Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-07 / 159. szám, szerda

ÚJ szú 5 1982. VII. 7. A FOLYAMATOS ÉLELMISZER-ELLÁTÁS NÉLKÜLÖZHETETLEN FELTÉTELEI Reális utak az önellátás programjának teljesítésében II. Ján Janovic mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere néhány időszerű kérdésre válaszolt a Pravda szerkesztősé­gének. A beszélgetés első részét tegnapi számunkban közöltük. • A 7. ötéves tervidőszak igé­nyes feladatainak teljesítésében egyre jobban növekszik a szubjek­tív tényező szerepe. Milyen prog­ramja van a minisztériumnak eb­ben az irányban?- Alapjában véve elegendő szakképzett emberünk van. Csak az a kérdés, hogy miként bontako­zik ki a kezdeményezésük, ho­gyan tesszük őket érdekeltekké a termelés intenzív és hatékony fejlesztésében, a nyers- és az alapanyagok takarékos felhaszná­lásában. Elsősorban az irányítási szféra és a vezető dolgozók fela­datairól van szó, akiknek gondos­kodniuk kell az átfogó szervezés, a szigorú fegyelem, az erkölcsi és az anyagi ösztönzés szükséges feltételeiről. A termelésben az em­berek rendszerint úgy végzik a munkájukat, ahogy vezetik őket. Ezért az igényesség követelmé­nyét elsősorban a vállalati igazga­tókkal, az efsz-elnökökkel, a tech­nológiai folyamatokat irányító ag- ronómusokkal, zootechnikusok- kal, gépesítőkkel, s az üzemgaz­dászokkal szemben érvényesítjük Az igényes feladatok ezért megkövetelik, hogy felülvizsgáljuk a termelés mozgató erőit mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban, s ahol ez szük­ségesnek mutatkozik, ott személyi változtatásokhoz kell folyamodni. Fiatalabb, művelt és tettrekész szakembereket kell az élre állítani, akik nem az irodában üldögélnek, hanem minden erejüket és idejü­ket latba vetik a jó hozamok, a na­gyobb termelékenység eléréséért, s a nyersanyagok jobb hasznosí­tásáért. A technológiai folyamatok irá­nyítása a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban ma már el-, képzelhetetlen a laboratóriumi elemzések eredményeinek ki­használása nélkül. Sajnos, nem mindenhol élnek ezzel a lehető­séggel. A jövőben ezért nagyon szigorúan fogjuk bírálni a nem ki­elégítő minőségű munkát. Az előbbiekkel szorosan össze­függ a dolgozók anyagi érdekelt­sége. Ezen a területen az illetékes funkcionális szervekkel központi szinten akarunk megoldani né­hány problémát, hogy rugalma­sabbá váljék az anyagi érdekelt­ség egész rendszere. Abból indu­lunk ki, hogy az idényjellegű me­zőgazdasági termelésben az egyes csúcsmunkák végrehajtá­sában nagyon sok függ a kezde­ményezéstől, a pontosságtól és a nagy teljesítménytől. Ezért nem kellene húzódozni attól, hogy ki­szélesítsük az érdekeltség formá­it, még akkor sem, ha ez esetleg a keresetek, vagy a természetbeni juttatás nagyobb növekedéséhez vezetne, ha megfelelő teljesít­ménnyel és termeléssel van alátá­masztva. Számos intézkedést tettünk a bérrendszer hatékonyabb ki­használására, s az anyagi érde­keltség új irányítására. Ezek hatá­sával azonban nem lehetünk elé­gedettek. Az alapvető problémát a munka- és a technológiai fegye­lem gyakori megsértésében látjuk. Ezért javaslatokat készítünk elő a Munkatörvénykönyv néhány el­avult normájának a megváltoztatá­sára, főleg abban az irányban, hogy szorosabb összefüggésbe kerüljenek a jogok és a kötelessé­gek. Úgy érezzük, hogy a gyakor­latban egyes vezetők, de beosz­tott dolgozók is nagyobb jogokat követelnek maguknak, a köteles­ségekről azonban hallgatnak, vagy azokat másokra hárítják át. • Milyen eredményeket hozott, s milyen irányban fejlődik tovább a tudományos-műszaki haladás a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termelés intenzitásának és hatékonyságának növelé­sében?- A háború utáni időszakban a mezőgazdasági termelés gyors fejlődésnek indult. A gépesítéssel összefüggésben megnövekedett hektárhozamok lehetővé lették, hogy amíg 1948-ban egy mező­gazdasági dolgozó 3,8 lakost látott el élelmiszerekkel, 1980-ban ez a szám 14,6 lakosra növekedjen, ami 3,8-szoros növekedésnek fe­lel meg. A legdinamikusabban a gabo­natermesztés fejlődött. Amíg 1948-ban 1,13 millió hektáron 1,55 millió tonna gabona termett, 1980-ban 832 ezer hektárról 3,72 millió tonna gabonát takarítottunk be. Ez azt jelenti, hogy egészében véve a gabonatermelés 2,46-szo- ros, hektárhozamra számítva pe­dig 3,4-szeres mértékben nőtt. Az elmúlt években számos új növényfajtát vezettünk be a gya­korlatba, s az állatállományt is át­nemesítettük. A szovjet gabona­fajták mellett az új szlovák és cseh fajták is érvényesültek, amelyek elősegítették a gabonatermelés gyors ütemű növelését. Az utóbbi években különösen az 5 - 9,5 tonnás termóképességű Solaris búzafajta, valamint az 5,5 - 7,3 tonnás termokepessegu Amika búzafajta terjedt el. A Tatran árpa­fajta termőképessége szintén eléri az 5,4 - 7,8 tonnát. ( Jelentősek továbbá az étkezési borsó és a takarmányhüvelyesek új fajtái, amelyek kiváló agrotech­nikai eljárásokkal 3,4 - 4 tonnás hektárhozamokat adnak. Hasonló értelemben további növényeket és fajtákat is említhetnénk. Az állattenyésztésben a háború utáni időszakban a szarvasmarha tisztavérű nemesítését tűztük cé­lul, melynek eredményeként a te­henek termelékenysége jó takar­mányozás mellett 3600—4000 liter tejet érhet el. E felső határ túlszár­nyalása érdekében körülbelül tíz évvel ezelőtt elkezdtük a hazai szarvasmarha átnemesítését kül­földi tej-, és hústípusú fajták fel- használásával, arra törekedve, hogy az új fajták hozzászokjanak a mi feltételeinkhez. Ahol ez az átnemesítés már befejeződött, ott 500-1000 literrel növekedett az átlagos tejhozam, ami azt jelenti, hogy végső célként a szarvasmar­ha tejtermelő képességét 4500-5000 liter tejre kellene nö­velni. A hústípusú szarvasmarha nemesítése általában 0,3-0,5 ki­logrammal növeli a napi súlygya­rapodást. Az átnemesítés hatásá­ra például a Šenkvicei Efsz-ben optimális takarmányozás mellett már 6000 literes átlagos tejhoza­mot érnek el, s a napi súlygyara­podás egyre több vállalatnál meg­haladja az 1 kg-ot. A sertéstenyésztésben a hibri- dizálás útját választottuk, amely 5 százalékkal növeli a húsarányt, csökkenti a zsír hányadát, ami összhangban van a fogyasztói igényekkel. A hibridsertések 115 kg-os vágósúlyig törrénő hizlalá­sával egy sertésre számítva 30 kilogrammal csökkent a takar­mányfogyasztás . A baromfitartásban a hibridizá­ciós hatás 50 tojással növelte a to­jók átlagos hozamát, az 1,5 kg-os vágósúly eléréséhez szükséges idő 42 napra csökkent, 2,1 kg-os takarmányfogyasztás mellett, ami a korábbiakhoz viszonyítva 30 százalékos javulást jelent. Mindez világosan tükrözi a ha­zai és a külföldi tudomány ered­ményeinek sikeres felhasználását. Természetesen nem meríthe­tünk csupán az elért eredmények­ből, hanem tovább kell mennünk. Ezért a tudománytól elsősorban azt várjuk, hogy a haladás élén járjon, hogy a fejlesztési progra­mok a hazai és a külföldi kutatás tudományos eredményeiből indul­janak ki, s meggyorsuljon ezek gyakorlati hasznosítása. A tudo­mánynak a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban nemcsak az élelmiszer-termelés kifejező mér­tékű növelését kell elősegítenie, hanem azt is, hogy csökkenjen a termelés energia-, alapanyag- és munkaerö-igényesséqe. Ezért a legközelebbi időszak­ban a kutatás munkáját új súly­ponti kérdések megoldására irá­nyítjuk. A kutatók figyelmét első­sorban a termőtalajra és a szar­vasmarha-tenyésztésre kell össz­pontosítani. A termőtalaj bioener­getikai potenciálját legalább 15 százalékkal kell növelni, elsősor-, ban az új ismeretek felhasználá­sával, s meg kell akadályozni a földalap további csökkenését. A kutatás másik fontos területe az új mikrobiológiai és biokémiai technológiai eljárások fejlesztése. A hazai és a külföldi előrejelzések szerint a biotechnológiának az évezred végén döntő szerepe lesz a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termelésben. A mikroor­ganizmusok például nemcsak élelmiszereket, hanem energiát is fognak termelni az ember szá­mára. Az üzemanyag-fogyasztás kor­látozása további fontos feladatot állít a kutatás elé: olyan mezőgaz­dasági és élelmiszeripari techno­lógiai eljárások kidolgozását, amelyek kevesebb energiabefek­tetést igényelnek. Az egész euró­pai kutatás ilyen irányban halad, saját kutatási eredményeink mel­lett tehát a külföldi tapasztalatokat is felhasználhatjuk. A kutatási eredményekből több haszon is származhatna, ha azo­kat az eddiginél gyorsabban való­sítanánk meg a gyakorlatban. Ezért szorosabbra fűzzük a kap­csolatokat a kutatás és a fejleszté­si szervezetek (szolgáltatások) között. Létrehoztunk már több tu­dományos egyesülést, ezek szá­mát továbD fogjuk bővíteni, s töké­letesíteni fogjuk a munkájukat. Nagyobb kutatási központokat ho­zunk létre a talajkutatás, a nö­vénytermesztés, az állattenyész­tés és az élelmiszeripar számára, amelyek a kisebb, szakosított ku­tatási munkahelyeket fogják irá­nyítani. A központi és a szakosított in­tézményeket nemesítő részlegek­kel és fejlesztési műhelyekkel lát­juk el, hogy a kutatás eredményei konkrét formákat nyerjenek, s végleg felszámoljuk a csak írá­sos dokumentálás gyakorlatát. A kutatásban új fajtákat, új géptí­pusokat, új technológiai berende­zéseket és új termékeket kell lét­rehozni. A központi és a szakosí­tott intézetekhez közvetlenül fog­nak kapcsolódni a tájjellegű ter­melési körzetekben működő komplex területi állomások, ame­lyek földet és állattenyésztési épü­leteket (gazdaságokat) kapnak, hogy gyakorlatilag is alkalmazzák, s szemléltessék a tudományos- műszaki haladást. Kifejezően meg akarjuk változ­tatni a kutatási dolgozók anyagi érdekeltségét is, hogy erősebben érvényesüljön az érdemszerűség. Javadalmazásukat nem a rangjuk­tól és a beosztásuktól tesszük füg­gővé, hanem attól, hogy milyen gyakorlati eredmények származ­nak a munkájukból. Ebben az irányban elsősorban a tehetséges és elkötelezett tudományos dolgo­zókra fogunk támaszkodni, akiket megbízunk az egyes ágazatok fej­lesztésének összehangolásával, s így a tudomány közvetlenül fogja biztosítani a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés további fejlesztését. 0 Milyen eredményeket értünk el az élelmiszerfogyasztás éssze­rűsítésében a mi feltételeink kö­zött?- Az 5. és a 6. ötéves tervidő­szakban jelentős haladást értünk el a közélelmezés fejlesztésében. Az utóbbi tíz év alatt kiskereske­delmi árakban számítva 17,8 szá­zalékkal nőtt az élelmiszerek fo­gyasztása. Tovább javult a szállí­tott élelmiszerek szerkezeti össze­tétele, ami hozzájárult az SZSZK lakosságának egészségesebb táplálkozásához. Az élelmiszer­fogyasztás növekményét alapjá­ban véve saját termelésünkből fe­dezzük. Az utóbbi években főleg az álla­ti eredetű élelmiszerekből javult az ellátás. A hetvenes években az SZSZK 1 lakosára jutó élelmi­szerfogyasztás húsból 15,5 kilog­rammal, tejből és tejtermékekből 16,9, zsírfélékből 3,9 kilogrammal, valamint 69 tojással lett nagyobb. Ezzel szemben a gabonafogyasz­tás, lisztben számolva 10,2 kilog­rammal csökkent. A gyümölcsfo­gyasztás 14,2, a cukorfogyasztás pedig 1,8 kilogrammal nőtt. Ezekben a napokban folyamat­ban van a 7. ötéves terv feladatai­nak lebontása a reszortunk szer­vezeteire. Egyúttal a közélelme­zés előrejelzését is kidolgozzuk 1990-ig, valamint 2000-ig. Az élel­miszerek termelésében azt a célt követjük, hogy lehetőségeink sze­rint megközelítsük az élelmiszer- és a tápanyagfogyasztás tudomá­nyosan indokolt normáit. Az élel­miszerek szerkezeti összetételé­ben tovább akarjuk növelni a tej és a tejtermékek, a húskészítmé­nyek, a zöldség és főleg a friss gyümölcs, valamint a burgonya részarányát. Egyúttal a liszt és a sütőipari készítmények, a nagy zsír- és cukortartalmú termékek fogyasztását az ajánlott normák szintjére akarjuk csökkenteni. Meg kell azonban jegyefni, hogy a közélelmezés ésszerűsíté­se nem függ csupán a mezőgaz­dasági és az élelmiszeripari ter­meléstől. Az élelmiszerek fo­gyasztását a fogyasztók anyagi helyzete is befolyásolja, akik az olcsóbb termékeket elég gyakran előnyben részesítik a drágábakkal szemben, habár az ésszerű táplál­kozás szempontjából inkább az utóbbiak a megfelelők. Jelentős mértékben hatnak a táplálkozási szokások is, nálunk példul a ser­tészsír, a cukorral ízesített ételek és italok, valamint a sütőipari ké­szítmények nagyobb arányú fo­gyasztása. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nálunk az élelmiszerfo­gyasztás meghaladja az orvosilag ajánlott energetikai értéket, s ez tartós jelenség. Az 1980-as évben például az egy lakosra számított élelmiszerfogyasztás ajánlott energetikai értékét 4,7 százalék­kal, vagyis naponta 544 kJ, illetve 130 kcal mennyiségben léptük túl. Vagyis, több élelmiszert fogyasz­tunk, mint amennyit az egészség- ügyi szakemberek ajánlanak. En­nek következtében állandóan nö­vekszik a túltáplált állampolgárok, sót a túltáplált gyermekek részará­nya is. Ezt a fogyasztási többletet azonban arra is fel lehetne hasz­nálni, hogy kifejezően javítsuk a fogyasztott élelmiszerek minő­ségi összetételét. Az ajánlott adagokat 1981-ben személyenként főleg a következő élelmiszereknél léptük túl: zsírok 2,8 kg (+ 14 %), gabonafélék liszt értékében 17,5 kg (+ 19,2 %), to­jás 15 darab ( + 4,9 %), cukor 7,4 kg ( + 26,4 %). Az említett évben az élelmiszerfogyasztás ajánlott szintjét nem értük el a húsból (-13,4 %), a tej és a tejtermékek­ből (-13%), zöldségfélékből és gyümölcsből (-20 %). A 7. ötéves tervidőszakban az 1 lakosra számított élelmiszerter­melést tejből és tejtermékekből 13,7 kilogrammal, burgonyából 21 kilogrammal, zöldségfélékből 16,6 kilogrammal, gyümölcsből pedig 6,3 kilogrammal akarjuk növelni, miközben csökkenni fog a sütő­ipari termékek fogyasztása. Ezzel további jelentős lépést teszünk az élelmiszerfogyasztás ajánlott nor­máinak érvényesítésében mind a mennyiség, mind pedig a táp­anyagok összetétele szempont­jából. • Milyen kilátásaink vannak az idei termésre, s mit kell tenniük a mezőgazdasági dolgozóknak, hogy kárpótolják a kedvezőtlen időjárás okozta veszteségeket, s elegendő élelmiszerrel lássák el a piacot?- Az eddig kifejtett igyekezetei pozitívan kell értékelni, mert az egyes munkákat korábban és jobb minőségben sikerült elvégezni, mint máskor. Az elmúlt év őszén az agronómusok, a gépesítők és a traktorosok agrotechnikai határ­időben teljesítették a talajelőkészí­tés feladatait, túlteljesítették a ve­tési terveket, s a magtermesztők elegendő vetőmagot készítettek elő a kiváló minőségű, nagy ter­mőképességű fajtákból. Ezért az ősziek megfelelően előkészített állapotban jól átteleltek, annak el­lenére, hogy tartósan hideg és hosszú volt a tél. Az időjárás azonban az utóbbi hat-hét évben szüntelenül nagy akadályokat gördít a mezőgazda- sági dolgozók munkája elé. A ter­mészet az idén is megtizedelte a termést. Az áprilisi tartós száraz­ság, majd pedig a későbbi hűvös és szeles időjárás következtében lassú volt a növényzet fejlődése, s a júniusi forróság is inkább ártott, mintsem használt volna. A legtöbb kár a szántóföldi tömegtakarmá­nyok, valamint a cukorrépa ter­mesztésében keletkezett, az utób­bit számos helyen újra kellett vet­ni, s az őszi repcét is napraforgó­val kellett pótolni. Az időjárás főleg a laza talajokon termesztett búzá­nak és árpának ártott, s a zöldség­félék, valamint a korai burgonya fejlődését is késleltette. Ezzel szemben nagyon jó a ku­korica állománya, az ideihez ha­sonló egyedsürüség eddig még nem fordult elő, s jó termés várha­tó hüvelyesekből is, főleg borsó­ból. Helyenként az őszi búza álla­pota is biztató. Ahol nem fagyott ki a szőlő, ott aránylag gazdag ter­més mutatkozik. Jó eredményeket várhatunk továbbá az uborka, a paradicsom, a paprika és a diny- nye termesztésében, valamint a fóliasátras zöldségtermesztés­ben, melynek összterülete már meghaladja a 400 hektárt. Habár a mezőkön eléggé bo­nyolult a helyzet, mégis vannak lehetőségek a természet okozta károk csökkentésére. Nagy gon­dot kell fordítani a tömegtakarmá­nyok termelésére, javítani kell a minőségüket, csökkenteni a veszteségeket, kezdettől fogva a téli takarmányalap biztosítását kell szorgalmazni, meg kell akadá­lyozni a zöldtakarmánnyal való pazarlást, ki kell használni a legel­tetési lehetőségeket, s növelni kell a másodvetemények területét. A szakemberek bizonyítani tud­ják, hogy a tömegtakarmányok betakarítási veszteségei a kaszá­lástól az etetésig a 30-40 százalé­kot is elérik. Ha ezt a veszteséget legalább egyhamnad résznyi arányban csökkentenénk, ezzel szénában számítva 400-500 ezer tonna szálás takarmányt nyerhet­nénk. Pontosan annyit, amennyi a takarmányozási szükségleteket teljes mértékben fedezhetné, sőt még tartalékokat is képezhetnénk. Sok tartalékunk van a takarmá­nyok tartósításában. Az üzemek több tartósító vegyszert kapnak, s a gépesítéssel, a szénatárolók, a silózási térségek építésével tovább javulnak a tartósítás anya- gi-műszaki feltételei. Csupán a technológiai fegyelmet kellene megszilárdítani, magasabb szintre emelve az emberi tényező szere­pét, amelyről az előbbiekben már szóltam. További fontos feladat az öntö­zőrendszerek intenzívebb kihasz­nálása. A korábbi évekhez viszo­nyítva az idén eddig a legnagyobb területet, összesen 253 ezer hek­tárt sikerült megöntözni, de nem mindehol tapasztalható ugyan­olyan igyekezet. Már nincsenek olyan akadályok, mint korábban, állandóan rendelkezésre áll a vil­lamos energia, s a pótalkatrész­ellátás és a karbantartás színvo­nala is javult. Csupán az embere­ken, főleg a vezetőkön múlik, hogy jobban kihasználják ezt az össz­társadalmi beruházást. Azonban a gyomirtásról sem szabad meg­feledkezni, habár a száraz időjárás következtében az idén tisztábbak a mezők mint más években. A gyomosodás veszélye azon­ban állandóan fennáll, s nem sza­bad megengedni, hogy ez is csök­kentse a hozamokat. Ki kell hasz­nálni minden eszközt a gyomok irtására, s ha szükséges, társadal­mi munkát is kell ebből a célból szervezni. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági termelés­ben elég sok mozgósítható tarta­lék rejlik, csupán aktívabban kell viszonyulni a nehézségekhez és a problémákhoz, hogy stabilizált élelmiszer-ellátásunk legyen, és sikeresen teljesítsük a CSKP irányvonalát. Ez a beszélgetés is arra szolgál, hogy felhívjuk segítő­kész állampolgárainkat a közös munkában való részvételre.

Next

/
Thumbnails
Contents