Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-17 / 221. szám, péntek
Nem a várakozás... Mint keresztmetszet az építész rajzasztalára feszített papírlapon. Látható a tetőszerkeszet, a tartófalak, s a színpad, amely fölé tekintélyes magasságú zsinórpadlás emelkedik. Az épülő buzitai (Buzica) művelődési ház a falu fölé magasodik. Gyenge eredményű hatásvadász fordulat lenne, ha ezt jelképpé emelném. Lehet, hogy csak a helyi kényszerítő körülmények miatt jelölték ki ide a helyét. Az sem kizárt, hogy libalegeltetésen kívül másra nemigen használható terméketlen területet kerestek. Tény: az építkezés jövőre befejeződik, s akkor olyan faluban tarthatnak avató ünnepséget, amelyre eddig sem volt jellemző a várakozás, a tétlen szemlélődés. A közművelődést nem egyetlen éneklőcsoport tevékenysége jelentette, hanem a lehetőségekhez mérten a legszélesebb rétegek igényeinek, érdeklődésének a kielégítése. Boda Ferenc, a művelődési ház igazgatója, s egyben a Kanyapte- menti Színjátszóegyüttes rendezője is:- Addig is amíg elkészül az új művelődési ház igyekszünk kihasználni mindazt, amit a közművelődés hagyományos formáiban eddig megteremtettek az itt élők. Az együttesek nevükben viselik a vidék tréfásan folyónak is nevezett patakjának, a Kanyaptának a nevét. Bár minden csoportot egyformán fontosnak tartok, mégis a színjátszókkal kezdeném. Volt olyan esztendő, hogy egyszerre két csoport is játszott, közülük persze csak egy kerülhetett el a komáromi Jókai-napokra. Néhány éves kihagyás után az idén ismét ott voltunk. Bár, el kell ismerni nem szerepeltünk valami fényes sikerrel, a többnyire kezdőkből álló együttes tagjai tapasztalatokban mégis sokat gazdagodtak. Az ott kapott bírálatok ellenére sem tört meg a lelkesedés. Igyekszünk továbbra is a vásári komédia műfajában dolgozni, mivel úgy érezzük, hogy ez áll legközelebb hozzánk Ezekben a reneszánsz-korabeli, vagy későbbi darabokban a fiatalos lendület, a vidámság és a szelíd erotika találkozik a mai fiatalok érzelem- és gondolatvilágával Másik, szép eredményeket elérő együttesünk a vegyeskar, amely a Kodály-napokon bronzkoszorús minősítést kapott. Ha az eddigi énekesek számát sikerül tovább gyarapítani, gondolom még jobb eredményt érhetünk el. Jövőre olyan lehetőség adódik majd az új, központi fütéses művelődési házban, amelyre leginkább ennek az amatőr együttesnek van szüksége. Az új épület tervezésekor a szövetkezet illetékeseivel együtt alaposan megfontoltuk a belső tagolást Több helyiség is lesz, amelyek a szakköri éSt klubtevékenységet szolgálják majd. így méltóbb helyre költözhet majd a Kanyaptamenti Klub is. A közművelődésnek, az ismeret- terjesztést, a tudást szolgáló újabb munkaformájához a klubtagok az idén maguk teremtették meg a feltételeket. A többnyire diákok, munkásfiatalok, értelmiségiek alkotta klub tagjai a szünidőben1 felújították a régi iskola egy helyiségét, ahol a berendezés megvásárlása után elkezdik a rendszeres munkát. Az eddig elrpondot- takból is kiderül, hogy minden korosztálynak megpróbálunk valamit nyújtani Az évente rendezett tanfolyamok, de az idén májusban ötödször megtartott Kanyaptamenti Dal- és Táncünnepély az idősebbek érdeklődésére is számot tartanak. Boda Ferencnek a közművelődés rétegek és korosztályok szerinti szervezéséről mondott gondolatait igazolja, hogy a magyar tanítási nyelvű alapiskola tanulói is hallatnak magukról. Járási, kerületi és országos vers- és prózamondó versenyeken szerepelnek. Az idei Dunamenti Tavaszon Skvare- nyiak Mária vezette Jóbarátok színjátszócsoport a fesztivál második díját kapta meg. A közeljövőben nem egy innen kikerülő gyerek, a felnőtt együttesben folytatja a színjátszást. Mindezt tudatosítva, a művelődési igények növekedését figyelembe véve szervezi, irányítja a munkát az épülő művelődési házon ifj. Vajányi László, a hnb elnöke:- Két szakaszban folyik az építkezés. Az