Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-02 / 208. szám, csütörtök

Naponta bizonyít KOMMENTÁLJUK b— .......................... ...... A kárpitos műhelyben hiába ke­restem. Azt mondták, hogy meste­rük néhány napja megvált tőlük, az anyagbeszerzési osztályra ment dolgozni. Keresésére indul­tam, de nem az új munkahelyén, hanem az üzemi szakszervezeti bizottságon találtam rá.- Nyolc éve az üzemi bizottság alelnöke vagyok - mondja magya- rázóan sportnapot készítünk elő, amiben tudok segítek. Csandal Lajos, három évtizede került a galántai bútorgyárba azu­tán, hogy a Spišská Nová Ves-i Szakmunkástanuló Intézetben se­gédlevelet szerzett. Két év után felvették a párttagok sorába. Azó­ta számos tisztséget töltött már be. Több éven keresztül volt a kár­pitos részleg főmestere. Mindig az járt az eszébe mit, hogyan lehetne jobban csinálni. Erről több elfoga­dott újítási javaslata is tanúskodik. Az egyik például évi 630 ezer korona megtakarítást hozott az üzemnek, 1,2 millió koronát pedig a vállalatnak.- Az embernek nyitott szemmel kell járnia - folytatja. - A gazdasá­gosság az üzem minden egyes dolgozóját érinti. A gyárban terme­lők vagyunk, de az üzletben már vásárlók, s nem mindegy, hogy mibe kerül. Lakóhelyén, Vízkeleten (Čierny Brod) másodszor választották meg a hnb képviselőjének. A má­sodik időszakban a jnb képviselője is. A helyi gazdálkodási szakbizott­ság tagja volt, a választások óta annak elnöke.- A lakossági szolgáltatások te­rén járásunkban az utóbbi évek­ben nagyot léptünk előre - jegyzi meg. - Kevés az olyan település, ahol ne volna valamilyen szolgál­tatás, noha jól tudom, hogy a mi­nőség és a hozzáférhetőség terén (A szerző felvétele) még sok a fogyatékosság. Ezeket igyekszünk megszüntetni. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a szak- bizottság minden második ülését más-más településen tartja. A helyszínen felmérjük a helyze­tet, csak aztán teszünk javaslatot a további teendőkre, új szolgálta­tások bevezetésére. Šoporňán például régi iskolát építettek át szolgáltatóházzá. Negyeden is si­került olyan szolgáltató hálózatot megteremteni, amely szerintem kielégíti a lakosok szükségleteit. Nádszegen végre megoldódott az ablaküvegeztetés kérdése. Meg kell azt is mondanom, hogy né­hány településen nagyobbak az igények, mint a lehetőségek. Jövőre is szívesen látjuk őket Nemzetközi építőtábor Slavkovban- Bevallom, kellemesen csalód­tunk. Az idén először segítettek nálunk diákok, nem is tudtuk mit várhatunk tőlük. A valóságban sokkal többet csináltak, mint gon­doltuk. Ráadásul olyan munkát végeztek, amelyre csak nagyon nehezen találtunk volna vállalko­zókat. A lányok és fiúk kitisztítot­ták a várfalat, kiürítették a pince- helyiségeket, kitakarították a trafo- állomás helyiségét és rendezték a kastély északi oldalán levő terü­letet. Ott dolgoztak tehát, ahol ép­pen szükség volt rájuk. Igazán elégedettek vagyunk munkájuk­kal, meg is akarjuk kérni a Brnói Kerületi Műemlékvédelmi Hivatalt, hogy jövőre is szervezzen szá­munkra ilyen segítséget. Ezek az elismerő szavak csak fokozták a Nagy-Britanniából, Franciaországból, Dániából, NSZK-ból, Skóciából, Svédor­szágból és Csehszlovákiából ér­kezett huszonnégy fiatal amúgy is jó hangulatát, öntudatát. A fiatalok két héten keresztül a slavkovi kas­tély karbantartásában segítettek. Az elismerés jelentőségét növelte az a tény, hogy a dicséret Franti­šek Vícha, a kastély gondnokának szájából hangzott el. xxx A slavkovi kastély értékes kép­táráról, parkjáról és a három csá­szár 1805 évi csatáját bemutató múzeumáról nevezetes. Az itt ren­dezett nemzetközi építőtábor nem volt az egyedüli az idei nyáron. A SZISZ szervei évente mintegy húsz ilyen tábort, az idén ponto­san huszonnégyet szerveznek. Szervezésük és küldetésük össz­hangban van az UNESCO-val együttműködő haladó nemzetközi ifjúsági szervezetek érdekeivel és gyakorlatával. Ez természetesen a végzett munkára is vonatkozik: már hagyományosan parkokat építenek, rendezik a városok és Munkájuk eredményeképpen szebb lett a kastély környéke (Nadežda Cenková felvétele) falvak közterületeit, segítenek az üdülő létesítmények építésében és karbantartásában, a régészeti feltárásokban. A külföldi résztvevők körében nagyon közkedveltek a veltrusi és a Vranov nad Dyje-i kastélyban, a Csorbatón, az Oriáshegységben és a Krušné horyban rendezett építőtáborok. Az idén hat Uj tábort létesítettek, az említetten kívül a buchlovicei kastélyban, Hostivi- cén, ahol óvodát, Boskovicében ahol pedig bevásárlóközpontot építettek. Chomutovban erdópar- kot létesítettek. Prágában speciá­lis táborokat szerveztek, résztve­vői segítettek az új építkezések átadás előtti rendezésében és közben vitaesteken vettek részt az ifjúság és az antifasizmus kérdé­seiről. A nemzetközi építőtáborokat el­sősorban az jellemzi: részvevői nem pénzért dolgoznak, ifjúsági szervezetük küldi ki őket munká­juk elismeréseként. Ingyen dol­goznak ugyan, de szállást és kosztot kapnak és a munka utáni programokért sem kell fizetniük. Hogy ez mit jelent a gyakorlat­ban, arról sokat elárulnak Martin Slunečeknek, a slavkovi építőtá­bor vezetőjének szavai:- Közvetlenül a kastélyban lak­tunk, az egyik helyi vendéglőben ingyen kaptuk a kosztot. A hétvé­geken Dél-Morvaország jellegze­tes falvaival ismerkedtünk, egy es­te Jaroslav Čech neves cimbalom­együttese játszott nekünk, jártunk borkóstolón Petrova borpincéiben és megnéztük a výškoví sörgyárat is. Megemlítem a szíves vendég­látás olyan példáit is, amelyeknek értéke pénzben nem fejezhető ki. Fogadott bennünket Miroslav Čer­mák, a Slavkovi Hnb alelnöke, aki megismertetett bennünket a város múltjával és beszélt jövőjéről is. Szervezetten tekinthettük meg a kas­télynak azokat a részeit is, ame­lyekbe egyébként a látogatók nem jutnak el. Kísérőnk František Ví­cha, a kastély gondnoka és Dušan Uhlíŕ, a múzeum igazgatója volt. Találkoztunk a vyškovi ifjúsági szervezet tagjaival, jártunk klub­jukban. Bátrabb társaink rendelke­zésére álltak a slavkovi lovagló sportszakosztály paripái. Nem is beszéltem még mindenről, csak néhány példát ragadtam ki, hiszen gyakorlatilag minden estére szer­veztek számunkra programot. SOŇA MACÁKOVA Örömmel újságolja, hogy szep­tember elsejétől lakóhelyén is van a hnb-nek üzeme, négy festő és két lakatos dolgozik benne. Vettek egy kiöregedett traktort is, amely jó szolgálatot tesz majd a téli tüze­lő fuvarozásában. Társadalmi munkával épül az új óvoda. Többször is érdeklődök magán­élete felől, de ügyesen kitér a vá­laszadás elől. Végre aztán kötél­nek áll.- A nósülés után családi házat építettem. Lányom és fiam, aki egyébként hivatásos katona, csa­ládot alapított már. A szabad időm nagy részét a sportegyesületnek szenteltem. Huszonnégy évig lát­tam el az alapszervezetben a tit­kári teendőket és a járási választ­mánynak is a tagja voltam. A lányomék most családi házat építenek, ott kell segítenem. Azt hiszem, hogy mivel jelenleg már csak egy műszakban dolgozom, újra részt vállalok a sportegyesület munkájában. Az ember nem ülhet ölbe tett kézzel akkor, ha úgy érzi, hogy munkájára, segítségére szükség van. Azt mondják róla, hogy szigorú, kemény ember, de mindig meg­fogja a munka végét, ha a szükség úgy kívánja. Új munkahelyén is nagy lelkesedéssel fogott a fel­adatok teljesítéséhez. Bárcsak át­menetileg dolgozik ott, bizonyítani akar.- Járási viszonylatban teljes egészében megoldódott a háztar­tási szemét szervezett elszállítása - tereli más irányba a szót. - Ez nagy mértékben elősegíti a kör­nyezetvédelmet, a településekről eltűntek a vadszemétlerakatok. Felberreg a telefon,, öt keresik. Mentegetőzve mondja, hogy men­nie kell, várja a gépkocsi, Trnavá- ba utazik. Délután pedig a harma­dik pártcsoport tart gyűlést, annak ó az elnöke. Cigarettáját, öngyúj­tóját zsebre vágja, és távozik. Mire kinézek az ablakon, már el is in­dult a szolgálati kocsi. Csandal Lajos útközben minden bizonnyal a feladataira gondol. Nem szereti, ha adós marad kötelessége telje­sítésében, ha választói és munka­társai gondjain nem tud segíteni. NÉMETH JÁNOS A tettekéit Vége a pionírnyárnak, a vakációnak. Megkezdődött az új tanév, az új pionírév. Általánosan, mindegyik iskolában. Nem hiszem, hogy annak a csapatvezetőnek lenne igaza, aki néhány évvel ezelőtt, saját mulasztását ilyen érveléssel próbálta megmagyarázni: „A pionírév tulajdonképpen az első csapatgyülés után, tehát szeptember végén, október elején kezdődik.“ Általánosabb - és természetes is -, hogy amikor vége a pionírnyárnak, kezdődik az új pionírév. Természetes, mert a pionírok tevékenységének megszervezése az új tanév követelményeihez igazodik. Az pionírévnek nincs új jelmondata, hiszen tavaly az országos pionírtalálkozó résztvevői úgy határoztak, hogy a rövid határidejű, egy-egy évre szóló akciók helyett inkább hosszan, évekig tartó nevelési folyamatot kell szervezni ennek a jelmondatnak a jegyében: „Tettekkel bizonyítjuk szocialista hazánk iránti szeretetünket.“ S ez érvényes most is. A legtöbb csapatvezető, miként a nagymegyeri (Čalovo), az ipolysági (Šahy), a tardoskeddi (Tvrdošovce), meg a bolyi (Boľ) alapiskola csapatvezetője - és bizonyára hozzájuk hasonlóan más is, - már a nyári táborozás idején megkér­dezte a pioníroktól: Hogyan folytatjuk szeptemberben? Okasan és júl tették, mert a pionírmozgalom nevelési folyamatában fontos tényeztő az önkéntesség. A gyermekek csak akkor érzik igazán a csapat munkatervét, ha tudják, hogy az nem csupán mások utasításának összegezése, hanem benne szerepel mindaz, amit ők találtak ki, aminek teljesítésére szívesen vállalkoznak. És voltaképpen nem is kellett nekik valamiféle - eget- földet rengető - új dolgot kitalálni, hanem csak a folytatást, hiszen ismertek a pionírmunka keretei, jól beváltak, már hagyományosnak számíthatók a módszerei. Még inkább ismerik ezt a csapatvezetők. Tehát a pionírok megkérdezése után - feltehetően már a vakáció, a pionírnyár utolsó napjai­ban - elkészítették a csapat munkatervét. Persze, ez még nem végleges. Tökéletesíteni, tudatosítani és kiegészíteni most fogják. Ezzel kezdődik az új pionírév. A munkaterv tökéletesítésének céljából hívják tanácsko­zásra járásonként ezen a héten a kommunista pionírvezetö- ket. A tanácskozásnak elsődleges feladata a tettekre ösztön­zés. Meghatározni, hogy a pionírok milyen tettekkel bizonyít­hatják hazafiasságukat. Feladatuk továbbá, hogy a helyi adottságok alapján meg­határozzák, hogyan s miként fokozható a pionírmozgalom nevelési folyamatának hatékonysága. Tanácsokkal, útmuta­tásokkal szolgáljanak a többieknek. Nem túlzás annak az állításnak a hangsúlyozása, hogy a tettekért, az ilyen tettekért küzdeni kell, mert egyre sürge­tőbb követelmény a pionírmozgalom nevelés folyamatában a látványos sikerek helyett jó szervezeti munkával, alkotó tevékenységgel, hasznos cselekvéssel, tudatosan hatni. A kommunista pionírvezetők s a többiek, a csapatvezetők, a pionírok tetteit érdeklődéssel várja, figyeli mindenki, mert hiszen bizonyításról van szó: a szocialista haza iránti szere­tet bizonyításáról. HAJDÚ ANDRÁS A pszichológus szemével Konfliktusok a munkahelyen A termelés és a munka üteme, valamint társadalmunk fejlődése bizonyos feszültséget teremt, amely a munkhelyeken az emberi kapcsolatokat is befolyásolhatja. Természetesen a szocialista társadalomban a munkfolyamat- ban felmerülő konfliktusoknak nincs osztályjellegük, mint a tőkés társadalomban. Ez azonban nem jelenti, hogy nincsenek, nem kell velük megbirkózni. A mi társadal­munkban a konfliktusok nem a tár­sadalom alapvető problémáiból és ellentmondásaiból erednek, lé­nyegében a termelési folyamatban részt vevő emberek okozzák őket, e folyamat szervezésével és irá­nyításával kapcsolatosak. Gyak­ran szubjektív jellegűek. Az el­mondottakból tulajdonképpen az következik, hogy a szocialista munkakollektívában nem szabad­na konfliktusoknak előfordulniuk. Amennyiben mégis keletkeznek, minél előbb teljesen meg kell eze­ket oldani, mivel egy hosszabb ideig fennálló konfliktus energiát köt le, feszültséget okoz a kollektí­vában, vagyis előkészíti a talajt egy újabb konfliktus keletkezé­séhez. A konfliktus önmagukban a kollektíva szétesését oközhat- ják, mivel a közösség csak akkor létezhet, ha stabil. Egy másik tényt is tudatosítanunk kell. Azt, hogy a szocialista társadalomban a munkafolyamat keretében a munkakollektíváknak fontos ne­velő funkciója van. A kollektíva formálja az embert, lehetővé teszi személyisége fejlődését. Mindez csak akkor érvényesülhet, ha az ember olyan kollektívában él, melyben nincsenek ellentmondá­sok, amely a felmerülő nézetelté­réseket a szocialista erkölcs és a szocialista együttélés elvei sze­rint oldja meg. Hogyan is keletkez­nek konfliktusok, mi okozza őket? Az esetek többségében a konf­liktusok fokozatosan alakulnak ki, eleinte csak lappanganak, az em­berek csak szűk körben beszélnek panaszaikról, de panaszaikra és észrevételeikre még nem figyel­nek fel, nem oldják meg őket. A konfliktus később nyílttá válik. Az egymással szemben álló felek igyekeznek minél több embert sa­ját oldalukra állítani. így aztán egy apró vita nyilvános nézeteltéréssé fajul és ahelyett, hogy a szervezet az általános törvényszerűségek szerint működne és teljesítené fő feladatát, energiáját a konfliktusok megoldására pazarolja. A szociálpszichológia tapaszta­latai szerint azok a kollektívák, melyekben harmonikus az együt­télés, húsz százalékkal eredmé­nyesebbek. A konfliktusok okai különböző­ek. A leggyakrabban a munka- szervezéssel, normákkal, valamint a munkaidő kihasználásával kap­csolatosak. A felmérések eredmé­nyei szerint egyelőre nem hasz­náljuk ki kellő mértékben a kollek­tíva nevelő hatását, a vezető dol­gozók és a munkások viszonya nincs mindig megfelelő szinten. Egyes vezetők túlságosan lojáli­sak az általuk irányított kollektí­vákhoz, mások elszigetelődnek és kívülről irányítanak. Egyes esetekben a vezető egy­szerűen nem alkalmas munkaköre ellátására, nem készült fel funkció­ja betöltésére. Azt mondtuk, hogy a szocialista munkakollektí­vában tulajdonképpen nem kelle­ne konfliktusoknak keletkezniük, de ez nem jelenti, hogy a vezetőknek eleget kell tenniük beosztottjaik alaptalan kívánságainak, az olyan elképzeléseknek, amelyek a dol­gozók egyéni vágyaiból, önző szemléletéből erednek. Éppen ezekben a helyzetekben tesz tanúbizonyságot a vezető irá­nyító képességéről, arról, hogy nevelni tudja a kollektíva tagjait, el tudja érni az öntudatos fegyelmet. Ezek a helyzetek teszik próbára a vezetőket, azt, hogy helyesen viszonyulnak-e az emberekhez, tudják-e értékelni őket, támasz- kodnak-e a kollektívában dolgozó kommunistákra. A munkahelyi konfliktusok meg­előzésének legjobb módja, ha a kollektíva összes tagja részt vesz az irányításban, és a kollektí­vában valóban elvtársi, demokrati­kus légkör uralkodik. Az ilyen lég­kör kialakítása viszont azt feltéte­lezi, hogy pontos legyen a munka- szervezés és az emberek közötti kapcsolatokban legyünk elvszerü- ek. Ha a munkát jól szervezzük, ha mindenki ismeri feladatait, munkája jelentőségét, akkor nem keletkeznek konfliktusos helyze­tek, mivel nincs ami kiváltsa őket. A vezetőtől ez megköveteli, hogy legyen igazságos, tapinta­tos, igényes önmagával és má­sokkal szemben, éljen a kollektí­vával a kollektíváért. Ezek a tulaj­donságok alapozzák meg a veze­tő tekintélyét és egyúttal kizárják a konfliktus keletkezését. Ha a vezetőnek tekintélye van a kollektívában, akkor eredmé­nyesen tudja megoldani a kollektí­vában felmerülő esetleges kisebb- nagyobb súrlódásokat. DR. JÁN JUHÁS ÚJ SZÚ 4 1982. IX. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents