Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-30 / 179. szám, péntek

Fejlődő műfaj Csendélet a XX. századi szlovákiai festészetben A Szlovák Nemzeti Galériában látható kiállítás első ízben próbál átfogó képet adni a modern szlovákiai csendélet-festészetről. Belépve a kiállító terembe, megállva a képek előtt, a néző kezdetben lassan szokja meg, hogy tulajdonképpen egyetlen műfajjal, de számtalan stílusirányzattal találkozik. Egy kis idő elteltével azonban felélénkül az érdeklődése és elindul felfedező útján, hogy megismerkedjék egy műfaj nyolc évtizedes stílusfejlődésével, hogy megtalálja az általa legjobbnak vélt alkotásokat, ahogy ez lenni szokott. Először az alapító nemzedék műveit tekinthetjük meg. Alapítóiról van szó azért, mert a tizennyolcadik-tizenkilencedik században a csendélet-festészet teljesen háttérbe szorult, stagnált. Ennek oka elsősorban a kor különböző szociális és politikai viszonyaiban keresendő. A tizenkilencedik század végén mutatkoznak törekvések a régi holland és flamand példák nyomán, tehát nem hozva semmi újat. Csak a századfordulón vehetők észre kísérletek, melyek szaki- . tani próbálnak a hagyományos csendélettel. Egy új irányzat felé vezető útra lépnek a festők, lelkük mélyén azzal a vággyal, hogy megteremtsék csendélet-művészetet a nemzeti művészet jegyében. Képeiken gyakori motívumként szerepelnek népművészeti jellegű vázák, tarka mezei virágokkal, kompozíciók a falusi búcsúk hangulatával, egyszerű konyhai képek, népi hímzésű térítőkké!. (Stefan Polkoráb Búcsús csendélet; Július Koreszka Konyhai csendélet) Továbblépve (az időben is) a képek új tartalmi és formai elemekkel gazdagodnak. Festőink figyelmét nem kerülte el az európai művészetben már virágzásnak indult új irányzatok sokasága, a Banhaus és a párizsi iskola hatása, Élénken reagálnak Paul Cézannra, aki annak idején így írt magáról: ,,Módszerem, törvénykönyvem a realizmus". Művészete különösen Gwerk Ödönre hatott. Klasszikus típusú képeiben benne van az ősz gazdagsága, bősége. Minden dolog önmaga akar lenni az alma alma marad, a tál pedig tál. Mesterien bánik a színekkel, segítségükkel teremti meg a szerkezet ritmusát. (Csendélet gyümölccsel) A kor festőinek figyelmét nem kerülte el a kubizmus, konstruktivizmus és a hatást fokozó, színekben gazdag fauvizmus sem. Különösen említésre méltók a nemrég elhunyt nemzeti művész Ludovít Fulla képei. Érdekes úton - a kubizmustól, a nonfiguratív képzőművészet megismerésétől, a konstruktivizmuson, orosz iskolán, Marc Chagall költőiességén, Paul Klee titokzatosságán keresztül - eljut a hazai tradíciók továbbfejlesztéséig. Figyelemra méltó az a képessége, mellyel sikerül a modern avantgard irányzatokat és a hagyományos népi festészetet ötvöznie. (Halak az asztalon, 1928, Játékok 1930). Ugyanakkor Milos A. Bazovsky és Zolo Palugyay népiességet próbálnak vinni a csendéletbe, úgy, hogy azt a tájképpel párosítják, például Milos A. Bazovsky Hegyi csendélet című festményén az árvái tájrészlet előtt helyezi el népi terítős csendéletét. Ester Simerová, aki az első sikereket a harmincas években éri el, Párizsban tanult. Kiállított alkotásai mutatják, hogy szintén több stílusirányzaton - finom jfc konstruktivista, árnyékos szürrealista képeken -át jut el ismét a reális térkapcsolathoz. Képei gazdag színárnyalatokban úsznak. A harmincas évekből származó csendéletek a kor divatos stílusaiban születtek. Következnek a negyvenes évek. Előttünk a sötétségbe borult világ. Mindehol nyugtalanító egyre tragikusabb jelenségek. A háborús csendéletek (Peter Matejka Csendélet kimúlt madárral, Jozef Sturdíj Csendélet /., II.) bizonyítják a kép és a valóság bensőséges kapcsolatát. Majd a sötét háttérből mágikus fény sugárzik - ez már átmenet aá'álmok világába, a színek érzelmi hatásának kihasználása. A háborús évek új nemzedéke ellentétben az előző évek művészetével, félretolja a csendes nosztalgiát és örömmel használja ki az alakzatok gazdagságát. Üjraértékeli a régebbi, háború