Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-27 / 229. szám, hétfő

ÓJSZÚ 3 1982. IX. 27. Többet - többért BESZÉLGETÉS A DIFFERENCIÁLT BÉREZÉS GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁRÓL Az új bratislavai közúti-vasúti híd építésén az Ostravai Kohóipari Szerelővállalat itteni üzemének irodaépületébe a megbeszélt idő­ben léptem be. Vlastimil Pchalek, a szerelőcsoport vezetője ekkorra minden szükségesnek vélt doku­mentumot, iratot a keze ügyébe helyezett. - Bármi érdekli az itteni tevékenységünkkel kapcsolatban, mindenről pontosan tájékoztatha­tom - mondta, miközben - mint­egy nyomatékot adva állításának - kezét az iratcsomóra helyezte.- A bérezésről szeretnék halla­ni, leginkább az ösztönző rend­szer érdekelne.- Az igazat megvallva, azt vár­tam, a szerelés jelenlegi állása érdekli majd, de erről az oldaláról is bemutathatjuk munkánkat. Szó­val a bérezés - tette még hozzá töprengően, miközben az iratcso­móban a tárgyhoz szükséges ada­tokat kereste. - Nézze, ma még úgy 25 méter konstrukció szerelé­se van hátra, hogy az acélhídtest két vége összeérjen Ez az adat persze csupán ma érvényes, mert holnap már kisebb távról adhatnék számot. Ha a hátralevő munkát is elvégeztük, kijelenthetjük, hogy a 12 ezer tonna idomacél a helyé­re került, és itteni feladatainknak is eleget tettünk.- Mennyiben függenek össze ezek az adatok beszélgetésünk tárgyával?- Szorosan. Ha idejében nem dolgoztunk volna ki egy hatékony ösztönző rendszert, akkor a sze­relés talán decemberig is elhúzód­hatott volna. Nekünk viszont ma is kéthetes előnyünk van az ütem­tervvel szemben. Egyébként, ha betartjuk a szeptemberi terminust, akkor három és fél hónappal a ha­táridő előtt végzünk. Nyilván ön is sejti, milyen előnyünk származik abból, ha korábban fejezzük be a szerelést. A megmaradt pénzt szétosztjuk az emberek között. nék, engedjen meg egy fontos kitérőt. Mi nem teljesítmény sze­rint bérezzük az embereket, ha­nem időbérben. Ilyen körülmények közt a differenciált bérezés látszó­lag halálraítélt. Ezt hallom legalább­is. mindenfelől. Igaz, egy kissé bonyolultabb a helyzetünk, de az előírások is szigorúan tiltják a tel­jesítménybér alkalmazását olyan helyeken, ahol veszélyes munkát végeznek. A több tonnás idom­acél-elemek mozgatása tizenöt­húsz méterrel a Duna vize fölött pedig nem gyerekjáték. Vétek len­ne az embereket csak a teljesít­ményre hajtani. Megtörténhetne, hogy a nagy hajszában megfeled­keznének a munkabiztonságról. Ki vállalná a felelősséget az embere­kért? Nézzük tehát a mi rendsze­rünket. A ledolgozott óraszám után kapott összeg itt csupán az alapfizetés, ami nagyrészt a dol­gozó szakképzettségétől függ, vagyis attól, milyen kategóriába tartozik. Ehhez jönnek a különböző pótlékok, amelyeknél már diffe­renciálni is lehet. Itt van például a személyi kártya, amin mindenki­nek fél évre előre meghatározzuk a havi prémiuma összegét. Ha viszont valaki kihágást követ el, akkor a megállapított összegből a kihágás súlya szerint levonunk. Előfordulhat az is, hogy végleg megvonjuk a prémiumot, ösztön­ző hatású a havi kiértékelés is, amit a munkacsoport vezetői a ve­zető szerelővel készítenek. Itt sze­mély szerint beszélnek mindenki­ről, s aszerint, hogyan dolgozott az illető az elmúlt hónapban, ítélik oda neki a bérkiegészítést. Aki valóban sokat nyújtott az előző hónapban, annak esetében ez az összeg az alapfizetés összegének 50 százalékát is elérheti.- Ha lehet, mondjunk most egy konkrét példát is az eddig elhang­zottak bizonyítására.- Mi sem egyszerűbb - élénkül- De hogyan, milyen kulcs sze­rint?- Bizony ez lényeges. Alapel­vünk a munka szerinti elosztás elve. Vagyis, következetesen pró­báljuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Erre használjuk az ösz­tönző rendszert. Mi már korábban kiszámítottuk, hogy egy bizonyos munkaütemmel mennyivel tud­nánk előbbre hozni a befejezés terminusát. Azt is papírra vetettük, mennyi béralap szabadulna így föl. összehívtuk az embereket és megbeszéltük velük, hogy ha tör­ténetesen három hónappal koráb­ban végzünk, abból annyi lesz a hasznunk, hogy a megtakarított időre kijáró bért szétoszthatjuk egymás közt. Az egyéni hasznunk mellett a vállalatnak olyan előnye származik az egészből, hogy há­rom hónappal korábban vethetnek be minket egy további akcióba. Ez az elképzelés nem jár veszély nél­kül, hiszen ha mégsem sikerül megtartani az előbbre hozott határ­időt, béralap nélkül maradunk. Tegyem hozzá, ez csupán elméle­ti veszély, hiszen a gyakorlatban szigorúan figyeljük a szerelés üte­mét, s ezzel összhangban bére­zünk.- Még mindig nem értem, ho­gyan ér\'ényesül ebben a rend­szerben a differenciálás, vagyis a többért többet alapelv.- Mielőtt erre részletesen kitér­föl az időközben hozzánk csatla­kozó Karol Kalman vezető szere­lő. - Előttem van egy viszonylag friss havi kiértékelés, s e szerint a májusi fizetések következőkép­pen alakultak. A hónap különö­sebb esemény nélkül zajlott, így a prémiumra mindenki számítha­tott. Nézzük az arányokat. Itt van például a legmagasabb jutalom, ami az alapfizetés összegének 45 százalékát teszi ki. Májusban a leg­alacsonyabb prémium is 30 szá­zalék körül mozgott. Pénzben kife­jezve a különbség még így is úgy 400 korona volt a kettő között. Volt olyan hónapunk, amikor kénytele­nek voltunk megvonni a prémiu­mot, s a különbség jó és hanyag dolgozó között elérte az 1200 ko­ronát is. Ľubomír Hrnčiar mérnököt, a bratislavai közúti-vasúti híd épít­kezésén a Doprastav vállalat kihe­lyezett részlegének főmérnökét hallgatom a bérezéssel kapcsolat­ban. - Évekig tapasztaltam, hogy az átlagkereset visszafogja az emberekben a kezdeményező kedvet. Ezért is kaptunk az első pillanatban az új módszerek után. A legelején, persze, mi is nehéz­ségekbe ütköztünk. Voltak olya­nok is, akik kimondottan vissza­fogtak minket tenniakarásunkban. Manapság arra törekszünk, hogy kevesebb emberrel végezzünk el több munkát. Mielőtt viszont rátér­tünk az intenzív irányítás alkalma­zására, arra is rá kellett jönnünk, hogy a föltételek nem kedveznek nekünk. Félre ne értsen, élveztük a legfelsőbb irányító szervek és a közvetlen feletteseink támogatá­sát is. Akadályok teljesen máshol tornyosultak. Ott bukkantak föl, ahol legkevésbé számítottunk rá. Kiderült ugyanis, hogy az építő­iparban érvényes normák, és elő­írások zöme már több mint 15 éves, nem ritka esetben elavult. Ennek káros hatását különösen mi éreztük, hiszen az atipikus építke­zések mindig is rugalmas hozzáál­lást igényeltek. A munka megkez­désekor minden oldalról éreztük a béklyókat Végül határozott dön­tés született. Mivel a vállalatoknak módjában áll a normamódosítás, éltünk is ezzel a jogunkkal, ered­ménnyel. Miután a változásoknak kö­szönhetően itt a teljesítménybére­zést is továbbfejleszthették, úgy döntöttek, bevezetik az önálló el­számolási rendszert. E téren is igyekeznek következetesek ma­radni, s így ma már csupán az emberektől függ, mennyi idő alatt készítik el a kijelölt munkát. A sza­bályok szerint viszont, ha a terve­zettnél korábban végeznek, min­den megtakarított napért az alap­bérükhöz annak még 2 százalékát kapják jutalom gyanánt. Persze, az igyekezetnek nem szabad, hogy a minőség lássa kárát. De, ha netán késnének, az alapbérük minden elvesztegetett nap után két százalékkal csökkenne. Az ál­talános tapasztalat, hogy amíg eredetileg egy hónapig is elpisz­mogtak egy-egy szakasszal, ma ugyanolyan nagyságrendű mun­kával húsz nap alatt készülnek el. Az önálló elszámolási rendszer to­vábbi előnye, hogy növeli az em­berek áldozatkészségét, kezde­ményezését. Ma már nem felejtik el, hogy sok kicsi sokra megy. Eddig nem tapasztalt példaként emlegeti Hrnčiar mérnök azt az esetet, amikor az egyik brigádve­zető megkérte, helyezzen át né­hány embert a csoportból másho­vá, mert a reájuk bízott munkát kisebb létszámmal is teljesíteni tudnák. Igaz, a megtakarított mun­kaerő bérének egy részét a brigád tagjai egymás közt eloszthatják. Vagyis, kevesebben többet keres­hetnek. Tegyük hozzá azonnal, többet is dolgoznak a pénzért, s az elosztás így igazságos.- Tudja én úgy látom, hogy az önálló elszámolásnak köszönhe­tően végre jól kihasználjuk a mun­kaidőt. Elmaradnak a lógások, ha­mis bejegyzések a munkanaplók­ba, s ez már nagy lépésnek szá­mít. Az emberek rájöttek, hogy az efféle csalásokkal csak maguknak ártanának. Van viszont még egy észrevételem. Sokan azt hiszik, itt most agyondolgoztatjuk az embe­reket. Erről szó sincs. Az persze igaz, hogy csak azt fizetjük meg, ami kézzelfoghatóan el is készült.- Bevallom, a hallottak nyomán mégis attól félek, a nagy igyeke­zetben a minőség itt állandó ve­szélyben forog, ön hogyan ítéli ezt meg?- Azért mi sem bízunk mindent az emberek jóakaratára. Egyéb­ként azzal a céllal működnek itt szakosztályok, felelős szakembe­rek, hogy ügyeljenek a minőségre. Saját minőségellenőrző laboratóri­umunk dolgozik például az építke­zésen. Csakis jóváhagyásával ke­rülhet a beton a zsaluba.- Milyenek a normarendezés­sel, valamint az önálló elszámolási rendszerrel a további terveik?- Ma már biztosan tudjuk, hogy ezt az utat kell járnunk. Nekünk sem mindegy a végeredmény, hi­szen sokan még ma is azt állítják, hogy az önálló elszámolást csak a szigorúan ismételt műveletekre alapozott munkánál lehet jól alkal­mazni. Vagyis ott, ahol szalag­munka folyik. Mi most megcáfol- hatatlanul azt szeretnénk bizonyí­tani, hogy helye van az atipikus építkezéseken is. Igaz, több szer­vezőmunkát igényel, s némi rend szerességre is szükség van az így vezetett munkánál, de azt tapasz­taljuk, csaknem mindenütt beválik. KESZELI BÉLA Az elmúlt héten zárult XXIV. brnói nemzetközi gépipari vásár kiemelt ágazatában a szerszámgépek és az alakító gépek szerepel­tek. A csehszlovák szerszámgépgyártás magas színvonalát bizo­nyítja, hogy az aranyéremmel kitüntetett termékek között három hazai gyártású, numerikus vezérlésű szerszámgép is szerepelt. Ezek egyike a felvételen látható FCQV 63 NC jelzésű, automatikus szerszámcserélóvel ellátott függőleges marógép, amely csehszlo­vák vezérlőrendszerrel működik. A TOS Kurím szerszámgépgyár, ahol a marógépet készítették, valamint a Tesla Kolín vállalat, a vezérlőberendezés gyártója megosztva kapta a brnói vásár aranyérmét. (Makrai Miklós felvétele) Kétszázhúsz tonna paprika exportra A losonci (Lučenec) konzerv­gyár udvarán szinte félelmetes lát­ványt nyújtanak az emeletnyi ma­gasságú, uborkabefőttekkel teli egységrakományok. A tárolásnak ez a módja kényszermegoldásra és bő termésre utal.- Az uborkatermésre az idén sem lehet panasz - bár a termelők egy része panaszkodott a silány minőségű vetőmagra. A kiskertek­ben nehezebben kelt az uborka, s szokatlanul rövid ideig tartott a főidény - mondotta Strážko Júli­us mérnök, termelési igazgatóhe­lyettes. - A feldolgozóipar szem­pontjából a fő gond az volt, hogy a termés nagy részét a szállítások alapján néhány hét alatt kellett volna feldolgozni, amihez nem volt elegendő a termelési kapacitás, így aztán a tervezett 4 ezer tonna helyett napjainkig csupán 3566ton­nát sikerült feldolgozni, s bár az úgynevezett utószezon még tart, nem valószínű, hogy teljesíteni tudjuk feladatainkat. Szeptember első napjaitól kezdve javában fo­lyik már a csípős-paprika (feferon) feldolgozása, s minden remény megvan arra, hogy ebből túltelje­sítjük a 100 tonnás előirányzatot. Az említetteken kívül a pirosra érett, húsos paprika befőzését is el­kezdtük; ez iránt rendkívül nagy az érdeklődés a tőkés piacon. Az idén több mint kétszáz tonna kivi­telét tervezzük, s jövőre akár meg is lehet duplázni a termelést. A raktározást illetően komoly gondjaink vannak, melyeket ön­erőből aligha tudunk megoldani. Évről évre többet termelünk, ám a város szívében nincs lehetőség a továbbterjeszkedésre. A jelenle­gi helyzeten csak a gyorsabb érté­kesítéssel tudnánk javítani, mely­nek viszont akadályai vannak.- S mi a helyzet a húskészítmé­nyek terén? Hiszen az uborka és a paprika tartósítása csak idény­jellegű feladata az üzemnek.- Egyelőre teljesen szünetel a termelés, erőinket most az ubor­ka és a paprika tartósítása köti le. Meg rá is fér már a karbántartás az egész év folyamán üzemelő gépsorokra. A műszaki felújítást követően megkezdjük a kolbászos lecsó gyártását, s még a harmadik negyedév végéig teljesíteni sze­retnénk 20 tonnás exportkötele­zettségünket a Lengyel Népköz- társaságba. Ján Zigo tervezőtől afelől ér­deklődtem, hogy az év eleje óta hogyan alakul a tervteljesítés?- Az év első nyolc hónapjában feladatainkat különböző objektív és szubjektív nehézségek miatt nem sikerült teljesíteni. A bruttó termelés 164 millió 902 ezer koro­nás előirányzatát csupán 163 mil­lió 739 ezer koronára teljesítettük, s még nagyobb lemaradásunk van az árutermelésben, e feladataink­nak csak 97,2 százalékra tettünk eleget.- Mivel magyarázzák a lemara­dást?- Fő okait három pontban összegezném. Először is a nyers­anyaghiánnyal, s itt elsősorban nem az uborkatermesztés és fel­vásárlás terén keletkezett kiesé­sekre gondolok, hanem a húshi­ányra. Pontosabban nem is hiány­ra, hiszen a szükséges mennyisé­get megkaptuk, csak éppen nem a kívánt választékban. Másodszor - s ez egyre nagyobb gondunk -, hogy a tőkés behozatalból szár­mazó gépeink megkoptak, s az alkatrészutánpótlás nincs biztosít­va. S végül, de nem utolsósorban, munkaerőből is hiány van. A gyár tejes üzemeltetését például napja­inkban is csupán hetven bratisla­vai főiskolás foglalkoztatásával tudjuk biztosítani. Leányok kisebb csoportjával beszélgettem közvetlenül a felvá­sárlóhely közelében. Két napja ér­keztek csupán, jóformán még a várost sem látták. Az ellátásra, elszállásolásra nem panaszkod­tak, s a munka sem kibírhatatlan, noha elvárják tőlük a tisztességes teljesítményt.- Na, de azért vagyunk itt, hogy segítsünk - fogalmazott kolléga­női nevében is egy harmadéves hallgató. S az a két hét különben sem olyan nagy idő. S a néhány perces pihenő után további szóla­mok kinyilatkoztatása helyett elin­dultak a termelőcsarnok felé HACSI ATTILA Húsz év alatt hétszázmillió tonna kőolaj Pontosan húsz évvel ezelőtt ju­tott el először Magyarországra a Barátság kőolajvezetéken át a szovjet kőolaj. 1962 szeptembe­rétől a Szovjetunió körülbelül 100 millió tonna kőolajat szállított Ma­gyarországnak. Ez alatt a két évti­zed alatt Lengyelországnak, Csehszlovákiának, az NDK-nak és Magyarországnak összesen hétszázmillió tonna kőolajat szál­lított a Szovjetunió. (SH) Növekvő mezőgazdasági termelés A mezőgazdasági termelés év­ről évre 4,5-5 százalékkal növek­szik a Román Szocialista Köztár­saságban. Különösen szembetű­nő a fejlődés a közelmúlt eszten­dőkben: 1976-80 között 8,5 millió tonnával több gabonát takarítottak be, mint 1961-65-ben. 1981 is jó esztendő volt, ekkor 20 millió ton­nás gabonatermésről adhattak számot. (Budapress) Az épülő híd (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents