Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-08 / 239. szám, péntek
Élmények és csalódások A Bratislavai Zenei Ünnepségek hangversenyeiről Amikor megnyílik egy művészeti fesztivál, szívet-lelket melengető gondolatok jutnak az ember eszébe, eluralják a nemes, különleges érzelmek, pedig meggyőződésem szerint ezekben a pillanatokban az volna az igazán felemelő, ha ezek mindennapjaink természetes részévé válnának. Nos, erre törekszik immár tizennyolcadik éve a Bratislavai Zenei Ünnepségek rendező bizottsága. A világ különböző országainak neves művészei szerepelnek idén is a fesztivál gazdag műsorában, közelebb hozva így mindnyájunkhoz a zenei világ időt álló értékeit. Október elején a zenei világnapon a bratislavai Prímás Palota Tükörtermében ünnepélyes keretek között nyitották meg az idei zenei ünnepségeket. Elsőként Elena Šárajová-Kováčová kórusának tapsolhatott a közönség, majd az esti hangversenyen a Szlovák Filharmónia koncerttermében Vladimír Verbickij vezényletével a filharmónia zenekara lépett pódiumra. Milan Novák érdemes művész nagyzenekarra komponált Scher- zójának bemutatója a kitűnő zeneszerző újabb sikerét jelentette. Novák mindent tud, amivel egy zenekart újszerűen, arzénéi mondanivalót tökéletesen kifejezve meg lehet szólaltatni. Sokoldalú, műfajilag gazdag zeneszerzői munkásságának legfőbb jellemzői a spontán melodikai ívelés, az eredeti, magával ragadó ritmika, a hangszerelés technikájának magas fokú ismerete és a színpompás zenekari hangzás. Az epizódokkal váltakozó karneváli vízióként is elfogadható Scherzo, minden bizonnyal Novák eddigi pályájának csúcsát jelenti, s meggyőződésem szerint a világ bármely hangversenypódiumán méltón képviselhetné a szlovák zenét. Két év után ismét Kassán (Košice) tartják A ma színháza fesztivált, amelyet tavaly hazánk másik nagyvárosában, Ostraván rendeztek meg. Az idei seregszemle jelentőségét növeli, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója jegyében tartják meg. Egyben bevezetője is lesz a cseh színház évének, így öt hazai szerző drámájával mutatkoznak be a résztvevő együttesek. A fesztiválra jelentkezett hivatásos színházak produkcióit két válogató bizottság látta. Érdekességként elmondhatjuk, hogy a cseh színházak harminc produkciót neveztek. Ebből csupán négy vesz részt a kassai seregszemlén. Ez az egyetlen adat is bizonyítja, milyen jelentősége van A ma színházának. A kialakult szakmai hagyomány szerint, ezen szerepelni egyet jelent az élvonalba lépéssel. Olyan mérce ez, amelynek csak a legjobbak felelnek meg. Az idén tíz színház kapott meghívást. A prágai Vinohrady Színház Ján Drda Ďalskabáty - Bűnös falu című darabját játssza, ezután a brnoi Divadlo na provázku mutatja be Boleslav Polívka Utolsó hajtását. Az október 12-i műsort a nyitrai (Nitra) Andrej Bagar SzínDvofák közismert h-moll op. 104-es Gordonkaversenye ezután csalódást okozott. Az imént még a partitúra legparányibb információira is tökéletesen odafigyelő dirigens is mintha elfogadta volna a bizonyára megérdemelten szerepeltetett japán Mari Fujiwara túl- romantizált, múlt századian édeskés felfogását (Adagio ma non troppo). Kitűnő felkészültsége és jellemzően tiszta ázsiai aprótechnikája ellenére sem sikerült összehangolódnia a zenekarral, amely mintegy dacolva az egyébként kiváló új vezető karnaggyal, látszólag semmibe vette intelmeit, talán még a hangverseny kimenetelével sem törődve. i Verbickij a kitűnő kezdet után a hangversenyt záró művel, Sosz- takovics V. szimfóniájával, ismét bizonyítani volt kénytelen. A vezénylés magasiskoláját mutatta be egy ritkán hallható koncepcióban a mű majdhogynem tökéletes formai és dinamikai felépítésében. Technikája cizellált, gesztusai célratörően világosak, megdöbbentően mélyek és újak. Nem mindennapi személyiség, aki nem szívja el a lehetőséget a hazaiak elől, csak versenyre hív. Mravinszkij, az asszisztense a budapesti és a Rio de Janeiro-i karmesterverseny díjazottja bemutatkozásával vastapsra kényszerítette a Vigadó közönségét. A hangversenysorozat egyik következő állomása október ne- gyedike volt, ismét a Vigadóban. Peter Schreier, a remek NDK-beli énekművész Bach-kompozíciókat vezényelt. Elsőnek a közkedvelt h-moll szvit csendült fel az örömöt meglepetéssé változtatva. Václav Kunt fuvolája ugyanis a Bourréeban kezdett igazán szólni a mindaddig kevés hittel, indiferens tónussal megszólaltatott, önmagára nem talált Rondeau és Sarabande után. A dinamikailag kiegyensúlyozatlan, szabadjára engedett zenekar mögött teljesen háttérbe szorult a szólóhangszer vezető szerepe. A zavart már csak a Ba- dinerie minden emberi lehetőséget túlszárnyaló tempója tetőzte. A prágai Karmester Nélküli Kamarazenekar nem szokott hozzá a dirigenshez, ezúttal pedig a kísérő szerepét betöltve (egy betéve tudott műnél) igazán nem lett volna rá szüksége. Ott, ahol minden hangszercsoport egy tökéletesen frazeáló szólista benyomását kelti, aki mindig tudja mit és miért kell tennie - talán nem meglepő, hogy a végeredmény két önálló koncepció találkozása lett, amikor mindenki a saját begyakorolt tevékenységének adta át magát, és nem figyelt a másikra. Nem csoda tehát, hogy ennek valahol ki kellett ütköznie. A műsorban a továbbiakban Bach Schleicht spielende Wellen (BWV 206) és Geschwinde ihr wirbelnden Winde (BWV 201) című kantátái szerepeltek. A ritkaság- számba vehető előadás legkiemelkedőbb szereplője a prágai Kühn vegyeskar volt, amely minden tekintetben magas fokú művészi teljesítményt nyújtott. A zenekar játékát továbbra is sok pontatlanság jellemezte, a szólistákat pedig valószínűleg Peter Schreier jelenléte zavarta, akinek énektudását sokkal nehezebb megközelíteni, mint dirigensi teljesítményét. A közönség csodálkozva vette tudomásul a nagyon gyakran félresikerült, Bach mondanivalójától sokszor távol eső tételek minduntalan, a mai gyakorlatban már nem szokásos ismétlését. így sokan a megkedvelés helyett a megelé- gelés érzésével hagyták el a koncerttermet, s félő, hogy huzamosabb időre. RÁCZ TIBOR i mJk nnep ház zárja Osvald Záhradník More- sini sebész tévedése című drámájával. Másnap délelőtt mutatja be a kassai Állami Színház Sztanisz- lav Sztratiev darabját, az Autóbuszt. Délután a kladnói Prucha Színház Kipling A dzsungel könyve című regényéből írt játékkal mutatkozik be. Ez az előadás képviseli színházaink gyermekek számára készített produkcióit. Este a bratislavai Új Színpad Shiller Ármány és szerelemét játssza. Október 14-én a zvoleni Tajovský Színház Ludvig Holberg Jeppe című klasszikus komédiáját adja elő. Este a prágai Realista Színház Oldŕich Danék Híradás N város kórházából című drámáját mutatja be. Október 15-én délelőtt szakmai tanácskozást tartanak, amelyen a rendező és a dramaturg művészi munkájának problematikáját elemzik a résztvevő szakemberek. Este a martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színház Oszt- rovszkij Erdőjével mutatkozik be. Másnap a Szlovák Nemzeti Színház játssza két előadásban Mak- szim Gorkij Kispolgárokját. Egy ilyen méretű színházi fesztiválon óhatatlanul is felvetődik a kérdés: ez a legjobb? Többé- kevésbé, hiszen a válogatásnak elsődlegesen a művészi nívót, az eszmei meghatározottságot kellett figyelembe vennie Szocialista színházkultúránk állapotát, színvonalát tükrözi majd mindaz, amit a város három színházában - az Állami Színházban, a Smer Stúdióban és a Thália Színpadon láthat a szakma és a közönség. Bár a hírek szerint mindkettővel bizonyos nehézségek lesznek. A tájékoztatás szerint már minden jegy gazdára talált, s így a késve jelentkező szakmabelieknek és újságíróknak alig van esélyük a nézőtérre való bejutásra. Ez is bizonyítja, hogy a város, a kerület, a járás politikai és társadalmi vezető szervei, lakói mennyire sajátjuknak tekintik A ma színháza fesztivált. Most a résztvevő színházakon a sor, hogy bizonyítsanak. (d-n) Mi kell a jobb kedélyhez? Amatőr rendezők között - új évad előtt A sors úgy hozta, hogy az elmúlt hetekben több hazai magyar amatőr rendezővel találkoztam, különböző helyeken. Többel közülük egy kerületi tanfolyamon, másokkal véletlenül.- Nahát, egészen furcsa, hogy valakit érdekel, hogy vagyok, készülünk-e új darabbal, s ha igen, hát mivel - tárja szét a karját kérdésemre az egyik ismert, a Jó- kai-napokon is sok sikert elért rendezőnk. S aztán nagyot sóhajt:-Tudod, tíz-tizenöt éve szinte hetente csörgött a telefon, gyakran jött el közénk a bratislavai színházi szakelőadó is. Most még leginkább a Népművelési Intézet munkatársa érdeklődik időről időre. Amúgy néma csend. Legfeljebb márciusban a fesztiválok meg a müsorválogatás idejére pezsdül fel valamicskét az élet. A rendezőnek sem jó, ha magára marad vagy csak a helybélieket érdekli, ha érdekli, hogy mit esi Iái, mire készül. Kollégája rábólint:- Különösen ilyenkor, amikor keressük a nekünk megfelelő darabot s töprengünk az alapvető dramaturgiai kérdéseken, hogy mit, miért válasszunk és hogyan játsszuk, jó, ha szakembereknek, elfogulatlan és hozzá értő tanácsadóknak is elmondhatjuk javaslatainkat, dilemmáinkat. Oly sokan hangsúlyozzák a műsorválasztás fontosságát. Legalább feleannyian segítenének abban, hogy ezek a szép szavak, elgondolások megvalósuljanak a gyakorlatban is. Színhely a CSEMADOK egyik járási bizottsága. Az agilis szakelőadó, egyik kisszínpadunk ambiciózus rendezője kinyitja a szekrényt:- Nézze, itt porosodnak a színművek. Az Irodalmi Ügynökség, ismertebb nevén a LITA, az eltelt idő alatt csaknem háromszáz magyar művet adott ki. Sokat közülük sohasem adtak elő. Jó lenne felmérni, hogy azok, akik javasolják egy-egy színmű kiadását, ismerik- e az amatőr színjátszók lehetőségeit, igényeit? Háromszáz darab között még mindig kevés a tíztizenöt szereplős, színvonalas, és mai tárgyú alkotás. Pedig az együttesek elsősorban ilyeneket igényelnek. A tanfolyamon dramaturgiai kérdésekről kellene vitázni, de a hallottak után nem csodálkozom, hogy szakmai problémák helyett alapvető gondokról esik szó.- Valljuk meg, manapság sokkal nehezebb tagokat toborozni a színjátszó együttesekbe, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt - vélekedik az egyik résztvevő. - Falun, kisvárosban munkaidő után is sok a munka, kell a kiegészítő kereset. Bizony, ma még kevesen látják be, hogy a szabad időben szórakozni, művelődni is kell, mert hosszabb távon egészségi és egyéb szempontból is sokat veszít, akit csak a pénz érdekel. A nagy nehezen összeverbuvált együttes tagjainak a kedvét szegi, ha nincs hol próbálni, mert a művelődési ház igazgatója mindent fontosabbnak tart az amatőr színjátszó együttes munkájánál. S mi tagadás, rosszul esik az is, ha a helyi tisztségviselők nem jönnek el a bemutatóra vagy nem érdeklődnek munkánk iránt. Tudom, sok dolguk van, de sokszor egy biztató szó, egy röpke beszélgetés szárnyakat adhat az együttesnek.- Én tavaly határoztam el, hogy nemcsak tanfolyamokra járok, hanem megpróbálok megrendezni egy színművet. De nem jutottunk el a bemutatóig - mondja a mellette ülő fiatalasszony. - Nálunk úgy értelmezték az energiatakarékosságot, hogy egyszerűen nem engednek befűteni a próbateremben. A szereplők lelkesedése napok alatt lelohadt. Azt mondták, hogy sok áldozatra képesek, de azért nem hajlandók tüdőgyulladást és más betegségeket összeszedni. S én hiába beszéltem a művelő^ dési ház vezetőjével az amatőr színjátszás fontosságáról, minduntalan csak a magáét hangoztatta. Takarékoskodni kell. Az idén a helyi pártszervekhez fordulok segítségért, ha sikerül meggyőznöm az embereket, a megkezdett munka folytatására. Mint a borongós ősz, olyan volt több amatőr rendező hangulata. Szándékosan nem írtunk neveket, hiszen nemcsak önmaguk gondját mondták el; ha nem is mindenhol, de azért sok helyen hasonló nehézségekkel küszködnek. Nem lenne helyes, ha pesszimizmussal, túlzott igényekkel vádolnánk őket. Ezek az emberek ugyanis dolgozni akarnak, és meggyőződésem, hogy dolgozni is fognak, mert nem csekély áldozatokra is képesek. Még hisznek a színjátszás utánozhatatlan varázsában, tudatot formáló, erkölcsöt gazdagító hatásában. Még - hangsúlyozzuk, mert a közöny, a gán- csoskodás, a meg nem értés előbb vagy utóbb minden ember lelkesedését, türelmét és akaraterejét is kikezdi. Most az új évad kezdetén jó lenne hát odafigyelni az amatőr színjátszókra, de természetesen más csoportokra is. Ne kelljen pitiáner ügyekben házalniuk, természetes dolgokért keserves, végeláthatatlan csatákat vívniuk. Maradjon minél több energiájuk a legfontosabbra, a színmű színvonalas betanulására. Ne csak hallják, hanem az úgynevezett szürke hétköznapokon is érezzék, egyéni és társadalmi szempontból fontos az ő munkájuk is. Meggyőződésem, mindössze ennyi kell ahhoz, hogy javuljon kedéiyállapotuk. SZILVASSY JÓZSEF Szép hangzások mestere Száz éve született Karo! Szymanowski A MA TESZ Thália Színpada - a tévénkben Aránylag jó műsoridőben, az elmúlt vasárnap délután a Szlovák Televízió II. műsorában a Magyar Területi Színház Thália Színpadának előadását sugározták felvételről, szlovák feliratokkal. Színházunk művészei Csingiz Ajtmatov Fehér hajó című müvét adták elő Nagy László András vendégrendezésében. A gombaszögi országos kulturális ünnepségekről való, évről évre megismétlődő helyszíni közvetítések, valamint a SZŐTTES népművészeti csoportról sugárzott műsorblokk után televíziónkban ez volt az első magyar nyelvű színházi ^közvetítés. Az adást nem előzte meg különösebb előzetes hírverés, mégis szinte biztosra vesszük, sokan látták ezt a közvetítést. S nemcsak a magyar nemzetiségű nézők, hanem - több visszajelzés igazolja - a szlovákok is, akik így bizonyos képet kaphattak a Magyar Területi Színház művészi munkájáról, nyomon követhették a neves szovjet író megkapó történetét - színvonalas előadásban. A tévéközvetítésnek - az egyebeken kívül-szakmai tanulságai is vannak. Örömmel szemléltük Csendes László, Kövesdi Szabó Marika, Kovács József és társaik kiemelkedő teljesítményét, az aprólékosan kidolgozott színpadi szituációkat, amelyeket a képernyő részleteiben is hitelesen rögzített Szép vasárnap délután volt, s ez televíziónknak és a Magyar Területi Színház Thália Színpadának egyaránt köszönhető. -y-f Karol Szymanowski, a XX. századi lengyel és európai zeneirodalom egyik legkimagaslóbb egyénisége száz éve született a lengyelukrajnai Timosovkában. Első zongoraóráit apjától, majd Zawirski és Noskowski tanároktól kapta. 1900-ban már néhány kitűnő zongoradarab szerzőjeként Varsóban folytatta tanulmányait. Alkotói fejlődésének kezdetétől vezető egyéniségévé vált a századforduló általános művészi küzdelmeinek, így próbálva - társaival együtt - új lélegzetvételhez juttatni a Chopin óta stagnáló lengyel zenét. Alapító tagja volt az Ifjú Lengyel Zeneszerzők Társaságának, melynek 1906-os első bemutató hangversenyén már számos kompozíciója szerepelt Ugyanez évtől Berlinben és Lipcsében tanult tovább, ahol Richard Strauss és Max Reger átmeneti hatása alá került. 1908-ig maradt Berlinben, majd visszatérve hazájába utazgatni kezdett Európa különböző városaiba Megjárta Bécset, Bey- reuthot, tanulmányozta Wagner muzsikáját, Nietzsche művészetével foglalkozó filozófiai tanulmányait, s mindez termékenyen hatott az úgynevezett trisztáni generáció (Strauss-Mahler-Reger) zenéjének megismerésére, valamint Szymanowski egyéni stílusának kialakítására Az első világháború kitörése előtt Párizsban Szkrjabin és Ravel stílusa tett rá mély benyomást. 1921 -ben az Egyesült Államokban járt, 1926-ban a varsói konzervatórium igazgatója lett, később a zeneakadémia első választott elnöke. Ekkor már a zeneileg szenzitív, az irodalmilag kultivált, nagy műveltséggel és széles áttekintéssel rendelkező Szymanowski volt az új lengyel zene művészi és gondolati világának leghangadóbb és legtekintélyesebb személyisége. A késői romantika és az új európai irányzatok hatásait a lengyel folklór újszerű felhasználásával, zenei mutációival párosító zenei nyelvezet a legmeggyőzőbb bizonyítéka a lengyel zene stílusbeli és tartalmi megújhodásának. Mindez Szymanowski érdeme úgy, mint a kortárs Bartóké Magyarországon, vagy de-Faliáé Spanyolországban. Tehetségének kirobbanó ereje, stílusának eredetisége egyesíti a számos európai hatás által már-már eklektikussá vált zene legfőbb esztétikai értékhordozóit: belső harmóniai feszültségét, melodikája emocionális töltését, lágy hanglejtését, mozgékony technikáját. Egyéni mondanivalója és sajátos kifejezésmódja tagadhatatlan. Különösen erőteljes rit- mikája és harmóniai gazdagsága pompás lehetőséget ad mindmáig a szláv népzene hiteles interpretálásához Alkotó erejének teljében, sikerei csúcsán tüdőbaja visszavonulásra késztette. Svájcban és Franciaországban próbálta gyógyíttatni magát. Lausanne-ban halt meg 1937-ben. Szymanowski szép hangzásaira, eredeti kompozíciós technikájára és pedagógiai működésének legkiválóbb eredményére, a modern XX. századbeli hegedűiskola alapjainak megfogalmazására emlékszik ezekben a napokban nagy tisztelettel és elismeréssel a zenei világ-cz-t D J SZÓ 6 1982. X. 8.