első szakaszt már átadtuk. A hnb és a művelődési ház adminisztrációs épülete, a posta és a fütőház már elkészült. A lakosság több száz óra társadalmi munkát végzett. A második szakasz, amelyben a tulajdonképpeni művelődési objektum épül, több mint ötmillió korona értékű. A várható közigazgatási változások után Buzita valószínűleg központi község lesz, így ez a létesítmény feltehetőleg a környék kulturális központjává is válik így az eddiginél is több együttes, klub, szakkör tevékenységével kell számolnunk. A hnb elnöke és a falu igazgatói státuszban „mindenes“ népművelője egyetért abban, hogy a kulturális életet itt aligha lehet elképzelni a szövetkezet támogatása nélkül. Persze semmi újat nem állítanak ezzel, hiszen Dél-szlová- kiában számos olyan szövetkezet van, ahol hasonlóképpen cselekszenek. De legalabb ennyi azoknak a száma, amelyekben a kulturális élet támogatására évente költségvetési tételként átutalnak pár ezer koronát (sokszor még ezt sem) és letudottnak vélik minden ilyen jellegű tevékenységüket. Olyan falu is akad, ahol a művelődési intézmény tevékenysége csupán abból áll hogy az állami és szövetkezeti támogatás elköltésére formális ürügyet találjon. Sokáig töprengtem, hogy példaként, vagy bizonyítékként írjam-e le Vajányi Lászlónak, az országosan elismert szövetkezet elnökének erről a kérdésről mondott gondolatait. Ezek is, azok is, de mindenképpen többet is jelentenek ennél - a falu, a szövetkezet jövőjével gondoló ember szavait:- Nagy baj az, ha egy szövetkezet gazdasági mérlege attól lesz aktív, vagy passzív, hogy a szövetkezet szakkönyvtárába és a falu népkönyvtárába vesznek-e vagy nem, pár ezer koronáért könyveket. A veszteséges szövetkezet lehet ott veszít a legtöbbet, ahol a kultúrán, a művelődésen takarékoskodik. Nem én találtam ki, régebben rájöttek már, hogy müveit emberfők nélkül nincs korszerű termelés. Sajnálom azokat a gazdasági vezetőket, akik ebből negatív értelemben gazdasági kérdést csinálnak. Mert pozitív értelemben az, hiszen a jövőnk, a teremtő tudás egyik megszervezésének lehetőségét látom benne Éppen ezért, ha nem támogatná egy szövetkezet - a mi esetünkben - a .művelődési ház felépítését, a jövőjétől vonná meg a támogatást. S mindezek mellett nem feledkezhet meg azokról sem, akik a dolgozói. Anyanyelvükön szeretnek olvasni, gyerekeiket anyanyelvi óvodába, iskolába akarják járatni, de szeretnék, ha érvényesülnének is, ezért kell, hogy szlovákul is jól tudjanak. Számunkra tehát ugyanolyan fontos az óvoda, az iskola mint a művelődési ház. A jövő szakemberei ülnek a padokban, s a ma szakemberei szórakoznak, pihennek, művelődnek a klubban, a szakkörökben. DUSZA ISTVÁN Hullámzó színvonal Kodály-hangverseny a bratislavai Vigadóban Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Szlovák Filharmónia közös rendezésében hangverseny hangzott el az elmúlt pénteken a bratislavai Vigadó nagytermében A nagyszabású hazai, centenáriumi rendezvénysorozat nyitókoncertjén Kodály Galántai táncok című müve, valamint a közismert Pávavariációk csendültek fel. E két kompozíciót Beethoven III. c-mol zongoraversenye egészítette ki Máté Péter a kassai (Košice) Konzervatórium idén végzett növendékének előadásában. Szlovákia első zenekara, a Szlovák Filharmónia élén a hazai zeneművészet egyik legnagyobbja, az idén hetvenöt éves Rajter Lajos érdemes művész állt. Az ünnepi beszédek után a filharmonikusokra várt ezután a feladat, hogy tartsák azt a színvonalat, amely egy centenáriumi hangversenyen dukál. A galántai táncok mérsékelten értelmezett tektonikája, zavarosan sikerült formai koncepciója, meglepően óvatos dinamikai felépítése, és a zenekar gyenge technikai pontjai (gondolok itt a klarinétok és a prímek improvizatív jellegű technikai megoldásaira,) még megfeleltek volna, a szezon előtti igénytelenségnek, illetve magyarázhatóak lehettek volna a külföldi turnéra készülő zenekar, más, netán fontosabb elfoglaltságaival, ha mindez nem Kodály „tiszteletére“ történik. E sorok írója előtt teljesen világos a tény, hogy a modern dramaturgia, a felfedező, a zenei érdeklődést legjobban felkeltő, vagy ha úgy tetszik, a közönséget legjobban vonzó megoldásokkal igyekszik a koncertlátogatók minél szélesebb táborát megnyerni magának Hogy mégis milyen dramaturgiai elképzelés sugallatára született a gondolat, hogy Beethoven ill. zongoraversenyével töltsék ki a rendezők a két Kodály mű közötti időt - sokan kérdezték egymástól a szünetben. Annál is inkább, mert Kodály és Beethoven csak egy volt, neves, tapasztalt előadóművészekben viszont talán éppen Kodálynak és a hozzá hasonló hazai művésztanároknak hála, igazán bővelkedünk Feltétlenül dicséretes gesztus volt a filharmónia részéről ezen az estén egy fiatal zongoristát felléptetni, aki mindnyájunk szeme láttára teljes odaadással birkózott meg az előtte álló feladattal, sőt minden bizonnyal szép jövő is áll előtte. Ennek sikeréért gondolom sokan szorítanak majd Máté Péternek, mi pedig örömmel visszatérünk zongoratudásának méltatásához a megfelelő időben. Folytatva a koncert műsorát a szünet után a Pávavariációk fölöslegesen hosszú cezúráin és a televíziós műsorok szignáljaként is jól ismert két utolsó variáció elsietett vonós futamain kívül szép zárószámnak bizonyult, helyrebillentve így egy picit a zenekar tekintélyét. Hiszen nagyon sok szép filharmóniai koncertnek lehetünk fül- és szemtanúi a Redutban sze- zonról-szezonra. Az érett, karmesteri koncepció a jellegzetes variációk hatásos hangulati árnyalása a pentaton ellenpontozás tiszta hangzásai már közel álltak a sokszor hallott, mégiscsak legeredetibb Hungaroton felvételekhez. Reméljük tehát, hogy csak a véletlen indiszpozició, a szezon- kezdés előtti zűrzavar, vagy az utazásra való felkészülés volt az oka ebben az esetben a hivatásos művészethez nem mindig méltó színvonalnak. A szervezők aránylag jó munkát végeztek. Ennek az estnek fontos kultűrpolitikai és népművelői jelentősége is volt. Bízunk abban, hogy a soron következő szlovákiai Ko- dály-emlékünnepségek a nyitó- hangversenynél színvonalasabbak lesznek. RÁCZ TIBOR Az együttes férfikara is kiváló teljesítményt nyújtott (Gyökeres György felvétele) Ott, ahol élünk A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének csehszlovákiai vendégszereplése Ezekben a napokban több csehszlovákiai nagyvárosban mutatkozik be a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese, amely a harminc éves fennállása alatt mindig arra törekedett, hogy következetesen, a művészet sajátos eszközeivel, a szocialista fogantatású kultúra magyarországi és nemzetközi értékeinek színvonalas tolmácsolásával segítse a katonák szocialista szellemű nevelését és ezen belül igényes szórakozását. Az együttes szép, de nem könnyű feladatra vállalkozott: az ének, a zene, a tánc nyelvén gazdagítja a katonák művészi-esztétikai ismereteit. Sajátos, elkötelezett műsorukkal szórakoztatva tanítják őket, korszerű,. igényes művészi színvonalon ápolják a haladó nemzeti hagyományokat. A több mint kétórás - Ott, ahol élünk című - műsor első felében az együttes tagjai a kultúra eszközeivel járulnak hozzá a népek közötti kapcsolatok erősítéséhez Szervánszky Endre és Novák Ferenc Honvéd című kantátája az 1848-as eseményeket eleveníti fel, egybeötvözve a magyar népdal elemeit és az akkori táncok, verbunkosok motívumait. A mai katona hazaszeretetét, érzelemvilágát tolmácsolja mesterien a Rád gondolok című alkotás, melyben az együttes szólistái, énekkara és szimfonikus zenekara nyújtanak kiváló, művészi teljesítményt. A repülés című táncjáték a világűr meghódítását tükrözi, a szocialista országok űrhajósainak győzelmét fejezi ki. A műsor első része Fináléval ér véget, melyben az együttes tánckara, énekkara és zenekara - több nyelven - a népek barátságát fejezi ki. A műsor második felében kiváló népművészeti műsor szórakoztatja a közönséget. Sebő Ferenc és Timar Sándor szerelmi lírikus Mezőségi páros tánca fokozatosan a népi mulatságok feszes ritmusába vált át, felélénkítve a magyar táncok régi hagyományait. Nem hiába részesült több nemzetközi elismerésben az együttes népi zenekara, a Széki Muzsika előadásával méltón érdemelte ki a közönség tapsát. A virtuóz szólók hűen tükrözik a tájegység gazdag dallam- és hangulatvilágát. A közönség a bratislavai Szakszervezetek Házában nagy tapssal jutalmazta a Röpülj Páva győztesének, Balogh Mártonnak fellépését, aki Pásztor-duda nótákat adott elő, a tőle megszokott művészi színvonalon. Az ősrégi magyar táncok közé tartozik a Pásztor botoló is, melyben a tánckar férfi szereplői mutatták be mesteri tudásukat. A régi népmulatságokon, amikor a hangulat a tetőfokán volt, megjelentek a falu asszonyai és lányai, hogy bemutassák üveges táncukat. Vavrinecz Béla és Györgyfalvi Katalin kompozíciója ezekre a hagyományokra épült. A sikeres koreográfia az együttes kimagasló műsorszámai közé tartozik. Kodály Zoltán híres Katonák dalát nagyszerűen tomácsolta a férfikar. Az Esti dal és a Karádi nóták előadása is az énekkar magas szintű előadásmódjáról tanúskodott. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfi énekkara az egyetemes énekkari kultúra tipikusan az úgynevezett Kodály-iskoláját képviseli. A tehetség, a három évtizedes rendszeres magas színvonalú szakmai munka eredményeképpen ez a kórus a legigényesebb a mai zene ősbemutatóival elért sikersorozata, a rádiófelvételek sokasága, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a lemezfelvételek közül több nemzetközi elismerésben, kitüntetésben részesült A Művészegyüttes szinfonikus zenekarának tevékenységét is magas rendű zenei igényesség jellemzi, egységes hangzású fúvósok, bensőséges, • árnyalatokban gazdag vonósok segítik életre kelteni a zeneirodalom klasszikusait és a mai zeneszerzők modern hangzásvilágú műveit. A hazánkban ötödik alkalommal vendégszereplő együttes az eltelt három évtized alatt négy kontinens 22 országában mutatta be műsorát. Az együttes tánckara megalakulása óta a néptánc legavatottabb színpadi megjelenítői közé tartozik. Hittel, tudatosan és örömmel vállalta ezt a feladatát és érthetően ebben a stílusban érte el a legmagasabb színvonalat. De sikert hoztak a katonaéletet ábrázoló, vagy a nemzeti történelem nagy eseményeit idéző tematikus táncok is. Eredményeiket méltányolja a kritika, műsorukat örömmel fogadja a színházlátogató közönség. PAPP SÁNDOR A NEGYSZÁZADIK A prágai J. K. Tyl Színházban vasárnap már a négyszázadik előadását tartják meg Örkény István Macskajáték című drámájának. A darabot Székely Gábor, a budapesti Katona József Színház tagja rendezte. Bodnárné szerepében Dana Medhcká nemzeti művészt láthatjuk, aki színészi pályájának egyik legsikeresebb szakaszára tekinthet vissza. Ebből az alkalomból ismét Prágába érkezik az előadás rendezője. A cseh színházkultúra történetében az Ör- kénydarabhoz hasonló előadás- sorozattal csak a cseh nemzeti drámairodalom legnagyobbjainak alkotásai büszkélkedhetnek. (d-n) A Királylány: Natalja Arhipova A Moszkvai Nagyszínház (Bol- soj) színpadán először táncolja Bartók Béla Fából faragott királyfijának Királylány-szerepét Natalja Arhipova, aki a IV Moszkvai Nemzetközi Balettverseny sikeres résztvevőjeként tűnt föl. Nemrég végezte el a moszkvai balettiskolát kitűnő diplomával. A balettversenyen a szovjet kulturális minisztérium különdíját nyerte. Natasa alakításáról a kritikák azt írták, hogy közvetlen, ifjú. ujjongó, a friss báj és az érzések őszinteségét fejezi ki. Belső világát köny- nyü, harmonikus, tiszta tánccal állította színpadra. A Nagyszínházban Raisza Sztrucskova és Marina Kondratyeva vette védőszárnyai alá az ifjú tehetséget. ÚJ SZÓ 6 1982. IX. 17.
