Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-06 / 185. szám, péntek
ÚJ szú 3 1982. VIII. 6. SIKERÜLT MEGÁLLÍTANI AZ IZRAELI CSAPATOK ELŐRENYOMULÁSÁT (Folytatás az 1. oldalról) nácsnak azokat az intézkedéseket kellene érvényesítenie, amelyeket az ENSZ Alapokmányának 7. cikkelye tartalmaz. Olyan szankciókról van szó, amelyekkel a világ békéjét és biztonságát veszélyeztető országokat sújtják. A szovjet ENSZ-képviseló felszólalásában hangsúlyozta, hogy Izrael legújabb barbár tetteivel szemben biztonságos, határozott és hatékony intézkedéseket kell hozni. Az agresszor gaztetteivel a nemzetek közösségéből kiközösítette magát. A BT tegnap ismét felszólította Izraelt, hogy azonnal szüntesse be a tüzet, és vonja ki csapatait Libanonból. Elítélte azért, hogy nem teljesíti a BT megelőző határozatait, s felszólította az ENSZ főtitkárát, hogy növelje az ENSZ katonai megfigyelőinek számát Bej rútban és a város környékén. A főtitkárnak a határozat teljesítéséről tegnap kellett jelentést adnia. Ha Izrael ezeket a feltételeket sem fogadja el, a BT az ENSZ Alapokmánya szellemében hatékony intézkedéseket foganatosít Izrael ellen, beleértve a szankciókat is. E határozat mellett a Biztonsági Tanács 14 országa szavazott, csak az Egyesült Államok képviselője tartózkodott a szavazástól. Nyugat-Bejrútban tegnap reggel ismét kiújultak a heves harcok: a légierő bombázói a szárazföldi tüzérséggel és a haditengerészettel közösen támadták a várost. Ezzel Izrael folytatta a szerdai, késő éjszakáig tartó támadást a bekerített Nyugat-Bejrút ellen. Mint ismeretes, az ún. zöldövezetben, a Nemzeti Múzeum mellett az izraeli páncélosoknak sikerült áttörniük a palesztinok védelmi vonalát és 1 kilométerrel előbbre nyomultak. Ugyancsak súlyos harcok folytak a kikötő környékén is, ahol az izraeli páncélosok 800 méternyire nyomultak előre. A védők állásainak szüntelen bombázása ellenére is sikerült az előrenyomulást megállítani. Az izraeli csapatoknak sikerült elfoglalniuk a libanoni hadseregnek a repülőtér közelében levő kaszárnyáját, de a kuvaiti nagykövetség épülete mellett az egyesült palesztin és libanoni erők a támadást kivédték. A libanoni főváros lángokban áll, a tüzet nincs mivel eloltani, mivel az izraeliek már 10 nap óta megszüntették a víz- és áramellátást. A libanoni rádió jelentése szerint a szerdai harcokban több mint 500 polgári lakos vesztette életét. Feltételezik, hogy az áldozatok száma ennél jóval több, mivel számos holttestet még nem tudtak kimenteni a romok alól. A kórházak annyira túlzsúfoltak, hogy már nem tudják fogadni az újabb sebesülteket. A tegnapi bombázások során 9 kórházat is találat ért. Damaszkuszban egy szíriai katonai szóvivő bejelentette, hogy Bejrútban a palesztin és libanoni egységekkel közösen szíriai katonák is harcolnak, akik az Arab Biztonsági Testület részét képezik. Kijelentette, hogy a védőknek 40 izraeli tankot sikerült megsemmisíteniük és 150 izraeli katonát öltek meg. Szíria három tankot, nyolc páncélozott jármüvet és 31 katonát vesztett. Izraelben is egyre nő a Libanon elleni agressziót elítélő tiltakozó mozgalom. A „Békét most!“ elnevezésű mozgalom, melynek tagjai békés párbeszédet szorgalmaznak az arab országokkal, felszólított a barbár akciók és Bejrút blokádjának azonnali megszüntetésére. Az Izraeli Kommunista Párt parlamenti szankciója is a libanoni háború leállítását követeli s kérte, hogy ezzel kapcsolatban hívják össze a parlament rendkívüli ülését. Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke a L’Humaniténak adott interjújában kijelentette: teljesen egyértelmű, hogy Izrael meg akarja szállni Nyugat-Bejrútot. A mostani támadás pedig bizonyítja, hogy az ellenség fokozatosan szeretné megvalósítani tervét, hogy így félrevezesse a nemzetközi közvéleményt. Elmondta, Izrael a várost több elzárt területre szeretné felosztani. Begin izraeli miniszterelnök elutasította Pérez de Cuellar ENSZ- fötitkár ajánlatát, hogy személyesen szeretné meglátogatni Izraelt és Libanont, s így elősegítse a fegyvernyugvást. Bár Begin formálisan beleegyezett a látogatásba, kikötötte, hogy nem találkozhat Jasszer Arafattal. Az ENSZ- fötitkár ilyen körülmények között természetesen visszautasította az izraeli diktátumot, mivel az ó kötelessége az, hogy a konfliktus minden résztvevőjével fenntartsa a kapcsolatokat. A nyugati hírügynökségek és napilapok Nyugat-Bejrútban tartózkodó tudósítóinak az a véleménye, hogy az izraeli bombázások és a tüzérség már őket is célba vette. A két hónapja tartó izraeli agresszió során ugyanis bebizonyosodott, hogy a hivatalos izraeli szervek a libanoni helyzetről - enyhén szólva - az igazságnak nem megfelelően számolnak be. Ezt több, Izraelben tartózkodó újságíró a saját bőrén tapasztalta, mivel tudósításaikat alapos cenzúrának vetették alá. Nyugat-Bejrútban azonban nem tudják őket cenzúrázni, s ezért a tegnapi támadás során sokkal drasztikusabb módszert alkalmazott: tüzérségi támadást intézett a szerkesztőségek ellen. Az UPI ezzel kapcsolatban leszögezte: a szerkesztőségekre irányuló támadás célja az, hogy elüldözzék az újságírókat Nyugat-Bejrútból, s ne tudjanak az igazságnak megfelelően tájékoztatni az eseményekről. A hírügynökség vezetője beszámolt arról, hogy amikor az izraeli foszforos gránát berepült a szerkesztőségbe, a helység azonnal lángokba borult, csak a csodának köszönhető, hogy senki sem sebesült meg. Hangsúlyozta, hogy a szerkesztőség közelében nincs semmilyen palesztin állás, s ezért nem lehet szó véletlen bombázásokról. Ezt közvetett módon az izraeli külügyminisztérium szóvivője is igazolta akkor, amikor éles hangon bírálta az NBC tévétársaság híranyagait. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az amerikai nézők szemében lejárathatják Izraelt, amikor minden este látniuk kell a védtelen polgári lakosok bombázását. Csehszlovák felszólalás Genfben A fegyverkezési hajsza megfékezése közös érdek (ČSTK) - A genfi leszerelési bizottság plenáris ülésén tegnep felszólalt Miloš Vej voda, a csehszlovák küldöttség vezetője. Rámutatott, hogy az ENSZ-közgyűlés nemrég megtartott második rendkívüli leszerelési ülésszaka olyan jelentős nemzetközi esemény volt, amely egyértelműen megerősítette: az ENSZ tagállamai túlnyomó többségének érdeke a fegyverkezési hajsza mielőbbi megállítása és a reális leszerelési lépések. Miloš Vejvoda nagyra becsülte a Szovjetunió és más szocialista országok újabb javaslatait és főként a Szovjetunió kötelezettségvállalását, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Elítélté a nyugati országok uralkodó köreit azért, hogy leszerelési program elfogadása helyett újabb fegyverkezési versenyt szítanak, és lehetségesnek tartják az első atomcsapást, vagyis a korlátozott atomháborút, és valamennyi tömegpusztító fegyverfajta további tökéletesítését tervezik. A csehszlovák küldöttségvezetó a jelenlegi időszak legsürgetőbb feladatának az atomkatasztrófa veszélyének elhárítását és a nukleáris leszerelés elérésére irányuló hatékony intézkedések elfogadását jelölte meg. i Miloš Vejvoda a továbbiakban üdvözölte a bizottság fokozott aktivitását a vegyi fegyverek betiltásáról és felszámolásáról folyó tárgyalások során és megállapította, hogy a szovjet konvenciójavaslat, amelyet az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakán terjesztett elő, új alapot teremt döntő lépésekhez a szükséges cél elérésére. A csehszlovák küldöttségveze- tö felszólalása végén hangsúlyozta, hogy a CSSZSZK a leszerelési bizottságban is teljes mértékben kész becsülettel részt venni minden olyan leszerelési javaslat vagy intézkedések komplexuma megvalósításában, amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapulnak. Amerikai közéleti személyiségek az atomfegyverek befagyasztásáról (ČSTK) - Az amerikai és a szovjet atomfegyverkészletek befagyasztása teljes mértékben megfelel a béke megőrzése érdekeinek. Ha nem sikerül ezt elérni, még gyorsabban fokozódik a fegyverkezési hajsza. Ezzel a kérdéssel foglalkozik az a levél, amelyet Szavazás a Biztonsági Tanácsban: a legújabb Izrael elleni határozatra a BT tizennégy tagja mondott igent, csak az Egyesült Államok képviselőjetartózkodott a szavazástól. (Telefoto: ČSTK) Kommentárunk A múlt év őszéig, amikor Norvégiában új konzervatív kormány alakult, Norvégia támogatta az észak-európai atomfegyvermentes övezet létrehozásával kapcsolatos gondolatot. A konzervatív kormány azonban, amely az 1981. szeptember 14-i parlamenti választások után alakult meg, élén Höyre Kaare Willochhal, a Konzervatív Párt elnökével, átértékelte Gro Harlem Brundtland miniszterelnök szociáldemokrata kormányának gazdasági, bel- és külpolitikáját, s egyes kérdésekben teljesen eltért attól a politikai irányvonaltól, amelyet Norvégia az elmúlt években követett. Sajnálatos, hogy ez vonatkozik az észak-európai atomfegyvermentes övezet létesítésének kérdésére Ez az övezet magában foglalná Norvégiát, Dániát, Svédországot és Finnországot. Míg a svéd, a dán és a finn kormány az övezet kialakításával kapcsolatban pozitív és aktív álláspontra helyezkedik, a norvég kormány a jelenlegi időben szemmelláthatóan tartózkodik az ebben az övezetben való részvételtől. Az észak-európai atomfegyvermentes övezet létrehozásának gondolata, amelyről a nemzetközi fórumokon már a hatvanas évek óta folyik a vita, éppen az utóbbi időszakban a nemzetközi feszültség fokozódásának időszakában vált fontossá. Az észak-európai atomfegyvermentes övezet kialakítása következtében megszilárdulna az északi országok biztonsága és ez nagymértékben hozzájárulna az európai feszültség enyhítéséhez. A Szovjetunió készségét nyilvánította, hogy az övezet országaival megállapodást köt, s ebben kötelezi magát, hogy fegyveres konfliktus esetén nem alkalmaz atomfegyvert ellenük, amennyiben nem engedik területükön nukleáris fegyverek elhelyezését. Még tavaly szeptember elején Dánia, Svédország, Finnország és Izland tené az Eszak-atlanti Szövetség egységét“, és „veszélyeztetné az atomfegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokat.“ A norvég kormányfő teljes mértékben elfogadta az észak-európai atomfegyvermentes övezettel kapcsolatos amerikai álláspontot. Amikor tavaly nyáron Knut Frydelund norvég külügyminiszter visszatért amerikai útjáról, a televízióban jeA norvég kormány enged az amerikai nyomásnak külügyminisztereinek konferenciáján a norvég külügyminiszter is állást foglalt az észak-európai atomfegyvermentes övezet kialakítását célzó tárgyalások folytatása mellett. Az új norvég kormány program- nyilatkozatában, amelyet tavaly decemberben tettek közzé, hangsúlyozta ugyan a kormánynak azt az igyekezetét, hogy jó kapcsolatok fejlesztésére törekszik a szocialista országokkal, valamint a nemzetközi felszültség enyhítésére, de a nyilatkozatban említés sem volt arról, hogy az új komány támogatná az észak-európai atomfegyvermentes övezet kialakításának gondolatát. A kormány e problémát megkerülte nyilatkozatában. Csupán az idén május elején foglalt nyilvánosan állást e rendkívül fontos és időszerű kérdésben Willoch miniszterelnök. Kijelentette, hogy kormánya nem szándékszik csatlakozni az északeurópai atomfegyvermentes övezethez, mert ez állítólag „gyengílentette, hogy Haig amerikai külügyminiszter igen nyomatékosan lebeszélte öt az észak-európai atomfegyvermentes övezet létesítéséről, mivel ennek az övezetnek a kialakítása állítólag megnehezítené az együttműködést a NATO-n belül, és bonyolulttá tenné a közép-hatótávolságú rakétákról a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokat. De sem Haig, sem Kaare Willoch nem kísérelte meg közelebbről megmagyarázni, hogy konkrétan miben rejlenének a bonyodalmak, amelyek e pozitív lépésből, a nukleáris fegyverzettől mentes észak-európai övezet létesítéséből származnának. Norvégia már a NATO-ba való belépése alkalmával elfogadta azt az elvet, hogy nem engedi, miszerint béke idején amerikai nukleáris fegyvereket helyezzenek el területén. Az új norvég kormány megsértette ezt az alapelvet, amikor a NATO tagállamai hajóinak megengedte, hogy atomfegyverekkel fedélzetükön norvég kikötőkben horgonyozzanak. A norvég konzervatív kormány a Pentagon és a NATO fegyverkezési politikájának uszályába került. Az atomfegyvermentes övezet létesítéséhez és az amerikai nukleáris fegyverekhez elfoglalt álláspontja semmi esetre sem szolgálja Norvégia biztonságának és a nemzetközi feszültség enyhítésének érdekeit. Ez az állásfoglalás szöges ellentétben áll a norvég közvéleménynek e kérdésekről alkotott nézeteivel. Hisz a Norvégiában 1981-ben megtartott aláírási akció során a lakosságnak 70 százaléka foglalt állást az atomfegyvermentes övezet létesítése mellett. A Norvég Kommunista Párton kívül az észak-európai atomfegyvermentes övezet létesítéséért száll síkra a Szociáldemokrata Párt és az LO Szakszervezeti Szövetség vezetősége is. A norvég haladó erők most egyik elsőrendű feladatuknak tekintik annak elérését, hogy Norvégia pozitív és aktív álláspontra helyezkedjen az övezet kialakításának kérdésében. A Norvég Kommunista Párt vezetése júniusban felszólította a norvég parlamentet és a kormányt, kezdjenek tárgyalásokat az észak-európai atomfegyvermentes övezet kialakításáról a többi északi országgal. A közvélemény nyomása ebben az irányban jelentős és így feltételezhető, hogy a fejlődés kedvező irányt vesz s Norvégia újból megtalálja az észak-európai atomfegyvermentes övezet aktív hívei közé vezető utat. JAN B LANSKÝ az amerikai kormány és a Kongresszus volt magasrangú személyiségei: George Ball, Averell Harriman és William Fulbright küldtek Clement Zablockynak, a képviselöház tagjának, aki határozati javaslatot terjesztett a Kongresszus elé az atomfegyverek befagyasztására és a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai szerződés ratifikálására. A levél szerzői elutasították Reagan elnök kísérleteit arra, hogy a Kongresszusban olyan határozatot fogadtasson el, amely az atomfegyverek befagyasztását csupán e fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás elérése után tételezi fel. Hangsúlyozzák, hogy az atomfegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalások ideje alatt a kormány tulajdonképpen további atomfegyverkezést javasol, és 17 000 új atomfegyveregységet akar szerezni. Az atomfegyverek befagyasztásáról szóló határozat mellett foglalt állást Thomas O'Neil, a képviselöház elnöke is és a Kongresz- szus számos tagja. Az ENSZ dekolonizációs bizottságának ülése (ČSTK) - Az ENSZ dekolonizációs különbizottsága újból megerősítette a Puerto Rico-i nép oszthatatlan jogát az önrendelkezésre és függetlenségre, s ajánlotta a Közgyűlésnek, hogy következő ülésszakán Puerto Rico kérdését önálló napirendi pontként vitassa meg. Az erre vonatkozó határozatra a bizottság 12 tagja szavazott, kettő ellene és kilenc tartózkodott a szavazástól. Ketten egy széken...? Két brit politológus, Ron Bailey és Mary Evans szerdán bejelentette: közösen jelöltetik magukat a parlament egy képviselői helyére. Ez a döntés kuriózumnak számít a politikai életben, s azzal indokolják, hogy így több idejük marad az egyes problémák mélyebb tanulmányozására, a családi életre, s végső soron utat nyitnak ahhoz, hogy Nagy-Britan- niában a nők és családanyák képviselői mandátumot szerezhessenek. Kijelentették: a választásokon kettőjük neve alatt indulnak, ha pedig megválasztják őket, az alsóházban is közös név alatt mondják el beszédeiket.
