Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-09 / 187. szám, hétfő
1927 óta a náci uralom alatti megszakítást leszámítva - körülbelül öt évenként tartják meg Lipcsében a könyvművészet nemzetközi kiállítását. Ezt a rendezvényt az egész világon úgy tartják számon, mint a szép könyvek legnagyobb galériáját. Az előzőekhez hasonlóan az ideibe is szervesen illeszkedtek az egyes nemzeti bemutatók. Ezeken több mint nyolcvan ország mutatta be legszebb könyveit. Része volt a Goethe műveinek idegen nyelvű kiadásait felsorakoztató kiállítás is, továbbá egy-egy könyvilluszta szocialista országok. Éppen ezért érdemes megfigyelni a Lipcsei seregszemle néhány jellegzetességét. Azok a tervek, amelyek részt- vesznek a nagy nemzetközi versenyeken egyre inkább olyan értékeket képviselnek, amelyek különböznek a tömegkönyvekéitöl. Ezzel magyarázható, hogy egész sor grafikailag rendkívül jól kivitelezett könyvvel találkozhattunk, amelyek igényes olvasók számára készültek. Csehszlovákia egyike volt azoknak az országoknak, amelyek a könyvkiadás tömegtermékeit is bemutatták. Tartósan beigazolódik, hogy a nyomdaipar gyártási eszközei egyre újabb és tökéletesebb lehetőségeket kínálnak a könyvek kivitelezésére, az új színskálára, az illusztrációk sokszorosítására, a kötés és a borítók elkészítésére. Ezen a területen csúcseredményeket ér el az NDK, az NSZK, a Szovjetunió, Magyarország de néhány esetben hazánk sem marad le a legjobbak mögött. Világméretben is fontos helyet foglal el a gyermekkönyv megforMég egyszer Lipcséről rációkat, tankönyveket, a legszebb gyermekkönyveket, a nyomdászat történetét és a legkorszerűbb nyomdatechnikát bemutató kiállítás. önálló kiállításon voltak láthatók Marx műveinek tipográfiailag színvonalasan megformált kötetei, mivel idén lesz halálának 100. évfordulója. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gyakorlatilag mindegyik kiállításon részt vett, és az NDK mellett a legeredményesebb kiállítónak számított. A legmagasabb elismerésben részült a Blažej által tervezett Marx-kiadás, s ugyanezt a díjat kapta Albín Brunovský is, könyvillusztrációiért. Emellett a cseh és a szlovák könyvek számos érmet és oklevelet szereztek. Az idei rendezvény eléggé pontos képet adott a könyvművészet jelenlegi állásáról, amelyben meghatározó szerepet játszanak málása. A kiadók igyekeznek, hogy a gyermekkönyv mindig a legjobbak között szerepeljen. A szakosodott kiállításon elsősorban a gazdagon illusztrált, a színes, a közlést képi formákban hordozó, többnyire humoros, optimista tartalmú, gyakran a mai létre figyelő, didakticizmustól mentes történeteket kínáló könyvek voltak többségben. Az illusztrációkat felvonultató tárlat idén kissé szegényesebb volt, ám a kiválasztott írói szövegek megközelítése annál változatosabbá vált. A klasszikus értelmezése az illusztrálásnak, amely szerint a tartalomnak és a formának egységben kell lennie, egyre inkább háttérbe szorul. A könyvekben látható képzőművészeti alkotások egyre gyakrabban autonóm értéket képviselnek, amelyekkel a művész az irodalmi műről mondja el véleményét, és nem a vele való azonosulását bizonyítja. Ez az alkotói szempont nálunk is terjedőben van, bár Lipcsében esetenként öncélúságokkal is találkozhattunk. Ez a fejlődési irány számunkra is figyelemre méltó, bár a szöveg és az illusztráció egységének klasszikus szabálya bizonyos értelemben meghatározó kell, hogy legyen. Ugyanilyen sokirányú fejlődésről tanúskodott a grafikai kiállítás is, amelynek értékét növelte, hogy olyan művészek alkotásait is kiállították, mint Picasso, Munch vagy Kokoschka. A rendezvény érdekes része volt a Goethe halálának 155. évfordulójára rendezett bemutató. A nagy alkotó műveit felvonultató történelmi keresztmetszet egyben a könyvművészet folytonosságát is demonstrálta. Igazolta, hogy a könyvkultúra fejlődésének ma már történelmi periódusai vannak, hogy az építészethez hasonlóan a nagy korszakokat jellemző stílusok is megmutatkoznak, amelyek tükrözik az adott kor képzőművészeti állapotait is, a maguk műfaji törvényszerűségeinek keretei között. Három évszázad Goethe-kia- dásait megnézve ezek a jegyek erőteljesen megmutatkoztak. A nemzetközi részvétel igencsak reprezentatív volt, ám az is jellemző lehet, hogy néhány nagy európai kiadó, amelyek a tömegprodukciói mellett csúcsműveket is kiadnak, Lipcsében nem képviseltették magukat (Coüns, Hachette, Lademann, Giunti, Mondodori, Hamlyn stb.) A másik oldalon a széles nemzetközi részvételt biztosítandó törekvésnek az lett az eredménye, hogy helyenként olyan alkotások is közönség elé kerültek, amelyek csupán az adott ország kiadói törekvéseit reprezentálták. Ez valószínű a rendezők érdeke is volt, amit figyelembe kell venni. A lipcsei könyvkiállítás ismét igazolta, hogy az NDK, a Szovjetunió mellett valóságos központja a könyvművészet elméletének, és teljes mértékben felhasználja Albert Kapr kutatási eredményeit, valamint azt is, hogy Csehszlovákia ezen a területen a nemzetközi élvonalba tartozik. JAN NOVÁK Divatos fogalmakról Ordódy Katalin: NEMZEDÉKEK Ordódy Katalin 1961 -ben megjelent nagy sikerű regényét második kiadásban nyújtjuk át az olvasónak. A keretes regény története a monarchiabeli Prágában indul, néhány esztendővel az első világháború előtt, és a második világháború utolsó szakaszában ér véget egy dunántúli falu parasztviskójának udvarán. A nemzedékek sorsát felölelő mű a maradiság, a társadalmi igazságtalanság, a gyilkos háború elleni lázadás - az emberiesség regénye. Nem a máról szól, súlypontjában mégis az a keserves, hátborzongató emlékezetű közelmúlt áll, amelyből annyi szenvedés, annyi vér árán kivirágzott az egész emberiség bizakodására, optimizmusára feljogosító jelen. Ordódy Ralalin nEmZEDÉRER mafiách AGYAGHEGEDÜ Az antológiában huszonnégy fiatal szlovák prózaíró egy-egy elbeszélését, novelláját mutatják be. A huszonnégy írás huszonnégy sors, huszonnégy szempont világunk megértéséhez. Jellemző rájuk a szoros kötődés a szlovák epika legjobb hagyományaihoz s az erős társadalmi aktualitás. így például Vincent Šikula, Peter And- ruška, Ján Beňo, Peter Jaroš nyugodt tempójú, helyenként humorba oldott leírásai Kukučín és Ta- jovský sokszínű realizmusához, Ladislav Ballek, Andrej Chudoba és mások elbeszélései a harmincas évek lirizáló törekvéseihez kapcsolhatók. A kötődéseket nyíltan vállaló, hagyományosabb ars poeticájú szerzők mellől természetesen nem hiányzanak a kísérletezők sem. Jozef Puškáš vagy Dušan Kužel itt közölt írása például csak látszólag hagyományos novella, mert a hagyományos novellakeretben nagyon is modern lélektani igény munkál. Agyaghegedű 24 mai szlovák elbeszélő Otakar Chaloupka: TENGER, VARÁZSOS TENGER A vicinális poros ablaka mögött egy falusi legény áll, még egy utolsó pillantást vet eddigi életének színterére, a szegény hegyvidéki falura. Szeme előtt elvonulnak a röghöz kötött parasztember nehéz munkában múló napjai, örömtelen gyermekkora, beteljesületlen szerelme, anyja, apja és tengerész nagybátyja emléke. Kilátástalanul sivár életében az édesapja levelei és a nagybátyja elbeszélései nyomán elképzelt tenger egy boldogabb, örömtelibb világ jelképévé vált. Olyannyira, hogy végül nem bír ellenállni a titokzatos, varázsos tenger hívásának, leszámol addigi életével, és útnak indul, hogy a vágyva vágyott tenger partján új életet kezdjen. Eljut- e vajon álmai tengeréhez, amely szelíden csillog a napfényben, haragosan tombol a viharban, karcsú hajókat ringat a hátán, vagy erősebbnek bizonyulnak a szülőföldhöz fűző kötelékek? A napokban került a kezembe Kistamásné Varga Sarolta Konformizmus és nonkorformizmus című könyve. Kíváncsian hozzá fogtam a könyv olvasásához. A könyv elemzéseiben a szerző a címben közölt fogalmakat a maguk történetiségében próbáija megradadni, mindvégig kettős vonatkozásban. A konformizmus és a nonkon- formizmus fogalmakkal jelzett magatartás okait a maguk valóságos társadalmi összefüggéseiben, az adott osztályviszonyok fejlődésének keretében kutatja. És így a mű további olvasása után megállapíthatjuk, hogy az állammonopolista kapitalizmus politikai atmoszférája a konformizmus valódi közegének mutatkozik. A mű azoknak a hatásoknak és ellentmondásoknak az elemzését is megkíséreli, amelyek a szocializmus építésének jelenlegi körülményei között előidézői lehetnek e két fogalom alá sorolható magatartásoknak. A mű a történetiség követelményét itt sem kerülhette meg. Az ilyen magatartások indítékait lenini módon úgy elemzi, hogy jelenünk társadalmi valóságából kiindulva, abban a dinamikában veszi szemügyre, melyben meghaladásuk tendenciái is kirajzolódnak. Müvében elsősorban továbbgondolkodásra szeretne ösztönözni hiszen ezt a problémát végső soron a társadalmi gyakorlat fejlődése oldja meg azáltal, hogy e problémafelvetés feltételeit megszüntetve, a konformizmust és a nonkonformizmust azoknak az álproblémáknak a körébe utalja, amelyek létalapjukat vesztve csak az elfelejtésre érdemesek. Négy fejezetben taglalja és magyarázza e két fogalom pontos társadalmi, gazdasági és politikai értelmét. A lényeget csak akkor érthetjük meg, ha a könyvet figyelmesen elolvassuk. Az Új Magyar Lexikonban hiába keresnénk a magyarázatokat. A Politikai Kisszótár is csak szűkszavú útbaigazítást ad: ,.konformizmus - alkalmazkodás az uralkodó viszonyokhoz, beilleszkedés valamibe, jobb meggyőződés híján. Ellentéte a nonkonformiz- mus.“ (Politikai Kisszótár. Kossuth Könyvkiadó 1971. 145. old.) A nonkonformizmust pedig - a bátorság, az újat akarás, az igen-forradalmiság szinonimájaként - valamiféle dicsfény veszi körül. Az érdeklődő olvasóban a homály kezd oszlani, mert az ismeretlennek vélt kifejezések mögöttes tartalma érthetővé válik. A könyv további fejezeteinek elemzéseiből kiderül, hogy a konformizmus és a nonkonformizmus egyáltalán nem új keletűek, még akkor sem, ha nálunk még csak az elmúlt évtizedben jelentek meg, maguk köré vonva az újszerűség illúzióját. A műből megtudjuk, hogy mint tömeges társadalmi magatartást, mint jellemző politikai attitűdöt Anglia termelte ki - sajátos vallási-politikai formájában - egy évszázaddal megelőzve az angol polgári forradalmat. A fogalmakat etimológiailag a latin „conformare“ igére és származékaira vezethetjük vissza. Magyarra fordítva azt jelenti, hogy megfelel, összhangban van, hasonló hozzá. A magyar kiejtésben nagyon hasonlít az angol eredetű „konforthoz,“ amely a kényelmesség szóval, a kényelmes berendezés kifejezéssel egyértelmű. A kifejezések különösen az utóbbi két-három évtizedben honosodtak meg a polgári társadalomtudományi irodalmakban. Lényegét tekintve a kapitalista társadalomra jellemző tipikus megatartásforma jellegzetesen polgári megközelítéséről van szó. A konformizmust különböző irányokból lehet vizsgálni, más és más területen lehet nyomon követni. A köznapi életben, a pszichológiában, a szociálpszichológiában, a művészetben is. A köznapi életben a konformizmust általában az elvtelen alkalmazkodás értelmében használják. A pszichológiában főként (de nem kizárólagosan) az egyén magatartásának meghatározásakor merül fel a konformizmus, vagy a nonkonformizmus problematikája. Amint a konformizmust, úgy a nonkorformizmust sem szigetelhetjük el és nem vizsgáljuk önmagában, hanem mindig csak egy adott csoport és adott egyén összefüggésében - olvashatjuk a könyvben. A mű a többi fejezeteiben is érdekfeszítően vizsgálja és magyarázza e két fogalom társadalmi értelmét. A könyv elolvasása után az ember sok problémát egyszerűbbnek és érthetőbbnek lát, megismeri a társadalmi és politikai összefüggések bonyolult láncolatát. Ez a könyv érdekes tartalommal, marxista igazságszemlélettel telített olvasmány. Azok, akik hasonló tárgyú politikai és társadalomtudományi irodalmat kedvelnek, örömüket lelik benne. MARKÓ EMIL Világkönyvtár Nemrégiben jelentette meg a bratislavai Egyetemi Könyvtár, mint az ENSZ és az UNESCO letéteményes könyvtára, azokat az adatokat, amelyek a föld egyes országainak művelődési helyzetét jellemzik. Ennek alapján számos olyan adat került a szakemberek kezébe, amelyek összefüggésekre, a különböző társadalmi rendszerű országok kulturális és kommunikációs struktúrájának minőségére is rávilágítanak. Ez a szinte csak számokat tartalmazó vékony füzetecske, 1975 és 1979 közötti fejlődésről beszél. Egyebek között a kiadott könyvek és a napilapok számát, a felhasznált újságpapír mennyiségét, a mozik férőhelyeinek számát, a rádió- és televíziókészülékek meny- nyiségét és a nyilvános könyvtárak állományát mutatja be, mindezt ezer lakosra átszámítva. Az adatok közül most elsősorban azokat emeljük ki, amelyek a könyvkultúrával, az olvasással kapcsolatosak. A gazdasági fejlettség meghatározója annak, hogy egy-egy ország milyen mértékben gondoskodik a művelődésről. Feltétlenül figyelemre méltó adat, hogy a kiadott könyvek számát tekintve az USA megelőzi (85 126 címszó) a Szovjetuniót (80 560), de az ezer lakosra jutó közkönyvtári kötetek száma az USA-ban csak 1782, a Szovjetunióban viszont már 6148, Ehhez tudni illik, hogy a világon a szovjet könyvek jelennek meg a legmagasabb példányszámban. Míg azonban a tőkés gazdasági rendszer nyereségközpontú könyvkiadása mellett, az USA-ban a könyvtári állomány lényegesen alacsonyabb, a Szovjetunióban a művelődés demokratizmusát tükrözi az a tény, hogy egy lakosra 6,1 kötet könyv jut az ország könyvtáraiban, szemben az amerikai 1,7 kötettel. fc Hazánk ebben a tekintetben is előkelő helyet foglal el. Évente 10 089 címszót adunk ki, s könyvtárainkban ezer lakosra 3022 kötet jut, vagyis egy állampolgárra 3 könyv. Ha figyelembe vesszük, hogy Franciaország könyvtáraiban egy lakosra csupán 0,9 kötet jut, s hogy a könyvkiadásban és nyomdatechnikában méreteihez képest nagyhatalomnak számító Hollandiában is csupán 1,6 kötet esik egy-egy olvasóra, nem kell szégyenkeznünk. Érdekességként említhetjük meg, hogy a szocialista országok között hazánk a kiadott könyvek számát tekintve a Szovjetunió (80 560), Jugoszlávia (12 061), Lengyelország (11 191) mögött a negyedik helyet foglalja el. Végül érdekes adatnak tűnik az ezer lakosra jutó napi lappéldányszám. E szerint a világelsőség Japáné (569), a második helyen a kis szigetország, Izland (557) szerepel, a harmadik helyen pedig Svédország (526). Hazánkban ezer lakosra 304 napilap-példány jut. Persze mindezekből aligha lehet messzebb menő következtetéseket levonni. Tény azonban, hogy szembetűnő a különbség a szocialista országok javára a demokratikus közművelődési fontos elemeként működő könyvtárak könyvállományának tekintetében. Hiszen akár Franciaország, akár az Egyesült Államok könyvtári állományát figyeljük meg egyiké sem éri el a szocialista országok ezer lakosra eső könyveinek számát. (d-n) ÚJ SZÚ 4 1982. VIII. 9. Új könyvek
