Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-07 / 186. szám, szombat

ÚJ szú 5 1982. VIII. 7. „A világűrnek az emberiséget kell szolgálnia" Hétfőn kezdődik az UNISPACE-82 nemzetközi konferencia A címben szereplő jelszó jegyében tartják augusztus 9-e és 21-e között Bécsben az ENSZ UNISPACE-82 nevet viselő második konferenciáját a világűr kutatásáról és békés célokra történő felhasználásáról. A konferencián felelevenítik az űrkutatás és az űrkutatási technika eredményeit a kozmikus korszak kezdetétől, 1957. október 4-től, amikor a Szovjetunióban felbocsátották a Föld első mesterséges holdját. Feltételezik, hogy ezen az összejövetelen a világ több mint száz országának felelős képviselői, politikusok, tudósok, mérnökök és technikusok ezret is meghaladó számban vesznek részt, ami lehetővé teszi, hogy az űrkutatás tudományos és technikai problémái mellett megvitassák a kozmikus technika felhasználásának lehetőségeit a békeszerető emberiség javára és elemezzék ennek hatását az emberiség szociális és gazdasági fejlődésére. AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE először nem sok­kal a Föld első mesterséges hold­jának felbocsátása után, 1957- ben nyilvánította ki érdeklődését a világűr békés felhasználása iránt. Az ENSZ igyekszik elérni, hogy a világűrt csak békés célokra használják ki a világ összes nem­zetének fejlődése érdekében, be­leszámítva a fejlődő országokat is és azt, hogy ne kerüljön sor a világ­űr militarizálására. Az ENSZ ezen a területen foly­tatandó tevékenységének fö szer­ve a Közgyűlésnek a világűr békés kihasználására létrejött bizottsá­ga, amely 1959-ben alakult meg. Tekintettel arra, hogy ez a bizott­ság jogi szempontokkal éppúgy foglalkozik, mint a világűr gyakor­lati kihasználásának kérdéseivel, két albizottsága van: jogi és tudo- mányos-technikai. Ezenkívül a bi­zottságban néhány munkacsoport is dolgozik, amelyek a távközlési mesterséges holdak, a közvetlen televíziós képet sugárzó, a meteo­rológiai adatokat szolgáltató mes­terséges holdak kérdéseivel, vala­mint a Föld nyersanyagforrásai­nak mesterséges holdak segítsé­gével végzett feltárásával foglal­koznak. Az űrkutatási tevékenységben a kutatószondák pályára állítására két rakétakilövő állomás szolgál, amelyek az ENSZ segítségével épültek. Ezek az állomások az argentínai Mar del Platában és az indiai Thumbeban vannak. Eze­ken az állomásokon a fejlődő or­szágok szakemberei részt vehet­nek a világűr békés célú kutatásá­ban és gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek. Az űrtechnika fel- használását az ENSZ különböző szervezetei is sokrétűen támo­gatják. Az ENSZ első, a világűr békés célú felhasználásával foglalkozó konferenciája óta eltelt időszak­ban - amelyet szintén Bécsben rendeztek 1968-ban - óriási mennyiségű új információhoz ju­tottunk, amelyek jelentősen meg­változtatták elképzelésünket a Földről, a Földet körülvevő tér­ségről és a világűrről. Az űrtechni­ka felhasználása a népgazdaság különböző területein (űrtávközlés, a Föld kozmikus szondázása, na­vigációs és meteorológiai műhol­dak) hihetetlenül gyors tempóban fejlődik. Az elkövetkező évtized­ben további sikereket és eredmé­nyeket várhatunk az ember által irányított űrrepülésektől és a komplex orbitális űrállomások hosszú időtartamú tevékenységé­től. Előtérbe kerül egyes gyógy­szerek és más anyagok gyártása a súlytalanság állapotában, és szintén várható a nagy orbitális energetikai komplexumok föld kö­rüli pályára állítása. FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGES időről időre megvizsgálni, meddig jutottunk az űrkutatásban, milyen lehetőségek vannak a kozmikus technika előnyeinek kihasználásá­ra elsősorban a fejlődő országok­ban. Multilaterális és bilaterális megbeszélések keretében szük­séges megtárgyalni, hogy a létező űreszközök programjait hogyan lehetne a legjobban kihasználni a békés célú kozmikus kutatás területén. Az UNISPACE-82 konferencia programjában három témakör szerepel, ezek a következők: 1. Az ürtudományok és űrtechnika hely­zete és fejlődésének perspektívá­ja; 2. Az űrtechnika felhasználása az emberiség szükségleteire; 3. A nemzetközi együttműködés és az ENSZ feladatai. Az UNISPACE-82 nemzetközi konferenciát egész sor tárgyalás előzte meg az ENSZ-ben. A ja­vaslatot először 1978-ban vitatták meg a világűr békés célú felhasz­nálására létesített bizottság ülé­sén, és jóváhagyásra előterjesz­tették az ENSZ Közgyűlésére. A konferencia javasolt tervezete a konferencia alapelveit és feltéte­lezett témakörét tartalmazta. Az ENSZ Közgyűlése 1978. novem­ber 10-én jóváhagyta az A/30/16 számú határozatot, amely a kon­ferencia előkészítésének hivatalos dokumentuma lett. 1980-ban a szükséges szervezési munká­kon kívül a konferencia informáci­ós anyagainak előkészítése is megkezdődött. 1981 márciusában az indiai Yash Pál professzort vá­lasztották meg az UNISPACE-82 főtitkárává. Neves tudósok népes csoportja dolgozik a konferencia sikeréért. Elkészítettek 12 össze­foglaló jelentést az egyes témakö­rökről. Ezenkívül beszámolók ké­szülnek a nemzeti programokról is, .amelyekben a résztvevők is­mertetik tevékenységüket, néze­teiket, s javaslatokat terjesztenek elő. Nagy figyelmet szentelnek a konferencia népszerűsítésének mind a szakemberek, mind a nyil­vánosság előtt. A konferencián a következő té­mák kerülnek megvitatásra: a vi­lágűrrel foglalkozó tudományágak jelenlegi helyzete és fejlődésük távlatai: a jelenlegi űrtechnika át­tekintése és fejlődési perspektívá­jának kidolgozása, a Föld és a Földet körülvevő térség termé­szeti kincseinek kutatása; az em­ber világűrben tevékenységének hatása a Földet körülvevő térség­re és a világűrre: az iskolaprogra­mok sugárzására szolgáló mes­terséges holdak rendszerének ter­vezése és technikai-gazdasági bebiztosítása; a geosztacionáris pályák hatékony kihasználása; az űrkutatás hatása a gazdasági és szociális fejlődésre; sokoldalú nemzetközi együttműködés az űr­kutatás területén. Megvitatásra kerülnek továbbá a világűr demili- tarizálásának kérdései is. AZ EGYES ÁLLAMOK ÉS A NEMZETKÖZI SZERVEZETEK baráti együttműködése a konfe­rencia előkészítésének időszaká­ban elősegíti, hogy az UNISPA- CE-82 konferencia elérje célját, s fontos mérföldkő legyen a fejlő­dés, és a kozmikus kutatások bé­kés célú, az emberiség javára szolgáló felhasználásának útján. Ing. PINTÉR ISTVÁN, CSc. Jó eredmények - jó kollektíva- Egészségügyi nővér akartam lenni. Segíteni a betegeken, gyó­gyítani őket. Fel is vettek az egészségügyi középiskolába, de a tanulmányaimat mégsem kezd­hettem el. Az édesanyám megbe­tegedett, szanatóriumba került. Otthon maradtam. Törődtem a testvéreimmel, még főzni is megpróbáltam. Később aztán úgy gondoltam, hogy jó lenne minél előbb munkába állni. Ekkor vi­szont a család vélekedett úgy, hogy valamilyen szakmát azért ki kell tanulnom. A kereskedelemre esett a választás, elárusítónő let­tem - vall életéről Fridrich Irén, Kassa (Košice) egyik forgalmas élelmiszerüzletének vezetője. - A tanulóidő akkor csak két év volt. Kilencszázhatvanban szaba­dultam. Itt Kassán a Smetana ut­cában volt egy élelmiszerüzlet, ott kezdtem dolgozni. Nem tudom, hogy miért, de első pillanattól kezdve bíztak bennem. Azonnal üzletvezető-helyettesnek nevez­tek ki. Horváth Laci bácsi, az üz­letvezető igen jó szakember volt. Tőle rengeteget tanultam. Szigorú volt, de tudott a vásárlóknak és a beosztottjainak nyelvén is be­szélni. Mikor üzletünket lebontot­ták, a Terasz-lakónegyedbe he­lyezték át, majd üzletvezetőnek neveztek ki a Slovan szállóval szembeni élelmiszeráruházban. Két műszakban huszonhármán dolgoztunk itt. A munkakörülmé­nyek - amint látja - nem valami jók. Hiába, régi üzlet ez már, de azért még használható, és mi min­den tölünk telhetőt igyekszünk megtenni. A polcokon általában 500 ezer korona értékű árut tar­tunk. A pékségből naponta hat­szor, a tejüzemből kétszer kapunk árut. A nagyraktárból hetente egy­szer, a baromfifeldolgozó vállalat­ból kétszer érkezik szállítmány. Havonta 1 millió 800 ezer korona kiskereskedelmi forgalmat bonyo­lítunk le, noha az eladóterünk nem nagyobb tízszer tizenöt méternél. Eddig még hiányunk nem volt. A jó eredmények egyértelműen dolgo­zóink odaadásának, jó munkájá­nak köszönhetők. Jó eredmények és jó kollektíva- igen ezek összetartoznak, csak ezek megteremtése nem minde­nütt sikerül. Hogy ebben az élelmi­szerüzletben ez megvan, abban Fridrich Irénnek nagy érdeme van. A rendet, a fegyelmet megkövete­li, ugyanakkor megértéssel kezeli minden dolgozójának személyes gondjait, segít, ahol csak tud.- Tényleg összeforrott, jó gárda a miénk - mondja. - Közülünk nem is kívánkozik el senki. Az utóbbi évtizedben például csak ketten távoztak sorainkból. Az egyik kolléganő férjhez ment és lakóhelyet változtatott, a másik pedig nyugdíjba ment. Üzletünk egyébként elég forgalmas helyen van. Vásárlóink nagy része a villa­mosra, az autóbuszra, a vonatra siet, azaz hozzánk csak úgy beug­rik. Mondom, ezek az emberek sietnek, és mi ezt igyekszünk is tudomásul venni, a munkát úgy szervezzük, hogy nézeteltérésünk ne legyen. Az életünk nagyobb részét mi itt töltjük el az üzletben- és hát nekünk sem mindegy, hogy hogyan. Pénztárosnőinknek az elmúlt hetekben nehéz volt a helyzetük. A szomszédban egy új nagy áruház alapjaihoz verték le a cölöpöket. A hatalmas zajt nem volt könnyű elviselni, de kibírtuk. Nem panaszkodtunk, hiszen ne­künk is érdekünk, hogy felépüljön az a korszerű áruház, s minél előbb mi is ott, a mostaninál sok­kal jobb körülmények között vár­hassuk a vásárlókat. A jelszóban megfogalmazott kívánságot: Min­dent a vevőért! - egyébként mi itt ebben a régi üzletben is a legfon­tosabb feladatunknak tartjuk. Min­denkinek szívesen segítünk a vá­sárlásnál, tanácsot adunk, ha kell, kérjék azt akár magyarul, szlová­kul vagy más nyelven is. Jóllehet - és kérem ezt ne hagyja ki - tud­juk, hogy mi sem vagyunk tökéle­tesek. Hibákat mi is elkövetünk, de ha felismerjük, igyekszünk elhárí­tani. Őszinte, igaz szavak, amelyek­kel mindig szívesen találkozik az ember. Kétségtelen, hogy Fridrich Irén szereti a szakmáját. Sokan állítják, hogy szíwel-lélekkel végzi napi teendőit, legjobb tudása sze­rint irányítja az üzlet dolgozóinak munkáját. Sokéves áldozatos te­vékenysége elismeréseképpen fényképe minden bizonnyal meg­érdemelten került a város legjobb dolgozóinak arcképcsarnokába.- Három lányom van. Az ő gyermekkoruk az enyémmel össze sem hasonlítható - és en­nek én tiszta szívből örülök. Be­csületes munkára, helytállásra ne­velem a gyerekeimet és arra, hogy szeressék az embereket. A szere­tet mindenütt nagyon fontos - vall­ja Fridrich Miklósné. SZASZÁK GYÖRGY Egy bányászbrigád és vezetője Nem méltatni akarom František Karlovský bányászbrigád-vezetöt, a Szocialista Munka Hősét, csu­pán azokról az emberi jellemvoná­sairól szólok, melyek olyanná te­szik, mint amilyen: elkötelezett kommunistává a bányában, a poli­tikai és társadalmi élet legkülön­bözőbb posztjain. Korábban jártam vele a rudňa- nyi vasércbányában, s lent a föld mélyében figyelhettem, az arany­jelvényes bányászbrigád és veze­tőjének munkáját. Most, műszak után, a pihenés óráiban találkoz­tunk. A beszélgetés témája így is a vasércjövesztésre, a munkára terelődött. Talán azért is, mert leg­utóbb a Spišská Nová Ves-i Vas­ércbányák üzemei példás dolgo­zóinak találkozóján is erről, a re­kordteljesítményekről beszélget­tünk. Szinte ott folytatta, ahol néhány héttel ezelőtt abbahagyta.- Vállalatunk eredményessé­gében igen jelentős szerepet ját­szik a rekordmozgalom és egyéb kezdeményezés - hangsúlyozta Karlovský elvtárs. - Megmondom őszintén, bár ötször értünk el mi is ilyen sikereket, a vasércbányák­ban nem olyan egyszerű dolog rekordot elérni. A jövesztés felté­telei nem egyformák. Néhol a vas­érc úgymond kínálja magát, má­sutt pedig keresni, kutatni kell. A jól hasadó vasércfalakat gyak­ran megközelíthetetlen falrészek váltják. Az észre, tapasztalatra itt, a bányában nagy szükség van. A munka, az élet megtanított ben­nünket, hogy használjuk az eszünket. Lehet, azt mondják ró­lam, elégedetlen, türelmetlen em­ber vagyok. Bizonyos értelemben valóban így van. Ugyanis nem tudok megelégedni azzal, ami már volt, újabb lehetőségek, jobb eredmények elérésének reménye fűt, gondolkodásra, cselekvésre sarkall. Közismert tények, hivatalos doku­mentumok bizonyítják, mennyi si­ker, eredményesség fűződik a Karlovský-brigád munkájához, vezetője kiváló szervezőképessé­géhez, példamutatásához. Két­ségtelen, milyen kedvező hatással van mindez a vállalat verseny­mozgalmára és végső soron a tervteljesítésre, Karlovský elv­társ is tudatában van ennek, hi­szen azért kezdeményez és cse­lekszik, de soha sem dicsekszik.-Tudom, gyakran dicsérnek engem és a brigádomat, sokan igyekeznek meggyőzni, mennyire tökéletes vagyok, mi mindenre ké­pes az én kollektívám. Nem va­gyok híve a dicsérgetésnek. Sze­rintem erre nincs szükség. Egyéb­ként mi sem vagyunk csodatevők, nekünk sem sikerül minden. Sőt, gyakran átélünk nagyon kellemet­len perceket, órákat, a föld mélyé­ben. Bennünket is érnek kudar­cok. Egyetlen dolog van, ami tal­pon tart bennünket: a szilárd elha­tározás, a közös munkánk ered­ményességébe vetett hitünk. így a sikertelenség sem képes letömi, tétlenségre kárhoztatni bennün­ket. Ha kell, biztatgatjuk egymást a legnehezebb percekben és fe­gyelmezetten összpontosítjuk erő­inket a felmerült gondok leküzdé­sére. Ez a titka annak, hogy eddig mindig sikerült kijutnunk a legkét­ségesebb helyzetekből is. Nem tagadom, optimisták vagyunk.- Miből fakad ez a derűlátás és tenniakarás?- Szeretném, ha helyesen ér­telmeznék, amit mondok, úgy, ahogyan gondolom. Kommunista vagyok, annak vallom és érzem magam, de nem azért, hogy előjo­gokat élvezzek. Erre, nincs szük­ségem. Számomra ennél többet jelent egy sikeres kezdeménye­zés, brigádom közös munkájának, igyekezetének eredményessége. Szerintem az ember azáltal válik Műszak után igazán kommunistává, ha a fele­lősségből, a munkából többet vál­lal magára, mint mások, és a szép szólamok helyett példásan teljesíti mindazt, amire szavát adta, illetve amit elvárnak tőle. A leghatáso­sabb, legmeggyőzőbb eszköznek egy kollektívában a cselekvést, a példamutató helytállást tartom. Ha így teszek, tulajdonképpen semmi különöset nem cselek­szem, hiszen ez minden kommu­nista tevékenységének velejárója kell hogy legyen. Ha úgy tetszik, ez az alapszabályból eredő köte­lessége minden egyes-kommunis­tának. Jó szándékú tenniakarásra és felelősségérzetre van szükség olyan értelemben, hogy a szó és tett szorosan kövesse egymást. Ebből a gondolatból fakadt a kez­deményezés a kommunista mó­don dolgozni mozgalom kibonta­koztatására, ami - legnagyobb örömünkre - széles körben ked­vező visszhangra talált vállalatunk üzemeiben.-Úgy érzi, František Karlovský brigád vezetőtől és a többi kommu­nistától az átlagosnál többet várnak?- Igen, számonra ez természe­tes, mert köztudott: a kommunis­tának a legnehezebb posztokon is példásan helyt kell állnia. Én nem­egyszer utasítottam él a felkínált kényelmes irodai széket, mert a bányában érzem jól magamat, ott vállalhatom, hogy dolgozni tu­dok mindannyiunk javára. Ki vonhatná kétségbe ennek a nagyszerű kommunista brigád- vezetőnek igazát, akinek kollektí­vája vállalta, hogy a 7. ötéves tervidőszak minden évében 11 hó­nap alatt teljesíti az éves tervet, az ötéves feladatokat pedig 4,5 év alatt. A Karlovský-brigád tagjai ed­dig még mindig megvalósították, amit vállaltak. KULIK GELLÉRT A pihenés óráiban fiával Mi (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents