Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-30 / 205. szám, hétfő
Iskoláinkban még ma is a leegyszerűsített - tehát a valóságot nem teljes mértékben tükröző - tényeket oktatják. Ezek szerint Petőfi az 1848-as magyar forradalom lánglelkű politikai, közéleti, sőt katonai feladatot, elhivatottságot is vállaló költője volt, aki a harc mezején esett el, Arany viszont félrehúzódott, szalontai jegyzőként jórészt passzívan szemlélte az eseményeket. Petőfivel kapcsolatban nincs is semmi tévedés ebben az állításban. Ám mégsem tározták, hogy a minisztériummal értekeznek a biztosítás felől (...) Hát a minisztériumot ki biztosítja, hogy meg ne bukjék!... Ilyen ingatag alapra nem fogom építeni ma* gam és családom jövőjét, kivált a mostani zavaros világban“. Egy ideig még a családját féltő férfi győzedelmeskedik a közéleti funkció kockázatait is vállaló elhatározáson, ám Arany még ekkor sem húzódik teljesen vissza. A Nép barátjának második számában már megjelenik nagyszerű írása, az önkéntes sereg. És aztán sorban a többi felfigyeltető agitáló cikk. 1849 tavaszán, amikor viharfellegek gyülekeznek, s Arany is azt írja, hogy a forradalomnak minden emberre szüksége van, Pestre költözik, nem kér, már nincs kitől, biztosítást. Maga is ír, lelkesít, szavakkal, tettekkel harcol, bátorít, majd bujdosásra kényszerül, sok megpróbáltatás vár rá. íme, a „passzív“ Arany! Találóan írja Szigethy Gábor, a kötet szerkesztője: ,,Van, aki Arany János, a publicista tárgyilagos ez az értékelés, mert helytelen a két költőt és barátot szembeállítani. Más-más vérmérsékletű emberek voltak, de mindketten egy barikádon harcoltak. Igen, harcoltak, a forradalom magasztos céljaiért. Különböző politikai és egyéb okok miatt a bizonyító írások, vagyis Arany János publicisztikái egy évszázaddal megírásuk után, 1949-ben jelentek meg először. Nagyobb visszhangra tulajdonképpen csak most számíthatunk, amikor viszonylag nagy példányban, a méltán népszerű, Gondolkodó magyarok című sorozatban jelentek meg ezek, a nép nyelvén agitáló cikkek. A magyar forradalom győzelme után Budapesten május elején vetődik fel a gondolat, hogy új újságot kellene kiadni, a Nép barátja címen. Petőfi Aranynak írt leveléből tudjuk, hogy a magyar nyelvű újság minden egyes számát németre, szlovákra, románra, szerbre is le akarták fordítani, vagyis ötnyelvű lapot akartak indítani. Izgalmas nyomozást jelentene, hogy végül milyen okok miatt álltak el ettől a tervtől. Petőfi azt is közli Arannyal, hogy őt szemelték ki a felelős szerkesztői posztra. Bíztatja barátját: „Amint levelemet megkapod, ülj tüstént kocsira... és rohanj. (...) Te úgy jöjj fel, hogy aztán ne kelljen többé visszamenned. A szalontaiak gondoskodjanak más jegyzőről, mintha meghaltál volna. Az ó dolguk. “ Arany fel is cihelődik, de óvatosabb Petőfinél, először körülnéz Pesten. Tapasztalatairól így ír feleségének: ,,szándékuk jó, biztosítanának, ha volna miből... Azt haa barikád tetején lobogtatja a zászlót, van, aki fegyvert fog. Sokan köveket hordanak, mások azt figyelik, hátuk mögé nem kerül-e az ellen. A többiek: sebesülteket kötöznek, lelkesítenek, kondérban ebédet főznek, tépést csinálnak, vigasztalják az árvákat, hátrahordják, elhantolják a halottakat. Valamennyien a barikád egyik oldalán. Ameddig van barikád.“ Akadémikus és fölösleges kérdés, ki végez fontosabb munkát, mert minden emberre, minden tettre, áldozatvállalásra szükség volt. Mai szemmel is tanulságos olvasmány Arany publicisztikája. A költő ugyanis valóban a népnek ír. Ilyen szempontból különösen a már említett önkénytes sereg az érdekes, amelyben Arany politikai és szociális éleslátással tárja fel az akkori helyzetet, a parasztok gyanakvását. Mert az újság - urak írják a lapot, így az okoskodásuk - azt írja szabadság van. De a kis földjéből élő sokgyermekes, a jobbágysorsból éppen csak felszabadult szegényembernek ez a forradalom is azt jelenti: menni kell katonának. S Arany okos-lelkes érvekkel győzi meg őket: ,,A szabadság a kezünkben van. Mutassuk meg, hogy érdemeltük azt! Mutassuk meg, hogy merjük azt vérünkkel, életünkkel, mindenünkkel oltalmazni!“ S néhány sorral lejjebb: ,,Fiatalok! (...) mutassátok meg... ne azt, hogy ki a legény a csárdában, hanem azt, hogy ki a legény a hazában!“ S harcol a tudatlanság és különböző tévhitek ellen is. Az Ismerkedésben hangsúlyozza: ,,Olvasson, tanuljon a nép maga. Olvassa ne csak a szentírást (...) hanem egyéb könyvet is, ami a földi életre hasznos. Mindeneket megpróbáljon és ami jó azt tartsa meg. “ A kötet többi irása is a népben, nemzetben gondolkodó, a társadalmi haladás és felemelkedés érdekében agitáló Aranyt mutatja be. Rövidesen megemlékezünk a ,,néha elmarasztalt, néha pedig felmagasztalt“ költő halálának 100. évfordulójáról. Ez a válogatás is nagyban hozzásegíthet ahhoz, hogy végre Arany Jánost is kivegyük abból a bizonyos skatulyából és alaposabban ismerjük műveit, tetteit. Mert nem volt apolitikus költő. SZILVÁSSY JÓZSEF Új könyvek VILÁGKÖNYVTÁR • Az NDK-beli Volk und Wissen kiadó vállalkozása, amelyben a szocialista országok irodalmát mutatja be, egyedülálló a baráti országok könyvkiadásában. Eddig a Szovjetunió és Bulgária irodalmát tárgyaló kötetek jelentek meg, s idén kerül a könyvesboltokba a romániai szépirodalom eredményeit tárgyaló irodalomtörténet. Az elkövetkező két esztendőben jelennek meg a Magyar irodalom 1945-1980 és a Csehszlovákiai irodalom 1945-1980 c\mű müvek. A minden esetben azonos struktúrájú irodalomtudományi összefoglalókban az adott ország 30-40 legjelesebb alkotójáról írt portrék és az adott országok irodalmi hagyományait, sajátosságait és fejlődési tendenciáit bemutató tanulmány található. • A Madridban álló CervantesGyorsuló idő Aligha van olyan könyvesboltba, könyvtárba rendszeresen járó olvasó, aki ne találkozott volna ezzel az ismeretterjesztő zseb- könyv-sorozattal. Sikere nálunk is nagy, annak ellenére, hogy köteteit a Madách Kiadó mindezideig nem vette fel a közös könyvkiadási tervbe. Korlátozott példányszámban a legtöbb könyvtárban hozzáférhető, s aki szerencsés és kitartó látogatója a könyvesboltoknak, maga is megvásárolhatta szinte valamennyi kötetét. Tavaly a Magvető Kiadó megújította a sorozat külsejét. Az első évek állandó fehér borítóját felváltotta egy másfajta, a könyv tematikájához szorosan kapcsolódó képes fedőlap. Most a ,,gyorsuló idő“ fogalmát is érzékelteti a sorozatcím táviratszerü kiírása a zsebkönyvek felső szélén. Érdekes vállalkozása ez a Magvetőnek, amely elsősorban szép- irodalmi kiadó. Ha csupán a legutóbb megvásárolt hét kötet tartalmát vizsgálom meg, kiderül, hogy a Cirill és Metód működésétől, a dinamikus nagyvároson, a művelődés jövőjén, a halál megközelítésén,'a perui Nazca-vonalak rejtélyén, Lamarck és Darwin életpályáján át az önismeret és az önnevelés kérdéséig kapok tömör, a kor marxista tudományosságának szintjén megírt információkat. Az idén hét esztendeje megjelenő sorozat egyik legrugalmasabb vállalkozása a magyarországi könyvkiadásnak. Bár formai kivitelezésük - a népszerű „paper back“ - azt sugallja, hogy nem tartós használatra készültek, a bennük közölt ismeretek nagyrésze aligha avul el a következő években. Hiszen vegyük csak elő ismét az 1975-ben megjelent Szent-Györgyi Albert-kötetet, amelyben a Nobel-díjas tudós vallott „az élet jellegéről“. Ugyanígy érvényesek Nyikolaj Konrad szovjet tudós megállapításai „a történelem értelméről“. A rugalmasságot elég egyetlen kötettel bizonyítani. Szinte még el sem ült az amerikai Watergate-botrány politikai vihara, amikor Avar János tollából megjelent a Kissinger-kor- szakot bemutató tanulmány. Mondják, hogy a könyveknek emberekéhez hasonló a sorsuk. Ha ez így van, akkor ennek a sorozatnak sem kívánhatunk mást, mint amit a számunkra kedves embereknek szoktunk: hosszú életet. S reméljük, hogyha nem is mindegyik, de a legfontosabbak a jövőben a közös kiadású könyvek listájára is felkerülnek. Addig is ápolni kell a bensőséges kapcsolatot könyvkereskedőinkkel, hiszen még pult alatt se mindig akad egy-egy kötet a sorozatból, (d-n) emlékmű előtt tartott ünnepségen emlékeznek meg minden évben a nagy spanyol klasszikusról az ottani irodalombarátok. Az író halálának napján megrendezett ünnepségen adják át minden évben a Cervantes irodalmi díjat, melyet az idén Octavio Paz mexikói írónak ítéltek oda. Ez a nap egyben Spanyolországban a könyv ünnepe is, amikor 10 százalékkal olcsóbban lehet a könyvesboltokban vásárolni. • Jevgenyij Jevtusenkóval közölt egész oldalas interjút a L’Hu- manité. Az interjút Charles Haro- che készítette. A francia újságíró főként arról faggatta a szovjet költőt, hogyan vélekedik munkássága nyugati visszhangjáról. Nyu- gat-Európában ugyanis gyakran előítéletek nehezítik a szovjet irodalom tárgyilagos elbírálását. Maga Jevtusenko is áldozata ennek a jelenségnek: míg a hatvanas években „ellenzéki“ költőnek tartották, ma afféle „hivatalos“ költőt látnak benne. „Amikor Babij Jár című versemet írtam - mondta Jevtusenko a verset odahaza élesen támadták a dogmatikusok, a nyugati kritika viszont az egekig magasztalta... De amikor először látogathattam el néhány nyugateurópai országba, és a vietnami háborúról írt verseimet szerettem volna nyilvánosan elmondani (amelyek ugyanabból az ihletből fogantak, mint a Babij Jár), a felolvasásra nem kaptam engedélyt... »A hivatalos költő« elnevezést, paradox módon épp akkor ragasztották rám, amikor - saját megítélésem szerint - legjobb műveimet írtam. A hatvanas években a versesköteteim ötvenezer példányban jelentek meg. Néhány éve azonban kétkötetes próza- és versválogatás készült a müveimből, és ez a könyv kétszázezer példányban látott napvilágot, holott - a piackutatók szerint három és fél millió is elkelt volna. Ezek a számadatok talán megmagyarázzák, miért lettem Nyugat-Euró- pában egyszeriben »hivatalos« költő... Pedig ha csakugyan az volnék, egy sort sem olvasnának tőlem... Szerintem az igazi költő engesztelhetetlen ellensége a bürokráciának. Mindig szembefordul a közönnyel, az embertelenséggel, a karrierizmussal, a történelem hibáival és a társadalom fogyatékosságaival. De a népével soha...“ Bábi Tibor: Keresek valakit Bábi Tibor az 1948 után indult csehszlovákiai magyar költőnemzedék egyik legegyénibb hangú képviselője. Lírája két, egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható. Első három kötetében, egyik versének címével szólva, a Régi, kicsi béresvilágot, majd az azt fölváltó új társadalmi rendet énekelte meg - őszinte indulattal, de nem mentesen a sematizmustól sem. 1960 után írott verseinek hangja korszerűbbé és összetettebbé válik: a költő-publicista mellé fölzárkózik a költő-filozófus is, a meditálásra és történelembölcseletre hajlamos lírikus, aki széles áradású szabad versekben átfogó világképet teremt, amelyben ugyanúgy helye van a szlovákiai magyarság háborús és háború utáni közösségi élményeinek, mint a kózmi- kus világérzékelésnek. különc alakjainak tettein és gondolatain keresztül mutatja be az író. A láncszerűen egybefonódó izgalmas és mulatságos kalandokkal, groteszk történetekkel, sokszor az akasztófahumor határát súroló helyzetekkel mir.tha a szerző ezt kívánná sugallni: ez a háború annyira groteszk volt, képtelen és értelmetlen, hogy talán nem is lehet komolyan venni... Vojtech Zamarovský: A felséges piramisok Vojtech Zamarovskýnak a tényirodalom műfajába sorolható valamennyi műve bestseller. Legújabb köpyve a napfényes Egyiptomba, az első világcsodák országába vezet el bennünket: a Nílus menti kőhegyekhez, a világ legrégibb monumentális építményeihez, amelyek előtt a kozmikus kor embere is döbbenten torpan meg - a piramisokhoz. Hogyan és miért jöttek létre ezek az óriási építmények, ki és milyen eszközökkel alkotta meg őket? Hogyan alakult sorsuk az építésük óta eltelt hosszú évezredek folyamán? Kik voltak a kutatóik és kik a rombolóik? Ki fejtette meg rejtélyeiket? S vajon sikerült e egyáltalán megfejteni a körülöttük felgyülemlett sok titokzatosságot? Ezekre a főbb kérdésekre válaszol a könyv, a tudomány legújabb eredményei alapján. A felséges piramisok azonban nem csupán a piramisok könyve: az ókori Egyiptom történelmének, kultúrájának és civilizációjának plasztikus képét is megtalálja benne az olvasó. Zdenék Lahoda: Halál a golfpályán Zdenék Lahoda búnügyi regényének cselekménye a két háború közötti Prága nagypolgári köreiben játszódik, mégis az időszerűség ízével s a valóság mozgalmas illúziójával hat. A közkedvelt társasági és sportembert, gazdag gyár- tulajdonost és független ifjú vivört egy Prága vidéki kies golfpályán gyilkos golyó teríti le. Lahoda nem marad adósunk a műfaj váratlan fordulataival, Láska főfelügyelő kérlelhetetlen logikával gombolyítja fel a rábízott bűnügy szövevényes, egymással gyakran szembefutó szálait, a törvény keze végül annak rendje és módja szerint eléri a tettest. S ekkor következik az igazi csattanó, amely perbe száll a tényekkel, s rátapint a felszín alatt rejtőző igazságra. Rácz Olivér: A Rogozsán kocsma Rácz Olivér új regényével irodalmunkban szinte teljesen szokatlan kísérletre vállalkozott: a nehéz történelmi éveket - a második világháború éveit - ironikus, szatirikus, olykor már-már szarkasztikus hangon ábrázolja. A háttérben sötéten tátongó európai, sőt világtragédiát a regény különös és A könyv nem öncélú műalkotás, hanem használati tárgy, de mint ilyennek, megvannak a maga sokszázados fejlődésében kiépült törvényei. Azt a maga- sabbrendű művészi egységet, amelyet a könyv stílusának nevezünk, végeredményben a kiválasztott betű stílusa szabja meg. Az ennek megfelelő egységes elgondolást pedig, csak úgy lehet a könyv minden részletében érvényesíteni, ha a karmesteri pálca annak a kezében marad, aki a betűt, annak törvényeit, a betűművészetnek a többi művészettel való összefüggéseit jól ismeri, de ismeri az anyagok és az eljárások összes lehetőségeit is. Kner Imre ÚJ SZÚ 4 1982. VIII. 30.
