Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-30 / 205. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1982. VIII. 30. Újítók a mezőgazdaságban A múlt évben a dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) járás mezőgazdasági üzemeinek újítói száz­húsz újítási javaslatot dolgoztak ki és ezzel kétmillió nyolcszázezer korona értéket takarítottak meg a népgazdaságnak. Ezzel az eredménnyel a máso­dik helyen végeztek Szlovákia járásai között. Ered­ményük súlyát növeli, hogy csak a jóval nagyobb területű tmavai járás tudta megelőzni őket. Farkas László mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazga­tóság főgépesítőjével a közelmúltban arról beszél­gettem, sikerült-e ebben az évben is tartani ezt a fejlődési irányt.- Az idei év első hat hónapja alatt nem egészen negyven újítási javaslat érkezett be az újítóktól. Ez nem sok, de biztos vagyok benne, hogy az év végéig fellendül ez a mozgalom a járásunkban.- Említette, hogy az újítómoz­galomban az első félév mindig gyengébb eredményt hoz, mint a második. Mi ennek a magyará­zata?- Igen, a múlt évben is csak huszonhárom újítási javaslat érke­zett be hozzánk az első hat hónap alatt, de az év végére már száz­húszra emelkedett a számuk. En­nek az az oka, hogy a mezőgaz­daságban az újító mozgalom szo­rosan kötődik a termeléshez. Tud­juk, hogy a csúcsmunkák az év második felére esnek. A munkák végzése közben számtalan prob­léma merül föl a gépek körül. Azt is mondhatnám, hogy ezekből „táplálkoznak“ az újítóink, akik igyekeznek megoldást találni a fel­merülő problémákra. Az első félév gyengébb eredményeihez az is hozzájárul, hogy az újítók többnyi­re csak olyan újítási javaslatokat nyújtanak be, amelyeket már elő­zőleg kirpóbálták, s erre az aratás előtt nemigen van idő és alkalom.- Mire irányulnak az újítási ja­vaslatok?- Újítóink főleg időszerű felada­tokkal igyekeznek foglalkozni. En­nek csak örülni lehet, mert meg­könnyíti a mozgalom irányítását és növeli a hatékonyságát. Napja­inkban főleg az energetikai kérdé­sek foglalkoztatják az újítóinkat. Több újítás született a gyengébb minőségű fűtőanyagok kihaszná­lására és az üzemanyagokkal való jobb gazdálkodásra. Ezen kívül újítóink nagy erőfeszítéseket tesz­nek a száraz kukoricaszár gépi betakarításának megoldására, amely már évek óta égető problé­ma a mezögazaságban. A takar­mányozási gondok is arra késztet­nek bennünket, hogy mielőbb megoldjuk ezt a kérdést. Idén már az összes kukoricaszárat szeret­nénk betakarítani.- Gyakran hallok olyan véle­ményt, hogy a mezőgazdasági üzemekben nincsenek olyan jó feltételek az újítók munkájához, mint az iparban. Valóban így van ez?- Nem egészen. Inkább azt mondanám, hogy a mezőgazda­ságban még nincsenek olyan ha­gyományai az újítómozgalomnak, mint a népgazdaság más ágaza­taiban. Ennek objektív okai van­nak. Tudjuk, hogy a mezőgazda­ságban a gépesítés 10-15 évvel TANULSÁGOS SZÁMVETÉS Az Erdőgazdasági Kutatóintézet bősi (Gabčíkovo) kísérleti állomásának jubileumi szemináriuma A szlovákiai nyárfakutatás, va­lamint az Erdőgazdasági Kutatóin­tézet bősi kísérleti állomása meg­alakulásának 30. évfordulója al­kalmából június végén szeminári­umot tartottak Bősön. A szeminá­rium célja a nyárak és a füzek termesztésének és nemesítésé­nek kutatása terén eddig elért eredmények, továbbá ezek gya­korlati alkalmazhatóságának érté­kelése volt. A szeminárium továb­bi feladataként a jövő ilyen irányú célkitűzéseinek meghatározása szerepelt. A szeminárium résztvevői érté­kes előadások meghallgatása után tanulmányút keretében is­merkedtek meg a nyár- és fűzfa­kutatás terén eddig elért eredmé­nyekkel. A központi nyár és fűz anyatelepen, amely kiindulási bá­zisként szolgál az erdőgazdasági anyatelepek létesítéséhez, nem kevesebb, mint 290 nyár és 148 fűz kiónt szemlélhettek meg. A nyárak ökológiai kutatásául szol­gáló fajtaösszehasonlító kísérleti területen viszont 16 különböző nyárfajtát volt alkalmuk megtekin­teni. A kísérleti állomás üvegházá­ban a nemesített akác vegetatív úton, zöld dugványok segítségé­vel történő szaporításának ered­ményeivel ismerkedhettek meg. Az intenzív nyárfatermesztés eredményeit igen jól szemléltették a bemutatott 17 éves olasz és óriás nyárral telepített kísérleti kul­túra növekedési adatai. Az említett kísérleti területen például az olasz nyár átlagos magassága eléri a 29,3 métert, átlagos vastagsága 33,9 cm, míg az egy hektárra átszámított évi átlagnövendéke nem kevesebb, mint 25,8 tömör köbmétert tesz ki. A kísérleti terü­leten állandó gépi talajápolás fo­lyik, ami kedvezően hat a talaj fizikai tulajdonságainak alakulásá­ra, s egyúttal kedvezően befolyá­solja a nyárak növekedését is. A tanulmányút további állomás­helyét a pozsonypüspöki (Podu­najské Biskupice) erdórészek ké­pezték, ahol a különböző vízren­dezési munkák következtében az altalajvíz szintje jelentősen lesüly- lyedt. Ennek következtében a lágy lomblevelű erdők jelentős része már kipusztult, vagy száradófél­ben van. Ezeken a területeken új technológiák alkalmazásával ke­mény lomblevelű erdőket kell tele­píteni. A felépülő víztároló helyéo, Hamuliakovo közelében a tanul­mányút résztvevői megtekintették az ottani erdők kitermelése követ­keztében létrejött áthatolhatatlan, sűrű újulatot, amit előreláthatólag biomasszaként hasznosítanak majd. Érdeklődéssel szemlélték meg a résztvevők Csallóköz me- zővédó erdősávjait, melyek a ked­vező mi kroki i mati kus viszonyok ki­alakításával hozzájárulnak a me­zőgazdasági terméseredmények fokozásához. A Duna menti szigetekre motor­csónakok szállították a tanulmány­út résztvevőit, akiknek így alkal­muk nyílt a holtágak, valamint a szigetvilág erdőgazdasági prob­lémáinak a megismerésére. Eze­ken a területeken a legnagyobb problémát a vadak által okozott károk elhárítása, illetve megelőzé­se jelenti. Ebben a vonatkozásban igen értékes tapasztalatokról szá­molt be a kisalföldi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság igazgatója. Amint azt részletesen kifejtette, viszonyaik között erre a célra leg­jobban bevált a fiatal kultúrák drót­hálóval történő körülkerítése, ami tökéletes védelmet nyújt a vadká­rosítás ellen. A szeminárium befejezéseként a résztvevők zárónyilatkozatot fo­gadtak el, melyben leszögezték, hogy a kutatási eredmények ked­vezően hatottak a szlovákiai nyár- és fűzfatermesztés fejlődésé­re. KOHÁN ISTVÁN ezelőtt kezdett intenzívebben fej­lődni, s ez már eleve meghatároz­ta az újítómozgalom fejlődésének ütemét is. Ezen kívül, érzésem szerint, a mezőgazdasági szak­emberek között eluralkodott egy helytelen nézet is, miszerint csak a gépesítésben lehet újítani, más területeken nem. Ez az oka annak, hogy még napjainkban is csak elvétve érkezik be egy-egy olyan újítás, amely mondjuk az állatte­nyésztéssel foglalkozik.- Milyen feltételeket teremtettek az újítók munkájához?- Meggyőződésem, hogy jókat. Rendszeresen foglalkozunk tevé­kenységükkel, havonta értékeljük a munkájukat és minden segítsé­get megadunk az újítási javaslatok körül felmerülő műszaki nehézsé­gek megoldásához is. Könnyítet­tük és leegyszerűsítettük az admi­nisztrációs munkát is, nehogy a bonyolultnak látszó papírmunká­val elvegyük a kedvüket újítóink­nak ettől a tevékenységtől.- A mérnökök, technikusok ér­dekeltek abban, hogy ilyesmivel is foglalkozzanak?- Az üzemenként változik. Min­den üzemben van egy technikus, akit megbíznak az újítómozgalom irányításával és szervezésével. Néhány üzem megengedheti ma­gának, hogy anyagiakkal is jutal­mazza azokat a technikusokat, akik kötelességeiken túl is segítik az újítókat az egyes javaslatok kidolgozásában.- És ami kimondottan az anyagi érdekeltséget illeti?- Az előírások értelmében az újítási javaslatok népgazdasági hasznának megfelelően jutalmaz­zuk az újítókat. Ha viszont az újító maga is részt vesz a javaslata realizálásában, további jutalmak­ban részesül, ami 40 százalékát is elérheti az újításért járó összeg­nek. Ez a forma a gyakorlatban nagyon jól bevált, mert lényege­sen lerövidíti a javaslatok terme­lésbe való bevezetésének az idejét.- Mit tesznek annak érdekében, hogy a már elfogadott és bevált újítások eljussanak más üzemek­be is?- Az újítók munkáját irányító technikusok havonta egyszer ta­lálkoznak. Ezen az értekezleten megismerkednek egymás munká­jával és tájékozódnak az összes beérkezett újítási javaslatról. Ha megfelelőt találnak köztük, min­den nehézség nélkül alkalmazhat­ják saját üzemükben is. Ezen kívül az utóbbi öt év újításaiból egy nagyszabású kiállítást is rendez­tünk, ami szintén hozzájárult az újítómozgalom fejlesztéséhez. A kiállítással népszerűsítettük já­rásunk újítóit, mert még Cseh­országból is eljöttek megtekinteni a bemutatott gépeket. KAMOCSAI IMRE Acélgyártás Japánban Az elmúlt hét év adatait tekintve a legkevesebb acélt idén júliusban gyártották Japánban. A jelentések szerint az acélgyártás 8,21 száza­lékkal csökkent; 2,7 százalékkal volt kevesebb, mint júniusban és 6,2 százalékkal kevesebb, mint múlt év júliusában. (SA) A vegyipar automatizálása Bulgáriában A bolgár vegyipar, amely az anyagi termelés szférájában dol­gozók 2,4 százalékát foglalkoztat­ja, négyszer magasabb munkater­melékenységet mutat ki, mint az országos átlag. Ennek magyará­zata a műszaki folyamatok ma­gasfokú automatizálása a többi ipari ágazattal szemben. Amíg 1976-ban a vegyiparban 90 ezer automatikus gépsor működött, ta­valy 160 ezerre emelkedett a szá­muk. A legtöbb gépsor a petrolké­miában dolgozik. A vegyipari fej­lesztés terve a 8. ötéves tervidő­szakban tovább csökkenti a kézi műveletek számát, ugyanakkor mind több termelési folyamatot automatizálnak. Mikroprocesszo­ros rendszerek dolgoznak például Bulgária délkeleti részén, az an- boli vegyi kombinátban is. Az or­szág más városaiban (Burgasban, Djevnában és Stara Zagorában) szintén nagy szerepet játszik az automatizálás a vegyipari üze­mekben. (HÍZ) A Žiar nad Hronom-i SZNF alumíniumfeldolgozó üzem egyik legjobb szocialista munkabrigádját Marian Baláž vezeti. A kollek­tívának 112 tagja van, valamennyien a sajtolóban dolgoznak, s a tervfeladatokat rendszeresen teljesítik. Az év elejétől terven felül 82 tonna terméket produkáltak 2 millió 214 ezer korona értékben. Képünkön Marian Baláž (balra), a szocialista munkabri­gád vezetője, Milan Dibdiak sajtolóval beszélget. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Kihasználatlan lehetőségek Az egyik prágai termelővállalat titkárságán ketten vártunk az igaz­gatóhelyettesre. Tél volt. A vára­kozás mindig kellemetlen, különö­sen a rosszul fűtött helyiségben múlnak lassan a percek. Nem cso­da, hogy beszélgetésbe elegyed­ve igyekeztünk meggyorsítani az idő múlását és elterelni figyelmün­ket a „hűvös“ fogadtatásról. - Ne­künk otthon nincs okunk panaszra- jegyezte meg társam családi házára utalva, amelynek minden egyes helyiségében kellemes a hőmérséklet. Igaz ugyan, hogy a kazán fűtése eléggé fárasztó, de a kimustrált gumiabroncsok - van belőlük bőven - beváltják a hozzá­juk fűzött reményeket. Csupán ar­ra kell ügyelni - mondotta hogy égetésükkel túlságosan ne szeny- nyeződjön a levegő. Ez a rövid beszélgetés jut eszembe, valahányszor a közuta­kat övező árkokban, a szemét­dombokon és másutt is szabadon heverő gumiabroncs-roncsokat látok. Az elhasznált gumiabroncs is értékesíthető A Közép-csehországi Hulladék­gyűjtő Vállalat igazgatóságán ka­pott tájékoztatások szerint április óta nincs olyan község a kerület­ben, amelynek legalább egy gyúj­tóállomása ne foglalkozna a gumi­abroncsok felvásárlásával. A fel- vásárlási ár tonnaként 90 koronát tesz ki. Miroslav Nekvasil igazga­tóhelyettes elmondotta, hogy a begyűjtött gumiabroncsok nagy részét - hazai termelővállalatok elenyésző érdeklődése miatt- Ausztriába exportáljuk, ahol az erre a célra kifejlesztett berende­zéseknek köszönhetően több le­hetőség is kínálkozik értékesíté­sükre.- E másodlagos nyersanyag nagyobb mértékben való haszno­sítása természetesen a mi érde­künk is - folytatta. - Köztudott ugyanis, hogy a feldolgozatlan nyersanyagok kivitele nem annyi­ra jövedelmező, mint a kész ter­méké. Tudomásom szerint azon­ban az elhasznált gumiabroncsok­ra nálunk egyelőre csak a cement­gyárak figyeltek fel. Ennek a tájékoztatásnak kö­szönhetően tudtam meg Josef Ve­selý mérnöktől, a Prágai Cement­gyárak vezérigazgatóságának dolgozójától, hogy a gumiabron­csok tüzelésével a cementgyárak előreláthatóan fűtőanyag-szük­ségletüknek mintegy a 10 száza­lékát takarítják meg. Az ellenőrző kísérleteket a tervek szerint szep­tember elsejétől a Brno melletti Mokrai gyárban kezdik meg. Csu­pán a légkör szennyeződését ár­gus szemmel őrző higiénikusok engedélyére várnak, mert e nyers­anyag égési terméke - az óvintéz­kedések ellenére - sem egyeztet­hető össze a környezetvédelem­mel kapcsolatos előírásokkal. Az elkopott gumiabroncsok cél­szerű felhasználása tehát már ná­lunk sem a jövő zenéje. A legna­gyobb nehézséget azonban a má­sodlagos nyersanyag aránylag alacsony felvásárlási ára jelenti. Ezért az összegért a vállalatok és a gépkocsi-tulajdonosok nem tart­ják kifizetődőnek az értékesítéssel járó fáradságot. Ha azonban leg­alább ideiglenesen emelnék a fel- vásárlási árat, vagy ha a SZISZ- tagok az elhasznált gumiabron­csok gyűjtését is vállalnák, akkor az eddiginél minden bizonnyal lé­nyegesen nagyobb mennyiség gyűlne össze belőlük. A fiatalokra nincs panasz, sokat segítenek a kerületben. Amióta a Hulladékgyűjtő Vállalat együtt­működik velük, azóta a szanaszét heverő ócskavasnak bottal üthetik a nyomát. Az egy főre jutó 60 kilogrammnak köszönhetően a ke­rület az országos versenyben az első helyen szerepel.- A fémhulladékhoz hasonlóan az üveghulladék tekintetében is kedvező a helyzet - mondja az igazgatóhelyettes. - Az üveghulla­dékot valamennyi gyűjtóállomás kilogrammonként 30-40 fillérért vásárolja fel, és beváltak az üveggyújtó konténerek is. A műanyag­hulladékkal is könnyelműen bánunk Az említettekkel azonban nem érnek véget a Hulladékgyűjtő Vál­lalat dolgozóinak teendői. Nagy problémát jelentenek ugyanis az egyre drágább kőolajból gyártott műanyagok hulladékai is. A sze­métlerakodóhelyeken sok ezer tonna hever belőlük, és a látvány arról győzi meg a szemlélőt, hogy gyűjtésükkel egyelőre sehol sem foglalkoznak, tehát további feldol­gozásuk iránt sem mutatkozik ér­deklődés. Kivételt csupán az Olo­mouci Hulladékgyűjtő Vállalat ké­pez, amely ebből a hulladékból némely újfajta műanyag gyártásá­hoz szükséges granulátum előállí­tását biztosítja Sajnos, ezt is ex­portáljuk, mivel idehaza nem vál­lalkoznak feldolgozására xxx Mi következik az elmondottak­ból? Az, hogy még mindig sok az olyan vállalat, amely nincs tisztá­ban az igényekkel, azzal, hogy a másodlagos nyersanyagok na­gyobb mértékben való hazai hasz­nosítása a társadalom érdeke. KARDOS MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents