Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-23 / 226. szám, csütörtök
'are. Igazodni a főiskolák követelményeihez A középiskolák matematika tanításáról Zoboralji lakodalmi dalok - lemezen M ivel az új koncepció szerinti matematikatanítás egyre közelebb kerül a középiskolák 1. osztályához, fokozódik az érdeklődés a középiskolák új matematika tantervei iránt. Ez az érdeklődés megmutatkozott a műszaki, közgazdasági és mezőgazdasági főiskolákon folyó matematikatanítás kérdéskörével foglalkozó 17. országos konferencián is, amelyet a közelmúltban az ostravai Bányászati Főiskolán tartottak meg. A konferencián, amelyet kétévenként rendeznek meg, a főiskolai oktatókon kívül szakközépiskolai és gimnáziumi tanárok is részt vettek. Jelenlétüket indokolttá tette az a tény is, hogy a konferencia A középiskolai matematikatanítás a mérnökképző főiskolák szükségletei tükrében című témakörrel foglalkozott. Mint ismeretes, a matematika napjainkban már behatolt az emberi tevékenységnek szinte valamennyi területére. Jelentősége és alkalmazása lényegesen megnövekedett a mérnöki tevékenységben is. Ez nagyban növeli a középiskolai és főiskolai matematikaoktatók felelősségét is, mivel munkájuk minőségétől és eredményességétől jelentős mértékben függ a jövő mérnökeinek szakmai felkészültsége, ami közvetlen kihatással van például népgazdaságunk irányításának színvonalára, az ipar és mezőgazdaság termékeinek minőségére, gyártásuk gazdaságosságára. Ezért már hosszú ideje vita tárgya az a kérdéskör, hogy „mit és hogyan tanítsunk matematikából“ a középiskolákban és a mérnökképző főiskolákon. E bonyolult kérdéskör megoldásához kívántak hozzájárulni az említett országos konferencia résztvevői is. Az értekezlet programja az alábbi volt: 1. A mérnökképző főiskolák matematikatanításának módszertani kérdései, tekintettel az egyes típusú középiskolák tanulóinak felkészültségi szintjére; 2. Az egyes középiskolatípusok matematikatanításának módszertani kérdései a mérnökképző főiskolák szükségletei tükrében; 3. Szakmai előadások matematikából. Az első kérdéskörön belül a jelenlevők több részletkérdést is megvitattak. A kérdések bonyolultsága és terjedelme miatt az előadók a teljesség igénye nélkül szóltak a matematika egyes ágainak fontosságáról a mérnöki munka végzésében. Különösen nehezményezték, hogy nem kielégítő a tanulók mértani felkészültsége, ami az új középiskolai tantervek bevezetése után még toElső bemutatkozásuk 1976-ban volt, amikor a nyitrai (Nitra) Pedagógiai Kar végzőseiként a Forrás képzőművészeti csoport közös tárlatán Nyitrán, Komáromban (Komárno) és Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) szerpeltek. Nagyferenc Katalin és Csótó László azóta pedagógusként dolgozik Rimaszombatban (Rimavská Sobota), illetve Királyhelmecen (Kráľ. Chlmec). Tömören ennyi, ami jelzi a dunaszerdahelyi Csalóközi Múzeumban most kiállító két fiatal képzőművész egyéni és társadalmi indíttatását. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy mindketten meghatározónak tartják a gömöri tájat, a gömöri ember életének ismeretét, vagyis mindazt, ami a születéstől a tanítói pálya kezdetéig körülvette őket szülőföldjükön. Ha a képzőművészet valamelyik műfajában alkotó pedagógusok tárlatát nézzük végig, önkéntelenül is eszünkbe jut a kérdés: mennyire befolyásolja nevelési at- tidűdjeiket az a tény, hogy művészként is újraálmodják és láttatják a világot. Az iskolában éveken át végzett képzőművészeti nevelőmunkájuk során elért eredményeiket szinte pillanatok alatt megsemmisítheti a porcelánkereskedések, ajándékboltok és dohányávábbi visszaeséshez vezethet, mivel például az ábrázoló geometria csak a kötelezően választható illetve a nem kötelező tantárgyak csoportjában szerepel. . Az előadásokban és a szekciók munkájában is nagy teret kapott a felvételi vizsgák követelményeinek egységesítése és kellő időben való eljuttatásuk a középiskolákba. A követelményeket rögzítő füzetek az elméleti tananyagon kívül megoldott és megoldatlan feladatokat tartalmaznak, amelyekből a felvételi feladatokat válogatják ki. Értékelték az egyes középiskolatípusokból továbbtanulásra jelentkező tanulók felkészültségét matematikából. Az az egységes vélemény alakult ki, hogy legjobban a gimnázium készíti fel matematikából diákjait a főiskolai tanulmányokra, a szakközépiskolát végzett tanulók viszont szorgalmasabbak és kitartóbbak, egy-két szemeszter elteltével utolérik a gimnazistákat, a szaktárgyak „belépése“ után pedig eredményeik általában jobbak, mint a gimnazistáké. A középfokú szakmunkásképző iskolák tanulói között nagy a tudásszint-különb- ség, s alulmaradnak az előbbi két iskolatípus tanulóival szemben. A ránylag sok szó esett a tanulók adaptációjáról (alkalmazkodásáról) az új főiskolai tanulmányi körülményekhez. Megállapították, hogy az első négy szemeszter folyamán a legnagyobb a hallgatók lemorzsolódása. Főiskolánként 15—45 százalék között ingadozik, ami egyben arra is figyelmeztet, hogy ennek a kérdésnek fokozottabb figyelmet kell szentelni az egyes főiskolákon. Ezzel kapcsolatban a konferencián több pozitív tapasztalat és a helyzet javítását célzó javaslat hangzott el. Fontos teret kapott az értekezleten az egyes főiskolákon folyó módszertani kutatások egybehangolása és eredményeinek ismertetése. Ezek a kutatások magukban foglalják a fent említett kérdéscsoportokat, tehát a főiskolai matematikatanítás létező és a konferencián is tárgyalt problémáinak megoldására törekednek, tudományos igényességgel. A különböző típusú középiskolák - gimnázium, szakközépiskola és szakmunkásképző iskola - matematikatan ításával kapcsolatban a résztvevők megállapították, hogy az 1984/85-ös iskolai évben életbe lépő új középiskolai matematikatantervekben előírt heti óraszám az egyes középiskolákban még jobban különbözik, mint a most érvényben lévő tantervekrudák polcain tomboló giccspará- dé. Ezt tudva érezhetnék akár sziszifuszi munkának is saját erőfeszítéseiket, de amint azt a dunaszerdahelyi kiállítás is bizonyítja: még jobban, még határozottabban akarják az emberek látását és ízlését formálni az iskolán kívül is. Nagyferenc Katalin terrakotta, gipsz és fa kisplasztikáit a míves- ség és a nőies lágyság jellemzi. A kiállított tárgyak közül kiemelkednek a Variációk egy kézre cimű ciklus darabja. Expresszív stíluselemek felhasználásával fogalmazta meg egyik kisplasztikájában az anyaságot. E téma sablonjait mellőzve az anyaság biológiai állapotát az élet féltésének egyetemes érzéseként jelenítette meg a terhétől görcsös mozdulatban görnyedő nő alakjával. Egyedi vésőkezelési technikája nyomán fadombormüvein az alapanyag sajátosságaival ellentétes légiesség látható. A húsz kiállított alkotásból ítélve Nagyferenc Katalin kísérletező alkatú művész. Útkeresése rendszerint sikeres, így sajátos kézjegyeit is hordozzák szobrai. Csótó László az első bemutatkozás óta makacsul keresi az eredeti formát. Míg müvésztársa főként az idén készült tárgyait állította ki, addig az ő munkáinak többben. Míg a gimnáziumban az új tantervekben a heti óraszám az egyes osztályokban 4, 5,4, 5 azaz a négy év alatt 18 óra, addig az elektrotechnikai szakközépiskolában négy évre mindössze 13 óra matematikát terveztek (5, 4, 2, 2). Emiatt a jövőben sem szűnik meg a szakközépiskolákban és gimnáziumban érettségiző tanulók felkészültségbeli különbsége matematikából, habár a teljes egyenlőség elérése nem is cél, mivel a szakközépiskolai matematikának nem csak általánosképző szerepe van, hanem a szakképzést elősegítő feladata is, mégis a képzésbeli különbség e két középiskolatípus között nagy, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egyes mérnökképző főiskolákon a szakközépiskolákból jelentkezők aránya eléri az összes jelentkező számának a 40 százalékát is. A szakközépiskoláknak a gimnáziumokénál jóval alacsonyabb heti óraszáma azt is jelenti, hogy tartalombeli különbségek is lesznek. Ezek az eltérések főleg a 3. és 4. osztályban mutatkoznak meg, mivel a gimnázium és a szakközépiskola 1. és 2. osztályának heti óraszáma szinte nem is különbözik. A szakközépiskolák tananyagából a gimnáziuméhoz viszonyítva kimaradnak a differenciál- és integrálszámítás alapjai (kivéve az elektrotechnikai szak- középiskolákat), az algoritmusok és a programozás alapjai (némely középiskolában ez a szaktárgyak között szerepel, mint például a közgazdaságiban), korlátozott mértékben tárgyalják a geometriát, a valószínűségszámítást, a kombinatorikát, valamint a statisztikát. O-yó esett még a készülő tankönyvekről is. A gimnáziumoknak külön tankönyvei lesznek, a szakközépiskoláknak és a szakmunkásképző intézeteknek közös integrált tankönyvei. A résztvevők kifogásolták az egyes tankönyvek nagyszámú szerzői kollektíváit, mert ez a minőséget legtöbbször negatívan befolyásolja. Foglalkoztak még a matematikai érettségi vizsgákkal is. Határozati javaslat született, miszerint az összes mérnökképző főiskolára jelentkező diáknak kötelezővé kell tenni az érettségi vizsgát matematikából. A konferencia harmadik kérdéscsoportját a matematika alkalmazásáról és filozófiai vonatkozásairól elhangzott szakmai előadások töltötték ki. DR. BÁLINT LAJOS kandidátus sége két-három évvel ezelőtt készült. Fekete alapon fehér tussal rajzolt grafikáinak tipizáltságát a leegyszerűsített síkgeometriai idomok adják. A fehér vonalak és a fekete felületek keltik azt a hatást, amely csipkére emlékeztetik a nézőt. A választott témák között megtaláljuk a falusi életképet, egy- egy jellemet, tulajdonságot megjelenítő figurát. A grafika dekoratív jellegén túl Csótó László virtuozitását dicséri, hogy érzelmeket és gondolatokat kelt a tárlat látogatóiban. Amit ezzel a „csipke-grafikával“ ki lehet fejezni, szinte mindent kifejez. Ennek ellenére fennáll annak a veszélye, hogy nem juthat el a művészi kiteljesedésig. Az újabb alkotásain már feltűnően sokszor ismétlődnek a motívumok (madarak, fák , füvek). Helyenként a geometriai síkidomok is. A kiút lehetőségét a közeledő zsákutcából elsősorban a Zöldszárnyú Ikarusz című képe mutatja, amelyen már megjelenik a harmadik szín is: a szimbolikus zöld. Feltehetőleg Csótó László egy fontos alkotói életszakaszt zár le ezzel a kiállítással. Eredeti látásmódját és egyedi kifejezési készségét megőrizve, a fekete-fehér grafikák láttató erejét továbbfejlesztve jelentős alkotásokkal gazdagíthatja képzőművészetünket. DUSZA ISTVÁN Régóta dédelgetett vágya volt mindazoknak, akik szeretik a népdalt és tettek is érte valamit, hogy hazai magyar népzenénk legértékesebb rétege hanglemezre is kerüljön, hanglemezről is szólhasson, és így a széles tömegek számára is hozzáférhető legyen. Az ilyen tett nemcsak népdalaink terjesztését szolgálja, hanem egyúttal a népdal hiteles előadásmódját is híven dokumentálja. Az OPUS hanglemezgyártó vállalat kiadásában a közelmúltban jelent meg Zobor vidéki magyar népdalokat tartalmazó stereo nagylemez. A CSEMADOK Központi Bizottságának megrendelésére készült. A hangefel vétel, a zenei rendezés tehát az OPUS szakembereinek közreműködésével történt, a lemez terjesztését, árusítását viszont a CSEMADOK helyi szervezetei végzik. (A hanglemez ára előreláthatólag 50 korona lesz.) Tehát az OPUS hanglemezboltjaiban és a könyvesboltokban nem fogják árusítani. A dicséretre méltó, bátor kezdeményezés elindítója Németh Imre, a CSEMADOK KB népzenei szakelőadója volt. Sok-sok munka, utánjárás és bonyodalom után siker koronázta az ő és mindazok fáradozását, akiknek szívügyük volt ennek a hanglemeznek a megjelenése. A néhány népzenei (kottás) publikációnk mellett végre hangzó népzenei anyaggal is szolgálhatjuk a népdal ügyét. Ez az eredmény és a népzenei hagyományunk következetes ápolása (itt elsősorban a Tavaszi szél... népdalversenyre gondolok) szorosan összefügg egymással. Ugyanis a Zobor vidéki lakodalmi dalokat megszólaltató énekesek és éneklő csoportok a Tavaszi szél... népdalverseny 1980, április 19-i országos döntőjének győztesei. A Párta, párta... című műsor összeállítója Jókai Mária, aki a Zoboralja, illetve Nyitra-vidéke magyar falvaiban még ma is élő lakodalmi szokásokhoz kapcsolódó dallamokat kötötte színes csokorba. A lemez megjelenése kulturális életünk jelentős eseménye. Annál is inkább, mert szlovákiai viszonylatban sem nagyon lehet dicsekedni hasonló hagyományőrző népzenei lemezekkel. Dr. Oskar Elschek, a neves szlovák népzenekutató foglalkozott ezzel a kérdéssel a Rytmus című folyóirat ez évi 7. és 8. számában. Dolgozatában megállapítja, hogy az utóbbi húsz év népzenei hanglemez-termése meglehetősen szegény. Nemcsak hogy kevés népzenei lemez készült, hanem olyan nevetségesen kis példányszámban is adták ki azokat, hogy sok esetben még a szakembereknek sem jutott belőlük. Sőt, az írásából az is kitűnik, hogy némely népzenei lemez nem került a hanglemez-boltokba, s csak a folklór-fesztiválokon árusították őket megrendelőik, így az amúgyis kis példányszámban kibocsátott lemezek egy-két éven belül elfogytak, s beszerzésük ma szinte lehetetlen. A legújabb szlovák népzenei lemezkiadvány, a Pohronie (Garam-vi- dék) négy nagylemezből áll. A lemezek 1981-ben elkészültek, az 54 oldalas kísérő szöveggel együtt, csak a dobozok nem. Ezért nem kerültek eladásra a mai napig. Szerencsére a Zoboralji lakodalmi dalok... című nagylemezünk 6000 példányban készült, így nem kell attól tartanunk, hogy nem lehet majd beszerezni. Inkább attól, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei tudják-e majd helyettesíteni az üzleti hálózatot, mert az előállítási költség több százezer koronára tehető és ezt az összeget a megrendelőnek vissza kell kapnia. Amennyiben ez a vállalkozás ráfizetéssel végződik, félő, hogy ilyen jellegű hanglemez egyhamar nem kerül forgalomba. Azt is meg kell mondanunk, hogy az örömbe kis üröm is vegyül. Amilyen élettel teli, eleven, színes és magával ragadó volt a Párta, párta műsor a színpadon, olyan merev, szívtelen és helyenként már az únottság határát súroló a lemezen rögzített előadás. Hiányzik belőle a felszabadult lakodalmi hangulat. Enélkül pedig hiányérzete van a hallgatónak. Ilyen lemez nem készülhet minden évben. Sokkal több odaadás, hozzáértés és művészi alázat szükséges a lemez rendezői részéről ahhoz, hogy a felvétel nemcsak jó, de hiteles is legyen. Véleményünk szerint a hasonló tartalmú szlovák lemezek (Klenotnica ľudovej hudby - A népzene kincsestára) nagyobb gonddal és hozzáértéssel készültek. A népdal változatok megválogatása is nagyobb körültekintést igényelt volna. Egyes dallamok túl sokszor ismétlődnek, más-más szöveggel. A népdal- gyűjtés bizonyítja, hogy régebben ezek a különböző szövegek többféle dallammal kapcsolódtak. Csak emlékeztetni kellett volna az énekeseket ezekre a dallamokra és színesebb lehetett volna a lemez. Általában a népzenei hagyományokban a szöveg és a dallam kapcsolata laza. Az egyforma szótagszámú sorokból álló dallamok a Zobor vidéki hagyományokban azelőtt is cserélgették a szövegüket. Régebben sokkal többféle dallamot énekeltek a lakodalmakban. Ma viszont csak hármat, négyet. Ezeket a dallamokat is minden faluban más és más változatban éneklik. A közös műsorban viszont az történt, hogy az éneklő csoportok csak egy-egy változatot, valószínűleg a leghatározottabban éneklők változatát fogadták el és ehhez hasonultak. Ugyancsak kiküszöbölhető lett volna néhány romlott változatnak a megszólaltatása, ha a rendező. jobban támaszkodik a Zobor vidéki népdalgyűjtés eddigi eredményeire. Bosszantó még, hogy az egyébként színes lemezborítón sajtóhiba éktelenkedik. Ha nem csináltak korrektúrát, nagy hiba, de ha csináltak és nem vették észre, az még nagyobb. összegezve az elmondottakat, nagy öröm, hogy ez a hanglemez megjelent és közelebb hozta Zobor vidéki népdalkincsünket a népdalt kedvelő közönséghez. Egyúttal azonban arra figyelmeztet, hogy nagyobb körültekintéssel és még több hozzáértéssel tervezzük, valósítsuk meg a következőket. ÁG TIBOR Pedagógus képzőművészek Nagyferenc Katalin és Csótó László tárlata ÚJ SZÚ 6 1982. IX. 23. Gonda László felvétele
