Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-07 / 186. szám, szombat

r kis i V NYELVŐR. Tökéletesítésnek határozatai? Bizonyára alig van olyan nyelv, amely nem ismeri a birtokos szerkezetet. Elég gyakran szükség is van rá. Csakhogy míg használata egyes nyelvekben egészen természetes és kifo­gástalan, ugyanakkor a magyar nyelvben nem mindig az. E rovatban a közelmúltban megjelent egyik cikk a birtokos jelzős szerkezet kerülésével elkövetett hibákra világított rá. Viszont arra szintén rá kell mutani, hogy a legkülönbözőbb témájú írásokban - elsősorban a fordításokban - nemegyszer találko­zunk ilyen mondatokkal: A gyermekekről való gondoskodás jogi módosítását a szociális biztosítás törvényei tartalmazzák. - A közgyűlés jóváhagyta az évi terv tökéletesítésének a határo­zatait. - Ezek a szerződések voltak az európai kollektív biztonság megteremtésének az első kísérletei. - A régi erkölcs elvonja az embert a nem humánus viszonyok megváltoztatásának az igye­kezetétől. - A tárgyalás utolsó napján aláírták a két nagy vállalat közötti együttműködés jegyzőkönyvét. - A két világháború között gyakran esett szó az ember tiszteletéről. - A legutóbbi kongresz- szuson sokan emeltek szót a be nem avatkozás politikája mellett. Mivel nyilvánvaló, hogy a fenti példákban nincs szó a szociális biztosítás törvényeiről, a tervtökéletesítés határozatairól, a biz­tonságmegteremtés kísérleteiről, a viszonyok megváltoztatásá­nak az igyekezetéről, az együttműködés jegyzőkönyvéről, sem a be nem avatkozás politikájáról, a mondatok kifogásolt részeit kis módosítással így kellett volna megfogalmazni:... a szociális bizto­sítással kapcsolatos törvények; ...az évi terv tökéletesítésére vonatkozó határozatok;... az európai kollektív biztonság megte­remtésére irányuló első kísérletek;... a nem humánus viszonyok megváltoztatását célzó igyekezet: a két vállalat közötti együttmű­ködésről szóló jegyzőkönyv;... az ember iránti tiszteletről;... szót emeltek a benemavatkozási politika mellett. Olykor a helytelenül használt birtokos szerkezetet nem tehetjük elfogadhatóvá egy-egy szó betoldásával, hanem minőségjelzős szerkezetté kell átalakítanunk: Az igazgató bejelentette, hogy már megoldódtak a raktározás gondjai. Helyesen:... már megoldódtak a raktározási gondok. Persze, a birtokos szerkezetet nem mindig ajánlatos átalakí­tani. Ebben a mondatban: A társadalom életében bekövetkezett nagy változások mindenkit érintenek - nem lett volna szerencsés, ha a birtokos szerkezetet más megoldással, például ilyenformán helyettesítették volna: A társadalmi életben bekövetkezett nagy változások stb. Ugyanis a társadalmi élet szókapcsolat már részben „foglalt“. Ha azt mondjuk valakiről, hogy nagy társadalmi életet él, az azt jelenti, hogy sok embert lát házában vendégül, illetve gyakran jár társaságba. Meg kell tehát fontolnunk, hogy a birtokos szerkezet haszná­lata mikor helyénvaló, és mikor nem az. HASÁK VILMOS Hol itt sä baj? Egy riportban arról értesülök, hogy egy asszony a fiatalokra panaszkodik a riporternek, mert „éjjel szeretnek mulatni, reggel meg álmatlanul mennek munkába“. És hol itt a baj? - kérdezi nyilván az olvasó is velem együtt. Az volna a baj, ha álmosan mennének munkába, mert bóbiskolnának egész nap. Az álmos jelenti ezt: alvás után vágyódó. Az álmatlan­nak viszont ez a jelentése: aludni nem tudó. Kellemetlen, sőt káros dolog az álmatlanság, de ha ez a munka végzése közben nyilvánul meg, nem hátráltatja a tevékenységet. Azonban bizonyára nem ezt akarta mondani az asszony s a neki vakon hivő riporter, hanem azt, hogy a fiatalok kiadatla­nul mennek munkába. Tehát mégiscsak álmosan. Az álmatlan melléknevet összetévesztették a kialvatlan-nal. Ez utóbbi azt jelenti: fáradságot alvással ki nem pihent. Például: „Egész nap kialvatlan volt“; „Kialvatlanul ébredt.“. JAKAB ISTÁN Fokozni is tudni kell! Egy vendéglátóipari ellenőrző vizsgálat után az illetékesek így foglalták össze a tapasztalataikat: „Megállapítjuk, hogy a jelenle­ginél minőségibb kiszolgálásra van szükség.“ A minőségi melléknév kiváló minőségű jelentése meglehető­sen új keletű. Még sokunk nyelvérzéke berzenkedik ellene, pedig úgy hiszem, ma már a maga területén (sajtónyelv) bízvást megbékélhetünk vele. Amint azonban fokozásra kerül a sor, jobban tesszük, ha a jó minőségű, kiváló minőségű egyenértéke- sektől kérünk segítséget, és így fejezzük ki magunkat: jobb (vagy kiválóbb) minőségű és legjobb (vagy legkiválóbb) minőségű. Szakszövegeinkben nem ritkák az ilyesfajta kifejezések: a legoptimálisabb módszer; a legminimálisabb hibaszázalék; a legmaximálisabb hatékonyság. - Mivel az optimális, minimális és maximális latin eredetű szavaink azt jelentik, hogy a legkedve­zőbb, a lehető legkisebb, illetve a lehető legnagyobb, ha már ragaszkodunk a használatukhoz, ajánlatos beérnünk a fokozás nélküli formákkal (optimális módszer, minimális hibaszázalék, maximális hatékonyság), hiszen a felsőfokot tovább fokozni furcsa dolog. Persze, sokkal szebb megoldás a legkedvezőbb módszerről, a lehető legkisebb hibaszázalékról és az elérhető legnagyobb hatékonyságról beszélni, de az is igaz, hogy szak­szövegekben gyakran nem kerülhetjük el a latin eredetű alakok használatát. Egy tárlatról szóló színes beszámolóból való ez az idézet: „Megforrósul a kép körül a levegő, mennyivel masabb, mint az Elmúlás zordsága...“ - A riport olvasójában bizonyára felötlik, hogy a „legmásabb" mégiscsak az lenne, ha a tudósító egysze­rűen így írt volna: .. .milyen más ez, mint... vagy így: ... mennyire más ez mint... ROZSLAY GYÖRGY A hatékonyság növelésének reális forrásai VI. Cikksorozat a bratislavai Pravda szerkesztői munkacsoportjá­nak moszkvai, kalugai, rosztovi, Ivovi és uzsgorodi riportútjáról A brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás, valamint a munkások által kezdeményezett normaszilárdítás konkrét feltétele­iről a Novocserkaszki Villanymoz- donygyár dolgozói részletes felvi­lágosítást nyújtottak. Jevgenyij Nyikolajevics Tumanov brigádve­zető, a szocialista munka hőse, főleg azt hangsúlyozta, hogy a műszakilag, sőt sok esetben tudományosan indokolt „kemény“ normákat már nagyon nehéz tovább szilárdítani, ezért az ilyen munkahelyeken főleg a minőség javításában és a határidők meg­tartásában, illetve a lerövidítésben Jevgenyij Nyikolajevics Tuma­nov brigádvezető, a szocialista munka hőse kell keresni a tartalékokat. Ezért nagyon helyes, ha az ilyen feltéte­lek között dolgozó brigádokban a munkarészvételi együtthatók alapján osztják szét az egész ke­resetet. Ezek meghatározásánál nem a minősítési osztályokból in­dultak ki, hanem az egyes dolgo­zók havi átlagbérének részará­nyából az egész brigád félévi ke­resetében. Ezt az együtthatót ér­vényesítik a 40 százalékos prémi­um elosztásánál is, amely a határ­idő megtartásáért járó 25 száza­lékos, valamint az összes termék kiváló minőségéért járó 15 száza­lékos prémiumból áll. A brigádtanács a brigád heti munkájának és a szocialista köte­lezettségvállalások teljesítésének értékelése alapján minden hónap­ban felülvizsgálja és újból érvé­nyesíti a tagok munkarészvételi együtthatóját. Ehhez a szakkép­zettség fokozását is figyelembe veszi. A brigádtanács általában 0,7-től 1,2-ig, kivételes esetekben 2-ig terjedő sávban változtathatja meg a munkarészvételi együttha­tókat. Az alsó határnál lejjebb tu­lajdonképpen azért nem lehet, mert akinek 0,7-nél gyengébb együttható járna, annak már nincs is helye a brigádban. Ez egyéb­ként a brigádban folyó nevelési munkáról is rossz képet festene, amint azt Tumanov elvtárs megje­gyezte. A villanymozdonyok gyártásá­nál nagyon fontos követelmény a termelés folyamatossága, a sze­relőműhelyek zavartalan ellátása a szükséges alkatrészekkel, ami­ben az esztergályosok kulcsfon­tosságú szerepet játszanak. Ezért az esztergályos brigádok ösztön­zésére még egy külön 20 százalé­kos prémiumot is bevezettek, amely a termelés folyamatosságá­nak biztosításáért jár. E feladat szervezésére, ellenőr­zésére és értékelésére egy speciá­lis kartotékrendszer szolgál. Ez két párhuzamos részből áll, az egyik részben vannak a negyedév egyes napjaira lebontott feladatok, a másik rész pedig a napi felada­tok teljesítésére vonatkozó kimu­tatást tartalmazza. A brigádvezető a munkakezdés előtt kiveszi a na­pi feladatokat tartalmazó kártyát, s a munkanap végén melléje teszi a végrehajtásukra vonatkozó ki­mutatást. így bármikor pontosan kimutatható, hogy a brigád hogyan teljesíti saját termelési ütemtervét, s az is, hogy milyen feladatokat kell teljesítenie a brigádnak a kö­vetkező napokban. A brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás tehát nemcsak a keresetek igazságo­sabb elosztását jelenti, hanem a szervezés, a normatívumok, az anyagi-műszaki ellátás tökéletesí­tését is. A munkások optimális munkafeltételek között teljesíthetik a feladataikat, növekszik a bizton­ságérzetük, világosan látják, hogy mit kell tenniük holnap, holnap­után. .. Ilyen feltételek mellett jogo­san várható el tőlük a hatéko­nyabb és jobb minőségű munka. Természetesen ennek alapvető feltételeként az egész vállalati irá­nyítási munkát is tökéletesíteni kell. Hol kell keresni a tartalékokat? A szovjet elvtársak gyakran hangsúlyozták, hogy a munkások még nem tártak fel minden lehet­séges tartalékot. A Rosztovi Bú­torgyárban például csak 82 száza­lékos a műszakilag indokolt nor­mák aránya. Ez az arány önmagá­ban is bizonyos tartalékokra utal, a vállalat dolgozói azonban ennél is tovább mentek, s az akszaji rend­szer továbbfejlesztésével a mű­szakilag indokolt normákat is felül­vizsgálták, s szilárdították. Ha ez a szilárdítás 5-10 százalékos arányt ér el, abban az esetben az ebből származó vállalati nyereség 50 százalékát kapják meg prémiu­mok formájában, mégpedig egy féléves időszakban. Ha a norma­szilárdítás 11-15 százalékos, ak­kor ennek a nyereségnek a 60, ha pedig 16-20 százalékos, akkor 70 százalékát kapják meg a féléves időszakban. Elavult normák szilár­dítása esetében ezek az arány­számok valamivel kisebbek. A normák szilárdítása természete­sen nem mehet a minőség rová­sára. A bútorgyári dolgozók nagy gondot fordítanak a gazdaságos­ság fokozására, a nyers- és az alapanyagok, az energia és a tü­zelőanyagok fogyasztásának csökkentésére. Olyan közös célt fogadtak el, mely szerint a vállalat minden dolgozójára számítva 100 rubel értékű anyag- és energia­megtakarítást kell elérni. Az élen járó önálló elszámolású brigádok­ban már a személyenkénti évi 700 rubeles megtakarításnál tartanak! A mozdonygyáriakhoz hasonlóan szintén bevezették a munkarész­vételi együtthatót, azzal a különb­séggel, hogy a meghatározásánál az egyes dolgozók minősítési osz­tályát is figyelembe veszik. Konkrét, elvtársi segítség a lemaradozóknak A rosztovi terület üzemeinek dolgozói teljes mértékben megér­tették, hogy keresetük döntő mér­tékben függ a munkabér változó részétől, a prémiumoktól. Ezek vi­szont az ő kezdeményezésük, szakmai felkészültségük függvé­nyei. Ezért az egyes brigádok, főleg azok, amelyek hasonló fel­adatokat teljesítenek, gyakran cse­rélik ki tapasztalataikat, s közvet­lenül a munkahelyeken segítenek egymásnak. Az ipari üzemekben igazi tö­megmozgalommá vált a „ Termel­jünk lemaradozók nélkül“ jelszó valóra váltása, ánnyira, hogy egyes élenjáró brigádok tapasztal­tabb tagjai önkéntesen vállalnak munkát ideiglenesen vagy végle­gesen valamelyik gyengébb eredményeket elérő brigádban, segítséget nyújtanak a termelési folyamatok ésszerűsítésében, a készségek és jártasságok elmé­lyítésében. Erre nemcsak egy adott vállalaton belül kerül sor, hanem a vállalatok közötti együtt­működésre is jellemző a lemara­dozóknak nyújtott konkrét segít­ség, különösen akkor, ha koope­ráló, vagy egymás szállításaitól függő vállalatokról van szó. Ez a mozgalom az SZKP Rosz­tovi Területi Bizottságának kezde­ményezésére bontakozott ki, s kü­lönösen az SZKP XXVI. kongresz- szusa után nagyon sok követőre talált. A területi pártbizottság funk­cionáriusai nyíltan megmondták, hogy eleinte szükségszerű megol­dásként alkalmazták ezt az eljá­rást. A 9. ötéves tervidőszak első két évében ugyanis a terület 860 ipari vállalata közük 100-170 hó­napról hónapra rendszeresen nem teljesítette sem a termelés, sem a termelékenység növelésének a tervét. Ez évente több mint 150 millió rubeles veszteséget okozott. A területi pártbizottság világos fel­adatot tűzött célul: a tudományos­műszaki fejlesztés segítségével döntő mértékben csökkenteni a terv teljesítésében lemaradozó vállalatok számát. A lemaradozók nélküli termelés biztosítása min­den pártszerv és -szervezet alap­vető feladatává vált. Először a dolgozó kollektívák­ban terjedt el a mozgalom az ,,Egy lemaradozó sem legyen mellet­tem“ jelszó jegyében. Később az „Egy lemaradozó sem legyen az üzemegységben“ jelszó is érvé­nyesülni kezdett. így terjedt tovább a mozgalom egyre maga­sabb szintű egységekre, mégpe­dig az ,,Egy lemaradozó sem le­gyen az üzemben“, valamint az ,,Egy lemaradozó üzem sem le­gyen az egyesülésben“ jelszók alatt. Minél szélesebb körben ter­jedt el a mozgalom, annál igénye­sebb feladatot jelentett a szerve­zése. A gazdasági szempontok mellett az emberi szempontok is előterbe kerültek. Ez főleg a segít­séget nyújtók jóindulatában, s a segítségre szorulók biztonság- érzetének növekedésében nyil­vánult meg, akik hálásak voltak azért, hogy nagyobb mértékben vehettek részt a közös eredmé­nyek elérésében, s ezzel a kere­setük is megnövekedett. Különböző utakon haladnak a közös célhoz A rosztovi terület vállalatainál aránylag nagy változatasság ta­pasztalható a brigádrendszerű mun­kaszervezés és a munka végső eredményeiben való anyagi érde­keltség fejlesztésében. Főlegabrigá­V. A. Duvarov, a Novocserkasz- Villanymozdonygyár igazgatója (Ivan Dubovský felvételei) dok munkájára vonatkozó tervezett mutatók, valamint a munkarészvé­teli együtthatók meghatározásá­ban vannak különbségek. Arra vo­natkozólag is eltérőek a nézetek, hogy hány tagja legyen a brigád­nak. Egyes brigádvezetők a hatta­gú brigádot tartják előnyösnek, máshol, főleg a több műszakban dolgozó brigádoknál a 15-nél is nagyobb létszámú brigádok mel­lett foglalnak állást. Ezek a nézetkülönbségek ter­mészetesen egyáltalán nem árta­nak a közös ügynek. Sőt, inkább azt bizonyítják, hogy a szovjet központi szervek, a pártfunkcioná­riusok és a gazdasági vezetők alkotó módon viszonyulnak a bri- gádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás érvényesítéséhez, hiszen az egyes vállalatoknál és üzemekben a technológiai mód­szerek, a gépesítés foka, valamint a dolgozók szakképzettsége szempontjából különbözők a felté­telek. Egyébként is csak az éssze­rű és bátor útkeresés segítheti elő az új szervezési forma további tökéletesítését. Amint azt a szov­jet elvtársak külön is hangsúlyoz­ták, most elsősorban erről van szó. (Folytatjuk) ÚJ SZÚ 4 1982. VIII. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents