Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-07 / 212. szám, kedd

ÚJ szú 3 1982. IX. 7. Az új szivattyúállomás kiállta a próbát (ČSTK) - A szibériai urengoji olajmezőket Nyugat-Európával összekötő gázvezeték Urengoj -Pomary-Užhorod (Ungvár) sza­kaszán befejezték az új nagy telje­sítményű szivattyúállomás első próbaüzemelését. Ez a szivattyú naponta kétszer annyi gázmennyi­ség átszívattyúzására képes, mint az Urengojt Petrovszkkal össze­kötő gázvezeték szomszédos kompresszorállomásán villamos árammal működő berendezés. Az új kompresszorokat az ukrajnai Szumiban gyártják, és az itteni gépgyár termékei rendkívül jó mi­nőségükről ismertek. A Fehér Ház az olasz Nuovo Pignone Céget is a feketelistára tette több más nyugati céghez ha­sonlóan azért, mert megszegték Reagan embergódöntését. A washingtoni kereskedelmi mi­nisztérium olyan rendeletet hozott, melynek értelmében tilos az olasz cég rendelkezésére bocsátani bárminemű amerikai olajipari be­rendezést, illetve technológiát. Az utasítást azt követően hozták nyil­vánosságra, hogy Livorno olasz kikötőből kihajózott a Dubrovnyík szovjet teherhajó, amely az első olasz csőszállítmányt viszi az épü­lő szovjet gázvezetékhez. A wa­shingtoni kereskedelmi minisztéri­um ugyanakkor figyelmeztette az amerikai embargót megszegő más cégeket is, hogy velük szem­ben is hasonlóképpen járnak el. A Fehér Ház a szankcióknál hatékonyabb eszközöket is keres George Shultz külügyminiszter nyilatkozata (ČSTK) - George Shultz, az Egyesült Államok külügyminiszte­re megerősítette, Reagan elnök továbbra is fokozzott nyomást gyakorol nyugat-európai szö­vetségeseire annak érdekében, hogy állítsák le a Szibériát Nyu­gat-Európával összekötő gázve­zeték építéséhez szükséges, ko­rábban szerződésekben rögzített nagyméretű acélcsövek szállítá­sát. A washingtoni diplomácia ve­zetője viszont hozzáfűzte, ameny- nyiben megfelelő, hatékonyabb eszközt találnak a gazdasági szankcióknál a Szovjetunióra gya­korolt nyomás céljából - termé­szetesen ha sikerül ehhez meg­nyerni minden szövetséges támo­Papandreu az idegen katonai bázisok ellen (ČSTK) - A Pánhellén Szocia­lista Mozgalom (PASOK), a görög kormánypárt legfőbb politikai fel­adata a békéért és a leszerelésért vívott harc - jelentette ki Athénban a párt ifjúsági fesztiválján Andre- asz Papandreu kormányfő. Hangsúlyozta, hogy a közelgő gö­rög-amerikai tárgyalásokon vilá­gosan az USA értésére adja, hogy Görögország nemzeti független­sége nem tűri, hogy az ország területén idegen katonai bázisok legyenek. Ennek alapján tisztáz­zuk viszonyunkat a NATO-hoz is - mondotta Papandreu. gatását -, Shultz szerint minden bizonnyal foglalkoznak majd ezek­kel az egyéb lehetőségekkel. Shultz a CBS tévétársaságnak adott interjújában bírálta ugyan azt az izraeli döntést, hogy újabb tele­püléseket létesítenek a megszállt arab területeken, ugyanakkor vilá­gosan értésre adta, hogy az Egye­sült Államok nem veszi fontolóra az Izraelnek nyújtott katonai és gazdasági segítség leállítását. Shultz az izraeli terjeszkedő politi­ka folytatását jelentő legutóbbi Tel Aviv-i döntést Reagan elnök új közel-keleti kezdeményezésének útját álló akadálynak minősítette. Az interjú végén az amerikai külügyminiszter megerősítette, hogy az Egyesült Államok folytatja ellenséges politikáját Kubával szemben. Egyértelműen vissza­utasította a Kuba-ellenes washing­toni politikát bíráló Wayne Smith kijelentéseit, aki az Egyesült Álla­mok havannai érdekképviseleté­nek egykori vezetője volt. A Reagan-kormányzat elképzeléseivel ellentétben a nyugat-európai cégek továbbra is teljesítik a Szovjetunióval megkötött földgázcső- üzletből rájuk háruló szerződéses kötelezettségeket. A nyugatné­met acélipari konszern, a Mannesmann az év elején létrejött megállapodás értelmében idén, illetve jövőre összesen 1,2 millió tonna nagy átmérőjű csövet szállít a Szibériát Nyugat-Európával összekötő gázvezeték építéséhez. Felvételünkön a hamburgi kikötő­ben horgonyzó szovjet hajóra rakják fel a csöveket. (Telefoto-ČSTK) Latin-amerikai hírek Nicaragua a kapcsolatok rendezésére törekszik (ČSTK) - Nicaragua kész nor­mális, baráti kapcsolatokat kiépí­teni a szomszédos Hondurassal. Mindkét fél kötelessége, hogy megelőzze a háborús konfliktust. Többek között ezeket mondotta managuai sajtókonferenciáján Dá­niel Ortega, a kormány irányító tanácsának koordinátora. Megál­lapította, hogy hondurasi területen a Nicaragua elleni agresszió célja­it szolgáló katonai bázisokat hoz­tak létre. Ezek felszámolása a ni- caraguai-hondurasi tárgyalások sikerének az alapfeltétele - hang­súlyozta Ortega. xxx A guatemalai Felkelő Fegyve­res Erők (FAR) partizánszervezet új frontot nyitott, s egységei az ország középső részében meg­kezdték hadműveleteiket. A FAR nyilatkozata rámutat, hogy a front Iraki-iráni frontjelentések (ČSTK) - Az iráni katonai pa­rancsnokság közölte, hogy egysé­gei vasárnap Bagdadtól mintegy 130 kilométernyire keletre iraki ál­lásokat támadtak Mámban. Atehe- ráni közlemény szerint a két or­szág között húzódó frontvonal kö­zépső szakaszán az említett akció során több irakit foglyul ejtettek, számukat azonban nem közölték. Az iraki hadvezetés közlemé­nye az említett összetűzésekről nem szól, sót ellenkezőleg, azt jelenti, hogy Basrától északkeletre tizenegy iráni esett el. A közle­ményből az is kiderül, hogy Irán folytatja Basra kikötő lakónegye­deinek ágyúzását. megnyitása válasz Efrain Rios Montt tábornok diktátorrendsze­rének véres megtorlásaira. xxx Arturo Rivera y Damas San Salvador-i érsek vasárnapi misé­jében ismét élesen bírálta a politi­kai erőszak fokozódását. Elmond­ta, hogy az elmúlt héten 211 em­beráldozatot követelt a politikai terror. Az USA salvadori nagykövetsé­ge is beismerte, hogy Salvador­ban rohamosan nő a politikailag motivált gyilkosságok száma. xxx A chilei hazafiaknak sikerült 7 percre belépniük a hivatalos te­levíziós adásba, hogy megemlé­kezzenek a fasiszta puccs közelgő 9. évfordulójáról. Nyilatkozatuk­ban felszólították a lakosságot, hogy aktívabban vegyenek részt a Pinochet-rendszerrel szembeni ellenállási mozgalomban. Chilében szüntelenül nő a dik­tatúrával szembehelyezkedők tá­bora. A múlt héten például főisko­lások elfoglalták Valparaiso egye­temét tiltakozásul a kormány poli­tikája ellen, s a szakszervezetek is mind több tiltakozó akciót szer­veznek. még hálás is lehet Tel Avivnak a libanoni agresszióért, minden bűntényért. Nem véletlen, hogy terjedelmes beszédében egy szó­val sem ítélte el Izrael tetteit. Sőt kijelentette, hogy az USA „büszke lehet“ a palesztinok távozására Nyugat-Bejrútból, mivel ez az amerikai diplomáciának köszön­hető. Washington abban is az ameri­kai diplomácia érdemeit látja, hogy az izraeli csapatok továbbra is megszállva tartanak egy független arab országot. S mindezek után az Egyesült Államok előterjeszti „új kezdeményezését“, és kifejezi „pártatlanságát“ az arab-izraeli konfliktusban. Közben nemcsak a hivatalos közvetítő szerepére tart igényt, hanem valamiféle dön­tőbírói feladatkörre is, amely feljo­gosítja őt arra, hogy meghatároz­za, hogyan nézzen ki a Közel- Kelet politikai térképe. Reagan leplezetlenül kifeje­zésre juttatta igényét: egyedül az USA-nak van lehetősége, sőt joga (!), hogy vezető szerepet játsszon a térségben. Mindezt ismét az USA állítólagos „létér­dekeivel“ okolja meg. Washington természetesen tu­datosítja, hogy álláspontját ilyen leplezetlen formában nem fogad­ják el az arab népek, még azok sem, amelyeket az USA szövetsé­gesének tekint. Ezért az elnök be­széde tartalmaz bizonyos utaláso­kat, közvetve beismeri, hogy a kö­zel-keleti rendezés kulcskérdése a palesztin probléma. Majd nyom­ban jön a hidegzuhany: egyértel­műen megtagadja a palesztin nép államalapítási jogát. Korábban szó volt arról, hogy az „autonómia“ referendum alap­ján az önrendelkezés valamilyen formájával változzon a palesztinok számára. Ma már ez teljesen ki­zárt, az „autonómia“ a végső cél. Az sem véletlen, hogy az amerikai elnök említést sem tett a PFSZ- ről, amelyet a nemzetközi közvé­lemény Palesztina arab népének egyetlen és törvényes képviselő­jeként ismer el. Az amerikai elnök azt állította, hogy az Egyesült Államok ellenzi Ciszjordánia és a Gázai-övezet iz­raeli annektálását és újabb izraeli települések létrehozását ezeken a területeken. Vagyis Washington most azt tanácsolja a megszállók­nak: ha lehet, ne élezzék tovább a helyzetet. A washingtoni „új“ javaslatok alapjában a térség népei közötti kapcsolatok további kiélezéséhez és véres konfliktusokhoz vezet­nek. Ezzel együtt pedig az ameri­kai-izraeli uralom megőrzéséhez. A javaslatokat így is fogták fel az arab világ legnagyobb részén, és felháborítóknak minősítették őket. Ezenkívül figyelemreméltó az a gyorsaság is, amellyel Washing­ton előterjesztette javaslatait ab­ban az időben, amikor az izraeli csapatok még Libanon földjét ta­possák, és újabb megtorlásokkal fenyegetik a palesztinokat és a szíriaiakat. Ez érthető, hiszen Washington nyíltan arra törek­szik, hogy politikai tőkét ková­csoljon Libanon tragédiájából. Az USA-ban és más nyugati országokban a napokban szenzá­ciónak minősítették, hogy Tel Aviv állítólag határozottan elutasította Washington „új nézeteit“. A Fehér Ház közben nyíltan kijelenti, hogy ez nem érte váratlanul, vagyis alapjában beismeri, hogy az ilyen reagálás nagyon is jól jön az ame­rikai kormánynak. Komédia ez, az agresszorok és támogatóik színjá­téka. A nyugati megfigyelők egyhan­gúlag azt állítják, hogy az amerikai kormányt nagyon nyugtalanítja pozícióinak megingása az arab és iszlám világban. Az izraeli-wa­shingtoni nézeteltérésnek tehát azt a látszatot kell keltenie, hogy vala­milyen változásra került sor az USA politikájában a közel-keleti kérdéssel kapcsolatban. Az Egye­sült Államok arra próbálja felhasz­nálni a-PFSZ csapatai Nyugat- Bejrútból történt kivonásának be­fejezését, hogy látszatra elhatárol­ja magát Izrael inspirátorának és szövetségesének szerepétől. Ezekkel a látszatellentétekkel próbálja Washington elvonni a világ és az arab országok köz­véleményének figyelmét a lé­nyegről - az amerikai-izraeli összeesküvésről. Az USA elnökének beszéde tartalmaz bizonyos kijelentéseket, amelyek ellen nem emelhetnénk szót, ha különállóan értékelnénk. Kinek is lehetnének kifogásai az olyan fogalmak ellen, mint a „bé­ke“, a „jószándék“ vagy „rende­zés“? A politikát azonban nem a szavak, hanem a tettek határoz­zák meg. Az USA reális tettei pedig - mindenekelőtt a Libanon elleni izraeli agresszió tragikus napjaiban - menthetetlenül az arab népek és az egész világ közvéleményének jogos felhábo­rodását váltották ki. Amikor az amerikai elnök elő­terjesztette tervét, beismerte, hogy a közel-keleti béke és igaz­ság keresésének története a „ki­használatlan lehetőségek tragédi­ája“. Ezzel egyet lehet érteni. Ez a „kihasználatlan lehetőségek tra­gédiája“, azonban jelentős mér­tékben az USA vétke. Elég lett volna, ha Washington egyetlen uj­ját mozdítja, és Izrael nem vette volna magának a bátorságot a pa­lesztinok és a Libanon elleni ag­resszióra. A világ nemcsak egy izraeli, hanem egy amerikai-izraeli ag­resszió tanúja Volt. Ez az ag­resszió az Izrael és Egyesült Államok közti „stratégiai megál­lapodás“ következménye, amely megállapodásra a térségben az amerikai ambíciók megvalósítása érdekében került sor. Nem lehet elképzelni igazságos és tartós bé­két, ha annak alapjait nem a békés együttműködés, hanem agresszív célok, nem mindkét fél törvényes érdekeinek tiszteletben tartása, hanem az önző megszálló, imperi­alista érdekeknek más országok és népek érdekeivel való konfron- tálása alkotja. A Szovjetunió következetesen az arab népek igazságos ügye oldalán áll és meggyőződése, hogy a valódi közel-keleti rende­zésre csakis az izraeli agresszor- nak valamennyi megszállt terület­ről való távozása és a palesztin nép létérdekeinek tiszteletben tar­tása s önrendelkezési jogának elismerése alapján kerülhet sor. OLASZORSZÁG Erősítik a maffia elleni harcot (ČSTK) - Az olasz kormány vasárnapi rendkívüli ülésén dön­tést hozott arról, hogy létrehozzák a maffia elleni harcot irányító fő­biztosi hivatalt. A döntés közvetlen következménye Alberto dalia Chiesa rendőrtábornok és felesé­ge elleni pénteki palermói merény­letnek. A hivatal élére a Sisde, a titkosszolgálat eddigi főnökét, Emanuele de Francescót nevez­ték ki, aki egyben Chiesa táborno­kot is helyettesíti a palermói rend­őrfőnök tisztségében. A kormány bizalmáról biztosí­totta Rognoni belügyminisztert, akinek lemondását követelte a parlamenti ellenzék és a sajtó a pénteki merénylettel összefüg­gésben. Az olasz KP az egész kormányt lemondásra szólította fel. széljegyzet Tanévkezdés - gondokkal „Az egyetemekről megszökik az ész“ - írta a U. S. News and World Report, amikor az amerikai iskolaügy elemzése kapcsán rá­mutatott: egy washingtoni egye­tem kétszáz professzora állást változtatott, mivel nem látta bizto­sítottnak az egzisztenciáját. A jól felkészült elméleti szakembereket, matematikusokat, fizikusokat, ve­gyészeket stb., de főleg azokat, akik a tudományos munka terén már eredményeket is fel tudnak mutatni, a hadiipari vállalatok szí­vesen fogadják, - nekik van elég pénzük. Majd más eseteket is fel­sorolva megállapítja: a tanárok „ilyen nagyarányú kiárusítása" később nagyon káros következ­ményekkel járhat, mivel félő hogy néhol egész tanszékeket meg kell szüntetni. A Reagan-kormány drasztiku­san csökkentette a szociális, s ezen belül az iskolaügyre fordí­tandó összegeket. Tavaly 13,1 milliárd dollárt költöttek az USA- ban az iskolaügyre, s 1985-ig ez az összeg 7,9 milliárdra csökken. Ezáltal nemcsak a tanárok anyagi helyzete romlik, hanem a diákoké is, az egyetemi tanulmányok egy­re többe kerülnek. Mind több ame­rikai szülő gondolja meg, hozzá­nyúljon -e bankszámlájához, vagy rosszabb esetben érdemes-e köl­csönt felvennie, hogy gyerekét ta­níttatni tudja. A drágább és jobb egyetemekről mind többen irat­koznak át az olcsóbb, közepes színvonalú intézményekbe. Már­pedig a tanulás eddig sem volt olcsó mulatság, például Prince- tonban 11 468 dollárba került egy egyetemi év, amit természetesen kevesen tudtak megfizetni (igaz, az összegben benne van a koszt és a szállás is). De az olcsóbb egyetemek sem férhetők hozzá bárki számára, a közölt adatok szerint átlag 8000 dollárt kell egy diáknak egy évben leszurkolnia. Kommentár helyett idézzük az egyik főiskola vezetőjét: „A tanult amerikai társadalomról szőtt álomra súlyos csapást mértek.“ A gazdasági válság más tőkés­országokban is a szociális kiadá­sok lefaragásához vezetett. A nyugatnémet pedagógusok és tudományos dolgozók szakszer­vezeti szövetsége (GEW) a közel­múltban figyelmeztetett: rohamo­san romlik a nyugatnémet tanítók szociális helyzete. A most kezdő­dött tanévben 10 ezerrel kevesebb tanító állhat a katedrára mint ta­valy. így az NSZK-ban 30 ezerre nőtt a munkanélküli tanítók szá­ma, ugyanennyit pedig csak félál­lásban foglalkoztatnak. Ök termé­szetesen szintén szaporítják a kormány költségvetési politikájá­val elégedetlenkedők táborát, s teljesen érthető, hogy egyre erő­teljesebben követelik, ne a szociá­lis, hanem a katonai kiadásokat csökkentsék. (-nák)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents