Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-27 / 203. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982. VIII. 27. A fejlett szocializmus és a nemzetek A Szovjetunitó nemzetei szá­mára az elmúlt hatvan év harcai és építő munkája nem volt egy­szerű és könnyű feladat. Felújítot­ták a háború által elpusztított gaz­daságot, gyors iparosítást hajtot­tak végre, átszervezték a mező­gazdaságot és valóban népi, kul­turális forradalmat hajtottak végre. És ami a legfontosabb, a szocia­lizmus végleges győzelmet ara­tott, felépítették a fejlett szocialista társadalmat, amely megoldotta a nemzetiségi kérdést - az embe­riség történetének legégetőbb kér­dését. Amint az SZKP KB-nak a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójával kapcsolatban elfo­gadott határozata megállapítja, az új, igazságos világért folytatott kö­zös harcban kialakult a munka embereinek nagy testvérisége, az együvétartozás érzése és a nem­zetek megbonthatatlan lenini ba­rátsága, mint a tömegek alkotó­erejének kiapadhatatlan forrása. A következetesen megvalósított lenini nemzetiségi politika saját ál­lamiságot, a gazdaság és a terv­szerű válságmentes fejlődését, a kultúra felvirágoztatását szava­tolja a Szovjetunió nemzetei szá­mára. A különböző nemzetek és nemzetiségek dolgozói egyforma szociális, gazdasági és politikai jogokat élveznek, a legjobb felté­telekkel rendelkeznek a fejlődés­hez. A nemzetiségi kérdés ilyen megoldása megcáfolhatatlanul bi­zonyította, hogy az aktív, alkotó építőmunka nemcsak ,,a kiválasz­tott“ nemzetek kiváltsága, hanem az összes nemzet és nemzetiség számára elérhető. Ez különösen a gazdasági fejlő­dés területén nyilvánult meg. A Szovjetunió köztársaságai ma magas szinten fejlett ipari és me­zőgazdasági területek, nagy ter­melő- és tudományos-műszaki erővel rendelkeznek. Ezt csakis a nemzetek nagy testvéri család­jában érhették el, erőik és forrása­ik, valamint elhatározásuk és aka­ratuk egybekapcsolásával.- A szovjet halatom első éveitől gazdaságunk és szociálpolitikánk úgy alakult, hogy a lehető leggyor­sabban a központ színvonalára emeljük Oroszország hajdani pe­remterületeit. Ezt a feladatot ered­ményesen teljesítettük. Ebben je­lentős szerepe volt országunk nemzetei szoros együttműködé­sének, elsősorban az orosz nem­zet önzetlen segítségének. Elvtár­sak, ma már nincsenek elmaradt peremterületeink! - jelentette ki L. I. Brezsnyev elvtárs a párt XXVI. kongresszusán. A szovjet nemzetek egysége és barátsága kiállta az idők próbáját. Ez az egység ma szilárdabb, mint bármikor ezelőtt. Ez természete­sen nem jelenti, hogy a nemzetek közti kapcsolatok területén min­den kérdés megoldódott. Az ilyen hatalmas, sok nemzetiségű or­szág dinamikus fejlődése számos problémával jár, amelyek érzé­keny hozzállást, új megoldási módszereket és eszközöket köve­telnek. A kommunista párt a mai viszo­nyok között figyelmét a Szovjet­unió nemzetei és nemzetiségei sokoldalú fejlődésére, közeledé­sükre, a társadalom szociális egyenlőségének megszilárdításá­ra, a szovjet nép eszmei-politikai egységének megszilárdítására összpontosítja. E fontos kérdés megoldásának anyagi alapja az egységes népgazdaság dinami­kus és egyenletes fejlődése, a szövetségi köztársaságok gaz­daságának arányos növekedése. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa az utóbbi években határozatokat hozott, amelyek célul tűzik ki Azer­bajdzsán, Türkménisztán, Grúzia, Örményország, Kazahsztán, Mol- dávi gazdaságának intenzív fej­lesztését. így például Azerbajd­zsán, amely a hatvanas években a nemzeti jövedelem növekedését illetően az utólsó helyen állt, az intézkedések eredményeként nagy haladást ért el és a gazdasá­gi fejlődés általános kritériumát il­letően négy év alatt teljesítette a 10. ötéves tervidőszak feladata­it. A köztársaság nemzeti jövedel­me 44 százalékkal nőtt, a tervezett 32 százalékkal szemben. Az SZKP Központi Bizottsága, és a Szovjetunió Minisztertanácsa két éve határozatot hozott az északi területek gazdasági és szociális fejlesztéséről. Meghatározta, e körzet autonóm területei komp­lex fejlesztésének feladatait. Ezek az intézkedések 26 északon élő nemzetiség gazdasági és társa­dalmi kulturális fejlesztésére vo­natkoznak. A köztársaságok társadalmi­gazdasági fejlesztése nem egy­szerű feladat. Fennáll az a problé­ma, hogyan járulhat hozzá minden egyes köztársaság az országos feladatok teljesítéséhez, hogyan segítheti az egyes testvéri nemze­teket népgazdaságuk fejlesztésé­nek meggyorsításában. Ezt a problémát elsősorban az egész szövetség érdekeinek fi­gyelembe vételével oldják meg, erről tanúskodik a kazahsztáni szűzföldek megmunkálása, a kö­zép-ázsiai köztársaságok iparosí­tása, a Kaukázuson túli köztársa­ságok gazdasági struktúrájának átépítése, Szibéria természeti gazdagságának kihasználása, vagy pedig az Orosz Szovjet Szö­vetségi Szocialista Köztársaság­ban a kevésbé termékeny terüle­tek fejlesztése. Olyan bonyolult és halaszthatatlan feladat ez - állapí­tották meg a XXVI. kongresszuson - hogy csakis a köztársaságok közös erejével oldható meg, s amennyiben csak lehetséges, a lehető legrövidebb időn belül. Gyakorlatilag az összes szovjet köztársaság lakossága sok nem­zetiségű. Tíz köztársaságban a la­kosság több mint egy negyede nem az eredeti nemzetiség tagja. Üzbegisztánban, Türkménisztán- ban, Moldovában és az Észt Csaknem 1700 vagon silót készítenek az idén az Dobrá Niva-i (zvolení járás) Új Élet Efsz tagjai, ami a silókukorica rekordtermésé­nek köszönhető. Ezzel részben gondoskodnak a szövetkezetben tenyésztett 5500 szarvasmarha takarmányozásáról. A kukoricát négy szedőgép és hét teherautó segítségével takarítják be, ez naponta 60 vagon siló készítését teszi lehetővé. A képen: Jozef Vavák a növénytermelési üzemegység vezetője (baloldalt) Ján Tušlmmal, az egyik szedőgép vezetőjével (középen) és Ján Filő teherautóvezetővel beszélget. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) SZSZK-ban 33 százalékot, a leg­több köztársaságban 46 százalé­kot és Kazahsztánban 64 százalé­kot ér el ez az arány. Sajátos igényeket támasztanak a művelő­déssel, a kultúrával szemben. Az ilyen igények kielégítésére töre­kedve minden köztársaságban fo­lyóiratokat, újságokat és könyve­ket adnak ki az ott élő nemzetek nyelvén. Nemzetiségľ színházak és művészeti együttesek létesül­tek, egyes iskolákban párhuzamo­san több nyelven tanítanak. Pél­dául Kirgízíában kirgiz, orosz, üz- bég és tadzsik nyelven tanítanak. A szocialista internacionalizmus megnyilvánul a szovjet hatalmi szervek nemzetiségi összetételé­ben. így például az Ukrán SZSZK helyi szovjetjeibe 62 nemzet és nemzetiség, a Grúz SZSZK-ban 36, az Észt SZSZK-ban 23 nem­zet és nemzetiség képviselőit vá­lasztották be. Az OSZSZSZK Leg­felsőbb Tanácsában 42 nemzet és nemzetiség, az Üzbeg SZSZK Legfelsőbb Tanácsában 19, a Ka- zah SZSZK Legfelsőbb Tanácsá­ban 13 nemzet és nemzetiség képviselői vannak. A gazdasági, társadalmi és szo­ciálpolitikai problémák közös meg­oldásában megszilárdult az osztá­lyok, a társadalmi csoportok és a“ nemzetek megbonthatatlan szövetsége. A marxista-leninista világnézet, az alapvető érdekek és célok egysége, valamint az életfel­tételek fokozatos kiegyenlítődése új szociális és internacionalista közösségbe kapcsolja a nemzete­ket és nemzetiségeket, és ez a kö­zösség a szovjet nép. Ez a fejlett szocialista társadalom egyik leg­fontosabb jellemvonása. Milyen sors vár a nemzetekre? A nemzetek és nemzetiségek új internacionalista közösségének kialakulása nem hat zavarólag? Nem szűnnek meg a nemzeti sa­játosságok, a nemzeti kultúrák és a nyelvek? Nem, semmi sem szű­nik meg. Az internacionalista kö­zösség csak kiemeli azokat a kö­zös állandó vonásokat, amelyek az összes nemzetet jellemzik. A nemzetiségi viszonyok fejlő­dése rendkívül bonyolult folyamat. A fejlett szocialista társadalomban sokáig megmaradnak és a jövő­ben is még sokáig meglesznek a nemzetiségek közti különbsé­gek. Ugyanakkor optimális felté­telek alakulnak ki a nemzetek sok­oldalú fejlődéséhez, a nemzeti sajátosságokat áthatják az inter­nacionalizmus megnyilvánulásai és ez meggyorsítja a szocialista nemzetek közeledését. Ez objektív folyamat. Pártunk ellenzi e folyamat mesterséges meggyorsítására, de ugyanúgy lassítására tett kísérleteket is. A párt nemzetiségi politikája az összes nemzet és külön minden egyes nemzet sokoldalú fejleszté­sére irányul. Az egyes nemzetek nem zár­kóznak magukba, nem hirdetik ,, felsőbbrendűségüket“, hanem a szocialista internacionalizmus elvei alapján egységbe tömörül­nek. - Az élet bizonyítja, hogy a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége a szovjet nemze­tek és nemzetiségek állami egye­sülésének dinamikus és hatékony formája, amely a szocialista állam­nak kommunista társadalmi ön­igazgatássá való fejlődésének időszakában létezni fog - állapítja meg az SZKP KB-nak a Szovjet­unió megalakulása 60. évforduló­jával kapcsolatos határozata. Meg keil említenünk Lenin jövő­be látó szavait: „A szocialista mozgalom nem győzhet a haza régi keretei között. Az emberi együttélés új, magasabb formáit alakítja ki, ami kőris minden nem­zet dolgozó tömegeinek jogos szükségleteit és haladó törekvé­seit kielégítik az internacionalista egység keretében, annak feltéte­lével, hogy kiküszöbölik a nemze­tek között fennálló mai gátat.“ A Szovjetunió, mint a fejlett szo­cializmus társadalma gyakorlatilag megteremti az emberek együttélé­sének ezeket az új magasabb for­máit. Ebben rejlik a lenini nemzeti­ségi politikának Jegfőbb értelme, a párt a kommunista építés folya­matában ezt a célt következete­sebben megvalósítja. R. SZALIKOV Gyorsuló ütem az NDK mikroelektronikai iparának fejlesztésében A központi irányítás előnyeinek ésszerű kihasználásával A Német Demokratikus Köztár­saságban az 1981-1985-ös évek­ben 56-58 százalékkal kell növel­ni az elektrotechnikai és az elekt­ronikai termelést. Ez azt jelenti, hogy ebben az ipari ágazatban tovább fokozódik a termelés növe­kedési üteme. Az elektronikai al­katrészek gyártása például két­szeres mértékben növekszik. A hetvenes évek végétől kezd­ve az NDK kormánya a nemzeti források jelentős részét összpon­tosítja az elektronika fejlesztésére. A Német Szocialista Egységpárt Központ' Bizottságának Politikai Bizottsága 1979-ben hosszú távú koncepciót fogadott el a mikro­elektronika fejlesztésének és ki­használásának meggyorsítására az NDK népgazdaságában. Nem­rég egy új mikroelektronikai fej­lesztési program elfogadására ke­rült sor, mégpedig azzal a céllal, hogy 1985-ig ez az ipari ágazat a világ élvonalába kerüljön. A fő alapelv: az együttműködés E feladat teljesítéséhez teljes mértékben kihasználják a központi irányítás és tervezés előnyeit, amihez jelentős segítséget nyújt a nemrég létrehozott Kombinat Mikroelektronik gazdasági szerve­zet. Amint azt D. Wedler, az emlí­tett kombinát vezérigazgatója ki­emelte, e korszerű technika sike­res és dinamikus kihasználásának a kulcsát a fejlesztési kollektívák, az alkatrész- és a gépgyártók, valamint a felhasználók közötti együttmüködés szocialista alapel­veiben kell keresni. Ez az együttműködés azonban nem bontakozhat ki ösztönösen; központilag kell szervezni a egyes kombinátok számára kidolgozott fejlesztési koncepciók alapján. A mikroelektronikai fejlesztési koncepciók egyaránt fontosak mind az alkatrészgyártók, mind a felhasználók számára. A kombinát közvetlen kapcsola­tot teremt a termelők és a felhasz­nálók között, melynek keretében a különböző gépek és műszerek gyártói részletes felvilágosítást nyújtanak a felhasználás legcél­szerűbb módozatairól. A kombinát dolgozói emellett rendszeres tájé­koztató szolgálatokat is biztosíta­nak a rendelkezésre álló elektro­technikai alkatrészekről és építőe­lemekről, az NDK számítástechni­kai és robottechnikai rendszerei­ről, a mikroelektronikai berende­zések alkalmazóinak tapasztala­tairól, valamint a nemzetközi vi­szonylatban várható fejlesztési irányzatokról. A megoldatlan problémák főleg abban rejlenek, hogy az új ismere­tek túl lassan érvényesülnek a ter­melési gyakorlatban, s a folyama­tot nagyon megdrágítja, hogy csak kis sorozatokról, vagy egyedi da­rabokról van szó. Ez a helyzet a szubjektív tényezők mellett főleg annak a következménye, hogy az NDK elektrotechnikai és elektroni­kai iparának erőfeszítéseit el kell osztani a kutatás, a fejlesztés, a termelés és a felhasználás kö­zött, s az ágazat gazdasági poten­ciálja még nem olyan erős, hogy biztosítani tudja minden új termék nagy sorozatban történő gyár­tását. Ebből a szempontból jelentős sikernek kell elkönyvelni, hogy 1976 óta egyáltalán nem növeke­dett a nemzetközi színvonaltól va­ló lemaradás mértéke. Az NDK- ban 1980-ban 600 számítástech­nikai központ működött, s mintegy 2000 számjegyvezérlésú szer­számgépet üzemeltettek. Az 1981-es évben az összes szer­számgépnek már az egyötödét látták el mikroelektronikai vezér­léssel, s az ilyen gépek részará­nya 1985-ig 60 százalékra növek­szik. Kisebb vállalatok is bekapcsolódhatnak A mikroelektronika alkalmazása különösen nagy gondot jelent az olyan kisebb és közepes vállalatok számára, amelyek nem tartoznak nagyobb kombinátokhoz, s irányí­tásuk városi, járási, kerületi szin­ten történik. Az ilyen vállalatok általában nem rendelkeznek a szükséges laboratóriumi és fej­lesztési kapacitásokkal, s szak­emberekkel sincsenek ellátva a mikroelektronika szempontjából szükséges színvonalon. Az NDK-ban ezt a problémát úgy oldják meg, hogy a Mikro­elektronik kombinát közvetlen tá­mogatásban részesíti őket, éspe­dig elsősorban tanfolyamok szer­vezésével, a mikroelektronikai be­rendezések gyakorlati alkalmazá­sában való közvetlen együttműkö­déssel, illetve az ilyen feladatok szerződéses formában történő el­vállalásával. Az ilyen szolgáltatások biztosí­tására a kombinát tanácsadó köz­pontot létesített az NDK tizenöt kerületében. Ezeket a tájékoztatási és tanácsadó központokat 1985-ig úgy fogják fejleszteni, hogy azok a duplicitások elkerülése végett pontosan felmérjék az adott terü­leti egységben eddig kialakult helyzetet, s így a jövőben koordi­náló szerepet tölthessenek be a mikroelektronika érvényesítésé­nek minden területén. Legfontosabb a szakképzettség A mikroelektronika területén a szakoktatásnak is döntő szerepe van. A dolgozók megfelelő szak- képzettsége nélkül, különösen a termelést előkészítő részlege­ken, aligha lehetne megvalósítani az előirányzott igényes progra­mokat. A tudományos-műszaki dolgo­zók nem kielégítő szakképzettségi színvonalának szintén jelentős ré­sze van abban, hogy az NDK-ban a mikroelektronikát még mindig nem használják ki az adott lehető­ségeknek megfelelő mértékben. K. Singhuber, bánya-, kohó- és vegyipari miniszter az elmúlt év végén olyan követelményt tett közzé a sajtóban, hogy központi­lag szervezett, s folyamatos okta- tási-szakképzési rendszer kereté­ben kellene gondoskodni az irá­nyítási és a vezető dolgozók meg­felelő szintű továbbképzéséről. A párt elméleti folyóirata, az Ein­heit a 11 /1981 -es számában szin­tén megállapította, hogy még min­dig hiányzik a szükséges össz­hang a követelmények és a vezető dolgozók szakképzettségi színvo­nala között. A mikroelektronika gyakorlati kihasználása ugyanis - amint arra az említett folyóirat cikke rámutat -, az eddiginél sok­kal nagyobb mértékben megköve­teli a vezető dolgozóktól szakkép­zettségük további elmélyítését, az új ismeretek és technológiai eljá­rások intenzívebb elsajátítását. A jövő igényessége A Német Demokratikus Köztár­saságban úgy tekintenek a mikro­elektronikára, hogy az alapvető ipari ágazatként nemcsak a ter­melés átfogó ésszerűsítését teszi lehetővé, hanem az egész irányí­tási szférára is kihat. Számos vas­úti jegypénztár már mikroszámító­gép segítségével dolgozik, s ezt a korszerű technikát jövőre a pénz­ügyi intézetekben is alkalmazni fogják. A jelenlegi időszakban tovább folytatják azoknak a mű­szaki problémáknak a kutatását, amelyek az ember és a számító­gép közötti közvetlen kapcsolatok­kal függnek össze. Számos fel­adat vár még megoldásra a külön­böző közszükségleti és háztartási gépek elektronizálásában, a sza­bad idő kihasználásában, a televí­ziós és a fényképészeti technika fejlesztésében, vagyis egyértel­műen megállapíthatjuk, hogy a legközelebbi években, s a követ­kező időszakban a technikai forra­dalom áthatja a Német Demokrati­kus Köztársaság gazdasági és társadalmi életének minden terü­letét. HANS WESTERMANN

Next

/
Thumbnails
Contents