Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-16 / 246. szám, szombat

KIS __________ NYELVŐR Am i? Amely? Beszédünkben vagy írásunkban az összetett mondatok mel­lékmondatát elég gyakran névmási kötőszóval vezetjük be. Ha a mellékmondatban kifejezett mondanivaló személyre vonatkozik, az aki névmás megfelelően ragozott alakját szerepeltetjük: Min­den munkahelyen vannak olyan munkatársak, akikkel öröm együtt dolgozni. A magyar vagy magyarul jól tudó ember az efféle mondatokban sohasem követ el nyelvhelyességi botlást Ugyanez már nem állítható az amely és az ami használatáról. Ezt bizonyítják a sajtótermékekből kijegyzett alábbi mondatok: A különféle módszerek egyike a gyermekszínjátszás, ami (!) iránt az utóbbi években fokozódik az érdeklődés. - A szakmunkákból ismert az a hosszú út, amit (!) a tanuló a kisgyermekkori modellkövetéstöl a személyes értékhierarchia kialakulásáig meg­tesz. - Olyan házasságkötő termük volt, amit (!) bárhol megiri­gyelhetnének. Mivel ezekben a mondatokban a vonatkozó névmás pontosan megadott, konkrét jelentésű főnévre vonatkozik, az amely alak használata a helyes. Tehát: ... a gyermekkori színjátszás, amely iránt ...; ... az a hosszú út, amelyet a tanuló...; házasságkötő termük, amelyet ... stb. Az ami használata akkor helyénvaló, ha csupán általánosságban beszélünk valamiről: Ez az, amit mindig tudatosítanunk kell. A tapasztalt mester alapos tudásával min­denkit lepipált, amibe egyesek nehezen törődtek bele. Gyakran előfordul - különösen a fordításokban hogy egy- egy összetett mondatban többször is sor kerül a vonatkozó névmás használatára, ez pedig semmi esetre sem válik a stílus javára: Látszólagos ellentmondással találkozunk, amelyet fel kell oldanunk, ami nem egyszerű feladat. - Egy fejtörőt így szövegez- tek meg: „... Kapcsoljátok össze a csoporton belül megállapított betűket a példák sorrendjében. Kaptok egy értelmes szót, amely része annak a mondatnak, amelyet úgy kaptok meg, ha a szava­kat a csoportok sorszáma szerint egybeolvassátok.“ Nyilván sokkal helyesebb lesz, ha a vonatkozó névmásokkal egybekap­csolt mondatokat így módosítjuk: Látszólagos ellentmondással is találkozunk, amelyet fel kell oldanunk, s ez nem egyszerű feladat. - „... Kaptok egy értelmes szót, s ez része annak a mondatnak, amelyet úgy kaptok meg, ha a szavakat...“ Stílusunkat gördülékenyebbé teszi, ha a vonatkozó névmás helyett - természetesen nem minden mondatban - a mutató névmást szerepeltetjük: Az ülés elnöke emlékeztetett az elfoga­dott határozatokra, amelyek (ezek) azonban teljesítetlenek maradtak. A termelőerők fejlődésének magas foka megteremtette a szocialista társadalom létrejöttének feltételeit, ami utat nyitott (s ez utat nyitott) az osztály nélküli társadalom kialakulásához. Helytelenül járnak el, akik elhagyják a világos értelmet biztosító toldalékot, és így írnak: A munkanélküliség kérdése egyike azoknak a problémáknak, amely megoldására a kapitalizmus képtelen. Helyesen: ... amelynek megoldására a kapitalizmus képtelen. A vonatkozó névmás ugyanolyan számban van, mint a vele összefüggő fómondatbeli főnév. Eltérés mégis lehetséges, ha az eltérő formát értelmi egyeztetés indokolja: Számos értékes észre­vétel hangzott el, amelyeket érdemes lesz tanulmányozni. HASAK VILMOS Jöhet-e, aminek nincs lába? Nem tudom, más fennakadt-e már rajta, egy levélírónk minden­esetre furcsának tartja, hogy így beszélünk: jön a szekér, jön a tavasz, jön az eső, jön a meleg. Úgy gondolja, ezek egyike se jön, csak az ember meg az állat, az egyik két, a másik négy lábon. Abban igaza van, hogy ha a jön igét halljuk, elsősorban arra a jelentésre gondolunk, amelyet ő is említ, tehát az élőlényeknek valamilyen helyzetváltoztatására. De a valóságban ez a jelentés már régóta kiterjedt az élettelen lényeg tömegére is, általában olyan jelentésben, hogy ,.valami felénk közeledik előttünk“. A Nyelvtudományi Intézetben készült Értelmező Szótárban meg is nézheti, milyen sokféle jelentésben használjuk a jön igét. Nemcsak az ember jön, hanem az autó, a repülőgép, a füst, a mesében a sárkány, a kártyában a makk hetes; a kisgyereknek jön a foga, az öregnek nem jön álom a szemére. Azt is mondjuk, hogy levél jön, valami kapóra jön, ha megkérünk valakit, az (szerencsés esetben) hozzánk jön, a szó nyelvünkre jön, valami szokásba jön stb. Persze ugyanilyen sokféleséget találnánk, ha a megy, áll, fekszik vagy akármelyik rég[ igénk jelentéseit néznénk meg. Riedl Frigyes például az áll igének igen sokféle jelentését szedte össze Arany műveiből. Nem tartja logikusnak levélírónk azt sem, ha azt mondjuk, valakiért eljött a halál. Hát igen, ezt valóban még senki se látta, s nyilván ébren nem is fogja látni, hogy a képekről ismert kaszás valakiért személyesen jöjjön. Az elvitt a halál, eljött érte a halál ugyan még ezt a középkori elképzelést őrzi, ma azonban csupán annyit jelent: meghalt. Csak színesebb, árnyaltabb, költőibb ennél a nagyon elkopott és nagyon szomorú kifejezésnél. íróink, költőink sok szép képpel enyhítik a halál szomorú valóságát, amikor azt mondják: jobblétre szenderült, elköltözött, kilehelte lelkét, lehunyta szemét, örök álmát alussza stb. Sőt vannak olyan kifejezéseink is, amelyekből a halál hangulata teljesen hiányzik, inkább humoros tartalmúak, szomorú mondanivalójukkal is mosolyra késztetnek. Ilyenek: otthagyta a fogát, fűbe harapott, elment Földvárra deszkát árulni, nem eszik több kenyeret, elej­tette a kanalat, beadta a kulcsot. Találkozunk persze a jön igének olyan használatával is, amelyet valójában helytelennek kell tartanunk. Tudjuk, hogy a jön alapjelentése az, hogy hozzám közeledik. Helytelen tehát azt mondani a barátunknak a telefonba, hogy Azonnal jövök. Ven­déglőben is gyakran halljuk, ha valaki a felszolgálót kéri, így nyugtatják meg: Jövök! A helyes mindkét esetben: megyek. Gyakori germanizmusok a következők: Ez 2 koronába jön. Helyesen: Két koronába kerül. Jössz tíz koronával - mondják sokan, pedig így kellene mondaniuk: Tartozol 10 koronával. Hogy jön maga ehhez? - halljuk néha a felháborodott kérdést. A felhá­borodás csak így jogos: Mi köze magának ehhez? Hogy merte ezt csinálni? Az sem jó, ha valaki haragba jön: jobb, ha haragra gerjed, haragos lesz, haragra lobban. De azért uralkodjék az indulatain, mert esetleg sokba jön neki; helyesen: sokba kerül. LÖRINCZE LAJOS Ősz elején a Páskom dűlőben IDŐELŐNNYEL DOLGOZNAK Gondosan megművelt parcellák között visz az utunk. Földet szere­tő földművesek jó munkáját dicséri a határ. A porhanyósra eldolgozott földben percnyi pontossággal ha­ladnak a gépek a Páskom dűlő­ben. A vontatók csak akkor állnak meg, amikor maggal töltik a vető­gépek tartályát. Rákóczi Lajos, a lakszakállasi (Sokolce) Cseh­szlovák-Magyar Barátság Efsz agronómusa örül a gyors ütemű munkának. A vetőmagot vizsgál- gatva mondja, hogy jól kihasznál­hatják a gépek teljesítőképessé­gét. A napi teljesítményt a szük­ségletnek megfelelően fokozhat­ják. Átlagosan 60 hektárt vetnek be, de ha átcsoportosítják a gépe­ket, akkor 80-100 hektáron is föld­be kerülhet a mag. Igyekeznek, mert egyetértenek a Piešťanyi Nö­vénytermesztési Kutatóintézet szakembereinek javaslatával, amely szerint október első feléig be kell fejezni a vetést. Jobb ko­rábban, mint később, mert a nö­vény még a tél beállta előtt meg­erősödhet. Munkaszervezési gondokra, az irányítás tökéletesítésére terelődik a szó. Szövetkezetükben sem volt könnyű az indulás, hiszen tenger­nyi munkát kellett elvégezniük. A vezetőség azonban már a nyár közepén részletes tervet dolgozott ki a betakarítási, talajmüvelési és vetési munkákra. Olyan mozgósí­tó jellegű volt ez a terv, hogy szeptember 25-én már a vető­szántást is befejezték, s így a ve­tésig még pihenhetett a föld. A bő termés feltételének megteremtése érdekében megfelelő elővete- mény után termesztenek búzát. A gazdaságban 250 hektár borsó, 310 hektár silókukorica, 100 hek­tár hagyma és más zöldségféle, 50 hektár szemes kukorica, 50 hektár árpa, 70 hektár kender, és csak 230 hektár búza után vetnek újra búzát. És az arány a járási átlagnál lényegesen jobb. Az agronómus egyrészt a veze­tőség színvonalas irányító és ru­galmas szervező munkájának tu­lajdonítja az őszi munkák gyors végzését. Ugyanakkor arra is rá­mutat, hogy a beosztottak is egyre nagyobb részt vállalnak a veze­tésből, egymást sürgetve igyekez­nek a normát teljesíteni, ha szük­ség van rá, a műszakot is meg­nyújtják. Kedvvel dolgoznak, mért tapasztalják, hogy a vezetőség kedvező feltételeket te­remt munkájuk végzéséhez. Antal Kálmán, a szövetkezet elnöke részletesebben beszélt munka­módszereikről. Naponta tartanak rövid, munkaelosztó gyűléseket, amelyeken megbeszélik az idő­szerű teendőket. Feljegyzik a megoldásra váró problémákat, és gyorsan intézkednek. A SLO- VOSIVO lévai (Levice) raktárából például késve kapták a vetőma­got. A vezetőség úgy döntött, hogy a szövetkezet teherautóival men­nek érte. Sürgetett az idő, nem várhattak tovább. Az üzemanya­got más célra akarták felhasznál­ni, de fontosabbnak tartották a fo­lyamatos vetés biztosítását. Úgy látszik, ami elveszett a réven, megtérül a vámon, mert a vetéssel az elsők között lesznek készen a komáromi járásban. Az ősz eleji beszélgetésen sok szó esik az anyagi ösztönzőkről is. Győri László, a szövetkezet alel­nöke elmondja, hogy a vezetőség hosszú ideig mérlegelte, hogyan premizálja az igyekvő tagok mun­káját. A helyi viszonyokat, lehető­Rákócza Lajos agronómus vetőmagtöltés közben vizsgálgatja, milyen mélyre került a mag (A szerző felvétele) ségeket figyelembe véve úgy dön­tött, aki egy műszakban 8 óránál többet dolgozik, 10 korona prémi­umot kap. Nem sok, de nem is kevés, szívesen fogadják a dolgo­zók az ilyen jutalmazási formát is. Erkölcsi feladatuknak tartják, hogy megdolgozzanak érte, épp úgy, mint havi fizetésükért. A három vezető arról is szól, hogy megfelelő búzafajtákat ter­mesztenek. Több éves tapasztala­tokat értékelve alapos vita után úgy határoztak, hogy a vetésterü­let 26 százalékán Vala, 29 száza­lékán Baranjka, 20 százalékán Solaris, 9 százalékán Amika, 11 százalékán BU 20-as búzafajtákat termesztenek, a további 11 száza­lékán pedig más fajtákkal kísérle­teznek. Ez az összetétel nagyon megfelel az itteni természeti felté­teleknek. A vetés szemlélése közben szó esik a betakarításról, a terméskilá­tásokról. A cukorrépa átlagos hek­tárhozama eddig 44 tonna. Kevés a veszteség, mert 10 nyugdíjas naponta összeszedi a gépek után elmaradt répát. A szemes kukori­ca hektárhozama 6,4 tonna, több mint félezer hektáron. Győri László adatokkal bizonyítja, hogy nagy volt a silókukorica hektárhozama, és bőven terem a szóló és az alma is. A tarlókeverékek is jól fizettek, nagy mértékben gazdagították a takarmányalapot, összegezve a takarmánybetakarítás eredmé­nyét állítják, hogy nem lesznek tömegtakarmány-el látási gondja­ik. Az abraktakarmány-eilátás ja­vítására a tervezett 20 tonna he­lyett 35 tonna takarmánypogácsát és granulátumot készítettek. Lelkesednek ezek az emberek ezen a szép, meleg ősz eleji dél­utánon. Az agronómus többször is említi, hogy 1967-től még nem volt ilyen kedvező az időjárás a beta­karításra és a vetésre. Meleg szeptember után - amikor a hi­gany szála általában 20 fok fölé emelkedett - meleg októberi na­pok következtek, amelyek érlelték a termést. A tábla végére érkezik egy agg­regátort vontató traktor. Amíg a ke­zelőszemélyzet vetőmagot tölt a tartályokba, Sárközi Gyula trak­toros körülnézi a gépeket. Nem sokáig időznek, mert Csémy Ká­roly, az egyik dolgozó sürgeti:- Induljunk már Gyula, mert mindjárt besötétedik. Mindenki elfoglalja a helyét, és kisvártatva az aggregátor már a táb­la túlsó szélén látszik. BALLA JÓZSEF A befektetés megtérül A mezőgazdasági termelésben a szemesfélék hektárhozamának növelése továbbra is a legfonto­sabb feladat. Ennek megvalósítá­sában döntő jelentőségű az őszi búza termesztése. Kétségtelen, hogy ezen a szakaszon jelentős eredményeket értünk el a hektár­hozamok növelésében, és világvi­szonylatban is az élenjárók közé tartozunk. A szemesfélék hektár­hozamának növelésében jelentős szerepet kapnak azok az intenzifi- kációs tényezők, amelyek a nehe­zebb feltételek között is elősegí­tik a hozamok növekedését. A ter­vezett hektárhozamok elérése fő­leg a kukoricatermesztő körzetek­ben nagy mértékben függ a csa­padék arányától. A kedvező ned­vességtartalom a gabona vető- ágyának előkészítésekor és ké­sőbb, a növények fejlődésekor je­lentős mértékben csökkentheti a kedvezőtlen hatásokat a termés alakulására. Az öntözőgazdálkodási kuta­tási eredmények egyes mezőgaz­dasági üzemekben az utó obi években azt mutatták, hogy az őszi búza öntözése nagyon kifize­tődő. A befektetés megtérül és a termés is jóval több, mintha vízhiány miatt szenvednének A GABONA ŐSZI ÖNTÖZÉSE A BÖ TERMÉS EGYIK FELTÉTELE a növények. A rendszeres öntö­zésnek köszönhetően létrejött kedvező feltételek hektáronként 04-1,2 tonnás hektárhozam-több- letet hoztak. Konkrét eredménye­ket sorolhatnánk fel a Ostrovei, a Nagylégi (Lehnice) Efsz-ből, a Gombai (Hubice) Állami Gazda­ságból és más mezőgazdasági vállalatokból. A kimutatások sze­rint negyvenezer hektár öntözhe­tő területen termelünk búzát. Ha hektáronként az öntözés eredmé­nyeként csak 0,5 tonnával több szem terem, akkor 20 ezer tonna gabonát nyerünk. A kísérleti tudo­mányos kutatások bizonyítják, hogy a jelenlegi búzafajták hektár­hozamát öntözéssel 7,5-8,5 ton­nára lehet növelni és évenként további emelkedés érhető el. Fi­gyelembe. «eil vennünk, hogy az őszi búza hektárhozama öntözés­sel nemcsak a szélsőséges évek­ben növelhető, hanem olyan évek­ben is, amikor az időjárási feltéte­lek aránylag kedvezőek és öntö­zés nélkül is bő termést érnek el. A több éves elemzés azt mutat­ja, hogy a termés alakulására fel­tételeink között nagy hatása van az őszi búza őszi időszakban való öntözésének. Idén szeptemberben kevés eső esett. Egyes körzetekben lénye­gesen csökkent a talajvíz szintje. Emiatt nemcsak a másodvetések, a tarlókeverékek, az évelő takar­mányok fonnyadtak meg, hanem nehéz volt előkészíteni a megfele­lő vetőágyat is. Ez is az őszi öntözés szükségességét bizonyít­ja, valamint azt, hogy a vegetáció előtti és vegetáció utáni mestersé­ges csapadékjuttatásnak milyen fontos a szerepe. A jelenlegi ned­vességtartalom figyelembevételé­vel a vetés előtt és után is 40—40 milliméter vizet kell juttatni a búza termőterületére. Az öntözési ütemtervben főleg azokra a parcel­lákra irányítsuk a figyelmet, ame­lyeken az elővetemény nem volt öntözve, és amelybe évelő takar­mányok után vetünk búzát. Az idei eredmények és az újon­nan szerzett tapasztalatok az őszi búza termesztésében jogossá te­szik azt a követelményt, hogy a mezőgazdasági üzemek az őszi időszakban is öntözzék a bú­zát. A befektetés minden bizony­nyal megtérül. MICHAL Ô ANTA mérnök a Bratislavai Vízgazdálkodási Kutatóintézet dolgozója ÚJ SZÓ 4 1982. X. 16.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents