Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-30 / 179. szám, péntek

ÚJ szú 3 1982. VII. 30. Az amerikai elnök sajtóértekezlete Reagan nem Moszkvát, hanem a farmereket bünteti Változatlan álláspont a gázvezeték ügyében ■ Az USA és Izrael libanoni céljai azonosak (ČSTK) - Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke tegnapra virradóan megtartott washingtoni sajtóértekezletén megerősítette, hogy nem szándékozik változtatni a Szibériát Nyugat-Európával összekötő gázvezeték építésének kérdésében elfoglalt ellenséges álláspontján. Nem hagy fel a világ legnagyobb földgázvezetéke épí­tésének meghiúsítására irányuló kísérleteivel annak ellenére, hogy Washington nyugat-európai szö­vetségesei visszautasították a Fe­hér Háznak a partnerek szuvere­nitását sértő döntését, és világo­san kinyilvánították, hogy figyel­men kívül hagyják a gázvezeték­hez szállítandó nyugat-európai berendezésekre kimondott ameri­kai embargót. Befejeződtek a bolgár-mongol kormányfői tárgyalások (ČSTK) - Szófiában tegnap be­fejeződtek a bolgár-mongol kor­mányfői tárgyalások. Zsambin Batmönh mongol miniszterelnök Grisa Filipov bolgár kollégájával elsősorban a kétoldalú együttmű­ködés kiterjesztésének további le­hetőségeiről tárgyalt, különös te­kintettel a tudományos-műszaki kapcsolatok kibővítésére. A látogatás zárónapján a mon­gol vendéget fogadta Todor Zsiv- kov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államtanács elnöke. A baráti lég­körben lezajlott találkozón a két államférfi megvitatta az időszerű nemzetközi kérdéseket és hang­súlyozta a szocialista országok és a világ haladó erői egységének a szükségességét. A béke a kulturális fejlődés alapja (ČSTK) - Mexikóvárosban tegnap további küldöttség vezetők felszó­lalásával folytatódott a kulturális politikáról folyó világkonferencia. A csütörtöki felszólalok között volt Jurij Mihnyevics, a Belorusz SZSZK kulturális minisztere, aki­rámutatott, hogy a sajátos nemzeti kultúra megőrzése és fejlesztése a jelenkorban elsősorban a nukle­áris háború veszélyének elhárítá­sát követeli meg. Armando Hart kubai kulturális miniszter arra mutatott rá, hogy a fegyverkezésre fordított össze­CL lúamryiébűí Lityeraturnaja Gazeta: Európa Helsinki szellemét értékeli NAMÍBIA Fegyverletétel nélkül „Európában Heláinki, nem pedig a Vadnyugat szellemét ér­tékelik“ - írja a Lityeraturnaja Ga­zeta legújabb számában Vitalij Kobis, az ismert szovjet külpoliti­kai kommentátor a nyugat-európai államok és Washington legújabb keletű politikai nézeteltéréseit ele­mezve. A szovjet kommentátor a helsinki Záróokmány aláírásá­nak közelgő hetedik évfordulója kapcsán megállapítja: míg Wa­shington igyekszik teljesen elte­metni Helsinki szellemét, Európá­ban az ilyen kísérletek nem vezet­hetnek eredményre. ,,Hét év telt el a záróokmány aláírása óta - de néha úgy tűnik, hogy már hetven - írja Kobis. - Azt ugyanis, amit ez az okmány tartalmaz, semmiképpen sem le­het összeegyeztetni a vadnyugati keménységgel, a konfrontáció és az ellenségeskedés szellemével, amelyet most visszahoznak a nemzetközi életbe azok, akik Washingtonban a hatalomban ül­nek. Az Egyesült Államok egész politikájában érvényesül ez a szel­lem, nem csupán a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista ország­hoz fűződő kapcsolataiban, hiszen Washington szövetségesei is érzik a durva nyomást, a minden teke- tória nélküli magatartást az ameri­kai vezetők részéről, tanúi annak, hogy ezek a vezetők politikailag nem kompetensek.“ Az amerikai elnök azt is hang­súlyozta, hogy kormánya nem újít­ja fel a tárgyalásokat a Szovjetuni­óval az amerikai gabona eladását rögzítő hosszú távú megállapo­dásról és jelezte, hogy mindössze egy évre hosszabbítják meg a csak nagyon korlátozott mennyi­ségű gabona eladását engedélye­ző szerződést. Az amerikai farme­rek és kongresszusi képviselők élesen bírálják ezt az álláspontot. Rámutatnak arra, hogy lényegé­ben az embergó egyik formájáról van szó, és a Szovjetunió a szük­séges gabonamennyiséget más országokból is beszerezheti. Rea­gan döntésével tehát nem Moszk­vát „bünteti meg“, hanem végső soron az amerikai farmereket. Az USA elnöke sajtóértekezle­tének további részében a libanoni helyzetről beszélt és megismétel­te, hogy az Egyesült Államok és Izrael libanoni céljai egybeesnek, ez a cél annak elérése, hogy a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet távozzon Bejrútból és Libanonból. „A washingtoni szankciók törté­nete, az, hogy meg akarja tiltani a nyugat-európai országoknak a földgázcsőszerződésben vállalt kötelezettségeik teljesítését, min­den másnál meggyőzőbben bizo­nyította ezt. S a nyugat-európai vezetők kiábrándultsága ma már haraggá változott“ - írja Kobis, példaként idézve Cheysson fran­cia külügyminiszter és Schmidt nyugatnémet kancellár legutóbbi állásfoglalásait. Washington és Nyugat-Európa viszonyával foglalkozik szerdai kommentárjában a Szelszkaja Zsizny című lap is. Az Egyesült Államok és partnerei gazdasági háborújának, különösen Nyugat- Európára a földgázcsóüzlet miatt gyakorolt nyomás tapasztalatait elemezve a szovjet lap megálla­pítja: az amerikai vezetés maga­tartása saját partnerei körében is haragot, felháborodást kelt. A Kö­zös Piac tagállamainak gazdasági helyzete önmagában is nehéz, az amerikai lépés pedig újabb csa­pást mér rájuk. Az amerikai kor­mány diktátumokat akar kénysze­ríteni Nyugat-Európára. „A nyu­gat-európai országok magatar­tása azonban világosan bizo­nyítja, hogy nem akarják a túsz szerepét betölteni Washington visszataszító játékában“ - han­goztatja a szovjet lap kommen­tárja. Álszentül azt állította, hogy Wa­shington „a vérontás befejezését“ szorgalmazza, arra a kérdésre vi­szont nem volt hajlandó válaszol­ni, hogy felszólította-e Begin izra­eli miniszterelnököt Nyugat-Bejrút bombázásának a leállítására. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője kijelentette: Reagan el­nök figyelmen kívül hagyja a tör­vényhozás többszöri felszólítását, hogy az 1983-85-ös évekre 30 milliárd dollárral csökkentse a ka­tonai kiadásokat. Hozzáfűzte, hogy az elnök „szükség szerint“ szorgalmazni fogja a hadikiadások emelését a költségvetés várható rekordnagyságú hiánya ellenére. A szóvivő szerint amennyiben az elnök a katonai kiadások további emelése mellett dönt, annyiban ezzel párhuzamosan módosítani kell más költségvetési tételeket. Ez annyit jelentene, hogy a kor­mány minden bizonnyal tovább csökkentené a szociális célokra fordított, már többször megkurti- tott összegeket. hajók tengerészei. A szovjet ha­lászhajók, amelyek az argentin kormány felkérésére részt vettek az esüllyesztett cirkáló megmen­tésére irányuló munkákban, csak három holttestet találtak, s ezeket később átadták a Mar del Plata-i tengerészeti prefektúrának, ahogy arról az argentin sajtó is beszá­molt. Az a tény, hogy a hazug állítá­sok szerzői nem vonakodnak tisz­tességtelen politikai céljaik érde­kében az argentin családok gyá­szával spekulálni, tiltakozást és feháborodást vált ki, hangsúlyoz­za a nyilatkozat. KÖZÖS PIAC Eredménytelen brüsszeli tanácskozás (ČSTK) - Brüsszelben ered­ménytelenül fejeződött be a tíz közöspiaci tagország pénzügymi­nisztereinek kétnapos tanácsko­zása, amelyen abban kellett volna megállapodniuk, hogy az egyes tagállamok mennyivel járulnak hozzá a munkanélküliség elleni harchoz. Az ülés napirendjén sze­repelt a fejlődő országokkal való együttműködés bővítésének a kérdése is. Az ülés nyitónapján az NSZK és Hollandia szorgalmazta a mun­kanélküliség emelkedő ütemének mérséklését célzó programokra fordított kiadások lényeges csök­kentését. A hagyományoknak megfelelően ismét éles ellentétek ütköztek ki a közös mezőgazdasá­gi politika finanszírozása körül, mi­vel - mint ismeretes - a közösség költségvetésének kétharmadát e célra fordítják. Franciaország sürgette az agrártermékek ártá­mogatására fordított tételek mos­tani szinten tartását, míg a londoni és a bonni kormány e kiadások jelentős csökkentését követeli. A Pentagon a neutronlőszer gyártásáért (ČSTK) - Az amerikai száraz­földi erők főparancsnoksága hiva­talosan is pénzeszközöket kért olyan 155 mm-es tüzérségi löve­dékek gyártására, amelyeket ne­utron- vagy más nukleáris töltettel lehetne felszerelni. Ezt a Penta­gon magas rangú munkatársa kö­zölte. Az említett lövedékek gyártását a nyolcvanas évek felében kezdik meg annak ellenére, hogy nem jelölték meg pontosan a kért összeget. Az UPI hírügynökség szerint ez a program töibb mint egymilliárd dollárba fog kerülni. Az UPI ugyancsak figyelmeztet arra, hogy az amerikai kormány dönté­se a neutronlószer gyártásáról újabb tiltakozási hullámot válthat ki. Namíbia függetlenségének kér­dése - különösen Zimbabwe Köz­társaság kikiáltása óta - a nem­zetközi élet egyre égetőbb és egy­re sürgetőbb feladata. A Nyugat számára az ország nyersanyag­kincsének megkaparintása sokkal fontosabb, mint az afrikai ország függetlensége. Az egykori német gyarmat hatalmas urán-, gyé­mánt- és rézlelőhelyei az okai an­nak, hogy a mai napig nem szüle­tett előrehaladás Namíbia függet­lenségének ügyében, s az afrikai országok erre vonatkozó követe­léseit a nyugati országok állandó­an visszautasítják. Ismeretes, hogy öt NATO-ország (az Egye­sült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada és az NSZK) az ún. összekötő csoport­ba tömörülve és Pretoriával együttműködve már több mint négy éve szabotálja azt az ENSZ- határozatot, amely kimondja, hogy nemzetközi felügyelettel szabad és igazságos választásokat kell tartani Namíbiában. Az öt ország ehelyett egy másik változatot dol­gozott ki. Lényege az, hogy a dél- afrikai megszállók namíbiai hívei is bejutnának a parlamentbe, s ott megakadályoznák a Délnyugat­afrikai Népi Szervezet (SWAPO) vezette többségi kormány mega­lakítását. Az ún. összekötő csoport tagjai a mai napig is csak olyan feltételek mellett hajlandók beleegyezni a függetlenségbe, amelyek telje­sen semlegesítenék a nemzeti fel­szabadító erőket. Kétségtelen, hogy e csoportban Washington a hangadó, hiszen különösen Rea­gan hatalomra jutása óta nyíltan támogatja a fasiszta rezsimeket, védelmezi a fajüldözést és a cio­nizmust. Nem nézi jó szemmel tehát azt sem, hogy Afrika déli részén egyre erősödik a dél-afrikai és a namíbiai hazafiak harca. Pre­toriát az imperialista expanzió afri­kai bástyájaként támogatja és sem pénzt, sem mást nem von meg tőle. Tetteit igazolandó, Namíbia egyedüli törvényes képviselőjét, a SWAPO-t „terrorista mozgalom­nak“ minősíti. Nem vitás r hogy az uralmát mi­nél tovább fenntartani akaró dél­afrikai rezsim szívesen elfogadja ezt a nagyfokú segítséget. A füg­getlenségi tárgyalásokon tanúsí­tott magatartással időt akar nyerni ahhoz, hogy megszilárdítsa pozí­cióit és előkészítse a talajt egy namíbiai bábrezsim hatalomra jut­tatásához. Erről tanúskodik az is, hogy a Dél-afrikai Köztársaság Namíbiában támaszpontokat, re­pülőtereket és más katonai létesít­ményeket épít. A Dél-afrikai Köztársaság - Washington beleegyezésével és hallgatólagos támogatásával - az­zal a követeléssel állt elő, hogy a szuverén és független Angola ne vegye igénybe a kubai csapatok segítségét a dél-afrikai agresszió és az ellenforradalmi bandák tá­(ČSTK) - A Bolíviai Munkás­központ (COB), az ország legna­gyobb szakszervezeti szövetsége felszólította a hatóságokat, hogy oszlassák fel a bolíviai társadalmi szervezeteket terrorizáló fegyve­res csoportokat. La Pazban nyil­vánosságra hozott közleményé­ben a COB hangsúlyozza, hogy a kormányzat eltűri e csoportok létezését, amelyek elsősorban új­ságírók és ellenzéki politikusok el­len intéznek terrortámadásokat. Akcióik célja, hogy megfélemlítsék a bolíviai népet, és meghiúsítsák azokat a demokratikus változáso­kat, amelyekre a kormány ígéretet tett - hangsúlyozza a COB. A kolumbiai fővárosban tömeg- tüntetésekre került sor, amelyen a dolgozók az infláció növekedése és a rossz élet- és munkakörülmé­nyek ellen tiltakoztak. Követelték, hogy a bogotai kormány tegyen határozott lépéseket az áremelke­dések ellen, a lakáshelyzet és más szociális problémák megol­madásainak visszaverése során. Felháborító a namíbiai kérdés és az Angolának nyújtott kubai segít­ség összekapcsolása. Nem vélet­len, Pretoria ezzel a követeléssel röviddel azután lépett fel, hogy William Clark, Reagan elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója a Dél­afrikai Köztársaságban járt. Azóta a követelések között ez az első helyre került. Még a New York Times is „a szabotázs tipikus megnyilvánulásának“ minősítette, pedig ezt a lapot még a legna­gyobb jóindulattal sem lehetne a namíbiai szabadságharcosokkal való szolidaritással gyanúsítani. Az ún. összekötő csoport idő- húzási taktikájától eltérően a SWAPO és a frontországok (An­gola, Botswana, Mozambik, Tan­zánia, Zambia, Zimbabwe) azt ja­vasolják, hogy hívjanak össze nemzetközi értekezletet Namíbiá­ról s az ENSZ Biztonsági Tanácsa 435. számú határozatának értel­mében a dél-afrikai csapatok vo­nuljanak ki az országból, s ENSZ- felügyelettel tartsanak szabad vá­lasztásokat. Ezt az irányvonalat támogatja minden nemzetközi fó­rumon a Szovjetunió és a többi szocialista ország is. A jelenlegi nemzetközi viszo­nyokat ismerve aligha várható, hogy a Dél-afrikai Köztársaság a közeljövőben megváltoztatja ve­szélyes politikai és katonai állás­pontját, hiszen az imperialista nagyhatalmak, de elsősorban Wa­shington támogatására továbbra is számíthat, a jövőben tán még nagyobb mértékben. Mindennek ellenére - amint azt Sam Nujoma, a SWAPO elnöke kijelentette - a namíbiai nép folytatja a 16 évvel ezelőtt megkezdett fegyve­res harcot. Kétségtelen, hogy előbb vagy utóbb függetlenné válik Namíbia, és megszületnek a feltételek a SWAPO programjának megva­lósításához: demokratikus kor­mány alakulhat, amely egy új, ha­ladó társadalom építésére fog tö­rekedni, együtt fog működni a töb­bi afrikai országgal az afrikai egy­ség megszilárdításában és az új­gyarmatosítás elleni harcban. (ki) dására. A tüntetők amnesztiát kö­veteltek az összes politikai fogoly számára, s ugyancsak amellett foglaltak állást, hogy oszlassák fel a Kolumbiában működő jobboldali félkatonai szervezeteket. A panamai államfő USA-ellenes állásfoglalása (ČSTK) - Aristides Royopana­mai államfő, aki Caracasban Luis Herrera Campins venezuelai el­nökkel folytatott az elmúlt napok­ban tárgyalásokat, kijelentette: a latin-amerikai külügyminiszterek decemberben Panamában sorra kerülő értekezletén részt kellene vennie a kontinens valamennyi or­szágának, nem kívánatos azon­ban az Egyesült Államok jelenléte. A panamai-venezuelai legfelsőbb szintű megbeszéléseken azt is hangsúlyozták, hogy az említett külügyminiszteri konferencia célja az Amerika-közi rendszer átérté­kelése lesz. A Szovjetunió visszautasítja a rágalmakat (ČSTK) - A Szovjetunió Bue­nos Aires-i nagykövetsége nyilat­kozatot hozott nyilvánosságra, amelyben leszögezi: az elmúlt idő­ben olyan hazug információk ter­jedtek el, melyek szerint szovjet halászhajók a fedélzetükre vették egy brit tengeralattjáró által olsüly- lyesztett argentin cirkáló, a Gene­ral Belgrano legénységének né­hány tagját, s állítólag ezek a ten­gerészek most a Szovjetunióban vannak. A nagykövetség ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a Szovjetunióban nincsenek és nem is lehetnek brit flotta által elsüllyesztett argentin geket kellene békés célokra, min­denekelőtt a művelődés és a kul­túra céljaira felhasználni. Nguyen Van Hieu, a vietnami küldöttség vezetője ugyancsak a tartós békét nevezete az államok kulturális fej­lődése alapjának. Jack Lang fran­cia kulturális miniszter felszólította a konferencia résztvevőit, hogy te­gyenek meg mindent az USA ide­ológiai expanziója ellen, amely a tömegtájékoztató eszközök se­gítségével az emberek politikai tu­datára, kulturális igényeire és más államok érdekeire akar befolyást gyakorolni. Tiltakozások Latin-Amerikában

Next

/
Thumbnails
Contents