Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-14 / 139. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1982. VI. 14. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS IRÁNYZATAI írta: Olimp Csukanov, az SZKP KB osztályvezető-helyettese Több mint húsz éve dolgozik Gresko Lászlóné, a Rozsnyói (Rožňava) Járási Ipari Vállalat pelsóci (Plešivec) textilrészlegében, mint anyagelőkészítő. A 24 tagú kollektíva az ô vezetésével szerezte meg a szocialista munkabrigád címet, kapta meg nagy részük az ezüst jelvényt. A választások óta a helyi nemzeti bizottság képviselője. Felvételünkön munka közben örökítettük meg. (Németh János felvétele) NEMCSAK KÉRNI... Naponta hangsúlyozzuk, hogy gazdálkodásunkban minden ágazatban, munkahelyen haladéktalanul át kell térnünk az intenzív formákra, módszerekre. Ezzel kapcsolatban nagyon sűrűn hangoztatjuk gondolkodásmódunk megváltoztatásának fontosságát is. Mit is írunk leggyakrabban az elavult gazdasági gondolkodásmód rovására? Mi az, ami nem egyeztethető össze az új gazdasági helyzettel? ’ Sok minden. Egyebek Között az, hogy „költségvetési“ tételekben gondolkodunk, s közben nem tisztázzuk, hogy mi is tartozik ezekbe. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gazdasági dolgozók igyekeznek a lehető legtöbb anyagi eszközt meríteni a közös kasz- szából, miközben a lehető legkisebb gazdasági tervfeladatok elfogadtatására törekednek. Ha a költségvetésben megszabott anyagiak nem bizonyulnak elegendőnek egy-egy gazdasági szervezet részére, akkor ismételten a közösből igényelnek segítséget. Az „ügyes“ igazgatónak többnyire sikerült is* elintéznie, hogy utólagosan is kiutaljanak számukra anyagi eszközöket. A helyzet azonban változik. A népgazdaságirányítási rendszerben megtették az első lépéseket arra, hogy az „ügyeskedők“, olykor erőszakos követelése ne találjon meghallgatásra. Ma már más szokások kezdenek meghonosodni: „Annyit kapsz, amennyire jó minőségű és hatékony munkával fedezetet nyújtasz“ válaszolják az illetékesek annak, aki újabb és újabb eszközöket igényel... Követelni könnyű, az viszont már nehezebb munka, ha meg is kell indokolni, kalkulációval alátámasztani a követelés jogosságát. Nehezebb munka számot adni egy-egy vállalat gazdasági teljesítőképességéről, arról, mit tud saját erejéből produkálni. És ittvanavál- tozás az előző gyakorlathoz viszonyítva. Az „odacsapok az asztalra“ időszak lejárt, ma már csak az kaphat, aki ad is. Ez pedig egyénre és vállalati, ágazati közösségekre egyaránt vonatkozik. Senkinek sem szabad megfeledkeznie arról, hogy követelményét összevesse saját teljesítményével. Persze, az irányítás, a termelés bonyolult rendszerében nem biztos, hogy munkám végeredménye azonos lesz az általam nyújtott teljesítménnyel, hiszen amit esetleg saját magam jól elvégeztem, azt elronthatja a munkatársam. Éppen ezért lép egyre sürgetőbben előtérbe a differenciált jutalmazás követelménye. A komplex intézkedések lehetőséget nyújtanak erre, csak mindenütt élni kell vele. KAROL DOBOŠ A kohászat fejlődése Magyarországon A hetvenes évek kezdetén az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztését célzó Komplex Program elfogadásával új szakasz kezdődött a KGST-országok együttműködésében. A tagországok testvérpártjai által jóváhagyott irányzat meghatározó szerepet játszott a szocialista államok fokozatos közeledésének a folyamatában. Ma már a sokoldalú és kölcsönös kapcsolatok nélkül el sem lehet képzelni egyik vagy másik szocialista ország fejlődését, s a kulcsfontosságú népgazdasági problémák megoldását. A szocialista országok fokozatos közeledésének a folyamata azonban nem törli el azok nemzeti és történelmi sajátosságait, sőt inkább „a szocialista életmódot szilárdító módszerek sokféleségét“ tükrözi vissza, amint azt az SZKP XXVI. kongresszusa is megállapította. A szocialista társadalom építésének kezdeti szakaszában mind a Szovjetunióban, mind a többi európai KGST-országban széles lehetőségek voltak további munkaerők és természeti források bevonásához a termelési folyamatokba. Ezek a lehetőségek gyakorlatilag teljesen kimerültek. Most a termelést a munkaerő- és az anyagi források lényegesebb növelése nélkül kell fokozni. Ezt a feladatot kifejezően fogalmazta meg L. I. Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán: ,,A gazdaságban gazdasagossagnaK kell érvényesülnie“. A termelés intenzifikálásának a politikája ma a kommunista és munkáspártok minden gazdasági tevékenységének alapvető irányvonalát képezi a szocialista közösség országaiban. Az új társadalom építésének, valamint a KGST-országok közeledésének a folyamatában egyre több közös feladat keletkezik a gazdasági és az ideológiai-politikai fejlődésben. A KGST-országok stratégiai feladatai között főleg a társadalmi termelés hatékonyságának a növelése, a tudo- mányos-műszaki haladás ütemének a meggyorsítása, valamint a népgazdaság tervezési és irányítási rendszerének a tökéletesítése az, amely szükségessé teszi a közös gazdasági és eszmeipolitikai megoldásokat. A szocialista gazdasági integráció ezt döntő mértékben elősegíti. A TAPASZTALATOK KÖLCSÖNÖS KIHASZNÁLÁSA Ebben a munkában nagy segítséget jelenthet a szocialista gazdálkodásban szerzett tapasztalatok kölcsönös vizsgálata. A gazdaság tervszerű irányításában érvényesülő szovjet példának nagy nemzetközi jelentősége van, s azt a testvérpártok és a baráti országok széles körben hasznosítják. Ugyanakkor, amint azt az SZKP XXVI. kongresszusa megállapította, a baráti országok a szocialista építés éveiben sok pozitív tapasztalatot halmoztak fel a tervezés szervezésében, a gazdasági folyamatok irányításában, valamint a népgazdasági problémák megoldásában. Ezek a tapasztalatok minden szocialista ország népének közös vagyor.át képezik, amit gazdaságosan kell kihasználni. Napjainkban a Szovjetuniónak körülbelül 1300 termelési kollektívája van állandó kapcsolatban a szocialista országok mintegy 1500 vállalatával. Rendkívüli figyelmet érdemel itt az a kölcsönös tapasztalatcsere, amely a termelés hatékonyságának növelésére irányuló konkrét formákra és módszerekre vonatkozik. A testvéri kommunista és munkáspártok az intenzifikálás problémáját úgy igyekeznek megoldani, hogy mindegyik ország saját termelési potenciáljának maximális kihasználására, s emellett a termelés és a tudományos-műszaki fejlesztés területén a kölcsönös együttműködés kiszélesítésére törekszik. Az integráció tervszerű fejlesztése lehetővé teszi az intenzifikálás olyan problémáinak a megoldását is, amihez a nemzeti keretek már nem elégségesek. Az integrációs kapcsolatok tulajdonképpen kiszélesítik a koncentráció és a gyártásszakosítás nemzeti kereteit. Ezért a nyolcvanas években a KGST-országok együttműködésének az irányvonalát, amint azt a testvérpártok kongresszusai is hangsúlyozták, a kölcsönös integrációs kapcsolatok kihasználása képezi. A szocialista gazdasági integráció 1971-ben elfogadott Komplex Programja minőségileg új szintre emelte a szocialista országok együttműködését, amelyek az elmúlt évtizedben lényeges haladást értek el a szociális-gazdasági fejlődésben. A hetvenes évek folyamán a KGST-országok nemzeti jövedelme egészében véve 66 százalékkal, a bruttó ipari termelés volumene 84 százalékkal nőtt, s a mezőgazdasági termelés átlagos évi színvonala az 1976-1980- as években 25 százalékkal volt nagyobb, mint az 1966-tól 1970-ig terjedő időszakban. HOSSZÚTÁVÚ CÉLPROGRAMOK Az elmúlt évtized az együttműködés és az integráció formáit is jelentős mértékben gyarapította. Az együttmüködés hosszú távú célprogramjai, valamint a gyártásszakosítás és a kooperáció kétoldalú programjai nemcsak kiegészítették és konkretizálták a Komplex Programot, hanem az együttműködés a sokoldalú és a kétoldalú gazdasági kapcsolatok területeit is kiszélesítették. Az integrációs folyamatok legaktívabb résztvevője a Szovjetunió. A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődésének az 1981-1985. évekre, valamint az 1990-ig terjedő időszakra vonatkozó fő irányzatai, amelyeket az SZKP XXVI. kongresszusa hagyott jóvá, feladatul adják az együttműködés hosszú távú célprogramjainak a teljesítését az energetikában, a tüzelő- és a nyersanyagellátásban, a gépiparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a fogyasztási cikkek gyártásában, valamint a kétoldalú gyártásszakosítási és kooperációs programok teljesítését. A nyolcvanas évek folyamán ezeken a területeken tovább növekednek a feladatok. Elsősorban az egyik legbonyolultabb probléma megoldásáról van szó, mégpedig a tüzelő és a nyersanyagellátás, valamint az energiatermelés területére vonatkozó közös intézkedések megvalósításáról. Az 1981-1985-ös években az atomerőmüvek teljesítményét a berendezések közös gyártása alapján több mint kétszeresen kell növelni, s további vezetékek épülnek a villamos energia szállítására. Számos intézkedés irányul a nyersanyagok és az elsődleges energia- források ésszerűbb és gazdaságosabb kihasználására, valamint a szilárd tüzelőanyagok jöveszté- sének a fejlesztésére. KIEMELT FELADATOK Az integráció azonban nem irányulhat csupán a kölcsönös szállítások mennyiségének a növelésére. Jelenleg a minőségi szempontok is nagy súlyt kapnak. A gépiparban például el kell mélyíteni az együttműködést a korszerű gépek, berendezések és alapanyagok gyártásában. A nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció fejlesztése ezért elsősorban a számítógépek, továbbá az atomerö- müvi, a vegyipari és a petrolkémiai, az elektrotechnikai stb. berendezések termelésére irányul. A nyolcvanas évek folyamán a KGST-országoknak nagy programokat kell megvalósítaniuk a mikroelektronika bevezetése és kihasználása terén, a tudományban, a kutatásban a termelésben, valamint a szolgáltatások számos területén. Kiemelt és döntő fontosságú feladat a gépipar tudományos-műszaki és termelési komplexumának átépítése a mikroprocesszorok és a robotok alkalmazása alapján. A KGST-országok abból indulnak ki, hogy a nemzetközi gyártásszakosításnak és kooperációnak a jövőben hozzá kell járulnia a gazdasági növekedés minőségi tényezőinek hatékony érvényesítéséhez, a tudományos-műszaki h*aladás és az intenzifikálás meggyorsításához, s a társadalmi termelés hatékonyságának növeléséhez. Ezért a végtermékek gyártásában megnyilvánuló szakosításról és kooperációról fokozatosan át kell térni a főegységek és az alkatrészek szakosított gyártására. A következő időszak egyik legidőszerűbb feladata lesz e folyamatok irányításának a tökéletesítése. A gyártásszakosítás és a kooperáció fejlesztése a nyolcvanas évékben megköveteli az olyan komplex feltételek kialakítását, amelyek kölcsönösen előnyös feltételek mellett biztosítják a kiváló minőségű termékek szállításait. E feltételek megteremtéséhez tovább kell tökéletesíteni a tervezés és az árak rendszerét, s gondoskodni kell a tagországok gazdasági szervezeteinek anyagi érdekeltségéről a gyártásszakosítás fejlesztésében, a kiviteli és a behozatali feladatok teljesítésében. A következő évek legfontosabb feladata a tudományos-műszaki és termelési együttműködés különböző formákban megvalósítandó egybekapcsolása. Ezen a területen is alá lehet húzni a közös technológiai, műszaki-tervezési és konstrukciós, valamint koordinációs központok, tudományostermelési egyesülések szervezésének jelentőségét. ÚJ SZEMPONTOK A nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció széles körű fejlesztése a szocialista gazdasági integráció további elmélyítésének leghatékonyabb irányzata. Az elmúlt évtizedben bebizonyosodott, hogy a kölcsönös együttmüködés nem korlátozódhat csupán a termelési folyamatra, ezért az együttműködést a termelést megelőző szakaszokra is ki kell terjeszteni. Mindez új viszonyulást igényel a szellemi és a termelési források elosztásához, amelyek növekvő hányada nemcsak az egyes országok érdekeit, hanem az egész közösség érdekeit is szolgálja. Azt is figyelembe kell venni, hogy a KGST-országokban a gazdasági és a szociálpolitikai fejlődésre, például a népgazdaság szerkezeti felépítésének tökéletesítésére elfogadott fontos döntések kihatása meghaladja az ötéves időszakot. Az SZKP XXVI. kongresszusa ezért nem véletlenül hangsúlyozta, hogy ,,maga az élet követeli meg a tervkoordináció kiegészítését az egész gazdaságpolitika koordinálásával“. Jelenleg országaink legfontosabb konkrét feladata a források gazdaságos kihasználása. Ehhez bizonyos szerkezeti változásokra van szükség az egyes népgazdasági komplexumokban. A tervkoordinálás eddig lényegében az adott termelési szerkezetből indult ki. Ezzel szemben az egész gazdaságpolitika koordinálásának megbízható iránytűként kell hatnia a források maximálisan takarékos felhaszálására irányuló szerkezeti változások végrehajtásában. Az ilyen koordináláshoz meg kell vizsgálni az egyes tagországok szociális és gazdasági fejlesztési céljait, mégpedig az elérésükhöz szükséges források szempontjából, továbbá az egész közösség termelőerőinek területi elhelyezését, az egyes népgazdaságokban érvényesülő korszerűsítési irányzatokat, az anyagi termelés alapvető ágazatainak fő fejlesztési irányzatait, a tudományos-műsza- ki politika kérdéseit, el kell mélyíteni a tudományos kutatások koordinálását, s egyeztetni kell a népgazdaság tervezési és irányítási rendszerének tökéletesítésében alkamazott formákat és módszereket, beleértve a külgazdasági kapcsolatok irányításának a kérdéseit. A bruttó termelés volumene a kohászatban idén két százalékkal emelkedik Magyarországon. A nyersacél termelése eléri a négymillió tonnát, a hengerelt árué pedig a hárommillió tonnát. Tekintettel a hazai és a világpiacon kialakult helyzetre, a terv számol a hengerelt áru iránti kereslet növekedésével, s az idomacél iránti érdeklődés csökkenésével. A dunaújvárosi Dunai Vasmű kon- verteres acélgyártó részlegének befejezésével 100 ezer tonnával növekedik az acéllemezgyártás, s ezzel párhuzamosan növekszik a hengerelt áru kivitele is. A köny- nyüfémgyártásról ismert székes- fehérvári vállalat idén 14 ezer tonnával több alumínium félkészárut gyárt, mint tavaly. Kínában közzétették az 1981- es év gazdasági eredményeit. A jelentés szerint az évi ipari és mezőgazdasági termelés értéke elérte a 749 milliárd jüant. Tavaly Kínában 620 millió tonna szenet jövesztettek, 101,2 millió kőolajat és 12,7 millió m3 földgázt termeltek. Villamos energiából 309,3 millió kilowattórát könyveltek el. Csökkent az acéltermelés; tavaly 35,6 millió tonna volt. A mezőgazdasági termelés értéke 231,2 millió jüan értékű volt. Gabonából 325 tonnát, húsból 12,6 millió tonnát termelt az ország. A statisztikai jelentések szerint Kínának tavaly 996,22 millió lakosa volt, s ez 1,4 százalékkal több, mint az előző évben. (HÍZ) A kínai gazdaság 1981 -es eredményei
