Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-13 / 164. szám, kedd

ÚJ szú 3 1982. VII. 13. Nyugat-Bejrút Feszült nyugalom Napjaink legégetőbb problémái Dmitrij Usztyinov cikke a moszkvai Pravdában (ČSTK) - A Nyugat-Bejrútot és az itt tartózkodó palesztin ellenállá­si mozgalom és a libanoni nemzeti hazafias erők egységeit körülzáró izraeli csapatok az elmúlt hét vé­gén ismét megszegték az ötödik tüzszünetet. A libanoni főváros nyugati részére zúdított izraeli ágyútűz csak tegnap hajnalra ült el. A bejrúti rádió jelentése szerint a tűzszünetet csak Vazzan libano­ni kormányfő és az izraeli fél kö­zött közvetítő Philip Habib ameri­kai elnöki különmegbízott több órás tárgyalásai után sikerült elérni. A több órán át tartó vasárnapi izraeli ágyútűz során legkevesebb kétezer tonna robbanóanyag hul­lott Nyugat-Bejrútra a szárazföld­ről és a tengerről egyaránt. Az Napjaink jellegzetes bejrúti ut­caképe: egy apa a lebombázott lakóházból biztonságosabb helyre próbálja szállítani kis­gyermekeit (Telefoto-ČSTK) izraeliek mint korábban is, most ismét repesz- és gyújtógránátokat vetettek be. A Palesztinái Felsza­badítási Szervezet szóvivője sze­rint e barbár fegyverfajták beveté­se miatt több mint 300 a polgári áldozatok száma. Hírügynökségek a Nyugat-Bej- rútban uralkodó légkört tegnap fe­szült nyugalomként jellemezték. Izrael ugyanis mindeddig vala­mennyi tűzszünetet egyoldalúan megszegett. A Tel Aviv-i kor­mány szokásos vasárnapi ülésén azzal fenyegetőzött, hogy ,,egyre inkább a katonai megoldást mérle­geli“, vagyis a Bejrútban körülzárt ellenállási mozgalom teljes felszá­molását. A bonyolult diplomáciai tárgyalások mindeddig nem jártak konkrét eredménnyel, leszámítva a létrejött rövid életű tüzszüneti megállapodásokat. Az Egyesült Államok és Izrael továbbra is csak a palesztinok Libanonból való tá­vozását sürgeti, ugyanakkor fi­gyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Libanont elsősorban az izra­eli agresszor csapatainak kellene elhagyniuk! A Szaúd Arábia-i Taifban a liba­noni helyzetről tanácskoztak az arab és a Perzsa-öböl menti or­szágokat tömörítő együttműködési tanács külügyminiszterei, valamint megvitatták a tervezett rendkívüli arab csúcsértekezlet előkészüle­teit. A tanácskozást tegnap meg­szakították. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke rádióbeszédében bírálta, hogy az arab országok nem képesek egy­séges állásfoglalásra a cionista invázió ellen. Hangsúlyozta, hogy Bejrútban jelenleg éppen az egész arab nép méltóságának megőrzé­séért folyik a harc. Londoni bejelentés: Hazaszállítják az argentin hadifoglyokat (ČSTK) - A brit kormány hétfőn közölte, hogy Argentína egyetért az ellenséges akciók befejezésé­vel a Malvin-szigetek térségében. A brit fogságban lévő mintegy 600 argentin katonatisztet hazaszállít­ják - jelentette be Londonban a külügyminisztérium. A londoni bejelentés szerint Nagy-Britannia azt követően határozta el magát erre a lépésre, hogy a két fél között üzenetváltásra került sor, s hogy „különböző más jelekből“ úgy ítélte meg, Argentína bele­egyezik az aktív ellenségeskedés megszüntetésébe. Az argentin ha­difoglyok egyébként hétfőn még a Malvin-szigetek közelében egy hajón tartózkodtak. Szombaton a Malvin-szigete- ken rövid időre riadót és elsötítést rendeltek el, amikor a brit radarbe­rendezések a térségben ismeret­len repülőgép jelenlétét regiszt­rálták. . , . Az argentin kormány elrendelte a magánszektorban dolgozók mi­nimális bérének 30 százalékos növelését és a családi pótlék 100 százalékos emelését. Buenos Ai­resben ugyanakkor beismerték, hogy ezek az intézkedések nem egyenlítik ki a létfenntartási költsé­gek rohamos növekedését. A libanoni tragikus események a maguk teljes valóságában feltár­ták az imperializmusnak a más országok belügyeibe való durva beavatkozáson alapuló hírhedt politikáját, azt, hogy kísérletet tesznek a legalapvetőbb emberi jogok és szabadságjogok meg­szegésének, az agresszor részé­ről libanoni területen folyó népir­tásnak az igazolására, az embe­rok dezinformálására, valamint hazugságok és rágalmak özöné- nek a terjesztésére - állapítja meg a moszkvai Pravda tegnapi szá­mában megjelent kommentárjá­ban Alekszej Petrov. Azok az izraeli vezetők, akik elhatározták a libanoni és palesz­tin arab nép elleni agressziót, szüntelenül azt állítják, hogy a „nemzetközi terrorizmus ellen harcolnak“, hogy „Libanont vé­delmezik a palesztinokkal szem­ben“ stb. Ezek az állítások nem véletlenül teljesen azonosak az amerikai változattal. Ronald Reagan elnök fehérhá­zi beiktatása után elhangzott egyik első beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok harcolni fog a „nemzetközi terrorizmus“ ellen. Már akkor világos volt, de mára még inkább kikristályoso­dott, hogy mi a lényege ezeknek a fejtegetéseknek. Az izraeli agressziót nyilvánva­lóan ugyanazokkal a módszerek­kel irányítják majd, melyeket az amerikai imperializmus haszpál a nemzeti felszabadító mozgal­mak elfojtásához - fegyverek al­kalmazása tárgyalások helyett, idegen területek megszállása, a haladó erők ellen végrehajtott fegyveres provokáció, a faj ül­dözés eszméjének a hirdetése, a gyűlölet és gyanúsítgatás magvainak az elszórása. Tel Aviv és Washington szán­dékosan figyelmen kívül hagyja a közel-keleti kérdés megoldásá­nak kulcskérdését - a palesztinok elvitathatatlan önrendelkezési és önálló államalapítási jogának biz­tosítását, melyet az ENSZ-ben el­(ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi száma közölte Dmitrij Usztyinov marsallnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió nemzetvédelmi miniszterének írását, a leszerelés problémáiról. A cikk behatóan elemzi az ENSZ-közgyűlés és második le­szerelési ülésszakán - amely szombaton ért véget - bejelentett egyoldalú kötelezettségvállalás je­lentőségét, mely szerint a Szovjet­unió nem alkalmazza elsőnek az atomfegyvert. Ezt a lépést törté­nelmi mérföldkőnek nevezi a nuk­leáris háború elhárításáért vívott harcban. A Szovjetunió kezdemé­nyezését katonai szempontból méltatva megállapítja: „Katonai doktrínánk tiszán védelmi jellegű. A szovjet védelmi erők jellege, kiépítésének alapelvei, stratégiája és taktikája arra irányul, hogy ké­pes legyen elhárítani egy agresz- sziót, a bennünket és barátainkat fenyegető imperialista veszélyt." A - továbbiakban hangsúlyozza, hogy a szovjet doktrína védelmi jellege a szovjet állam katonai­műszaki politikájában is megmu­tatkozott és megmutatkozik. A Szovjetunió sohasem kezdemé­nyezte a legveszélyesebb hadá­szati eszközök létrehozását. így volt ez az atomfegyverek és egyéb tömegpusztító fegyverek terén is. Mielőtt a Szovjetunió hozzáfogott volna kifejlesztésükhöz, ezt mege­lőzően arra törekedett, hogy meg­állapodás szülessen az atomener­gia katonai célokra való felhasz­nálásának betiltására. Azonban nem született konstruktív megol­dás, az USA megakadályozta el­fogadását az ENSZ-ben. Az álla­mok nukleáris fegyverkezési ver­senye valósággá vált. A továbbiakban rámutat, hogy a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett a nukleáris háború veszé­lyének elhárítására. Részletesen elemzi azokat a békekezdemé­nyezéseket, javaslatokat, amelye­ket a Szovjetunió az utóbbi évek­ben előterjesztett. Usztyinov mar­sall megvilágítja cikkében, hogy az államok nagy részének béke­vágya miért nem öltött eddig konk­rét megállapodások formájában testet. Az a tény, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején nem születtek reális ered­A szocialista országok szívükön viselik a világ sorsát Közös nyilatkozat az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakáról (ČSTK) - A szocialista orszá­gok hozzáállása az ENSZ-köz­gyűlés második rendkívüli lesze­relési ülésszakának fő feladatai­hoz azon a meggyőződésen ala­pult, hogy elengedhetetlenek a háborús veszély valódi felszá­molásához vezető hatékony lépé­sek - szögezi le a szocialista or­szágok közös nyilatkozata, ame­lyet a Közgyűlés hivatalos doku­mentumaként az ENSZ székhe­lyén hoztak nyilvánosságra. A nyilatkozat megállapítja: a Szovjetunió egyoldalú kötele­zettségvállalása, hogy elsőként nem vet be nukleáris fegyvereket, azt tanúsítja, hogy a szocialista országok szívükön viselik a világ sorsát és felelősséget éreznek a szilárd béke biztosításáért. . . A szocialista államok úgy vélik, hogy a Szovjetunió döntése után további országoknak is ennek megfelelő lépéseket kellene tenni­ük - hangsúlyozza a dokumen­tum. A Közgyűlés figyelmének kö­zéppontjában a nukleáris háborús veszély elhárításának problémája állt. Az ülésszak arra a megállapí­tásra jutott, hogy sürgősen intéz­kedéseket kell elfogadni az atom­háborús veszély elhárítására, a nukleáris fegyverkészletek befa­gyasztására, majd csökkentésére, végül teljes felszámolására-hang- súlyozza a szocialista országok közös nyilatkozata, majd megálla­pítja, hogy az ülésszak sem ezek­ben, sem más kérdésekben nem volt képes konkrét döntéseket el­fogadni, s ez elsősorban az Egye­sült Államok és néhány más NATO-tagállam magatartásá­nak a következménye. Végezetül leszögezi: a jelenlegi körülmények között a korábbiak­nál jóval nagyobb mértékben nö­vekszik bolygónk valamennyi bé­keszerető ereje összeforrottságá- nak és kölcsönös együttműködé­sének jelentősége. A szocialista országok ismét megerősítik, hogy készek tárgyalni az igazságosság és a kölcsönösség alapján bár­mely fegyverfajta korlátozásáról, csökkentéséről vagy betiltásáról. A moszkvai Pravda kommentárja vei és az izraeli népirtó politikával kapcsolatban. Washigtonban most nem hívják össze sürgősen az emberi jogok védelmére alakult bizottság ülé­sét, nem szerveznek tiltakozó kampányt ártatlan emberek ezrei­nek halála miatt és a barbár fegy­verfajták bevetése ellen. Egészen más jellegű terveket terjesztenek elő: hogyan lehetne a tragikus li­banoni eseményeket kihasználni az amerikai közel-keleti katonai Egy nemzetet nem lehet megsemmisíteni fogadott határozat is szorgalmaz. Az Egyesült Államok és Izrael ugyanakkor semmibe veszi a világ haladó közvéleményének követe­lését is. A cionisták által a múltban ki­próbált terrort most a hivatalos poli­tika szintjére emelték. A Libanon­ban megölt, illetve megsebesített személyek száma előzetes becs­lések szerint meghaladja a 60 ez­ret. Mintegy 750 ezer lakos maradt hajlék nélkül. A világ felháborodással ítélte el az agresszorok barbár akcióit. Kü­lönböző politikai meggyőződésű és más-más vallási felekezethez tartozó emberek követelik az ag­resszió leállítását és az izraeli ala­kulatok kivonását Libanonból Csak a hivatalos Washington utasítja vissza stratégiai szövet­ségesének a megbélyegzését. Hallgatásba burkolódzik az emberi jogok libanoni durva megsértésé­jelenlét fokozására, illetve hogyan kényszeríthetnének Libanonra olyan „politikai megoldást“, amely összhangban lenne az „USA lét­érdekeivel“. Ahelyett, hogy lefog­nák az agresszor kezét, Reagan elnök kijelentéseiből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy az Egyesült Ál­lamok kész csapatait partra szállítani Libanonban. És erre már nemegyszer volt példa. Az USA szövetségesei, akik agresz- szióra vetemedtek, amerikai csa­patokat „hívtak segítségül“, hogy így próbálják átmenteni megszálló rezsimjüket. Az ameriakai csapatok nem hoznak békét sem Libanonnak, sem a Közel-Keletnek. Sőt, még inkább kiélezik a feszültséget a világ e egyébként is rendkívül robbanásveszélyes térségében. Az események alakulása arra vall, hogy a világ Izrael semmivel sem kiprovokált erőszakjával és terrorizmusával áll szemben, amely élvezi a washingtoni kor­mánykörök sokoldalú támogatá­sát. A Közel-Keleten mindaddig nem lesz béke, amíg Tel Avivban és Washingtonban nem értenek meg egy nyilvánvaló igazságot: a konfliktus csakis békés esz­közökkel rendezhető, nem pe­dig fegyverekkel. Izrael és az USA egyaránt azt állítja, ha a PFSZ és a palesztin menekülttá­borok lakói elhagyják Libanont, a Közel-Kelet a „béke és a nyuga­lom térsége lesz“. Ez az álláspont hazug és alakoskodó. Nincsen semmi garancia arra , hogy Izrael, miután rendezi számláját Libanon­nal, az USA támogatásával nem hajt-e végre agressziót más arab országok ellen, amelyek helytele­nítik'az imperialista diktátumot és a Camp David-i megállapodáso­kat. Teljesen jogosak ezek az ag­godalmak, ha figyelembe vesszük, hogy Washington csapatainak Li­banonba, az arab világ központ­jába való küldését fontolgatja. Bármilyen állításokat is agyai­nak ki Tel Avivban és Washington­ban, nyilvánvaló, hogy a „nemzet­közi terrorizmus“ elleni harc kam­pánya nevében agressziót folytat­nak a libanoniak és palesztinok ellen. Az imperializmus és a hege- monizmus erői szörnyű bűntette­ket hajtanak végre Libanonban. Megfeledkeznek ugyanakkor a történelem által igazolt örök igazságról - egy nemzetet nem lehet megsemmisíteni, illetve lehetetlen a nemzeti felszabadí­tó mozgalom megállítása - feje­ződik be a kommentár. (ČSTK) mények a lázas fegyverkezés kor­látozása terén, annak is betudha­tó, hogy az Egyesült Államok felül­vizsgálta katonai politikáját, s a békeidőben is mindinkább az erő alkalmazását hangsúlyozza. A hetvenes években a Szovjet­unió és az USA, a Kelet és a Nyu­gat országai arra törekedtek, hogy a nemzetközi biztonságot szilár­dabb alapokra helyezzék, mint amilyen a „félelem egyensúlya“. Kiindulási alapként elfogadták az egyenlőség és az egyenlő bizton­ság elvét, amely teljes mértékben bevált az államok közötti normális kapcsolatok alakításánál. Meg­született a SALT I, majd pedig aláírták a SALT II. szerződést. Az a meggyőződés uralkodott, hogy az erőpolitika már a múlté, mivel nem old meg semmilyen problémát. Az USA most eddig soha nem látott mértékben fokozza a lázas fegy­verkezés ütemét, növeli a katonai kiadásokat. A továbbiakban a szerző négy pontba foglalva részletesen elemzi az amerikai kormány vezetőinek jelenlegi ka­tonai doktrínáját, valamint a Pen­tagon „Rendelet az USA fegyve­res erőinek kiépítéséről“ c. titkos dokumentumát, amelynek egyes pontjait nem véletlenül hozták nyil- ványosságra. Rámutat, hogy en­nek alapján az Egyesült Államok katonai szempontból minden téren az első számú nagyhatalom akar lenni. Ennek van alárendelve az amerikai kormány minden akciója, valamint a szövetségeseivel szemben támasztott követelmé­nyei is ezt szorgalmazzák. S en­nek érdekében dolgozták ki a stra­tégiai támadó erők növelésének programját is. Katonai céljainak elérésébe igyekszik más országo­kat is bevonni, a világ különböző részeiben katonai tömbök létreho­zását szorgalmazza. Katonai in­tézkedéseivel összhangban ala­kítja politikai és gazdasági irány­vonalát, akcióit is. A fő cél, aho­gyan azt az említett Pentagon­dokumentum is megfogalmazza „a szocializmusnak, mint társada­lompolitikai rendszernek a meg­semmisítése“. Reagan haragszik Az amerikai elnök hajthatatlan (ČSTK) - Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke harago­san és elutasítóan reagált újság­íróknak arra vonatkozó kérdéseire, nem mérlegeli-e a szibériai gázve­zetékhez szállítandó nyugat-euró­pai ' berendezésekre kimondott embargó megváltoztatását. A kér­déseket az váltotta ki, hogy a New York Times szerint az Egyesült Államok keresi az embargó mér­séklésének a lehetőségét. Weinberger hadügyminiszter is megerősítette, hogy a hasonló hí­resztelések alaptalanok. Az elnök mindaddig nem változtat dönté­sén, amíg a Szovjetunió és Len­gyelország „nem teljesíti feltéte­leit“. Ezek a feltételek közismerten durva beavatkozást jelentenek a két ország belügyeibe. A diszkri­minációs intézkedések Washing­ton szövetségeseinél is határozott ellenállásba ütköztek, mert Nyu­gat-Európa a saját gazdasági ér­dekei elleni amerikai támadásként fogja fel azokat. Béke és emberi jogok Nemzetközi konferencia Hyde Park városban (ČSTK) - Armand Hammer is­mert amerikai üzletember és köz­életi személyiség kezdeménye­zésére „Béke és emberi jogok“ címmel július 9-e és 11-e között 34 ország 60 küldöttének részvé­telével nemzetközi konferenciát tartottak Hyde Park városban (New York állam). A konferencián Armand Ham­mer hangsúlyozta a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csök­kentéséről folytatott amerikai tár­gyalások jelentőségét. Szüksé­gesnek tartotta a legfelsőbb szintű szovjet-amerikai csúcstalálkozó megtartását, mivel nem kétséges, hogy egy ilyen találkozó hozzájá­rulna a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához.

Next

/
Thumbnails
Contents