Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-09 / 187. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1982. VIII. 9. Szabadfogású birkózó-VB, Edmonton A „képlet“ újra azonos... Mit hoz a Szovjetunió - „Világ“ összecsapás? • A háromtagú csehszlovák csapat: Schwendtner, Karabín, Strnisko i A magyar EB-érmeket követi-e újabb a VB-n? • Angyijev vagy Haszimikov? Mi tagadás, nem nyúlt hosszúra az idei ubor­kaszezon a sportéletben, hiszen alig egy hónap­pal a futball-világbajnokság befejezése óta au­gusztus 12-én - a kanadai Edmontonban - már a negyedik világbajnokság kezdődik, s ennek esélylatolgatásait szándékozunk elvégezni eze­ken a hasábokon. Ez korántsem egyszerú fel­adat a pontos rajtlista ismeretének hiányában. Persze, annak ismeretében sem lenne másként, hiszen az öreg kontinens kiváló szabadfogásúi mellett ott vannak a legjobb tengerentúli, ázsiai és amerikai versenyzők is, akiknek eredményei­ről meglehetősen kevés információ jut el hoz­zánk. Marad tehát a legutóbbi világbajnokság és az idei EB eredménylistája, amely némileg tám­pontot nyújthat a jelenlegi erőviszonyokhoz is. Ezek az adatok pedig azt sugallják, hogy a „kép­let“ továbbra is azonos: ebben a fogásnemben t a Szovjetunió legjobbjainak jó esetben a világ többi országának élversenyzői együtt tudnak egyenrangú ellenfelei lenni. Ez így persze, túlsá­gosan leegyszerűsítené a dolgot, hiszen amíg várhatóan a tavalyihoz hasonló esetleges erő- egyensúly kialakul - az aranyérmek felét nyerték a szovjet versenyzők - számos meglepetés is adódhat. Például mint tavaly, hogy nem mindig azok győztek, akiknek a papírforma szerint előre oda lehetett volna adni az aranyérmet... Abszajdov (68), Oganeszjan (90) és Haszimikov (+100). Az se len­ne túlságosan nagy meglepetés, ha valamelyikük helyett (vagy ve­lük együtt) Anatolij Bjeloglazov (62), Máté (100) - vagy ha nem Haszimikov indul a szupernehéz­súlyban, akkor minden bizonnyal Angyijev lép szőnyegre - nyerne aki hosszú sikeres pályafutása so­rán világversenyen még egyetlen mérkőzést sem veszített! Jelenleg tulajdonképpen három „lyuk“ van a szovjet csapatban, ahol nincs győzelemre esélyes versenyzőjük így az, hogy helyezetlenül végzett, tulajdonképpen várható is volt. Ezúttal sem készül a tengeren túlra nagy csapat - mindössze háromtagú „különítmény“ utazik. A hírek szerint az 57 kg-ban ott lesz a szőnyegen Schwendtner József, aki éppen július közepén szerzett junior EB-ezüstérmet; a 74 kg-ban az 1976-os Európa- bajnok és a montreali olimpia ezüstérmese, a moszkvai harma­dik Dán Karabin rajtol; míg az újra EB-bronzot szerzett 100 kilós Strnisko lesz a félnehézsúlyú in­duló. Schwendtner mellett szól technikája és gyorsasága, azon­ban az öreg kontinensen is akad jónéhány olyan ellenfele, akiket nehéz lenne megelőznie, és akkor még nem szóltunk az ázsiaiak­ról... A világbajnoki cím védője, a szovjet Szergej Bjeloglazov mellett még minden bizonnyal szőnyegre lép az NDK-beli Bob- rich, a lengyel Konczak, a tavalyi VB egyetlen román helyezését elért Neagu. Schwendtnerrel szemben Karabín tulajdonképpen előnyben van, hiszen a 74 kg-os súlycsoportban az ázsiaiak közül legfeljebb a mongolokkal és az irániakkal kell komolyabban szá­molni, viszont az európaiak