előtti szlovákiai festészettel összefüggésben az európai festészetet, s főleg a két világháború közti kubizmusra összpontosít. Igy jelenik meg Vincent Hlozník csendéleteiben a konstruktív felépítés és a geometrizált alakzat. Az új nemzedékkel párhuzamosan alkot Peter Matejka, aki rendszeresen foglalkozik csendélettel. Új jellemzője az erős fekete határvonal, dekoratív színek, s tevékenysége befejező szakaszában elérkezik a színOyril Bouda világa Kiállítás Prágában Ezekben a napokban rendkívül sokan látogatnak el a prágai Anna nyaralóba, hogy megtekintsék a Cyril Bouda nemzeti művész életművét bemutató kiállítást. A Nemzeti Galéria és a Cseh Képzőművészek Szövetsége rendezte tárlat válogatást nyújt a művész hat évtizedes, rendkívül terjedelmes és sokrétű művészetéről. Ez a tárlat a 81 éves grafikus, festő, illusztrátor és pedagógus több mint századik önálló kiállítása. A rajztanár apja és a híres Suchard szobrász családból származó édesanyja révén Cyril Bouda már gyermekkorában megismerkedik a művészet világával, szépségével. Tehetsége később Frantisek Kysela diákjaként a prágai Iparművészeti Iskolában, majd a Képzőművészeti Akadémián, Max Svabinsky osztályában bontakozik ki. Már kezdetben leginkább a rajzművészethez vonzódik, elsajátítja annak valamennyi fontos technikáját. Műveire kezdetben Josef Ménes és Mikolás Ales gyakorol nagy hatást. Egyenes vonalú, felfelé ívelő pályája során kiváló olajfestmények, akvarellek, különböző technikával készült grafikai alkotások, bélyeg, gobelin és monumentális alkotások tervezetének során hozta létre. Már korai müvei - például: Előadás a Nemzeti Színházban, Tyn nad Vltavou - kifejezik szülőföldjéhez fűződő szeretétét, jellemző rájuk az élmény lírai megfogalmazása, a preciz kompozíció. Külföldi utazásainak élményei, a poézissel megfestett dubrovniki utcácskák, a dalmát képek, a hangulatos francia kávéházak, az olasz gyümölcsárus, a La Havre-i hajók és Firenze megkapó képeiben jutnak kifejezésre. Maradandó - korántsem csupán dokumentum értékű alkotások - az esztétikai, művészi színvonalú grafikai látképek, melyek például Olomouc, Prostéjov, Klatovy, Ceské Budéjovice építészeti kincseit idézik. Cyril Boudát ifjú kora óta vonzza Prága építészeti gazdagsága, hangulata. Lenyűgöző müvek sora idézi e város hangulatát, szokásait, történelmét, lakóit. A szeretett várost, a zene városát ünnepli a kiállításon látható Prága és Zenés Prága című nagyméretű gobelin is. Tájképek, portrék, csendéletek mellett a kiállítás ízelítőt ad Bouda utolérhetetlen illusztrációiból is. Lirizmusa, humorérzéke egyaránt érvényesül Mácha, Némcová, Wolker, Andersen meséinek, Frantisek Langer prágai legendáinak, Turgenyev és Browning műveinek illusztrációiban. Mélyen átéli a szöveget, képes megteremteni a szó és kép összhangját. Kedveli a groteszk helyzetek képzőművészeti ábrázolását. A kiállítás augusztus 9-ig tekinthető meg. MOLNÁR ANGÉLA Roskoványi István: Csendélet narancshéjakkal tézishez, utolsó csendéletei pedig már-már súrolják a mágikus realizmus határát (Csendélet 1971). A racionálisan konstruktív irányzat egy időre Ján Mudrochra is hatott, viszont inkább jellemző rá a jelképes jelentésű motívum - a népi keramika jelzi a népiességet, krizantém az édesanyjához fűződő kapcsolatát, tarka virág a béke ünneplése. Az ötvenes évek utolsó negyede egy új fejlődési szakaszt jelent a tiszta szintetikus forma felé való törekvésben, aminek tetőpontját Andrej Barcík csendéletsorozata jelenti. Visszatér az edények, lámpák, kannák egyszerűségéhez, eleganciával és „leleplezve" a belső törvényszerűségeket. A tárgyak teljesen „meztelen" voltukban, új esztétikai felfogásban jelennek meg Ladislav Gandl képein is (Csendélet bűvész környezetben fehér cilinderrel) Az utolsó két évtizedre jellemző a racionális megismerésből és szenzuális élményből való kiindulás, a színskála csökkentése, a forma egyszerűsége, a mű érzelmi hatása. Emellett feléled az az irányzat, melynek lényege az érzelmi hatásokban, metaforában, jelképben, líraiasságban rejlik. Milan Pastéka metafórikus és elgondolkodtató csendéletei, Viera Krajcová költői festészete, leheletfinom színskálája vagy pedig Bohuslav Kulhavy felfigyeltető alkotói módszere - ezek mind a legszélsőségesebb helyzeteket foglalják el a lírai csendélet-koncepcióban. A szocializmus új jelképe, a békében való élet, a haza szocialista jövője, mindez rendkívül figyelemre méltó az eszmeileg és művészileg igényes Michal Jakubcic V. I. Lenin tiszteletére című művében. Újszerű jelképekkel fejezi ki a békés életet üzenetét az eljövendő nemzedékeknek. Az elkötelezett irányzat itt éri el tetőpontját. A képzeletbeli elemek Jozef Dorica Mágikusan szimbolikus csendéletében, Stanislav Balka metaforisztikusan titokzatos tárgyi világában, Ol'ga Johanidesová Chirico szimbolikus kifejezőeszközeire építő kompozíciójában, Nikolaj Fedkovic elképzeléseinek és emlékeinek világában jutnak érvényességre. A modern szlovákiai csendéletfestészet önnálló fejezetként szerepel.a huszadik századi szlovákiai képzőművészetben. A kiállítást végignézve a látottak összegezésével tisztán láthatjuk a műfaj alakulását, fejlődését. F. BETINEC ÉVA TÁGULÓ LÁTÓHATAR Látogatás a losonci (Lucenec) Nógrádi Galériában Két esztendő még nem teremthet hagyományt, nem is jelent olyan múltat, amely összefüggések kereséséhez, egy galéria működésének mélyebb vizsgálatához, szellemi kisugárzása erejének méréséhez elegendő adatot szolgáltathatna. Kiállításainak sora, a megnyilvánuló érdeklődés azonban jelentős érték-felmutató tevékenységről tanúskodik. A Nógrádi Galéria elvileg 1975ben született meg, amikor a Nógrádi Múzeumban egy művészettörténészi státuszt létesítettek. Az intézmény különböző adminisztratív és szervezési nehézségek után 1981-ben két szakdolgozóval és egy kisegítő munkaerővel kezdte meg működését. Életképességét, perspektivikus létét segítve, az idén négyre bővült az alkalmazottak száma, hiszen nem mellékes, hogy a szervezeti feltételek, a költségvetési keret, milyen lehetőséget kínál e regionális jellegű művelődési intézmény munkájához. Az első tárlaton Nógrád művészei - a történelmi tájegységhez születési helyükkel, alkotói tevékenységükkel, témáikkal kötődő festők - mutatkoztak be. Többek között Eduard Antal, Gerő Gusztáv, Szabó Gyula, Martinkó-Vágás Mátyás, Rudnay Gyula, Cseh Lajos, Karol Sup, Uitz Béla és Bácskái Béla. A második kiállítás is e vidék szülöttét, Ladislav Gandl festményeit mutatta be. Ezt követte Szabó Gyula, majd Fischer Ernő válogatott festményeinek tárlata. Majd a CSKP megalapítása 60. évfordulójának tiszteletére a járási pártbizottság székházában rendeztek kiállítást Szabó Gyula forradalmi témájú grafikáiból. Ilyen kezdet után megállapítható, hogy a regionális jelleg nem jelent provincializmust, hiszen a kiállított festmények alkotóinak munkássága jelentőségében túlnő a tájegység határain. - Mennyiben jelenthet ez meghatározó szempontot a további munkájukban? - kérdezem Szabó Gyulát, a Nógrádi Galéria igazgatóját. - Az feltétlenül célunk, hogy galériánkban ne a rossz értelmű és elmarasztaló jelző - a vidékiség - jegyében dolgozzunk. Aligha engedheti meg magának egyetlen járási székhelyen működő kulturális intézmény, hogy szigorú korlátnak tekintse a nevében is meghatározott földrajzi fogalmat. Egy vidék szellemi arculatát - a mi esetünkben képzőművészeti megfogalmazását - olyan alkotók formálták, akiknek majdnem mindegyike messzebbre látott, nemzetben, népben, hazában és Európában gondolkodott. Ez olyan példa, amelyet nem árt, ha egyegy galéria vagy múzeum is megpróbál követni. - Az említetteken kívül miben nyilvánul ez meg? - Rendeztünk egy olyan kiállítást, amellyel nem titkolt szándékunk volt, hogy országos jelentőségű kezdeményezést indítsunk el. A szlovákiai akvarell hagyományai című válogatásban többek között olyan festők műveit mutattuk be, mint Schurman, Benka, Galanda, Bazovsky, Palugyai, Szabó és Bácskái. Ezt tekintettük - és ezzel politikai és szakmai irányító szerveink is egyetértenek - a háromesztendőnként megrendezésre kerülő országos akvarelltriennálé előkészítő rendezvényének. - Ez azt jelentené, hogy a szlovákiai akvarell-festészet fellendítését tűzték ki célul? - Erről ma még nehéz beszélni. Mindenesetre a triennálé arra ösztönzi majd az akvarellistákat, hogy a jövőre először megrendezésre kerülő bemutatóra elküldjék az utóbbi három esztendőben készült négy-öt vízfestményüket. - Természetesen addig sem szünetelhet a galéria működése. Legközelebb milyen tárlat nyílik Losoncon? - A rövidesen sorra kerülő ejtőernyős világbajnokság alkalmából nyitottuk meg a Közép-Szlovákia tájai és népe című kiállítást. Ezen Imrich Weiner-Král', Gustáv Mally, Martin Benka, Jankó Alexy, Gwerk ödön, Ludovít Fulla, Milos Bazovsky, Mikulás Galanda, Mária Medvecká, Szabó Gyula és Bácskái Béla festményeit láthatják az érdeklődők. Kétségtelen, hogy a Nógrádi Galéria két esztendős tevékenysége alatt végzett értékfelmutató társadalmi tevékenysége összhangban áll a CSKP kulturális és nemzetiségi politikájával. Dolgozói megteremtették azt a szilárd szellemi alapot, amelyre az elkövetkező években építeni szándékoznak. DUSZA ISTVÁN Jubileumi hanglemez Hazánk egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbb zenekara a Studio Brno. Harminc évvel ezelőtt alakult meg a Bmoi Rádió Esztrádzenekara (BERO) néven. Az együttes később kettévált. A Studio Brno tánczenét játszott, a Csehszlovák Rádió Nagy Vonószenekara pedig közkedvelt hangversenyzenekarrá vált. Később aztán a két együttes ismét egyesült és jelenleg Studio Brno néven szerepelnek a rádió és a televízió műsoraiban, hangversenykörutakon és nagysikerű hazai és külföldi hanglemezeken. Repertoárjuk rendkívüL széles skálájú: hazai és külföldi könnyűzenei sikerszámokat, örökzöld melódiákat, világszámokat, diszkósított operett-, sőt opera-melódiákat is magába foglal. A zenekar múlt év őszén ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját és ebből az alkalomból került a közelmúltban a boltokba jubileumi lemezük ,,A Studio Brno zenekar fogadónapja" („Návstevní den orchestru Studio Brno") címmel. Az új lemez - a régebben kiadottakhoz hasonlóan - jól érzékelteti a zenekar két fő dramaturgiai célkitűzését: bevenni a zenekar repertoárjába és magas színvonalon tolmácsolni a hazai könnyűzene legjobb művelőinek alkotásait és megismertetni hazai közönségünket a külföldi sikerszámokkal. A zenekar - amint az új lemezen is tapasztalható - Bohuslav Sedlácek dramaturg irányításával következetesen megvalósítja mindkét célját. A magas színvonalú interpretálást három tényező szerencsés találkozása teszi lehetővé. Ezek a kiválóan képzett, tehetséges, virtuóz hangszeres szólisták, az ötletekben, megoldásokban gazdag, mesteri szintű hangszerelés, valamint az invenciózus, nagy tapasztalatokkal rendelkező karmesterek. A Stúdió Brno zenekar új lemeze kitűnően illusztrálja a fentebb elmondottakat. A lemez tucatnyi számának fele hazai szerzők (Bohuslav Sedlácek, Miroslav Hanák, Max Wittmann, Lubomír Novosad, Jirí Teml és Oldrich Blaha) műve. Rajtuk kívül Burt Bucharach, Michel Legrand, Duke Ellington-Barney Bigard, Richard Rodgers, Jerome Kern és Glenn Miller egyegy száma szerepel a lemezen. Újszerű hangszerelésben hallhatunk több külföldi számot is, mint például M. Legrand ,,Cherbourgi esernyők" című dalát és Glenn Miller ,, Holdfény-szerenád' '-ját. A siker a jubiláló zenekar kitűnő csoportmunkájában rejlik. Kiválóak a szólisták (Lenka Sedláková - hárfa, Oldrich Körinek - altszaxofon, Bohumil Ötourac és Jirí Budaf - trombita, Lubomír Pleva - szájharmonika, Milos Machek - hegedű, Jaroslav Humpolik- tenorszaxofon és Jan Prehnal - trombón). A megszokott magas színvonal jellemzi a hangszerelök munkáját (Lubomír Novosad, Miroslav Hanák, Bohuslav Sedlácek, Max Wittmann, Jirí Teml, Oldrich Blaha, és Erik Knirsch); kitűnő a két karmester: Milos Machek és Erik Knirsch. SÁGI TÓTH TIBOR ÚJ SZÚ 6 1982. VII. 30. á