Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-29 / 178. szám, csütörtök
„A proletariátus bosszút áll értünk!“ Sallai Imre és Fürst Sándor mártírhalálának 50. évfordulójára- ■ 11 1 1111 " 1111 KOMMENTÁLJUK Az egyetemes történelem s a haladó emberiség emlékezete úgy tartja számon a Horthy-féle ellenforradalmi rendszer kegyetlenkedéseit, mint amelyet csak a náci népirtás féktelen tobzódása múlt felül. Megnyilvánulási különbözőségeik ellenére azonban lényegbeli közös nevezőik voltak: a kommunista- és a szovjetelle- nesség, az antihumanizmus, a mindenkori nemzetközi konvenciók semmibevevése. „Igazságszolgáltatásuk“ alapját a kizsákmányoló osztályok korlátlan uralmának védelme, a dolgozó tömegek könyörtelen elnyomása, az intézményesített fajelmélet, a sovinizmus és az irredentizmus leplezetlen érvényesítése képezte. Mindezt nemcsak a Magyar Tanácsköztársaság tragikus bukását követő fehérterror vérfürdője, hanem a Horthy-rezsim egész negyedszázadán végigvonuló gaztettek is tanúsítják. Közülük ötven év távlatából is feledhetetlen történelmi tanulságként emelkedik ki Sallai Imre és Fürst Sándor alvilági cinizmussal megrendezett pere, majd bestiális kivégzésük. Ki volt Sallai Imre és Fürst Sándor? Miért gyűlölte, üldözte őket, s végül miért mondott ki rájuk halálos ítéletet a magyar feudálka- pitalizmus vérbírósága? Mert a dolgozó néphez, a hazai és a nemzetközi munkásosztály törekvéseihez s nemzetük igazi érdekeihez hű, becsületes kommunisták voltak. A politikai rendőrség ezért szimatolt az illegálisan működő kommunisták, de akár csak baloldali vagy más ellenzéki meggyőződésű emberek tevékenységének megnyilvánulásai, jelei után. így megközelítően jól ismerték Sallai és Fürst életének fontosabb mozzanatait, politikai működésük miberilétét is. Szorgosan gyűjtögették a majdan terhelő bizonyítékokul felhasználható adatokat, s csak a megfelelő alkalomra vártak, hogy lecsaphassanak rájuk. A korán árvaságra jutott, hányatott sorsú Sallai Imréről is sokat tudtak, de nem mindent. Magántisztviselő volt, de már felsőkereskedelmi iskolai diák korában látogatta a tudományos ismereteket és haladó eszméket terjesztő Galilei Kört. Tagja lett e szervezet illegális antimilitarista csoportjának. 1918. május 6-án letartóztatták, de az októberi polgári demokratikus forradalom győzelmekor kiszabadult, s azonnal bekapcsolódott a forradalmi mozgalmakba Megalakulásától kezdve tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, amelynek vezetőivel együtt 1919. február 21-én a polgári demokratikus kormány ismét börtönbe juttatta. Csak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után szabadult ki, s a belügyi népbiztosság politikai osztálya vezetőjének, Korvin Ottónak a helyettese lett, aki mellett nagy része volt számos ellenforradalmi megmozdulás és puccskísérlet elfojtásában. A Tanácsköztársaság megbuktatása után rövid ideig illegalitásban dolgozott, de mivel életre-halálra keresték s az ellen- forradalmi katonai főparancsnokság 20 000 korona vérdíjat tűzött ki a fejére, egy dunai teherhajón, matrózok segítségével, illegálisan Bécsbe távozott, ahol a magyar kommün vezetőjének egyik emig- rációs központjában sokoldalú pártmunkát végzett. 1921 őszén ő szervezte még az első magyar párt iskolát és a Nemzetközi Vörös Segélyben a magyarországi szekció képviselője volt, azonkívül a honi illegális sajtó részére cikkeket, valamint röplapokat írt. 1922 decemberében részt vett Moszkvában a Kommunista Ifjúsági Internacionálé III. kongresszusán. 1924-töl kezdve a moszkvai Marx -Engels Intézet munkatársa volt, ahol komoly tudományos munkát fejtett ki. 1928-ban hazatért, megszervezte az illegális sajtóapparátust, de már 1929 végétől ismét a Szovjetunióban dolgozott. 1931 kora tavaszán megint hazatért, és a KMF Központi Bizottsága megbízásából a Titkárság vezetőjeként az illegális pártmunka irányításában tevékenykedett. 1932 májusában beválasztották a KMP Központi Bizottságába. Ezután már nem sok volt hátra áldozatos életéből... A hat évvel fiatalabb Fürst Sándor szintén magántisztviselőként kereste kenyerét. 1919 óta - mint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja - baloldali szociáldemokrataként, kezdte forradalmi tevékenységét. Kommunista meggyőződésének kialakulására rendkívül nagy hatással volt a Tanácsköztársaság megalakulása, dicső emléke, nem kevésbé a fehérterror dühöngése. Az illegális KMP irányításával előbb ösztönösen, 1924-25-ben azonban már egyre tudatosabban kapcsolódott a baloldali ellenzéki mozgalomba. 1926-ban a KMP tagja lett, 1928-ban pedig beválasztották Központi Bizottságába is. Ebben a kimagasló tisztégében a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) irányításával bízták meg, ugyanakkor a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségében az osztályharcos ellenzéki mozgalom propagátora volt. Eredményesen, lelkes forradalmi hévvel küzdött a jobboldali szociáldemokraták osztályáruló politikája ellen, a kommunista párt tömegkapcsolatainak kiépítése és megszilárdítása terén. Forradalmi tevékenységéért többször letartóztatták és bebörtönözték. Az 1929-ben kezdődött világ- gazdasági válság éveiben fellendülő kommunista és munkásmozgalommal Károlyi Gyula kormánya mindenképp le akart számolni, hogy úrrá lehessen a belső gazdasági és politikai válságon. Politikai rendőrsége hosszú ideje szívósan kutatott az országban tartózkodó kommunista vezetők rejtett központja és titkos nyomdája után. Nyomozásuk végül is eredményesnek bizonyult. Egy konspirá- ciós hiba folytán 1932 júliusában rátaláltak az illegális KMP titkárságára és titkos nyomdájára Budapest egyik proletárnegyedében, a VIII. kerületi Thék Endre (ma Leonardo da Vinci) utca 32. számú házában. Sallai és Fürst onnan irányította az illegális párt munkáját, s ugyanott készültek a kommunista nyomdatermékek. 1932. júfius 15-én reggel fél hétkor négy detektív jelent meg a lakásban, a többiek pedig a szomszéd lakásokban és az utcán helyezkedtek el. Kilenc óra tájban gyanútlanul megérkezett Fürst Sándor, néhány perc múlva pedig Sallai Imre. Megmotozták, bilincsbe verték őket, s várták a vezetőség többi tagját. Késő este Hain Péter, a hírhedt détektívfelügyelő személyes felügyeletével vitték foglyaikat a főkapitányságra, ahol a rendőrpribékek egymást felváltva, ólmosbot- tal, bikacsökkel ütlegelve, rugdo- sással, taposással megkezdték tizenegynapos kihallgatásukat. Mindhiába, mert ellenállásukat nem tudták megtörni, s így nem sikerült a kommunista párt szervezeteit felgöngyölíteni. A kormánylapok szeptember 20-án már közölték a kihirdetett statáriális rendeletet, amelynek kifejezett célja a kommunista és munkásmozgalom letörésére indított hajsza megkezdése volt. Nyitányául látszatpert eszkabáltak össze. Július 27-én, 12 nappal Sallai és Fürst letartóztatása után, minden törvényes jogalap nélkül megindították ellenük a statáriális eljárást. Baröthy „királyi ügyész“, a budapesti ügyészség elnöke vádiratában meg sem kísérelte megindokolni a statáriális bíróság illetékességét, mivel a vádlottak mindössze olyan politikai tevékenységet folytattak, amely minden civilizált országban nyilvános politikaiközéleti szereplésnek számított. Azonkívül az ügyészség mindent elkövetett, nehogy Sallai és Fürst védőügyvédéi a periratokba betekinthessenek és védenceikkel beszélhessenek. % A védők akkor a statáriális tanács elnökéhez, Töreki Gézához fordultak, de az szóba sem állt velük. Sallai és Fürst elvtársak is csak akkor kapták meg a vádiratot, amikor július 28- án délelőtt erős rendőri fedezettel a kapitányságról az ügyészség fogházába szállították őket. Egymástól elkülönítve is egyformán ítélték meg helyzetüket. Minthogy nem érintkezhettek a külvilággal, védőikkel és hozzátartozóikkal, tisztában voltak a burzsoázia szándékaival. így érkezett el a tárgyalás napja, július 29-e. Sallai Imre a bírói emelvény előtt maga tartotta saját védőbeszédét és bátran a bíróság szemébe vágta: „Mi nem felforgatásra, hanem a munkásság nagy tömegeinek felvilágosítására és meggyőzésére törekedtünk. Mi a kommunista elveket akartuk átplántálni a munkásságba, azt propagáltuk, hogy sorsuk javulását egyedül a kommunizmustól várhatják. Külföldön mindenütt szabadon, elismert politikai pártként szerveződik a kommunista párt, csak Magyarországon nem szabad eszméinket terjesztenünk“. A bíróság nem ezt várta, ezért megvorfte tőle a szót. Fürst Sándor is kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, s minden szavával a rendőrség brutalitását leplezte le. A munkájukra vonatkozó kérdésekre megtagadta a választ. A Töreki-tanács mindezek ellenére már délután fél háromkor kihirdette az előre elkészített ítéletet: mindkettőjük kötél általi halálát. Sallai és Fürst nyugodtan fogadta az ítéletet, tudták, hogy az osztályellenségtől nem várhattak irgalmat. Családtagjaiktól is csak a siralomházban búcsúzhattak el, röviddel kivégzésük előtt, amelyet fél ötkor a Maglódi úti gyűjtőfogház udvarán hajtottak végre. A bitófák alatt végső lelkierejüket megfeszítve, a Kommunisták Magyarországi Pártját, a Kommunista Internacionálét és a világforradalmat éltették. Fürst Sándor még megvetően az ügyész, az őrök és a hóhérok felé kiáltotta: „A proletariátus bosszút áll értünk!“ A statáriális rendelet, Sallai és Fürst letartóztatása, a gyalázatos módon lefolytatott bírósági tárgyalás és a két becsületes kommunista kegyetlen kivégzése a nemzetközi közvélemény óriási mértékű tiltakozását váltotta ki. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága, minden kommunista párt központi bizottsága, sajtóorgánumai, a Vörös Segély Központi Bizottsága és védelmi bizottságai, a Nemzetközi Munkássegély, a Nemzetközi Jogászegylet csehszlovákiai szekciója s több tekintélyes nemzetközi szervezet, világhírű politikusok, közéleti személyiségek, művészek fejezték ki tiltakozásukat levelekben, táviratokban, kiáltványokban. Vlagyivosztoktól Los Angelesig, Arhan- gelszktől Montevideóig sok ezer tiltakozó gyűlésen s tömegtüntetésen zúgott végig a felháborodás vihara a horthysta terror ellen. Sallai Imre és Fürst Sándor holttestét éjjel, titokban, jeltelen sírokban temették el, de 1946. július 27-én a magyar nép öt nagy vértanúja, közöttük Sallai és Fürst elvtársak tetemeit a Kerepesi úti temetőben, közös díszsírhelyre temették. Akkorra már beteljesedtek Fürst Sándor utolsó szavai - a történelem igazságtételeként a proletariátus bosszút állt értük. MIKUS SÁNDOR Az üzenet: A veterán pártharcosok, a Szlovák Nemzeti Felkelés egykori harcosai és résztvevői mostanában egyre gyakrabban kapnak beszélgetésre, találkozóra szólító meghívást a fiataloktól, a pioníroktól. Ha csak tehetik, eleget is tesznek a kérésnek. És ilyenkor, az ifjúsági építőtáborokban meg a pionírtáborokban a tábortűz mellett rendezett beszélgetések és a „Három nemzedék találkozója“ alkalmával elhangzó visszaemlékezések üzenetként szólnak a hallgatókhoz. Akik sohasem fogják elfelejteni a dolgozó nép ellen elkövetett bűn, a háború és a fasizmus szó pontos jelentését, emlékeiket felidézve mondják ei a múlt, a történelem üzenetét, hogy a harc még nem ért véget, másként, máshogyan, de az akkor és most egyaránt érvényes célok megvalósításáért folytatni kell a küzdelmet. Többször is részese, hallgatója voltam ezeknek a beszélgetéseknek. Mindannyiszor meghatott a visszaemlékezők szerénysége. Együtt harcoltak, szenvedtek azokkal, akiket hősként tisztelünk, csak kévésén múlott, leginkább az egyéni szerencsén, hogy ök, a visszaemlékezők megmenekültek, életben maradtak. Mégsem hivalkodnak, dicsekednek. Sőt, rendszerint csak a legfigyelmesebb hallgatók veszik észre az elmondottakból, hogy ők is ott voltak, ugyanazt tették, mert különben nem is tudnának a történtekről oly hitelesen szólni. Gyakori, hogy a visszaemlékezők meg sem említik saját kitüntetésüket, és „elfelejtik“ kitűzni a kapott emlékérmeket. Kell, szükséges hát, hogy a beszélgetések szervezői ilyenkor közreműködők legyenek. A szerényen felidézett emlékekből a fiatalok, a gyermekek számára homályos közlésekből, mondatfoszlányokból, kulcsszavakból összeálló, a múlt nyomait tudatos alkotássá kell tenni. A fiatalok, a gyermekek előtt csak tanórákból, tévéfilmek- böi, csoportosan megnézett kiállításokból ismert az időszak, a háttér, amelyből a visszaemlékezők kilépnek. Sablontörténet jókkal és gonoszokkal, győzőkkel és legyözöttekkel a tényközlés, ha a beszélgetések szervezői megfeledkeznek a közreműködésről. ^ Leginkább csak a közvetlen, egymást értő és egymást érdemben figyelő kapcsolat kialakulásáig van szükség a közreműködésre, mert általános érvényű, amit az egyik veterán pártharcos tapasztalataként mondött el: „Megértésre találtam a fiatalok közt; először megdöbbentek, aztán igyekeztek megérteni, de én nem történeteket mesélek az ellenállási mozgalomról, a felkelésről, nem anekdotákat, hanem elemzem az akkori jelenségeket, ki kicsoda volt, mi történt, melyik eseményt kell ma is fontosnak látni, mi mivel függ össze, különben pedig tény, hogy kérdezni, okosan kérdezni, nagyon is tudnak a fiatalok.“ Általános érvényű az is, ahogy a fiatalok vélekednek a beszélgetések után, hangoztatva, hogy: tetszett, mert nem kioktatás volt, és nem mesélgetés, hanem vallomás; nem akart minden áron valamiféle igazságot kimondani, az magától világosodott meg az őszintén, bizalmasan elmondottakból. HAJDÚ ANDRÁS FEJLŐDÉSÜNK ALAPJA AZ ÖSSZEFOGÁS KOMARÓCI HELYZETKÉP A helyi nemzeti bizottságok párt és kormányhatározatok alapján nagyobb jogkörrel, nagyobb önállósággal rendelkeznek, de ugyanakkor nagyobb felelősség is hárul rájuk. Könnyebb ezeket a megnövekedett feladatokat a nagyobb településeken teljesíteni, de milyen a helyzet az alig pár száz lelket számláló kis községekben, különösen azokban, ahol a helyi nemzeti bizottságok vezetri munkájuk mellett végzik a község fejlődésének, életének irányítását'' Egy ilyen község életére, fejlődési lehetőségeire voltunk kiváncsiak a Kassa-vidéki (Košice-vidiek) járás egyik kis községében, Komarócon (Komarovce). A mikuláši Csehszlovák-Vietnami Barátság Efsz-ben 20 hazai és 20 szovjet diák segít a hagyma betakarításában. (František Tóth felvétele - ČTK) Ottjártunkkor a művelődési ház és a hnb közös udvarán éppen kutat fúrtak. A vízellátás mindenütt egyre nagyobb gondot okoz. Ha már nincs vízvezetékünk, legalább jó kútjaink legyenek - tartják a ko- maróciak. A helyi nemzeti bizottság elnöke, Jano István mutatja be a községet. Szavaiból derűlátás cseng ki, a nehézségekről is úgy beszél, mint az orvos olyan betegségről, melynek megtalálta a biztos gyógyszerét.- Községünknek mindössze négyszázhetvennyolc lakosa van - mondja. - A lakosság nagyobbik része a Bodolói Egységes Földművesszövetkezetben dolgozik, a többiek a környék ipari üzemeiben helyezkedtek el. Egy ilyen kis községben a fejlesztés, faluszépítés, szociális gondoskodás, kulturális tevékenység - tehát a választási program teljesítése - elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan a lakosság segítsége, összefogása nélkül. Ezért a nyolc tagú párt- alapszervezetünk és a hnb tizenhárom képviselője elsődleges feladatának tartja a tömegszervezetek munkájának javítását. A legjobb munkát végző tömegszervezetek községünkben a Vöröskereszt, a CSEMADOK és a Nőszövetség. Az ifjúsági szervezet munkája fellendülőben van, különösen azóta, hogy pártszervezetünk segíti tevékenységét. Jók az eredmények a falufejlesztésben és kulturális téren is. Négyosztályos magyar tanítási nyelvű alapiskolánk van, egy tanerővel. Tanítónőnk, Weiszer Eszter sokat tesz a gyerekek nevelésén kívül a falu kulturális életének fellendítéséért. A lakosság aktivitását a szocialista felajánlások is bizonyítják. 126 egyéni és tíz kollektív felajánlást tettek, ezek értéke 338 ezer 500 korona. A községnek egy vegyeskereskedése és egy vendéglője van. Az ellátás jó, az üzletet most tatarozták, megfelel az igényeknek. Fennakadás a tojás felvásárlásánál fordul elő. Általában egy meghatározott időpontban két-három- ezer darab tojást ad el a lakosság, de ez a szám meghaladná az ötezret is, ha a Jednota fogyasztási szövetkezet gondoskodna a ládákról, rekeszekről. Ezt a problémát évek óta nem tudják megoldani. A jó minőségű tej felvásárlásában már nincsenek fennakadások. A kistermelők évente 25-30 ezer liter tejet adnak el.- Fellendülőben van a kertészkedés és a kisállattenyésztés is - folytatja a hnb-elnök. - Ennek nemcsak az önellátás szempontjából van jelentősége. Kisebb az érdeklődés viszont a szerződéses sertéshizlalás iránt. Többek vállalják az üszőnevelést, szarvasmarhahizlalást. Községünk határában több a rét, a kaszáló, így elegendő takarmány van télire, míg a sertések takarmánya nehezebben szerezhető be. Szorgalamas nép lakik Komarócon. Egymás után épülnek a szép, emeletes családi házak. Leghőbb vágyuk, hogy községünkbe bevezethessék a gázt, hiszen a fővezeték a kertek alatt van. A szövetkezetnek is nagy segítséget jelentene, ezért is szorgalmazzák. Lehet, hogy még ebben az ötéves tervben megvalósulnak álmaik. Tapasztalatból tudják, hogy fejlődésük alapja a jó munka s a lakosság összefogása. A jövőben is bizonyítani akarnak. FECSÓ PÁL á j szú 4 1982. VII.29.