közül ott van a bolgár Rajcsev, a moszkvai olimpiai bajnok, vagy a nyugatnémet Knosp, a világbaj­noki cím védője... Strnisko súly­csoportjában ismét az egyik leg­nagyobb esélyes az NDK-beli Gehrke, aki korábban a szuperne­hézsúlyban volt hagyományosan dobogós, viszont a szovjet Hja Máté, aki korábban sikert sikerre halmozott, tavaly csak bronzér­mes tudott lenni. Persze, Strniskó- nak elsősorban nem őket, hanem a nagyjából vele azonos képessé­gű versenyzőket kellene legyőz­nie, s ezek közé tartozik a török Taskin, és - ha várnai formában birkózik -, úgy a magyar Robotka István is. Ha abból indulunk ki, hogy a szovjet versenyzők minden bi­zonnyal megnyerik ezúttal is az aranyérmek felét, akkor arra min­denképpen esélyes az öt elmúlt évi világbajnok: Kornyilajev (48 kg), Szergej Bjeloglazov (57), az utóbbi években. Az 52 kg-ban nincs a kötöttfogású Blagidzéhez mérhető klasszis-jelöltjük sem; ugyancsak hiába próbálkoznak a 74 kilóban több versenyzővel is, hol Rajcsev, hol Knosp jelent még az EB-ken is leküzdhetetlen aka­dályt; a 82 kg-ban pedig Aracilov utóda kerestetik! A győzelemre esélyes verseny­zőket - a szovjet versenyzőkön kívül - tehát elsősorban a három említett súlycsoportban kell keres­nünk. Az 52 kg-ban tavaly a japán Asakura nyerte az aranyérmet és mögötte csak az NDK-beli Reich - ezüstéremmel - volt európai, hacsak a török Seyhant nem te­kintjük még annak. Tavaly eléggé mérsékelten szerepeltek a bolgá­rok, akik közül mindössze a í í kilós Sterev tudott aranyérmet szerezni, és ez volt az egyik meg­lepetése a VB-nek. S ha már a meglepetéseknél tartunk, akkor akként könyvelhető el a 82 kg-ban győztes amerikai Campbell sikere is, hiszen korábban - még 1969- ben San Diegóban is - honfitársa, Petterson volt az egyetlen újvilági klasszis, bizonyította ezt a mont­reali olimpián. Nincs már az indu­lók között Kovács István, nincs Abilov és a két világklasszis hiá­nyát a bolgárok érzik kevésbé, hiszen az elmúlt évben Campbell mögött Kamberov volt ezüstér­mes. A 100 kilóban továbbra is az NDK-beli Gehrke 9 legnagyobb favorit, s ha indul Máté, akkor csatájuk az aranyéremért a VB egyik kiemelkedő eseménye lehet- feltéve, ha nem kerülnek egy csoportba... Mind ez idáig egyetlen magyar világbajnoka van ennek a fogás­nemnek és ez Kovács István, aki már lemondta a válogatottságot. Józan számítások szerint győze­lemre esélyes magyar birkózó leg­feljebb csak egy van - a szuper­nehézsúlyú Balla József - még ha az idei Európa-bajnokság egész sor magyar sikert is hozott: Bíró László a 48 kg-ban már a technikai tus árnyékában tudott újítani és végül tusgyőzelemmel szerzett aranyérmet; Szabó Lajos (52), Szalontai Imre (57) és Sza- lontai Zoltán (68) közül bármelyik (vagy akár mindhárom) pontszer­ző lehet, éremre kevés az esélyük. Ugyanez vonatkozik a 62 kilós Orbánra és a 74 kg-os Fehérre. A 82 kilóban aligha indul magyar versenyző, hiszen Kovács félgőz­zel is fölényesen veri még most is minden hazai vetélytársát. Hason­ló a helyzet a 90 kg-ban, ahol a korábbi VB-negyedik Molnár Géza nyújt az utóbbi időben rap- szodikus teljesítményt. A tavaly ötödik helyen végzett Robotka (100 kg) idén az EB-n rosszul szerepelt. Balla pedig még mindig adós a nagy eredménnyel; egész sor