Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-20 / 197. szám, péntek
SZŐTTES-SIKER PRÁGÁBAN Nyolcszáz néző, tapsvihar, mely a harmadik „még egyszer“ után sem csöndesedik, következik a negyedik újrázás. Csapzottan, izzadtan, de mosolyogva, még mindig szinte önmaguk örömére táncolják végig a záró képet a Szőttes tagjai Prágában, ahol a nyári kulturális programot gazdagítják új műsorukkal, az Ugorjunk a táncba című összeállítással. A nyolcszáz néző nagy többsége a világ különböző tájairól van itt. Prágában tartózkodó turisták, vagy kimondottan az ünnepségsorozat vendégei. Adalék a sikerhez: a Csehszlovák Állami Dal- és Táncegyüttes igazgatóhelyettese és művészeti vezetője húsz előadást kért a jövő évi prágai kulturális nyár műsorába a CSEMADOK Központi Bizottságának népművészeti csoportjától. Úgy véljük újra beigazolódott amit már többször is elmondtunk: bár a néptáncmozgalmunk az utóbbi időben vesztett tömegességéből, de minőségi szempontból sokat javultak főként azok a csoportok, amelyekkel hivatásos szakemberek dolgoznak, rendszeresen készülve évről évre. Mindez- többek között - a Szőttesnek is köszönhető, amely eredetileg éppen azzal a céllal jött létre, hogy segítsen, irányt adjon a mozgalomnak, feldolgozza és színpadra vigye néptánchagyományainkat, legyen miből merítenie a többi együttesnek. A Szőttesről szükséges megjegyezni (éppen a prágai siker kapcsán), hogy ez az együttes rég kinőtte az amatőr mozgalom kereteit. Profikra szabott feltételek között szerepelt Prágában, szakemberek egész sora figyelte műsorukat, s hívta volna fel a figyelmet a legkisebb kisiklásra, a szinte észrevehetetlen lazításra is, ha lett volna ilyen. De nem volt, s az együttest úgy rangsorolták- a minőségi kritériumokat is szem előtt tartva ahogy a Szlovák Népművészeti Együttest, vagy a Csehszlovák Állami Dal- ésTánc- együttest, amelyek szintén szerepeltek a rendezvénysorozaton. A Szőttest magáénak valló, műsorukat rendszeresen, látogató dél-szlovákiai néző az Ugorjunk a táncba című összeállítást még nem láthatta, hiszen augusztus 7- én Csenkén (Čenkovce) csak né- hányan tekinthették meg a premiert. Mi is hozta hát e - nemzetközinek is mondható - nagy sikert népművészeti együttesünknek? Zömében Ouittner János koreográfiáiból állt össze a műsor, mindössze az Üveges Lassú és friss, a Pusztai táncok és a Legényes nem a Szőttes művészeti vezetőjének munkája. Az egész estét betöltő műsorban főképpen délszlovákiai táncok szerpelnek; a feldolgozás módja és az élőadás stílusa olyan munkára vall, amilyet a Szőttestől megszoktunk, elvárunk és amellyel évek óta helyes irányt mutat tánccsoportjainknak. Ezúttal a korábbiaknál is érettebb kivitelezésű e műsor, ami annak is köszönhető, hogy a táncosok többsége évek óta az együttes tagja, egyre nagyobb tapasztalattal, jó értelemben vett rutinnal. A fiatalabbak pedig hamar hozzászoktak a nagyobb igényekhez, fizikailag és szellemileg is megterhelő próbákon edződtek hivatásos szintű táncosokká. (Hadd írjuk le, ami még aláhúzza a sikert: több táncosnak ajánlottak fel előnyös szerződést a Csehszlovák Állami Dal- és Táncegyüttes vezetői). • Külön figyelmet érdemel a zenekar teljesítménye. Alig néhány hétig próbálta a műsort az alkalmi zenekar, amely a Szlovák Népművészeti Együtteséből alakult kimondottan a prágai útra. Előadásukon mindez nem látszott, önálló számaikkal pedig hasonló sikert értek el, mint a csoport tánckara. Kár, hogy nem nálunk gyűjtött népdalokat adtak elő. Remélhetőleg Dél- Szlovákia közönsége már ilyen vonatkozásban is értékes, eredeti anyagban gyönyörködhet majd. (Egyébként elgondolkodtató, hogy központi népművészeti csoportunk szerződések útján jut, nagy nehezen, zenekarhoz!) Tizenkettedik évadát fejezte be a Szőttes. Szép csattanóval. Maga a tény, hogy ez már a nyolcadik önálló, egész estét betöltő műsoruk tizenkét év alatt, szinte unikum. Hiszen közben a Szőttes több nevelő jellegű előadást és rövidebb, alkalmi műsort is készített, illetve bemutatott. Átgondolt rendezői koncepcióval (Quittner János), igényes koreográfiákkal, nagyszerű kivitelezéssel találkozhattak a nézők mindig. Ezúttal olyan fellépéssorozattal zárt az együttes, amellyel a szó legszorosabb értelmében a világ minden tájára eljuttatták jó hírüket, értékeket mutatva fel a csehszlovákiai magyar nemzetiség szellemi és kulturális gazdagságából, prezentálva egyúttal pártunk helyes nemzetiségi politikáját is. Jó lenne, ha az újabb évadot, a tizenharmadikat, ezzel a műsorral kezdhetné a Szőttes s eljutna vele Dél-Szlovákia legkisebb falujába is, hogy azok is lássák a műsort, akinek kincséből, néphagyományaiból táplálkozik a csoport, akiknek kultúráját gazdagítja. Évek óta helyes irányt mutat (G. Molnár László felvétele) ANDRÁSY TIBOR FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLITASA A végtelenségig leegyszerűsített fekete-fehér sziluettek, a sötét és világos foltok merész alkalmazásával a néző érzelmeire akarnak hatni - ez jellemzője Andrásy Tibor festőművész filozofikus ihle- tettségű, társadalmi tematikájú grafikáinak. A hetvenes években alakult ki a művész szemlélete, amellyel élénken reagál az aktuális társadalmi és politikai eseményekre, problémákra. Andrásy Tibor főleg a ciklusok a választott téma több szempontú megközelítése eszmeiséget a lehető legteljesebben kifejező kereteiben gondolkodik. így nem véletlen, hogy ha a múlt eseményei, háborúk, tragédiák, a vietnami háború, ' a fajüldözés jelenik meg képein, akkor az emberért szóló művész hangjában a feszült drámaiság jut kifejezésre. Pályájának kezdetén készült képeit is láthatjuk a bratislavai Gorkij utcai kiállítóteremben; köztük sok a tollrajz - portrétanulmány. Ezek az értékes emberábrázolások mindenekelőtt jellemet, romantikus szépítéstől mentes lelkiállapotokat tükröznek, (Öregember, Éjjeliőr). Ezt az alkotói időszakot követte kysucai tartózkodása, amely során ismét az egyszerű emberek felé fordult. A földút övezte paraszti faházak, a hegyi emberek kétkezi munkáját hordozó mezők, a favágó embert próbáló munkája ugyan már a múlté, de Andrásy linómetszetein ezek is tovább élnek. Ezeken a múlt és a jelen dialektikus megközelítése látható. Egy nagy vegyipari vállalat építése, a gépek és az emberek kapcsolatának képzőművészeti megközelítése igen figyelemre méltó. De ezen a tárlaton kiemelkedően jelentkezik a művész tájfestészete is, amelynek legszebb darabjait a Tátra, a Duna, a Csallóköz, a Fekete-tenger és a Balti-tenger Andrásy Tibor: Hegyi patak hangulatos, de ugyanakkor elmélyült ábrázolásai jelentik. Andrásy Tibor több mint húszéves munkásságának válogatott alkotásait láthatjuk egymás mellett. Valamennyi képe híven tükrözi a művész széles körű társadalmi érdeklődését, figyelmét és fogékonyságát minden iránt, ami az emberrel, ami az emberben történik, illetve lejátszódik. F. BETINEC ÉVA R osszdiákokként másztunk át a kerítésen igen tisztelt barátommal a Drázus patak hídjának korlátját használva létraként. Az idő is sürgetett, meg aztán nem is volt kedvünk megkerülni a fél várost, hogy a befejezés előtt álló iskolaépület udvarára nyíló kaput megkeressük. Jót mulatva a diákos tetten, meg is jegyeztem:- Már csak az hiányzik, hogy valaki tintalevessel és papírgaluskával kínáljon meg bennünket, estéiig marasztalva az iskolában. Mindketten jót nevettünk a képzettársításon, s kíváncsian szemlélődve indultunk felfelé a kissé lejtős, építkezés dúlta udvaron. S amin nevettünk, az hajszál híján valóság lett. Izgatott férfi integetett felénk egy felvonulási épület lépcsőjéről. Csak töredékeiben hallottuk, amit kiábált, de mozdulatai félieértheístlenek voltak.- No, öregem, megyünk az építésvezetőhöz - böktem oldalba a város és a járás köztiszteletben álló népművelőjét. - Neked se válik dicséretedre ez az útrövidítés. Az egykori családi ház irodának kinevezett szobájában két férfi fogadott. Kézfogásukban ugyanúgy ott volt a bizonytalanság, mint a nekünk szegezett számon- kérő szavakban. Kérdésük és az elhangzott válasz után mentegetőzni kezdtek.- Tudják, mostanában sokan járnak itt, nekünk meg tudnunk kell mindenkiről. Már csak azért is, hogy ne lopjanak el semmit az építkezésről. Az átadás előtti stádiumban sok olyan dolog található itt, ami jól jönne az épülő családi házakba is. Barátommal egymásra néztünk, s anélkül, hogy kimondtuk volna, arra a négy esztendőre gondoltunk, amivel később adják át a rozsnyói (Rožňava) ISKOLAKERÜLOBEN Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola huszonkét tantermes épületét. A közvagyont minden pillanatban köteles védeni az, akire rábízták, de közvagyon - az egyre értékesebbek fajtájából - az idő is. Itt pedig már négy esztendőt vár épületére egy, áldatlan állapotok közepette is országosan számon tartott eredményeket elérő iskola. A ugusztusban épülő iskolákra figyel az ország, ugyanúgy, mint decemberben az ünnepi árukínálatra, vagy májusban az aratás előkészületeire. A sajtóban megszaporodnak a tudósítások. „Birtokba vehették 18 tantermes iskolájukat az x-i gyerekek.“...„Takarítják a tantermeket az y-i szülők.“...„Tizenhatmillió korona értékben felépült a z- i új iskola.“ Mert természetesnek tűnik fel, hogy az iskola a gyerekek birtoka, a tantermeket a szülők takarítják, s minden iskolának megvan a számokkal kifejezhető pénzértéke. Csakhogy ezekből a tudósításokból és az átadás előtti örömteli izgalmat tükröző riportokból rendszerint hiányzik a befejezetlenség- nek, a féligkész-nek porszemnyi jele is. Mert nemcsak filmes geg, az, hogy az ajtófélfát két segédmunkás tartja, míg elvonul előtte az épületet átadó küldöttség. Nem egy iskolában éveket vártak, míg befejezték a tornatermet, elkészítették az elektroakusztikai és audiovizuális berendezésekkel feszerelt nyelvi laboratóriumokat. Pedig a terv nem lépcsőzetes átadást szabott meg. Arról is kevés szót ejtünk mi, újságírók, hogy a szülők segítőkészségét, lelkesedését oly sokszor lelohatsztja, hogy az építővállalat nem hajlandó hétvégén irányító szakembert adni a nem egyszer szakmunkához is értő szülők mellé. Azt pedig nagyon régen olvastam, hogy a késve átadott iskola mennyivel került többe a tervezettnél. Ha egyáltalán pénzben kimutatható az a szellemi - igazgatói és tanítói - energia, idegeket romboló bizonytalanság, amely például ennek az iskolának az átadását is megelőzi. Mire ez a tárca napvilágot lát, az illetékes építésvezető, aki magabiztosan ígérte az új határidő megtartását, már tudni fogja, megtartják-e ígéretüket. Sem népművelő barátom, sem én, s amint az később kiderült, az iskola igazgatója, de még az 1044 órát társadalmi munkában dolgozó szülők és tanítók sem bíztak ebben. Nem véletlenül, hiszen többszöri határkő-módosítást éltek meg. A baj elsősorban ott van, hogy a közvagyonra egyoldalúan Vigyázó építésvezető, az idén augusztus ve£é.r5.jjitüzött határidőt úgy kezeli, mintha fél éweflerövidítették volna az építkezést. Leírhatatlan volt aZ a büszkeség, amellyel kijelentette:- Legyen nyugodt mindenki, szeptember elsején ebben az iskolában tanulni fognak! Ebben én is biztos vagyok, hiszen a Bányász téri épületen nem végezték el az évente esedékes karbantartást. Ami természetes is, hiszen teljes felújítást, födémcserét, szigetelést és építész legyen a talpán, aki bontás nélkül megmondja, mi mindent kell még a többször életveszélyesnek, majd ismét használhatónak nyilvánított épületen elvégezni. Végül is mindenki elégedetten nézhet az új tanév elébe. Bár a napközi konyhája eleinte aligha üzemelhet majd, hiszen augusztus közepén még nem érkeztek meg egyes konyhagépek. Ami nem tette lehetővé, hogy a többi - a meglévőket - betonalapokra állítsák. Tanulni fognak, de ma ki mondja meg, hogy az ilyen csúszással, kényszerhelyzetben átadott és átvett iskolákban hány hónapig zavarják majd a tanítást a terep- rendezést végzők, a tornatermet építők, a konyhát szerelők, s jobbik esetben az időközben felbukkant kivitelezési hibákat javítók. Lehet, hogy egy huszonkét tantermes iskola két évet késő átadása az ország számára nem nagy veszteséget jelent. Bár ezt senkinek el nem hiszem, mert az anyagi veszteségen, a tervezett időn túl fölöslegesen lekötött építőipari kapacitáson kívül, egy iskolányi gyerek tanult ideiglenes, feszült állapotok között. Azt már csak pótlólagosan említve meg, hogy több szülő éppen a régi épület életveszélyes (mennyezetről darabokban hulló vakolat, légzőutakat veszélyeztető dohos levegő, elégtelen higiéniai berendezések) állapota miatt küldte hatéves csemetéjét más iskolába. Iskolavezetés, szülő.1 szövetség és I gyerekek örülnek az Új iskolának. Szocialista társadalmunk a kOfíimunista párt nemzetiségi politikájának széíte/Tié- ben korszerű körülményeket teremt az anyanyelvükön tanuló csehszlovákiai magyar gyerekek számára is. Az öröm akkor lehetne teljes, ha a jövőnk beruházásai - mert az iskolaépítés eszmei lényege ilyen - a határidő megtartásával a mának is készülnének. DUSZA ISTÁN ÚJ szú 6 Ami az emberrel történik
