Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-16 / 246. szám, szombat

ÚJ szú 5 1982. X. 16. Elszakíthatatlan szálak A VASMŰ NEVELTJE A Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézet kísérleti gazdaságaiban befejezéséhez közeledik a hibridkukoricák betakarítása. A 2600 hibrid fele hazai nemesítésből származik, a többi itt termesztett hibridet nemzetközi együttműködés keretében magyar és jugoszláv szakembe­rekkel együttműködve nemesítettek. A felvételen Ondrej Polerecký és Milan Masnica (jobbról) mérnökök a hibridkukorica termőképességét vizsgálják. (Drahotin Šulla felvétele - ČSTK) hírnevükhöz méltóan Kommunisták a terv teljesítéséért • Alkotó légkörben • A tömegpolitikai munka gyümölcse Kísérő nélkül aligha találtam volna meg Juraj Maťášt a végte­lennek tűnő gyáróriásban, a Trine- ci Vasműben. így azonban egy­kettőre odaértünk a népi milícia egyik egységének helyiségéhez, ahol éppen tartózkodott. Gyakran található itt, hiszen 1969 óta tagja, három esztendeje pedig parancs­noka az egységnek. Most éppen éleslövészetre készülnek.- Az éleslövészet egyben egész évi kiképzésünk értékelése is lesz - mondja.- Szinte szenvedéllyel beszél a munkásőrségről. Az egységnek - amely mellesleg ,,Példás egy­ség“ - felesége és annak fivére, vagyis az ő sógora is tagja. Jóma­ga a „Példás milicista“ és az „I. osztályú specialista“ jelvény viselője.- A népi milícia jelentőségéről, egységünk életéről gyakran be­szélek a fiataloknak. Nemcsak SZISZ-tagok hívnak meg közéjük, hanem pionírok is. Főleg a Feb­ruári Győzelem évfordulói alkal­mából járunk az iskolákba. 1966-tól dolgozik a vállalatnál. A kokszolószakmát tanulta ki. Még ipari tanuló korában javasolták a kommunista párt tagjelöltjeinek, majd később tagjainak a sorába. Egyebek közt azért, mert SZISZ- elnökként jó munkát végzett. Tag­ja az üzemi pártbizottságnak. A népi milícia egységének pa­rancsnoki tisztjét pártfeladatként látja el. A 14-es kokszolótelepen dolgozik. S hogy munkájával elé­gedettek, azt az is bizonyítja: ö az előmunkás. Szívesen beszél a gyárról, a termelésről. Arról, hogyan lesz a szénporból húsz óra alatt 1300 Celsius fokon koksz, ha nem kap levegőt. Részletesen elmondja a gyártás menetét. Azt is, hogyan töltenek meg negyed óra alatt egy-egy kokszolókamrát szénnel. Hogy a kemence közelében mi­lyen nagy a forróság, de a terem­ben nem egyenletes a hőmérsék­let. Nagy a por, meg a zaj és a gáz. Nők ezt a munkát nem is végezhetik. Neki mégis tetszik. Sőt, kimondottan érdekesnek ta­lálja. Munkacsoportja, melynek élén áll, tíztagú.- Én, mint előmunkás, elsősor­ban a technológia betartására ügyelek. Arra, hogy rendszeres legyen a temelés. Hogy ne kelljen valamiért leállnunk. Természete­sen a koksz minőségével is állan­dóan törődnünk kell. Egyébként a mostani telepünk teljesen új. Egyelőre még kísérleti termelést végzünk. Az ő telepük a tizennégyes. Az itt dolgozók a 13-as telep dolgozó­ival alkotnak szocialista brigádot, melynek Matáš elvtárs a politikai felelőse és krónikása egysze- mélyben.- A brigádból huszonötből öten vagyunk párttagok - mondja. Megkérdem tőle, politikai fele­lősként milyen akciót szervezett utoljára.- A sajtónap alkalmából be­széltem a brigádban a Rudé právo megjelenéséről. Arról is beszá­moltam, milyen sportrendezvé­nyekre kerül sor a sajtónap tiszte­letére. Egyben olvasókat toboroz­tam a pártsajtónak. Egyik tagunk (aki nemrég került hozzánk) köte­lezettséget vállalt, hogy megren­deli a Rudé právot. A többiek már mind járatnak valamilyen párt­lapot. A brigád tagjai már az ezüstjel­vénnyel büszkélkedhetnek. Válla­lásaik nemcsak a termelés foko­zására, a minőség javítására irá­nyulnak, humánus cselekedetekről sem feledkeznek meg. Például többen rendszeresen adnak vért- Én negyvenkétszeres véradó vagyok - mondja Juraj Maťáš. - Volt olyan év, amikor négyszer is adtam vért.- Hogyan lett véradó? - érdek­lődőm. Elszomorodik. Látom, hogy fájó emlék jutott eszébe.- Egyszer egy munkatársam a magaskemence bontásánál bal­esetet szenvedett. Sürgősen vérre volt szükség. Azonnal igyekez­tem segíteni. Azóta rendszeresen adok vért. Kapni szerencsére még sohasem kaptam. Elmond egy érdekes, és egy­ben meghökkentő esetet.- A feleségem, aki egészségügyi nővér és a szülészeten dolgozik, egyik alkalommal éppen az én véremet adta egy betegnek. A ne­vem rajta volt a palackon. Aztán azt is felidézi, hogy egy­szer a felesége kolléganője is megbetegedett, s az is az ő vérét kapta.- Engem azonban nem érdekel különösebben, ki kapja meg a vé­remet. Csak az a fontos számom­ra, hogy valakin segítsek. Azon, aki éppen rászorul. Nemcsak adok vért, hanem másokat is igyekszem megnyerni embertársaink megse­gítésére. A népi milícia egységé­ben is, ahol öten vagyunk rend­szeres véradók. Másik tisztsége a kollektívában a brigád krónikájának vezetése. Ezt természetesen munkaidő után, odahaza végzi. Most is ép­pen otthon van a krónika, s rop­pantul sajnálja, hogy nem tudja megmutatni. Pedig minden jelen­tős eseményt megörökít. Renge­teg benne a fénykép. Azt javasol­ja, ugorjunk el érte. Igen, így mondja, mert gyorsan visszajöhe­tünk, hisz lakása nincs messze, s ráadásul gépkocsija itt áll a gyár udvarán. így hát beszállunk, s már robogunk is. A kapuban szigorú az ellenőrzés, de az egyik fiatal egyenruhás kapuőr megpillantja Juraj Maťášt, s már int is, hogy mehetünk tovább. . - Ez a lány is a népi milícia egységének a tagja - magyaráz­za. Az Olše folyócska vagy inkább patak mellett vezet utunk, melybe a gigantikus ipari létesítményből több helyen szennyvíz folyik. Ma­táš elvtárs szerint elég tiszta a pa­tak vize, halászni is lehet benne. A gyerekek nyáron lubickolnak is benne. Van egy négyáras kertem. Alig néhány lépésnyire a víztől. Sokat tartózkodunk ott. A gyerekek a legszívesebben a vízhez men­nek, én pedig a gyümölcsösbe. Szőlőt, földiepret is termesztek. Egy faházikó is áll a telken. Nyá­ron olykor ott alszom. A kertet a várostól kaptuk. Vezetőségi tag­ja vagyok a kertbarátok szerveze­tének. Nyári szabadságukat a legszí­vesebben Szlovákiában töltik, ahonnan feleségével együtt szár­maznak. Az asszony Fámádról (Farná) került Trinecbe, jómaga pedig Pukanecból. Később öccse és a sógora is követte őket. Mind a Vasműben dolgoznak, öccse az öntödében.- Többnyire együtt megyünk a nyári szabadságra. Természete­sen saját autóinkkal. Leginkább Szencre vagy a Bratislava melletti Zlaté Pieskyre, mert ott a legtisz­tább a víz. Három gyermekük van. Az idő- debbik lányuk a kohóipari szakkö­zépiskola második évfolyamos ta­nulója, fiuk nyolcadik osztályba jár, s katonatiszt szeretne lenni, kisebbik lányuk még csak negyeJ dikes.- Én is negyedikes vagyok- mondja mosolyogva a brigád harmincnégy éves krónikása.- Esti tagozaton végzem a kohó­ipari technikumot. Vagyis a lá­nyom iskolatársa vagyok. - Ha elvégzem, valószínűleg mester le­szek. Háromszobás szövetkezeti la­kásuk van. A kölcsönért, melyre vették, a vállalat jóvoltából nem kell kamatot fizetniük. A szépen berendezett lakásban a legszem­betűnőbbnek gazdag könyvtáru­kat találom. Közben elém teszik a brigád krónikáját, mely valóban minden fontos eseményt megörö­kít. Előkerül egy újságcikk is, me­lyet a kiváló munkásról a Vasmű húszezer példányban megjelenő lapjába írtak. Aztán visszaindu­lunk a gyáróriásba, melynek ma­gasba meredő kéményei különbö­ző színű füsttel kenik össze a vá­ros kék egének palettáját.- Mindig a nappali műszakban dolgozik? - kérdem, amikor visz- szaérkezünk.- Kétnaponként cserélődik- válaszolja. - Vagyis két nappali műszak után két éjjeli következik, majd két szabad nap. Nem könnyű az idejét beoszta­ni, de azért jói sáfárkodik szabad óráival. Elfoglaltsága a jövőben valamivel még nagyobb lesz, hi­szen nemrég népbíróvá választot­ták. Kíváncsian várja az első tár­gyalást. Párttisztségéből eredő el­foglaltságát (az üzemi pártbizott­ság tagja) magától értetődőnek tartja. Azt is, hogy a magaske­mencénél és a karbantartásban dolgozó kommunisták alapszerve­zeteiben instruktorként tevékeny legyen. Javaslatait az alapszerye- zetekben figyelembe veszik. így történt akkor is, amikor a magas­kemencénél olyan dolgozót java­soltak mesternek, aki arra nem lett volna alkalmas. Kérte, vegyék fon­tolóra, nem volna-e valaki más, aki jobban megfelelne. Alaposab­ban megfontolták a dolgot, s talál­tak megfelelőbb jelöltet, aki azóta teljes mértékben be is vált.- Nagy gondot fordítunk arra is, hogy minden műszakban megfe­lelő számban dolgozzanak pártta­gok. Ezt a pártcsoportok szerve­zésénél is figyelembe vettük. Elér­tük, hogy egy-egy műszakban át­lagban húsz párttag dolgozik. Van kire támaszkodnunk a nehéz fel­adatok példás végzésénél. Juraj Maťáš egyike azoknak, akikre mindig lehet számítani. Akik életét ezer szál fűzi a gyárhoz. Elszakíthatatlan szálak. A nyitrai (Nitra) Plastikáról az a hír járja, hogy a vállalatnál túl sok az értekezlet, gyakoriak a fe­lesleges tanácskozások.- Nos, mi ebben az igazság? - kérdeztem Ivan Dobrotka elv­társtól, az üzemi pártbizottság el­nökétől.- Nincs igazuk azoknak - mon­dotta -, akik a gyűlések számát tartják értékmérőnek. Tanácsko­zásaink végeredményben nem feleslegesek, és állíthatom, hogy a hatékonyabb gazdálkodást, a tervteljesítést szolgálják. Nálunk több ezer munkás dolgozik s az értekezleteket azért rendszeresí­tettük, hogy minél nagyobb szám­ba bevonjuk őket a vállalat vezeté­sébe, gondjainak és problémáinak megoldásába. A párt és a gazdasági tisztség- viselők például legutóbb az újítók­kal tanácskoztak, azokkal az em­berekkel váltottak szót, akik az eltelt nyolc hónap folyamán 200 benyújtott és 70 elfogadott javas­lattal 1,7 millió korona haszonhoz juttatták a vállalatot.- Kezdeményezésüket mégis inkább az dicséri — magyarázta Juraj Konč mérnök, a műszaki­fejlesztés osztály vezetője hogy környezetükben alkotó légkört te­remtettek, társaikat is bevonták az újítómozgalomba, bár eredmé­nyeik sem lebecsülendők. Ezzel kapcsolatban fejtette ki véleményét Stanislav Ďurfina mérnök, a komplex racionalizációs brigád vezetője is.- Ésszerüsítőink szintén azon fáradoznak, hogy csökkentsék a tőkés országokból behozott nyersanyagok mennyiségét, azo­nos értékű hazai anyagok felhasz­nálásával oldják meg a gyárt­mányfejlesztést. Nagy erőfeszíté­seket teszünk a termékfelújítás és a másodlagos anyagok újrahasz­nosításának rendszeresítésére is. Az építőipar számára sikeresen gyártjuk a szigetelő tömböket, me­zőgazdasági üzemek részére a tartósabb széles fóliát és az öntözőrendszerek kopásálló nyo­mócsöveit. Az a célunk, hogy a tervidőszak végéig legalább 200 új gyártmánnyal, jobb minőségű áruval lássuk el a piacot. Ha ezek­nek a problémáknak a megoldá­sáról tanácskozunk, a megbeszé­léseket senki sem tartja felesle­gesnek, sem időpazarlásnak, hi­szen csak így érvényesülhet az egyének szakmai tapasztalata és kollektívánk bölcsessége. A vállalat pártalapszervezetei és kommunistái a szocialista ver­seny minden formáját támogatják és népszerűsítik a munkahelye­ken. Kezdeményezésüket jól szemlélteti az a tény, hogy a dol­gozók 2185 egyéni és 112 kollek­tív felajánlást tettek a X. szakszer­vezeti kongresszus és a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója köszöntésére.- Nincsenek látványos eredmé­nyeink - vette át a szót Božena Timková, az üzemi bizottság elnö­ke. - Annyit azonban elértünk, hogy a tervet megbízhatóan telje­sítjük. Az értékelt időszakban 6 millió korona értékű áruval töb­bet adtunk népgazdaságunknak, csaknem félmillió korona értékű az energia-megtakarítás, szocialista munkabrigádjaink közel 15 ezer óra társadalmi munka elvégzésé­vel gyorsították meg a vállalati óvoda befejezését.- Bizonyára ismerik már a jövő évi tervet is. A szakszervezet kommunistái milyen szerepet vál­laltak a feladatok biztosításában?- Mühelybizottságaink tagjai minden munkahelyen őszintén fel­tárták a helyzetet. Elmondták, hogy a következő évben, az idei­hez viszonyítva 10 millió koroná­val kell gyarapítanunk az áruter­melés értékét, a többtermelést ke­vesebb anyagfelhasználással kell elérnünk. A tervelőkészítés vitája még folyik, annyi azonban bizo­nyos, hogy dolgozóink kezdemé­nyezése révén 3 millió koronával gyarapíthatjuk a teljesítményeket, 1 millióval pedig az évi nyereség értékét. A vállalat munkahelyein egyre terjed a többgépes munkarend- szerre való áttérés, a szocialista brigádok tagjai mind többen vállal­ják a másod, illetve rokonszakmák elsajátítását. A jövő évi terv sike­res teljesítése azonban nem há­rulhat csak a fizikai dolgozókra. A gyártáselökészítésen át az érté­kesítési folyamatig mindenkinek részt kell vállalnia a feladatokból. A legnagyobb felelősség termé­szetesen a kommunistákra hárul, akik mind az irányítás, mind pedig a termelőmunka területén személy szerint is felelősek a gazdaságpo­litikai célok valóra váltásáért. SZOMBATH AMBRUS FÜLÖP IMRE Megkezdték a bratislavai régi Duna-híd újjáépítése első fázisának utolsó szakaszait. A Doprastav vállalat dolgozói eltávolítják az úttestről a fakoc­kákat, s helyette aszfalt szőnyeggel borítják. A hidat november 11-én újra átadják a forgalomnak. A képen: Solymár Attila segédmunkás. (Drahotin Šulla felvétele - ČSTK) Gyakorlaton. Fönt középen Juraj Maťáš

Next

/
Thumbnails
Contents