ezüst- és bronzérme van; min­denkit megvert már a viiágon- Angyijevet kivéve. Nem tudni, most milyen formában van, hiszen Várnában megsérült és helyette a kötöttfogású (!) Rovnyai szerez­te az ezüstérmet. Csütörtökön rajtol a VB mező­nye, hogy „megoldja“ a tízisme- retlenű egyenletet... MÉSZÁROS JÁNOS Szélcsend - vihar előtt? Tizenhat rúdugró az 5,70-esek mezőnyében Az olimpia utáni évben sok port vertek föl a rúdugrók, egyre másra döntötték a világcsúcsokat, az ember szinte követni sem tudta valamennyit. Az idén viszont aránylag szélcsendes ez az egyik legnehezebb atlétikai verseny­szám. Lehet, hogy ez új vihar előjele? Európában az idén csak annyi változott ebben a számban, hogy két új név került föl a listára: a finn T mmo Kuusisto és a bolgár Ata- nasz Tarev. A múlt évben még mindketten erősen a középme­zőnyben szerepeltek. Tarev még a milánói fedettpályás Európa-baj- nokságon felhívta magára a figyel­met, 5,55 méterrel az ötödik helyet szerezte meg. Július 2-án Szófiá­ban a szabadtéren is bizonyított, 570 cm-re javította a bolgár orszá­gos csúcsot, s ezzel az eredmé­nyével feliratkozott a világ élmező­nyébe. A világranglistán gyakran sze­repel a szovjet rúdugrók neve, s így nem csoda, ha az Európa- bajnokságon érmet, sót érmeket várnak tőlük. Az idei legjobb ered­ménnyel Alekszandr Csernyajev dicsekedhet, aki Tarevhez hason­lóan 570 cm-t ugrott. Biztosra ve­hetjük, hogy rövidesen többen is követik őt. A vágta- és az ügyes­ségi számokban augusztus köze­pén kerül sor a Szovjetunió orszá­gos bajnokságára, amelyen a rúd­ugrók nyilván hallatnak majd ma­gukról. Az Európa-bajnokság előtt nem árt röviden áttekintenünk, mi is történt tavaly a rúdugrásban. 1981. június 20-án Maconban a francia Thierry Vigneron első ként jutott át az 580 centiméteren. Néhány nappal később, a Tbiliszi­ben rendezett Barátság-verse- nyen a szovjet Vlagyimir Polja- kov áttornázta magát az 581 cen­timéteres világcsúcsmagasságon. Ez a mai napig érvényben levő világrekord. Egy másik szovjet fiú, Konsztantyin Volkov 1981. au­gusztus 2-án Irkutszkban 584-et teljesített, de ezt az eredményt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség a mai napig nem hitelesítette. N légy csehszlovák csapat IN szerepel az európai labda­rúgó kupaküzdelmekben (BEK: Dukla, KEK: Slovan, UEFA Kupa: Bohemians, Ostrava), ám a Duk- lának még várnia kell ellenfelére, mivel a Bukarest - Valerengen Oslo selejtező győztesével kerül össze. A másik három együttes már ismeri ellenfelét. ÖT VILÁGBAJNOK. Nem veit túlságosan nagy a lelkesedés a Slovan háza táján, amikor meg­tudták, hogy az Inter Milano lesz az ellenfél. Rögtön az első fordu­lóban! A bratislavai szurkolók azonban örülnek: öt világbajnokot és két válogatott-jelöltet láthatnak majd az olasz csapat színeiben. met. A fekete-fehér mezben fut­ballozó csapat Bécs elővárosának egyik kis stadionjában (15 ezer férőhelyes) játssza mérkőzéseit. Nem szabad azonban lebecsülni az osztrák csapatot, hiszen az utóbbi két esztendőben mindig a negyedik helyet szerezte meg a 10 tagú osztrák bajnokságban. A csapat edzője a 40 esztendős Felix Latzke, akit szigorú és ke­mény szakvezetőnek tartanak, az idei világbajnokságon Georg Schmidt szövetségi kapitány mel­lett segédkezett. Eredetileg úgy volt, hogy a világbajnokság után ő veszi át a válogatott irányítását, ám Latzke nemet mondott. Latzke asszisztense nem más, mint La­dislav Kuna, a csapat középhát­Kupaellenfelek Hiába, az Inter „nagy hal“ a klub­csapatok között, bárhogy nézzük is a dolgokat. A válogatottakon kívül még olyan kiváló külföldi já­tékos tagja is tizenkétszeres olasz bajnok és háromszoros kupagyőz­tes együttesnek, mint a nyugatné­met Hansi Müller, aki az idei világ- bajnokság után szerződött Milánó­ba. A csaknem 70 000 pártoló tagsággal dicsekedhető Inter a 80 ezer férőhelyes San Siro-stadion- ban játsza mérkőzéseit, akárcsak helyi konkurrense, az I. ligából kiesett AC Milan. Az Inter kétszer nyert BEK-et (1964, 1965) és két­szer Világ Kupát (az említett esz­tendőkben), ám később csak egy­szer tudott olasz bajnokságot nyer­ni, 1971-ben bekerült a BEK-dön- töbe, de ott 2:0-ra kikapott az Ajax Amsterdamtól, s utána sokáig „sehol sem volt“. Tavaly a baj­nokság ötödik helyén végzett an­nak ellenére, hogy sokáig első­ségre is pályázott. Sandro Mazzo- la menedzser (korábbi híres csatár) a nyári átigazolási időszakban meszerezte klubjának H. Mülleren kívül az addig az Avellinóban fut- balozó brazil Juaryt és a válogatott hátvéd Collovatit (AC Milan). A fe­kete-kékek új edzője, Pino Mar- chesi ősszel valószínűleg a követ­kező csapatot küldi harcba a régi dicsőség visszaszerzéséért: Bor- don - Bergomi, Oriali, Marini, Col- lovati - Bini, Bagni, H. Müller - Al- tobelli, Beccalossi, Juary. LEGYŐZHETŐ ELLENFÉL. A Bohemians Praha egymás után negyedszer rajtol az UEFA Kupá­ban, és az első fordulóban csak most mosolygott rá a szerencse. Pospíchal edző ugyan azt mondta: inkább az Ipswich Town vagy Manchester United csapatát kí­vánta volna ellenfelül, ám az Ad­mira Wacker Wien nem olyan rossz csapat, hogy a nézők ne lássanak érdekes, jó játékot. És a továbbjutás lehetősége is reáli­sabb, mint a fentebb említett két együttes esetében. Az Admira Energie Wacker Wien klubot 1905-ben alapították. Nyolcszoros osztrák bajnok és ötszörös kupa­győztes. Ám a régi szép idők na­gyon a múltba nyúlnak: az Admira tizenhat esztendővel ezelőtt szer­zett bajnoki címet és kupagyőzel­védje és egyik erőssége. Az Admi­ra Wien rendszerint a következő összeállításban szokot pályára lépni: Fleischmann (volt váloga­tott) - Demantke, Kuna, Meslen- der, (ott volt az idei VB-n, de nem jutott szóhoz), Degeorgi, (játszott a spanyolországi világbajnoksá­gon) - Knaller, Binder, (Troindl), Gallos (volt válogatott) - Krejcirik, Igesund (dél-afrikai), Kern. A JÖVŐ CSAPATA? A Baník. Ostrava ellenfele szerves részét képezi az ír labdarúgásnak: A Glentoran Belfast 17 bajnoki címe közül az elsőt már 1894-ben megszerezte! A múlt század vé­gén az ír szigeten csak egy baj­nokság volt, nagyobb volt a kon­kurencia. Az ír csapatok közül csak a Linfield eredményesebb a Glentorannál, ám éppen az el­múlt idényben győzte le kétszer is a bajnokcsapatot. Ez is siker nem utolsó sorban a játékosedzónek, a 35 éves McFallnak, az észak-ír liga minden idők legfiatalabb me­nedzserének köszönhető. A sze­gényes ír viszonyokat ismerve, akadt mecénás, aki 50 ezer font strelinget „invesztált“ a csapatba. És a Glentoran egyik napról a má­sikra az ország legdrágább csapa­ta lett. Visszatért a csapathoz Pa­terson (Sheffield), Clery (Port- down), Harrison (Bangor) és Kingston (Cliftonville). Ráadásul nagyon jó formába lendült Jami­son, valamint a nagy ígéret, a fia­tal Balckladge, aki gólkirály lett. Blackledge tagja volt a VB-keret- nek, de sérülés miatt nem lehetett ott Spanyolországban. így is ket­ten szerepeltek a világbajnoksá­gon a Glentoran csapatából: Jami­son és Cleary. Ez nagy dolog, hiszen Észak-Írországban nincs profizmus, így nagy volt a konkur- rencia az nagol bajnokságban szereplő észak-ír profik és az ír amatőrök között. „Tavaly ugyan megnyertük a bajnokságot és az idén az UEFA Kupában szerep­lünk, ám csapatom a jövő csapa­ta“ - mondotta McFall mene­dzser. Lehet, hogy igaza van. Blackledge mögött a góllövő-listán egy 18 esztendős előretolt csatár, Manley végzett a második he­lyen ... (T. V.) Az említett nagy mozgás után mindenki várta az 580 fölötti ugrá­sokat. Vlagyimir Poljakov niég a téli felkészülése idején tett nyi­latkozatában rekordokról, sót, hat méterről beszélt. A szovjet rúdug­rók formájukat valószínűleg az Európa-bajnokságra időzítik. Erről egyébként nemcsak ők, de ellen­feleik is így nyilatkoznak, például az amerikai David Volz, a Karl- Marx-Stadt-i NDK-USA viadal után: - Biztos vagyok benne, hogy a szovjet rúdugrók az idén még fantasztikus eredmények­kel rukkolnak ki. A mérce jelenlegi állása az amerikai ugróknak kedvez. A már említett David Volz tavaly még csak 557-tel dicsekedhetett, az idén Durhamban 573 centiméterre javította William Olson országos csúcsát. Előtte, 1982. június 19-én Knoxville-ban Olson és Dan Rip­ley is túljutott az 572-es magassá­gon. Az amerikai ugrók igyekezete teljesen világos, mindenáron visz- sza szeretnék szerezni azt az elő­kelő helyet, amelyet az utóbbi években a szovjet rúdugró iskola tagjai elhódítottak tőlük. Ehhez, persze, Poljakovéknak is lesz egy­két szavuk. (U. K.) A rúdugrók világranglistája 584* Volkov (szovjet) 1981 581 Poljakov (szovjet) 1981 580 Vigneron (francia) 1981 578 Kozakiewicz (lengyel) 1980 577 Houvion(fr) 1980 575 Vigneron (fr) 1980 575 Volkov 1981 573 Volz (amerikai) 1982 572 Kozakiewicz 1980 572 Ripley (am) 1982 572 Olson(am) 1982 571 Volkov 1981 571 Vigneron 1981 571 Olson 1982 571 Jessee(am) 1982 570 Roberts (am) 1976 570 Houvion(fr 1980 570 Bellot(fr) 1980 570 Vigneron 1980 570 Ferreira(fr) 1380 570 Vigneron 1981 570 Houvion 1981 570 Bellot 1981 570 Kulibaba(szovj) 1981 57Ô Volkov 1981 570 Poljakov 1981 570 Krupszkij (szovj) 1981 570 Csernyajev (szovj) 1982 570 Tarev (bolguár) 1982 * - nem lett hiteles világcsúcs A legcélszerűbb azokkal a kér­désekkel foglalkozni amelyek a ta­valyi VB során felmerültek: a vár­ható szovjet fölény milyen úton alakul ki; az alsó súlycsoportokon kívül a tengerentúliak tudnak-e számottevő ellenállást kifejteni; ki- lábalóban van-e a hazai szabad­fogás tavalyi mélypontjáról vagy csak az EB-ken sikerül itt - ott egy-egy részeredményt elérni?! Kezdjük talán a végén. Tavaly mindössze a 74 kilós Holoubek indult Skopjéban. Ö a súlycsoport harmadik embere idehaza is és Schwendtner József (felül) fogást keres. Legközelebb Edmonton­ban ... (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents