Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-22 / 172. szám, csütörtök
«B»'»' A szocialista életmód és a társadalomtudomány KOMMENTÁLJUK Sok múlik rajtuk A népgazdasági feladatok téljesítésében, a munkafegyelem megszilárdításában, valamint az alkotó kezdeményezés kibontakoztatásában jelentős segítséget nyújtottak és nyújtanak a szocialista munkabrigádok. Gyakran az elvárhatónál többet tesznek a folyamatos munkáért, a rendszeres anyag- ellátásért, az ésszerűbb gazdálkodásért, és sokhelyütt birkóznak a gyártmányfejlesztéssel is, de akadnak feladatok, gondok bőven, amelyek meghaladják egy-egy kollektíva erejét és hatáskörét. Az ilyen nehézségek leküzdésében vállaltak fontos szerepet a különböző szakmájú és beosztású dolgozókból alakult komplex racionalizációs brigádok, amelyek működésük hosszabb-rövidebb ideje alatt koronában is kifejezhető értékek létrehozásával bizonyították életképességüket. Megemlíthetjük a komáromi (Komárno) hajógyárban vasipari szakmunkásokból, mérnökökből, mesterekből több éve eggyé kovácsolódott kollektívákat, amelyek a takarékos anyag- és energiafelhasználásban értek el jó eredményeket, vagy az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvitben létrehozott komplex racionalizációs brigádokat, amelyek a napenergiát hasznosító kollektorok és korszerű fénycsövek kifejlesztésével, számtalan újítással hívták fel magukra a figyelmet. A múlt években a párkányi (Štúrovo) Papír- és Cellulózgyárban is megkezdték hasonló brigádok alakítását, elsősorban a munkatermelékenység növelésének céljából. Tehát a komplex racionalizációs brigádok sokfélék, közös vonásuk a szerteágazó szakismeret, a széles politikai látókör és az a vállalkozó szellem, amellyel elkötelezték magukat a párt stratégiai irányvonalában megfogalmazott gazdaság- politikai feladatok teljesítésére. Tagjaik között - a megoldandó feladathoz igazodóan - találhatók géplakatosok, villanyszerelők, technológusok, konstruktőrök, közgazdászok. Munkájuk nemcsak a vállalatok, üzemek gazdálkodásának eredményességét javítja, hanem élőbbé teszi a mérnökök és a gép mellett dolgozók, műszaki-gazdasági szakemberek és a munkások kapcsolatát is.- Nálunk minden sikernek éppen az volt az alapja - mondotta ezzel kapcsolatban Peter Líška, a čabi elektroporcelán egyik komplex racionalizációs brigádjának vezetője hogy a hatékonyabb termelési eljárások megoldásánál figyelembe vesszük a munkáskollektívák véleményét. Már tavaly 6 millió korona haszna származott az üzemünknek azokból az elgondolásokból, amelyeket a brigád tagjaival és a munkások segítségével a gyártásban is érvényesítettünk. Szó ami szó, a komplex racionalizációs brigádok a legtöbb helyen jól működnek és példájukra újabbak alakulnak. Mégis kevés, amit e téren felmutathatunk. Különösképpen a mezőgazdasági üzemekben érezni csekély hatását a műszaki fejlesztést segítő brigádmozgalom lassú úttörésének. Miután a szakszervezetek hatása nem terjed ki a szövetkezetekre, a közös gazdaságok pártalapszervezeteire és kommunistáira vár az a feladat, hogy az eddiginél fokozottabban ösztönözzék, segítsék a komplex racionalizációs brigádok megalakulását. A későbbiekben pedig hatékony politikai, szervező és irányító munkával járuljanak hozzá a változatos összetételű, nagy szakmai erőt képviselő kollektívák sikereš működéséhez. SZOMBATH AMBRUS HALLÓKÉSZÜLÉK-JAVÍTÁS A szocialista életmóddal kapcsolatos kérdések tudományos kidolgozása az elmúlt évtizedben a szovjet tudósok állandó figyelmének tárgyát képezte. A kutatások és a különböző konferenciák anyagai alapján számos tartalmas közös munka és monográfia jelent meg. Az életmód lényege feltárásában szerepe volt annak a vitának is, amely a hetvenes években bontakozott ki a szovjet társadalomtudományi irodalomban az „életmód“ és a „szocialista életmód“ kategóriái, az életmód és az emberi tevékenység társadalmi feltételei, mindenekelőtt pedig a termelési mód, a társadalmi-gazdasági és szellemi társadalmi viszonyok közötti összefüggés meghatározása kérdéséről. A legfontosabb kutatási feladat nyomon kísérni azt, hogyan alakul a szocialista életmód s melyek a szocialista életmód kialakulására, valamint a különféle negatív jelenségek, és a szocialista elvektől való eltérések leküzdésére való ráhatás lehetséges útjai és csatornái. Különösen szeretném felhívni a figyelmet a kérdés másik oldalára: az adott gazdasági, politikai intézkedés, adminisztratív intézkedés, ideológiai eszköz alkalmazásának hatásfokára, jelentőségére. Talán ez a társadalomtudósok legbonyolultabb és legfontosabb feladata. Nem elegendő csupán rámutatni a fő tényezőkre és feltételekre, tisztázni kell pozitív vagy negatív hatásukat is. Ha ajánljuk e számos tényező egyike hatásának fokozását, ez annyit jelent, hogy megmutatjuk e tényezőnek az emberek életmódjára és gondolatvilágára, tudatára és magatartására gyakorolt- sokoldalú ráhatást. A szocialista életmód megszilárdításával kapcsolatos problémát vitattunk meg nemrég a Magyar Tudományos Akadémián és a párt tudományos intézeteiben dolgozó kollégáinkkal. Az egyik legvitatottabb kérdés az úgynevezett „második gazdaság“, azaz a kisegítő gazdaság kérdése volt. Mint ismeretes, a szocialista országokban a társadalmi termeléssel párhuzamosan engedélyezik az állampolgárok kisegítő gazdaságainak a fejlődését is - és nemcsak falun, mivel számos városi lakosnak is van kiskertje vagy haszonállata. Egyes országokban megalakulnak a munkások vagy alkalmazottak kis szövetkezetei, melyek szerződéses elvek alapján tesznek eleget az állampolgárok vagy közületek gépjavítással vagy lakástatarozással kapcsolatos megrendeléseinek. Azaz, meglehetősen sok állampolgár dolgozik munkaidőn túl a „második gazdaságban“. A vitából kiderült, hogy vannak, akik nem ismerik fel az állampolgárok „második gazdaságban“ végzett kiegészítő termelőtevékenységének a fontosságát, de vannak olyanok is, akik idealizálják ezt a tevékenységet. Például csaknem vezető szerepet tulajdonítanak a második gazdaságnak a munkára nevelésben, a család, mint a kisegítő gazdaság alapvető sejtje megszilárdításában. Nyilvánvaló, hogy korunkban, amikor a társadalmi termelés még nem képes teljes mértékben kielégíteni az állampolgárok szükségleteit;4' a kisegítő avagy „második gazdaság“ különböző formáira szükség van és ezek a formák hasznosak. De először is ez a gazdaság nem örök életű, nem lehet abszolutizálni, másodszor, igen hozzáértően kell megteremteni e gazdaság kapcsolatát a társadalmi termelés fejlődésével, hogy a magángazdaság ne kerüljön ellentétbe a társadalmi gazdasággal, ne gyengítse a társadalmi termelést, és ne adjon teret a magántulajdonosi elemeknek. H asonló vita folyik az áru- és pénzkapcsolatoknak az emberek életmódjára gyakorolt hatásáról is. Elhangzik olyan vélemény, hogy az áru- és pénzkapcsolatok a magántulajdonosi szemlélet maradványainak, a harácsoló és önző gondolkodás forrásául szolgálnak. Ugyanakkor elhangzik az is, hogy az áru- és pénzkapcsolatok, mint az önálló elszámolás eszközei előmozdítják a fegyelem és a felelősség megszilárdulását, a gondos gazdálkodás és az ésszerű takarékosság fejlődését. Természetes azonban, hogy itt sem eshetünk át a ló másik oldalára. Az áru- és pénz- kapcsolatokra a szocializmusban szükség van, minthogy a vállalatok és a gazdasági irányító szervek közötti elszámolások, a-mun- ka díjazása, a nyilvántartás és a tervezés nem nélkülözi a pénzformát. A kispolgári szatócsi szokások maradványai rfem magukkal az áru- és pénzviszonyokkal, hanem azok elferdítésével, a velük való visszaéléssel kapcsolatosak. A spekuláció, csalás, súlycsonkítás tényei korántsem magából az áru- és pénzkapcsolatok lényegéből fakadnak. De természetes, hogy ha léteznek az áru- és pénzkapcsolatok, akkor éber figyelemmel kell kísérni a kapcsolatok normális működését, harcolni kell a torzulások és a különféle spekulációk ellen. A minősítés tehát nem mindig lehet egyértelmű, és nem szabad abszolutizálni egy oldalt vagy értékelést sem. A körültekintés, sokoldalúság, a társadalmi ítéletek, pontossága a tudománnyal, a tudósokkal szemben is követelmény. Ha objektiven, túlzás nélkül értékeljük a pozitív jelenséget - de a negatívumot is, ha ilyesmi akadna -, ha tudományos értékelést adunk, ezzel az ügyet segítjük, a tervező és irányító szerveket segítjük. Vonatkozik ez a gazdasági intézkedésekre és a különböző politikai eszközökre, az adminisztratív ráhatás és a nevelőmunka formáira egyaránt. A szocializmus építésének a Szovjetunióban és a többi országokban felhalmozott történelmi tapasztalatai arra tanítanak, hogy a magántulajdonosi szokások, a nacionalizmus, a vallási fanatizmus, a kispolgári gondolkodás elleni harc nélkül nem lehet sikeresen létrehozni és továbbfej- leszeni az új életmódot. Ahol ezt a harcot nem elég határozottan folytatják, ott a szocializmussal szemben ellentétes nézetek és vélemények észrevétlenül behatolnak az élet legkisebb pórusaiba, belső bomlással fenyegetnek minden társadalmi intézményt. Korántsem véletlen, hogy a Lengyel Népköztársaságban kialakult belső politikai válságot nemcsak a gazdasági helyzet, de az ideológiai légkör súlyos romlásává kispolgári fogyasztói felfogás, kispolgári előítéletek elterjedése, a proletár osztályöntudat és osztályéberség gyengülése előzte meg. A burzsoá propaganda a szov- jetellenesség medrébe tereli a nacionalizmust, a szocialista közösség alapjainak a megrendítését tervezi. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szovjetet lenesség az osztályellenség mérges fegyvere, az ellen- forradalom fegyvere. A nacionalizmus és a szovjetellenesség elleni harcban felbecsülhetetlen jelentősége van az osztályharc és a szocialista átalakulás általános törvényszerűségeiről szóló marxista -leninista tanításnak. A hamisan értelmezett hazafiság, magyarán mondva a nacionalista hangulatok hatására a szocializmus fejlődésének általános törvényszerűségeit olykor elbagatelizálják, elhallgatják, ezzel szemben az egekig magasztalják a nemzeti sajátosságokat. Az internacionalizmus nemcsak az általános törvényszerűségek felismerését feltételezi, de a más országok tapasztalatainak a figyelembevételét, népeink gyakorlati együttműködését is. Ezért jut ma fontos szerephez a szocialista világrendszer fejlődésén belül a nemzetközi és nemzeti, általános és sajátos tényezők elemzése. Az internacionalizmus valamennyi oldalát - a termelést, a társadalmi-politikai, szellemi tevékenységet, az életkörülményeket, a családi életet - egyaránt láthatja, és valamennyi területen sajátos módon érvényesül. A szovjet emberek életmódja internacionalizá- lódásának intenzitása mellett sem teszi feleslegessé ez a folyamat a meglevő nemzeteket, nem hoz létre valamiféle fölöttük álló felépítményeket. Az internacionalista tudat és magatartás nem nemzetietlen tudat és megatartás. A nemzetközi elem csak a nemzeti elemben és a nemzeti elem közvetítésével létezik. A nemzetközi és a nemzeti tényező összekapcsolása közvetlenül összefügg a város és a falu közötti lényeges különbségek felszámolása kérdésével. Nem vagyunk hívei az urbanizáció egyoldalú koncepciójának amely feltételezi, hogy a város mechanikusan magába olvasztja a falusi népességet. A marxizmus-leninizmus klasszikusai helyesnek tartották a városi kultúra eredményeinek a természeti feltételekhez, a természethez közelebb álló falusi életmód legjobb, vonzó vonásával való egyesítését. Ismeretes az is, hogy a nemzeti vonásokat a falusi népesség élete jobban megőrzi. Nem megszüntetni kívánjuk ezeket a vonásokat, hanem a szocialista életmód nemzetközi lényegével gazdagítani. F ontos feladat, hogy tanulmányozzuk és propagáljuk pártunknak az ellenséges nézetek és erkölcsök, az ellenséges propaganda és ideológiai bomlasztás elleni harc során szerzett tapasztalatait. E tapasztalatok fontosak barátaink és saját munkánk számára. Sem mi, sem barátaink nincsenek bebiztosítva a káros hatásokkal és a különböző előítéletek bizonyos megélénkülésével szemben. Annak, hogy a már túlhaladott társadalmi jelenségek átmenetileg újra felélednek, különböző okai lehetnek: a szocializmus gazdasági elveinek megsértése, a burzsoá ideológia elleni harc lenini elveitől való eltérés, a nemzeti építés terén elkövetett hibák. A múlt haladó nemzeti szokásait ápolva és joggal rámutatva a szocialista életmód erkölcsi pillérei fejlődésén belül a múlttól átvett vonásokra, egyes kulturális vezetők megfeledkeznek arról, hogy a szocializmust megelőző időszakban e pozitív elemek nem voltak uralkodó elemek. A feudális kizsákmányolok antihumanizmu- sának és ideológiájának az elemei ugyanolyan ügyesen öltötték magukra az álnemzeti mezt, ahogyan ezt ma a burzsoá ideológia teszi a „nemzeti szocializmus“, a „harmadik út“ különböző változatai stb. orvén. Tévedés lenne azt hinni, hogy a saját bázisán fejlődő érett szocializmus társadalmából eltűnik a régi és az új közötti konfliktus. E konfliktus hevességét azonban ma nemcsak a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellentmondással mérik, hanem magának a szocialista rendszernek a belső fejlettségével is. A régi és az új közötti harc előretolt vonala ma nemcsak az ideológia területén, de a békés gazdasági építőmunka frontján is húzódik, ahol napirendre kerül az intenzív, magas hatásfokú gazdálkodás és a szocializmus előnyeinek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival történő egyesítése. A párt új gazdasági stratégiája egyben előirányozza a társadalmi viszonyok egész rendszerének megfelelő átépítését a termelési kapcsolatoktól egészen az ideológiai kapcsolatokig. Ilyen szemszögből kell nézni a XI. ötéves tervben előirányzott nagyszabású intézkedéseket, melyek célja a szocialista életmód fejlődése, az új ember nevelése anyagi és szellemi alapjainak a megszilárdítása. P. NY. FEDOSZEJEV Azok, akiknek nélkülözhetetlen szükségük van a hallókészülékekre, örömmel vették tudomásul, hogy ez év elejétől Bratislavában megnyílt a Druopta Praha vállalat hallókészülék-javító részlege. Eddig kizárólag Prágában javították ezeket és a javítás néha fél, de egy évig is eltartott. Nem kis kíváncsisággal kerestük fel a javítót. Bizony, keresni kellett, mert hiába volt meg a cím - Pekná utca 2.,- nehezen találtunk rá, mert az egészségügyi dolgozók munkás- szállójának földszintjén csak egy kis felirat jelzi, hogy ott folyik a javítás. A világos, napsütötte műhelyben fiatal férfi hajolt egy parányi satu fölé és kis csavarhúzóval javított valamit. Közelebb lépve láttuk csak, hogy ez egy szemüveg- keretbe szerelt erősítő, a hallókészülék tartozéka. Peter Koval készségesen beszélt munkájáról, miközben bemutatta a különféle készülékek típusait - Két dán és egy osztrák cég hallókészülékei kaphatók nálunk és természetesen a Chirana gyár termékei. Mi kizárólag ezeket javítjuk. A halláskárosultaknak rendszerint egy külföldi és egy hazai gyártmányú készüléke van és ez elég is, mert a készülékek kiváló minőségűek.- Mennyibe kerülnek ezek?- tettük fel a kérdést. - Ezertől négyezer koronáig - hangzott a válasz. - Természetesen ezt nem az fizeti, akinek szüksége van rá, mert ez is hozzátartozik az ingyenes orvosi ellátáshoz. És nemcsak maga a készülék, hanem a javítás is. Az orvos egy külön erre a célra szolgáló nyomtatványon feltünteti az előfordult hibát, a halláskárosult csak elhozza a műhelyünkbe és egy bizonyos idő után ismét használhatja a hibátlanul működő hallókészülékét.- Mennyit kell várni a javításra?- Az attól függ - tárta szét karját Peter Koval. - Ha látjuk, hogy egy- egy idős embernek nagyon nagy szüksége van rá, mert a másik nem felel meg neki és ha a hiba sem nagy, megcsináljuk megvá- rásra is. Ugyanúgy nem várakoztatjuk meg a gyermekeket sem. Szlovákiából postán is elküldhetik a hibás hallókészülékeket, megjavítás után postán küldik vissza a megrendelőnek. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy hány készüléket javítanak meg havonta. - Úgy hatvan-hetvenet, a hibától függően.-Van-e elegendő mennyiségű pótalkatrészük?- Igen, - hangzott a válasz. - Ezeket mi Prágából kapjuk és ez alatt a%fél év alatt folyamatos volt az ellátás. Újdonságnak számít viszont, hogy itt helyben háromféle pótalkatrész - a zsinór, a kis akkumulátor és a füldugó készpénzért megvásárolható. Szerintünk ez is segítséget jelent, a rászorulóknak, mert hiszen ezeket eddig csak Brnóban lehetett megvenni. A műszerek monoton zaját halk kopogás törte meg. Egy idősebb férfi panaszkodott, hogy nagyon sípol a hallókészüléke, s ő nem tudja mitől. A fiatal szerelő készségesen hellyel kínálta és azonnal a bonyolult, biztonságot adó szerkezet fölé hajolt .. PÉTERFI SZONYA ÚJ SZÚ 4 1982. VII. 22.
