Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-05 / 236. szám, kedd
// A MŰVÉSZÉT NEM LEHET ONCELU Iván Skála nemzeti művész hatvanéves- Ma már nem férhet kétség ahhoz, hogy Ivan Skála korunk proletár lelkiismeretének mélyen internacionalista ihletésű költője. Személyiségében a költészet elkötelezettsége a mai ember legbensőbb érzései lírai kifejezésének művészetével egyesül - írja monográfiájában Ivari Skála nemzeti művészről Vítézslav Rzou- nek irodalomtörténész. A 60. születésnapját holnap betöltő költő 1946-ban jelentkezett első kötetével, a Tűzcsiholóval (Kresadlo), amelyben a háborús években - a fasiszta megszállás és a németországi kényszermunka idején - írt verseit adta közre. A következő kötetekben (Túl a küszöbön, 1948; Egy ország májusa, 1950) már az új társadalom megalapozásán fáradozó ember hősiességét énekli meg. Ám ha végigtekintünk Skála eddigi életművén, versein és kritikai elemzésein, láthatjuk, hogy azokban a felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évtizednek szinte valamennyi sorsdöntő eseménye tükröződik. A társadalom, a kor égető kérdései jelen vannak legszubjektívebbnek tűnő verseiben is. Költőként sem tér ki az élet problémái elől, céltudatosan törekszik meggyőződésének kifejezésére. Szerinte a költő feladata a történelmi útkereszteződésén állni és szilárd politikai meggyőződéssel a mához szólni. A költészetet nem tekinti csupán a költők ügyének. ,,A költészet mindazok közös felfedezése és müve, akik képesek a szépség feltárására és átérzésé- re, akik az élet szépségét képesek saját kezükkel, munkájukkal megteremteni. Ha az életnek nem lennének szép oldalai, a költőknek nem lenne miről énekelniük. Az irodalom valójában az emberiség (Eman Uher felvétele) történetének sajátos formája“- olvassuk egyik esszéjében. Az ötvenes évek végén megjelent verseskötetei, a Történjen bármi is (A cokoli se stane, 1957) és A vágy reggeli vonata (Ranní vlak nadéje, 1958) éppúgy, mint későbbi kötetei, arról is tanúskodnak, hogy számára mennyire idegen az élettől elvont „tiszta költészet“.- Mély meggyőződésem, hogy Marx és Engels műveinek kiadója Barátai és hamburgi elvtársai legtöbbször „bátyámnak“ szólították, mert igyekezett mindent előre megfontolni és a nehéz helyzetekben is nyugodt maradt. Tudott kiengesz- telőleg hatni az emberekre és többeknek ilyen módon segített megvédeni a jogait. Hosz- szú ideig 1881-től 1918-ig volt a német Reichstag szociáldemokrata képviselője, akit hivatalosan Johann Heinrich Wilhelm Dietznek hívtak. Az elmúlt napokban emlékeztünk meg halálának 60. évfordulójáról. Lübeckben született 1843. augusztus 3-án. Szülei azt kívánták, hogy tanulja ki a könyvnyomdász és betűszedő szakmát. A segédlevél megszerzését követően több évet töltött Pétervárott, ahol megismerte az orosz munkás- osztályt és forradalmi eszméit. Ebben a városban kristályosodtak ki szocialista nézetei. Miután Németországba visz- szatért, 1866-ban csatlakozott a szocialista mozgalomhoz. Kilenc évvel később vette át Hamburgban az egyik szociáldemokrata nyomda vezetését. Amikor a Reichstag 1878-ban elfogadta a hírhedt szocialistaellenes törvényt, Dietz számára megkezdődött a harcok korszaka. Az általa kiadott lapot betiltották és ö Stuttgartban keresett magának új foglalkozást. Nemsokára ó lett a felelős a ,,Die Neue Zeit“ című folyóirat közzétételéért, amely a szocialistaellenes törvény hatályon kívüli helyezéséig (1889-ig) az illegális német szociáldemokraták fontos információs forrása volt. Engels bíztatására tette közzé Dietz ebben a lapban 1891-ben Marxnak A gothai program kritikája című munkáját. E program az akkori német munkáspárt 1875-i egyesülésének az alapja volt, de sok opportunista tendenciát is tartalmazott. A nyilvánosságra hozatal mégis fontos mérföldkövet jelentett a német szociáldemokrácia fejlődésének útján. A mozgalom a szocialisták üldözése ellenére, az illegalitás viszonyai között is erős hatalommá vált. A fenti nyomdatermék után Dietz kiadóhivatala gondozásában a marxizmus klasszikusainak egész sor egyéb műve is megjelent. Neki volt először bátorsága ahhoz, hogy anyagi lehetőségeit is latba vesse a marxizmus terjesztésének szolgálatában. Vállalata 1906-ban párttulajdon lett, de ő irányította továbbra is. A II. világháborút követően a Dietz Kiadóvállalatot a Német Szocialista Egységpárt vette át. A szociáldemokrata pártkiadó megalapítójának a neve azonban ma is ott szerepel az NSZEP kiadóhivatalának a megjelölésében. H. Sz. az igazi költészettől, az igazi irodalomtól, az, igazi művészettől elválaszthatatlan a sürgető, pozitív töltésű, az emberhez, az egész társadalomhoz szóló tartalom. Véleményem szerint az igazi művészet fő célja, hogy segítse a társadalmat, az embert és gazdagabbá tegye az életet -írja a Mit jelent számomra a költészet című cikkében. Verseskötete- iböl a ma gazdag világa tárul az olvasó elé. Hazai tájakat, távoli országokat, városokat hoz emberközelbe. Költészetében a szabadságukért küzdő népek osztályharca is hangot kap, s erőteljesen kibontakozik a béke és a remény gondolata is. Az elkötelezett magatartás nemcsak verseire, hanem egész életére jellemző. 1946 októberétől a Rudé právo kulturális politikai rovatában dolgozik, egészen 1959-ig, amikor az író- szövetség első titkári tisztségével bízzák meg. Egy ideig a Mladá fronta ifjúsági könyvkiadó igazgatója. Ebből a megbízatásából 1968-ban távozik. 1970-től a Československý spisovatel kiadó igazgatója. Számos politikai tisztségei közül megemlítjük, hogy 1960-ban nemzetgyűlési képviselővé választják, tagja a parlament elnökségének, elnöke a kulturális bizottságnak. 1971-ben a Szövetségi Gyűlés tagjává választják. 1962-ben a párt XII. kongresszusán beválasztják a Központi Bizottságba. Jelenleg a Cseh írószövetszég elnöke a Csehszlovákiai írók Szövetségének pedig alelnöke. Számos magas állami kitüntetésben részesült; kétszer kapta meg a Klemet Gottwald Érdemrendet, 1974-ben érdemes művész, 1979-ben nemzeti művész címmel tüntetik ki. A tisztségeivel járó elfoglaltsága mellett rendszeresen olvashatjuk cikkeit, tanulmányait a központi pártlap és az irodalmi folyóiratok hasábjain. A publicista Ivan Skálát alaposabban az 1981-ben kiadott kétkötetes Kontinuitás (Kontinuita) címú gyűjteményéből ismerhetjük meg. Az ebben közölt irodalmi tanulmányok és esszék a felszabadulást követő évtizedek szellemi és politikai fejlődési tendenciáinak hú tükörképei. Skála publicisztikája nem csupán időrendi, hanem elsősorban szemléleti kontinuitásról tanúskodik. Szinte költői hitvallásként hat a gondolatok és tettek közti kontinuitásról vallott véleménye: - Minden alkotónak szoros kapcsolatban kell lennie az élettel, és az életben rá háruló feladatát mindig az elsó helyen kell látnia. A művészet, a költészet nem lehet öncélú - értelmet akkor nyer, ha valamivel, valami utánozhatatlannal hozzájárul ahhoz, hogy Földünkön szebb legyen az élet. SOMOGYI MÁTYÁS A Moszkvai Kamarakórus a Bratislavai Zenei Ünnepségeken MA: KOMÁROMBAN A szovjet művészegyüttesek szereplése mindig emlékezetes élményt ígér. Nemcsak kitűnő felkészített muzsikusokat hoznak magukkal, hanem gondosan felépített és nagyszerűen begyakorolt műsorokat is. Ezért vártuk nagy érdeklődéssel a Moszkvai Filharmónia és a Moszkvai Kamarakórus fellépéseit. A jónevű kamarakórus éppen az elmúlt napokban mutatkozott be a szlovákiai közönségnek. Szeptember 24-én Nyit- rán, 26-án pedig Piešťanyban adott sikeres hangversenyt. Az együttes a Bratislavai Zenei Ünnepségekre érkezett Csehszlovákiába. A fesztivál keretében tegnap este hallhatta őket a bratislavai zenekedvelő közönség, ma pedig Komáromban (Komárno) lép pódiumra. A Moszkvai Kamarakórus 1972-ben alakult meg. Egy, szervezőképességgel is megáldott kiváló muzsikus, Vlagyimir Minyin, a Moldavai SZSZK érdemes művésze alakította meg. Már a kórus első fellépései felkeltették a zenei közvélemény figyelmét, s azután rövid időn belül sikerült felküzde- nie magát a világhírű együttesek sorába. Repertoárjában megtalálhatók szinte valamennyi stíluskorszak kórusirodalmának alkotásai. Természetesen műsoraiban jelentős helyet foglalnak el az olyan szovjet szerzők művei, mint például Prokofjev, Szviridov, Cseszno- kov és mások. Magas művészi teljesítményeinek köszönhetően a Moszkvai Kamarakórus részt vett számos országos és nemzetközi zenei versenyen és fesztiválon. Ugyancsak ennek köszönheti rendszeres együttműködését a rádióval, televízióval és hanglemezkészítő vállalatokkal. A Bratislavai Zenei Ünnepségek keretében tegnap este a Prímás palota Tükörtermében, természetesen Vlagyimir Minyin vezényletével nagy sikert arattak. Műsorukon Rahmanyinov, Szviridov, Zanyejev és más szerzők müvei, valamint orosz népdalok szerepeltek. Ma este Komáromban tapsolhatunk nekik. (k-s)- UJ FILMEK Mint a nyulak (cseh) Ismét kamaszfiúk a központi alakjai Karéi Smyczek legújabb, harmadik filmjének. A Libuskák hajdani rendezője mindhárom alkotásában a serdülőkornak világába enged bepillantást, megannyi sorsot, kalandot, élményt, szorongást, gátlást bemutatva. Hálás téma mellett kötelezte el magát az alkotó, hiszen a tematika felvetése lehetővé teszi számára, hogy elmondja: miként éli át a pubertást egy fiatal, s hogyan látja egy kamasz a felnőtteket. Most vetített munkájában Karéi Smyczek ez utóbbi kérdést boncolgatja, nem sok sikerrel. Némileg összefüggő történeti vázat is épít a film számára, a gyermekek és felnőttek vakációjának, a hétvégi házban közösen eltöltött nyarának históriája azonban nem sok izgalmat kelt, a többi motívum pedig visszaköszön. Két prágai fiú áll a történet középpontjában; kalandra, erdei barangolásra, igazi élményekre vágynak. Csakhamar azonban keserű szájízzel kell tapasztalniuk, hogy a nyaralójukban töltött napok nem nyújtják azt a varázst, melyet megálmodtak. A víkendház-tulajdonosok ugyanis a természetben is éppen úgy viselkednek, mint a bérházak falai között: vitatkoznak, kicsinyesek, egymás túllicitálására törekszenek, mindegyik többnek akar látszani mint a másik, pusztítják a természetet, csak önző céljaikat tartják szem előtt, nem tisztelik kellőképpen környezetüket. Kispolgári magatartásuk kinövéseitől leginkább a gyerekek szenvednek. Számos égető kérdést vet fel a rendező, egy-egy problematika összekapcsolása viszont nem bizonyult szerencsésnek, a részletek nem álltak össze kerek egész- szé, ezért a film darabokra töredezik. A felnőttek ábrázolása sikeresebb, jellemeik sokrétűbbek, mint a serdülőké. Mindent egybevetve: nem csupán a kamaszhósök, hanem a néző is unalomtól szenved. Jelenet a cseh filmből A túlélés ára (nyugatnémet) Két megtörtént esetet kapcsol össze Hans Noever rendező A túlélés ára címú filmben. A valóságos bűnügy főszereplője egy multinacionális vállalat igazgatója, akinek egyik napról a másikra felmondják az állását. A férfi fegyvert vásárol és lelövi a vállalat öt vezető emberét. Aztán megkezdődik a gyilkosságsorozat kivizsgálása, a férfi ellen azonban nem emelnek vádat, bolondokházába zárják. A történet másik szála egy mérgező hulladék környezetszennyezése körüli botrány, melyet a nagy hatalmú cég meggyilkolt vezetői eltussolnak, mert - mint kiderül - őket terheli a felelősség az emberáldozatokat követelő esetért, s a hatóság döntésével - miszerint a férfit őrültnek nyilvánítják - egy veszedelmes tanút akarnak elhallgattatni. Az 1970-es évek elején Amerikában történt két megrázó bűnügy izgalmas krimi-témával szolgált az alkotónak, ő azonban nem használta ki a tematikában rejlő lehetőségeket. S ami még ennél is nagyobb baj, előre nem tisztázta: politikai krimit akar-e készíteni, amely a társadalmat leplezi le, vagy lélektani krimit, amely egy pszichológiai problematika tükrében mutatja föl annak torzulásait, esetleg hagyományos bűnügyi drámát, amely egy titokzatos bűntény szálainak a kibogozásával köti le figyelmünket. Mivel mindhárom műfaj szokványos kelléktárából merít, de egyik műfajt sem vezeti végig következetesen, munkája kapkodó és kaotikus, s a bűntény lélektani mozzanatai épp úgy megfejtetlenül maradnak, mint ahogyan a társadalmi leleplezés is valószínűtlen. S valószínűtlenek a történet kiagyalt veszélyhelyzetei is, a mozaikkockákat sok nehézség árán, nem kevés furfanggal és szívós makacssággal összerakó svájci újságíró titokzatoskodó, nyomozása érdektelen, s hiteltelen a győzedelmeskedése is, a város tömeghisztériája mesterkélt, motiválatlan az újságíró érdekeltsége s hiteltelen az is, hogy a nagy hatalmú társaság nem tudja megakadályozni az idegen újságíró munkáját, holott egy bérgyilkost is ráállít. A film kérdést kérdésre halmoz, s ezeket megválaszolatlanul hagyva, a nézőre - a feszültséggel telített kezdő képsorok után - unalom és álmosság telepszik.-ymA mozik most vetítik a Páros és páratlan című olasz vígjátékot; a képen ebből láthatunk jelenetet ÚJ SZÚ 4 1982. X. 5.
