Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-15 / 166. szám, csütörtök
A szocialista orientációjú fejlődés ismérvei A marxizmus megalapítói elméletileg nem zárták ki azt a lehetőséget, hogy az átmenet a szocializmusba azokban az országokban is bekövetkezhet, amelyekben még nem uralkodnak a kapitalista termelési viszonyok, vagy még nem vált vezetővé a kapitalista termelési mód. KOMMENTÁLJUK Mindenki a maga posztján Napokkal ezelőtt egyik tekintélyes és élenjáró földművesszövetkezet üzemi pártbizottságának elnökével az aratás, e nagy nyári munka előkészületei kapcsán a lehető legkisebb veszteséggel járó betakarítás feltételeiről és lehetőségeiről beszélgettünk. A pártelnök elmondta, részletezve, hogy náluk milyen az ellenőrzés, mennyire szigorú az értékelés, a megindokolhatatlan veszteség anyagilag is érinti a felületesen, kellő figyelem nélkül dolgozó aratókat. Hangsúlyozta, hogy a jó aratásban nagy szerepe van a nyári politikai-szervezési munkatervnek, az abban meghatározott követelmények pontos ismeretének, betartásának és a részleteiben kidolgozott szocialista munkaversenynek, de a végső sikerhez csak ennyi nem elég. Fontos és elengedhetetlen, hogy valamennyi dolgozó egyénileg is tudatosítsa kötelességeit, és önmagával szemben messzemenő felelősségtudattal érvényesítse a minőségi munka követelményeit. A határ nagy, az aratás dandárjában egyszerre huszonkét kombájnnal fognak dolgozni. S ott vannak a terményszállí- tók, a tisztítóban és a magtárakban dolgozók, mindegyik mögé lehetetlen egy külön ellenőrt állítani. Az embereknek maguknak is akarniuk kell, úgy igyekezve, hogy a kapott feladatot a lehető leglelkiismeretesebben végezzék el, egy pillanatra sem feledve, hogy rendesen dolgozni kötelesség. Ezt elérni, eddig eljutni, három-négy hetes előkészület nem elég. Hosszú hónapokra, évekre van szükség, amíg aprólékos és tervszerű eszmei-politikai neveléssel kialakul a munkához való helyes viszony. Elmondta azt is, hogy a földmüvesszövetkezetben a három évtized alatt ilyen tekintetben óriásit változott a szemléletmód. Ennek is köszönhetik, hogy gabonából - a kedvezőtlen időjárás ellenére is a tavalyinál jobb termést takarítanak be. Az új szemlélet- és gondolkodásmódnak is szerepe van abban, hogy már az aratás előtt kinn volt az istállótrágya a határban, amit tarlókeverék alá beszántanak, hogy csökkentették az üzemanyagfogyasztást, és kevesebb takarmányt etetnek fel, mert élelmi- szeripari 4iulladékokat is hasznosítanak. Állandó és közvetlen kapcsolat az emberekkel, a folyamatos eszmecserék, az érdemleges beszélgetések, viták, érvek és ellenérvek, s nem utolsósorban a párt politikájának a megmagyarázása termelési értekezleten, szocialista munkabrigádban, pártcsoportban, taggyűlésen, vagy akár egyéni beszélgetések alkalmával - ez az alap, amire építenek. Ebben a munkában nem lehet, nem szabad szünetet tartani, törvényszerű a folytonosság, és sosem szabad azt gondolni, hogy a megértő többségen belül már nincs kivétel, olyan, akire a közösség nevelő erejével még hatni kell. S mintha csak e szavakat akarta volna igazolni egy takarmánybekészítö traktoros, akit távozóban a falu mellett láttunk, motoros járvaszecskázójával magas drótháló oldallal ellátott szecskagyüjtő pótkocsit vontatott, a zöldanyag jelentős részét mégis a földre fújta a gép. Csak azért, mert bár már korábban színültig telt a pótkocsi, a vágást mindenképpen a tábla szélén akarta befejezni. Terve sikerült, de vajon hány „búza- és árpaszemet“ dobott ki a közös ablakán abból, amelyek megmentésére kilométerekkel távolabb arató kollégái minden telhetőt elkövettek. A látottak alapján már nem is hatnak annyira frázisként a valóban gyakran emlegetett és a pártbizottság elnöke által is aláhúzott szavak, hogy ha valóban mindenki a maximumot adja munkájával a maga posztján, akkor komolyabb anyagi ráfordítás nélkül is jelentőset léphetünk a fejlődés útján. EGRI FERENC Tanítómestere az élet volt Az a lenini elmélet, hogy az elmaradott országok a kapitalizmus kihagyásával is fejlődhetnek a szocializmus irányában, a szocialista építés gyakorlatában is megvalósult a volt cári Oroszország peremvidékein, Mongóliában és a második világháború után azokban az ázsiai országokban, ahol győzött a szocialista forradalom. Azokból a nemzetközi politikai erőviszonyokban bekövetkezett minőségi változásokból kiindulva, amelyek legáltalánosabban a szocialista világrendszer létrejöttében nyilvánultak meg, az 1960-as évek felé közeledve a kommunista mozgalomban az a kérdés merült fel, hogy lehetséges-e szocialista orientáció a felszabadult országokban nem proletár forradalmi erők vezetésével is? Ezekben az országokban ugyanis még nem feltétlenül léteztek élenjáró marxista-leninista pártok, és a nem kapitalista út szélesebb értelmezése magában foglalta azt a lehetőséget, hogy a gyarmati sorból szabadult országokban a szocialista orientációjú törekvéseket a nemzetiforradalmi erők vezethetik. A kérdés voltaképpen tehát az, hogy melyek azok a döntő elemek, amelyek meghatározzák a szocialista orientáció kibontakozását és ezen az úton a szocialista irányú fejlődést. Gazdasági téren nyilvánvaló, hogy a döntő - Lenin szavaival élve - a kapitalista fejlődés „feltartóztatása“ s a szocialista gazdaság kialakulásának és fejlődésének alapját képező erős állami szektor megteremtése. A kapitalista termelési mód kialakulásának megelőzésére és feltartóztatására leginkább az erős állami szektor alkalmas. A marxizmus-leninizmus az állam, az állami szektor és az állami beavatkozás kérdéseit osztályalapon tárgyalja. Lenin kiemelte az államkapitalizmus különleges jelentőségét az átmeneti szakaszban, amikor több termelési forma létezik egyidejűleg. Rámutatott, hogy az államkapitalizmusnak nemcsak a létezése, de aktív felhasználása sincs ellentmondásban ennek az időszaknak a feladataival: a kibontakozó szocialista építéshez szükséges feltételek fokozatos megteremtésével. Azt is aláhúzta, hogy ellenőrzés, elszámoltatás, állami fegyelem nélkül, az államkapitalizmussal a kispolgári ösztönösség ellen kötött szövetség nélkül lehetetlen a szocializmus irányába való előrelépés. Az úgynevezett „baloldali kommunistákkal“ vitázva nevetségesnek- tartotta azt a köreikben uralkodó nézetet, mely szerint akkor, amikor a politika és gazdaság irányító pozíciói a munkásosztály kezében összpontosulnak, az államkapitalizmus fejlődése a „kapitalizmushoz való visszatéréssé“ válhat. Az államkapitalista termelési forma azonban nem egyedüli formája az állami szektornak a szóban forgó országokban. Nem lehet a kapitalista termelési viszonyokhoz tartozónak tekinteni a népgazdaság ama részeit, amelyekben a termelést már államosították, és a forradalmi-demokratikus állam tulajdonában álló és teljes ellenőrzése alatt levő bank- és hitelrendszert. Ez már nem is állam-kapita- lista szektor, de még nem is szocialista. Itt teljes nyilvánvalóságában jelentkezik az, hogy az uralkodó politikai hatalom határozza meg az állami szektor tartalmát is. A szocialista orientációjú országokra jellemző kritériumok három mutatóval határozhatók meg: a társadalmi struktúrával, a hatalmon levő erők jellegével és politikájukkal, s a nem kapitalista fejlődés körülményei közepette megnyilvánuló társadalmi mobilitással. A szocialista orientációjú országokban a két antagonisztikus osztály - a munkásosztály és a burzsoázia - a kialakulás stádiumában található. Még erősek a kapcsolatok azzal a környezettel, amelyből tagjaik jöttek. S ez a környezet csak lassan változik, lassan differenciálódik s hajlik a változatlanságra. Ez elsősorban a parasztságra vonatkozik, amely a fejlődő országok lakosságának alapvető tömegeit alkotja. Mindazonáltal ezeknek az országoknak egész sorában