Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-20 / 170. szám, kedd
Gombaszögi fellépés (Gyökeres György felvétele) Egy a sok közül? A KOMÁROMI (KOMÁRNO) HAJÓS NÉPTÁNCEGYÜTTES SIKEREIRŐL A komáromi Szakszervezetek Házának néptáncegyüttese túljutva fennállásának harmadik esztendején, az idei zselizi (Želiezovce) népművészeti fesztiválon elnyerte a nagydíjat. Ennek kapcsán néhányan ,, Hajós-jelenségről“, is beszélnek. Persze, némi túlzással. A felszín alatt viszont található néhány nem elhanyagolható tény. Sajnos kevés az olyan csehszlovákiai magyar néptánc együttes, amely mögött a reális anyagi szükségleteket előteremtő „mecénás“ állana; egy-egy szövetkezet, művelődési ház, üzemi vagy szakszervezeti klub, ahogy az a Hajós esetében kézenfekvő Pedig az amatőr művészeti mozgalom fejlődése jelenlegi szakaszának országos jellemzője, hogy az eredményeket, az élért sikereket egy idő után támogató híján nem lehet tovább fokozni. Néptáncegyütteseink többsége a CSEMADOK helyi szervezetein belül dolgozik. Azt már mondanom sem kell, hogy döntő többségüknek a működéshez szükséges minimális pénzügyi alapot is nehéz előteremtenie. Pedig az olyan sokat hangoztatott „tiszta forrás“ sem kezd buzogni, ha a színpadon olcsó anyagokból imitált népviseletben táncolnak; ha nem rendelkeznek a legszükségesebb műszaki felszereléssel és az oly sokat emlegetett zenekarokat sem tudják a kávéházi stílustól a parasztbandák zenélési módja felé „irányítani“. Persze egy-egy élegyüttes munkáját elsősorban a táncosok, a zenészek és a koreográfus határozza meg. A Hajós az elmúlt időszakban észrevehetően megfiatalodott. Olyanok lettek az együttes tagjai, akik először itt ismerkedtek meg a folklórral... Konczer Attila, a komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium negyedikes tanulója:- Másfél esztendeje táncolok az együttesben. Kezdetben alig csináltunk mást a gyakorláson kívül. Négy hónapon át szabad alkotásra tanított a vezetőnk, ami sokkal nehezebb volt, mintha kigondolt koreográfiát tanultunk volna. így ma már a megtanult kötött motívumokat szinte szabadon tudjuk variálni. Ez hozza azt az érzést is, hogy amit táncolok az a sajátom, a lelkemből jön. Ezért is szeretek táncolni... Annak idején többen is jelentkeztünk az osztályból, de különböző okok miatt csak ketten maradtunk meg. Végül is úgy gondolom, hogy igazi néptáncos akkor lehet belőlem, ha a táncdialektusok részeit, a paraszttáncokat ismerem meg, s nem a stilizált, színpadra vitt táncokat. Vannak a csoportnak régebbi tagjai is. Közülük Varga Ferenc izsai (lža) népművelő, feleségével együtt táncol a Hajósban:-Talán meglepő, de már hatodikosként kezdtem, s az alapiskola befejezése után falunk néptáncegyüttesében, a Búzavirágban táncoltam. így adódott, hogy amikor 1979 februárjában megalapítottuk a Hajóst már nem voltam kezdő. Bár sok tekintetben az új együttes stílusát, céljait újra kellett tanulnom. Ráadásul szeptemberben bevonultam katonának, persze a kapcsolatunk nem szakadt meg, hiszen a komáromi határőrség Dunaj művészegyüttesében tovább táncoltam. Leszerelés után visszajöttem a Hajóshoz, ahol az alapítók közül ma már csak négyen vagyunk. Először különböző motiváltságú fiatalok léptek be az együttesbe, többen abba is hagyták, így a tavalyi fiatalítás lehetőség volt arra, hogy a vezetőnk egységesebb, a folklórt a maga teljességében szerető együttest formáljon. Többségükben közép- iskolás, ők már itt ismerkedtek meg az igazi értékekkel, s a gics- csesített színpadi „népiességet“ már tagadják. Azt hiszem már jól meg tudom különböztetni a néptánc igazi értékeit, a kiagyalt, a népiességet imitáló koreográfiától, hiszen volt alkalmam mást is megismerni, táncolni. Felesége Varga Zlatica, aki maga sem kezdő, ezt egészíti ki:- Magam is táncoltam az izsai együttesben, majd Ferivel együtt a Dunajban is. Ez amolyan táncos házasság. A Hajósban a Katona Pista által gyűjtött tánchagyományokat mutatunk be. A laikus számára a különbséget legegyszerűbben úgy magyarázhatjuk meg, hogy míg a Dunajban mindenki ugyanazt táncolja, mi például a Szálkái táncokban páronként mást járunk. Itt gondolkodni kell, magának a táncosnak alkotni is, mert nem lehet a mellettem táncoló párra hagyatkozni, hiszen ők mást csinálnak. Tehát így vélekednek a táncosok, de mit mond az együttes vezetője és koreográfusa, Katona István?- Mindenesetre leszögezem, hogy Hajós-jelenségröl nem tudok. Bár helyenként nem is lenne ez rossz, különösen, ha arra gondolok, hogy milyen táncanyagból dolgozik néhány együttesünk. Kissé már unom a bartóki „tiszta forrást“ védjegyként való használását azokban az esetekben, amikor valaki ilyen címkével látja el a szemmelláthatóan hibridizált koreográfiáját. Persze van ennek más vetülete is. Viccesen mondogatjuk: a gyűjtött anyagot úgy is színpadra lehet állítani, hogy lemásolják az adatközlő öreges járását is. Minden együttesnek csak parasztanyaghoz szabad nyúlnia, és azt szabad táncolással színpadra vinni. A mozgalom akkor teljesedhet ki igazán, ha az együttesekben a táncosokat szabad alkotásra, a paraszttáncokat belülről átélő, a zenét lényeges elemként szemlélő emberekké neveljük.- Jómagam 1972 óta rendszeresen gyűjtök, 1975 óta egyedül is. Csak így, a közvetlen találkozások nyomán születhet meg egy más értékszemlélet. A megismerésből fakadó ötletek, motívumsorok lényegesen meghatározzák a koreográfiám tartalmát és formáját. Lehet rajta vitatkozni, de mindenképpen ez a népi kultúra, a folklór megőrzésének, éltetésének egyik lehetséges útja. Persze ez aligha lenne elég a Hajós sikeres működéséhez. Egy ideig profi színhá- .zakban is dolgoztam. Ott az alkotás feltételeinek megteremtéséhez osztják el a szervezési munkát. Egy amatőr együttesben sem vállalhat mindent a vezető, ezért megosztott nálunk a szervezés. Persze ezek sem sablonok, mint ahogy a mi művészi szemléletünk sem az. Együttesünk repertoárjában szereplő táncok jellemzője, hogy nem egy nagy etnikum táncaiból állnak össze. Kisebb etnikumok táncait kutatjuk, vagyis a házat az alapjainál kezdjük építeni. A jókai dudatánc, az ipoly- szalkai lassú és bukós, a mátyus- földi böjti karéj, egy-két erdélyi sűrű és ritka, valamint három táncházi - szatmári, széki, csallóközi - tánc szerepel műsorunkban. Véleményem szerint az emberek szemléletének megváltozását csak az aprólékos, elemenként végzett munkával lehet elérni. Ezt szolgálhatja a táncház is, amely a fiatalok között egyre népszerűbb lesz. Persze ez is csak akkor célravezető, ha a tanultakat újraalkotják. A lekicsinylésekkel szemben állítorfi, hogy éppen a legfiata- labbaknál nyer teret. A tizenhat éves gyerekeket, ha nem a diszkó befolyásolja, akkor érzékenységük sem olyan minőségű lesz. A