Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-27 / 203. szám, péntek

Felvilágosítás, megelőzés Az egészségnevelés harminc éve Megszoktuk, hogy az orvosi rendelők várótermeiben elolvas­suk azokat a kis röplapokat, bro­súrákat, amelyek arról tájékoztat­nak, hogyan védjük egészségün­ket, mit tegyünk egy-egy betegség esetében. Csak kevesen tudják, hogy ezeket kik készítik számunk­ra, pedig a kiadványok végén ott áll: kiadta az Egészségnevelési Intézet. Egy csésze feketekávé mellett beszélgettünk Pavel Krásnik dok­torral, az intézet igazgatójával.- Ez év novemberében ünne­peljük fennállásunk 30. évforduló­ját. Egy ilyen kerek évforduló jó arra is, hogy az ember felmérje az eltelt időszakot, az elvégzett mun­kát. A harminc év alatt jelentős eredményeket értünk el az egész­ségnevelés terén. A lakosság nagy része megértette és elsajátí­totta az alapvető higiéniai előírá­sokat s így a betegségek elleni harc is hatásosabbá vált. Termé­szetesen megváltoztak az életkö­rülmények is, ami ugyancsak ked­vező jelenség, és ez is elősegítet­te egészségnevelési munkánkat. Hogy mi mindent tettünk? Ne­héz lenne elmondani. De többek között tervszerűen vizsgáljuk a la­kosság egészségi állapota és egészségügyi ismereteinek viszo­nyát, új módszereket dolgozunk ki az egészségnevelés hatékonysá­gának növelése céljából. Nagy fi­gyelmet fordítunk az egészség- ügyi dolgozók továbbképzésére, számos egészségnevelési kiad­ványt jelentetünk meg. Értékes in­formációkat kaptunk a vizsgálatok kiértékelésekor, például a 15-18 éves fiatalok hozzáállásáról az egészségnevelési kérdésekhez, vagy a zajártalom hatásáról az emberi szervezetre. Megemlíthet­ném a társadalmi programok ki­dolgozását, melyek foglalkoznak az anya- és gyermekvédelemmel, a kardiovaszkuláris betegségek­kel, de az onkológiai, a gerontoló­giai és a stomatológiai programok is érintik az egészségnevelést hi- . KO MMENTÁLJUK szén nemcsak az egészségügyi dolgozóknak, hanem a lakosság­nak is segítséget jelentenek. Beszélgetés közben az igazga­tó elénk tesz sok-sok röplapot, brosúrát, könyvjelzőt, papírvonal­zót, naptárt. - Ez is a mi munkánk nyomán született - mutatott a szí­nes kiadványokra. Megtudjuk, hogy ezeket a röplapokat 15-20 ezres példányszámban, a brosú­rákat 6 ezres példányszárnban adják ki. Az összpéldányszám 10-12 százalékát magyarul jelen­tetik meg. - Legnagyobb sikerük az Orvosi tanácsoknak van - foly­tatta Krásnik doktor. - Jó szolgála­tot tesznek a lakosságnak már csak azért is, mert közérthető mó­don szólnak egy-egy betegségről, diétáról stb. Igaz, hogy a kezelőor­vos pontosan elmondja a beteg­ség tüneteit, a gyógymódot, de a beteg ember nem tud odafigyelni és megjegyezni minden utasítást. Ezért jelentenek nagy segítséget röplapjaink az orvosoknak is, akik szívesen használják és osztogat­ják őket. A vonalzók, könyvjelzők, naptárak, kártyák színes rajzai a gyerekeknek szólnak, mert az egészségnevelést már kis korban el kell kezdeni. A gyerekek, akik nem tudnak még olvasni megértik a képek mondanivalóját és a leraj­zoltak alapján akarnak kezet, fo­gat mosni, öltözködni, étkezni stb. Kik és hányán dolgoznak az intézetben? - tudakoltuk. S meg is kaptuk a feleletet. Az intézetnek 54 dolgozója van, orvosok, peda­gógusok, szociológusok, pszicho­lógusok, szerkesztők és dramatur­gok végzik fontos munkájukat. Hogy miért ez a sokrétűség? Az igazgató szerint egyszerű a vá­lasz. Az egészségnevelés