viszonylag tekintélyes méreteket öltött már a parasztság differenciálódása, osztályokká való szétbomlása. Mivel az áru-pénz kapcsolatok fejlődését nem követi hasonló lépésekben a termelőerőknek a termelőeszközökkel való egyesítése új, tőkés alapon, létrejön az úgynevezett falusi és városi szegénység széles, véletlenszerű munkavállalásból élő tömege. Ezért az ilyen országok társadalmi struktúrájában nagy a súlya a félproletár és proletár elemeknek. Közbenső jellegű a kispolgárság - ide tartozik a városi kiskereskedők, kisárutermelők és kézművesek amelyet a 'fejlődő országok jelenlegi gazdasági struktúrájában az jellemez, hogy a társadalomban elfoglalt helye nem tartós, nem biztos. Igen változatosak a társadalom középrétegei: az értelmiség, a tisztikar, az úgynevezett szabadfoglalkozásúak - ügyvédek, művészek, írók stb. - csoportja. Létük alapja műveltségük: a fejlődő országok műveletlen tömegei közt kölcsönöz nekik ez különös jelentőséget. Ez azonban nem szolgálhat „osztállyá“ alakulásuk bizonyítékául. Az „osztály“ fogalma az emberek adott csoportjának a termelőeszközökhöz való viszonyától függ, s e jellemző tekintetében a közbenső és a középrétegek eltérnek egymástól. A szocialista orientáció elsőrendű kritériuma a hatalmat birtokló erők politikai arculata és szociális politikájuk tartama. Továbbá fontos az a társadalmi mobilitás, amely elsősorban a munkásosztály tár- sadalmi-politikai súlyának növekedésében s az ezzel összhangban megszerzett fontos társadalmi pozícióban, másrészt a burzsoázia szerkezetének és jelentőségének megváltozásában mutakozik meg. Végül a szocialista orientációnak kül- és belpolitikai kritériuma is van, s enélkül az szocialista átmenet lehetetlen. A külpolitikában ilyen feltétel a szövetség azokkal az országokkal, ahol a szocialista forradalom már győzedelmeskedett, a belpolitikában pedig a hatalom jellege. Ez nemzeti-forradalmi vagy népi demokratikus lehet. Azokban az országokban, amelyeket feltételesen a szocialista orientációjú országoknak , .első nemzedékébe1 ‘ sorolunk - vagyis ahol a nem kapitalista átmenet az 1960-as években kezdődött - a fejlődés irányítói nemzeti-forradalmi elemek. Míg a szocialista orientáció második nemzedékéhez tartozó országok, amelyek az 1970-es években tértek a nem kapitalista fejlődés útjára, az alapvetően élenjáró forradalmi pártok vezette népi demokratikus hatalom körülményei közepette fejlődnek. Ez a változás szemmel láthatólag a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történő eltolódásával, a tudományos szocializmus elméletnek növekvő vonzerejével magyarázható. A politikai tényezőknek a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatása nem egyértelmű. Ha a gazdasági törvényszerűségeket es az ország szükségleteit figyelmen kívül hagyják, akkor ez például a volun- tarizmus megjelenéséhez is vezethet. Nem kevésbé komoly gondok keletkezhetnek a fejlődés gazdasági és politikai oldalai közti ellentmondások megoldása folyamán. A gyökeres társadalmi átalakulás ugyanis feltételezi, hogy megváltoztassák a termelőeszközök tulajdonviszonyainak jellegét, és végső soron a termelési viszonyokat, aminek a termelőerők további fejlődését kell elősegítenie. Ha azonban a tulajdonviszonyok átalakítása az objektív körülményekkel össze nem egyeztethető módon megy végbe, egészében káros és visszafogó hatású lehet a fejlődés menetére. Az átmeneti időszak jellegzetessége, hogy benne több termelési forma létezik egyidejűleg. S ez rányomja ellentmondásos bélyegét a társadalmi fejlődésre is. Ezek az ellentmondások azokban az országokban sokkal élesebben jelentkezhetnek, amelyek a szocializmushoz vezető átmenetet proletárhatalom és irányító marxista- leninista párt hiányában kezdik el. A helyzetet tovább élezi az, hogy a nem kapitalista fejlődés útját járó országok vegyes gazdasága nem valamilyen könnyen túlhaladható állapot, hanem fejlődésük hosszú távon érvényesülő tényezője. Az ellentétek újabb csoportja származik abból, ha a nem kapitalista utat járó ország a tőkés világ- gazdaság keretein belül található. Az ilyen országnak ugyanis nem egy, hanem két, egymással szemben álló társadalmi rendszerrel kell fenntartani a kapcsolatokat. Ugyanakkor a két világrendszerrel fenntartott kapcsolat jellege gyökeresen különböző. De a szocialista orientációjú ország a szocialista országokkal fenntartott széles körű és sokoldalú együttmüködés révén megőrizheti és erősítheti függetlenségét. Az persze kétségtelen, hogy a fiatal államoknak - még a szocialista közösséggel szoros kapcsolatot fenntartóknak is - a tőkés világrendszerhez való kötöttsége nagyban nehezíti a for- radalmi-demokrata rendszerek helyzetét. Á haladás útján fejlődő országok egész sorában felhalmozódott történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a szocialista orientáció, úgy is, mint tudományos koncepció, és úgy is, mint társadalmi gyakorlat, egyaránt korunk valóságává vált. E. PRIMAKOV Eduard Mézes ágazatvezető mérnök, az érsekújvári (Nové Zámky) Szerszámgépipari Kutatóintézetben dolgozik. A higgadt, középkorú kutató- mérnökkel dolgozószobájában beszélgetek. Az íróasztalán és a szekrények tetején elkezdett tervrajzok, a szakirodalom bel- és külföldi kiadványai szanaszét hevernek.- Ugye, milyen nagy a rendetlenség? Sok fejmosást kapok érte a takarítónőktől. Mit tehetek, hiszen sohasem tudhatom előre, hogy mi szükséges a kutató-terve- ző munkához.- Nehezen ismerem ki magam a késeket, alkatrészeket ábrázoló rajzok között, ám annyit magyarázat nélkül is tudok, hogy sok-sok korszerű szerszám mintapéldányainak elkészítéséhez nyújtanak segítséget - nézek rá kérdően.- Ez igaz. De gyakran a kutató kedvét szegi, hogy nálunk a tudományos eredmények hasznosítása hosszú időbe telik. Az utóbbi években gyakori téma ez az újságokban is. Saját erőnkből mégsem tudunk változtatni a helyzeten. Szerencsénkre intézetünkben más a helyzet. .- Nyilván így is sok a gond?- A gondok abból erednek, hogy a kutatóbázissal rendelkező vállalatokat a szűk csoportérdekek befolyásolják. Saját, újításaikat helyezik előtérbe akkor is, ha intézetünk szabadalmazott termékei jobban szolgálnák a gyártásfejlesztés hatékonyságát. Hogy miért van ez így? Egyszerű a válasz erre is. Elesnének attól a jutalomtól, amit a saját újításukért kapnak. Jóllehet azzal gyengébb eredményeket mutatnak fel.- Amikor levelezőtagozaton a gépészmérnöki oklevelét és mellé a kandidátusi tudományos fokozatot megszerezte, gondolt-e arra, hogy találkozik majd ilyen problémákkal?-Tanáraim, oktatóim számtalanszor hangsúlyozták: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Az intézet kutatójaként pedig megszoktam, hogy az újítónak, alkotónak nemcsak az őt körülvevő környezettel, hanem sokszor önmagával is meg kell küzdenie. Az élet a legjobb tanítómester, s azokat igazolja, akik azért fáradoznak, hogy szocialista társadalmunkban csak a jó minőségű, a lelkiismeretes és pontos munka kapjon elismerést. A kutatómérnök eredményes munkájá! jelzi az is, hogy egyik újítását nemzetközi szinten is elismerték és aranyéremmel tüntették ki. Eduard Mézešt a párt soraiba is felvették, s hasznos munkát végez a párt- és a tömegszervezetekben is. Mindenütt ott van, ahol segítségére lehet az intézetnek és társainak. Nagy népszerűségnek örvend a dolgozók körében. SZOMBATH AMBRUS A Liptovský Mikuláš-i Bőripari Vállalat dolgozói nagy gondot fordítanak a divat- és a luxuscikkek iránti kereslet kielégítésére. Elsősorban női aktatáskákat gyártanak. Negyedévenként termékeiknek mintegy 60 százalékát felújítják. A képen: Božena Husková, a Februári Győzelem szocialista munkabrigád vezetője és Ján Murin művezető szakmai megbeszélést tart. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1982. VII. 15.
