Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-07 / 159. szám, szerda

Kedvenc a rántott szelet KOMMENTÁLJUK Üzemi étkeztetés gondokkal Éppen ebédidőben érkeztünk az érsekújvári (Nové Zámky) Elekt- rosvit vállalat üzemi étkezdéjébe. A tágas, tiszta ebédlőben az 500 szék közül talán 60-70 volt foglalt. Kuzma Évát és Havlík Máriát ebéd közben zavartuk meg a kérdéssel, rendszeresen az üzemi étkezdében ebédelnék-e, s mi a véleményük a kosztról.- Naponta itt étkezem és elége­dett vagyok. Néha a leves lehetne ugyan ízletesebb, de a választék ellen nem lehet kifogás - mondja Kuzma Éva.- Az étterem közel van, itt dol­gozom nem messze egy raktár­ban, de nem járok ide rendszere­sen étkezni, folytatja Havlik Mária.- Pedig amióta átadták az új üze­mi konyhát, szerintem is ízlete­sebben főznek, meg a környezet is kulturáltabb. Kálazi Lajos technikus hasonló­an nyilatkozott, azzal a különbség-, gél, hogy ő a diétás ételekről mon­dott véleményt.- Hány adag étel készült ma?- kérdem Alžbeta Sáfárovát, az üzemi konyha szocialista brigádjá­nak vezetőjét.- Hétszázhetven, ebből százöt­ven diétás - feleli. - Sokkal többen ebédeltek volna, ha rántott szelet lett volna, az ugyanis dolgozóink kedvence. Olyankor azok is eljön­nek, akik különben nem étkeznek az üzemi konyhán. Csakhogy min­den nap nem szolgálhatunk fel rántott szeletet. Az üzemi étkeztetésről, a vele járó gondokról, problémákról Pa­vol Púkkal, a gazdasági szakosz­tály vezetőjével és Kamil Selický- vel, az üzemi étkeztetés vezetőjé­vel beszélgettünk.- Noha a konyhán dolgozó kol­lektíva 1980-ban első, tavaly- egyetlen pont különbséggel- harmadik lett az üzemi étkezdék járási versenyében, ami bizonyítja munkája minőségét, nem sikerül növelnünk az étkezők számát- mondja Pavel Puk. - A vállalat 3800 dolgozója közül az üzemi étkezés előnyeit náponta átlag csak 800-an használják ki. Ez pe­dig kevés. Nyolcmillió korona be­ruházással felépült az új üzemi konyha és étterem. Itt ezer adag ételt tudnánk készíteni naponta, 500-an étkezhetnek egyszerre, to­vábbá meghosszabbítottuk az ebédkiosztás idejét - az érdeklő­dés mégsem lett nagyobb. Csak a diétás konyha kapacitása ki­használt. Százötven-százhatvan adagot főznek naponta háromféle diétából. Ezt a kedvezményt azok használhatják ki, akiknek az üzem­orvos diétát javasol. Azt pedig szinte szégyellem kimondani, hogy a második műszakban dol­gozók közül csupán 50-60-an igénylik a felkínált meleg vacsorát. Az üzemi étkeztetés irányítói és a szakszervezet üzemi bizottsága nem nyugszik bele abba, hogy a dolgozók az ésszerű, egészsé­gesebb táplálkozás helyett inkább az otthonról hozott szalonnát, vagy az üzemi büfében kapható hentesárut választják. Tavaly vé­leménykutatást rendeztek a dol­gozók körében. Az érdeklődés hi­ányának okait, az étkezés javítá­sát szolgáló javaslatokat kutatták.- Kitűnt, a dolgozók nem érté­kelik kellően, milyen előny az, hogy saját üzemi konyhánk van, ahol 5,20 koronáért ízletes, meleg ételt kaphatnak - mondja Kamii Selický. - A 2500 megkérdezett közül 1200 dolgozó töltötte ki a kérdőívet. Közülük ötszázan csak annyit jegyeztek meg, hogy nem járnak ebédre. Négyszázan elégedettek voltak a fóztünkkel, háromszázan kifogásaikat is pa­pírra vetették. Belelapoz jegyzet- füzetébe: - Százan a főételek, százan a levesek minőségét kifo­gásolták. Húszán arra panaszkod­tak, hogy rágós a hús, tizenhatan túl zsírosnak tartják, tizennyolcán pedig kicsinyelték az adagokat. A felmérésből sem tudtuk meg tehát, hogy miért nem használják ki többen az üzemi étkezés lehe­tőségét. Az idén újabb kezdeményezés­sel próbálkoznak. Több dolgozó ugyanis azért nem étkezhet a köz­ponti ebédlőben, mert az távolesik a munkahelyétől, a húsz perc ebéd­időből nem futná az evésre és az oda-vissza útra. Ezért még az idén egy kihelyezett ebédlőt léte­Egy falu két jubilánsa Rapp (Rapovce) község két la­kosa, Közlök Ferenc és Mag Zol­tán elvtárs, érdemdús életútjuk je­lentős napján, születésük hatva­nadik, illetve ötvenedik évforduló­ján, kitüntetést kaptak. Milan Gmáč, az SZLKP járási bizottsá­gának vezető titkára a losonci (Lu­čenec) járás dolgozóinak nyilvá­nos ünnepi gyűlésén tűzte mel­lükre a kitüntetést. Rapp község idős kommunistái, Megyeri Alajos, Nádasi Béla, Ocsovai János, Palcsó Barna, a helyi pártszervezet megalapítói már a horthysta megszállás évei­ben, illegálisan tevékenykedve fel­figyeltek Közlök Ferencre, a fiatal kereskedő segédre. Csakhogy a fiatalembert sorköteles katona­ként a frontra küldték. Amikor a fogságból falujába hazajött egyre jelentősebb feladatok telje­sítését bízták rá. Javaslatukra vá­lasztották meg 1948-ban a népha­talom képviselőjének. Egy év múl­va a falusi pártszervezet titkárá­nak tisztségét látja el, majd ké­sőbb megválasztották pártel­nöknek. Személyes példamutatásával élenjárója volt a község szocialista átépítésének, az efsz könyvelőjé­nek tisztségében kiváló szervező­nek bizonyult. Egyre jelentősebb, járási és kerületi szintű megbíza­tásokat kapott. A kerületi nemzeti bizottság képviselőjének is meg­választották. Az efsz megalakulá­sakor lelkes agitátorként buzdított, fáradhatatlan kitartással irányítot­ta és szervezte a munkát. Közben politikailag, szakmailag szüntelenül képezte magát, így lett az egyesített efsz, a 2500 hektáros mezőgazdasági nagy­üzem megbecsült üzemgazdásza. Érdemdús munkájáért az évek so­rán többször is kitüntették. Most ,,A járás fejlesztéséért“ kitüntetés aranyérmét tűzték mellére. A másik jubiláns Mag Zoltán pedagógus. O ugyan nem a köz­ség szülötte, 1976-ban költözött a faluba, de életútját ismerik, mun­káját nagyra becsülik. Medveshi- degkúti (Studená) bányász volt az édesapja. Gimnáziumi tanulmá­nyait 1952-ben Komáromban (Ko­márno) fejezte be. Közéleti tevé­kenységéhez a Csehszlovák Ifjú­sági Szövetség iskolai szerveze­tétől kapott indítást, és mivel akko­riban nagy szükség volt magyar pedagógusokra, a tanítói hivatást választotta. Egyházasbáston (Sta­rá Bašta), majd Nagydarócon (Veľké Dravce) tanított. Pártunk­nak 1954 óta tagja. Rapp köz­ségben 1978 óta pártelnök, de az évek során többféle, járási szintű tisztségviselőként is kiváló pártak­tivistának bizonyult. Tanítva tanult, hiszen előbb a Pedagógiai Főisko­lán, majd a Budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Bölcsé­szeti Karán tanári képesítést szer­zett, és éveken át ö volt a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyetem magyar részlegének vezetője. Példaadásával számtalanszor bizonyította, hogy a kommunista pedagógus nemcsak oktató, ne­velő, hanem közéletünk, a társa­dalmi tevékenység elkötelezett szervezője is. A Honvédelmi Szö­vetség Központi Bizottságától két alkalommal is kitüntetést kapott. Most ,,A járás építéséért“ kitünte­tés aranyérmét kapta meg ó is. CSÁK ISTVÁN sítenek, ahová a központi konyhá­ból szállítják majd az ételeket. így talán 150-200 fővel növelhetik az étkezők számát.- Nem öndícséretnek szánom - folytatja Kamil Selický -, de igen körültekintően állítjuk össze az ét­lapot a központilag kiadott recep­túra alapján. Minden nap háromfé­le főételt, két hús- és egy tésztafé­lét főzünk, a diétás konyhán há­romféle diétás ételt és vacsorára a második műszakban dolgozók­nak az ebédtől teljesen eltérő fo­gást Elém teszi az utóbbi hetek ét­lapjait. Meglepődéssel fedezem fel, hogy még az ételek kalóriaértékét is feltüntetik rajtuk. Az ételek vál­tozatossága ellen a legszigorúbb bírálónak sem lehet kifogása. Az üzemi konyha százezer ko­rona, a közvetlenül mellette műkö­dő három vállalati büfé egyike, a legforgalmasabb, 130-140 ezer korona havi bevétellel dicseked­het. Igaz, kevés vállalati büfében találkoztam ilyen választékkal, mint itt. — Hetente kétszer kapunk árut, így mindig friss a kínálatunk - mu­tat a hűtőpultokra Filko Katalin, a falatozó vezetője. - Most például tizenkétféle hentesáru-készítmé- nyünk, négyféle halételünk, több­féle sajtunk van, főtt oldalas is kapható. Ezenkívül árulunk sült kolbászt, hurkát, minden nap egy­féle levest is, mégpedig gulyás-, borsó-, bab-, vagy pacallevest. Liszttől cukorkáig tulajdonképpen mindenünk van, így a háziasszo­nyok otthonra is vásárolhatnak. A büfé bő választékáról való gondoskodás dicséretére válik az üzemnek, illetve az üzemi étkezte­tés irányítóinak. Egyet kell azon­ban értenünk a véleményükkel: a felvágott, a sajt, de még a tányér leves sem helyettesítheti a teljes ebédet. S nem egészséges az sem, ha a dolgozók késő délután, amikor a műszakról hazaérnek a környező falvakba, ebéd-vacso­rával oldják meg a főétkezést. A helytelen táplálkozás, ha fiatal korban esetleg nem is, de később mindenképpen megbosszulja ma­gát. Jobb erre idejében gondolni, különösen ott, ahol - mint az Elektrosvit vállalatnál - van lehe­tőség az ésszerű, helyes táplálko­zásra. Minden dolgozó önmaga ellen vét elsősorban, ha a felkínált lehetőséggel nem él. FLÓRIÁN MÁRTA Pótolhatatlan kincs Ma, a tudományos-műszaki haladás korában is egyik legértékesebb, semmivel sem helyettesíthető kincs: a termő­föld. Mintha ez eddig nem tudatosult volna eléggé, hiszen mostohán bántak vele. Egy idő óta azonban a felsőbb szervek is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a földalap védelmére, a hetvenes években például a kormány negyven­szer foglalkozott az ezzel kapcsolatos kérdésekkel. Ugyanak­kor az is tény, hogy ebben az időszakban további 150 000 hektárral csökkent Szlovákiában a termőterület. Ez az ellent­mondás abból származik, hogy nehéz érvényt szerezni a ter­mőföld védelmére hozott határozatoknak, mert a népgazda­ság fejlesztése, a népszaporulat miatt újabb és újabb építke­zésekre van szükség. Ám az is tény, hogy még a közelmúlt­ban is sok-sok új létesítményt telepítettek indokolatlanul szántóföldi termesztésre is alkalmas területre. Jelenleg az egy lakosra eső szántóföld nagysága mindösz- sze 300 négyzetméter, s ha a földterület továbbra is ilyen ütemben csökken - a lakosság számának állandó növeke­dése mellett - az ezredfordulóra 220 négyzetméterre zsugo­rodik össze. Vajon ilyen feltételek között megvalósíthatók lesznek-e a párthatározatokból eredő nagy feladatok, melyek értelmé­ben évről évre nagyobb mértékben kell saját forrásainkból' fedezni a lakosság élelmiszer-szükségletét, majd végképp megteremteni az önellátás feltételeit. Az utóbbi kormányha­tározatok már erélyesebbek, ezért az élelmiszer termelési program megvalósítása érdekében a Szlovák Szocialista Köztársaság Fejlesztési és Műszaki Minisztériumában pél­dául folyamatban van a jó minőségű földterületek kisajátítá­sát feltételező területrendezési tervek módosítása. Az építő­vállalatok részére pedig előnyös belváros-beépítési terveket dolgoztak ki. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a városok környékén kevésbé lesz terjeszkedő jellegű lakásépítkezés, előtérbe kerül a régi, egyébként is szanálásra szánt utcaso­rok helyén való építés, ahol a jelenleg ott lakóknál több család kap otthont. Ezeknek az elgondolásoknak a megvaló­sításával mérséklik a termőföld csökkenését. A földalap minőségének a javítása pedig a szükséges lemorzsolódást ellensúlyozza, mégpedig a régi igazság szellemében, hogy a föld meghálálja és visszafizeti a vele való gondos törődést. A talaj termőképességének fokozására a jelenlegi ötéves tervidőszakban is nagy pénzeszközöket fordítunk. Az 1976-80-as években rekultivációra költött mintegy 7 milliárd korona is megtérült. A parlag művelésbe vonására is intézkedések történtek. Tavaly a népi ellenőrző bizottságok tagjai a mezőgazdasági üzemekben és községekben helyszíni szemléken vették nyil­vántartásba a kihasználatlan területeket. Meglepő, de igaz, hogy például a čadcai járásban 2600 hektár föld hevert megműveletlenül. Többnyire kicsit lejtős, kicsit sziklás tala­jok és olyan parcellák voltak kihasználatlanok ahol nehezen fordul a gép. Ugyanakkor amíg a kistermelői tevékenység kibontakozá­sát az egyik helyen nem támogatják kellően, azt is tapasztal­juk, hogy másutt érvényt szereznek az SZLKP kongresszu­sán elhangzottaknak, miszerint: „A nagyüzemi termelésre alkalmatlan területeket a lehető legrövidebb időn belül a kert­barátok, illetve a kisállattenyésztők, vagy a Nemzeti Front más szervezeteinek a rendelkezésére kell bocsátani“. KOVÁCS ELVIRA A párt fiatal tagjelöltje Másfél ezer hektár szántó, kö­zel húsz traktoros, gépkezelő és majdnem ugyanennyi gyalogmun­kás. Évekkel ezelőtt egy valamire­való földmüvesszövetkezetnek is beillett volna, ma egyetlen részleg növénytermesztő ágazatának lel­tára. Baromlakinak (Branovo) hív­ják és az udvardi (Dvory nad Žita- vou) Auróra Efsz része. A részlegagronómus Káplóczky József. Az üzemi pártbizottság el­nöke először a telkemre kötötte, hogy neve mellé mindenképpen tegyem oda az ifjút. Nemcsak azért, mert mindössze huszon­négy éves, hanem, hogy ne té­vesszék össze édesapjával. Miu­tán nyilvánvaló lett, hogy elsősor­ban a párttagjelölt agronómusról lesz szó, a megkülönböztetés fe­leslegessé vált, hiszen édesapjáról mindenki tudja, hogy idős, régi kommunista. Az ifjú agronómus e tényt párttagjelöltsége kapcsán ki is emelte.- Tényleges katonaszolgálatom alatt lettem párttagjelölt. Az alaku­latnál nagy gondot fordítottak a politikai-eszmei nevelésre. Az előadásokon túl alkalmunk volt beszélgetni párttagokkal, a hábo­rúban részt vett veteránokkal és partizánokkal. Mindez alakította, fejlesztette politikai látókörömet, erősítette eszmei, ideológiai meg­győződésemet, de a nevelőim so­rából közvetlen hozzátartozóimat sem hagyhatom ki. Kommunista szellemű családi környezetben nőttem fel, éltem, hiszen édes­apám mellett kommunista testvé­rem, sógorom is példaképül szol­gált. A jelöltség, a próbatétel ideje most ősszel telik le. Felettesei és a pártbizottság tagjai még beszél­getésünket megelőzően elmondták, hogy munkájával, magatartásával rászolgál a bizalomra, de közvet­lenül tőle is hallani akartam, mit gondol, mi lesz a hónapokon belül esedékes párttagság megszava­zásakor.- Remélem nem lesz problé­ma az alapszervezet kommunistái méltónak találnak a párttagságra - kezdte, de a folytatás, a részle­tek összerakása már nehezebben rnent, hiszen saját magát kellett dicsérnie, s ezt még kettesben sem szívesen teszi. - A részleg növénytermesztésének irányí­tását csak ősszel vettem át, s bi­zonyításra e pár hónap nem sok. Igaz, most úgy október végével bezáróan olyan időszak követke­zik, amely jónéhányszor próbára teszi a növénytermesztők akarat­erejét s kitartását, felméri az irá­nyító és szervező képességeket. Úgy igyekszem majd, hogy jó le­gyen a bizonyítvány. A kezdet si­került. A mai ágazati megbeszélé­sen jól értékelték eddigi munkán­kat, többek között a takarmánybe­takarítási eredményeket is. Bízom benne, hogy a részleg dolgozói­nak hathatós segítségével az ara­tásban majd az őszi betakarítás­ban ránk váró feladatokat is sike­rül idejében s jó minőségben elvé­gezni. Részletezte, hogy a gabona be­takarításával kapcsolatban meny­nyi feladatot kaptak, s bár ezek teljesítése sem fér be a napi ren­des munkaidőbe, mégsem vette zokon, amikor beosztásán túli fel­adatairól, tevékenységéről kér­deztem.- A SZISZ alapszervezet veze­tőségében dolgozom, mint kultúr- felelös. Pártfeladatom ^z ifjúsági klub munkájának irányítása. Rendszeresen szervezünk teaes­teket, s ezek keretében mindig beiktatunk valamilyen beszélge­tést időszerű politikai vagy közér­dekű témáról, meghallgatunk egy- egy előadást, vagy éppen szellemi vetélkedőt rendezünk. Elismerte: nem kevés a munká­ja, feladata, ami a részleg növény- termesztésének irányításából adódik, gond, probléma is akad bőven, de azért - hangsúlyozta - a közért is tenni, cselekedni kell. Akiben van akarat, annak erre is jut ideje, s nem ért egyet azokkal, akik elsődlegesen, sőt esetenként csakis azt nézik, hogy amit tesz­nek, abból van-e egyéni hasznuk. A társadalomért is kell tenni, a köz javára is szükséges időt áldozni. Ilyen emberek a példaképei, és azok a kommunisták, akik szemé­lyes példával járnak elöl. így veszi a részlegen dolgozó kommunistá­kat, s mindenkor elvárja tőlük, hogy az elsők legyenek, ha vala­hol meg kell nyújtani a műszakot, a szokásosnál nehezebb a mun­ka. A sorba természetesen önma­gát is beleérti, mint párttagjelöltet, s az elkövetkezőkben, mint a párt t39jat EGRI FERENC ÚJ SZŐ 4 1982. VII. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents