Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-13 / 164. szám, kedd
ÚJ szú 3 1982. VII. 13. Nyugat-Bejrút Feszült nyugalom Napjaink legégetőbb problémái Dmitrij Usztyinov cikke a moszkvai Pravdában (ČSTK) - A Nyugat-Bejrútot és az itt tartózkodó palesztin ellenállási mozgalom és a libanoni nemzeti hazafias erők egységeit körülzáró izraeli csapatok az elmúlt hét végén ismét megszegték az ötödik tüzszünetet. A libanoni főváros nyugati részére zúdított izraeli ágyútűz csak tegnap hajnalra ült el. A bejrúti rádió jelentése szerint a tűzszünetet csak Vazzan libanoni kormányfő és az izraeli fél között közvetítő Philip Habib amerikai elnöki különmegbízott több órás tárgyalásai után sikerült elérni. A több órán át tartó vasárnapi izraeli ágyútűz során legkevesebb kétezer tonna robbanóanyag hullott Nyugat-Bejrútra a szárazföldről és a tengerről egyaránt. Az Napjaink jellegzetes bejrúti utcaképe: egy apa a lebombázott lakóházból biztonságosabb helyre próbálja szállítani kisgyermekeit (Telefoto-ČSTK) izraeliek mint korábban is, most ismét repesz- és gyújtógránátokat vetettek be. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet szóvivője szerint e barbár fegyverfajták bevetése miatt több mint 300 a polgári áldozatok száma. Hírügynökségek a Nyugat-Bej- rútban uralkodó légkört tegnap feszült nyugalomként jellemezték. Izrael ugyanis mindeddig valamennyi tűzszünetet egyoldalúan megszegett. A Tel Aviv-i kormány szokásos vasárnapi ülésén azzal fenyegetőzött, hogy ,,egyre inkább a katonai megoldást mérlegeli“, vagyis a Bejrútban körülzárt ellenállási mozgalom teljes felszámolását. A bonyolult diplomáciai tárgyalások mindeddig nem jártak konkrét eredménnyel, leszámítva a létrejött rövid életű tüzszüneti megállapodásokat. Az Egyesült Államok és Izrael továbbra is csak a palesztinok Libanonból való távozását sürgeti, ugyanakkor figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Libanont elsősorban az izraeli agresszor csapatainak kellene elhagyniuk! A Szaúd Arábia-i Taifban a libanoni helyzetről tanácskoztak az arab és a Perzsa-öböl menti országokat tömörítő együttműködési tanács külügyminiszterei, valamint megvitatták a tervezett rendkívüli arab csúcsértekezlet előkészületeit. A tanácskozást tegnap megszakították. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke rádióbeszédében bírálta, hogy az arab országok nem képesek egységes állásfoglalásra a cionista invázió ellen. Hangsúlyozta, hogy Bejrútban jelenleg éppen az egész arab nép méltóságának megőrzéséért folyik a harc. Londoni bejelentés: Hazaszállítják az argentin hadifoglyokat (ČSTK) - A brit kormány hétfőn közölte, hogy Argentína egyetért az ellenséges akciók befejezésével a Malvin-szigetek térségében. A brit fogságban lévő mintegy 600 argentin katonatisztet hazaszállítják - jelentette be Londonban a külügyminisztérium. A londoni bejelentés szerint Nagy-Britannia azt követően határozta el magát erre a lépésre, hogy a két fél között üzenetváltásra került sor, s hogy „különböző más jelekből“ úgy ítélte meg, Argentína beleegyezik az aktív ellenségeskedés megszüntetésébe. Az argentin hadifoglyok egyébként hétfőn még a Malvin-szigetek közelében egy hajón tartózkodtak. Szombaton a Malvin-szigete- ken rövid időre riadót és elsötítést rendeltek el, amikor a brit radarberendezések a térségben ismeretlen repülőgép jelenlétét regisztrálták. . , . Az argentin kormány elrendelte a magánszektorban dolgozók minimális bérének 30 százalékos növelését és a családi pótlék 100 százalékos emelését. Buenos Airesben ugyanakkor beismerték, hogy ezek az intézkedések nem egyenlítik ki a létfenntartási költségek rohamos növekedését. A libanoni tragikus események a maguk teljes valóságában feltárták az imperializmusnak a más országok belügyeibe való durva beavatkozáson alapuló hírhedt politikáját, azt, hogy kísérletet tesznek a legalapvetőbb emberi jogok és szabadságjogok megszegésének, az agresszor részéről libanoni területen folyó népirtásnak az igazolására, az emberok dezinformálására, valamint hazugságok és rágalmak özöné- nek a terjesztésére - állapítja meg a moszkvai Pravda tegnapi számában megjelent kommentárjában Alekszej Petrov. Azok az izraeli vezetők, akik elhatározták a libanoni és palesztin arab nép elleni agressziót, szüntelenül azt állítják, hogy a „nemzetközi terrorizmus ellen harcolnak“, hogy „Libanont védelmezik a palesztinokkal szemben“ stb. Ezek az állítások nem véletlenül teljesen azonosak az amerikai változattal. Ronald Reagan elnök fehérházi beiktatása után elhangzott egyik első beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok harcolni fog a „nemzetközi terrorizmus“ ellen. Már akkor világos volt, de mára még inkább kikristályosodott, hogy mi a lényege ezeknek a fejtegetéseknek. Az izraeli agressziót nyilvánvalóan ugyanazokkal a módszerekkel irányítják majd, melyeket az amerikai imperializmus haszpál a nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtásához - fegyverek alkalmazása tárgyalások helyett, idegen területek megszállása, a haladó erők ellen végrehajtott fegyveres provokáció, a faj üldözés eszméjének a hirdetése, a gyűlölet és gyanúsítgatás magvainak az elszórása. Tel Aviv és Washington szándékosan figyelmen kívül hagyja a közel-keleti kérdés megoldásának kulcskérdését - a palesztinok elvitathatatlan önrendelkezési és önálló államalapítási jogának biztosítását, melyet az ENSZ-ben el(ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi száma közölte Dmitrij Usztyinov marsallnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió nemzetvédelmi miniszterének írását, a leszerelés problémáiról. A cikk behatóan elemzi az ENSZ-közgyűlés és második leszerelési ülésszakán - amely szombaton ért véget - bejelentett egyoldalú kötelezettségvállalás jelentőségét, mely szerint a Szovjetunió nem alkalmazza elsőnek az atomfegyvert. Ezt a lépést történelmi mérföldkőnek nevezi a nukleáris háború elhárításáért vívott harcban. A Szovjetunió kezdeményezését katonai szempontból méltatva megállapítja: „Katonai doktrínánk tiszán védelmi jellegű. A szovjet védelmi erők jellege, kiépítésének alapelvei, stratégiája és taktikája arra irányul, hogy képes legyen elhárítani egy agresz- sziót, a bennünket és barátainkat fenyegető imperialista veszélyt." A - továbbiakban hangsúlyozza, hogy a szovjet doktrína védelmi jellege a szovjet állam katonaiműszaki politikájában is megmutatkozott és megmutatkozik. A Szovjetunió sohasem kezdeményezte a legveszélyesebb hadászati eszközök létrehozását. így volt ez az atomfegyverek és egyéb tömegpusztító fegyverek terén is. Mielőtt a Szovjetunió hozzáfogott volna kifejlesztésükhöz, ezt megelőzően arra törekedett, hogy megállapodás szülessen az atomenergia katonai célokra való felhasználásának betiltására. Azonban nem született konstruktív megoldás, az USA megakadályozta elfogadását az ENSZ-ben. Az államok nukleáris fegyverkezési versenye valósággá vált. A továbbiakban rámutat, hogy a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett a nukleáris háború veszélyének elhárítására. Részletesen elemzi azokat a békekezdeményezéseket, javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió az utóbbi években előterjesztett. Usztyinov marsall megvilágítja cikkében, hogy az államok nagy részének békevágya miért nem öltött eddig konkrét megállapodások formájában testet. Az a tény, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején nem születtek reális eredA szocialista országok szívükön viselik a világ sorsát Közös nyilatkozat az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakáról (ČSTK) - A szocialista országok hozzáállása az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakának fő feladataihoz azon a meggyőződésen alapult, hogy elengedhetetlenek a háborús veszély valódi felszámolásához vezető hatékony lépések - szögezi le a szocialista országok közös nyilatkozata, amelyet a Közgyűlés hivatalos dokumentumaként az ENSZ székhelyén hoztak nyilvánosságra. A nyilatkozat megállapítja: a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalása, hogy elsőként nem vet be nukleáris fegyvereket, azt tanúsítja, hogy a szocialista országok szívükön viselik a világ sorsát és felelősséget éreznek a szilárd béke biztosításáért. . . A szocialista államok úgy vélik, hogy a Szovjetunió döntése után további országoknak is ennek megfelelő lépéseket kellene tenniük - hangsúlyozza a dokumentum. A Közgyűlés figyelmének középpontjában a nukleáris háborús veszély elhárításának problémája állt. Az ülésszak arra a megállapításra jutott, hogy sürgősen intézkedéseket kell elfogadni az atomháborús veszély elhárítására, a nukleáris fegyverkészletek befagyasztására, majd csökkentésére, végül teljes felszámolására-hang- súlyozza a szocialista országok közös nyilatkozata, majd megállapítja, hogy az ülésszak sem ezekben, sem más kérdésekben nem volt képes konkrét döntéseket elfogadni, s ez elsősorban az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagállam magatartásának a következménye. Végezetül leszögezi: a jelenlegi körülmények között a korábbiaknál jóval nagyobb mértékben növekszik bolygónk valamennyi békeszerető ereje összeforrottságá- nak és kölcsönös együttműködésének jelentősége. A szocialista országok ismét megerősítik, hogy készek tárgyalni az igazságosság és a kölcsönösség alapján bármely fegyverfajta korlátozásáról, csökkentéséről vagy betiltásáról. A moszkvai Pravda kommentárja vei és az izraeli népirtó politikával kapcsolatban. Washigtonban most nem hívják össze sürgősen az emberi jogok védelmére alakult bizottság ülését, nem szerveznek tiltakozó kampányt ártatlan emberek ezreinek halála miatt és a barbár fegyverfajták bevetése ellen. Egészen más jellegű terveket terjesztenek elő: hogyan lehetne a tragikus libanoni eseményeket kihasználni az amerikai közel-keleti katonai Egy nemzetet nem lehet megsemmisíteni fogadott határozat is szorgalmaz. Az Egyesült Államok és Izrael ugyanakkor semmibe veszi a világ haladó közvéleményének követelését is. A cionisták által a múltban kipróbált terrort most a hivatalos politika szintjére emelték. A Libanonban megölt, illetve megsebesített személyek száma előzetes becslések szerint meghaladja a 60 ezret. Mintegy 750 ezer lakos maradt hajlék nélkül. A világ felháborodással ítélte el az agresszorok barbár akcióit. Különböző politikai meggyőződésű és más-más vallási felekezethez tartozó emberek követelik az agresszió leállítását és az izraeli alakulatok kivonását Libanonból Csak a hivatalos Washington utasítja vissza stratégiai szövetségesének a megbélyegzését. Hallgatásba burkolódzik az emberi jogok libanoni durva megsértéséjelenlét fokozására, illetve hogyan kényszeríthetnének Libanonra olyan „politikai megoldást“, amely összhangban lenne az „USA létérdekeivel“. Ahelyett, hogy lefognák az agresszor kezét, Reagan elnök kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy az Egyesült Államok kész csapatait partra szállítani Libanonban. És erre már nemegyszer volt példa. Az USA szövetségesei, akik agresz- szióra vetemedtek, amerikai csapatokat „hívtak segítségül“, hogy így próbálják átmenteni megszálló rezsimjüket. Az ameriakai csapatok nem hoznak békét sem Libanonnak, sem a Közel-Keletnek. Sőt, még inkább kiélezik a feszültséget a világ e egyébként is rendkívül robbanásveszélyes térségében. Az események alakulása arra vall, hogy a világ Izrael semmivel sem kiprovokált erőszakjával és terrorizmusával áll szemben, amely élvezi a washingtoni kormánykörök sokoldalú támogatását. A Közel-Keleten mindaddig nem lesz béke, amíg Tel Avivban és Washingtonban nem értenek meg egy nyilvánvaló igazságot: a konfliktus csakis békés eszközökkel rendezhető, nem pedig fegyverekkel. Izrael és az USA egyaránt azt állítja, ha a PFSZ és a palesztin menekülttáborok lakói elhagyják Libanont, a Közel-Kelet a „béke és a nyugalom térsége lesz“. Ez az álláspont hazug és alakoskodó. Nincsen semmi garancia arra , hogy Izrael, miután rendezi számláját Libanonnal, az USA támogatásával nem hajt-e végre agressziót más arab országok ellen, amelyek helytelenítik'az imperialista diktátumot és a Camp David-i megállapodásokat. Teljesen jogosak ezek az aggodalmak, ha figyelembe vesszük, hogy Washington csapatainak Libanonba, az arab világ központjába való küldését fontolgatja. Bármilyen állításokat is agyainak ki Tel Avivban és Washingtonban, nyilvánvaló, hogy a „nemzetközi terrorizmus“ elleni harc kampánya nevében agressziót folytatnak a libanoniak és palesztinok ellen. Az imperializmus és a hege- monizmus erői szörnyű bűntetteket hajtanak végre Libanonban. Megfeledkeznek ugyanakkor a történelem által igazolt örök igazságról - egy nemzetet nem lehet megsemmisíteni, illetve lehetetlen a nemzeti felszabadító mozgalom megállítása - fejeződik be a kommentár. (ČSTK) mények a lázas fegyverkezés korlátozása terén, annak is betudható, hogy az Egyesült Államok felülvizsgálta katonai politikáját, s a békeidőben is mindinkább az erő alkalmazását hangsúlyozza. A hetvenes években a Szovjetunió és az USA, a Kelet és a Nyugat országai arra törekedtek, hogy a nemzetközi biztonságot szilárdabb alapokra helyezzék, mint amilyen a „félelem egyensúlya“. Kiindulási alapként elfogadták az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét, amely teljes mértékben bevált az államok közötti normális kapcsolatok alakításánál. Megszületett a SALT I, majd pedig aláírták a SALT II. szerződést. Az a meggyőződés uralkodott, hogy az erőpolitika már a múlté, mivel nem old meg semmilyen problémát. Az USA most eddig soha nem látott mértékben fokozza a lázas fegyverkezés ütemét, növeli a katonai kiadásokat. A továbbiakban a szerző négy pontba foglalva részletesen elemzi az amerikai kormány vezetőinek jelenlegi katonai doktrínáját, valamint a Pentagon „Rendelet az USA fegyveres erőinek kiépítéséről“ c. titkos dokumentumát, amelynek egyes pontjait nem véletlenül hozták nyil- ványosságra. Rámutat, hogy ennek alapján az Egyesült Államok katonai szempontból minden téren az első számú nagyhatalom akar lenni. Ennek van alárendelve az amerikai kormány minden akciója, valamint a szövetségeseivel szemben támasztott követelményei is ezt szorgalmazzák. S ennek érdekében dolgozták ki a stratégiai támadó erők növelésének programját is. Katonai céljainak elérésébe igyekszik más országokat is bevonni, a világ különböző részeiben katonai tömbök létrehozását szorgalmazza. Katonai intézkedéseivel összhangban alakítja politikai és gazdasági irányvonalát, akcióit is. A fő cél, ahogyan azt az említett Pentagondokumentum is megfogalmazza „a szocializmusnak, mint társadalompolitikai rendszernek a megsemmisítése“. Reagan haragszik Az amerikai elnök hajthatatlan (ČSTK) - Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke haragosan és elutasítóan reagált újságíróknak arra vonatkozó kérdéseire, nem mérlegeli-e a szibériai gázvezetékhez szállítandó nyugat-európai ' berendezésekre kimondott embargó megváltoztatását. A kérdéseket az váltotta ki, hogy a New York Times szerint az Egyesült Államok keresi az embargó mérséklésének a lehetőségét. Weinberger hadügyminiszter is megerősítette, hogy a hasonló híresztelések alaptalanok. Az elnök mindaddig nem változtat döntésén, amíg a Szovjetunió és Lengyelország „nem teljesíti feltételeit“. Ezek a feltételek közismerten durva beavatkozást jelentenek a két ország belügyeibe. A diszkriminációs intézkedések Washington szövetségeseinél is határozott ellenállásba ütköztek, mert Nyugat-Európa a saját gazdasági érdekei elleni amerikai támadásként fogja fel azokat. Béke és emberi jogok Nemzetközi konferencia Hyde Park városban (ČSTK) - Armand Hammer ismert amerikai üzletember és közéleti személyiség kezdeményezésére „Béke és emberi jogok“ címmel július 9-e és 11-e között 34 ország 60 küldöttének részvételével nemzetközi konferenciát tartottak Hyde Park városban (New York állam). A konferencián Armand Hammer hangsúlyozta a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folytatott amerikai tárgyalások jelentőségét. Szükségesnek tartotta a legfelsőbb szintű szovjet-amerikai csúcstalálkozó megtartását, mivel nem kétséges, hogy egy ilyen találkozó hozzájárulna a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához.
