Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-18 / 222. szám, szombat
ARIEL SÁRON: Brit-japán kormányfői tárgyalások ÚJ SZÚ 3 1982. IX. 18. Előtérben a gazdasági és kereskedelmi kérdések (ČSTK) - A libanoni kormány kérésére az ENSZ New York-i központjában a legújabb libanoni fejlemények megvitatására rendkívüli ülést tartott a Biztonsági Tanács. Hasszan Tuani, Libanon állandó ENSZ-képviselője a BT ülésén elmondott beszédében elsősorban az izraeli egységek Bejrútból való mielőbbi távozását sürgette és visszautasította azokat az állításokat, hogy az izraeli hadsereg a biztonság garantálása végett tartózkodik ott. Arra figyelmeztetett, hogy Izrael Gemayel megválasztott libanoni elnök meggyilkolását ürügyként használta fel Bejrút lerohanására. Az agresszor ily módon durván megszegte a nemzetközi jogot, a BT korábbi határozatait, a tűzszüneti megállapodást és azokat az egyezményeket, amelyek a libanoni tragédia befejezésének kiindulópontját jelentették volna. A libanoni politikus a képmutatás tetejének minősítette azt az izraeli állítást, hogy a Bejrút elleni invázió „békés akció“ volt. Feltette a kérdést, hogy az izraeli hadsereg milyen jogon adja ki magát az ország stabilizáló erejének, melyet éppen ő destabilizált évek óta háborúival? Hozzáfűzte, hogy a mostani háború nemcsak Libanont fenyegeti, hanem a térség valamennyi országának függetlenségét, sőt a világbékét és a nemzetközi biztonságot is. Jordánia küldötte rámutatott azokra a bizonyítékokra, melyek szerint a Besir Gemayelt megölő 200 kilogramm súlyú robbanószerkezetet izraeli ügynökök szerelték össze. Sürgette, hogy a BT követelje az izraeli csapatok azonnali távozását Bejrútból, ellenkező esetben léptessenek életbe szankciókat Tel Aviv ellen. Klovisz Makszud, az Arab Liga állandó ENSZ-megfigyelője arra hívta fel a figyelmet, hogy Izrael azután támadta meg Nyugat-Bej- rútot, hogy a palesztin fegyveresek távoztak onnan. Izrael most álszentül arra hivatkozik, hogy „a nemzetközi kommunizmus elöl védelmezi Bejrútot“, valójában azonban a libanoni nemzeti megbékélést és az ország egyesítését akarja megakadályozni. Ricsard Ovinnyikov, a Szovjetunió ENSZ-képviselője annak a véleménynek adott hangot, hogy Nyugat-Bejrút megtámadása az izraeli kalandorpolitika újabb lépése. E politika részeként hajtották végre korábban a Bagdad melletti atomerőmű elleni támadást, Jordánia és Szaúd-Arábia légiterének megsértését, Libanon korábbi bombázását, a szíriai Golan-fenn- sík bekebelezését, végezetül a Li- banon-ellenes inváziót és a főváros egy részének megszállását. Mindez az izraeli-amerikai stratégiai együttműködés közvetlen következménye - hangsúlyozta a szovjet küldött. Izrael az Egyesült Államok közel-keleti terveinek a kivitelezője, tehát az arab népek elleni közös amerikai-izraeli agresszióról van szó. Ezen az sem változtat, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma nyilatkozatban „ítélte el“ az izraeli akciót. . . .. Az izraeli kormány ülése Tel Avivban tegnapra virradóan rendkívüli kormányülést tartottak, és négyórás tanácskozás után az a döntés született, hogy az izraeli alakulatok korlátlan időre Bejrútban maradnak. A kormánynyilatkozat kieszelt indokok alapján igazolni próbálja a legutóbbi izraeli támadást azt állítva, hogy úgymond Izraelnek „szavatol ni a kellett a térség biztonságát és stabilitását“. A Nyugat-Bejrút elleni támadás valódi célját azonban rendkívül találóan jellemezte Sáron izraeli hadügyminiszter alábbi kijelentése: „Libanont ismét megmentettük a magunk számára“-jelentette ki Morris Draper amerikai elnöki különmegbízott nak. A Bej rút nyugati részét megszállva tartó izraeli egységek tegnapra virradóan megerősítették elfoglalt állásaikat. A nap folyamán az izraeli inváziós erők nagyszabású átcsoportosításokat hajtottak végre, és szórványos lövöldözések is hallatszottak. A bejrúti rádió jelentése szerint elsősorban azokat a negyedeket lőtték, amelyeket még nem sikerült ellenőrzésük alá vonniuk. Heves harcok dúltak elsősorban abban az utcában, ahol a libanoni haladó erők egyik csoportjának parancsnoksága van. Az UPI hírügynökség tájékoztatása szerint az elfoglalt városnegyedekben az izraeli katonák sorozatos razziákat hajtanak végre és tömeges letartóztatásokra kerül sor. A Reuter szerint az izraeliek körülzárták a Nyugat-Bejrútban levő Szabra és Satila palesztin menekülttáborokat, melynek lakóit száműzik házaikból. Izraeli katonai szóvivők bejelentése szerint az agresszor lezárta a táborokból kivezető utakat. Szárkisz üzenete Reaganhoz A bejrúti rádió közlése szerint Eliasz Szárkisz libanoni elnök sürgősen üzenetet intézett Ronald Reagan amerikai elnökhöz, melyben arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államok Philip Habib elnöki különmegbízott által vállalta Nyugat-Bejrút biztonságának a garantálását. Felszólította Morris Draper új elnöki különmegbízottat, hogy az Egyesült Államok gyakoroljon nyomást Izraelre. A libanoni falangista párt úgy döntött, hogy a meggyilkolt Besir Gemayel helyébe bátyját, Amin Gemayelt javasolja a libanoni elnöki hivatal betöltésére. (ČSTK) - Margaret Thatcher brit miniszterelnök tegnap megkezdte hatnapos hivatalos látogatását Tokióban. Röviddel megérkezése után találkozott Szuzuki Zenko japán kormányfővel. Az utolsó 10 évben első ízben jár a brit kormány elnöke Japánban. A brit-japán kormányfői tárgyalások előterében gazdasági és kereskedelmi kérdések, valamint a tudományos-műszaki együttműködés problémái állnak. Nagy-Bri- tanniát elsősorban a Japánnal folytatott kereskedelem hiánya aggasztja (2,1 milliárd dollára rúgott tavaly). Megfigyelők szerint Thatcher asszony szorgalmazni fogja, hogy Japán nyissa meg jobban piacát a brit termékek előtt. Tokióból a brit miniszterelnökasszony Pekingbe, majd Hongkongba látogat. (ČSTK) - A tőkés monopóliumok konkurenciaharca újabb „kereskedelmi háborúval“ bővült. A világ két legnagyobb elektronikai vállalatának - a japán Hitachi Ltd. és az amerikai National Semiconductor Corporation cégnek a képviselői - a vádlottak padjára kerültek. Az International Business Machines Corp. (IBM) azzal vádolja őket, hogy illegális úton gyártási titkokat szereztek az IBM- től és ennek köszönhetően csökkentették vetélytársuk konkurenciaképességét. Az „ellopott“ információk az IBM gyártási titkait alkotják és a vállalat továbbfejlesztésének alapját képezik. USA Különleges kommandók parancsnoksága (ČSTK) - Az amerikai hadsereg tegnapra virradóra megerősítette azokat a híreket, melyek szerint létrehozták a különleges hadműveletek új parancsnokságát, amely az intervenciós gyorshadtest része A parancsnokság fogja irányítani az ún. különleges rendeltetésű egységek tevékenység gét, (szabotázsakciókra, diverzióJAPAN Kudarcot vallott a kormány pénzügyi politikája Szuzuki Zenko sajtóértekezlete (ČSTK) - Szuzuki Zenko japán miniszterelnök csütörtöki sajtóértekezletén sötét képet festett az ország pénzügyi helyzetéről. Elismerte, hogy adós maradt a költségvetés szanálására tett Ígéretének beváltásával. Kijelentette, hogy Japán „pénzügyi szükségállapot“ elébe néz. Szuzuki megerősítette, hogy a márciusban véget ért, 1981-es pénzügyi évben a költségvetési deficit csaknem 10 milliárd dollárt ért el, és hogy az 1982-es pénzügyi évben a deficit rekordmagasságú, 20 milliárd dollár feletti lesz. A kormány elnöke elismerte, hogy a költségvetési hiány megszűntetésére tett intézkedések teljes kudarcot vallottak. Az ellenzéki pártok csütörtökön a parlament rendkívüli ülésének összehívását követelték a kormány pénzügyi politikájának megvitatása céljából. ra, terrorcselekmények végrehajtására és „a harc nem hagyományos folytatásának“ más módjaira kiképzett kommandókról van szó). Az egységet Fort Bragg támaszponton helyezték el. Amint azt parancsnoka, Joseph Lutz dandártábornok jelentette ki, feladata elsősorban a „kommunizmus elleni harc“. Az AP hírügynökség arról ír, hogy az egység, amelynek magvát a vietnami háborúban hírhedtté vált ún. zöldsapkások alkotják. Percy az embargóról (ČSTK) - Charles Percy szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke Washingtonban nyilatkozott a szovjetellenes amerikai embargóintézkedésekről. Kijelentette: a föld- gázvezetékhez szükséges berendezések szállítására kivetett washingtoni embargó „hatástalan maradt“. Elmondta továbbá, hogy levelet írt Shultz külügyminiszternek, amelyben hangsúlyozza, hogy az embargó ellentéteket okozott az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei között, s követeli, hogy a kormány változtassa meg álláspontját. A Kínai Kommunista Párt szeptember elején megtartott XII. kongresszusára rendkívül kiéleződött és bonyolult nemzetközi helyzetben került sor, amikor a Rea- gan-kormányzat reakciós offenzí- vát szít a világ haladó erői ellen és ebben a kampányában ki akarja használni Peking és az imperialista erők „közös érdekeit“. Ezenkívül a kongresszust olyan időszakban tartották, amely a kínai belpolitikai helyzet alakulása szempontjából is rendkívül fontos. A tanácskozásra hat évvel a Mao özvegye, Csiang Csing vezette úgynevezett négyek bandájának felszámolása után, öt évvel a XI. pártkongresszus, illetve négy évvel a központi bizottság 3. ülésének megtartása után került sor; az utóbbin hagyták jóvá a Teng Hszi- ao-ping irányvonalának nevezett kínai bel- és külpolitikát. A XII. kongresszus összehívását többször is elhalasztották és ez is azt jelentette, hogy elhúzódó, rendkívül súlyos belpolitikai hatalmi harc folyik. S nem utolsósorban olyan időszakról van szó, amikor Kínában elfordulás tapasztalható a „nagy ugrás“ és a „kulturális forradalom“ éveiben leginkább lejáratott voluntarista jelszóktól és módszerektől. Egyaránt érvényes ez a gazdasági területre, a belpolitikai, kulturális és nemzetiségi szférára, valamint a párt- és állami életre is. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor megszilárdult a nagyhatalmi-nacionalista stratégiai orientáció. Visszatérés tapasztalható a többszektoros gazdasághoz, ösztönzik a magán- vállalkozók tevékenységét. A jobboldali irányzatokat erősíti a „nyitott ajtók“ folytatódó politikája, valamint az a körülmény, hogy egyre tágabb teret engednek a külföldi tőke beszivárgásának. Továbbra is rendkívül alacsony az életszínvonal, nagyfokú a munkanélküliség (az állástalanok száma mintegy 27 millió) és egyéb rendkívül súlyos gazdasági, valamint belpolitikai nehézségekkel küszködik Kína. Teng rövid megnyitó beszédében az alábbiakban összegezte a KKP előtt álló feladatokat: végrehajtani a szocialista korszerűsítést; elérni Tajvannak Kínához való csatolását; a hegemoniz- mus elleni harc és végezetül a világbéke megőrzése. Egyértelműen leszögezhető, hogy a világban aligha számítanak sokan arra, hogy a jelenlegi kínai vezetés lényegesen vagy legalábbis részben változtatna eddigi egyoldalú orientációján, az Egyesült Államokhoz és a többi imperialista országhoz fűződő egyre szorosabb kapcsolatain. Ebben a szövetségben a milliárdnyi lakosú hatalmas Kína szükségszerűen a másodhegedűs szerepét játsz- sza, és a Kína szempontjából megalázó alárendelt kapcsolatból Peking számára eddig semmi pozitívummal nem járt. Ez az az adó, melyet a kínai vezetés fizet maoista szovjetellenes hegemonista irányvonaláért, a nemzetközi imperializmussal, elsősorban az amerikai imperializmussal folytatott együttműködéséért. Vegyük például az ország egyesítésének kérdését, ahol a kínai vezetés bizonyára viszonyzásul elvárt valamit külpolitikai irányvonaláért, bizonyos mértékű engedményekre számított az amerikai fél részéről. Mi azonban a valóság? A kínai kongresszuson az USA-val fenntartott kapcsolatokat „mindkét ország népe szempontjából eredményeseknek“ minősítették, ugyanakkor tiszteletben kell tartani az önrendelkezést és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvét. Az Egyesült Államok azzal, hogy mind „független politikai formációval“ tárgyal Tajvannal és fegyvert is szállít, „megsérti a kinai önrendelkezést és beavatkozik a kínai belügyek- be“. A közelmúltból ismert, hogy a tajvani kérdés miatt megromlott amerikai-kínai kapcsolatokat válságosaknak minősítették. Li Hszi- en-nien kínai miniszterelnök kijelentette: Soha senkinek nem engedjük meg, hogy megsértse országunk önrendelkezését, beavatkozzon belügyeinkbe és megakadályozza országunk egyesítését“. A kapcsolatokban bekövetkezett feszültséget ismét átmenetileg elsimították az 1982. augusztus 17-én kiadott újabb amerikai -kínai nyilatkozattal, amely önmagában egyrészt nem old meg semmit, másrészt kétértelműen fogalmazódott (méghozzá szándékosan), és kezdettől fogva teljesen eltérő módon értelmezik s ez újabb vitákhoz vezet. Nem váltak be eddig Pekingnek azzal kapcsolatos szándékai sem, hogy a külföldi tőke, a tudományos ismeretek és eljárások átvétele folytán a kínai gazdaságban gyors fellendülés következik be. Kínában már most rámutatnak a nyugati tőkebehatolás áldatlan következményeire. Hu Jao-pang a kongresszuson annak beismerésére kényszerült, hogy „a burzsoá ideológia, bomlasztó hatást fejt ki“ és szükséges harcolni a külföldnek való behódolás ellen. A Kínai KP mostani kongresz- szusán szó volt a külpolitikai irányvonal „függetlenségéről és önállóságáról“ és ez bizonyos mértékig tükrözheti az eddig folytatott „rendkívüli irányvonal“ keserű tapasztalatait. Az is lehet, hogy nem egy jelentős kínai politikus napjainkban ismét tudatosítja, hogy a Kínai Népköztársaság azokban az időszakokban fejlődött a leginkább, amikor a szocialista országokkal fenntartott önzetlen egyenjogú együttműködésre támaszkodott. A Kínai KP XII. kongresszusával összefüggésben - érthető okokból - elsősorban a szovjet -kínai kapcsolatok további alakulásának kérdései állnak a világ érdeklődésének középpontjában. A Kínai Népköztársaság mindez ideig nem adott elvi választ az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott szovjet javaslatokra, amelyeket kibővített a szovjet kormány tavaly márciusban kelt üzenete, valamint a szovjet külügyminisztérium egyéb konkrét javaslatai is. Peking nem foglalt egyértelműen állást abban a fontos kezdeményezésben sem, melyet Leonyid Brezsnyev idén márciusban Taskentben elhangzott beszédében ismertetett. A Szovjetunió részéről egyértelműen elvi, következetes, min- dennerríü konjunkturális változásoktól mentes politikáról van szó. Elsősorban olyan intézkedések foganatosításáról, amelyek hozzájárulnak a szovjet-kínai kapcsolatok átfogó megjavításához a mindkét fél által elfogadott egyenjogúság elveinek alapján, előzetes feltételek nélkül. A kölcsönös kapcsolatoknak a világbéke nevében való normalizálásáról van szó. A többi szocialista ország álláspontjához sem férhet kétség. Azok álláspontjukat számos alkalommal megismételték és megerősítették. Továbbra is érvényesek Leonyid Brezsnyevnek az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott szavai: „Ha a szovjet-kínai kapcsolatok nem mozdulnak ki a holtpontról, ez nem a mi hibánkból történik. A Szovjetunió nem keresi a konfrontációt Kínával... A jószomszédság alapján akarjuk fejleszteni kapcsolatainkat. Érvényesek továbbra is a Kínához fűződő kapcsolataink normalizálását célzó javaslataink, mint ahogy változatlanul tisztelettel és barátsággal viseltetünk a kínai nép iránt.“ Idézzük Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP XVI. kongresszusán mondott szavait: „Az utóbbi két évtizedben követett kínai politika semmi jót sem hozhat Kína és a kínai nép számára. A kínai nép objektív érdekei elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a szocializmussal, a békés nyugodt élet biztosításával, a normális nemzetközi kapcsolatok és együttműködés fejlesztésével. Csehszlovákia, amint azt már nemegyszer hangsúlyoztuk, kész külpolitikánk alapelveinek következetes megőrzése mellett javítani kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal.“ VLADIMIR ČEBIŠ A Kínai KP XII. kongresszusa és a pekingi külpolitika Libanont ismét megmentettük a magunk számára Rendkívüli ülést tartott a BT # Folynak a harcok Nyugat-Bejrútban • Amin Gemayel az új libanoni elnökjelölt Vádol az IBM Újabb „kereskedelmi háború“