táncház jövője a néptáncmozgalom jövője is: értő táncosokat és táncolni tudó, értő közönséget kell nevelni. DUSZA ISTVÁN Máglyafény Jurij Trifonov új könyvéről Valentyin Andrejevics Trifonov doni kozák, 1904-től 16 éves korától párttag, 1905-ös forradalmár, többszörös száműzött és elítélt, kalandos szökések hőse, edzett konspirátor, az Októberi Forradalmat győzelemre vivő bolsevik „kemény mag“ köréből való, 1917- ben a munkásmilíciák nyomán, de még 'a Vörös Hadsereg előtt szervezett Vörös Gárda egyik létrehozója, a polgárháborúban katonai vezető, utóbb a szovjet gazdaság több kulcsbeosztásban helytállt megalapozója. Gyerekként lett munkás, a pártmunka közben, autodidakta módon szerzett műveltséget. Nagyszerű hivatásos forradalmár, akinek fő ereje - elvhűségén, becsületén és megfontoltságán kívül - szinte páratlan szervezőképessége volt. 1937-ben, meg már nem jelent, ám a legfőbb vezetőknek elküldött hadtudományi művében kísérteties pontossággal prognosztizálta a várható fasiszta támadás meglepetésszerű jellegét. Nemsokára a törvénytelenség áldozata lett. Édesapjáról Jurij Trifonov nem életrajzot írt. Nem próbált fiktív emlékiratot sem szerkeszteni, ahelyett, akinek ezt megírni nem adatott idő. Regényt még kevésbé formált róla, holott Valentyin Trifonov életéből tucatnyi regényre telne. Sajátos emlékkönyv, avagy könyv-emlékmű ez, a gyermekkorban elveszített apa - és egész nemzedéke tiszteletére. Jurij Tri- fonovot nemcsak apja alakja, alakjának „feltámasztása“ izgatta - holott ragaszkodása őhozzá igazán természetes, és kinek lehet e késői elégtételadás égető kötelessége, ha nem neki. A kor „lelkét“ szerette volna jobban megérteni, amikor felrajzolta vagy felvillantotta édesapja mellett még egész sor többé vagy kevésbé neves ember: forradalmárok, politikusok, vöröskatonák arcélét. Különös, nem «kis rész dokumentumokból összerakott, mégis mélységesen drámai könyv ez. Már műfajuk merőben más, a máglyafényes kor történetének megközelítésében jómaga csak egy hasonlót tartok számon: Babel Első lovashadseregét. Lázár István ÚJ FILMEK Teherán *43 (szovjet) ,,A politikai terror fekélyként terjedt földünkön. Hová nyúlnak a gyökerei? Meg lehet-e állítani ezt a rettenetes folyamatot? Ez a kérdés lebegett a szemünk előtt a film készítésekor“ - nyilatkozta Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov, a szovjet-svájci-francia közös vállalkozásban készült film rendezőpárosa. Ennek megfelelően az alkotók figyelme két jelentős eseményre irányult, produkciójuk cselekményének tehát két idősíkja van: az egyik, a teheráni konferencia 1943-ban, a másik, napjaink terrorizmusa párizsi színhellyel. Egy francia ügyvéd különös árut kínál fel egy aukción: annak a szabadon maradt náci bűnösnek az emlékiratait és mikrofilmjeit, akinek - társaival együtt - 1943Curd Jürgens és Alain Delon a szovjet film egyik jelenetében Nehéz lenne elmesélni a rendkívül bonyolult, eseménydús film tartalmát (a bonyolultság néha már a követhetőség határát súrolja), amely két szálon játszódik: felidézi a második világháború egyik nevezetes epizódját, a három szövetséges antifasiszta nagyhatalom vezetőinek 1943-as teheráni találkozóját, s a náci titkosszolgálat merényletkísérletét- a középpontban egy fiatal szovjet elhárító sikeres ellenakciójával- és azt a gyilkosságsorozatot, illetve terrorcselekményt, amely 1980-ban történt Párizsban. A végletesen kiélezett helyzetek közepette lírai szerelem is szövődik a szovjet felderítő és egy Franciaországban élő, orosz származású nő között, aki tolmácsként került a teheráni összeesküvés középpontjába. A nagyszabású mű a politikai krimik közönségvonzó eszközeit alkalmazza; az alkotók a politikum kifejezésekor a játékfilm nyújtotta lehetőségek maximális kiaknázására törekedtek, sőt, néha többre is vállalkoztak, mint amennyit a film elbír. Ezért aztán olykor-olykor döccenősnek érezzük a művet. A történelmi dokumentumok és az alkotói fantázia ötvözetéből készült filmet látva a nézőben felvetődik a kérdés: ki is hiúsította meg valójában a három politikai vezető elleni merényletet. S megerősödik a következtetés: a mai politikai terrorizmus eszmei és gyakorlati alapját a hitleri fasizmus vetette meg. A tavalyi moszkvai filmfesztivál aranydíjas alkotásának nemzetközi szereplőgárdájából kiemelkedik Natalja Belohvosztyiko- va, Alain Delon, Curd Jürgens, Igor Kosztolevszkij, Armen Dzsi- garhanjan játéka. Hogyan csináljunk svájcit? (svájci) Alig két évtizede annak, hogy önálló svájci filmművészetről beszélhetünk. A hatvanas évek elejéig a svájci művészek francia vagy nyugatnémet filmesek segítségére voltak utalva, támogatásuk nélkül hazájukban csak banális, kommersz-darabokat forgathattak. A helyzet azóta megváltozott, s néhány ígéretes tehetségű alkotó jóvoltából a svájci filmművészet világviszonylatban az érdeklődés homlokterébe került. Flolf Lyssy rendező is azok közé az alkotóművészek közé tartozik, akik hozzájárultak a svájci filmművészet fellendítéséhez. Második önálló munkája, a Hogyan csináljunk svájcit? szatirikus komédia, melyben az ügyintézés bürokratizmusát, a svájci állampolgárrá „csinálás“ rendszerét tűzi gom- bostühegyre. Egy kantoni rendőr- hatóság két tisztviselője áll a cselekmény középponjában; mindketten a Svájcban élő külföldiek „honosításának“ ügyeit intézik. Minden eljárás, amelyet a leendő svájci állampolgárok esetében alkalmaznak, az erkölcsi, világnézeti sajátosságok megállapítására irányul. Módszereik azonban „kissé“ egyéniek. Ügyfeleik között német pszichiáter, olasz cukrász és jugoszláv táncosnő is van. Ahhoz, hogy svájci állampolgárokká válhassanak, valamennyiüknek számot kell adnia azokról a tulajdonságokról, melyekkel - a tisztviselők szerint - a vérbeli svájciak rendelkeznek. Az alkotó a tisztviselők és az állampolgárságra várók magatartását szembesítve tükröt . tart a „gazdag és szabad ország“ elé, mely a nemzeti hovatartozást és öntudatosságot túlhajtva e tulajdonságokat a külföldiekben is minden áron kialakítani igyekezvén, nemegyszer megalázza őket. Rolf Lyssy filmje tehát nem csupán szórakoztató, hanem mondanivalója révén elgondolkoztató is. -ymA svájci film egyik kockája új szd 4 1982. VII. 20. ban végre kellett volna hajtania Hitler titkos megbízatását, a három „nagy“ - Sztálin, Roosevelt, Churchill - meggyilkolását. Korunk egyik legnagyobb merényletét azonban megakadályozták. . . A szenzációs anyagért versenyt futnak a híradó- és filmvállalatok, de feltűnik egy különös „vásárló csoport“ is, a neonácikkal kapcsolatban álló terroristák, köztük az a hitleri felderítő is, aki jelen volt a teheráni merénylet kidolgozásán. Ezt a titokzatos embert egy elrabolt repülőgép túszaiért engedték szabadon.