ma már nemcsak az orvosok dolga. A szo­ciológusok készítik a felmérése­ket, a pszichológusok és pedagó­gusok kiértékelik a válaszokat, és a szerkesztőkkel együtt dolgozzák ki az észrevételeiket. S a drama­turgok? Erre a kérdésünkre is vá­laszt kaptunk. Sok a hivatlan vendég Növekedett a lakásbetörések száma A személyi tulajdon (elsősorban a pénz, ékszerek) védelmére a la­kosság nem fordít kellő figyelmet. Pedig nem kis összegekkel káro­sítják meg a betörők egyesek ház­tartását. összehasonlításként há­rom adat: 1978 első felében 1 mil­lió 700 ezer, 1981 hasonló idősza­kában 3 millió 400 ezer, idén pedig az év első hat hónapjában 5 millió korona értéket tulajdonítottak el az enyves kezű polgártársaink. Nem csupán egyéni és egyszeri akciók­ról van szó, hisz többen közülük a lakások egész sorát fosztották ki és sok esetben csoportokat alkot­va szervezik a betöréseket. A bűn- cselekményt elkövetők 60 száza­léka visszaeső bűnöző, akiknek nem sokat használ a börtönökben eltöltött néhány hónap, esetleg néhány év. A szocialista vagyon védelmé­nek fokozása, a közös anyagi esz­közök iránti nagyobb felelősség az utóbbi években azt eredményezte, hogy csökkent a társadalmi tulaj­don ellen irányuló bűncselekmé­nyek száma. Szinte ezzel egyidő­ben viszont növekvő irányzatot mutat a lakásbetörések száma. Míg az elmúlt évben Szlovákiában 832 lakásbetörést tartották nyilván bűnüldöző szerveink, az idén az első félévben számuk elérte* az 542-őt, ebből 103 a kelet-szlová­kiai kerületben, 157 pedig a szlo­vák fővárosban történt. Bratislava vonzza a betörőket. Azt remélve jönnek ide, hogy itt nagyobb a lehetőség az értékek törvénytelen megszerzésére. Az első félévben 2 millió 195 ezer korona értéket sajátítottak el, s a városkerületek közül a II. „ve­zet“ 50 betöréses lopással. Joggal merül fel a kérdés: eny- nyire felelőtlenek vagyunk munká­val megszerzett saját vagyonunk iránt? Az elmondottak alapján egyértelműen igennel válaszolha­tunk. De van még néhány ténye­ző, mely nem hogy gátolná bűnö­zésre hajlamos lakosaink (akik nagy részének életkora 20-30 év, de nem ritka a 18 éves betörő sem), tevékenységét, hanem szin­te kínálja nekik az alkalmat. A la­kásaink ajtóira szerelt zárak ugyanis nem jelentenek valami­lyen nagy akadályt a lakásba be­törni szándékozók számára. A legtöbb esetben a betörés nem jár az ajtó szemmellátható meg­rongálásával. Gyakran csupán alig észlelhető nyomokat hagynak maguk után a becstelen módon meggazdagodni vágyók. A munkaidő alatt szinte kihalt lakótelepek is nagy vonzerőt je­lentenek. Akik véletlenül a lakás­ban, vagy a környéken tartózkod­nak igen közömbösen nézik az idegenek tartózkodását a folyosó­kon, a lépcsőházakban. A szabad­ságok idején még több a lehető­ség a zavartalan lakásfosztoga­tásra. A napokig (sőt pár hétig) lehúzott redőnyök, a kiürítetlen postaláda világosan arról tanúsko­dik, hogy nincs senki a lakásban. A földszinti lakások nyitott ablakai is könnyű bejutást biztosítanak a betörőknek. Sokan nagyobb pénzösszege­ket, értéktárgyakat tartanak otthon ahelyett, hogy a takarékpénztár­ban jelszavas betétkönyvre he­lyeznék el, illetve az értékmegőr­zőben igen csekély díj ellenében tartanák. Régi adósságot törleszt néhány ipari üzem: a sokszor hangoztatott biztonságosabb zárak, illetve beté­tek gyártását kezdték meg. A kas­sai (Košice) Rozvoj vállalat példá­ul egyszerű elektronikus készülé­ket gyárt, mely jelzi a bejárati ajtó nyitását. Már kapható a FAB beté­tek kitörését megakadályozó biz­tonsági vasalás. A turanyi Drevina vállalat pedig azt a feladatot kapta, hogy biztonságosabb bejárati ajtó­kat gyártson, illetve zárakat szerel­jen rájuk. A tennivalók tehát egyértelmű­ek: fokozottabb védelem, körülte­kintőbb törődés egymással szem­ben, hogy megakadályozzuk a hi­vatlan vendégek bejutását lakása­inkba. DEÁK TERÉZ- Intézetünk évenként 10 egész­ségnevelési és 4 diafilmet készí­tett. Ezért van szükségünk drama­turgokra is. Filmjeink 10-25 per­cesek és felölelik az egészségne­velés főbb témáit. A filmek 10-25 percesek és mondhatom, hogy a szakma is elismeri őket, aminek bizonyítékai az egészségügyi fil­mek nemzetközi fesztiválján elért kimagasló eredményeink. A kör­nyezetvédelemmel foglalkozó film arany-, a rák elleni harcról szóló filmünk ezüstérmet kapott. Megtudtuk, hogy egyre több amatőr is készít egészségnevelési kisfilmet. Számukra rendezik az amatőr filmesek fesztiválját, amelyre rendszerint 50 filmet ne­veznek be. - Ezekből hármat-né- gyet mi is megveszünk és forgal­mazunk - tájékoztatott az igaz­gató. Az eltelt harminc év sikeres volt. De mi lesz az elkövetkező években?- Továbbra is folytatni akarjuk egészségnevelési népszerűsítő munkánkat - mondta Krásnik dok­tor. - A rendelkezésünkre álló eszközökkel hírt adunk az orvos- tudomány legújabb eredményei­ről, szólunk a betegségek megelő­zésének fontosságáról. Foglalko­zunk a környezetvédelemmel, nemcsak a munkahelyeken, ha­nem otthon is. A jövőben is hang­súlyozni fogjuk a testi és a szelle­mi tisztaság fontosságát, a helyes táplálkozás és öltözködés elveit, rámutatunk a szabad idő helyes kihasználásának szükségére, de szót emelünk a dohányzás és a mértéktelen italozás ellen is. Újabb kórházakban szeretnénk bevezetni a betegek részére a zártkörű TV-adást, mert a sellyei (Šaľa) próbaüzemelés sikeres volt; jó lenne létrehozni egy egész­ségnevelési múzeumot, de sorol­hatnám feladatainkat, elképzelé­seinket még tovább. Munkánknak talán nincsenek látványos eredményei. Mi, mond­hatom naponta találkozunk a la­kossággal kiadványainkon ke­resztül. Siker az, ha egy kismama szoptatni akarja gyermekét, mert valahol olvasta a mi röplapunkat, siker az, ha a szívbeteg fel-fel lapozza a mi brosúránkat és elol­vassa tanácsainkat. Ez volt munkánk lényege, és ez marad a jövőben is. PÉTERFI SZONYA A vásárlókért - szövetkezeti szinten Ipari szövetkezetek. Bizonyára mindenki előtt ismerősen cseng ez a fogalom, bár valószínű, hogy kevesen tudnák meghatározni, mivel is foglalkoznak tulajdonképpen ezek a szövetkezetek. Igaz, tevékenységük annyira szerteágazó, hogy a népgazdaság csaknem valamennyi ágazatára kiter­jed, s így nem is könnyű röviden összefoglalni szerepüket társadalmunkban. Mi a feladatuk tehát? Mindenekelőtt gyorsan reagálva a keresletre, kis soroza­tokban gyártott termékekkel gazdagítják a piacot. A divatos ruházati cikkeken és műszaki szempontból új megoldású termékeken kívül hagyományos kínálatukhoz tartoznak a népművészeti tárgyak, játékok, bőrdíszműáru, kerámia és bútor. Jó néhány keresett, de gyakran nem kapható cikket állítanak elő, főleg olyanokat, amelyeket a nagyvállalatok méreteiknél fogva vagy más okból nem tudnak termelni. Tevékenységük sokrétűségéről minden évben képet alkotha­tunk Brnóban, a közszükségleti cikkek vásárán. Az ipari szövetkezetek részlegén a dugóhúzó éppen úgy megtalál­ható, mint a divatos bunda vagy az összeszerelhető vikkend- ház. De nemcsak a hazai piacra termelnek. Termékeik egy része külföldre kerül, és bizonyos alkatrészek, berendezések előállításával az állami iparnak nyújtanak értékes segítséget. Tevékenységük másik fontos területe - a lakossági szol­gáltatások. Kiemelten kezelik a gépkocsik és háztartási gépek javítását, valamint a lakások karbantartását. Meg kell még említenünk, a megrendelésre készített ruhákat, cipőket és más, a lakosság igényeit kielégítő termékeket is. Mindezt Szlovákiában a 105 ipari szövetkezet mintegy 2000 üzemegységében illetve munkahelyén több mint 47 ezer dolgozó állítja elő, illetve végzi el. Es még egy sokatmondó adat - a hatodik ötéves tervidőszakban termelésük értéke 27 milliárd korona volt. Az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége most szám­vetésre készül. A rövidesen összeülő IV. kongresszusán felméri az elért eredményeket és meghatározza a teendőket a következő időszakra. Az árutermeléssel kapcsolatban a legfontosabb feladat a piackutatás elmélyítése, annak elérése, hogy valóban csak kiváló minőségű árut termelje­nek, olyant, amely műszaki és esztétikai szempontból is kielégíti a megnövekedett fogyasztói igényeket. Ehhez az szükséges, hogy rugalmasabban, szorosabban együttmű­ködjenek a nagy ipari vállalatokkal és a kereskedelemmel. Nem kevésbé fontos feladatok hárulnak a szövetkezetekre a szolgáltatások fejlesztésében, különösen, ha figyelembe vesszük a CSKP KB 6. ülésén a szolgáltatók címére elhang­zott bíráló szavakat. Ezen a területen elsősorban jobban össze kell hangolniuk tevékenységüket a helyi gazdálkodási üzemekkel, a szolgáltató vállalatokkal és a helyi nemzeti bizottságokkal. Csakis így érhető el javulás a sok gondot okozó anyag- és pótalkatrészellátásban, s általában a szol­gáltató tevékenység irányításában és szervezésében. Halaszthatatlan a szakemberutánpótlás kérdésének megol­dása, mert sajnos a fiatalok vajmi kevés érdeklődést tanúsí­tanak a sok fizikái munkával járó iparos szakmák iránt. A számvetés örömteli lesz. Ennek ellenére úgy az áruter­melésben mint a szolgáltatásokban számos feladatot kell megoldaniuk azért, hogy tevékenységük a kívánatos irányba fejlődjön, még gazdaságosabb legyen, s így egyre jobban eleget tudjanak tenni a vásárlók és megrendelők elvárásai­nak. CSIZMÁR ESZTER ORVOSI TANÁCSADÓ Csak férfiaknak... Az elmúlt évek kórházi és klini­kai tapasztalatai szerint a proszta- tatúltengéssel járó panaszok miatt a férfiak általában csak akkor for­dulnak szakorvoshoz, amikor a baj már igen előrehaladott stádium­ban van. Ez talán azért van, mert a prosztata működéséről, szerve­zetünkben betöltött szerepéről igen keveset tudnak az emberek, ezért az alábbiakban erről szeret­nénk írni. Az ötven éven felüli férfiaknál gyakran előfordul, hogy vizeléskor különféle nehézségeik, panaszaik vannak. Ezeket rendszerint a prosztata, magyarul a dülmirigy beteges nagyobbodása okozza. Felnőtt férfiaknál normális kö­rülmények között a prosztata kb. gesztenye alakú és nagyságú mi­rigy, amely a férfi nemi szervekhez tartozik. A húgyhólyag előtt és a szeméremcsont mögött helyez­kedik el, a hátsó oldala pedig köz­vetlenül a végbél mellett. A húgy­hólyagból kilépő húgycsövet a prosztata valósággal körülfogja. A prosztatának a húgycsőbe ürülő váladéka nélkülözhetetlen az on­dósejtek normális funkciójához; ugyanis az ondósejtek csakis ak­kor válnak mozgékonnyá, ha ezzel a váladékkal keverednek. Előrehaladottabb korban a prosztata gyakran megnagyob­bodik, s eközben mindinkább összenyomja a húgycső azon sza­kaszát, amelyet körülvesz. A to­vábbi növekedés következtében a húgyhólyagnak a prosztatával érintkező része is deformálódik és a húgycső nyílását feljebb nyomja. (gy a húgyhólyag alsó, a proszta­tával érintkező része az eredeti helyén marad, és ezen a helyen egy zacskószerű kitüremlés alakul ki, ahol még vizelés után is vissza­marad a vizelet egy része. A betegség további szakaszá­ban a vizelés egyre nehezebbé válik, a vizeletet mind vékonyabb sugárban tudja csak üríteni, végül pedig már csak cseppenként. Az is előfordulhat, hogy a vizeletet már nem tudja tartani, s az állan­dóan csurog. A húgyhólyag fala bizonyos mértékig petyhüdté válik, ezért mindig visszamarad na­gyobb vagy kisebb mennyiségű vizelet. Ezzel egyidejűleg a vesék nem képesek fokozatosan kiszűrni a vérből a felgyülemlett salak­anyagokat, s ezek mindjobban fel­halmozódnak a szervezetben. A paciens ilyenkor fogy, száraz a szája, állandóan szomjas, ét­vágytalan és fáradékony. A beteg­séget még fertőzés is komplikál­hatja, s a vizeletben genny mutat­kozhat. A prosztatatúltengés sú­lyos formájában a vizelés fájdal­makkal jár, vagy esetleg már egyáltalán nem távozik el. Kezdeti stádiumban a mozgás, a séta, a meleg fürdő, a gyógyítás, az orvosságok jó hatással vannak. Helyes életrenddel, s az orvos tanácsainak szigorú megtartásá­val a betegség további előrehala­dását sok esetben meg lehet állí­tani akár néhány évre is, sebészeti beavatkozás nélkül. Ha viszont a beteg már csak akkor fordul orvoshoz, amikor már nem tud vizelni, egyedüli segítség a vé­kony gumicső, az úgynevezett ka­téter, amelyet a húgycsövön ke­resztül a hólyagba vezetnek és ezen keresztül csapolják le a fel­gyülemlett vizeletet. Ezt elkerülhe­tetlen esetekben hosszabb ideig is bent kell hagyni a hólyagban. Hogy ez a kellemetlen komplikáció be ne következzék, a beteg saját érdekében már kezdeti stádium­ban forduljon orvoshoz, illetve uro­lógushoz. A tüneteket semmikép­pen sem szabad elhanyagolni, mert a prosztatanagyobbodás rá­kos daganattá is fejlődhet. De ide­jében még ezt is el lehet távolítani. Jelenleg, sajnos nincsen olyan orvosság, amellyel tökéletesen meg lehet akadályozni a proszta- tatúltengést, ezért az egyedüli ra­dikális gyógymód a betegség vég­leges felszámolására a műtét. Hormonkészítményekkel esetleg átmenetileg egyes betegeknél le­het ^kedvező hatást elérni azáltal, hogy ezek a húgyhólyag izomzatát megerősítik, s ez elősegíti a vize­letnek a hólyagból való eltávozá­sát. Azonban a fő okot - a prosz- tatatúltengést nem szünteti meg. Mivel ebben a betegségben ál­talában az idősebb emberek szen­vednek, nagyon félnek a rájuk vá­ró műtéttől. Köztudomású, hogy a műtétet az idősebbek nehezeb­ben viselik, mint a fiatalok, ennek ellenére nagyon helytelenül cse­lekszik az a beteg, aki szükség esetén nem hajlandó magát a mű­tétnek alávetni. Az orvostudomány ma már annyira fejlett, hogy egy ilyen műtéti beavatkozás még az idős férfiaknál sem jár veszéllyel. A műtét révén a beteg megszaba­dul a kellemetlen szenvedéstől, amely még idegrendszeri zavaro­kat is kiválthat. Az idejekorán vég­rehajtott műtét révén meghosz- szabbíthatja az életét. DR. LÁBADY FERENC újszá 4 1982. VIII. 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents