Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-23 / 226. szám, csütörtök
w.ÉRDEMES VOLT KÜZDENI mii ........... i iihiiiii iw KO MMENTÁLJUK "......................Ill.....I-.....—.... -.......-.............. ľ Hľ1 Cs endes léptekkel jött be a kapun. Siltes sapkája a bal szeme fölé volt húzva. Az egyik hóna allat megtisztított fehér fűzfavessző-köteget szorított, a másik kezében pedig egy már fonásnak indított, borszűrő kosarat. Kíváncsian, érdeklődve nézett szét. Feszélyezettségnek a nyoma sem látszott rajta, pedig fürdőruhás lányok és fiúk vették azonnal körül.- Úgy nézem, jó helyen járok. Holnap a nagytúri együttessel kell itt műsort adnunk. A kosarakról lesz szó! Én már ma is kijöttem. Ha nem vagyok a terhűkre, szívesen maradnék egy kicsit - mondta keresetlen szavakkal, és mivel látta, hogy az érdeklődés nagy, hetvenhét éves korát meghazudtoló- an szapora léptekkel indult a sátrak felé. Báli Pált én is itt, Ipolyságon, a CSEMADOK Központi Bizottsága által rendezett VI. Nyári Művelődési Táborban ismertem meg. Míg fonta a kosarat, körülültük és beszélgettünk Az életéről ezt árulta el:-Ipolyviski vagyok. Egyszerű, szegény családban születtem. Keserves életem volt. Hogy mondjam- többet koplaltam, mint ettem. Sokat kellett szenvedni, míg felnevelkedtem. Iskola? Jártam vagy három télen át. Úgy október elejétől március végéig. Dolgozni kellett, meg hát a kisebb testvéreimmel törődni. Először libapásztor voltam. Mikor nagyobb lettem- úgy tízéves koromban - már aszatot jártam szúrkálni Újmajorra. Földünk nekünk nem volt, csak két darabka, kint a szőlőhegyen. Krumplit, kukoricát, babot próbáltunk rajta termeszteni, hogy legalább egy kis ennivaló legyen. Apám zsellér volt, meg néha napszámba is járt.- Bennem két nagy vágy élt: díszkertész szerettem volna lenni, vagy szabó A virágokat igen szerettem és mindent, ami szép. De nem lettem az! Otthon azt mondták: elmehetek, de ebbe a házba akkor többet be ne tegyem a lábam. így hát, otthom maradtam. Megtanultam kapálni, kaszálni, fát vágni - no és hát kosarat fonni. Volt nálunk egyszer egy kosárfonó tanfolyam is. Elég sokan jártak oda, de rajtam kívül a szakszerű kosárfonást csak egy ember tudta megtanulni. Jó érzék kell ehhez. Az Ústi nad Labem-i Vegyipari és Kohászati Termelési Társulás dolgozói 5,5 millió koronával akarják túlteljesíteni idei termelési tervüket. A szakszervezetek X. országos kongresz- szusa tiszteletére 3,5 millió korona értékű nyersanyag megtakarítását is vállalták. Ezt főleg a külföldi nyersanyagok hazai nyersanyagokkal való helyettesítésével szándékoznak elérni. A szigetelés javításával, a hulladékhó gazdaságosabb kihasználásával és korszerű technológiai eljárások alkalmazásával 726 000 korona értékű energia megtakarítását tervezik. A szakszervezeti tagok 35 000 órát dolgoznak társadalmi munkában. A felvételen Václav Strnad az epoxidgyanta gyártására szolgáló reaktort tölti fel. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) Ha ez hiányzik az emberből, akkor jó munkát nem végezhet. Tudni kell vezetni a vesszőt! Ennek a kosárnak környes körül olyannak kell lenni, mint a karikagyűrűnek. Olyan pontosnak! Nem hajolhat sem ide, sem oda, sem amoda. Hogy mikor fontam až első kosarakat? Még libapásztor koromban. Csak úgy magamtól! Aztán odaadtam a lányoknak. Az újmajori intéző akkor bent lakott a faluban. Megtudta, hogy kosarakkal i9 foglalkozom. Tizennégy éves voltam. Leszerződtetett, öt évig jártam ki a majorba. Meg se tudnám mondani, hogy összesen hány szecs- kás kosarat fontam... A kommunizmus eszméivel fiatal koromban ismerkedtem meg. A kommunista pártba 1924-ben léptem be, tizenkilenc éves koromban. Itt Visken igen erős volt a párt, majdnem 180 tagja volt. Az egyik sejtnek én voltam a vezetője. Én leginkább a fiatalokra igyekeztem hatni. Meggyőződésből és nagy lelkesedéssel alapítottam meg falunkban a Kommunista Ifjúmunkás Szövetséget.- Kilencszázhuszonkilencben a pártközpont a budapesti elvtársakhoz fontos dokumentumok eljuttatását bízta rám és Kókai Józsefre. A kofferbe helyezett iratokat - elővigyázatosságból - már előre átjuttattam Bernecére, Szabó Máriához, akit az apám anyja révén ismertem. Mi két nappal később, az eredeti tervnek megfelelően keltünk át az Ipolyon, csakhogy már vártak ránk, lebuktunk. Elvittek Pestre, átadtak az országos főkapitányságnak. A Béla utcai börtönbe kerültünk, ahol Horthyék hírhedt kínzókamráit a valóságban is megismerhettük. Némi elképzelésünk igaz már volt is róla, hiszen a Munkásban olvastunk erről egyet s mást. Engem este kilenc óra után vittek le a val- latóba. Másnap az országos rendőrfőtanácsos hívatott maga elé. Először szépen kezdte, de aztán ott is ütni akartak. Csak tegyék - mondtam. Legalább lesz mit elmondanom otthon.- A Pest-vidéki fegyházba vittek el. A tárgyalás nyolcvankét nap után volt. Állami és társadalmi rend felforgatásának vádjával társamat hat, engem négy hónapi börtönre ítéltek, melyet a kőbányai gyűjtőfegyházban kellett letölte- nünk.- Hát ilyen megpróbáltatások után nősültem meg 1931-ben és alapítottam később családot. Három lányom született. A harcot, amit elkezdtem, ezután már rájuk való tekintettel sem adtam fel. A veszélyes feladatokat később is vállaltam. Laco Novomeskýt például nem egyszer segítettem átjutni a határon... Az, hogy a fasizmus leverésével nálunk is győzelemre vittük a szocializmus ügyét, számomra igen nagy fellélegzést, megnyugvást jelentett. Eljött az az idő, amiért küzdöttem, amikor mindenki emberhez méltó életet élhet. A falu szocializálásáért, fejlesztéséért nyugdíjazásomig minden tőlem telhetőt igyekeztem megtenni. Betöltöttem különböző tisztségeket. Voltam hnb titkár is. Nekem most lényegében mindenem megvan. Már nagyapa vagyok és nagyon boldog. Másnap este a nagytúri együttessel ismét kijött hozzánk Báli Pali bácsi. Ült a színpad szélén és ügyes mozdulatokkal fonta a kosarat. Tekintetét többször ránk szegezte, de most már nem szólt. A különböző kosarakat a szereplők mutatták be. Mikor a műsor végén felcsendült a taps, sok szem szegeződött Pali bácsira, aki nyugodt, derűs mosollyal ült a kosárfonó széken SZASZÁK GYÖRGY Az eredmények minősítenek A gyárakban és üzemekben egyaránt szembeötlő faliújságok, a gazdasági hatékonyság növelésére mozgósító transzparensek, valamint az élenjáró kollektívák fényképei mind arra hívják fel a látogató figyelmét, hogy a munkahelyi pártalapszervezetek a dolgozók megnyerésére, cselekvésük tudatos befolyásolására komoly gondot fordítanak. Ez jellemzi a lévai (Levice) Gyapotfeldolgozó Vállalat alapszervezeteinek tevékenységét is, amelyek elsősorban a korszerű gyártásfejlesztést, a munkatermelékenység növelését jelölték meg politikai munkájuk céljául. Az eredmény? Néhány év alatt a vállalat mind a 22 gyáregységében meghonosították a teljesítménybérezésen alapuló önálló elszámolási rendszert. Ezzel jelentősen növelték a dolgozók anyagi érdekeltségét, mely a termelésben is visszatükröződik. A gyár - bár 21 gyapjúszövó munkásnő hiányzik a létszámból - tavaly s az idén is az elvárásoknak megfelelően teljesíti társadalmi feiadatát, állandóan divatos és keresett áruval látja el a piacot. Eredményes munkáról adhatnak számot a nyitrai (Nitra) Azbesztcement Vállalat és a Zlaté Moravce-i Calex hűtőszek- rénygyár kommunistái is. Kollektíváik - nyolc hónapot véve alapul - 72 százalékra teljesítették éves tervüket, gyártmányaik minősége ellen a megrendelők sem emeltek kifogást. Ezenkívül tekintélyes mennyiségű anyagot, energiát takarítottak meg népgazdaságunknak. A példákból azt az általánosítható következtetést vonhatjuk le, hogy az alapszervezetek mindenekelőtt a jó politikai munkájukkal teremtették meg a tervteljesítés és a hatékonyabb gazdálkodás feltételeit. Rendszeresen ellenőrzik a pártfeladatok teljesítését. A kommunisták bekapcsolódnak a személyes agitációba, s a munkaköri kötelességeket példásan elvégzik. Jóllehet a pártbizottságok többsége kezdeményező és állandóan tökéletesíti munkastílusát, akadnak azonban alapszervezetek, amelyek nem tesznek meg mindent munkahelyükön a tervteljesítésért. Ezek egy része megelégszik a pro- pagációs anyagok puszta kifüggesztésével, vagy az üzemi újságban való megjelentetésével, munkájukban sok a formális, bürokratikus elem. Már pedig az ilyen munkastílus rossz fényt vet a pártbizottságra, s nem segítheti a XVI. kongresz- szus irányelveinek gyakorlati érvényesítését. A gazdasági hatékonyság növelése, a megváltozott feltételekhez való alkalmazkodás ma kulcskérdés minden vállalat, gyár, üzem és a szövetkezet számára. Maximálisan ki kell használniuk a rendelkezésre álló eszközöket, berendezéseket stb. S ez nemcsak szervezési és gazdasági feladat, hanem elsősorban politikai kérdés. Ezek megoldásában sokat segíthetnek a párttagok, hiszen a pártalapszervezetek és a kommunisták munkáját az élet, a hétköznapok gyakorlati eredményei minősítik legjobban. Ezért nem lehet közömbös számukra, hogyan teljesítik munkahelyi és egyéb kötelességeiket. SZOMBATH AMBRUS A pontok gyűlnek, a munka halad AHOL AZ IZOMATOT GYÁRTJÁK Éppen tízórai szünet van. Emberek és gépek egyaránt pihennek a Bratislavai-dubravkai Szlovák Műszaki Üveggyár egyik emeleti csarnokában; ott, ahol az Izomat néven forgalmazott hangszigetelő anyagot gyártják. Az Izomatot a személygépkocsik tulajdonosai is jól ismerik: a motorházat választja el a kocsi belső terétől, s a gépzúgást 70 százalékkal is képes csökkenteni. Régebbi gépkocsikba is beszerelhető, ragasztható. A néhány centiméter vastag, rendkívül könnyű anyagot, öntapadós ragasztóval is bevonják, s ez lehetővé teszi a beszerelést. Persze nemcsak személyautók hangszigetelésére használják, hanem traktorokéra, autóbuszokéra is. A gyártócsarnok egyik falitábláján hat különféle alakúra kivágott Izomat-lemez látható. Ezek a Škoda személygépkocsikba gyártott hangszigetelő-lemezek mintái. Mellesleg az építőanyagot árusító telepeken vásárolhatók meg. A gépsor külsőleg nyomdai rotációs gépekre hasonlít. Itt azonban a hatalmas papírtekercsek helyett alumínium fóliát, üveggyapot vásznat, és molitánt, azaz habszivacsot fűznek bele. Az üveggyapot vászon kétféle. Az egyik neve Ara vei, a másiké Araslo. A gyártás lényegét Básti Gyula, az üzemi pártbizottság elnöke magyarázza meg, aki a gyár valamennyi részlegén otthonosan mozog, amit annak köszönhet, hogy korábban a termelésben dolgozott, s az évek hosszú során szinte mindent végzett. Elmondja, hogy a befűzött üveggyapot vászon egyik oldalán olyan rostos anyag van, mely a meleghengerhez érve megolvad, s ezért ragad hozzá a másik irányból érkező alumínium fóliához. A gépsor egyik részén különös varrógépre hívja föl figyelmem. Ezzel az üveggyapot vásznat varrják össze, ha új tekercset fűznek be, illetve toldják a vásznat. Hasonló az eljárás a molitán esetében is, mely szintén része a végterméknek. Végül papírt is ragasztanak az Izomatra, amely majd a felhasználáskor lekerül róla. Az egyik hengerből hegyes szögek állnak ki. Ezek sűrűn átlyukasztják az alumínium fóliát. Ezt a műveletet nemrégen végzik, pekeznek érvényt szerezni. Arra ösztönzik az embereket, hogy igyekezzenek helytállni, s akkor többet keresnek.- Hogy mennyit keresek, az függ a munka minőségétől, a hiányzástól és még sok mindentől- mondja Margita Dvončová, aki a már említett varrógépet kezeli.- Persze több sem ártana. Ez a véleménye ajjiásik varróA gépsor végén dig igen nagy a jelentősége, lényegesen növeli az Izomat hang- szigetelő hatását. Véget ér a tízórai szünet, s máris indulnak a gépek. Mindenki a helyére áll, hogy alaposan odafigyelve végezze munkáját. Az odafigyelést nem véletlenül hangsúlyozzuk, hiszen nem kis mértékben függ tőle a termék minősége és mennyisége, attól pedig a prémium. Ezen a részlegen ugyanis (az év elejétől) belső elszámolási rendszer szerint dolgoznak és jutalmazzák az embereket. A népgazdaság fejlesztését célzó komplex intézkedések lényege, hogy mindenki a valóban elvégzett munka, érdemei szerint részesüljön jutalomban, s itt ennek igye(A szerző felvétele) gép kezelőjének, Irena Kanisová- nak is. Mária Sklenárová mester, a pártalapszervezet tagja megjegyzi, ahogy gazdálkodnak, úgy keresnek.- Mindenkinek a munkájától függ, mennyit gazdálkodunk ki, mennyit takarítunk meg. Ha például a varrónő véletlenül fordítva varrja össze az anyagot, a többiek figyelmeztetik, hogy látod, ha jobban vigyáztál volna, többet kereshettünk volna. Nálunk az emberek egymást ellenőrzik. Ha mondjuk a gépbeállítók miatt következik be a hiba, csökken az ún. koefbicien- se, mely szerint számítjuk ki, mennyi jutalmat kap. Ez a szám nullától 1,5-ig terjedhet. Ezt beszorozzuk a dolgozó elért pontszámával, ami például a ledolgozott óráktól függ. Az önálló elszámolási rendszerben kifizetett prémium összege a fizetés 15 százaléka lehet. Augusztusban átlagban mintegy 200 koronát tett ki. Minden hónapban tartanak termelési értekezletet, s név szerint megmondják, kinek mennyi pontja van. S kinek miért vontak le belőle. Ezt a mester és a részlegvezető végzi. Az emberek már alig várják a termelési értekezletet, melyet rendszerint tizedike után tartanak meg. Az említett prémiumok kívül létezik még az 50 százalékot is elérhető teljesítménypótlék. Túlzás volna azt állítani, hogy kizárólag minden a dolgozókon múlik. Megtörténik például, hogy reggel hatkor a munka kezdésekor még nincs anyag. Ám az ilyen esetekben is sok függ az emberektől: rövidebbre fogják a szünetet, ráhúznak valamit a munkaidő végén, ha kell túlóráznak stb. Jozef Tuček, az üzem gyártás- vezetője is hangsúlyozza, hogy az anyagellátás folyamatossága a szállítók igyekezete ellenére olykor gondot okoz. Mindenképpen meg kell említeni azt is, hogyan teljesítik termelési tervüket. Az utolsó három hónapban (júniusban, júliusban és augusztusba) 100, 100, illetve 100,1 százalékra tettek eleget a tervben előirányzott feladatoknak az Izomatot gyártó részleg dolgozói. Anna Astalošová tervező ezt még azzal is kiegészíti, hogy az év elejétől számítva a tervteljesítés 103,1 százalékos volt. Ez pénzben kifejezve is jelentős mennyiség, a különbség 1 millió 700 ezer korona. Kilátásaik a második félévi tervfeladatok teljesítésére is reálisak. Amint a termelési csarnokon még egyszer áthaladva elnézem a serényen dolgozó embereket, ebben nem is kételkedem. A pontok gyűlnek, a munka halad. FÜLÖPIMRE ÚJ SZÚ 4 1982. IX. 23.
