Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-20 / 170. szám, kedd

OJ szú 3 1982. VII. 20. Ellentmondó jelentések az iraki-iráni frontról Teherán a végső győzelemig folytatni kívánja a hadműveleteket (ČSTK) - A Bagdadból, illetve Teheránból érkezett jelentések szerint az elmúlt hét végén is sú­lyos összecsapásokra került sor Basra iraki kikötő térségében az iráni és az iraki egységek között. Az iraki fél azt állítja, hogy megállí­totta az ellenség támadását, meg­hátrálásra kényszerítette az iráni csapatokat és állítólag jelenleg a közös államhatár mentén foly­nak a harcok. A bagdadi As-Saura napilap szerint Irán a szombati támadás során két páncélozott és két gép­kocsizó hadosztályt vetett be, az akciót azonban visszaverték. Hu­szonhat iráni tankot megsemmisí­tettek, további húsz iraki kézre került. A Reuter hírügynökség tudósí­tója a Basra mellett folyó harcok színhelyéről egy magas beosztá­sú iraki katonatisztre hivatkozva közölte, hogy a múlt heti első oí- fenzíva során mintegy százezer főnyi iráni katonát a Khor al-Ham- mar tó mellett tőrbe csaltak, majd elvágták az utánpótlástól és meg­semmisítették. A teheráni rádió azt jelentette, hogy az elmúlt negyvennyolc órá­ban az iráni alakulatok Basra mel­lett mintegy háromezer iraki kato­nát tettek harcképtelenné. Az adó azt is jelentette, hogy vasárnap is folytatódtak a harcok a frontsza­kasz középső szektorában lévő Kasre-Sirin határ menti város bir­toklásáért. Kuvait visszautasította azt a washingtoni ajánlatot, hogy az USA „segítséget nyújt“ a Perzsa­öböl országainak egy esetleges iráni agresszió ellen. Abdar Rah­man Avadi ügyvivő, kuvaiti mi­niszter kijelentette, hogy országa ellenzi az amerikai beavatkozást a térség ügyeibe. Irán is újabb harci sikerekről adott hírt. Az iráni hadsereg szá­razföldi alakulatainak főparancs­noka kijelentette, hogy az iráni NÉHÁNY VLASTIMIL CHALUPA cseh­szlovák távközlési miniszter, aki hivatalos látogatáson Ausztriá­ban tartózkodik, tegnap megbe­szélést folytatott Karl Lausecker osztrák közlekedési miniszterrel és Heinrich Ubleis távközlési ve­zérigazgatóval. VENEZUELA nem vesz részt az októberben megtartandó Ame- rika-közi hadgyakorlaton. Kolum­bia és Chile kivételével a latin­amerikai országok többsége ugyancsak megtagadta a részvé­telt tiltakozásul az ellen, hogy az USA a brit-argentin háborúban egyértelműen Nagy-Britanniát tá­mogatta. offenzíva elsősorban délen folyik, de Irán nem fog habozni a táma­dás megindításával a többi fronton, ha továbbra is hatalmon marad a jelenlegi iraki kormány és Bag­dad nem teljesíti Teherán követe­léseit. Az ezredes hozzáfűzte, hogy Irán a végső győzelemig folytatja a hadműveleteket.-,,Nem­csak Basrát vesszük be, meges­het, hogy egységeink egészen Bagdadig eljutnak“. Politikai meg­figyelők ezzel összefüggésben egy teheráni katonai közleményre hívják fel a figyelmet, amely a most folyó hadműveletekről mint az offenzíva „első szakaszáról“ szólnak. Egyelőre azonban semmi nem vall arra, hogy Irán a Basra mellett folyó hadműveleteken kívül egyéb térségekben is támadásra készülődne. Teherán keményebb hangot ütött meg a Perzsa-öböl többi álla­mával szemben. Rafszandzsani ajatollah, az iszlám tanácsadó gyűlés elnöke hangsúlyozta, hogy Irán nem tart igényt más ország területére. „De ha folytatódnak az Irakba irányított fegyverszállítá­sok, Irán jogot formál a megfelelő válaszra“ - jelentette ki. A teherá­ni politikus valószínűleg Jordániá­ra, Kuvaitra és Szaúd-Arábiára gondolt. Politikai megfigyelők ez­zel kapcsolatban arra figyelmez­tetnek, hogy a bagdadi kormány első alelnöke a hét végén Sza- úd-Arábiában tárgyalt, Riadból pedig továbbutazott Kuvaitba. A vietnami külügyminiszter Szingapúrban (ČSTK) - Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter, aki va­sárnap óta hivatalos látogatáson