Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-08 / 239. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982. X. 8. \ A kommunista szenátor 40 évvel ezelőtt Inait meg Steiner Gábor Negyven évvel ezelőtt dob­bant utolsót Steiner Gábor szí­ve Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik vezető személyi­sége, rendíthetetlen kommu­nista forradalmár, a hazai, el­sősorban a dél-szlovákiai munkásmozgalom, valamint a csallóközi mezőgazdasági sztrájkok kiváló szervezője, előharcosa volt. 1887. szeptember 9-én Ido­márom egyik külső városré­szében született, szegénycsa­lád sarjaként. Gyermekkorát nehéz életkörülmények között töltötte. 13 éves korában Bu­dapestre került, ahol kitanulta a nyomdász szakmát s egyben tagja lett a Nyomdaipari Mun­kások Szakszervezetének. Mi­után bejárta Csehországot, Ausztriát, Németországot és Svájcot, visszatért Budapestre és 1906-ban a Szociáldemok­rata Párt tagja lett. Ott szerezte első politikai tapasztalatait, amelyek meglehetősen vegye­sek voltak. A párton belül ugyanis, amelynek vezetősége javában a reformizmus útját járta, a proletár osztálypolitikát követő és az opportunista cso­portok között viszálykodás dúlt. Steiner Gábor az I. világ­háború előtt és alatt a forradal­mi baloldalhoz tartozott, meg­alakulása után tagja lett a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának. Ekkor kezdődött igazán politikai pályafutása. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után és idején a Dudapesti Köz­ellátási Bizottság biztosaként működött, amiért az 1919-es magyar kommün tragikus összeomlása után Horthyék el­lenforradalmi vérbírósága ha­lálra ítélte. Steiner Gábor azonban az ítélet végrehajtása előtt megszökött s szülőváro­sába, a csehszlovákiai Komá­romba (Komárno) menekült. Otthon előbb munkát keresett s hamarosan Spitzer Sándor nyomdájában kezdett dolgoz­ni. Azután a hazai viszonyok­kal ismerkedve felvette a kap­csolatot a város baloldali mun­kásaival, s rövid idő múlva be­lépett a Szociáldemokrata Párt városi szervezetébe, amelyben sok baloldali társá­val együtt a kommunista politi­kai irányvonal kialakításán fá­radozott. Egyidejűleg 1920- ban a városi szakszervezeti ta­nács tagja és jegyzője is volt. Életének döntő fordulata a CSKP megalakulása után következett be. 1921 nyarán megszervezte Komáromban a kommunista pártot, majd tag­ja lett a régi Komárom megye területén alakult pártvezető­ségnek, s beválasztották szü- kebb korú végrehajtó bizottsá­gába is. Körülbelül ez idő tájt került kommunista képviselő­ként a komáromi városi képvi­selő-testületbe is. Ebben a tisztségében 1921 -1929 kö­zött tevékenykedett - hangsú­lyozni sem kell, hogy elsősor­ban a munkásság és a legsze­gényebb proletárcsaládok ér­dekében, a bérkövetelésekért, valamint a munkanélküliség, a nyomor és a tömeges nélkü­lözés megszüntetéséért. A leg­többször eredményesen. A forradalmárok gyorsított ütemben élik életüket. Steiner Gábor egész életútját, akár csak legfőbb állomásait is, le­hetetlen egy újságcikkben nyo­mon követni. Különben ezt nemrég elhunyt írónk, Szabó Béla kétkötetes életrajzi re­gényben Kitűnő irodalmi meg­jelenítő erővel, Zdenka Holotí- ková pedig terjedelmes mo­nográfiában történelmi hiteles­séggel megvalósították. Ezút­tal - a bőség zavarával küzdve - csak egyénisége jellegzetes vonásainak megrajzolására, élete legkiemelkedőbb esemé­nyeinek felvillantására szorít­kozhatunk a továbbiak során is. Egyéniségének legmegha­tározóbb sajátságaiként ma­gas fokú eszmei-politikai kép­zettségét, szilárd kommunista meggyőződését, széles körű általános műveltségét és tár­sadalmi tájékozottságát, mély szocialista humanizmusát, minden szociális kérdés iránti fogékonyságát, öntudatos em­beri magatartását, becsületes­ségét, nyílt, őszinte s határo­zott fellépését - nem utolsó­sorban kiváló szervező és irá­nyító képességét kell előtérbe helyeznünk. E tulajdonságai­nak köszönhette a párt bizal­mát és a dolgozó tömegek iránta tanúsított nagy tisztele­tét és ragaszkodását. 1925-ben az érsekújvári (Nové Zámky) választási kerü­letben jelölték és megválasztot­ták a Nemzetgyűlés kommu­nista képviselőjévé, 1935-ben pedig szenátornak választották a parlamentbe, ahol egyszer­smind tagja lett a kommunista szenátorok klubjának is. Stei­ner Gábor ezekben az évek­ben főleg a csallóközi, de álta­lában a dél-szlovákiai agrár­proletárok és földmunkások sztrájkmozgalmait szervezte. Különösen emlékezetes ezek közül a galántai járásban 1931 tavaszán kitört mezőgazdasági sztrájk, amelynek legfőbb szervezője Major István nem­zetgyűlési kommunista képvi­selő volt s amely tragikusan végződött. Mint ismeretes az egybegyűlt tömegre a kivezé­nyelt csendőrség sortüzet nyi­tott, amelynek következménye három halott, számos sebe­sült, folytatása pedig a nagy országos és nemzetközi felhá­borodást keltett Major-per, va­lamint a községben elrendelt statárium, a lakosság meghur- colása és napokig tartó rette­gése volt. Erről a szegényparasztság és a zsellérség szociális viszo­nyait, nyomorúságos életkörül­ményeit feltárva, többek közt a következőket vágta a bur­zsoá pártok képviselőinek sze­mébe a Nemzetgyűlésben 1932. június 3-án tartott be­szédében: ,,A magyar kisgaz­da, aki a nyomort hírből is alig ismerte, különösen Kelet- és Dél-Szlovákiában, a termé­szeti csapások és az önök rab­lópolitikája jóvoltából szörnyű és elviselhetetlen nyomorban él. És önök ahelyett, hogy eze­ken segítenének, vagy leg­alábbis csaktárgyalnának arról, hogyan lehet ezeken segíteni, ezektől az éhség kínjai közt vergődő szerencsétlenektől el akarják rabolni az utolsó darab kenyeret is . . Alig egy éve an­nak, hogy Slávik föpandúr pa­rancsára cseh csendőrök sor- tüzével akarták megakadá­lyozni a magyar földmunkások harcát, vérbe taposni a napi hat-hét koronát kereső rabszol­gák megmozdulását emberibb keresetért, jobb megélheté­sért.“ Hogy nemzetgyűlési fellé­pései mind határozottabbakká váltak, nemcsak kommunista szenátori küldetése felelős­ségteljes felfogásának tudato­sítható. Sokkal inkább annak, hogy 1929-ben, a CSKP V. kongresszusán először válasz­tották a központi bizottságba. Jóllehet, a korábbi években is szoros kapcsolatban állt a prá­gai pártvezetéssel, ettől kezd­ve ő is minden erejével a gott- waldi irányvonal megvalósítá­sára, valamint a világgazdasá­gi válság hazai következmé­nyeinek leküzdésére töreke­dett. Ez utóbbi főleg Szlovákia iparának leépítése képében nyilvánult meg, amit a cseh finánctőke a húszas évek vé­gétől szorgalmazott, s amely­nek nyomában egyre növekvő munkanélküliség járt. Ezér lett az ellene indított ún. pelsőci (Plešivec) mozgalom egyik fő szervezője Steiner Gábor, s ugyanezért ment az alacsony bérek miatt sztrájkoló munká­sok közé Dél-Szlovákia szá­mos ipari üzemébe. 1930 má­jusától kezdve a CSKP Szlová­kiai Területi Vezetősége Irodá­jának tagjává választották, ahonnan tovább irányította a földmunkások sztrájkjait és a munkanélküliek tüntetéseit. Ezekben az években alig volt járása, városa, községe Dél- Szlovákiának, ahol nem tartott nagygyűléseken beszédet, vagy legalább nem fordult meg. E tevékenysége miatt többször letartóztatták. A leg­több esetben parlamenti képvi­selői mentelmi joga alapján, olykor betegségére való tekin­tettel meg a munkásság tilta­kozó megmozdulásai hatására felmentették, vagy büntetését elhalasztották, ill. pénzbírságra ítélték. Néhányszor azonban Komáromban vagy Nyitrán be­börtönözték. A harmincas évek végén, amikor a náci fasizmus Cseh­szlovákia felé is elörevetette árnyékát, nemcsak a kommu­nista pártot fenyegette halálos veszedelem, hanem a köztár­saság létét, nemzeteinek és nemzetiségeinek, minden pol­gárának szabadságát is. A CSKP, a forradalmi munkás- osztály és a baloldali haladó erők nyomására a csehszlovák burzsoá kormány 1938 máju­sában és szeptemberében ka­tonai mozgósítást rendelt el, azonkívül azonban lehetőségei ellenére sem tett semmilyen komoly erőfeszítést a hitlerista agresszió megfékezésére. Egyedül a kommunista párt szegült szembe határozottan a barna veszedelemmel. Steiner Gábor 1938. márci­us 30-án a Nemzetgyűlésben nagy beszédet tartott a Cseh­szlovák Köztársaság védelmé­ben, majd a CSKP Központi Bizottsága néhány tagjával a Szudéta-vidékre ment tö­megtüntetéseket rendezni Hit­ler szálláscsinálói, a henleinis- ták ellen. Aztán Szlovákiában - Kas­sán, Tornócon és más helye­ken - hatalmas antifasiszta tö­megtüntetésekre került sor. A törnöd fasisztaellenes nagy­gyűlés és népünnepély fő szervezője ugyancsak Steiner Gábor kommunista szenátor volt. A tüntetés fényes tanúbi­zonyságát adta a magyar és a szlovák nép barátságának és fasizmus elleni gyűlöletének. Végül is bekövetkezett a né­pi, nemzeti tragédia. A hitleri hordák bekebelezték Cseh­szlovákiát, s előbb Szlovákiá­ban, majd a cseh országré­szekben betiltották a kommu­nista pártot. Steiner Gábort 1939 márciusában Prágában a Ges­tapo letartóztatta, aztán a fa­siszták Dachauba, majd a bu- chenwaldi koncentrációs tá­borba hurcolták, ahol 1942. ok­tóber 8-án mártírhalált halt. Emlékét, forradalmi öröksé­gét százezrek őrzik szívük mé­lyén MIKUS SÁNDOR Több mint 314 000 férfikonfekciót gyártanak az idén a Trenčíni Ruhaipari Vállalat skalicai üzemének dolgozói. A kiváló eredmények elérését nagyban elősegíti a,, Minden nap teljesítjük termelési feladatainkat ‘ ‘ moz­galom, melynek lényege az, hogy a tervfeladatokat pontosan lebontják minden műhely és dolgozó feltételeire, s naponta figyelemmel kísérik a fő mutatók teljesítését. A képen: Veronika Šrámková művezető (baloldalt), Mária Flámiková varrónő, aki megkapta a Slovakotex Kon­szern legjobb dolgozója kitüntetést (középen) és Mária Pechová műve­zető a zsebek felvarrásának minőségét ellenőrzi. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) Peter Žigo próbatétele Peter Žigo szereti a bányász­munkát. A föld alatt mutatkozik meg a legjobban, ki milyen ember.- Ma nem szállsz le a bányába - mondta neki egyik reggel Franti­šek Jakubík mérnök, a bánya ve­zetője. - A beteg bérelszámoló helyett neked kell előkészíteni a fi­zetéseket. Žigo elvtárs késő éjjel is a fize­tések kiszámításával dolgozott Számolt, radírozott, csak hogy minden rendben legyen. Néhány éjszakája ráment, míg az egész bánya számára elkészí­tette a fizetési listát. Nagyon izgult, nehogy valami hibát vétsen. Ez az eset nyolc évvel ezelőtt játszódott, le s nagymértékben be­folyásolta Peter Žigo életét, aki a tachovi nyugat-csehországi uránbányák Vítkov 2 bányájában dolgozott. Maga sem tudja miért, de a gazdaságtan ,,megkapta“ őt. Minél mélyebbre hatolt a gazda­ságtanba, annál jobban megértet­te, hogy mi minden hathat a gaz­dasági életre, látta az összefüg­gést a terv és a valóság között. Tudatosította, hogy milyen sok függ az emberek munkájától. A Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemén való tanulás során nem elégedett meg az előírt köte­lező irodalommal, kijegyzetelte napjaink szakembereinek tanul­mányait, figyelemmel kísérte a párthatározatokat, s az elméletet mindig megpróbálta a gyakorlat­ban is alkalmazni. Az előadó akkor tetszett neki, ha a bonyolult gaz­dasági kapcsolatokat világította meg. Amikor Žigo elvtárs befejezte tanulmányait, a Tachovi Politikai Nevelés Háza munkatársai fel­ajánlották neki, hogy adja elő a párt gazdaságpolitikáját. Bele­egyezett, de mindjárt meg is ret­tent: át tudja-e adni ismereteit má­soknak? ...- Amikor először álltam a hall­gatók elé, nagyon remegtek a lá­baim. A gondosan előkészített előadást a kezemben morzsolgat- tam. Az osztályban főleg mérnö­kök, doktorok, közgazdászok és tanítók ültek. Most pedig én álltam előttük, egyszerű bányász, aki ugyan leérettségizett, de közelebb állt hozzám a fizikai munka, mint a katedra. Tudtam, hogy nem túl gazdag a szókincsem. Féltem a kérdésektől, hátha nem tudok rájuk válaszolni.- Harminchét szempár figyelt rám feszülten. Megkezdtem az előadást. Az elején még jegyze­tekből, később pedig fejből. Ami­kor befejeztem, csodálkoztam, hogy senki sem sietett haza, és még fél órát vitáztunk a témáról. Úgy éreztem, hogy kötelességem­nek eleget tettem. Azóta Peter Žigo elvtárs egyre gyakrabban áll a pártoktatásban részt vevő hallgatók elé. A mű­szakban munkatársainak ad elő, a Marxizmus-Leninizmus. Esti Egyetemen a hallgatóknak, a járá­si politikai iskolában pedig a tagje­lölteknek. Már nincs ideje arra, hogy a bri­gádban dolgozzon, arra sem hogy kipróbálja, mit tud még a szak­mából. Közvetlen munkatársai félig vic­cesen, félig komolyan a szemére vetik, hogy jobban tetszik neki az irodában a bánya gazdasági dol­gait irányítani, vagy a katedrán előadni. Pedig nekik szükségük lenne a kezére, lenn a föld mé­lyén. Azt ígéri, hogy amint lehető­ség nyílik rá, visszatér közéjük. Néhány napon belül teljesítheti ígéretét. A részlegre új közgaz­dász jött. Neki adja át ideiglene­sen funkcióját, s visszatérhet a bá­nyába.- Kipróbáltam, hogy nem köny- nyü jó közgazdásznak és jó nor- mázónak lenni. Ebből a tisztség­ből sokat nyertem az előadói mun­kámhoz. Már most új és új előadá­sokat készítek elő. Tavaly a hall­gatókat a legjobban a szállítói- megrendelői kapcsolatok és a bérpolitika érdekelte a komplex intézkedések fényében. Az idén erre a kérdésre összpontosítom a figyelmet. Ezt a témakört sze­mélyes tanulmányi tervembe is bevontam, amit a lektorcsoport vezetősége elé kell terjesztenem. Nem formalitásról van szó. Az át­tanulmányozott irodalomból jegy­zeteket készítek, átadom a lektor- csoport vezetőjének és vizsgázok beióle. Két előadást készítek, ta- pasztalarcserére járok más elő­adókhoz, szemináriumokon, be­szélgetéseken veszek részt. Mind­ez elég sok időt vesz igénybe, de szeretem a gazdaságtant és meg­győződtem arról, hogy az embe­rek soha jobban nem érdeklődtek a gazdasági kérdések iránt mint most. Mint előadó hozzájárulhatok ahhoz, hogy az emberek helyesen értelmezzék és megértsék a párt gazdaságpolitikáját. Peter Žigo bányász mindig sze­rette munkáját, amelynek pontos kezdete és vége van, s amelyben mindig tudja saját konkrét részvé­telét. De milyen az előadói munka?- Ugyanilyen. Annak is van kezdete és vége. A két pólus kö­zött azonban sokkal szélesebb te­rület - az emberi tudat - van. Azt befolyásolni sokkal nehezebb, mint ércet bányászni. De amikor látom, hogy az általam előadott téma lekötötte a hallgatók figyel­mét, látom elgondolkodni őket, hogy összefüggésbe hozzák mun­kahelyükkel, éppolyan érzés tölt el, mint akkor, amikor műszak után feljövök a bányából. Néhány nap múlva a jól megter­mett, atlétatermetű, negyven év körüli bányász, Peter Žigo vissza­tér a bányába. Munkatársai ma már tudják, hogy nemcsak jó bá­nyász, hanem jó normázó és jó előadó is, s ezért tisztelik őt. VÁCLAV PERGL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents