Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-30 / 179. szám, péntek
A takarékosság szolgálatában Fiatal fiú lohol az utcán. A zsebéből kihull, és egy idősebb ember lába elé gurul egy ötvenfilléres pénzérme. - Fiatal ember, pénzt veszített el.. A fiú azonban csak legyint egyet és tovább rohan. Az öreg lehajol, felveszi a pénzdarabot és a fejét csóválva néz a távolodó alak után. Tulajdonképpen milyen a fiatalok, de nem egy felnőtt ember viszonya is a pénzhez? Becsülni tudják a munkájukkal megteremtett értéket? Ezekre a kérdésekre kerestem választ azoknál, akik különféle formában a leggyakrabban kerülnek a pénzzel kapcsolatba. Ezért kerestem fel a Nová Baňa-i Állami Takarékpénztár egyik kollektíváját. Erről a négytagú kollektíváról már korábban is sok dicsérő szót hallottam. A takarékpénztár fiókját Éva Pallerová, a bronzjelvénnyel kitüntetett kollektívát pedig Mária Adamcová vezeti. Ez a fióküzem a többi takarékpénztár által szokéreznek azokkal szemben, akiknek szolgáltatásaikat felkínálják.- Anka Bratková, kollektívánk tagja, gépírói versenyeken is részt vesz és járásunkban többnyire elviszi a pálmát, sőt, kerületi viszonylatban is volt már első helyezet - büszkén mondja a kollektíva vezetője. - Eredményes a fiatalok olimpiáján is, amelyen az általános és a takarékpénztári ismeretekben versenyez. Szerény, ügyes és szüntelenül tanulmányozza az új előírásokat. Nálunk már tizenegy éve dolgozik. Később Anka Bratkovával is megismerkedem. Ő viszont az ügyfeleket dicséri: - Úgy mondják, hogy nehéz az emberekkel szót érteni. Én azonban azt tapasztalom, hogy többnyire kifogástalanul viselkednek. Minden esetben örülök például egy régi ügyfelem, a Dolné Hámre-i Sandrik üzemben dolgozó Mária Králová kis figyelmességének. Ó ugyanis nálunk veszi át a szakszervezeti tagdíjA takarékpénztár bronzjelvényes szocialista munkabrigádjának tagjai, balról Anna Bratková, Mária Adamcová, Éva Pallerová és Ľudovít Snopko (A szerző felvétele) ványosan nyújtott szolgáltatásokon kívül betölti a pénzváltó szerepet is és a boltoktól átveszi a bevételt.- Eredményesen végezzük munkánkat - tájékoztat Éva Pallerová. - Néhány hónappal ezelőtt például immár harmadszor első helyen végeztünk a szemléltető agitációban. Bizonyára tudja, hogy szolgáltatásaink népszerűsítése mennyire fontos. Hiszen közülük egyesekről az emberek nem is tudnak. A céltudatos munkának meg is van a foganatja. így például jó eredményeket érnek el a fiatalok vállalati takarékossági mozgalma bővítésében. Különben propagan- da-tevékenységükben nemcsak a központilag kiadott plakátokat használják fel, hanem különféle szemléltető anyagokat maguk is készítenek. Ebben nagy segítségükre volt a Hliník nad Hronom-i Bohuslav Finka, illetve a fiók volt vezetője, Jozef Chudík. A legfontosabb azonban az, hogy ebben a kollektívában olyan emberek dolgoznak, akiknek jó a munka iránti viszonyuk és felelősséget bélyegeket és amikor ellenértékűk kiszámításához hozzáfogok, a kézitáskájából kiemel egy zsebszámítógépet, mondván - így majd egyszerűbb és gyorsabb lesz... Mária Adamcová brigádvezető példásan vezeti a szocialista munkabrigád krónikáját. Korábban a jnb képviselője volt. Tavaly járási viszonylatban a második helyezést érte el a pénzforgalom Asco- ta-gép segítségével történő rögzítése versenyében. Tizenkét év leforgása alatt a fióküzemben gazdag tapasztalatokra tett szert a takarékpénztári tevékenységben. Csak az bosszantja kissé, ha egyes kliensek, alighogy gyarapították betétjüket, máris kiveszik a megtakarított összeget. * A kollektívát kiegészíti Ľudovít Snopko, aki már több mint három évtizede áll a takarékpénztár szolgálatában. Különben Orovnicán az Antifasiszta Harcosok Szövetsége szervezetének az elnöke. Tisztséget tölt be a vadásztársulatban is, és természetesen nem kis mértékben hozzájárult a takarékpénztári kollektíva sikereihez is. Védd és óvd! Emlőseink Az ember léte kezdetétől két szemszögből tekintett az emlősökre. Egy részük eleséget jelentett számára, a másik része pedig ellensége volt, vagy - jobbik esetben - konkurrenciát jelentett számára. A rangsorolás ennek megfelelően nyilván olyasfajta lehetett, hogy „ehetőek“, „ehetetlenek“ és „veszélyesek“. Ez a vulgarizált osztályozás lényegében napjainkig tapasztalható, noha a „veszélyes“ fogalmat helyettesítette a „káros“ kifejezés. Az emlősök általában nem voltak védettek. Egyes jelentősebb fajait azonban már a régi időkben is óvták. így például Asóka indiai király i. e. a 3. században birodalmában tiltotta egyes állatok irtását. Persze ez főleg a vadállományra vonatkozott, amelyet ez a király és más nagyurak is annak érdekében óvták, hogy nekik legyen mire vadászniuk. Nálunk főleg 1965 óta védjük intézményesen még a kisebb emlősöket is. Többek között a denevéreket, amelyektől korábban az emberek féltek és könyörtelenül irtották őket, jóllehet ugyancsak hasznos állatok, mivel pusztítják a káros rovarokat. Ugyanilyen védelemben nem részesül például a farkas, amely már igen ritkán fordul elő nálunk és annak idején a természetben fontos szanitáris szerepe volt. Ez vonatkozik a hi- úzra is. Az idők folyamán, pontosabban Csehországban a XVIII., Szlovákia területén a XIX. században kiveszett az európai hód. Ilyen sors várt a vidrára is, de az utóbbi években, fokozott egész évi védelmének köszönhetően, állománya ismét növekszik. Az SZNT Elnökségének 1965. évi, 125. sz. rendelete különben a nálunk szabadon, vagy . a vadaskertekben élő, több mint 90 emlősfajta csaknem egynegyedét részesíti védelemben. Az emlősök védelmének leghatásosabb módja környezeti viszonyaik komplex megóvása. Nem kevésbé fontos a létükben veszélyeztetett fajok viszonylatában az emberek, elsősorban a vadászok magatartása. Elhanyagolhatatlan szerepe van az üdülők, a turisták viselkedésének is a természetben, hiszen például hegyeink elözönlé- se, a hangoskodás és a szennyezés igen károsan hat nemcsak az emlősökre, hanem általában erde- ink állatvilágára. KARABA ERVIN Éva Pallerová dicséri a fióküzem jó együttműködését a helybeli vállalatokkal, szervezetekkel és a kollektíván belül is a megértést. Tavaly a takarékpénztár minden dolgozója sorban vállalta a különböző munkakörök betöltését. Rájöttek ugyanis arra, hogy ilyen kis takarékpénztárban tulajdonképpen mindenkinek tisztában kell lennie minden munkakör tennivalóival, hogy helyettesíthesse kartársait. A kollektíva a szemléltető agitáció mellett jó eredményeket ért el a pénzváltásban, a kölcsönök adminisztrálásában, az állami sorsjegyek árusításában, de főleg a takarék zsírószámlák ügyintézésében. Ez fontos dolog, hiszen ezek a számlák tulajdonosaiknak sok időt takarítanak meg.- Ennek a számlának terhére - magyarázza Pallerová - sok költség fedezhető. Az irántuk érdeklődőket akár a lakásukon is felkeressük. Tavaly ennek a módszernek köszönhetően sikerült megnyernem egy lakóházszárny valamennyi lakásbérlőjét... így szolgálják ennek a szocialista munkabrigádnak és a takarékpénztárnak dolgozói az embereket, akiket egyidejűleg az általuk előállított és becsületesen szerzett javak megbecsülésére is nevelik. EVA MATOŠOVÁ Meggyorsult a települések összevonása (ČSTK) - Csehszlovákia lakossága 7289 községben él. A demográfusok a községek közé sorolják azt a hét nagyvárost is, amelynek lakossága meghaladja a 100 ezer főt: Prágát, Brnót, Bra- tislavát, Plzeňt, Ostravát, Kassát (Košice) és Olomoucot. Az egész világon a fejlődés a települések összevonására irányul. Ezt hazánk történelmi adatai is igazolják. Az egyik XV. század eleji tŕeboňi kézirat szerint Csehországban 33 323 falu volt. Az 1831 -es adatok viszont 11 951 falut, 227 kisvárost, valamint 287 várost említenek. Az elmúlt harminc év alatt a települések összevonása a mező- gazdaság szocializációja következtében meggyorsult. Míg 1930-ban községeinkben átlagosan 919 lakos élt, az idén ez a szám már 2108-ra emelkedett. KOMMENTÁLJUK NEM LEHET MÁSODRENDŰ A vállalatoknál, az üzemekben és a szövetkezetekben a munkavédelem színvonala még sok vonatkozásban kifogásolható. Ennek egyik fő oka, hogy az irányítás és az ellenőrzés központi szintjén, valamint az alacsonyabb szinteken is rendre előfordulnak kisebb-nagyobb fogyatékosságok. A munkavédelem és a munkahelyi környezet állandó javítása a legtöbb helyen a termelési feladatok mellett másod-, illetve harmadrendű. Pedig nem volna szabad, hogy így legyen. Ennek a gyakorlatnak ugyanis igen súlyosak a következményei. Tavaly Szlovákiában 4669 ellenőrzést végeztek a Szlovákiai Munkavédelmi Hivatal dolgozói. A munkavédelmi előírások megszegése miatt 212 vállalatra 4 573 500, harmincegy dolgozóra pedig 29 300 korona bírságot róttak ki. Ezek az adatok önmagukban is figyelmeztetnek a helyzet komolyságára. Csakhogy ezen túlmenően a munkavédelem jelentőségének lebecsülése megnyilvánul komolyabb tényekben is. Elsősorban az üzemi balesetek (s ezeken belül a halálos, a súlyos és a tömeges) előfordulásában, és a gépek, a berendezések nem megfelelő kezelése, illetve karbantartása miatt bekövetkezett jelentős anyagi kárban. Az ezeket érzékeltető számok igen elgondolkoztatok. Tavaly 253 halálos kimenetelű üzemi baleset történt, ami az előző évinél harminccal több. S az okok? A balesetek egyharmadánál a helytelen munkaszervezés, további hányaduknál a nem megfelelő munkamódszer megválasztása. A munkáltatók hibájából következett be a balesetek fele. Ezen belül a fogyatékos munkaszervezés, a munkavédelmi eszközök hiánya, a munkaeszközök meghibásodása, valamint a munkavédelmi előírások ismertetésének elhanyagolása volt az ok. Tehát"ezen a téren különösen nagy felelősség terheli a vezető dolgozókat. Elsősorban a mezőgazdasági tárcához tartozóknak kell nagyobb gondot fordítaniuk a hiányosságok felszámolására, hiszen reszortjukban tavaly 67 dolgozó vesztette életét üzemi baleset következtében. S ekkor még nem szóltunk a tömeges üzemi balesetekről, melyek összesen 28 életet oltottak ki. Az emberéleteken kívül jelentős volt az anyagi kár is. Harminchat esetben a vállalati kár összege meghaladta a 100 ezer koronát. Szlovákia népgazdasága az üzemi balesetek következtében tavaly csaknem 36 millió koronával lett szegényebb. A munkavédelem javítása érdekében az utóbbi években több kormányhatározat született, a minisztériumok és az államigazgatás központi szervei konkrét feladatokat kaptak. S hogy megoldásuk nem tökéletes, az kitűnik a felsorolt adatokból. A vállalatoknál, az üzemekben és a szövetkezetekben a legnagyobb fogyatékosság, hogy a szociális fejlesztés terveiben szereplő feladatok nem kerülnek a kollektív szerződésekbe, s így nem valósul meg az elfogadott terv nyilvános értékelése sem. Pedig a dolgozóknak saját biztonságuk, egészségük érdekében joguk volna erre. A szakszervezet üzemi bizottságainak még jobb szervező és nevelő munkával el kell érniük, hogy egyre több kollektíva dolgozzon A. D. Baszov módszerével. A gazdasági vezetőkkel karöltve pedig továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a nyilvános munkavédelmi ellenőrzéseknek, ezek előkészítésének és értékelésének egyaránt. Az előforduló fogyatékosságok mielőbbi kiküszöbölését a vezető dolgozók egyik alapvető feladatuknak kell, hogy tartsák, hiszen ellenkező esetben a dolgozók életét, egészségét veszélyeztetik, s nem utolsósorban nemtörődömségükkel népgazdaságunknak jelentős károkat okozhatnak. DEÁK TERÉZ ORVOSI TANÁCSADÓ MIKOR ÉS MIÉRT VISELJÜNK SZEMÜVEGET? Látáscsökkenés, látásromlás különféle okok miatt fordulhat elő: sérüléstől, különféle betegségek miatt, de a leggyakoribb a korral, illetve az öregedéssel járó látáscsökkenés. Ezért negyven éven felül - szükség esetén még korábban is - ajánlatos felkeresni a szemorvost, és felülvizsgáltatni látásunkat. Ugyanis, ha látásromlás áll fenn és nem viselünk megfelelő erősségű szemüveget, rontjuk a látásunkat, erőltetjük a szemünket, aminek káros következményei lehetnek. Nagyon sokan hiúsági okokból nem akarnak szemüveget viselni, a nők közül sokan meg úgy vélik, hogy a szemüveg az öregedés jele és ezért idegenkednek tőle. Mások viszont csak hanyagságból halogatják a szemüveg beszerzését és viselését. Ha a fogunk fáj, rohanunk a fogorvoshoz, és szinte könyörgünk, hogy mielőbb húzza ki a fogunkat, majd megkönnyebbülve távozunk. A korral járó látáscsökkenést nem jelzi (általában) kínzó fájdalom, talán ezért is halogatjuk az orvoslását. Sok esetben még akkor sem megyünk el a szemorvoshoz, amikor már úgy érezzük, hogy olvasáskor „rövid a kezünk“. Nyújtogatjuk a karunkat, csakhogy megfelelő távolságból el tudjuk olvasni a szöveget. Aztán ha mégis elmegyünk szemorvoshoz, meglepődünk, hogy ennyi, meg annyi di-' optriás szemüveget ír elő számunkra, s hirtelen úgy érezzük, mintha éveket vett volna el a fiatalságunkból. A szemorvos szinte naponta találkozik a következő jelenséggel a rendelőben: bejön a páciens és szemcseppet kér a szemére, mert állítólag a sok munkától túleróltet- te és rosszul lát. Valóban azt, hiszi, hogy ezzel minden rendben lesz. Sajnos, ez nincs így. Az orvostudomány még ma sem ismer semmiféle varázscseppet, így aztán ha tetszik, ha nem, meg kell barátkoznunk a „varázsüveggel“ - képletesen szólva. Mi is a helyzet a szemüvegviseléssel kapcsolatban? Van, akinek már gyermekkorában szüksége van szemüvegre, van akinek csak sokkal később. A gyerekek iskoláskor előtti és iskoláskori rendszeres szem-, illetve látásellenőrzése ebben a korban igen hasznos. Sok esetben az ilyen gyerekeknek egész életükön át szemüveget kell viselniük. Hála szocialista egészségügyünk gondosságának, így teljes értékű emberekké válnak, mert a szemüveg a csökkentlátás korrigálásában segítségükre van. A felnőttek talán hamarább megértik a szemüveg szükségességét, ha arra gondolnak, hogy szemünk tulajdonképpen egy kis fotokamra, amely egész életünkön keresztül összeköt bennünket a külvilággal. Ez a fotokamra az évek múlásával különféle változásokon megy át, akárcsak bármelyik más szervünk és testünk minden sejtje. Legfontosabb' szerepe van az áttetsző szemlencsének, amely kb. 10 dioptria értékű. A szemlencse magja fiatal korban egészen áttetsző. Az évek múlásával a szemlencse rostjai elmeszesed- nek, s a magja sűrűbbé válik. Ilyenkor a szemlencse már nem olyan plasztikus. Fiatal korban formáját rugalmasan változtatta, hogy a fény, amely rajta keresztülárad, a fotokamrá- ban éles képet alkosson. Az ember negyvenedik életéve után nagyon lassan kezdi megváltoztatni a formáját, de bizonyos egyéneknél még ekkor sem. A látott kép már nem olyan tiszta, nem eléggé éles. Olvasáskor és varráskor a könyvet vagy az anyagot távolabb tartjuk magunktól. Ez már elég komoly figyelmeztető jel arra, hogy szemüvegre van szükségünk. A látásrosszabbodás folyamatát igen sokféle dolog befolyásolhatja, elsősorban a foglalkozásunk. Az olyan emberek, akik egész életükben a „szemükkel dolgoznak“, mint például a rajzolók, a statisztikusok, a könyvelők, a pénztárosok stb. sokkal korábban kényszerülnek szemüvegviselésre, mint a fizikai dolgozók. Tehát a szemüveget gyengülő látásunk „öregedő“ szemünk megifjítójának is tekinthetjük. Téves elképzelés, hogy a szemüveg rontja a szemet, éppen ellenkezőleg, javítja látásunkat és lassítja a látáscsökkenés folyamatát. Mindezeket megfontolva, ha azt észleljük, hogy látásunk már nem olyan éles, mint régebben, vagy olvasáskor nyújtott karral távolra kell tartanunk a könyvet, forduljunk szemorvoshoz. A szemüveggel nemcsak szemünket kíméljük, hanem munkánkat is megkönnyítők DR. KAMILA OČENÁŠOVÁ ÚJ SZÚ 4 1982. VII. 30.