tartózkodik Szingapúrban, tegnap Suppiach Dhanabalannal, szin­gapúri kollégájával a délkelet­ázsiai légkör javításáról tanácsko­zott. A vietnami külügyminiszter kije­lentette, hogy tárgyalásai szívé­lyesek és konstruktívak voltak. Szingapúri kollégájával ismertette a három indokínai ország: Viet­nam, Laosz és Kambodzsa állás­pontját az ún. „kambodzsai prob­léma“ megoldásával kapcsolat­ban. Az indokínai államok úgy vé­lik, a megoldás felé vezető legjobb útnak egy olyan nemzetközi kon­ferencia megtartása ígérkezik, amelyen részt vennének a térség országain kívül a BT állandó tag­jai. A szingapúri külügyminiszter a tanácskozás utáni sajtókonfe­rencián úgy nyilatkozott, hogy or­szága nem támogatja ezt a gon­dolatot. A vietnami külügyminiszter szerdán Szingapúrból Burmába utazik, onnan pedig Malaysiába és Thaiföldre látogat. Párizsban erélyesen visszautasítják a washingtoni rágalmakat (ČSTK) - „Ha az Egyesült Álla­mok folytatja Nyugat-Európa felé irányuló példátlan magatartását, ezzel válaszintézkedések soroza­tát indíthatja el s mindez végső soron meggyengíti az atlanti szö­vetséget“ - hangsúlyozta Michel Jobert francia külkereskedelmi miniszter a párizsi La Charente Libre lapnak adott nyilatkozatá­ban. Hozzáfűzte, hogy Nyugat- Európának „súlyos károkat“ okoznak a washingtoni kormány­zat egyes gazdasági jellegű intéz­kedései, többek között az Egye­sült Államokba irányuló nyugat­európai acélexport korlátozása, a rendkívül magas kamatlábak, a Szovjetuniónak szállítandó egyes berendezésekre kimondott embargó. A Le Matin de Paris „övön aluli ütésnek“ minősítette a napokban Washingtonban elhangzott állítá­sokat, miszerint Franciaország és a Szovjetunió titkos pénzügyi megállapodást írt alá. Ezt a min­den alapot nélkülöző kijelentést egy magas beosztású fehérházi kormánytisztviselő tette, aki sze­rint Valéry Giscard D‘Estaing Egyesült Államok Terrorizmus a hivatalos politika rangján (ČSTK) - Diverzió, szabo­tázs, gyilkosságok, ún. parti­zán hadműveletek és más ter­rorakciók végrehajtását gyako­rolják azok a különleges ameri­kai egységek, amelyeket „nem hagyományos mód­szerekkel folytatott háború“ esetén vetnének be. A New York Times című lap kormány- és Pentagon-beli forrásokra hi­vatkozva közölte, hogy az ok­tóber 1 -én kezdődő költségve­tési évben jelentős mértékben megnőnek a fenti egységek harci potenciáljának tökélete­sítésére szánt kiadások. Pon­tos adatok arról, hogy valójá­ban mennyit költ az USA terro­risták felkészítésére, nem is­meretesek, mivel ezt az össze­get több költségvetési tétel kö­zött hozták meg. Az idézett lap szerint a kü­lönleges egységeket a Varsói Szerződés tagállamaiban és a Perzsa-öböl országaiban vetnék be, s erősítésük össze­függ azzal a rendkívüli tigye- lemmel, amelyet a kormány a CIA titkos műveleteire jelen­leg fordít. Jellemző, hogy Washington, amely oly gyakran beszél a „nemzetközi terrorizmus“ el­leni küzdelméről, mint koráb­ban annyiszor, a terrorizmust most is hivatalos politikájának rangjára emeli. Caspar Wein­berger hadügyminiszter a kongresszus elé terjesztett januári évzáró jelentésében ezért meg sem említette a „kü­lönleges hadműveleteket“. A Pentagon egyik márciusi rendeletében azonban már ezt írta: „Mozgósítanunk és bőví­tenünk kell azokat az erőket, amelyek különleges feladato­kat hajtanak végre, hogy olyan helyeken demonstráljuk az USA erejét, ahol a hagyomá­nyos erők bevetése korai, nem megfelelő vagy megvalósít­hatatlan lenne...“ elnöksége idején sor került egy ilyen titkos megállapodás aláírá­sára. A magát megnevezni nem kívánó illető szavai szerint éppen ennek a szerződésnek eredmé­nyeképpen „gyengült meg jelen­tősen“ az Egyesült Államok hely­zete, ami a hét legfejlettebb tőkés ország versailles-i csúcstalálkozó­ján is megnyilvánult. A párizsi külügyminisztérium hi­vatalos szóvivője cáfolta a rágal­makat. Botrányosnak nevezte, hogy egy névtelen személy magát „felelős beosztású tisztségviselő­nek“ kiadva hogyan állhatott élő ennyire pontatlan, szélsőséges ál­lításokkal. A Franciaország ellen elhang­zott amerikai rágalmak okát a ver­sailles-i csúcsértekezleten kell ke­resnünk, ahol a nyugat-európai országok ellenezték azt a wa­shingtoni követelést, hogy kor­látozzák a Szovjetunióba irá­nyuló egyes berendezések szál­lításait - írta a Le Monde. Nem­csak Franciaország, de a többi nyugat-európai állam is homloke­gyenest ellenkező nézetet vallott, mint az USA. Franciaország ugyanis kész a kereskedelmi kap­csolatok bővítésére a Szovjetuni­óval. A L’Humanité arra figyelmeztet, hogy Washington rágalomhadjá­ratának a célja a Nyugat-Európá- ba vezető szibériai gázvezeték építésének a meghiúsítása. A ha­zug információ arra lett volna jó, hogy a francia kormányzaton belül nyílt vitát provokáljon ki a Szovjet­unióval pénzügyi téren fenntartott kapcsolatok kérdésében. Chile A rendőrség durva beavatkozása (ČSTK) - A chilei katonai rend­őrség Santiago de Chile központi temetőjében feloszlatott egy mani- fesztációt, melyet a haladó közvé­lemény képviselői szerveztek Pablo Neruda világhírű chilei köl­tő sírjánál, születésének 78. évfor­dulója alkalmából. A razzia során harminc sze­mélyt letartóztattak. Az összejöve­tel résztvevői követelték, hogy a chilei hatóságok tartsák tisztelet­ben a Nobel-díjas költő emlékét, illetve sürgették az irodalom és a művészet terén érvényben levő drasztikus korlátozások hatályta­lanítását, melyeket a fasiszta junta léptetett érvénybe. NICARAGUA Fenyegetett forradalom A kár jelképes is lehetne, hogy a nicaraguai forradalom győzelmének harmadik évforduló­ján a központi ünnepségek szín­helye Masaya. Ebben a városban alakultak meg annak idején a san­dinista népi miliciák, a Somoza- diktatúra elleni felkelés kezdemé­nyezői. Ez a város a fegyveres népi forradalom bölcsője. A hely­zet ma, három évvel Somoza elű­zése után olyan, hogy a forrada­lom fegyveres védelmére sosem volt ennyire szükség. Nehéz út vezetett 1979. július 19-ig. A forradalmi harcok súlyos áldozatokat követeltek. 50 000 ember esett el, 120 000-ren sze­reztek súlyos sebesüléseket. A Sandinista Nemzeti Felszabadí- tási Mozgalom a legszélesebb alapokon, a nemzeti burzsoázia, a papság és a középosztály bevo­násával teremtette meg a diktatú­ra-ellenes népi egységet. Ez az egység vált olyan erővé, amely elsöpörte az USA támogatását az utolsó pillanatig élvező rendszert. Ez volt az első, ám nem a legne­hezebb szakasza a forradalom­nak. Lehetővé vált a társadalmi és gazdasági újjáépítés programjá­nak megvalósítása. A hatalom új birtokosai előtt nehéz feladatok álltak. A több mint 40 évig tartó családi diktatúra a szétzilált mezőgazdaság, a megsemmisült ipar mellett 1,5 milliárd dollárt meghaladó adóssá­got, 250 ezer munkanélkülit, alul­tápláltságot, nyomort, írástudat­lanságot hagyott hátra. Ennek az örökségnek a felszámolása mér­hetetlen erőfeszítéseket követelt, főleg az élelmiszerek, közszük­ségleti cikkek árairól, a bérekről. Büntetés vár azokra, akik az or­szág gazdasági érdekeivel ellen­tétes tevékenységet folytatnak. A sandinista rendszer nein sok időt kapott a békés építőmunkára. A Somoza ellen harcoló nemzeti burzsoázia nem volt képes bele­nyugodni abba, hogy elveszítette politikai hatalmát, s mind bátrab­ban kezdte belülről támadni a kor­mányt. A La Prensa című lap körül tömörülő polgári ellenzék szünte­lenül rágalmaz, igyekszik megin­gatni a sandinisták hatalmát. Az elmúlt években több ellenforradal­mi összeesküvésre derült fény. Az is kitudódott, hogy Washington 19 millió dollárt biztosított a CIA-nak nicaraguai belső felforgató tevé­kenységre. A helyzet erősen kezdett emlékeztetni az 1973-74- es chilei fejleményekre. A belső feszült helyzetet sú­lyosbította az állandósult külső fe­nyegetés. Somoza volt nemzeti gárdájának tagjai az USA-ban kaptak és kapnak kiképzést, s a Nicaraguával szomszédos Hondurasban levő bázisaikról rendszeresen támadják a gazda­sági objektumokat, falvakat. Az Egyesült Államok anyagi és erköl­csi támogatása ebben döntő sze­repet játszik. Az országba nagy létszámú ellenforradalmi alakula­tok hatoltak be, s főleg az északi területeken folynak gyakran sú­lyos összecsapások köztük és a sandinista hadsereg között. Amint azt a nicaraguai belügymi­niszter-helyettes a múlt héten de a fiatal sandinista vezetés nagy lendülettel látott hozzá az újjáépí­téshez. A sandinista mozgalom még a polgárháború idején kidol­gozott programjában a vegyes gazdálkodás modelljét hirdette meg, ami azt jelenti, hogy az álla­mosított vállalatok, üzemek mellett a magángazdálkodók is viszony­lag nagy teret kapnak. Az ipar 52 százaléka felett már az állam ren­delkezik, a mezőgazdaságban ez az arány 20-25 százalék. Az elmúlt három esztendő szá­mos sikert hozott a gazdaság terü­letén. 1980-ban Nicaragua nem­zeti összterméke az előző évhez viszonyítva 10,7 százalékkal nőtt, s a növekedés üteme tavaly 8,7 százalék volt. 120 000 új munka­helyet teremtettek, a munkanélkü­liek aránya 28-ről 17 százalékra csökkent. A művelődés t és az egészségügy terén ugyancsak fi­gyelemre méltó eredmények szü­lettek. A forradalom utáni első év­ben csaknem félmillióan tanultak meg írni-olvasni, az ország egész területén biztosított az egészség- ügyi ellátás. A sandinista kormányzat gazdasági tervei miatt sok vállalkozó külföldre menekítette tőkéjét, s mind gyakrabban fordult elő, hogy a magánszektorban sza­botálták a termelést, káoszt akar­ván okozni ezzel, s végső soron meggyengíteni a kormány hatál­mát. Ezért volt kénytelen a nicara­guai vezetés tavaly szeptember­ben szükségállapotot elrendelni a gazdaságban. Ennek értelmé­ben egyebek között tilos a közle­kedés szervezett megszakítása, sztrájkok szervezése, nyersanya­gok, ipari és mezőgazdasági ter­mékek megsemmisítése. Szigorú­an járnak el azokkal szemben, akik valótlan információkat ter­jesztenek a gazdasági helyzetről, megállapította, gyakorlatilag már elkezdődött a Nicaragua elleni im­perialista agresszió. Súlyos fejle­mény, hogy Reagan a Washing­tonban járt hondurasi elnöknek to­vábbi katonai támogatást ígért. Ilyen helyzetben senki sem von­hatja kétségbe a márciusban el­rendelt, s azóta meghosszabbított rendkívüli állapot jogosságát. Nicaragua rendezett kapcsola­tokra törekszik szomszédaival és az USA-val egyaránt. Ezt számos javaslata is bizonyítja. Washington legutóbbi nyolcpontos terve a vi­szony rendezésére elfogadhatat­lan Managua számára, mivel - többek között az ország védelmi erejének kérdéseiben - megalázó feltételeket tartalmaz. Nicaragua ennek ellenére tovább keresi a párbeszéd lehetőségeit. A mostani helyzetben nem könnyű megvalósítani a forradalom második szakaszá­nak céljait. A nicaraguai vezetés mégsem mondott le arról a tervé­ről, hogy 1985-ben általános vá­lasztásokat rendez, s ezzel azt tanúsítja, hogy bízik a lakosság széles rétegeinek támogatásában. Amikor a felszabadítási front egyik vezetőjétől még tavaly december­ben azt kérdezte a hamburgi Spie­gel riportere, miért nem rendeznek korábban választásokat, a válasz így hangzott: ,,Azért, meň fonto­sabb dolgaink is vannak. A forra­dalom még alig három éves. Nem szabad elfelejteni, hogy az, aki Made in USA jelzésű fegyvert érez a halántékán, nem lehet eléggé rugalmas. Mi elsősorban nem a demokratikus mechanizmusok­ra, hanem a túlélésre koncentrá­lunk. Olyan társadalmat akarunk felépíteni, amelyben mindenki megtalálná számítását. A fegyve­rek a halántékunkon ezt a felada­tot nem könnyítik meg. “ PAPUCSEK GERGELY

Next

/
Thumbnails
Contents