatása. Ennek esélyeit korai lenne latolgatni, vi­szont tény az, hogy legkésőbb 1984-ig parlamenti választásokat kell tartani. Munkáspárti körökben többször is hangoztatták, hogy a hátralevő idő nekik dolgozik, hiszen amit Thatcherék három év alatt elron­tottak, aligha hozzák helyre egy év alatt - sőt! Prognózisok szerint jövőre a munkanélküliség túllépi ténylegesen is a négymilliós ha­tárt, vagyis minden hatodik ember állás nélkül lesz, s várhatóan tovább éleződik a szociális fe­szültség. A kormány helyzete csak méginkább romolhat, ezzel párhu­zamosan növekednek az ellenzék esélyei. Persze csak egy egysé­ges Munkáspárt számíthat győze­lemre. E téren még bőven van tennivaló, hiszen az egység hiá­nya Blackpoolban is kiütközött. Ha a legfőbb kérdésekben egyet is értettek, a párton belüli egyes irányzatok számos részletkérdés­ben különvéleményt hangoztattak. B rightonban most a kormány­zó Konzervatív Párt konfe­renciáján éppen ezekről a felna- gyítottan tálalt ellentétekből pró­bálnak „élni“, arra apellálva, hogy az ilyen „belviszályoktól terhes“ párt alkalmatlan a kormányzásra. Thatcherék szemmel láthatólag a malvini győzelem fényében kí­vánnak sütkérezni, hazafias, mell­döngető szólamokkal megkerülve a súlyos belső gondokat. A mun­káspárti tanácskozás platformját „álruhába öltöztetett baloldali programnak“ megbélyegezve tá­lalják, így próbálják elriasztani tőle a szavazókat. A konzervatívok ta­nácskozása tegnap fejeződött be. Nem meglepő, hogy a más véle­ményét kikérni nem hajladnó kor­mánypártiak ezúttal sem erőltették meg magukat azzal, hogy bármi­féle ígéretet is tegyenek majdani választóiknak arra vonatkozóan, hogy enyhíteni próbálnak nehéz­ségeiken. Ám ez a túlzott önfejű­ség ritkán célravezető. P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents