Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-27 / 203. szám, péntek
Két és fél ezer küldött az orosz nyelvről Jegyzetek a MAPRJAL prágai tanácskozásáról Július Nemčík: Partizánok átkelése a Garamon PRÁGAI KULTURÁLIS NYÁR Az orosz nyelwel és irodalommal foglalkozó kutatók, tudósok s tanárok V. világkongresszusa, amely a múlt héten zajlott le Prágában, jelentős mérföldkő volt a MAPRJAL - Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szervezete - életében; egyrészt, mert megrendezésére abban az évben került sor, amikor az Októberi Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóját ünnepli a haladó emberiség, másrészt, mert szeptember 8-án lesz tizenöt éve annak, hogy 17 ország 44 képviselője bejelentette a russzisták világszervezetének megalakulását. A szervezet elnöke a világhírű szovjet nyelvtudós, V V Vinogradov lett. 1970- ben a MAPRJAL végrehajtó bizottsága moszkvai ülésén M. B. Hrapcsenko akadémikus, szovjet irodalomtudóst választották elnökké, aki továbbra is ezt a tisztet tölti be. A főtitkára megalakulás óta V. G. Kosztomarov professzor, a moszkvai Puskin Orosz Nyelvintézet igazgatója. A MAPRJAL a világ különböző országai orosz szakos tanárainak, valamint az orosz nyelvvel és irodalommal foglalkozó kutatóknak, tudósoknak a társadalmi szervezete. fő feladata mindenekelőtt az orosz nyelv és irodalom oktatása és kutatása, elősegíteni az oktatás tudományos módszereinek kutatását, a pedagógiai tapasztalatcsere. A megalakulást követő három évben felmérték a világ különböző országaiban folyó orosz nyelvoktatást, megállapították, hányán tanulnak oroszul, milyen a segédeszközökkel való ellátás, milyen az oktatók színvonala, stb. Az első konferencián - Moszkva, 1969 -, amelyet a későbbiek során kongresszusnak nyilvánítottak, 35 ország 522 küldötte az orosz nyelv és irodalom oktatásának aktuális kérdéseiről tárgyalt. A második kongresszus a tankönyvek összeállítására helyezte a fő hangsúlyt (Várna, 1973), a harmadik (Varsó, 1976) az orosz nyelv- és irodalomoktatás tudományos alapjaival és gyakorlatával foglalkozott, a negyedik (Berlin, 1979) az oktatás középpontjába a tanárt állította, az ötödik, a prágai kongresszus az orosz nyelv- és irodalomtanítás és kutatás jelenlegi helyzetét mérte fel. A központi témát tizenegy szekcióban tárgyalták meg, több mint 1000 előadás és korreferátum hangzott el. Az egyes szekciók részletesen megvitattak egy-egy problémát. Az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szervezete munkájának központi része a nyelvoktatás módszertana, az iskolában és az iskolán kívül. Szükség van egyre újabb módszerek kutatására, hangsúlyozta Kosztomarov professzor. Természetesen világszerte egyre nagyobb teret hódít az intenzív nyelvtanulási forma, mely a szakemberek szerint a legalkalmasabb az idegen nyelv elsajátítására. Ezeken a tanfolyamokon mindenki mindenkivel beszélget, a tanár tulajdonképpen egyik tagja a csoportnak, ám egyúttal kapcsolatot kell teremtenie hallgatóival, irányítania kell. Szabaduljon meg a hallgató a gátlásaitól, merjen beszélni - ez a fő elv. Olyan fokon kell tanítani a nyelvet, hogy ne csak értsük, beszéljük is. Felvetődött a nyelvtani ismeretek elsajátításának szükségessége. Általában az intenzív nyelvtanulásban a nyelvtant nem ismerik meg minden részletében, de ez nem jelentheti azt, hogy a nyelvtant teljes egészében elvessük. A szekcióüléseken a modern nyelvkönyvek is szóba kerültek, hogy milyen is legyen a jó nyelvkönyv: legyen elsősorban szép, legyen vékony, a nyelvtani szabályokat ne elriasztó formában ismertesse. Az orosz nyelvnek mint idegen nyelvnek történő oktatása és elsajátítása egyaránt jelenthet könnyebbséget is, nehézséget is. Mint az egyik magyarországi küldött említette: szláv nyelvterületen könnyebbség is, meg nehézség is, ha valaki majdnem ért oroszul, majdnem tudja, hogy van, de az is jelenthet könnyebbséget is meg nehézséget is, hogy egy magyar számára például teljesen új minden, amit nyelvtani alapban s a szókincs egy részében lát. Megérteni és egy bizonyos fokig eljutni sokkal köny- nyebb ott, ahol vannak nyelvi közelségek, de egy fokon túljutni éppen azért nehéz, mert majdnem úgy van, de mégsem úgy. Ugyanakkor hallatlan könnyebbség, hogy a nyelvi gondolkodás, a nyelvtan alapjai a szláv nyelvekben hasonlók. Passzív fokon egy szláv előnyben van az orosz elsajátításában. Ami a magyarnak nehéz, az megszokni a hangsúlyt. A küldöttek egy része ellátogatott csehországi orosz nyelvi pionírtáborokba is. Hazánkban 1970 óta szervez a CSSZBSZ nyári pionírtáborokat, melyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Tavaly Csehországban 91 nyári táborban 5035 gyerek tökéletesítette orosz nyelvtudását - szovjet pedagógusok segítségével az idén Szlovákiában a CSSZBSZ 26 nyári orosz nyelvi pionírtábort szervezett, s ezeken két és fél ezer gyerek vett részt. A MAPRJAL munkáját jelentős mértékben segíti a moszkvai Puskin Orosz Nyelvintézet s annak fiókintézetei - Csehszlovákiában a prágai és a bratislavai. Mint V Sz. Lizunov, a bratislavai fiókintézet igazgatója mondotta, fő feladatuk az irányítás, s az orosz szakos pedagógusoknak - Szlovákiában 4000 a számuk - nyújtott segítség, azonkívül a tankönyvek elbírálása, illetve összeállítása. A prágai kongresszuson foglalkozott első ízben a MAPRJAL a mű- és szakfordítással. Nagyon jó, hogy helyet kapott a szakfordítás. A világon négy könyv közül három a Szovjetunióban jelenik meg, s a világon megjelenő tudományos információk mintegy 80 százalékát lefordítják oroszra, tehát orosz nyelven hamarabb hozzáférhető, mint más világnyelven. De fontos volt a műfordítással is foglalkozni, mert a kortárs szovjet irodalom - főként az ún. falusi próza iránt - világszerte óriási az érdeklődés. A következő kongresszust 1986-ban tartják Budapesten, a két kongresszus közötti időszakban nemzetközi konferenciákat, szemináriumokat tartanak. Hazánkban négy nagyobb rendezvény lesz; a szak- és műfordítás kérdéseiről, az orosz nyelv és irodalom iskolai oktatásáról, az elméleti és gyakorlati oktatás kérdéseiről, s a tanítás új koncepcióiról. A szervezet középpontjában az orosz nyelv oktatása s a tanár áll; s a pedagógus, bármilyen tantárgyat tanítson is, tudatában van, hogy munkájának eredménye a huszonegyedik században is lemérhető majd - ezek Kosztomarov professzor szavai. A két és fél ezer küldött elégedetten távozott Prágából, s jó érzés tudni, hogy hazatérve beszámolnak, tapasztalataikat továbbadják, élményeiket megosztják a barátokkal, ismerősökkel, jó érzés tudni, hogy Prága és Csehszlovákia két és fél ezer orosz szakosnak élményt jelentett. KDPASZ CSILLA Ninden nyáron sok százezer hazai és külföldi turista keresi fel Prágát. Egyedülálló műemlékein, értékes, állandó tárlatain kívül számos időszaki kiállítás, a koncerttermek helyett műemlék-épü- letekben vagy azok kertjeiben tartott hangversenyek, színházi előadások kínálnak kulturális élményt. xxx Több kis lélekszámú nép, népcsoport él a Szovjetunióban, az Amur folyó vidékén is. Orosz, kínai és mongol hatás nyomán fejlődött e népek sajátos művészete, anyagi kultúrája, mellyel a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában ismerkedhetünk ezekben a hetekben. A mintegy 200 bemutatott népművészeti alkotás - ruha, cipő, faliszőnyeg; vesszőből, nyírfakéregből, rénszarvas-, hal- és madárbőrből, jobbára mindennapi használatra készült tárgyak - teremtőik szépérzékéről tanúskodnak. Megcsodáljuk különös színezésüket, (érdekes a vörös kaviárnak mint természetes festőanyagnak a felhasználási módja), mesteri kidolgozásukat, képzőművészeti színvonalukat. A hal-, madár- és lepkemotívumokat alkalmazó rózsaszín, zöld, sötétpiros, kék és sárga hímzések tarka, vidám mesevilágot idéznek. A tárlat az Amur vidékén élő népek művészetének első külföldi bemutatója. Georgi Dimitrov a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő képviselője születésének 100. évfordulója alkalmából a Lenin Múzeumban a fasizmusellenes karikatúrákból nyílt kiállítás. A csaknem félszáz rajz és karikatúra a szófiai Georgi Dimitrov Nemzeti Múzeum tulajdona, legtöbbjük 1933-ban a lipcsei per idején készült. A kommunisták ellen szervezett provokációs pert Dimitrov a fasizmus leleplezésére használta fel, vádlottból a fasizmus bírálójává, vádlójává lépett elő. Ez az esemény arra késztette az írókat, művészeket, hogy felemeljék szavukat a büntetlenül üldözött kommunisták kiszabadításáért. A kiállított karikatúrák a moszkvai Pravda, és Izvesztyija, az Arbeiter Illustrierter Zeitung és más haladó lapok hasábjain jelentek meg annak idején. Ma is időszerűek, mert mindennemű elnyomás, erőszak ellen foglalnak állást. Malá strana-i mótívumok - Jan Neruda tiszteletére címmel a stra- hovi Irodalomtörténeti Múzeumban Karéi Kramule tollrajzaiból láthatunk kiállítást. A bemutatott alkotásokat az író és újságíró Jan Neruda irodalmi müvei ihlették. A Kramule rajzain látható szegély- cseréptetők, kémények, tetőablakok Neruda Malá strana-i elbeszéléseit juttatják eszünkbe. Megtaláljuk itt a jellegzetes utcákat, udvarokat, erkélyfolyosókat, kerteket, a várhoz vezető lépcsőket. Az alkotó a Malá strana architektúrájának kiváló ismerője, az ódon városnegyed sajátos hangulatát igyekszik megismertetni az egész világból idelátogató turistákkal. Vicclapok hasábjairól sokan ismerik Vladimír Renčín karikatúráit. Ennek ellenére aki csak teheti, nem mulasztja el a lehetőséget, hogy a prágai Óvárosházán megtekintse az utolsó tíz évben készült mintegy 280 alkotást. Renčín témáját a mindennapi életből veszi, olyan helyzeteket, eseményeket vet papírra, melyek mindnyájunkkal megtörténhetnek. Kocsmában egy pohár sör mellett, munkaközben vagy szabadidőben figyeli, mi játszódik le az emberi lélek mélyén. Nem cinikus, humora nem akasztófahumor, hanem az élet adta humoros eseményeket megörökítő, alakjai párbeszédet folytatnak az értelmetlenséggel, nemcsak mosolyra, gondolkodásra is késztetnek. A szöveg és kép egységéből összeálló minialkotások gyakran a napjainkban előforduló visszásságokat, a kispolgári életszemlélet maradványait állítják pellengérre. Prágában Thália nyáron is kínál néhány érdekes előadást. A Máltai kert szabadtéri színpadán a klad- nói Jaroslav Prúcha Színház vendégszerepei. Vančura Szeszélyes nyár című művét Evžen Sokolovský rendezésében játsszák nagy sikerrel. A Kultúrpalotában H. Ungarn kortárs osztrák drámaíró Mozart-Salieri per '82 című müvét adja elő a Zdenek Nejedlý Realista Színház társulata. A darab Mozart halálának nem tisztázott körülményeit boncolgatja. A Martiniéi Palotában a Lyra Pra- gensis Puskin-, Csehov-, Komenský-művek bemutatásával, a Julius Fučík Parkban az F. X. Šalda Színház vendégszereplése gazdagítja a főváros nyári kulturális életét. A világ különböző tájairól Prágába látogató turisták tapsolják meg esténként a Laterna Magica nyelvtudás nélkül is mindenki számára érthető színvonalas előadásait. Olbracht Nikola Suhaj, a betyár című műve Zdenék Pospíšil átdolgozásában Ballada a zsivá- nyért címmel került néhány évvel ezelőtt bemutatásra a Lucernában és a Mladá strana-i művelődési központban. Az idén nyáron ezt a művet német és angol nyelvű változatban játsszák a prágai fővárosi művelődési házban. A Szláv szigeten zajló népművészeti előadásokat főleg külföldiek látogatják. Az idén is nagy az érdeklődés a Csehszlovák Állami Ének- és Táncegyüttes fellépései iránt. Az ország más tájairól is gyakran lépnek fel együttesek - például a Jánošík Katonai Együttes, a Lúčnica; nemrégiben pedig a Szőttes aratott sikert. Szeptember végéig templomokban, palotákban, kertekben gyakran hangzik fel klasszikus és kortárs zene. E hangversenyek már szorosan hozzátartoznak a nyári Prága életéhez; és a történelmi környezet még fokozza a közönség művészi élményét. IV DLNÁR ANGÉLA Mi készült a Műhelyben? Aligha volt egyedüli az az olvasó, aki egyszerre vásárolta meg a legutóbbi hetekben boltokba került Madách-könyveket. Többek között Bábi Tibor válogatott verseit, Rácz Olivér új regényét, kézbe vehette Gál Sándor és Finta László versesköteteit is a Műhely '82 füzetével együtt. így az a különös helyzet állhatott elő, hogy szinte ugyanazt kapta könyvalakban, mint amit a Műhely ’82 „kedvcsináló olvasmányként“ kínált. Ezen a ponton kérdőjelezhető meg leginkább ennek a több éve rendszeresen kiadott Műhely-sorozatnak a tartalmi (szerkesztési) koncepciója. Hiszen milyen „kedvcsináló“ az, amelyet tapasztalt olvasó már eleve nem vesz meg? Több könyvesboltunkban ezért is sorakoznak egymás mellett a Műhely három-négy éve kiadott füzetei. Ez a zsebkönyvnek túlméretezett, ám papírjával, célszerű tipográfiájával, borítóján sárga alapon barna betűivel mégis ezt sugalló füzet többet is vállalhatna. Helyenként felismerhető az a törekvés, amely nyomán a maradandóságot sejtető, önálló kötetbe azonban valószínűleg csak később (lehet, hogy soha nem) kerülő verseket, novellákat, tanulmányokat, riportokat, olvashatunk a válogatásban. Az azonban már aligha magyarázható meg elfogadhatóan, hogy miért kell ezt is a Madách- kiadó reklámfüzetévé változtatni, amikor erre a célra megfelelő kiadványt készítenek könyvkiadásunk műhelyében. Ráadásul ezt a népszerűsítő, „kedvcsináló“ feladatot a hosszú nyomdai átfutás miatt nem is tudja ellátni. A Műhely ’82 válogat ugyan a hazai magyar sajtó eredeti közléseiből, de ez mindaddig felemás lesz, amíg nem kap átgondolt, a borító hátsó lapján közöltektől lényegesen különböző keretet. Abban írják: ,,A Műhely '82 elsősorban azokkal a müvekkel ismerteti meg az olvasót, melyek 1982- ben jelennek meg.“ Ha műhelyről beszélünk, és az idén megjelenő könyveket emlegetjük, miért jelezzük ’82-vel? Hiszen olvasói és szakmai körökben közismert, hogy az idén megjelenő művek két-három-négy évvel előbb készültek. A szerkesztés eszmei, esztétikai és kiadópolitikai erejét, olykor egészséges kockázatvállalását bizonyítaná, ha hellyel-köz- zel az időszaki sajtóban közölt regényrészietek, novellák, versek, tanulmányok, publicisztikai írások közül többet és körültekintőbben válogatna. önálló kötetről beszélünk, így a lapokban „rejtőző“ publicisztikánk még több kiemelésre méltó alkotása kaphatna helyet benne. Aligha csak a Hétben, az Irodalmi szemlében, Nőben olvashatók először közölt irodalmi alkotások. S ha már,,egy-egy részlettel ízelítőt ad az egyes művekből, jelezve irodalmunk új törekvéseit“, akkor aligha feledkezhet meg a Megközelítések és a Főnix Füzetek után már szép számmal jelentkező fiatal alkotókról. Szinte valamennyi lapunkban jelen vannak, így „új törekvéseket“ is képviselnek. S ha valóban azért készül, hogy „bizonyítsa irodalmunk és nemzetiségi kultúránk erejét, felmutassa eredményeit“, akkor érdemes lenne publicisztikánkból tematikusán (néprajz, iskolaügy, közművelődés, amatőr művészeti mozgalom, stb.) válogatni. Csak úgy kaphatott volna szellemi holdudvart a Fóliafalu című írás is, amely a Nőben vitaindító cikként jelent meg, ha a vita fontos, eredeti gondolatokat felvető hozzászólásait is közli a műhely, nem is beszélve a szerkesztőségi vitazáróról. Ez lenne az igazi közgondolkozást bemutató szerkesztés, mert feltehetőleg csupán azért kihagyni a vita további részeit, mert, abban nem csupán irodalmárok vettek részt, felemás szempont. Jó, hogy van ez a Műhely-sorozat, de a létezésnek mindenképpen értelmet kell adni. A szerkesztés esetlegességeit pedig aligha célravezető ilyen fedezék mögé bújtatni: „Nem pótolhatja viszont a közírás és közgondolkodás sajátos feladatait, netán mulasztásait vagy távolmaradásait. “ Ezt tényleg nem pótolhatja, de a jelenlétét, az általa felvetett gondokat és gondolatokat sem hallgathatja el, azt a látszatot keltve, mintha meg sem születtek volna. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 6 1982. VIII. 27.
