Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-26 / 254. szám, kedd
Akiket a fal köt össze ŐSBEMUTATÓ A MATESZ THÁLIA SZÍNPADÁN „Történik bárhol és bármikor“ - jelzi Tóth László Az áldozat című drámáját. Ezzel mintegy a cselekmény, a helyszín, és a klasszikus drámai hármas egységet egy ponton (idő) megbontva a hősök „születésének“ mindenkoriságát sugallja. A dráma dialógusaiból azonban bizonyossággal kiderül, hogy a balladabeli Déva várának megépítése után vagyunk; ez a Kelemen már nem azonos Kőműves Kelemennel, felesége és a kőművesek sem ugyanazok. Sőt, Déva építése már csak valami homályos, öregasszonyok suttogta legendaként él, a babonás hiedelmekkel, s az ezekkel együttjáró, már az első említés nyomán felfakadó hitetlenkedéssel és kételkedéssel együtt. De a döntés így is megszületik, a sorshúzás Kelemen asszonyát jelöli ki a falba építendő áldozatnak. A fal azonban ezután ismét leomlik - újabb áldozatot követelve. A balladai cselekménysorral való hasonlóság a dráma befejezésében változik át különbözőséggé. Míg a népköltészeti előzményben a beépített áldozat eredményt hozott, addig a huszadik században (az évezredes társadalmi babonákat, hiedelmeket, végzetszerüségeket megcáfoló században) íródott drámában meg kell ismételni. A folyamatos építés újabb áldozatot követel, de ezt már nem a vak sorsszerűség (a vezető kőműves felesége személyében), hanem az önkéntesség, az építés folytatásának tudatos választása (egy közkőműves felesége személyében) határozza meg. Vagyis Tóth László a csehszlovákiai magyar irodalom e legújabban bemutatott drámájában a balladát nemcsak műfajában, cselekményében, de világnézetében is túllépte. O maga írja erről: ,,Innen már csak egy lépés kell ahhoz, hogy az »építkezést«is, az »áldozatvállalalást« is jelképesen - bármire érvényesíthetöen fogjuk fel. Mondjuk az ember-vagy a társadalom - önépítkezésének. Márpedig ehhez szükségeltetnek a legnagyobb és legfájóbb áldozatok, áldozatvállalások. S ha már itt tartunk, azt is megkockáztathatnám, hogy az ilyen értelemben vett építkezés - minden velejárójával, tehát az építőáldozattal együtt - az ember felnőttségének, felnőtté válásának próbája, ideje.". A dráma gondolati síkjának vázolása után a műfaji jellemzők számbavételekor azonban több a kifogásolni valónk. Elsősorban a hősök hiányzó múltja és a közösség kapcsolatai, mert aligha elegendő a drámai ábrázolás teljességéhez, hogy András kőműves egy másik építkezésre, s az akkor ivott borra emlékezik. Múlt- és jelenidejű kapcsolatok hiányoznak az író által megformált jellemekből. De a meglévők sem minden értelemben tisztázottak. Például a sorshúzás után hazaérkező Kelemen és Borbála között zajló párbeszédek „csak“ a rendező ötlete nyomán [az egymás szavába vágva, egymásra nem figyelve, az asszony ösztönösen rosszat sejtő érzelemvilágán átszűrve mondatott balladai emelkedettsé- gü dialógusban] ad sejtett képet kapcsolatukról. Míg Kelemen |a Kórusmű-pályázat eredményhirdetése A Népművelési Intézet ez év januárjában kórusmű-pályázatot hirdetett, bővítendő a csehszlovákiai magyar vegyes karok, férfi és női kórusok számára a ‘választékot. Az Intézet igazgatója által kinevezett bíráló bizottság, dr. Ladislav Burlas docens elnökletével, s minap értékelte a beérkezett pályamüveket. Az első díjat nem adták ki; a második díjat Szíjjártó Jenő Ballada című szerzeménye nyerte el, mely Csontos Vilmos versére készült, női karok számára. A harmadik díjat Alfréd Zema- novský Ázott kis veréb című vegyeskari műve kapta, melyet a szerző Rácz Olivér versére írt. íb) mester) és Bálint [erre a pozícióra törő kőműves] viszonya többé-ke- vésbé a szövegben is tisztázott (a cselekménybe helyezett), addig Kelemen és a többiek, illetve azok egymás közötti viszonyrendszere tisztázatlan. Ezért úgy látjuk, hogy a klasszikus drámai megjelenítés hol igen, hol nem vegyül a Brecht teremtette epikus formával. Érezhető a szerző törekvése a sokoldalú jellemábrázolásra és arra, hogy az egyes alakokat a cselekménnyel szembeállítsa, de szerzői tapasztalatok híján ennek dialektikus egységét nem teremtette meg. így az sem véletlen, hogy Gá- gyor Péter rendező a darab dráKelemen szerepében Csendes László (Kolár Péter felvétele) mai csúcspontján (Borbála befalazása előtt) mintegy kiemelte Kelemen feleségét a cselekményből és egy brechti fogással úgy mondatta el a nagy monológot, hogy egyben tükröt tartott ennek az egész építő vállalkozásnak. Kár, hogy az ebben a jelenetben leginkább domináló „fekete színházi“ fényeffektus öncélúságba fullad. A Borbálát játszó Kövesdi Szabó Mária színészi tudására e jelenetnyi rendezői félhomályban nagy teher nehezedik, amit nem bír minden pillanatban azonos magasságokban tartani. A második rész indító jelenetsora így a rendezés leggyengébb pontjává lett. Itt túl sok a sötét, az árnyék, sajnos nemcsak a fény fizikai jellemzőjeként. Ezzel szemben Gágyor több kivételesen tiszta, katartikus jelenetet is formált a színpadon. Kelemen és Bálint párbeszédében Csendes László és Hizsnyai Zoltán madáchi méretűvé (Ádám és Lucifer) növekszik. Egyrészt a pontosan tagoló és meghatározó világítás, másrészt a rendező színészvezetése nyomán, s harmadrészt a tapasztalt, pályájának csúcsán delelő Csendes és a most érlelődő Hizsnyai színészi képességeire alapozva. Kettejük fizikai teljesítménye is példás az A tudományos-műszaki filmek jelentősége Viktor Szavinih szovjet űrhajós nyilatkozata (ČSTK) - A tudományos-műszaki haladásról szóló filmek pardubicei nemzetközi fesztiváljának vendége volt Viktor Szavinih űrhajós, a Szovjetunió hőse. Rövid látogatása végén válaszolt a 20. Techfilm fesztiválon akkreditált újságírók kérdéseire. 0 Milyen jelentőséget tulajdonít a tudományos-műszaki filmeknek az űrhajósok oktatásában?- Nagyon fontosak, mert foglalkozásunk számos tudomány- és műszaki ágat foglal magában. Az űrhajóskiképző központban áttekinthetjük a szovjet filmgyártás helyzetét, mert különböző szakemberek jönnek hozzánk és a filmek segítségével mutatják be a szovjet tudósok kiváló eredményeit. így ismerkedtünk meg például a holográfiái lehetőségekkel, s ezt nyomban fel is használtuk a Szaljut-6 fedélzetén. 0 Az űrkutatás számos tudományág eredményeihez jelentősen hozzájárul, s ugyanígy a filmdokumentáció, amelyet önök is továbbfejlesztettek.- Egy éve 75 napot töltöttünk a világűrben, s azalatt a film, a televízió és más eszközök segítségével regisztráltuk kísérleteinket: az olvasztást és a növények növekedését az űrben meg a többi kísérletet. Minden űrhajó személyzete hozzájárul ehhez a sajátos filmgyártáshoz. 0 Pardubicében munkásfiatalokkal is találkozott. De nem először járt fiatalok között, ezért nyilván véleményt tud mondani arról, milyen szerepük van a tudományos-műszaki filmeknek a fiatalok nevelésében.- Nyilvánvalóan fontos szerepet töltenek be. A cél az, hogy a tudományos ismeretek ne csak a szakemberek szűk rétegéhez jussanak el. Például a Szovjetunióban ezen ismeretek népszerűsítése a széles néprétegek körében bizonyíthatóan hozzájárul a közvélemény jobb tájékozottságához. Pardubicei találkozóimon is arról győződhettem meg, hogy a fiatalok ma széles látókörüek és a látszólag kis dolgok iránt is érdeklődnek. UJ FILMEK A bojánai mester (bolgár) Szófia környékén, a Vitosa hegy lábánál, sudár fák között húzódik meg a bojánai templom, melyet az UNESCO a letűnt századok egyik legértékesebb műemlékének nyilvánított a benne levő freskók miatt. E becses értékű falfestmények a XIII. században, a „sötét és barbár“ középkorban készültek, reneszánsz szellemben, jóllehet a kor festészetének fejlődését még a szigorú bizánci szabályok fékezték. A XIII. század legendás bolgár festőjéről és koráról szól a film, mely a bolgár államiság fennállásának 1300. évfordulójára készült. Konsztantyin Aszen cár unokafivére bízta meg a mestert. Nem egyszerű történelmi film A bojánai mester, hiszen Zahari Zsandov rendező nem széles folyamatában vizsgálja a történelmet, hanem a szenvedő és reménykedő, az elbukó és mindig újra kezdeni tudó, esendő ember szemszögéből, tehát belülről tár fel egy korszakot. Nem a történelem megtörtént tényeit, hanem magát a kegyetlen, megpróbáltatásokkal teli életet világítja meg. Az emberről szól, aki hadakozni próbál a történelemmel, összeütközésbe kerül környezetével, kéDe ki volt ez a bojánai mester, aki fittyet hányt a festészet akkori szabályainak s korát megelőzve freskóinak figuráit élettel telítette és alkotásaiból hihetetlen szépség, emberség, harmónia sugárzik? E kérdésre keresett választ Zahari Zsandov rendező is, s mivel az ismeretlen mesternek csak a müvei maradtak fenn és életéről jóformán semmit sem tudunk, elképzelt élettörténetet láthatunk a filmben. (A művészettörténészek a bojánai templom freskói alapján bojánai mesterként emlegetik őt.) Az ismeretlen mester a filmben az llija nevet kapta, s a cselekményt az alkotó arra a tényre építette, hogy a kápolna díszítésével Kálóján herceg, telyek gyötrik, magára marad, de van ereje ahhoz, hogy újra elinduljon és csodálatos színekben pompázó freskókat fessen. Amilyen mértékben szól ez a film a történelem forgatagáról, ugyanolyan mértékben a lélek szárnyalásáról is, a környezete és a saját dilemmái között vergődő művészről. Aránylag kiegyensúlyozott komponálás, érzékletes légkörteremtés, plasztikus képek, a részletekre kiterjedően kidolgozott színészi alakítások, eleven párbeszédek jellemzik a filmet, melynek szemlélete, formanyelve és szerkezete erősen emlékeztet Andrej Tarkovszkij korszakos jelentőségű Andrej Rubljov című művére. Földet veszünk Vadnyugaton (román) Az erdélyiekről szóló kalandtörténeteknek már a harmadik részét láthatják a nézők, Földet veszünk Vadnyugaton címmel. Az Erdélyből Amerikába érkezett testvérek családostul letelepednek a „korlátlan lehetőségek“ országában. John eredményes segédseriff s egy bandával készül leszámolni. Traian és Romi földet vesz és egy véletlen folytán víz helyett olajat talál. A hír hallatán világos lesz a banda szándéka: gátlástalan eszközökkel a földet igyekeznek megszerezni; John a környék telepeseinek és testvéreinek segítségével leszámol velük... Dan Pita alkotása a western ismert kliséiből építkezik, a történetet a jellegzetes vadnyugati kalandfilmektől csupán szereplőinek sajátos mentalitása különbözteti meg. A film semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint az előző részek voltak, bár hovatovább egyre több bennük a visszaköszönő mozzanat. Pedig az alkotó minden bizonnyal folytatni kívánja a három erdélyi fivér viszontagságos kalandjainak meséjét, legalábbis erre következtethetünk a harmadik rész befejezéséből.-ymA román kalandtörténet egyik kockája ÚJ SZÚ 4 1982. X. 26. előadás alatt. Kövesdi Szabó Mária olyan feladatot kapott, amelynek megoldásához színészi áhitat és áldozatvállalás kell. Az egyre erőteljesebb drámai szerepekre képes színésznő fölösleges és túlhajtott színészi eszközök nélkül, pontosan játszott (fent már említve a kivétel). István alakjában Várady Béla egy önmagában látszatra döntésre képtelen embert formált meg. Jól érzékeltette, hogy e mögött azonban egy nagy adag tudatos ravaszság is rejtőzik. László Géza a dráma első részében volt igazán kiváló, amikor András zsugoriságával együtt a kőműves jellemének értékeit is felvillantotta. A Szomszédasszony személyében jelenik meg a vak hit, a babona, a vészterhes múlt a drámában. Kiss Ágnes nem fizikailag, külsőségeiben látható öregséget állít elénk. Az ő pregasszonya gondolkodásában, intellektusában öreg, s ezzel tette fontossá ezt a figurát. Ritka rendezői merészségre vall (egyben dicséretet is mond róla), hogy Gágyor Péter három fiatal színészjelölt elindítását is felvállalta. Valljuk be, oly ritkán adnak rendezők ilyen teljes értékű, igazi feladatot jelentő szerepeket a szó szoros értelmében pályakezdőknek. A bizalmat elsősorban Házi Tánya igazolta, aki Annát, Bálint kőműves feleségét, az ismételt, de már tudatosan vállalt áldozat meghozóját alakította. Jó hangorgánum, fegyelmezett játék jellemzi. Ez utóbbi hiányzott Mi kula Róbert Péterkéjéből és Pólós Árpád Jánosából. Mikula komikusi alkat, nem véletlen, hogy azokban a jelenetekben nyújtott elfogadhatót, ahol a rendező az ironizálás felé vezette. Pólós Árpád szerepében több van, mint a tóle most látott puszta színpadi jelenlét. Mindkettőjük esetében az érthetőbb színpadi beszédre kell törekedni. Jó példa ez arra, milyen szerepekben kell próbára tenni, színészi „tanoncsorba“ állítani a fiatalokat. Hármójuk teljesítménye együtt kiáltja: a színháznak a főiskolai tanulás lehetőségeit is meg kell adnia nekik - és másoknak, akik előttük kezdtek, s maradtak: mert néhányan épp tanulási lehetőségek híján mentek el a színháztól (közöttük a Jókai- napok versmondó-versenyeinek többszörös győztesei is). Rendező és díszlettervező szép együttműködéseként születhetett meg a játék látott díszlete. Gondolatokat hordozó, de műfajilag nem kidolgozott drámai szöveg, ennek helyenként nem alárendelt, de lényegét tekintve keretei közé szorított rendezés és két figyelemre méltó színészi alakítás jellemzi az előadást. Ez olyan értékeket is tartalmaz, amelyeket látni és hallani érdemes, s utána értelmesen és megfontoltan vitázni, gondolkodni pedig kötelesség. ' DUSZA ISTVÁN Jelenet a bolgár filmből
