Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-17 / 168. szám, szombat

ÚJ szú 3 1986. VII. 17. Gyakorlatilag megkezdődött az imperialista agresszió Nagy létszámú ellenforradalmár egységek Nicaraguában AMERIKAI TÁMOGATÁS - HONDURASI KÖZVETÍTÉSSEL KOMMENTÁRUNK (ČSTK) - Azokat a nagy létszá­mú ellenforradalmár egységeket, amelyek nicaraguai területekre hatoltak be, amerikai katonai „ta­nácsadók“, a CIA emberei és a hondurasi hadsereg tisztjei ké­pezték ki - jelentette ki a csütörtöki managuai katonai ünnepségen Humberto Ortega nemzetvédelmi miniszter. Hangsúlyozta továbbá, hogy nemcsak somozista bandák­ról, hanem olyan ellenforradalmi alakulatokról is szó van, amelyek egy reguláris hadsereg fegyverze­tével rendelkeznek, s amelyek bá­zisai és repülőterei Honduras terü­letén vannak. Az egyik ilyen cso­portot Nicaragua északi részében és az atlanti partvidéken körülzár­ták a sandinista népi hadsereg katonái. Az immár július 4-e óta heves harcok során 60 ellenforra­dalmárt öltek meg. A haza védel­mében mintegy 40 katona, tiszt és (ČSTK) - Szomália Etiópiával határos tartományaiban folytatód­nak az összecsapások a hazafias erők és a kormánycsapatok kö­zött. Az etióp kormány csütörtökön ismét határozottan visszautasítot­ta azokat az állításokat, melyek szerint a Szomáliái felkelők olda­lán etióp egységek is harcolnának. Az etióp külügyminisztérium szó­vivője kijelentette, hogy egyetlen etióp katona sem vesz részt az összecsapásokban, mivel azokat kizárólag Szomália belügyének tartják. A Szomália Megmentésének Demokratikus Frontja (DFSSO) fegyveres erői jelentős sikereket értek el a kormánycsapatok ellen indított offenzívában. Szomália északnyugati részén két tarto­mányt tartanak ellenőrzés alatt, elfoglaltak egy katonai támasz­pontot, s visszavonulásra késztet­ték a sorkatonákat. A jelentések szerirjt Szomália 15 közigazgatási körzetéből a DFSSO hatban indí­tott akciókat. Zail Szingh India új elnöke Zail Szingh, volt belügyminiszter, Indira Gandhi pártjának, a kor­mányzó Indiai Nemzeti Kongresz- szus (I) pártjának jelöltje nyerte meg a július 12-én tartott elnökvá­lasztást. Az Indira Gandhi miniszterelnök feltétel nélküli hívének ismert 66 éves politikus megválasztása nem meglepetés, mert az indiai Nemzeti Kongresszus (I) pártnak kétharma­dos többsége van az új-delhi parla­mentben és - három kivételével - a szövetségi államok helyi tör­vényhozó testületeiben is többsé­get élvez. A szikh származású (vallási ki­sebbség Indiában) Zail Szingh 1916-ban született Pandzsabban. Részt vett az angolok elleni nem­zeti felszabadító mozgalomban, a gyarmattartók több ízben is be­börtönözték. A függetlenség elnye­rése után több felelős tisztséget töltött be Pandzsab szövetségi ál­lam kormányában. Az Indiai Nem­zeti Kongresszus pandzsabi párt- szervezetének elnöke, majd 1972-1977 között Pandzsab állam fóminisztere volt. Az indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt elsöprő győ­zelmét hozó 1980-as választások után belügyminiszterré nevezték ki. Zail Szingh India hetedik köztár­sasági elnöke. Beiktatása július 25-én lesz. Nilam Szandzsiva Red- di eddigi államfő megbízatása júli­us 24-én jár le. tartalékos halt meg - jelentette be a miniszter. A Barricada című managuai lapnak adott interjújában Luis Carrion, a nicaraguai belügymi­niszter első helyettese kijelentette, hogy a Nicaragua elleni imperialis­ta agresszió gyakorlatilag már megkezdődött. Megállapította, hogy az országba behatolt ellen- forradalmi alakulatok a hegyvidéki területeken igyekeznek megerősí­teni állásaikat, s innen szeretnék elfoglalni az ország egy részét. Az ellenforradalmárok tervet dolgoz­tak ki saját „kormányuk“ megala­kítására, s szeretnék, hogy ha bi­zonyos államok ezt a kormányt elismernék. A miniszterhelyettes arra is rá­mutatott, hogy az elmúlt hetekben mind gyakoribbak voltak a kémre­pülések Nicaragua területe felett, s hogy Honduras a határok men­Mint ismeretes, Sziad Barre Szomáliái elnök katonai és politikai támogatást kért az Egyesült Álla­moktól. Ezt ismét az állítólagos külföldi agresszióval indokolta, a valóságban viszont ahhoz kell neki az USA segítsége, hogy le­törje a kormánya elleni felkelést. (ČSTK) - A The Daily Teleg­raph tegnapi számában beszámol arról, hogy a brit vasutak vezető­sége „szükség esetén“ készen áll arra, hogy a sztrájkban részt vevő mozdonyvezetőket elbocsássa ál­lásából és más vasutasokkal vagy pedig munkanélküliekkel helyet­tesítse őket. Mint ismeretes, a vasút vezetői azt is közölték, hogy a jövő hét közepétől minden vonalon leállít­ják a közlekedést, a sztrájkotokat elbocsátják állásukból, a vasút más alkalmazottainak pedig csak minimális bért fognak fizetni. A mozdonyvezetők minden fe­nyegetés ellenére folytatják (ČSTK) - A hanoi és a Phnom Penh-i kormány közötti megálla­podás alapján Kambodzsában tar­tózkodó, és az ország belső rend­jének fenntartását segítő vietnami csapatok egy részének kivonását csütörtökön megkezdték - erősí­tette meg az AFP hírügynökség tudósítójának Bangkokban adott nyilatkozatában Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter. (ČSTK) - Az amerikai külpoli­tika már több mint másfél éve „az álmok világában kalando­zik, elszakadt a reális helyzettől s nemcsak az amerikaiak valós érdekeit hagyja figyelmen kívül, hanem az USA gazdasági, poli­tikai, s végső soron szellemi lehetőségeit is“ - írja Georgij Arbatov akadémikus a moszk­vai Pravdában. A szerző rámutat, hogy a Rea- gan-kormány fő céljai között sze­repel: rákényszeríteni akaratát más országokra, közvetlenül zsa­rolni őket, s ha Washington érdekei úgy kívánják, a legkeményebb kényszerítő eszközöket is bevetni. Ezért helyez a jelenlegi amerikai kormány olyan nagy súlyt katonai erejének növelésére, a katonai fö­lény kialakítására, valamint az in­tervenciós gyorshadtest létreho­zására és bevetésére. E célokat minden eszközzel meg kívánja va­lósítani, ezért is volt az USA kato­nai költségvetése minden évben nagyobb a megelőzőnél, s a kato­nai kiadások gyorsabb ütemű nö­tén felszállópályákat épít katonai helikopterek számára. Az ellenfor­radalmárok Honduras közvetítésé­vel kapnak fegyvereket az Egye­sült Államoktól - mondotta Luis Carrion. Ezzel összefüggésben fi­gyelemre méltó a Reuter hírügy­nökség tegnapi jelentése, misze­rint Reagan amerikai elnök ígére­tet tett a közeljövőben Washing­tonba látogató Roberto Suazo Cordova hondurasi elnöknek, hogy az USA jövőre növeli a Hon- durasnak nyújtott katonai támoga­tást. Beiktatták Shultzot (ČSTK) - Az amerikai szenátus csütörtökön egyhangúlag meg­erősítette George Shultzot az USA külügyminiszterének tisztsé­gében. Shultz tegnap a Fehér Házban letette a hivatali esküt. Mint ismeretes, Shultz jelölését kétnapos tanácskozás után a sze­nátus külügyi bizottsága ajánlotta. Az új külügyminiszter a bizottság előtt mindenekelőtt azt erősítette meg, hogy kész fenntartások nélkül támogatni Reagan elnök politiká­ját. Shultz a június 25-én lemon­dott Alexander Haig helyébe lé­pett. a sztrájkot. A vonatok döntő több­sége tegnap reggel sem indult útnak. Az országban aggasztónak minősítik a helyzetet, mivel a jelek szerint a kormány még élesebb támadásokat indít a brit szakszer­vezeti mozgalom jogai ellen. A kri­tikus helyzet értékelésére össze­hívták a brit szakszervezeti köz­pont, a TUC vezetőségét. A sztráj­koló mozdonyvezetőket szolidari­tásáról biztosította a parlament 71 munkáspárti képviselője is közös nyilatkozatában. A képviselők kö­telezték magukat, hogy a parla­mentben és azon kívül is mindent megtesznek a sztrájkolok győzel­méért. A vietnami egységek egy részé- „ nek Kambodzsából történő kivo­nását a múlt héten az indokínai országok külügyminisztereinek Ho Si Minh városi értekezletén jelen­tették be. Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa emellett a térség többi álla­mának regionális konferencia megrendezését is javasolta a bé­kés együttmüködés fejlesztéséről. velését Washington a szövetsége­seitől is megkívánja. A világközvélemény az ameri­kai politikusoktól azt hallotta ed­dig, hogy „a világon fontosabb dolgok léteznek a békénél“, to­vábbá az atomháború nem olyan borzasztó: el lehet indítani és meg lehet nyerni. A Szovjetunió két dolog közt választhat, vagy meg­változtatja társadalmi rendszerét vagy egy háború pusztításának lesz kitéve és így tovább. Az ilyen politikai irányvonal eredménye az lett, hogy a világban sajnos foko­zódott a feszültség. A lázas fegy­verkezés még intenzívebbé és ve­szélyesebbé vált. Kétségkívül meg növekedett egy atomháború veszélye is. A továbbiakban Georgij Arbatov felteszi a kérdést, hogy mindez meghozta-e Washingtonnak a várt eredményeket s növelte-e lega­lább egy kis mértékben az USA nemzetközi befolyását. Leszögezi, hogy ez nem következett be. Meg­állapítja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szer­ződés és a NATO közötti egyen­E gy hónapja hirdette meg Reagan elnök szigorított szovjetellenes szankciót, melyek­kel a Szibéria és Nyugat-Európa között már épülő gázvezeték elké­szülését próbálja meghiúsítani, vagy legalábbis késleltetni. Négy hét elég idő ahhoz, hogy mindenki akit érint a döntés, véleményt nyil­vánítson, illetve, hogy a kívülállók álláspontját is megismerjük. Ha mérlegre tennénk a washingtoni lépést kifogásoló, netán helyeslő Különös különbség nézeteket, az ellenvetések lenné­nek nyomasztó túlsúlyban. A kép­let hozzávetőlegesen úgy fest, hogy egy mindenki ellen. Eddig szinte csak maga Reagan, illetve hol egyik, hol másik minisztere állt ki a döntés mellett. Most már egy­ségesen, hiszen a sok tekintetben különvéleményt hangoztató Haig távozása után Reagan kizárólag kaliforniaiakból álló csapata kész­ségesen sorakozik fel földijük döntései mögé. Ezt erősítette meg a tegnap hivatalába beiktatott új külügyminiszter, Shultz program­adó beszéde a szenátus külügyi bizottságában. Meglepetésre ugyan legelőször azt szögezte le, hogy általában helyteleníti a ke­reskedelmi szankciók diplomáciai eszközként való alkalmazását, de tüstént hozzáfűzte: támogatja a gázvezeték építésénél amerikai licencek használatára vonatkozó tilalmat. Ezt furcsa magyarázattal toldotta meg: magasabbrendű megfontolások alapján mégis sor kerülhet szankciókra. A State De- partmen új vezetője tehát alapjá­ban véve helyteleníti az embargót, viszont ha fehérházi főnöke he­lyesnek tartja, akkor neki nincs ellenvéleménye. Nyugat-Európa Shultztól tehát nem sok megértésre számíthat, hiszen mint jelezte, nem húz ujjat elnökével. (Ha megtenné netán, akkor Haighoz hasonlóan ó húzná a rövidebbet.) A Fehér Ház hajtha- tatlansága,.illetve Nyugat-Európá- nak az a határozott szándéka, hogy nem lép vissza az előnyös földgázüzlettől, könnyen az atlanti kapcsolatoknak a jelenleginél is súlyosabb válságát eredményez­heti. Előbb a bizonyos mérleg két serpenyőjét említettük. Washing­ton nyugat-európai szövetségesei kivétel nélkül az ellenzők csoport­jába tartoznak. Sőt, azt is mond­hatnánk, Washington tengerentúli partnerei között ugyan számos, főleg a közöspiaci tagságból ere­dő ellentét feszül, de most mintha az amerikai szankciók kapcsán egységbe rendeződtek volna ezek a sorok. Még a Reaganék legoda- adóbb szövetségesének tartott londoni kormány is úgy rendelke­zett, hogy a brit vállalatoknak nem kell követniük azt a washingtoni súly nagymértékben stabilizáló­dott. Ez a realitás és hiába indított az USA a katonai kérdések körül olyan hatalmas kampányt, semmi­lyen jele sincs annak, hogy Wa­shingtonnak sikerült volna valami újat kitalálnia. Az eltelt másfél év bebizonyítot­ta, hogy éppen az Egyesült Álla­mok tevékenységének eredmé­nyei kerültek ellentmondásba kitű­zött céljaival, mert ez az irányvo­nal eredményezte azt, hogy a köz­vélemény gondolkodásában na­gyon rövid idő alatt jelentős válto­zások következtek be. A nyilvános­ság ugyanis aggasztónak tartja a nukleáris veszélyérzet állandó légkörét, sőt a veszély fokozódá­sát. Éppen ezért nemcsak Nyu- gat-Európában, hanem magában az Egyesült Államokban is rendkí­vüli mértékben megerősödött az atomfegyver-ellenes mozgalom. Hibás volt az Egyesült Államoknak az a számítása is, hogy az enyhü­lési folyamat megállításával és a hidegháborús hangulat visszaál­lításával, valamint a Szovjetunió és más szocialista országok ellen utasítást, hogy amerikai szabadal­mak alapján gyártott berendezé­seket nem adhatnak el a Szovjet­uniónak. Japán szintén így dön­tött, s várhatóan Párizsban, Bonn­ban, Rómában is ilyen határozott állásfoglalás születik. Igaz ugyan, hogy Nyugat-Euró­pa a váratlan döntés utáni első napokban szinte nem tudott fel­ocsúdni a sokkoló hírből és a Wa­shington címére záporozó nemtet­szésnyilvánításoknál sokkal töb­bet nem tett. A héten azonban már két konkrét lépést hajtott végre, bizonyítandó: nem hagyják annyi­ban a dolgot, nem tűrik, hogy az USA döntse el, kivel kereskedje­nek ők. A Közös Piac tagországai tegnap hivatalos tiltakozást juttat­tak el a Fehér Házba, melynek tartalmát élőszóban is kifejti majd a jövő kedden oda utazó Schmidt nyugatnémet kancellár. Egyéb csalhatatlan jele is van annak, hogy Nyugat-Európa a wa­shingtoni erőteljes nyomás ellené­re nem lép vissza az évszázad üzletéből. A napokban nyugatné­met és szovjet bankképviselők Le­ningrádban hitelmegállapodást ír­tak alá, miszerint NSZK-beli ban­kok konzorciuma 2,8 milliárd már­kás hitelt ad a gázvezetékhez szükséges berendezések vásárlá­sára. Az NSZK tehát nem veszi komolyan azokat a washingtoni „intelmeket“, hogy a gázszállítá­sok miatt függőségbe kerül a Szovjetuniótól. Ez a bonni haj­landóság újabb pofont jelentett Amerikának, akárcsak az, amiről a nyugatnémet bankszakértők Le­ningrádban meggyőződhettek: egy üzem már készül a gázvezetékhez szükséges turbinák gyártására. Nyugat-Európa tehát nem hall­gat Amerikára, pedig ott nagyonis ezt akarnák. De a jelek szerint amit nem szabad az európai part­nereknek, szabad az Egyesült Ál­lamoknak. A napokban Block ke­reskedelmi miniszter sürgette Re­agan elnököt, hogy az amerikai farmerek érdekében kezdjen tár­gyalásokat a Szovjetunióval egy újabb gabonaszerzödésről. Az at­lanti óceán partján ennek hallatán joggal vádolták az USA-t követke­zetlenséggel. Őket el akarja tiltani a gázvezeték építésében való részvételtől, míg az Egyesült Álla­mok gabonaszerződést akar kötni a szovjetekkel. Ennek a logikáját Washingtonban így magyarázták: a gabonáért a Szovjetunió valutá­val fizet, viszont a földgázüzletből a szovjet fél tenne szert bevételre. Mert Washington szerint ez óriási különbség. Persze, a világ már megszokta, hogy a Fehér Házban gyakran furcsa mércével mérnek. Nyilvánvaló, hogy sutba dobják a nemzetközi kereskedelemben alkalmazott kölcsönös előnyök el­vét, sőt még saját partnereiket sem kímélve „magasabbrendűek- nek“ minősített megfontolások szerint döntenek. P. VONYIK ERZSÉBET meghirdetett „keresztes háború­val“ Washingtonnak sikerült szö­vetségeseit összekovácsolnia és rákényszeríteni őket, hogy vakon kövessék ezt a politikai irányvona­lat. Bebizonyosodott, hogy az USA és szövetségesei között ép­pen az enyhülés, a leszerelés, a Szovjetunióhoz fűződő kapcso­latok (beleértve a kereskedelmet is) kérdéskörében merültek fel vé­leménykülönbségek. Nem hoztak sok eredményt a szövetségesek közötti kapcsolatok és a NATO- tagországok közötti egyetértés megszilárdítását célzó törekvések sem. Éppen e téren vallott kudar­cot Washington politikája, hiszen a legfontosabb kérdésekben mé­lyülnek az ellentétek. Külpolitikájuk sikertelenségét a washingtoni körök is kezdik tu­datosítani, s éppen ezzel magya­rázható, hogy a kormány hajlandó volt tárgyalni a Szovjetunióval még a fegyverzet csökkentéséről is - írja Arbatov. Ez különböző manőverekre készteti Washing­tont, olyan politikai sakkhúzások-, ra, amelyeknek a közvéleményt kellene megnyugtatniuk. Végeze­tül a szerző leszögezi: az USA politikája a jövőben olyan mérték­ben lesz jó, amilyen mértékben meg sikerül akadályozni, hogy rossz legyen. SZOMÁLIA A HAZAFIAS ERŐK SIKEREI Nagy-Britannia Munkáspárti képviselők támogatják a mozdonyvezetők sztrájkját Megkezdődött a vietnami csapatkivonás AMERIKAI POLITIKA - AZ ÁLMOK VILÁGÁBAN Georgij Arbatov cikke a moszkvai Pravdában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents