Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-11 / 189. szám, szerda
ÚJ szú 5 1982. VIII. 11. Társakkal és társtalanul (Részletek) A társadalom alapja Mögöttem hosszú, elvetélt évek, szorongattatások, szenvedések és tragédiák évei. Egyéni és az egész világot lángba borító tragédiák évei. Vajon teljesen meddőnek mondjam-e ezt a viharos, vérzivataros időt? Hiszen nem három esztendővel, de jóval többel, évtizedekkel tett öregebbé - így hittem, s hittem azt is, hogy arra az útra terel, amelyen ezentúl járnom kell. A szocializmushoz aránylag későn jutottam el, ám ettől függetlenül megóvott az eszmei zavaroktól és tévelygésektől kétszeres kisebbségi sorsomban érlelődő felelősségérzetem. Nem voltam kivétel. Valameny- nyiünkbe, akik kisebbségi sorsba kényszerültünk, belerögzödött valamiféle missziós tudat: úgy kell élned s azt cselekedned, ami nem csupán a magad hasznára, hanem egy nagyobb közösség javára is válik. Mindenért, ami körülötted történik, neked is felelned kell. [...] Az emlékek felelevenednek, vad csikóként elragadnának, ha nem fékezném meg őket, nem próbálnék rendet teremteni köztük. Semmi sem veszhet el, amiről úgy érzem, hogy értéke van, szellemi világomat tágabbá tette. Nem írok regényt, melyben a képzelet szabadon csaponghat, bejárhat ismeretlen, sohase látott tájakat, és embereket tesz élővé, akik sohasem éltek. A megtörténtekhez ragaszkodom, s mert nem szépít- gethetek, sokszor fájdalmas a vallomás, őriznem kell az igazságot akkor is, ha a valóság ostorként csattan rajtam. x Másnap kora reggel felszálltam a Sorrentóba induló kis gőzösre, és nyomban megkerestem a villát, amelyben Gorkij lakott. Délig dolgozik, ebéd után pihen - tüdöbaja megköveteli a sok pihenést -, de uzsonnatájban felkereshetem, így hangzott a felvilágosítás, amikor szorongásaimat leküzdve a házba benyitottam. Aztán ott ültünk a teraszon. Én roppantul elfogódva, tenyeremmel a könyvét szorongatva, néhány konvencionális szólammal próbálkoztam, ami a könnyű muszlinruhába öltözött élettársa tolmácsolásában idétlenül hathatott. Ha most, több mint öt évtized távolából, visszapillantok erre a látogatásra, és próbálom összerakni az emlékek szétforgácsolt, szertehulló mozaikdarabjait, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy süket és elcsépelt szavaimmal bizonyára a terhére voltam. Az első percekben átkoztam magam, hogy jó adag hiúságból ilyen kínos helyzetbe kerültem, suta fecsegésemet semmi sem menti, jobb lett volna Capriban maradnom, képKomáromban (Komárno) tíz éve működik a politikai nevelés háza, mely azóta járásunkban önállóan irányítja és szervezi az alap- és középfokú, valamint a felső fokú pártoktatást. így tehát a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének tevékenységét is. Az előző oktatási évben az esti egyetemen 84 hallgató fejezte be tanulmányait, közülük 38 kitüntetéssel. Preiner Tibor, az SZLKP járási bizottságának munkatársa, aki kezdettől ismeri az esti egyetem szervezési és oktatási problémáit, tapasztalatait összegezve ezt mondta:- Az új módszerek alkalmazásának sikerével, a hallgatók szorgalmával magyarázható az eredmény, hogy olyan sokan fejezték be tanulmányaikat kitüntetéssel. Az oktatás hatékonyságának fokozása terén azonban még akad tennivaló. Érdekes a hallgatók előképzettségével kapcsolatos észrevétele, hogy még mindig érezhető: a válzeletben eljátszogatni a gondolatokkal, amelyekkel nagy tiszteletemet és szeretetemet kifejezhettem volna. Bizonyára ott volt a hiba, hogy nem beszéltem úgy, ahogy kétkezi munkások, volgai hajósok, péksegédek, poros lábú zarándokok, egyszerű halászok, erdőket járó madarászok szólnak hozzá, amikor ügyes-bajos dolgaikat kiteregetik előtte. Amikor észrevettem, hogy az alattunk csillogó tengert, a halászbárkák fehéren megvillandó vitorláit, a messzi Nápoly apró játékszernek tetsző kőrengetegét nézi, elhallgattam. Ebben a hirtelen támadt, félpercnyi csöndben aztán, mintegy varázsütésre, vége szakadt a süketségnek, és egyszerre éreztem, hogy eleven, pezsgő áram sodrába kerülök. Gorkij nagy busa homloka alatt felfénylett a szeme, keze elhárítóan intett- nem akarta, hogy róla, utolsó olvasmányomról áradozzam, most én voltam fontos neki, az ismeretlen kezdő, aki tétován elindult, s az első sikerektől megmámoro- sodva azt hiszi, a Parnasszuson a helye.- Mi készteti arra, hogy írjon?- kérdezte.- Nagyon fiatalon jártam a háborúban, előbb a déli frontra küldtek, aztán nyugatra, Verdun mellé. Megismertem a kisember nyomorúságát, megaláztatását, értelmetlen szenvedéseit. Ez adta a tollat a kezembe, róluk írok, azokról, akiket meghalni küldtek; a szülővárosom embereinek életét figyelem, sok minden van, ami toliamra kívánkozik. Erre bólintott. Igen, ez a kezdet, de csak az elindulás, és tovább kell mennem. Vajon tudom-e, hogy merre? És mi az írás célja? Verset írni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett, idéztem Ibsent, és ő mosolygott.- Hát érdemes élni? - kérdezte kisvártatva. Meglepett az új kérdés, alig tudtam rá hamarjában felelni. Hogyne volna érdemes, hiszen annyi ságos időszak előtti években kevesebb figyelmet fordítottak az eszmei nevelőmunkára. Bizonyos korosztály zömének új volt a mar- xista-leninista filozófia, a pártépítés, a tudományos kommunizmus oktatása. Esetenként még a politikai gazdaságtan is..- Három év alatt fokozatosan, főként a klasszikusok műveinek tanulmányozásával, pótolták viszonylagos lemaradásukat- mondta. - Néhányan eleinte féltek, idegenkedtek a filozófiától, végül nagyon megkedvelték. Úgy tapasztalta, hogy a jól megszerkesztett előadásoknak nagy hasznát vették a hallgatók, de a gyakorlatok is értékesek voltak a hatékonyság szempontjából. Kisebb csoportokba osztva, a témaköröket közösen dolgozták fel a hallgatók. A felkészülés egy-egy gyakorlatra általában két hétig tartott, és a gyakorlatokon könnyen megállapították a mutatkozó hiányosságokat, ami módot adott szépség van körülöttünk, és oly sok a tennivaló.- Miféle tennivaló? - ostromolt tovább.- Kimondani az igazságot, küzdeni minden előítélet ellen, és nem tűrni az ürességet az életünkben, nem tűrni a közönyt. Ilyen és hasonló nagy szavakat mondtam, és ó tovább mosolygott. Aztán mintha már egészen tisztába jött volna velem, egy kurta mozdulattal csak intett: ne folytassam. Nem tudom szó szerint idézni, mit mondott, mert ahogy szemben ültem vele, nem mertem jegyzetfüzetemhez nyúlni, rá kellett bíznom magam az emlékezetemre. Csak késő este - az utolsó gőzössel tértem vissza szállásomra - jegyeztem fel mindazt, ami belém rögződött. Nem az a döntő, hogy önmagam felett tartsak ítéletet, hanem az, hogy mások életét megértsem, embertársaim vágyait és gondolatait, érzéseit tolmácsoljam. A magam gondolatait hozzáfűzhetem, de mindig embertársaimból kell kiindulnom és nem magamból. Ne színezzem a valóságot, ne szépítgessem, ne kendőzzem. Az igazság ezt különben nem is tűri, és csak bátran, tiszta szívvel szabad róla vallani. A bátortalan és hamis vallomás nem használ, a figyelmes olvasó mindjárt felismeri a hamisat, a bátortalant - az ilyen írás haszontalan, az ember kárára van. ízekre szedett szét, de nem gúnyosan és fölénnyel, ahogy később nem egy kritikusom tette, hanem minden feddő és intő célzat mellett bátorító jóakarattal, a tanító erélyével és egyben gyöngédségével. Amikor megkértem, hogy írja be nevét a könyvébe, megkérdezte, jól értettem-e, mit akart mondani. Ebben a percben tisztán láttam, hogy ez a zseniális ember egész lényével nevelésre termett. A burzsoá világ válsága a fuldokló haláltusájához hasonlatos, összeomlását nem lehet feltartóztatni, magyarázta, de nem is érdemes. Kultúrája pusztulásra ítéltetett, és a világ rendje, az újnak mindig győznie kell a régi felett. Jeles írónktól, Egri Viktortól, ma délután 14 órakor búcsúznak hozzátartozói, rokonai, ismerősei, barátai, olvasói a bratislavai krematóriumban. a témakörök részletesebb elemzésére.- így már a vizsgák előtt nyilvánvalóvá lett, mi a teendő - állapította meg. - A vizsgákra tehát jól felkészülten jelentkeztek a hallgatók. Az előadásokkal kapcsolatosan elmondta, hogy jogos nemtetszéssel fogadták a hallgatók az előadások felolvasását. Akadt néhány ilyen, és bizony az előadás unalmas volt. Sokkal inkább tetszett a hallgatóknak a „papír nélküli" előadás, főleg ha sok-sok példával tarkította a témát az előadó. További gondot okozott a magyar nyelvű irodalom hiánya. A pártépítés elméletéből és gyakorlatából egyes témakörök megvitatására csak szlovák irodalom alapján készülhettek fel a hallgatók. Megkérdeztem tőle azt is, hogy véleménye szerint a végzett hallgatók közül hányán válhatnak majd jó előadóvá. Szerinte nem mindegyik kitüntetett hallgató lesz jó előadó, de a végzett hallgatók mintegy 25 százalékának a tudás mellett adottsága is van hozzá. KOLOZSI ERNŐ A TÁRSADALOM legkisebb szociális egysége a család. Szerepe mindig óriási volt, s napjainkban is az, jóllehet, akadtak és akadnak olyanok, akik a család jelentőségének csökkenését jósolták. Tény, hogy a család szintén fejlődik, alkalmazkodik az új körülményekhez. Például a városi családokat nem fűzi össze annyi szál, mint egykor a faluhelyen, sőt, a tanyán élő családokat, amelyek sok tekintetben egymásra voltak utalva. A mezőgazdaság szocializálásával és korszerűsítésével a falusi emberek élete is gyökeresen megváltozott, ami bizonyos mértékben a családok fejlődésében is megmutatkozik. Például ma már faluhelyen sem olyan jellemzőek a családi összejövetelek, a családi ünnepségek és egyéb szokások, melyek hozzájárultak a családok összetartásához nemzedékeken keresztül. Ma már a falusi ember is természetesnek „veszi, hogy nem laknak egy fedél alatt nagyszülők, szülők és unokák, bár ez a jelenség faluhelyen még mindig előfordul. Egyre kevesebben vannak az olyanok, akiknek egy életre szóló csalódást okoz, hogy fiuk vagy lányuk külön lakásban akar élni, noha a családi házat úgy építették, hogy a fiatalok is elférjenek benne. Pedig semmi kivetnivaló sincs abban, ha mindenki önálló akar lenni, külön, saját háztartásban kíván élni. Az egy háztatrásban élő több nemzedék között rendszerint nézeteltérések, konfliktusok keletkeznek, ami lényegében temészetes, hiszen a különböző korú emberek különféleképpen ítélik meg a dolgokat. Társadalmunk célja, hogy minden család megfelelő körülmények között éljen. Az anyagi körülmények biztosításában pedig talán a legelső helyen áll a lakás. Mégpedig a megfelelő lakás, olyan, amelynek mérete arányos a család tagjainak számával, és lehetőleg összkomfortos. Ma már a lakás mielőbbi bebútorozását, háztartási berendezésekkel való felszerelését is természetesnek vesszük. MINDEZ persze még távolról sem jelenti azt, hogy minden család harmonikusan fejlődik, esetleg nem esik szét. A válások nagy száma arra inti a társadalom illetékes szerveit, hogy elemezzék a családok zátonyra futásának okait. Napjainknak ezzel az aggasztó kérdésével világszerte foglalkoznak. És persze azzal is, milyen súlyos következményekkel jár a családok széthullása. A hazánkban és másutt végzett felmérések néhány konkrét eredményét, megállapítását hasznosnak tartjuk. Az egyik ilyen megállapítás, hogy a harmonikus családi élet fontos feltétele az élettársak felhőtlen gyermekkora. Az elvált emberek közül soknak a szülei is elváltak voltak, vagy rosszul éltek. A rossz családi élet, a családok szétesése károsan hat a gyermekek nevelésére. Hazánkban egy szociológiai felmérés például megállapította, hogy a bűnözők között - a többiekhez képest - kétszer annyian vannak azok, akik gyermekkori nevelésüket nem tartják megfelelőnek. Még nagyobb a száma azoknak, akik úgynevezett nem teljes családból származnak. A család fejlődésének kérdését boncolgatva, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy hány gyermek legyen egy-egy családban. A Szovjetunióban nemrég ezzel a kérdéssel tudományosan is foglalkoztak. Sót, a sajtóban, a televízióban vitát rendeztek róla. A vita így összegezhető: a háromgyermekes család a legmegfelelőbb. Hogy miért? Azért, mert ez szavatolja a népesedés kedvező és egyenletes fejlődését, s a három gyerek megszületése még nem okoz egészségi károsodást az anyáknak. Az ennél több gyermek az asszonyokat már gátolja a közéletbe való bekapcsolódásban, a politikai tevékenységben, a szakmai fejlődésben. Vagyis a háromgyermekes asszonyok - megfelelő társadalmi támogatás és szolgáltatások mellett - még valóban egyenjogú polgárai lehetnek a társadalomnak. AZ EGY CSALÁD - HÁROM GYEREK elvet helyesnek tartják Bulgáriában, Magyarországon, az NDK-ban, és természetesen hazánkban is. A Szovjetunióban végzett felmérések azt is megállapították, hogy az egy-, illetve kétgyermekes családokban lazábbak a szülők kapcsolatai, értelmi kötődése, a gyermeknevelés feltételei, mint a háromgyermekes családokban. A szovjet iskolákban fokozatosan bevezetik a családi életre és a szülővé válásra való nevelést. A szocialista család szálainak erősítésében a jövőben sokat várnak a rádiótól, a televíziótól, a filmtől, az irodalomtól. A kutatók különösen árra irányítják figyelmüket, mik a legfontosabb teendők a szolgáltatások javítása terén, a családok helyzetének könnyítése szempontjából. Ezeket a kérdéseket a jelenlegi ötéves tervidőszakban a Szovjetunióban 57 kutatóintézeti munkahelyen fogják vizsgálni. Az ENSZ-statisztikák különös jelenségre hívták fel a figyelmet. Arra, hogy bár a nők műveltségi szintje világszerte növekszik, igen sok az olyan fiatal anya, aki nem tud bánni gyermekével. Ennek általában az az oka, hogy a mai szülők nagy része már kevésgyermekes családból származik, vagyis nem voltak különböző korú kisebb testvéreik, akiken a bánásmódot „gyakorolhatták" volna. így történhet meg, hogy a fiatal anya nem tudja hogyan kell bánnia gyermekével. Más szóval, rengeteg anya csak akkor kerül kapcsolatba kisgyermekkel, amikor megszül. Ma már az is egyértelműen bizonyított tény, hogy a gyermeknek élete első hónapjaiban elengedhetetlenül szüksége van édesanyja jelenlétére. Ugyanakkor minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a szoptatást, az anyatejet teljes mértékben semmi sem helyettesítheti. A fiatalok felkészítése a szülővé válásra, illetve a családalapításra világszerte gondot okoz. Európában számos országban a 13-18 éves fiatalok ezekkel a kérdésekkel iskolai tantárgyak keretében ismerkednek már - Dániában, Finnországban, az NDK-ban, az NSZK-ban, Svédországban és kísérletileg Jugoszláviában, valamint Lengyelországban. Mindennek ellenére a családalapításra való felkészítés még ezekben az országokban is igen sok kívánnivaló hagy maga után. A CSALÁD HARMONIKUS ÉLETÉNEK feltétele tehát nemcsak az anyagi körülmények biztosítása, hanem a megfelelő nevelés, a fiatalok kellő felkészítése is. A ráfordítás mindkét területén bőven megtérül. F. I. Az M típusú szovjet nyersvas közvetlen átolvasztá- sával új, korszerű technológiával állítják elő az alakítható acélt, a ČKD öntödéjében. Az új eljárás tonnánként 100 kilowattóra villamos energia megtakarítását teszi lehetővé. Ugyancsak csökken a gyártási idő és az öntéshez szükséges koksz mennyisége. Az új technológia felhasználásával évente 12 500 GJ elektromos energiát és 1,2 millió korona termelési költséget takarít meg az öntöde. A felvételen az alakítható acél előállításának egyik folyamata látható. (Jan Šváb felvétele - ČTK) Ami még gond A felsőfokú pártoktatás néhány tapasztalatáról Egri Viktor
