Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-07 / 212. szám, kedd

Az örömkeltés örömével KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT SZIGETI JÓZSEF A századforduló első évtizedei­ben valóságos csodagyerekláz tört ki a monarchia zenei centru­maiban. A két rendkívüli hegedű­pedagógus - a prágai Otakar šev- čík es a budapesti Hubay Jenő- tanítványainak, Ján Kubeliknek és Vecsey Ferencnek szédületes, villámgyors csodagyerek-karrierje minden tehetséges gyerek szülei előtt követendő példaként, elérhe­tő lehetőségként lebegett. Hubay legkiválóbb tanítványa, Szigeti József, a világhírű hegedű- művész is csodagyerekként kezd­te pályafutását. „A zenészi hiva­tás nálunk épp oly természetes volt, mint a halászé vagy a matró­zé egy tengerparti halászfaluban“- írta életrajzában Szigeti, akinek családjában számos kiváló ze­nész volt. Apja a tehetséges kisfiút először egy másodosztályú ma­gánkonzervatóriumba íratta be, majd Hubayhoz került, ahol rend­kívüli gyorsasággal haladt tanul­mányaiban. A Hubaynál töltőt két év után a rövidnadrágos kisfiú kü­lönböző magyar és cseh fürdővá­rosokban hangversenyzett, majd alig tizenhárom évesen végleg bú­csút mondott az iskolának. 1905 őszén sikeresen mutatkozott be Berlinben, s ezzel megkezdődött a fellépések végeláthatatlan soro­zata. A napi több órás gyakorlás, az egymást követő fellépések fog­lalták le minden idejét. Gyermek­kora nem volt, de környezete fel­nőtté válását is késleltetni igyeke­zett, arra törekedve, hogy minél később kerüljön a csodagyerek ál­lapotából a jóval nagyobb elvárá­sokkal járó felnőtt zenészi sorba. Az 1909-10-es években, a gra- mafon hőskorában a legnevesebb lemezgyártó cég, a His Masters Voice készített vele felvételeket. Tizenhatéves kamaszként több­ször lépett fel hatalmas sikerrel Berlinben, Drezdában és London­ban, s olyan világsztárok társasá­gában hangversenyezett, mint Nelly, Melba és Blanche Marchesi. Impresszáriói úgy válogatták össze műsorát, hogy az csupa parádés, virtuóz darabból álljon, hangversenyein túlnyomórészt opera-fantáziák, jelentéktelen, de akkoriban divatos szerzők bravúr­számai szerepeltek. Az igényte­len, sekélyes zeneművek folyto­nos ismétlése a siker, a csoda­gyereknek kijáró dédelgetés és az állandó hangversenyezéssel, gya­korlással járó lekötöttség, egyfajta elszigeteltség sok ígéretesnek in­duló művészpályát tört derékba. Hogy Szigeti esetében ez nem következett be, kivételes tehetsé­gének, no meg egy sorsdöntő ta­lálkozásnak köszönhető. 1905-ben Busoni, a kiváló olasz zongoraművész és zeneszerző hallgatta meg játékát. A remek pedagógiai érzékkel rendelkező művész kompromisszumot nem ismerő lénye, hatalmas, sokrétű tudása olyan zenei eszményt tes­tesített meg, amely Szigeti egész művészi pályájára kihatott. Busoni hatására iktatta ki repertoárjából a csekély művészi értékű számo­kat, s fejlesztette ki azt a hajlamát, hogy zenei problémáit mindig a technikailag fáradságosabb mó­don oldja meg. Az olasz mester új távlatokat nyitott meg a fiatal he­gedűvirtuóz előtt. Az immár érett, elmélyülésre és igényességre tö­rekvő művész a nagy klasszikusok mellett kortárs alkotók - Ravel, Debussy, Prokofjev, Berg, Honeg­ger, Webern, Hindemith és Bartók - műveit vitte sikerre, közü­lük többet elsőként ő játszott le­mezre. Bartókhoz különösen mély barátság fűzte, a zeneszerző neki ajánlotta első, hegedűre és zene­karra írt rapszódiáját és Szigeti ösztönzésére komponálta Kont­rasztok című darabját. Megragadó művészegyénisége, nehézsége­ket nem ismerő, nagyvonalú játé­kának mély humánuma és szemé­lyes varázsa világszerte tiszteletet és megbecsülést szerzett ‘számá­ra. Talán nincs a XX. század zenei életének olyan kiválósága, akit személyesen ne ismert volna, de kapcsolatban állt többek között Gide- del, Rilkével, Einsteinnel, Reinhardttál, Lunacsarszkij)a\ és Thomas Mann-nal is. Mann Va­rázshegy című regényében a fő­hős, Hans Castorp az ő tolmácso­lásában hallgatja Rubinstein egyik románcát. Alig akad a világon olyan ország, ahol ne szerepelt volna, a világjáró művészek közül elsőként kereste fel a Szovjet­uniót, ahol évekig rendszeresen tur­nézott. Egészen fiatalon kezdett tanítani, számos kiváló tanulmányt és könyvet írt a hegedűjátékról. Humánus művészi magatar­tását tükrözi egyik vallomása: ,, Főként egy valami tartja fenn a virtuózok munkakedvét, amit az örömkeltés örömének nevezhet­nénk. Olyasvalamit közvetíteni sok embernek, ami független min­den nyelvi és faji különbségtől és az országhatároktól. Tehát határ­talan. Ez az, ami engem immár több évtizede racionális fogalmak­ban ki nem fejezhető boldogság­gal tölt el. Azt hiszem, hogy - ön­kéntelenül - pozitívan reagálok minden összekapcsoló tényezőre és negatívan az elválasztó erők­re“. VOJTEK KATALIN Nyelvoktatás és irodalom Bazyli Bialokozowicz profesz- szor, a Lengyel Tudományos Aka­démia Szlavisztikai Intézetének tudományos igazgatóhelyettese, a Slavia Orientalis című folyóirat főszerkesztője, a MAPRJAL- kongresszus hetedik szekcióját vezette.- Milyen témakörrel foglalkozott a hetedik szekció?- Az orosz és a szovjet iroda­lom tanulmányozásával és jelen­legi helyzetével. Az irodalomnak ez ideig nem szenteltek akkora figyelmet, mint amilyet megérde­melt volna, de örvendetes, hogy egyre inkább előtérbe kerül. S a nyelvoktatás mellett fontos szerepet kap az irodalom tanul­mányozása, megismerése is.- ön egyik alelnöke a MAPR- JAL-nak. Mikor alakult meg az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szervezetének len­gyel szekciója és hány tagja van?- A lengyel szekció 1976-ban alakult meg. Jelenleg hatezer ta­got számlál. A hatezer lengyel- országi orosz szakost 143 küldött képviseli.- ön bizonyára jól ismeri az orosz nyelvoktatás színvonalát a csehszlovákiai iskolákban. Ha összehasonlítja a hazai és a cseh­szlovákiai orosz nyelvoktatást, van-e lényeges színvonalbeli kü­lönbség a kettő között?- Véleményem szerint nincs. A cseh, a szlovák és a lengyel nyelv szláv nyelv, akár az orosz, s a hasonlóság egyaránt jelent könnyebbséget és nehézséget is. Mindenekelőtt a hangsúlyeltoló­dásra gondolok. Végignéztem pél­dául önöknél a Puskin-emlékver- seny győzteseinek bemutatóját. Meg kell mondanom, ahol ilyen kitűnő előadók vannak, ott igen magas színvonalú a nyelvoktatás.- Az elmúlt két év lengyelorszá­gi eseményei befolyásolták-e az iskolákban az idegen nyelvek ok­tatását?- Voltak olyan hangok, hogy az orosz nyelv ne legyen kötelező, de ezek elszórtan fordultak elő, nem voltak komoly törekvések. Az orosz nyelv továbbra is kötelező tantárgy, s ez természetes, hi­szen világszerte nő az érdeklődés az orosz nyelv elsajátítása iránt. K. Cs. TARLAT Fiatal délmorva képzőművészek A fényárban úszó kiállítóterem­ben széles skálán vibrálnak a szí­nek. A romantikus ceruzarajzok mellett markáns olajfestmények, melyekből gyakran hiányzik a rajz- szerűség. A fiatalok, úgy látszik, a színfoltokat kedvelik. Elénk, vi­dám hangulatot keltő színekkel dolgoznak, de akad olyan is, aki a fekete és a sötét tónusokat szereti. Látunk itt még geometri- záló, álmokat kifejező grafikákat, csodálatos könyvillusztrációkat, például mesekönyvbe illő, precí­zen kidolgozott madármotívumo­kat kőből faragott, íinoman meg­munkált leányportrékat, bronzból készült, kedvességet sugárzó ér­méket. A további munkák kerami­kusok, plakáttervezők, fényképé­szek, iparművészek népes cso­portját képviselik a fiatal dél-mor- vaországi képzőművészek Bratis­lavában rendezett első biennálé- ján. A fiatalokra oly jellemző merész­ség, kísérletező szellem érzékel­hető e tárlaton. Dušan Tejkai bőr­rel dolgozik, plasztikus faldekorá­ciói megfogják a látogatót. Blanka Ševčíková kerámiái népies jelle­gűek, Vladimír Šikula, Jan Strýček, Alexander Ulma kisebb méretű tapiszériákkal és a padló­zattól a mennyezetig terjedő go­belinekkel vannak jelen. Maria Ploténá érdekes technikával há­romdimenziós kép alkotására tö­rekszik - eredményesen, Vladimí­ra Sedláková pedig egyetlen lapon geometrikus vázlatban láttatja Brno városát. Meglepő alkotás Mi- livoj Husák temperával készült ér­zékcsaló festménye. Messziről neoncsőként világít, élénk háttér­ben, egy fonal vastagságú rövid rudacska. Csak közelebbről szemlélve látható, hogy mindez: tökéletes játék a színekkel. A fiatal délmorva művészek te­hetségéről, szorgalmas alkotóte­vékenységéről, az egyéni stílus keresésének-kialakításának a szándékáról tanúskodik ez a kiállítás, mely­nek nem az a célja, hogy ki­forrott munkákat mutasson be a nagyközön­ségnek, hanem, hogy betekintést nyerhessünk fia­talok alkotómű­helyeibe. Legyen elképzelésünk azokról a törek­vésekről, melyek jegyében e mű­vészek saját vé­leményüket öntik formába a szo­cialista realizmus elvei szerint. A művész számára ezek egyálta­lán nem jelentenek megkötöttsé­get, hanem éppen ellenkezőleg, számtalan módszer alkalmazásá­ra adnak lehetőséget. F. BETINEC ÉVA ÚJ FILMEK Hölgyválasz (bolgár) Kisvárosi nőhódító a hőse a bo­londos vígjátéknak, amolyan mai Don Juan, aki az autósiskola okta­tójaként nem tud ellenállni a vo­lánnál ülő védtelen, szinte teljesen kiszolgáltatott nők csábításának. A férfi szoknyavadász hírében áll, mégis a nők, tanulói versenge­nek kegyeiért, szíve elnyeréséért. S epekedésük nem hasztalan, a jóképű, férfias és megnyerő egyéniségű szakoktatójuk ugyanis szívesen enged a kísértésnek és készségesen szerez kellemes perceket tanítványainak. Hajszolja magát, hajhássza az élvezeteket, s nem, vagy csak ritkán marad ideje annak tudatosítására, hogy mennyire üres az élete, milyen tartalmatlanok a kapcsolatai, s fu­tó öleléseivel éppúgy megelég­szenek a hamvas arcú fiatal lá­nyok, mint az érett asszonyok vagy a hervadó szépségek; vala­mennyien, akik karjaiban keres­tragikomikusak, Ivan Andonov rendező munkája mégsem elég erőteljes, s nem igazán jó szatiri­kus vígjáték. Pedig e keserű hu­morú filmnek megvolt minden fel­tétele ahhoz, hogy találó s átütő erejű szatirikus vígjáték kereked­jen belőle. Az alkotó azonban min­den patront elsütött, mielőtt azok robbanhattak volna. Filmjét ezáltal megfosztotta a szatíra jellegzetes élétől, s mielőtt görbe tükröt tarta­na figurái elé, hogy megmutassa milyenek, s fölmutassa, hogy a köznapi látszat mögött milyen valóságos erők és indulatok fe­szülnek, a cselekménybe máris újabb figura lép be, újabb komikus helyzetet teremtve, melyben a nők csupán önmaguk élő karikatúrája­ként mozognak, az életről, a bol­dogságról vallott kispolgári elkép­zelések megtestesítőiként. Sivár érzelmi életük ábrázolása kevés­nek bizonyul a kispolgáriság lelep­Jelenet a bolgár filmből; előtérben Nevena Kokanova nek menedéket. Illúzióikat vesztett emberek, zátonyra futott életű nők váltják egymást a volánnál, olya­nok, akik elszalasztott lehetőségei­ket, megvalósulatlan vágyaikat- álmaikat kergetik, s könnyű kalan­dokban igyekeznek feledést ta­lálni. Eredeti a film kiinduló ötlete, ez azonban csak ürügyül szolgált az alkotó számára, hogy emberi sor­sokat, magatartásformákat mutas­son be, s ostorozza a mai kispol­gári mentalitást, eme életforma ki­növéseit, az erkölcs vadhajtásait. Remek nőtípusokat vonultat fel a film, a dialógusok üdék, a figurák lezésére, a vígjátéki helyzetek meg nem annyira mulatságosak, hogy a néző önfeledten szórakoz­hatna rajtuk. Kár, hogy az alkotó helyenként nagyon is eltúlozta a megemelt hangvételt, nem ügyelt jobban a mértéktartásra, pedig kitűnő szatirikus vígjátékkal örvendeztethette volna meg a kö­zönséget. Filmjében remek, s nálunk is jól ismert színészek játszanak; Szfé­rán Danailov, aki az oktató szere­pében jeleskedik, s nőpartnerei: Nevena Kokanova, Cvetana Ma- neva, Dorotea Toncseva, Nadja Todorova és mások. Bűntény nápolyi módra (olasz) Világsztárok - Marcello Mastro- ianni és Omella Muti - közremű­ködésével készült ez a fekete hu­morral átszőtt olasz bűnügyi film, Sergiu Gorbucci, az ismert olasz rendező munkája. E szövevényes és szinte nehe­zen követhető cselekmény gyöke­rei a második világháború idejébe nyúlnak vissza. Egy híres karmes­ter körül bonyolódik a történet, s összegabalyodott szálainak ki­bogozásában döntő szerepe van egy öregedő mandolin-játékos­nak, akire mind a bűnözők, mind a helyi rendfenntartó szervek felfi­gyelnek. Nem is egy, hanem egész sor bűntény történik Ná­polyban, a háttérben a teljhatalmú és gátlástalan maffia-banda, s ér­deklődésük középpontjában egy magnetofontekercs. A kusza me­seszövésű alkotás nem mentes a logikai bukfencektől sem, a bűn­ügyi' motívumok vígjátéki helyze­tekkel keverednek benne, sőt pa- rodisztikus, szentimentális és me- lodramatikus elemek is vegyülnek a filmbe. A többféle műfaji kellék “keresztezése és az agyonbonyolí­tott sztori hatástalanítja az egyéb­ként izgalmas filmet. - ym ­Ornella Muti, az olasz bűnügyi film női főszereplője ÚJ SZÚ 4 1982. IX. 7. Václav Houf: Környezetvédelmi plakátterv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents