Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-16 / 220. szám, csütörtök
Milyen módszerrel? Az olvasástanítás gondjai Mindenkor a haladásért GELLÉRT OSZKÁR CENTENÁRIUMA A NAPOKBAN SOK CSALÁDBAN ért véget egy viszonylag gondtalanabb korszak: gyermekük átlépte az iskola kapuját. Kíváncsi, ragyogó szemüket az iskola nyittatja rá először a világra, a való életre. A fogékony agyak minden nap új ismeretekkel és élményekkel gazdagodnak. A tanító nénik tudásuk javát és egyéniségük minden varázsát felhasználva igyekeznek zökkenőmentessé tenni a nagy változást, bevezetni az apróságokat a betűk, a számok, a tudás birodalmába. Felsőbb osztályokban tanító pedagógusok csak a megmondhatói, milyen lelkiismeretesen és lelkesen közvetítik gyermekeinknek mindazt, ami érték, s igyekeznek rögzíteni a jövőjük szempontjából fontos ismereteket. A befektetett munka viszont gyakran nem áll arányban az elért eredménnyel. Mert amit a tanítójától hall a kisdiák, az kevés. Ahogy nő, egyre nagyobb jelentősége van számára az értő olvasásnak. A közvélemény úgy tudja, az első osztályban megtanulnak olvasni a gyerekek, s az első osztályban tanító pedagógus feladata, hogy megtanítsa olvasni őket. Akinek viszont iskolás gyermekei vannak, tapasztalatból tudja, hogy ez a dolog az olvasással nem ilyen egyszerű. Ezekben a napokban sok másodikos kisgyermek szülei megdöbbenve veszik észre, hogy gyermekük a vakáció alatt „elfelejtett“ olvasni. De van gyerek, aki harmadik, negyedik, sőt ötödik osztályban is olvasási nehézségekkel küszködik. Ez nagy gond. Azzal ugyanis mindenki tisztában van, hogy olvasni, értőn és kifejezően minden gyermeknek meg kell tanulnia, mert a szilárd ismereteket csak értő olvasással lehet megszerezni. AZ A GYAKORLAT A PEDAGÓGIÁBAN IS, hogyha a hibákat felfedezzük, azonnal keresni kezdjük, ki vagy mi az okozójuk. Rendszerint bűnbakot is találunk, s ez szinte törvényszerűen a gyenge, a visszaütni nem tudó. Sok szülő a gyermekét okolja. Ilyenkor csattannak a pofonok, megtiltjuk a tévénézést, a kerékpározást, a focit, a játékot, és elszánjuk magunkat, hogy ha a tanítója nem volt képes, mi majd megmutatjuk, hogy igenis ez a gyerek lesz az osztály legjobb olvasója. A szándék szép, de miközben nekiveselkedünk a munkának, próbáljunk meg tájékozódni, ne egyszerűsítsük le túlságosan a kérdést. A jelenséget - a gyermekek olvasási nehézségeit - elemezve igyekezzünk feltárni a hiba okát. Tény, hogy napjaink számos pedagógiai gondja között minden szinten - nemcsak az alapiskola alsó tagozatán - gyakran találkozunk az olvasás problémájával. Nem vitás, hogy itt az anyanyelvi oktatás sarkalatos kérdéséről van szó. Ilyen esetben a pedagógusok elsősorban magukat okolják - ha erről nem beszélnek, akkor is mert a pedagógusok lelkiismeretes lények, s a pedagógus-lelkiis- meret megköveteli, hogy a legkisebb eredménytelenség esetén is elsősorban önmagának tegye fel a kérdést: Hol hibáztam? Nem az én igénytelenségem okozza-e a problémákat? Túl elnéző vagyok? Nem jó a módszerem? Nos, az igaz, hogy jelenleg az olvasástanítás átalakulóban van, időnként fellángolnak a különböző módszerek körüli viták, de azzal mindenki tisztában van, hogy az emberi műveltség legfőbb forrása - az elektronika korában is - az olvasás. Mivel az önmarcangolás nem segít, kezdetét veszi a probléma elemzése pedagógiai, didaktikai, esetleg pszichológiai szempontból. Ahány tantestület - sót, ahány pedagógus - annyiféle következtetés. Sok esetben rátapintanak a lényegre, és hozzájárulnak a probléma távlati megoldásához. „Az olvasás tanításában az eddiginél nagyobb szerepet kell kapnia a motivációnak“ - olvasom egy pedagógiai tanácskožást rögzítő jegyzőkönyvben. Másutt az a vélemény alakult ki, hogy az olvasási órák hangulata legyen oldott, mert csak így tudjuk megteremteni a minden gyerek számára kedvező légkört, így sikerül eloszlatni a gyengébb tanulók félelmeit, gátlásait és idegenkedését. SOKAT LEHETNE azon is meditálni, vajon miért szorult vissza iskoláinkban az olvasás, csökkent a humán tárgyak presztízse, a memoriterek jelentősége és mindez hová vezet - dohog egyik kedves, régi tanárom. Van, aki úgy vélekedik, az olvasási nehézségek oka lehet a tesztek eluralkodása, de az is, hogy a szó eredeti értelmében vett tanulás ma már nem „divat“. A gyermek nem küzd meg a tudásért, mert az órán illik mindent készen tálalni. Az egyéni erőfeszítés, a tananyag elsajátításáért folytatott küzdelem nem „sikk“, a szorgalmas, törekvő gyermeket strébernek, az elmélyedőt maflának tartják. Mások úgy látják, hogy a számonkérésben kell következetességre és rendszerességre törekedni. Hiszen azzal is kedvét lehet szegni a szorgalmas gyermeknek, hogy bár ő felkészült az órára, megtanult szépen, kifejezően és értőn olvasni, a pedagógus nem szakít időt a meghallgatására. Pedig a dicsérő szó, a biztatás a többieket is jobb munkára serkenti. Ez mind igaz, s ezenkívül az igazsághoz tartozik még az a közismert tény is, hogy ha az ősz-, tálylétszám magas, ha több mint 26 tanuló van egy osztályban, E sorok megjelenésének idején már mind a tizenöt szlovákiai hivatásos színházban elkezdődött az évad. Tizenöt színház, de huszonhat társulat, amely egyben jelzi azt is, hogy Szlovákia színházak dolgában területileg is kiegyensúlyozott helyzetben van; Nyugat-Szlo- vákiában hét, Közép-Szlovákiában és Kelet-Szlovákiában négynégy együttes tevékenykedik Minden évadnak megvan a maga dramaturgiai főiránya, amelyet szocialista művelődéspolitikai célok határoznak meg. Hagyományosan idén is a legérdekesebbnek ígérkeznek az eredeti darabok bemutatói, amelyekhez egyre gyakrabban csatlakoznak a szép- irodalmi művek dramatizációi is. Prózai, zenés, opera- és baletttársulatok huszonhat eredeti drámai alkotást mutatnak be. A másik meghatározó tényező idén szorosan összefügg a szovjet és orosz dráma fesztiváljával, amelynek keretében tizenkilenc bemutatót láthat a közönség. Ezt követi újabb specifikumaival a jövőre sorra kerülő cseh dráma éve, nem lehet egyénileg foglalkozni a gyermekekkel. Nincs idő sem az értő néma olvasás, sem pedig a hangos olvasás technikájának begyakorlására? Az olvasási nehézségek pedig az alapiskola felső tagozatán (5-8. osztály) - különösen .a szakszövegek olvasásakor - komoly gondot okoznak a gyermekeknek, kedvüket vesztve feladják a küzdelmet. A nagyszerű szovjet pedagógus, Szuhomlinszkij egy csaknem húszéves kísérlet befejeztével erre a következtetésre jutott: „Ha azt akarjuk, hogy a szovjet iskola 1-3. osztályában megtanuljanak a gyermekek értelmesen, kifejezően és megfelelő ütemben olvasni, egy-egy gyermeknek körülbelül 200 óra hangos és körülbelül 2000 óra néma olvasásra van szüksége.“ Ennyi idő nálunk egyetlen pedagógusnak sem áll rendelkezésére az anyanyelvi órán. Úgy látszik, épp az olvasás gyakorlása az a terület, ahol a szülő legtöbbet tehet gyermeke jó felkészüléséért és itt nyújthat leghathatósabb segítséget az iskolának, együttműködhet gyermeke tanítójával. TEGYÜK ÉLMÉNNYÉ otthon is számukra az olvasást. Ha elolvasnak egy mesét vagy verset, hallgassuk meg lelkes beszámolóikat, érzelmileg is azonosuljunk velük. Dicsérjük meg gyermekünket, ha a gyöngülő szemű nagypapának elolvassa az újság híreit, vagy mesét olvasva gyönyörködteti kisebb testvéreit. Lehet, hogy az olvasás eleinte makogva, nehezen megy, de ne veszítsük el a türelmünket. A rendszeres gyakorlás elöbb- utóbb szép eredményre vezet. A gyermek elsajátítja az olvasás technikáját és ezzel egyre közelebb kerül a valóságos célhoz, a szöveg megértéséhez. Hisz az olvasással eltöltött idő szükségszerűen együtt jár a gyermekek tudásában, képességeiben beálló minőségi változásokkal, s gyermekünk eljut az értő olvasásig. Ez pedig nemcsak a szülők és a pedagógusok, hanem az egész társadalom számára fontos, mert a széles látókörű olvasó nemzedék felnevelése művelődéspolitikai feladat is. TÖRÖK ZSUZSANNA amelynek keretében huszonhárom cseh darabot játszanak a szlovákiai társulatok. A további bemutatókon elsősorban a