Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-19 / 169. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1982. VII. 19. Lehetne városnak éke - lett Luca széke Csaknem egy éve, hogy beszá­moltam az épülő Prievidzai Élelmi­szeráruház alapozásáról és vas­betonszerkezete szerelésének megkezdéséről. Akkori riporto­mat a tartószerkezet egyedülálló­sága tette indokolttá. Első ízben alkalmazzák itt hazánkban az ún. Integra tartószerkezeti rendszert, amiről főleg azt érdemes megje­gyezni, hogy kivételes magasságú oszlopokból, s nagy teherbírású vízszintes elemekből szerelik. Az oszlopok két, sőt három emeletnyi magasak. A hagyományos szer­kezetekkel szemben az új mód­szer alkalmazása tekintélyes anyag-, energia- s időmegtakarí­tást jelent. Mostani látogatásom szándékos, kíváncsi vagyok, hol tartanak az építők. Építőket mon­dok, noha az ütemterv szerint napjainkban itt már technológiai berendezések szerelőinek, s egyéb más szakembereinek is foglalatoskodniuk kellene. A hely­zet azonban szinte változatlan a múlt évihez viszonyítva.- Elhiszem, hogy meglepődött- fogad Peter Školná építésvezető- s ezen nem csodálkozom. Ne is kérdezzen, tudom, hogy a magya­rázatra kíváncsi. Persze, ne várjon tőlem akkora lelkesedést, mint egy évvel ezelőtt. No, nem mintha az Integroban kellett volna csalód­nunk, a szerelési rendszer szeren­csére olyan jó, mint azt már tavaly is elmondtuk. Máshol mutatkoztak fogyatékosságok. Az történt ugyanis, hogy tavaly a járási nem­zeti bizottság illetékes osztályáról kétmillió koronát kaptunk csupán a kivitelezésre. Az újszerű eljárá­soknak köszönhetően ez az összeg nagyon csekélynek bizo­nyult. Már augusztus végére kime­rítettük az egész mennyiséget, s mert több pénzt az áruház építé­sére már nem utaltak át, nem volt mit tenni, leálltunk a munkával. Más szóval: a tudományos-mü- szaki fejlődés eredményeinek al­kalmazása ez esetben fordított hatással volt. Ahelyett, hogy nem látott ütemben épült volna az áru­ház, föltűnően lassú ütemre váltott át. A kívülállóban jogosan merül föl a kérdés, hogy ha már az a ritka eset állt be, hogy az építők gyorsabban dolgoznak a terve­zettnél, miért nem lehetett megtar­tani az iramot további pénzössze­gek átutalásával. Persze, ekképp csak a nem beavatottak kérdez­hetnek, hiszen aki csak egy kicsit is jártas a beruházások terén, azt is tudja, hogy a folyó évre mindig egy évvel korábban osztják el a pénzt. Ennek köszönhetően fél­év táján az átutalás szinte lehetet­len. A prievidzai esetet csak sú­lyosbítja, hogy új építörendszer életképességét óhajtották itt az építők látványosan bizonyítani. Ebből, sajnos, semmi sem lett. A látszat egyértelmű, az építkezés hónapokig változatlanul állt. Aki akkoriban tudomást szerzett róla, hogy itt gyors kivitelezésről lesz szó, ma erre járva csak közömbö­sen legyint. Ily módon csökkent a járási építőipari vállalat olyan nehezen szerzett, s féltve ápolt jó neve is. Azt sem érdektelen meg­jegyezni, hogy annak idején a he­lyi Priemstav vállalat utasította vissza a beruházást, mondván, nincs ideje, sem ereje ki nem pró­bált újdonságokkal bíbelődni. A já­rási építőipari vállalat szakembe­rei ezt a munkát mégis elvállalták, hiszen hatalmas bizonyítási lehe­tőségeket is sejtettek benne. Kanyarodjunk vissza még né­hány mondat erejéig a munka leál­lításának pillanatához. A gépeket és az embereket természetesen más építkezésre irányították át, ami idő-, pénz-, és energiaveszte­séggel járt. Nem beszélve az er­kölcsi károkról, amelyeket föntebb már részben említettem. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a be­ruházó járási nemzeti bizottság a múlt év végén még fölajánlott az építőknek néhány millió koronát, amit a késésben levő beruházáso­kon más vállalatok nem merítettek ki. Akkor viszont már több okból nem lehetett elfogadni a kínálatot. Többek közt a munkavédelmi elő­írások is tiltják télidőben két eme­letnyi magasságban a nyílt szere­lést, így akkor már a kéznél levő pénzzel semmit sem kezdhettek volna a járási építőipari vállalatnál.- Én csak annyit szeretnék még hozzáfűzni - mondja Peter Školná -, hogy a szerelési rendszer való­ban nagyon bevált. Igaz, hogy több mint fél évet álltunk, de ami­kor ismét elkezd­tünk dolgozni, alig két hét alatt összeszereltük az épület hátra­maradt kéthar­mad részét. Ha tehát össze­számítjuk a szerelésre fordí­tott tiszta időt, egyedülálló gyorsaságot ta­pasztalunk.- Az idén nem ismétlődnek meg a múlt évi hibák?- Erre az évre csaknem öt és fél millió koronát kaptunk a beru­házótól. Én úgy látom, hogy ez sem lesz elég. Mi, sajnos, nem tudjuk befolyá­solni a beruhá­zót, s különben is, ő tudja legjob­ban, hogy mi számára a leg­fontosabb. Ne­kem kifogásom csak az ellen van, hogy el­kezdtünk egy építkezést, aztán nem tudjuk fo­lyamatosan építeni, mert nincs rá anyagi fedezet. Ezért szerintem okosabb lett volna akár két évet még várni, s ha meg lett volna a szükséges pénz, megkezdeni az építkezést. Több okból ezt látom a legmegfelelőbb megoldásnak. Hadd fűzzem hozzá, Prievidzán ugyancsak gondot okoz a gyér üzlethálózat. Az új áruháznak eze­ken a gondokon is enyhíteni kelle­ne, tehát ilyen szempontból is fon­tos a minél előbbi befejezése. Mi az, ami mégis hátráltatja a munka menetét a beruházónál? Az összefüggésekkel a járási nemzeti bizottságon is tisztában kell, hogy legyenek, föltételezem hát, hogy a háttérben olyan okok húzódnak meg, amelyek ismerete nélkül aligha magyarázható meg a beru­házó magatartása. Elkerülhetetlen tehát, hogy most már ne kopogjak be az ő ajtaján is. Miután kifejtem, mi járatban vagyok, szóba kerül sok hasonlóan fontos beruházás a járásban; iskolák építésének egész sora van késésben, a pénz oda is kell. Arra a kérdésre, hogy ha már nincs elég pénz az összes megkezdett építkezésre, miért ne lehetne ezeket fokozatosan, egy­más után befejezni, bonyolult, nyomon alig követhető magyará­zatot hallok az előírások csapdái­ról. S miután meggyőzőbb érveket szeretnék hallani, beszélgető part­nerem kerek perec kimondja, amit eddig elmondott, ne tekintsem hi­vatalos álláspontnak, s ezután sem kíván ez ügyben nyilatkozni. Elmenőben az építőipari mi­niszterrel folytatott korábbi beszél­getés egyik szakaszára gondolok, miszerint legújabban megenged­hetetlen olyan építkezésekbe fog­ni, amelyet a beruházó nem szer­vezett meg tökéletesen, beleértve a pénzfedezetet is. Ezzel is a Luca Pillanatnyilag az épület atipikus részein dolgoznak (A szerző felvételei) széke szerű építkezések számát szeretnék az ágazaton belül csök­kenteni. Hazatérés előtt megállók még a majdani áruháznál. Ácsok, vasazók, kőművesek teszik itt dol­gukat. Most már az épület atipikus részein szorgoskodnak, vagyis e legidőigényesebb szakaszok ki­vitelezésénél tartanak. Ki tudja, meddig elég még az öt és fél millió korona, s mikor szedhetik ismét sátorfájukat. Ahhoz, hogy ezt megtudjam, úgy látom, ismét el kell ide látogatnom. KESZELI BÉLA Juhász László (jobbról az első) kollektívája a rozsnyói bányaüzemben rekordot döntött (Felvétel: archív) Bányászok, rekordok A kelet-szlovákiai vasércbányában eredményes kezdeményezés bontakozott ki Két esztendővel ezelőtt talál­koztunk a kelet-szlovákiai vasérc­bányákban dolgozó kiváló kollektí­vák tagjainak népes csoportjával. Alexander Barčák mérnök, a Spišská Nová Ves-i vállalat igazgatója mutatta be őket az új­ságíróknak, és azt is elmondta, melyik bányászkollektíva milyen munkaeredményeket ér el, hány­szor döntötte meg a vállalati, illet­ve üzemi rekordot. Akkori tapasztalatainkról, a „re­kordmozgalom“ eredményeiről, hasznosságáról ugyan beszámol­tunk lapunk hasábjain, néhány alapvető dologról azonban szeret­nénk ismét említést tenni. Többek között arról, hogy 1975 január ele­jén hirdették ki vállalatuk kereté­ben első ízben a vasércjövesztés- ben, valamint az aknafolyosók, fejtővájatok és aknatornyok építé­sében addig elért legjobb eredmé­nyeket, az üzemi és vállalati rekor­dokat, mégpedig az igazgató és néhány vezető kollektíva kezde­ményezésére. így indult az a moz­galom, melynek hatására a válla­lat dolgozói a 6. ötéves tervidő­szakban magasan túlteljesítették a vasércjövesztési tervet és az előkészítő munkák tervét, s az ötéves tervidőszakra előirányzott tiszta nyereséget négy esztendő alatt elérték. A Spišská Nová Ves-i Vasérc­bányák vállalati vezetősége újból találkozóra hívta meg az újságíró­kat. Ebből az alkalomból először a rudňanyi üzem munkahelyeire invitáltak bennünket. A rekorddöntő bányászkollektí­vák vezetőivel, tagjaival a vállalat hrabušovicei üdülőközpontjában találkoztunk; ismerősökként üdvö­zöltük egymást. Alexander Barčák vállalati igazgató örömmel tájé­koztatta az újságírókat arról, hogy a korábban gyökeret vert rekord­mozgalom az utóbbi évek folya­mán nagyon szépen kiterebélye­sedett. Ami azt is jelenti, hogy a két év előtti találkozó idején tett vállalásokat becsülettel teljesítet­ték a bányászkollektívák.- Vállalatunk történetébe igen jelentős időszakként íródott be Jugoszláv stabilizációs program A jugoszláv kormány a JKSZ kongresszusát követő ülésén cso­magtervet fogadott el a gazdaság stabilizálására. Leállítják a pénzü­gyi fedezet nélküli beruházásokat; a rendelkezésre álló eszközöket legnagyobbrészt az exportot bőví-1 tő létesítmények építésére, felsze­relésére fogják fordítani. A kor­mány úgy döntött, hogy mérsékel­ni fogják - összesen mintegy hat- milliárd dinárral - a vállalatok jöve­delmi és forgalmi adóját. Az afgán gazdaság idei feladatairól Több mint fél évet szünetelt itt a munka A gazdasági és a szociális fej­lesztés terve számol a termelés növekedésével, a közlekedés fej­lesztésével és a földreform folyta­tásával is. A nemzeti jövedelem e terv szerint 3,7 százalékkal emelkedik (a múlt évben 2,4 szá­zalékkal emelkedett). A terv a ta­valyi év eredményeiből indul ki, amikor elsősorban a mezőgazda­ságban és az építőiparban sikerült elérni jó eredményeket. Idén az afgán gazdaság a termelés növe­lését tartja a legfontosabbnak, de előtérbe helyezi az állóeszközök tökéletesebb kihasználását is. Az iparban a bruttó termelés több mint 10 százalékkal a mező- és erdőgazdaságban pedig 3,1 szá­zalékkal növekedik. Az export 2,6 százalékkal lesz magasabb. (HVG és HÍZ) a 6. ötéves tervidőszak - mondta Barčák elvtárs -, s ez elsősorban bányaüzemeink élenjáró kollektí­váinak érdeme. Politikai, termelé­si, gazdasági és szociális felada­taink sikeres teljesítése jegyében léptük át a 7. ötéves tervidőszak küszöbét. Ennek első évében a korábbinál sokkal igényesebb feladatok teljesítése várt dolgozó­inkra, de ezekkel is megbirkóztak. Terven felül 56 111 tonna vasér­cet jövesztettek, a munkatermelé­kenység tervét 102 százalékra, a nyereségét 104,2 a kiviteli tervet 112,2 százalékra teljesítették. Mindannyian tudatában vagyunk, hogy ez az eredmény minde­nekelőtt dolgozóink lelkes, áldo­zatkész munkájának köszönhető. A szocialista munkaverseny ha­gyományos formáin kívül ugyan új hasznos válfajai alakultak ki a kez­deményezésnek, mint például a „Kommunista módon dolgozni“ mozgalom, amely František Kar- lovský, a Szocialista Munka Hőse kollektívájának kezdeményezésé­re született. Vállalatunk 3823 dol­gozója - az összes dolgozó 50,7 százaléka - 278 szocialista mun­kabrigád tagjaként fejleszti a kez­deményezést. Figyelmet érdemel dolgozóinknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfor­dulója tiszteletére vállalt 4437 egyéni, 369 kollektív és nyolc üze­mi felajánlása. A múlt év végéig a bányászkol­lektívák 71 esetben döntötték meg a vállalati rekordot. Az 1980-81- es években huszonhatszor került erre sor. Nižná Slaná-i üzemben Kovács István kollektívája hatszor, az Ondrej Rochfalušié és Jozef Benediké háromszor, a Gere Al­berté kétszer, a Juraj Simán és Balog János kollektívája egy-egy alkalommal ért el vállalati csúcs­teljesítményt. A rozsnyói üzemben Juhász László kollektívája egy­szer, Rudňanyban Jozef Budza és Pavol Manger kollektívája egy­szer, Slovinkyben a Matej Lu- čanský brigád ötször, Ján Štec és Štefan Mních kollektívája ugyan­csak egyszer döntött rekordot. Az idén a X. szakszervezeti kong­resszus tiszteletére 14 ízben értek el vállalati csúcseredményt. A vállalati igazgató szavaival élve a „Kommunista módon dol­gozni“ mozgalomban a vasércbá­nyaüzemnek minden élenjáró kol­lektívája részt vesz. Közös vállalá­suk alapján az idén például ter­ven felül 120 210 tonna vasércet jövesztenek, összegyűjtenek és elszállítanak 696 tonna fémhulla­dékot, 75 újítási javaslatot nyújta­nak be, megtakarítanak 415,8 ezer korona értékű anyagot és megdöntenek 22 vállalati rekordot.- Büszkék vagyunk dolgozóink eredményeire, becsületes munká­jára és bízunk további helytállá­sukban is, mert többségük való­ban kommunista módon igyekszik dolgozni - hangsúlyozta Alexan­der Barčák vállalati igazgató a ta­lálkozó zárszavában. A tapasztaltak meggyőztek bennünket, hogy bizakodásuk megalapozón. KULIK GELLERT

Next

/
Thumbnails
Contents