Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-09 / 240. szám, szombat

KIS i NYELVŐR Hogy is mondjuk magyarul? A gazdasági-társadalmi élet fejlődésével újabb és újabb fogal­mak keletkeznek, s ezeknek nevet kell adnunk, illetve meg kell találnunk a már ismert szlovák név magyar megfelelőjét. Ez nem könnyű munka; nem megy máról holnapra. A lapszerkesztők, de különösen a fordítók már régóta sürgetik a hazai nyelvművelőket, keressék meg két szlovák kifejezés magyar megfelelőjét; az egyik a záujmová organizácia, a másik a záujmová činnosť. Érzik, tudják, hogy ezeket nem lehet szó szerint lefordítani, mert az érdekszervezet és az érdektevékenység egyáltalán nem azt jelentené, amit az említett szlovák kifejezések. A múltban ugyanis megjárták már a záujmový krúžok szó szerinti fordításával. Ezt a kifejezést még az iskolai bizonyítványok űrlapján is érdekkör­nek fordították. Ez - mint már többször rámutattunk - azért nem lehet a záujmový krúžok megfelelője, mert kimondásakor nem az iskolában vagy szervezetekben létrehozott körökre gondolnánk, amelyekben a tagok olyan tevékenységet fejtenek ki, amelyhez kedvük van, hanem valamiféle érdekeltségi körre. Ugyanis az érdekkör-nek már megvan a magyarban a maga jelentése: az egyes személyek, csoportok vagy vállalatok - főleg anyagi - érdekeinek kiterjedési köre. A záujmový krúžok magyar megfe­lelője ez: szakkör. A záujmová organizácia esetében azonban zavarba jönnénk, ha ennek alapján mechanikusan sza/cszervezer-nek fordítanánk. Mert ennek a szónak is megvan már a magyarban a jelentése: a dolgozók érdekvédelmi szervezetére gondolunk hallásakor vagy olvasásakor. De a nyelv használói leleményesek a szóalko­tásban, s rokon értelmű szavak közül való választás lehetőségét is kihasználják. A szervezef-nek rokon értelmű párja az egyesü­let. Ha tehát a szakszervezet szó már foglalt, miért ne nevezhet­nénk szakegyesület-nek azt a szervezetet, amelyben a tagok kedvtelésük alapján tömörülnek, s benne olyan szakdolgokkal foglalkoznak, amelyeket szinte szórakozásból végeznek? Ilyen a halász- és a vadászegyesület, a kertészkedők szövetsége stb. Ezek tehát már nem szakkörök, hanem komolyabb, nagyobb közösségek, amelyek országos méretűek is lehetnek, s tagdíjfize­tésre is kötelezhetik a tagokat. Vagyis a szakegyesület szó jelentése teljesen megfelel a záujmová organizácia értelmének. S ezt a szót nem én alkottam most e szlovák kifejezés megfelelő­jeként, hanem a magyar nyelv már régebben használja az említett szervezetek közös megnevezésére. S mi lehet a megfelelője a záujmová činnosť-nak? Itt már a záujmová melléknév nem adható vissza a szak-előtaggal, mint az előbbi esetekben, mert a szaktevékenység szó nem a kedvte­lésből végzett tevékenységet jelentené. Meg kell tehát keresni azt a szót vagy kifejezést, amelynek jelentése legközelebb áll a záuj­mová činnosť-éboz. A magyar szóhasználatban talán a szabad- idő-tevékenység összetett szót szokták a fogalom megnevező- jeként leggyakrabban használni. Lépten-nyomon találkozunk vele a magyarországi sajtóban, rádió- és televízióadásokban. Ennek rokon értelmű párjaként esetleg a kedvtelési tevékenység kifeje­zés jöhetne még számításba, esetleg más hasonló szókapcsolat vagy összetett szó. összefoglalva tehát az eddig vázoltakat: a záujmový krúžok- nak a magyarban a szakkör, a záujmová organizáciá-nak a szak­egyesület, a záujmová činnosť-nak a szabadidő-tevékenység s emellett esetleg a kedvtelési tevékenységgel meg. JAKAB ISTVÁN A fiúk nem a fiuk! Nemrég egy középiskolásról szóló jellemzésben olvastam: „A szülők mindent megtettek a fiúkért.“. Nem sokkal rá egy levélből írtam ki a következőket: „Gratulálok Éváéknak a fiúkhoz.“ Mindkét mondatban a hímnemű gyermek jelentésű szó többes száma szerepel. A közlemények szerzői azonban egyetlen fiú­gyermekről mint a szereplő személyek birtokáról akartak beszá­molni. Helyesen az alábbi módon fejezték volna ki mondanivaló­jukat: ,,A szülők mindent megtettek a fiukért“ „Gratulálok Éváék­nak a fiukhoz.“. Az idézett példák értelemzavaró hibáját a fölösleges ékezet okozta. A gyorsan rokon szavának, a hirtelennek sem nyújthatjuk meg az első magánhangzóját, mert a hirtelen alak a ’hír nélküli’ jelentését hordozhatja. A hangzórövidítés vagy -nyújtás nyelvjárási sajátossága, ill. az í, ú, ű magánhangzóknak az írógépekről való hiányzása is megtréfálhat hasonló esetekkel. Az árú (értékű) nem azonos az áruval (az adásvételi cikkel), a tengerszínt (a víz nagyságát jelző síkkal). A búra (bánatra, szomorúságra) más, mint a többnyire félgömb alakú borítóüveget jelentő bura. Csak egy vessző. Mégis mekkora jelentésbeli különbség van a szópárok tagjai között! A hallgató, az olvasó nem ugyanarra gondol, mint az a beszélő és író, akinek jó szándékát a rossz nyelvhasználat meghiúsítja. Tegyük ki a vesszőt, és akkor mindjárt egyet értünk! (Remélem ebben mindnyájan egyetértünk!) MOLNÁR ZOLTÁN Tervszerű együttműködés Bepillantás a bratislavai Slovnaft Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataiba Felújítják a műemlékeket (ČSTK) - A Dél-csehországi Műemlék-karbantartó Vállalat dol­gozói több mint 6 millió korona befektetéssel állítják helyre České Budéjovice egyik történelmi neve­zetességét, a fekete tornyot. A hagyma alakú, aranyozott to­ronysisak rekonstrukciója során egy kazettát találtak, amelyet szak­emberek jelenlétében a múlt héten nyitottak fel a České Budéjovice-i Városi Nemzeti Bizottság elöljárói. A kazetta több, várostörténeti szempontból értékes írásos doku­mentumot tartalmaz, melyek közül a legrégebbi 1551 -bői, a legújabb pedig 1848-ből származik. Ezen kívül több régi pénzérme és papír­pénz, a városi tanács tagjainak egykori névjegyzéke és a múlt század első éveiből származó menükártya került elő a dobozból. A torony felújítási munkálatait a tervek szerint 1986-ban fejezik be. Amikor először kerestem, nem találkozhattunk, mert éppen a Szovjetunióban tartózkodott. Másodszori próbálkozásom siker­rel járt. Lýdia Goliková, a bratisla­vai Slovnaft szakelőadója, akire a vállalat nemzetközi tudományos és műszaki együttműködési osz­tályán a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok ápolását bízták, ekkor már legutóbbi útjának eredménye­it összegezhette:- Kilátásban van egy új mélyhű- tésű paraffin- és olajmentesítő, üzemrészleg megvásárlása a Szovjetunióból. Ennek kapcsán néhány részletkérdés tisztázása szerepelt látogatásunk program­jában.- Ha jól tudom, akkor ez a be­rendezés a rafinériái üzem része lenne, azaz a kőolaj feldolgozását „erősíteni“, nem pedig származé­kainak hatékonyabb felhasználá­sát. Nincsen ez ellentétben a könnyűvegyipar fejlesztésére irányuló szándékainkkal?- A könnyűvegyipar fejlesztése továbbra is alaptörekvés marad. - szól közbe Ivan Beseda, osz­tályvezető-helyettes. - Van azon­ban lehetőség arra, hogy a kőolaj­feldolgozás során lejátszódó fo­lyamatokat a mostaniaknál kor­szerűbb berendezéseken végez­zük. Ebben az esetben éppen azon fáradozunk, hogy az adott kőolajmennyiségből több félkész- és készterméket nyerjünk. S erre szolgál majd e korszerű berende­zés. Ráadásul olyan paraffinhoz jutunk, amit eddig tőkés piacról szereztünk be.- Vállalatuk teljes egészében szovjet kőolajat dolgoz fel, s ez már magában egyfajta kötődés az idén hatvanéves országhoz. Ter­mékeikből szállítanak valamit a Szovjetunióba?- Azt hiszem nem, s ha igen, csupán kivételes esetekben. Ná­lunk inkább félkész áru készül a többi vegyi üzem számára, s az ott gyártott termékekből exportál azután hazánk a Szovjetunióba. Azért mégis utánanéz az üzlet­kötőknél. Kisvártatva visszatér, s csak előbbi véleményét igazolja.- Közvetlen árucseréről tehát nem lehet beszélni. Akkor miben domborodnak ki a Slovnaft Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatai? - té­rek most már a lényegre.- Állandó jelleggel két együtt­működési partnerünk van - foly­tatja a szakelőadó - Tíz éve hív­tunk életre a Moszkvai Nyeftohi- mavtomatyika Tudományos és Műszaki Társulás szakembereivel egy kölcsönösen hasznos tapasz­talatcserét, amely a pirolízis ke­mencék optimalizálását hivatott előrelendíteni.- Ez miben nyilvánul meg?- Lényegében bekapcsolódunk a Szovjetunió petrolkémiai ipará­nak fejlesztési programjába. Ez annyit jelent, hogy Csehszlovákia részt vállal a pirolízis kemencék fejlesztéséből és gyártásából. A Slovnaftnak annyi köze van az egészhez, hogy az említett társu­lás kutatási-fejlesztési eredmé­nyeit saját berendezésein szerzett adatokkal gazdagítja. Persze, ez nagyon leegyszerűsítve fest így. Felhoznák egy konkrét példát er­re. Vállalatunknál néhány eszten­deje helyeztük üzembe a cseh­szlovák gyártmányú kemencéket. Akkoriban a mi kezelőszemélyze­tünk sajátította el a próbaüzeme­lés minden csínját-bínját. Tavaly közülük néhányan már a Szovjet­unióban jártak, hogy tapasztalata­ik átadásával segítsék az ugyan­ilyen gorkiji és angarszki komple­xumok próbaüzemelését.- És a másik partner?- Egy ukrajnai város kőolajfel­dolgozó üzeme, hasonló rendelte­téssel mint hazánkban a Slovnaft. Kremencsug neve gyárunkban ma már fogalom, pedig kapcsolataink mindössze hétéves múltra tekinte­nek vissza. De mert egyre többen vannak közöttünk, akik valamilyen módon bekapcsolódnak az előbbi­nél átfogóbb, kevésbé szakosított együttműködés ápolásába és so­kuknak már ebből eredően sze­mélyes élményeik is vannak, szin­te természetes: a baráti szálak erősödése tovább folytatódhat. És nemcsak a tudományos-műszaki együttműködésben, hanem egyéb más területen is, például a munká­sok lassan híressé váló „Géptől géphez“ csereakciójában.- Mi ennek a mozgalomnak a lényege?- Kétévenként szakképzett munkások jönnek hozzánk Kre- mencsugból. Tapasztalatokkal tarsolyukban és tapasztalatszer­zési szándékkal. Ittlétük alatt is­merkednek a termelési feltételek­kel, véleményt cserélnek a látot­takról; egyszóval gyűjtögetik azo­kat az észrevételeket, melyek ér­vényesítése saját üzemüknek is hasznára válna. Ugyanezt teszik a mi alkalmazottjaink is náluk. És ebben a csereakcióban mindig másokra kerül a sor, fokozatosan egyre több lesz a tapasztalatszer­zők száma.- És a kapcsolatfenntartás mi­lyen formában valósul meg?- Tervszerű keretek között, öt évre kötünk együttműködési szer­ződéseket, s ebben általánosabb érvényű pontokba rögzítjük a ten­nivalókat. Kétévenként pontosítjuk a feladatokat, amelyek ezután konkrét megoldási törekvésekké lépnek elő. Természetesen a terv- javaslat előkészítésének közvet­len forrása mindkét fél számára nem lehet más, mint a vállalat olyan szükségleteinek feltünteté­se, melyek kielégítése a közös megoldáskeresés útján hamarabb megszülethet. És ilyenekből min­dig akad egy seregnyi.- Éppen ezért gondolom, még olyanok is vannak, amelyek a terv­szerű kereteken kívül nyernek megoldást.- Valóban. Ezeket inkább az „egyszeri kérés“ fogalomkörébe sorolnám. így mellőzve a rendsze­res együttműködés igényét, no meg számolva a rugalmas segít­séggel, más szovjet vállalatoktól is kaphatunk hathatós támogatást. Ami azt illeti: van mit elsajátíta­nunk a környezet- és munkavéde­lem terén egyaránt. Ez utóbbiból a szovjet módszerek alkalmazása bevált a Slovnaftban is, mert a munkabalesetek száma csökke­nő tendenciát mutat.- Hol tartanak, milyen tartalmat kap jelenlegi kapcsolatrend­szerük?- Nemrégiben még csak a ta­pasztalatcserében váltottuk valóra elképzeléseinket. Ma már érez­zük: tovább kell lépnünk, és talál­kozásaink alkalmával a tudomá­nyos és műszaki ismeretek cséré­je sem kerülhető el. Ennek a felté­telteremtési időszaka most van fo­lyamatban.- A Szovjetunió megalakulásá­nak közelgő 60. évfordulójára a megemlékezéseken kívül még mi kap helyet közös törekvése­ikben?- Megemlítenék egy kibontako­zófélben lévő versenyzési formát, melyet a kremencsugiak és köz­tünk az idén is megszervezünk. Pontosabban mindkét gyárból egy-egy hasonló beállítottságú üzemegység között. Tavaly a re­formáló részlegek versenyeztek, s az idén az olajgyártók mérik össze tudásukat, jó pár száz kilo­méterre egymástól. Az internacio­nalista versenyzés ilyen formái év­fordulókhoz, jelentősebb esemé­nyekhez kötődve a jövőben is élet­re kel majd. Aláhúznám viszont: a hangsúly mindkét oldalon a be­lőle származó többleten, hasznon van. És ez kapcsolatápolásunk­ban is elsődleges szempont. A bratislavai Slovnaft nemzet­közi tudományos és műszaki együttműködési osztálya a vállalat nem kereskedelmi jellegű külföldi kapcsolatrendszerét tartja állandó mozgásban. Tevékenységéről több oldalnyi beszámoló is csak a legfontosabb vonatkozásokat tartalmazhatná. Annál több van viszont az emberekben, akik a ta­lálkozások során további ismere­tekkel gazdagodnak. J. MÉSZÁROS KÁROLY Hogy édesebb legyen a cukor Szeptember közepén, amikor a Csallóközben megkezdődött a cukorrépakampány, a Duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) cu­korgyár számítóközpontjában is sűrűsödni kezdtek a tennivalók. Mivel a központot 1980 augusztu­sában helyezték üzembe, még ja­vában tart a próbaüzemelés, a gyár szakemberei viszont sze­retnék, ha jövőre már gazdasági hasznot könyvelhetnének el. Rigó Zoltán, a számítóközpont vezetője dióhéjban így foglalta össze legfontosabb teendőiket:- Első számú feladatunk a programok pontos előkészítése volt. A számítógép szállítójától ugyanis csak néhány matematikai függvényt alkotó programkönyvtá­rat kapunk, s ez természetesen nem volt elegendő ahhoz, hogy a gép úgy dolgozzon, ahogy dol­goznia kell. Ezért aztán egy olyan programrendszert kellett megal­kotnunk, amelynek segítségével adatokat gyűjthetünk a termelés­ből. Csak így lehet szó a termelés számítógépes irányításáról, amely a programrendszer és a termelési folyamat összekapcsolásán alap­szik. Ennek megvalósításában nagy segítségünkre volt a vezér- igazgatóság kutatóintézete és a Szlovák Tudományos Akadé­mia, de a hangyamunka így is ránk maradt. A termelésbe regulá­ciós és mérőműszereket szerel­tünk fel, amelyek pontos informá­ciókkal szolgálnak a cukorgyártás folyamatáról. Az első adatokat azonban a répafelvásárló osztály­tól kapjuk, hiszen ismernünk kell a répa cukortartalmát és szennye­ződésének fokát is. Az utóbbit rüp- róval, vagyis automatikus gépsor­ral mutatjuk ki. Ezek az adatok lyukszalagra kerülnek és a számí­tógép háttérmemóriájában kapnak helyet. Közvetlen kapcsolatunk van a laboratóriummal is. A különböző vegyi elemzések útján nyert infor­mációkra szintén számítógépes feldolgozás vár. Gondjaink, per­sze, nekünk is vannak, Irányítási rendszerünk csak akkor dolgozik majd száz százalékosan, ha a mű­szaki feltételek is adottak lesznek. Egyéb más teendők mellett nem jutott időnk az összes mérőmű­szer felszerelésére és a távirányí­tás tökéletes összekötésére sem. Sajnos, mindenre hónapokig kell várnunk. A tervezett munkálatok­ból eddig csupán a legszüksége­sebbeket tudtuk megoldani, s fő­leg azokat, amelyek a termeléssel voltak kapcsolatban, nem pedig a számítóközponttal. Az adatok feldolgozásában azonban már ta­valy is jelentős eredményeket ér­tünk el, így aztán abban remény­kedünk, hogy a laboratóriummal és a technológusokkal együttmű­ködve idén is olyan információk birtokába jutunk, amelyek még kö­zelebb visznek bennünket a cu­korgyártás ideális modelljéhez. Jövőre a gyár állóeszközeit is sze­retnénk feltérképezni, sőt a raktár- készlet feldolgozása is ránk vár. Ha mindez megvalósul, akkor egy százalékos veszteségmegtakarí­tással, vagy akár a termelés folya­matossá tételével már olyan ered­ményt sikerül elérnünk, hogy egy év alatt megtérülnek a befektetett anyagi eszközök. -szabó­František Imlauf agronómus és Jaroslav Loskot darukezelő - a Hrochüv Týnec-i Kelet-cseh­országi Cukorgyárból - ellenőr­zi a rakodást (Felvétel: ČTK - Fr. Tóth) ÚJ SZÚ 4 1982. X. 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents