Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-22 / 172. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1982. VII. 22. Izrael haladéktalanul szüntesse be libanoni agresszióját (Folytatás az 1. oldalról) Meg kell jegyezni, hogy ezt mind többen kezdik megérteni Izraelben is. Erősödik a világon a felismerés, hogy a palesztinai arab nép ügyének megoldásához vezető egyetlen járható út - mint azt a Szovjetunió többször hangoztatta - egy palesztin állam létrehozása. A libanoni események szüntelenül a szovjet vezetés figyelmének középpontjában állnak. A Szovjetunió álláspontja egyértelmű: véget kell vetni a háborúnak, meg kell szüntetni az agresz- sziót, az izraeli csapatoknak el kell hagyniuk Libanon területét. Hozzáteszem, hogy országunk eddig is segítséget nyújtott és a jövőben is segítséget kíván nyújtani azoknak, akik nem hajtanak fejet az agresszor előtt, akik az igazságos rendezésre és békére törekednek ebben a térségben. KÉRDÉS: Az ön véleménye szerint elsősorban mit kell tenni e cél elérése érdekében? VÁLASZ: Mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy Izrael és az Amerikai Egyesült Államok végrehajtsa az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szuverén libanoni állam elleni agresszió megszüntetésére, az izraeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli kivonására felszólító határozatát. Ami pedig a legfontosabb, a leghalaszthatatlanabb: az izraeli csapatoknak meg kell szüntetniük Bejrút ostromát. Nem ellenezzük, hogy ennek érdekében az első lépés a Nyugat-Bej rútot védelmező erők és az izraeli csapatok szétválasztása legyen. E célok megvalósítása érdekében fel lehetne használni az ENSZ erőit annál is inkább, mert az ENSZ ideiglenes rendfenntartó erőinek egységei a Biztonsági Tanács döntésének értelmében már Libanonban állomásoznak. Egyértelmű, hogy továbbiakban is határozottan fel fogunk lépni az ellen, hogy amerikai csapatok jelenjenek meg a libanoni földön. Az ilyen értelmű figyelmeztetést már megtettük. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy minél egységesebbek azok az erők, amelyek fellépnek Izrael katonai kalandorpolitikájával szemben, minél szélesebb azon országok köre, amelyek az agresszió megfékezését követelik - annál gyorsabban és nagyobb bizonyossággal lehet véget vetni az agressziónak. A jelenlegi - őszintén szólva kiélezett - helyzetben kulcsfontosságú jelentősége van az arabok egységes fellépésének. Mindazt, ami ezt akadályozza, legmélyebb meggyőződésünk szerint félre kell tenni ebben a kritikus órában. E tekintetben mind sürgetőbbé és egyértelműbbé válik annak szüksége, hogy az arabok együttesen határozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a palesztinoknak az élethez, a biztonsáqhoz, a független fejlődéshez és saját államuk megteremtéséhez való jogai érvényesítéséhez. Végezetül: mindaz, ami Libanonban történik, ismét felveti a kérdést, nem lenne-e itt az ideje komolyan és teljes felelősséggel hozzálátni az igazságos és átfogó közel-keleti rendezés megteremtéséhez. Nicaraguai tiltakozó jegyzék Hondurashoz (ČSTK) - A nicaraguai külügyminisztérium kedden jegyzéket küldött a szomszédos Honduras kormányához, melyben erélyesen tiltakozik amiatt, hogy a hondurasi katonák tüzet nyitottak Chinande- ga tartomány Las Manos határőr- állomására. A jegyzék rámutat, hogy erre a provokációra akkor került sor, amikor Nicaragua északi határvidékein a somozista banditák fokozzák ellenforradalmi tevékenységüket. A hondurasi szervek eljárása figyelmen kívül hagyja Nicaragua és Honduras fegyveres erői képviselőinek a közelmúltban történt találkozásán született eredményeket. Ezzel ismét felmerülnek azok a problémák, amelyek az említett találkozón már megoldottnak látszottak. A nicaraguai külügyminisztérium felszólította a hondurasi kormányt, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló incidensektől s javasolja, hogy a két fél fegyveres erőinek képviselői újítsák fel a párbeszédet arról, hogyan lehetne megoldani a két ország kapcsolatainak válságos helyzetét. Az agressziós cselekedetekkel és háborús konfliktusokkal terhes évtizedek szomorú tanulsága bizonyította, hogy a fegyveres konfrontációk útja, csakúgy, mint a kü- lönalkuk módszere, nem hozott és nem hozhat rendezést a Közel- Kelet problémáiban. Rendezést csak valamennyi érdekelt fél - beleértve a PFSZ-t, mint a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjét - kollektív erőfeszítése hozhat. A jövőre nézve éppen ilyen perspektívákban látjuk az általunk felvetett, egy nemzetközi tanácskozás összehívására vonatkozó javaslat értékét. S minél előbb kerül erre sor, annál jobb. A Szovjetunió kész gyakorlati lépéseket tenni ebben az irányban, lojálisán együttműködni mindazokkal, akik szeretnének hozzájárulni a tartós béke létrehozásához a Közel-Keleten. Sztrájk Bolíviában A COB nyilatkozata (ČSTK) - A Bolíviai Munkásközpont (COB), a legnagyobb szakszervezeti szövetség szerdán egyórás általános sztrájkot tartott tiltakozásul az ellen, hogy Guido Vildoso Calderon ezredest, a szárazföldi erők vezérkari főnökét nevezték ki Bolívia új elnökévé A szakszervezetek nyilatkozata leszögezi, hogy az új elnök kinevezéséről a katonai junta a kulisszák mögött döntött, s nem vette figyelembe a nép akaratát. Rámutat arra is, hogy Vildoso Calderon kapcsolatai Luis Garcia Meza 1981. augusztusában megbuktatott diktátor rezsimjével nem adnak semmilyen biztosítékot arra nézve, hogy az új elnök bármit is tenni fog az ország demokratizálása érdekében. A munkásközpont felhívásához csatlakozott az ország legnagyobb politikai csoportosulása is, a Demokratikus és Népi Egységfront is. Párizs A spanyol kormánypárt válsága súlyosbodik (ČSTK) - A spanyol kormánypárt, a Demokrata Centrum Unió (UCD) 12 képviselője, 8 szenátora és 7 más magas rangú tisztségviselője kedden bejelentette, hogy kilép az UCD-ből és belép a nemrégiben megalakított Demokratikus Néppártba (PDP). Egyidejűleg kijelentették, hogy a következő választásokig még támogatni fogják a jelenlegi kormányt. Az üggyel kapcsolatban az EFE hírügynökség szerint várható, hogy a közeljövőben liberálisan gondolkodó képviselők további csoportja hagyja ott a kormánypártot s szintén szándékukban áll egy új önálló párt megalakítása. Érvénybe lépett a bér- és árstop (ČSTK) - A francia parlamentben kedden 245 szavazattal 155 ellenében elvetették az ellenzék Pierre Mauroy kormánya elleni bizalmatlansági indítványát. A szavazásra abból az alkalomból került sor, hogy harmadszor olvasták fel a bérek és az árak négyhónapos befagyasztásáról szóló törvényt. A kormány a törvény harmadik felolvasásakor is felvetette a bizalom kérdését azzal a céllal, hogy meggyorsítsa a törvény jóváhagyásának folyamatát. A törvény most már véglegesen elfogadottnak tekinthető. életfeltételei nek megváltoztatásához szükséges alapot. Új kohókat építettek Krakkóban, Katowicében, Sziléziában, új fúrótornyokat emeltek és Belchatowban új barnaszénlelőhelyek kiaknázását kezdték meg. A hagyományosan mezőgazdasági területeken, ahol kevés volt a munkalehetőség és a családok alig tudtak megélni a föld terméséből, gépipari, vegyipari üzemek, textilgyárak épültek, a hozzájuk tartozó szociális berendezésekkel. Csak a legutóbbi évtizedben az építőiparban tapasztalható bizonyos nehézségek ellenére a lengyel állampolgárok egynegyede költözött új lakásokba. „Tudatosítottuk, hogy minden úton, akárcsak a harcban, problémákkal, akadályokkal találjuk magunkat szemben. De ez semmilyen esetben sem jelentheti a már elért eredmények lebecsülését, nemzedékek munkájának a semmibevevését, sőt a mai generációét is, amire jelenleg egyesek kísérletet tesznek“ - emlékezett Wladyslaw Krzysztofiak. Beszélgettünk azokról a problémákról is, amelyek a hetvenes évek második felében lassították a gazdasági fejlődés és az életszínvonal emelkedésének ütemét. A LEMP tavaly júliusban megtartott IX., rendkívüli kongresszusa rámutatott a társadalom fejlesztésében tapasztalható hibákra és fogyatékosságokra, melyek a párt akkori vezetése és a munkásosztály szövetségének meggyengülésében és megbontásában, valamint a társadalmi és gazdasági politikában tapasztalt torzulásokban nyilvánultak meg. Csökkent a pártszervezetek szerepe, nem érvényesült a párt vezető szerepének elve, ami lehetetlenné tette a gazdasági és politikai válsággal fenyegetett ország fokozatos normalizálódását célzó határozatok következetes teljesítését. Lengyelország és a szocializmus külső, illetve belső ellenfelei a hibákat és a hiányosságokat kihasználva nyílt társadalmi konfliktus előidézésére törekedtek. Az államellenes „Független Lengyel- országért Konföderáció“ és további reakciós szervezetek vezetői, akik befolyásolták a „Szolidaritás“ tevékenységét, elfogadták a szocialista rendszer bomlasztá- sának programját akár a polgárháború árán is. Saját ambícióik megvalósítása céljából újabb vérontást akartak előidézni. Az sem számított nekik, hogy a lengyel családok emlékezetében még mindig élénken élnek a háború szörnyűségei, nem száradtak fel a legutóbbi háborúban elpusztult hatmillió férfiért, nőért és gyermekért ontott könnyek. Elfeledték talán, hogy az 1945^48-as polgárháború, a néphatalomnak a terrorista bandákkal vívott harca 23 000 ember életébe került? Bizonyára nem. Lengyel- ország újkori történelmét nem ismernék talán? Ellenkezőleg. Éppen azt akarták visszafordítani. A lengyel társadalom további fejlődéséből ki akarták törölni a júliusi kiáltványban foglalt elveket. A szükségállapot tavaly december 13-án történt elrendelése gátat szabott az ellenforradalomnak. Az ellenség azonban még nem adta meg magát. Újabb provokációkra, zavargások szítására, rendbontásra tesz kísérletet Varsóban, Gdanskban, Wroclawban, és Krakkóban. Titkos adóik és sajtótermékeik a népet a párt és a szocializmus ellen uszítják. Nem tetszik nekik, hogy a lengyel bányászok idén a 100 millió tonna szenet egy hónappal rövidebb idő alatt hozták felszínre, mint tavaly. Árulásnak minősítik az egyes vállalatok gazdasági együttműködését a Szovjetunió és más KGST- tagországok üzemeivel. A kaotikus gazdálkodás jobban beillett volna politikai hazárdjátékuk képébe, amelynek következményei veszélyeztették a népi Lengyel- ország békéjét, építését, melyet 38 évvel ezelőtt a chelmi júliusi kiáltvány megfogalmazott. KAROL MIKULKA Kommentárunk Mentőöv a merülönek Megmenekülnek-e ismét a csőd széléről visszatáncolni próbáló AEG-Telefunken, az NSZK második legnagyobb elektrotechnikai cége - ez a kérdés foglalkoztatta a vállalatbirodalom vezérkarát, s nem utolsó sorban 123 000 alkalmazottját egészen a múlt hét végéig. A bonni kancellári hivatalba ez dilemmát jelentett, vajon segítőjobbot nyújtson-e a kormány a lejtőn évek óta egyre lejjebb csúszó AEG-nek. Sem AEG sem pedig kormánykörökben nem vonták kétségbe, hogy a vállalat külső segítségre van utalva, önerőből nem képes kievickélni a válságos helyzetből. A cég a hatvanas évek végétől folyamatosan adósságot adósságra halmozott, s ezt olyan méretekben tette, hogy hitelezőinek, a legnagyobb nyugatnémet bankoknak mintegy 8 milliárd márkával adósa. Az elektrotechnikai cég vesztét alighanem a túlméretezett fejlesztési politika okozta. Ez önmagában még nem is lett volna baj, ha kellő rugalmassággal, szemfülességgel értékesítik egyébként korszerű és keresett termékeiket a piacon. Csakhogy marketingszakembereik, illetve üzletkötőik sorozatos ballépéseket követtek el, olyannyira, hogy a cég már kilenc év óta nem tud részesedést fizetni. Pedig kapós cikkeket gyárt, többek között a Nyugat- Európában kapható összes színes tévé 10 százalékát. Veszte a rendkívül ambiciózus vállalatfejlesztés lett, mert a gyors ütemű termelés babérjait rendre a konkurencia aratta le. Például színes képlemezekkel az AEG jelent meg először a piacon, de a busás bevétel elmaradt, mert a konkur- rens cégek tüstént az AEG játékidejénél hosszabb videolemezt hoztak forgalomba. Az AEG nem először áll a csőd szélén. Három éve a részvényeik egy részét birtokló bankok hitelakciója segített, de csak egy időre. Most, három év múltán ismét segítségre szorultak, a bankok azonban már sokkal óvatosabbak voltak, alaposan megfontolták, hogy ismét tőkét fektessenek-e be egy csőddel fenyegető üzletbe. Az AEG-nél, ahogy veszteséges cégeknél szokás, természetesen keresték a bűnbakot. Az ipari körök szerint a cég elnöke eltitkolta a nehézségek nagyságát. Azt viszont sejteni lehetett, hogy a dolgok nem úgy mennek, mint ahogy kellene. Az elmúlt hetekben a cég helyzete napról napra romlott, a vezetés lázasan olyan partnereket keresett, akik hajlandók most is hitelezni. A bankok a már említett oknál foqva meglehetősen vonakodtak. Csakis akkor voltak, hajlandók kölcsönözni, ha a kormány egymilliárdos hitelgaranciát vállal a cég adósságaira, vagyis kezeskedik azért, ha az AEG nem lesz képes törleszteni, akkor a kormány fizet helyette. Ezekután a cég vezetése a múlt hónapban a bonni kabinethez fordult segítségért, amely érthetően nem örült a kérésnek. Schmidt kancellárt bosszantotta, hogy ő még néhány évvel ezelőtt gazdasági miniszterként figyelmeztette a céget a csődveszélyre és akkor felajánlotta, hogy közbenjár a kormánynál támogatásért. Akkor megköszönték neki ezt a hajlandóságát, de jelezték, nem tartják kívánatosnak, hogy a kormány beavatkozzon a vállalati ügyekbe. Most, mikor nincs már más kiút, már a kormány segítsége is jól jönne. Schmidt ezért kezdetben ellenezte, hogy eleget tegyenek a kérésnek. Úgy vélekedett, a kormány nem játszhatja az ószeres szerepét, aki a leggyengébb vállalatokat felvásárolja. Hangsúlyozta, hogy az állam csak az export terén támogatja pénzügyileg a vállalatokat, vagy esetleg akkor, ha a vállalat átfogó tervet terjeszt be a nehézségek felszámolására. Az AEG vezetősége ezért megszerkesztette a Mentőakció ’83 elnevezésű tervet. Ez előirányozza, hogy az AEG decentralizálja termelését, termékváltást hajtanak végre a jól jövedelmező áruk javára. A tervben persze a főszerepet az állam kapta. A bonni döntés az utosó pillanatig bizonytalannak látszott, mert egyesek hajlandók voltak segíteni, míg a kancellár a „nem“ felé hajlott. Végülis a Schmidt-konnány bedobta a mentőövet az adósságokban fuldokló cégnek. Vajon negylelkűségből született ez a döntés, vagy őszinte segítség- nyújtási szándékból? Valójában egészen más miatt. A kormány ugyanis a maga kárára döntött volna, ha hajthatatlan marad. Mert mihez kezdett volna az AEG összeroppanása után az újabb 123 000 munkanélkülivel. Elég gondot okoz a jelenlegi 6,9 százalékos munkanélküliség is. Az AEG megmentésével nemcsak a cégen, hanem magán is segített. P. VONYIK ERZSÉBET Helmut Schmidt: Nyugat-Európa nem fogadhatja el az USA gazdasági intézkedéseit (ČSTK) - Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a tegnapra virradó éjszaka az Egyesült Államokba érkezett, s ezzel megkezdte nemhivatalos tíznapos látogatását. Elutazása előtt az ARD tévé- társaságnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy a Szibériából Nyugat-Európába vezető gázvezeték berendezéseinek szállítására kimondott amerikai embargó negatív hatással van az USA és nyugat-európai szövetségeseinek kapcsolatára. Elmondotta, hogy az embargóval az Egyesült Államok megkísérelte gazdasági hatalmának kiterjesztését a francia, brit, olasz és nyugatnémet vállalatokra. Kijelentette: „Ezt mi Nyugat-Európában nem fogadhatjuk el“. Otto Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter is Washingtonban tárgyal. A jelek szerint nem sok eredménnyel kecsegtető erőfeszítéseket tesz az USA és az NSZK gazdasági ellentéteinek leküzdésére. Eddig két amerikai miniszterrel folytatott párbeszédet: Donald Regannal, a pénzügyi tárca és Malcolm Baldrigeval, a kereskedelmi tárca vezetőjével. Lambsdorff mindkettőjük előtt hangot adott az NSZK aggodalmának . amiatt, hogy az USA a szovjetellenes diszkriminációs intézkedéseket a gázvezetékhez szükséges azon berendezésekre is kiterjesztette, amelyeket a nyugat-európai cégek amerikai licencek alapján gyártanak. Baldrige- nak arra a javaslatára, hogy Nyugat-Európa inkább a norvég földgázt aknázza ki, a nyugatnémet politikus rámutatott, hogy ez csak 1990 után lenne lehetséges, s akkor is csak mint a szovjet földgáz kiegészítő forrásaként jöhetne számításba. Hivatalos japán tiltakozás A japán kormány tegnap hivatalosan is felszólította az Egyesült Államokat, hogy szüntesse meg a Szovjetunió elleni gazdasági szankciókat. Josio Okavara, Japán washingtoni nagykövete kedden átadta Walter Stoessel amerikai külügyminiszter-helyettesnek kormánya jegyzékét, amely tartalmazza már az említett felszólítást. A jegyzék azt is hangsúlyozza, hogy az amerikai döntés szembehelyezkedik a nemzetközi joggal. Mauroy: egyenjogú kapcsolatokra van szükség „Lehetetlen állapot, hogy egy olyan nagyhatalom, amely felelős a világpolitika alakulásáért, csak a saját érdekeivel törődjön“ - jelentette ki a francia parlamentben Pierre Mauroy miniszterelnök. Amint hangsúlyozta, szükséges, hogy az Egyesült Államok a partnereivel, mindenekelőtt a szövetségeseivel szemben egyenjogúbb kapcsolatokra törekedjen.