világ- irodalom klasszikus és mai haladó drámáit adják elő. Az 1982-83-as évadban tehát nyolcvan prózai, tizenegy opera, nyolc balett és kilenc zenés, illetve tizenhat bábdarabot mutatnak be. Mindenképpen érdekes lesz szemrevételezni, hogy ezek a tervek az évad során miként valósulnak meg, miközben már most természetesnek kell tekintenünk a repertoár változásait, a darabcseréket. Ezek a változások megfontolt dramaturgiai és művészeti alkotómunka esetén hozzájárulnak az eredetileg tervekbe foglalt és elképzelt színházi arcélek kialakításához. Beindult tehát a színházi nagyüzem, újra és újra felhangzik az előadás előtt az első csengetés. Reméljük, hogy a színház idén is kulturális és társadalmi életünk szerves alkotó eleme lesz, s ismét megújul a színpad és a nézőtér közötti évezredes kapcsolat. G. B. K ivételes sorsot mondhatott magáénak. Csaknem hét évtizeden át alkotója és szervezője volt irodalmunknak. A század- fordulót követő irodalmi és kulturális forradalomban Kaffka, Ady, Móricz, Osvát oldalán harcolt a megújulásért. Neve összeforrott a modern magyar irodalom legfontosabb alkotóműhelyével, a Nyugat folyóirattal, melynek szerkesztője és munkatársa volt fennállásának egész ideje alatt. Költői nagyságban nem ért fel legnagyobb kortársaihoz, sem Ady, sem József Attila nemzedékének legjobbjaihoz, de életműve szerves és elhanyagolhatatlan része századunk magyar irodalomtörténetének. Már a századforduló előtt verselt, de költői tehetsége csak a Nyugat hasábjain bontakozott ki. Azonos cél felé, de merőben más úton haladt, mint a Nyugat többi lírikusa. Főként egyszerűségével, sajátos életközelségével, valóságtiszteletével különbözött kortársaitól. Költészete mentes mindenféle miszticizmustól, szimbolizmustól, impresszionizmustól, a kor divatos áramaitól. Szemléletben, kifejezésben a költői közvetlenség, a puritán pontosság, a direkt közlés eszményeit követi. Módszere a mindent pontosan néven nevező, a sejtetés homályától mentes, az érzelmek szigorú intellektuális fegyelmezését szorgalmazó, gondolatiságra és logikai világosságra törő szabad vers. Szívós igyekezettel sajátos, szavakban és képekben kevésbé dús, de szigorúan logikus, fegyelmezett költői nyelvet teremtett magának, mely harmonikusan simult témáihoz. A Nyugat többi költőivel főként témái merészsége, az új iránti fogékonysága, a konvenciók elleni következetes harca rokon ította. A magánélet lírikusaként indul pályáján, megdöbbentő nyíltságú erotikus versekkel hívta fel magára a figyelmet, ugyanakkor megteremti a hitvesi szerelem, a családi élet, az anyaság ünneplésének őszinte és igaz költészetét szemben a kor hazug, álszent, a valóságtól elrugaszkodó versfaragóival. Kíméletlen önelemző, érzelmi-gondolati valóságának legrejtettebb, legmélyebb rezdüléseit is feltárja. Kevesen írtak nála meg- rendítőbben az emberi esendő- ség, a válságok, az öregedés, a halál problémáiról. Hangja ódái emelkedettségű, de józan, soha el nem ragadtatott. Kedvelt kifejezési formája a belső monológ, melynek az olvasó előbb az értelmét, gondolati tartalmát fogja fel, s csak később ismeri fel dísztelen költői szépségeit. A mondanivaló épsége érdekében látványosan lemond a kor hatáskeltő költői vívmányairól, még a rímről, a verszenéről is, pedig mesteri verselő, a szabad vers egyéni, senki máséhoz nem hasonlítható változatát alakítja ki. Talán ez az önként vállalt díszte- lenség és puritánság okozta, hogy hosszú ideig még közvetlen munkatársai sem figyeltek fel rá. A húszas évekig megjelenő tucatnyi kötetéről egy sor sem jelent meg a Nyugatban. Csak az első világháborút, a vesztes forradalmakat követő stílus- és ízlésváltás, a szimbolizmus hanyatlása, s annak ellenhatásaként divatba jött dísztelenebb, gondolatibb, harsányabb expresszionizmus tereli rá a figyelmet. Kortársai ekkor döbbennek rá, hogy már évtizedek óta műveli azt a költészetet, melynek igazi divatja a húszas években bontakozott ki. 1922-ben Testvérbánat csillaga címen jelent meg válogatott verseket tartalmazó kötete, mely meghozta számára az elismerést. Egy időre a kor hangadó, iskolateremtő lírai egyéniségei közé került, eltérő okokból és szempontok alapján, de egyforma lelkesedéssel és elismeréssel írt róla Babits és Kassák. Nagy tisztelettel övezték a húszas években fellépő írók, a Nyugat ún. második nemzedékének tagjai (Illyés, Szabó Lőrinc stb.). Közéleti verseiben, állásfoglalásaiban a polgári humanizmus eszméi vezették, de érzékenyen reagált a társadalmi ellentmondásokra, mindenkor a haladás szószólója volt. Háborúellenes verseivel, ellenzéki magatartásával, a társadalmi elégedetlenség kinyilvánításaival az őszirózsás forradalom előkészítői közé tartozott. Jelentős tette A diadalmas forradalom könyve (1918) című kiadvány megjelentetése, melyben 75 magyar író vall a forradalomról. Ö lett az első magyar polgári köztársaság sajtófőnöke, s ezt a tisztséget a Tanácsköztársaság fennállása alatt is betöltötte. Az összeomlás után üldöztetés és börtön várt rá, de emberi-költői eszméihez mindvégig hű maradt. A maga szerény eszközeivel harcolt az ellenforradalmi eszmék ellen. Költői bátorságát jellemzi, hogy 1923-ban nyíltan vállalni merte Petőfi forradalmi örökségét: Halványul a gyáva s vért hullat a nap: Jármát ha megunja, lerázza a nyak... Halványul a gyáva szavadra... dalod Ellihegem akkor is, ha belahalok! (Petőfi centenáriumára) A z ő nevéhez fűződik a Nyugat Könyvkiadó létrehozása, amely a haladó magyar és világirodalom értékeinek egyik legfontosabb közvetítője lett a két háború közötti időszakban. Kapcsolatot keresett és talált Gorkijjal, az ő kezdeményezésére jelent meg híres regénye, az Artamono- vok magyar fordításban. Szervező tevékenysége és költészetének folyamatos árama a fasiszta eszmék terjedésével fokozatosan megszakadt. A Hajnali három (1934) című kötetének megjelenése után csak két verset írt, Kosztolányi és Babits halála alkalmából. A háború jöttével a közéletből is kiszorult, az utolsó években bujdosni kényszerült. Ezek az előzmények tették lehetővé, hogy a felszabadulás után megtalálja a helyét a szocializmust építő új világban. Az öregedő költő képes volt gyorsan és zökkenőmentesen feloldódni a szocializmus eszmevilágában és távlataiban, maradt ereje költészetének megújítására. Felfrissülő költészetében egy gondolkodó elme néz szembe a forrongó társadalom kérdéseivel. Versei az eseményekre adott történelmi válaszok, egy tapasztalatokban gazdag élet alkalmi reflexiói. Elkötelezett, pártos, lelkes hangvételű költészet, melynek legfőbb jellemzője a szocialista társadalom és kultúra építésének igenlése. Hitében sohasem rendült meg, 1957-ben, az ellenforradalom leverése után az elsők között szólalt meg, jelentős szerepet vállalt az irodalmi élet konszolidációs folyamatában. Az alkalmiság, a gyors reagálás igénye néha szólamszerűvé, prózaivá hangolta verseit, de költészetének egészéből a pontos és elkötelezett munka szorgalmazása hallatszik: A holló helyett a sas legyen inkább, Mely karma közé ragadja munkád. A magasba, magasba, ha még úgy szédít, S e föld legyen végső pillanatod, Repítse föl, föl a műved A csillagos égig f É letművének betetőzését jelenti írói önéletrajzának (Egy író élete), kortársaira való visszaemlékezéseinek (Kortársaim) és élete dokumentumainak (Levelezéseim kodásaimmal) megjelentetése. Számbavételük nélkül megírhatatlan a huszadik század magyar irodalmának története SZEBERÉNYI ZOLTÁN ' Kulturális hírek- Az írástudatlanság elleni harc idei díját az UNESCO Brazíliának, Ecuadornak, Indiának és Indonéziának ítélte oda.- Mainzban rendezték meg a 15. Stendhal-kongresszust, amely három munkanapon foglalkozott a Vörös és fekete, a Pármai kolostor írójának, eredeti nevén Henri Beyle-nek az életművével.- Emlékbizottság alakult Salgótarjánban, az 1983. évi Mar dách-évforduló megünneplésén^ előkészítésére; jövőre lesz ugyanis Madách Imre születésének 160. és a tragédia első színrevite- lének 100. évfordulója. Szilva József: Kikötő Felmegy a függöny ÚJ SZÚ 6 1982. IX. 16.
